Heves Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-22 / 247. szám

10. OLDAL HÍRLAP 2001. Október 22., hétfő A G A Z Az 1956-os forradalom Heves megyében Három éven át tartó kutatómunka alapján elkészült a hiánypótló kötet, amely kinyomtatásra vár A forradalom helyi előzményei Bár az 1956-os forradalom ele­mentáris erejét mutatja, hogy alig több mint 10 nap alatt még egy olyan - a megyeszékhelyet, Egert leszámítva kevésbé látogatott, és nem az események élén haladó - térség életét is gyökeresen átalakí­totta, mint amilyen Heves megye. 1956 nyarától Heves megyében is egyre több helyen tartottak olyan értelmiségi összejöveteleket, amelyeken a korábbiakhoz képest sokkal nyíltabb és kritikusabb hangnemet ütöttek meg. A falusi parasztság nyütan fellépett a tago­sításokkal szemben. Poroszlón elzavarták a földnyilvántartókat, Tamaleleszen röpcédulákon szó­lították fel a lakosságot, hogy fog­lalják vissza betagosított földjei­ket. Október 18-án délután Eger­ben ún. értelmiségi ankétot ren­deztek. A több mint 400 résztvevő teljesen megtöltötte a termet, és több tucatnyian a folyosón hall­gatták a hangszórót. A bevezető előadást Boldizsár Iván, a Hétfői Hírlap főszerkesztője tartotta, majd hozzászólások következtek. A korabeli tudósítás szerint az előadó többek között kijelentette, hogy Rákosi Mátyás nem térhet többé vissza a politikai életbe. A hallgatóság nagy tapssal fogadta a kijelentést. Hasonló értelmiségi ankétot szerveztek október 20-án is, melyen a meghívott vendég Aczél Tamás író, újságíró, a Nagy Imre köré tömörülő értelmiségi el­lenzék egyik vezető személyisége volt. Október 21-én Eger is csatlako­zott az iskolavárosok azon sorá­ba, ahol a tanulóifjúság immár nyíltan fellépett körülményei megreformálása érdekében. A több tucat főiskolai hallgató - Bíró Lajosnak, a rajz tanszék tanárse­gédjének a közreműködésével - a nagy rajzteremben létrehozta a Kossuth-kört, majd este egy nagy­gyűlés keretében felolvasták a kör memorandumát. Ennek egyik sar­kalatos pontja újrafogalmazta a Dolgozó Ifjúság Szövetségéhez való viszonyukat. Megállapítot­ták, hogy a DISZ az egri főiskolán nem töltötte be a feladatát, ezért a vezetőségnek le kell mondania. Ezt az érintettek meg is tették, majd a jelenlévők úgy döntöttek, hogy elfogadják a szegediek kez­deményezését, és új ifjúsági szer­vezetbe tömörülnek, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szö­vetségébe. Még egy 12 pontból ál­ló követelést is megfogalmaztak az oktatásügyi miniszter részére. Ebben követelték a politikai és er­kölcsi egyenrangúságot tanáraik­kal és vezetőikkel szemben. Kér­ték a kötelező óraszámok csök­kentését, a fakultatív oktatás be­vezetését, az ifjúság hazafias ne­velésének nemzeti alapokra törté­nő helyezését. Kérték továbbá a fakultatív nyelvoktatás azonnali bevezetésé és a honvédelmi okta­tás csökkentését. A főiskola igaz­gatója, dr. Némedi Lajos nyilatko­zatban közölte, hogy ő és a Főis­kola Tanácsa a követelésekkel egyetért, és a MEFESZ-t elismerik a főiskolai ifjúság szervezetének. Szabadságharcosok a kapitányságon Az október 23-i fővárosi fegyve­res harc Egert érintő közvetlen kö­vetkezménye az volt, hogy még aznap éjjel a honvédelmi minisz­ter Budapestre vezényelte az egri gépkocsizó lövészezred két zász­lóalját az ezredparancsnok veze­tésével. A helyőrségben csak any- nyi katonai erő maradt, amely a laktanya, a hozzá tartozó telep­hely és a lőszerraktár őrzését biz­tosítani tudta. Az itthon maradt alakulat megbízott parancsnoka Jobb László főhadnagy, hadműve­leti tiszt lett. Régi adósságot törleszt, ha majd napvilágot lát az a hiánypótló kötet, amelynek szerzői három éven át folytatott tudományos kutatómunka nyomán - hiteles dokumentumok alapján - készítették el az 1956-os forradalom Heves megyei krónikáját. Az alábbiakban szemelvényeket olvashatnak a műből, amely rendszerezettségében, történeti hűségében egyedülálló. Egerben a Borsod megyéből érkező hírek hatására a megye pártvezetősége úgy döntött, hogy ellenőrzése alá vonja a Miskolcot Budapesttel összekötő 3-as szá­mú utat. Rendőrök és katonák minden áthaladó csoportot iga­zoltattak, s akik nem rendelkez­tek megfelelő dokumentumokkal, azokat bekísérték a rendőrkapi­tányságra. Október 25-én már több száz - főleg Borsod megyé­ből érkező - személy vesztegelt a kapitányság udvarán. Szabadság- harcosoknak nevezték magukat, és a borsodi forradalmi bizottság­ra, személy szerint Földvári Ru­dolfra hivatkozva követelték, en­gedjék őket szabadon. A pártbi­zottság kérésére Borsodból kül­döttség érkezett a fogvatartot- takért, de ezek a pártfunkcionári­usok már a forradalom szimpati- zánsai voltak. Rá akarták venni a Heves Megyei Pártbizottság jelen­lévő képviselőit, Komócsin Mi­hályt, Suha Andort, Putnoki Lász­lót, hogy írjanak alá egy csatlako­zó nyüatkozatot, azonban ők e kérést elutasították. A főiskolán megválasztották az ifjúsági szervezet helyi vezetőit: az elnök Nagy Pál főiskolai hall­gató, az elnökhelyettesek: Bíró Lajos főiskolai tanár, Balogh Lász­ló és Sklánicz Vince főiskolai hall­gatók lettek. Demonstráció, tüntetés Október 24-én este már kisebb demonstráció volt Eger belvárosá­ban. Egy, főleg diákokból álló tár­saság Kossuth-nótákat énekelve és forradalmi jelszavakat skandál­va végigvonult a Széchenyi utcán. Október 25-én diákküldöttek ér­keztek Egerbe Budapestről, Mis­kolcról és Szegedről, valamint „munkásküldöttek” Ózdról és Borsodnádasdról. Agitációjuk ha­tására az egri fiatalok az AKÜV gépjárműveivel kimentek Gyön­gyösre, Hatvanba és a környék fal­vaiba abból a célból, hogy elma­gyarázzák, mi is történt az elmúlt napokban. Este újabb tüntetésre került sor Egerben, melyen nagy­részt a pedagógiai főiskola hallga­tói, illetve a Dobó István Gimnázi­um diákjai, tanárai vettek részt, akik szovjetellenes jelszavakat hangoztatva nemzetiszínű szala­got tűztek a sapkájukra. Október 26-án már komolyabb megmozdulások voltak Egerben. A közterekről, középületekről el­tűntek a kommunista szimbólu­úton végighaladó, majd a Petőfi- szoborhoz vonuló tömegnek. így az ÁVH-nak helyt adó épületet és a megyei pártbizottság épületét ekkor még elkerülte a nép bosszú­ja. Október 27-e fordulatot hozott az egri forradalmi események me­netében. Azoknak az idegenek­nek, akik 3-4 teherautóval érkez­tek Ózdról és Miskolcról, a végcél­ja - több dokumentum szerint szökött fegyencek is voltak közöt­tük - a fővárosi harcokba való be­kapcsolódás volt, a hevesi megye- székhelyet inkább csak fegyver­szerzés céljából ejtették útja. Mi­vel egy részük ittas volt, hangos­kodásukkal parázs hangulatot idéztek elő a városban. Veszélyes­ségüket fokozta, hogy egyre több egri lakos is csatlakozott hozzá­juk, fegyvert és az ÁVH feloszlatá­sát követelve. A helyzet válságosra fordult, emiatt a városi rendőrkapitány­ságról Vince és Szabó századosok felkeresték a főiskolán Bíró La­jost, a MEFESZ elnökhelyettesét, hogy a város közrendjének fenn­tartásáról, illetve az ÁVH sorsáról tárgyaljanak. Abban állapodtak meg, hogy az ÁVH alkalmazottjai békésen elhagyják a várost. Meg­jegyzendő, hogy az ÁVH megyei egysége már az éjjeli órákban megkezdte az épület kiürítését. A miskolciak felszólítására az egriek csoportokba verődve a Bükk er­dőibe menekültek. Időközben az ÁVH épületé elfoglalta egy függet­len fegyveres csoport, melynek a vezetője Tompa András rendőr százados, a vasútbiztosító tiszti őrs parancsnoka, tagjai pártházhoz vo­nultak, és a tö­megbe lövő had­nagy kiadatását követelték. Az indulatok odáig fajultak, hogy a pártház védői és a kint lé­vő tömeg között tűzpárbaj ala­kult ki, amely­nek szerencsére nem voltak sebe­sültjei. A Város- védelmi Bizott­ság ezek után harckocsit vezé­nyelt az épület elé, majd a lövöl­döző ózdiak egy részét a járőrök összeszedték és lefegyverezték. Egyes források szerint erre az AKÖV-dolgozók - többek között Bartók László, Mata József, Rózsa Kálmán - voltak. Nem sokkal később a megyei pártbizottság épületében megala­kult Eger Városvédelmi Bizottsá­ga, melynek pártbizottsági tagok, a megyei és városi tanács funkcio­náriusai, rendőrök, katonák, szakszervezeti, DISZ- és MEFESZ- vezetők lettek a tagjai. Incidens, harckocsi, tűzpárbaj Az intézkedés sürgős voltát tel­jes egészében igazolták az utcán zajló események. Súlyos incidens alakult ki ugyanis a városi, illetve a járási pártháznál. Ezen a kör­nyéken tartózkodtak azok a fegy­veres ózdiak, akik nem akarták el­hagyni a várost. A csoport eltávo­ózdi munkásta­nács megfenyegette a várost, hogy ha nem engedik szabadon az elfo- gottakat és nem adják ki Andrásfit, szétlövik Egert. így Andrásfi - pontosan nem tisztáz­ható körülmények között - kike­rült a pártházból. Miután megje­lent az utcán, Uncshangulat ala­kult ki, a hadnagyot az úttesten vonszolni kezdték és szélsőséges elemek a felakasztását követelték. Végül a Városvédelmi Bizottság mentette meg a hadnagy életét. A Bíró Lajos által vezetett főiskolás nemzéőrök mentették ki a szeren­csétlenül járt embert a tömegből »akit ezután kórházba szállítottak, pedig ahonnan végül hosszas alkudozás Számos településen ledöntötték a Sztálin-szobrokat (PERL MÁRTON REPRODUKCIÓJA) Forradalmi kívánság a kirakatüvegen mok. Délelőtt ledöntötték és ki­vontatták az utcám a Népkertben álló szovjé katonai emlékművet. Délután a Vorosilov téren lévő szobrot döntötték le, majd a több száz fős tömeg a főiskola elé vo­nult. Mivel a hangulat igen felfor­rósodott - már az ÁVH lefegyver­zését követelték -, pártbizottsági és szakszervezeti küldöttség érke­zett a MEFESZ vezetőihez, hogy akadályozzák meg a tüntetés esz­kalálódását. A főiskolások bekap­csolódtak a tömegdemonstráció­ba, és az élére álltak a Széchenyi lítására Andrásfi Jenő hadnagy kapott megbízást, akinek az volt a terve, hogy kivezeti az idegenek teherautóit a városból. Alig halad­tak azonban néhány métert, ami­kor a csoportból valaki elvette a hadnagy géppisztolyát, aki erre pisztolyt rántott, s menekülés köz­ben többször a levegőbe lőtt, majd bemenekült a közelben lévő párt­házba, ahol bezárták és eltorla­szolták mögötte az ajtót. Ezután az ózdiak és a közelben tartózko­dó helybeliek is a Mata József ve­zette ÁKÖV-dolgozókkal együtt a után távoztak el a megbüntetését követelők. Később a Városvédelmi Bizottság intézkedésére a hadna­gyot biztonságos helyre, Miskolc­ra szállították. Utcán a falvak lakói A megye településein különbö­ző időben és eltérő intenzitással bontakoztak ki a forradalmi ese­mények. A történtek feleleveníté­sénél legszembetűnőbb az a tény, hogy ott került sor igen gyorsan az első megmozdulásokra, ahol hely­beli lakosok vagy csoportok kap­csolatban álltak a budapesti vagy borsodi eseményekkel. Ezeken a településeken igen gyorsan meg­alakultak a munkástanácsok is. Kezdeményezően léptek fel lakó­helyükön a megye gyárainak és üzemeinek dolgozói is. A pétervásárai járás esemé­nyeire legnagyobb hatással a bor­sodi munkásváros, Ózd esemé­nyei voltak, ahová sokan jártak el dolgozni az észak-hevesi közsé­gekből. Maga Pétervására is az ózdiak segítségével alakította meg október 26-án az ideiglenes mun­kástanácsot. Bátorban október 27-én este az Ózdról hazatérő munkások, Szecskó László, Matuz János, Török Miklós és Hunyék Miklós bementek a tanácsházára és közölték a tanácselnökkel, hogy este 7 órára felvonulást szer­veznek. Lemondatták a tanács végrehajtó bizottságát, és ideigle­nes forradalmi munkástanácsot hoztak létre. Erdőkövesden októ­ber 25-én este kb. 300 fős felvonu­lás volt, énekelve a falu központ­jába mentek, és ott imádkoztak. Ezt követően kommunista szer­zők könyveit, vörös zászlókat és drapériákat, Sztálin-, Lenin- és Rákosi-szobrokat semmisítettek meg. Hevesaranyoson október 25-én mintegy 200 fő részvételé­vel tüntetést szerveztek, ahol kommunista- és szovjetellenes jelszavakat skandáltak. Az egri járásban, Bekölcén október 26-án tüntetésre került sor, melynek során az iskola hom­lokzatán lévő címert leverték, a tanácson talált vörös zászlót el­égették, majd ideiglenes elnököt választottak a létrehozandó mun­kástanács élére. Bükkszentmártonban október 27-én egy társaság az ablakon át behatolt a tanácsházára, és az ott talált írógépen több példányban legépelve a miskolci forradalmá­rok követeléseit, röplapokat ké­szített. A felvonuláson szovjetelle­nes jelszavakat skandáltak, el­égették a vörös zászlókat, több­ször elszavalták a Nemzeti dalt és a Szózatot. Füzesabonyban október 26-án este egy helybeli fiatalokból, vala­mint MÁV-dolgozókból álló cso­port ledöntötte a szovjet emlék­művet, arra is ügyelve, hogy azt kelet felé döntsék. Szihalom köz­ségben a forradalmi tanács meg­választására összegyűlt, felfoko­zott hangulatú tömeg a tanácstit­kár, valamint a begyűjtési biztos kiadatását követelte. Miután nem találták őket, a begyűjtési osztály- vezető lakására mentek, akit - egyes források szerint - megver­tek. Közben egy másik csoport a kiegészítő parancsnokságot fegy­verezte és váltotta le. Majd miu­tán a rendőrség munkatársai is csatlakoztak hozzájuk, a járási pártbizottság épülete felé tartot­tak. Útközben a kiskereskedelmi vállalat zsidó származású vezető­jét ittas személyek az utcára akar­ták hurcolni, hogy ott agyonver­jék. A tragédiát a kiegészítő pa­rancsnokság egyik beosztottja akadályozta meg. A vitát azzal zárták le, hogy az üzlet vezetőjét őrizetbe vették. Ezt követően a já­rási pártbizottság épületét fegy­vert keresve teljesen feldúlták. Riasztó össztűz a levegőbe Gyöngyösre október 26-án di­ákok érkeztek Budapestről, Mis­kolcról és Egerből azzal a céllal, hogy néma tüntetést szerveznek. A tüntetés ugyan elmaradt, délután mégis emberek százai - a kb. 1200 fős tömeg, mely környékbeli bá­nyászokból, a vá­ros üzemeinek munkásaiból, pa­rasztokból és diákokból állt - lep­ték el az utcákat és eltávolították az épületekről a kommunista szimbólumokat. Ezt követően a tömeg a laktanyához vonult, hogy a Hatvanból visszafordított miskolciakat kiszabadítsa. A ka­tonáknak sikerült kiszorítaniuk az épületbe behatolt tömeget, amely ezután egy kint állomáso­zó harckocsit elfoglalva a szovjet emlékmű ledöntéséhez vonult. Este egy teherautóval közlekedő csoport fegyvert követelve újra megjelent a laktanyánál, ahon­nan a tömeggel szemben most már elindítottak egy harckocsit, és az őrség riasztó össztüzet adott a levegőbe. Ez a jelenet az éjsza­ka folyamán többször megismét­lődött, melynek csak az Abasárról segítségül hívott harc­kocsi-zászlóalj megjelenése ve­tett véget. A túlerőt látva a tömeg szétoszlott, haláleset vagy sérü­lés szerencsére nem történt. Másnap azonban folytatódtak a tüntetések, de most már a tömeg behatolt a középületekbe, és ott iratokat semmisített meg. A hely­őrség járőrei ezúttal is beavat­koztak, és szétzavarták a tüntető­ket. A hadsereg a felfokozott hangulat miatt megszállta a pos­tát és a rendőrséget. A gyöngyösi járás legtöbb köz­ségében október 26-27-én került sor tüntetésre, melyek során eltá­volították az önkényuralmi szim­bólumokat, ledöntötték a szovjet emlékműveket, és ott, ahol gyűlölt párt-, illetve tanácsi vezető vagy begyűjtési felelős volt, azokkal szemben nyíltan kimutatták ellen­érzésüket. Atkáron október 27-én a hangos híradó által összehívott nagygyűlésen Varga György hely­beli születésű gépkocsivezető be­szélt, akit munkahelye, a gyöngyö­si 34. sz. AKÖV munkástanácsa azzal a feladattal küldött a környe­ző községekbe, hogy terjessze az általuk készített röpcédulákat, és segítse a községi munkástanácsok megválasztását, és aki a forradalmi napokban szabadult a börtönből, ahol tsz elleni izgatásért 1954-ben kiszabott, 5 évre szóló büntetését töltötte. Beszédében a Rákos-rend­szer bűneit ostorozta, és a termelő- szövetkezet feloszlatására tett ja­vaslatot. Abasáron az október 27- én megalakult munkástanács lét­rejöttéhez a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár dolgozói adtak hathatós segítséget. Az abasári páncélosalakulat pedig a kapott parancs értelmében október 29-én választott forradalmi katonataná­csot. Adácson október 28-án a fel­vonulók a szovjet csapatok kivoná­sát, a kommunista párt tagjainak eltávolítását a vezetésből, és a ta­nács feloszlatását követelték, és összetörték az artézi kúton lévő vö­rös csillagot. Detken október 27-én volt tünte­tés, melynek szervezői közül Dér Györgyöt ismerjük név szerint, illet­ve Pelle Györgyöt, aki a község han­gos híradójában felolvasta a tünte­tők követeléseit. A tömeg eltávolí­totta a tanács épületéről a vörös csillagot, majd a gépállomáshoz vo­nult. Gonda Béla, a gépállomás igazgatója a tüntetők előtt tartott rö­vid beszéd után egy lánctalpas trak­tort bocsátott rendelkezésükre, amivel a községben lévő szovjet emlékművet ledöntötték. Kisnánán a siroki Mátravidéki Fémművek dolgozói és Kovács Mik­lós, a verpeléti nehézharckocsi-ez- red tisztjének tevékenysége figyel­hető meg a helyi eseményekben. Hatvan, a hatvani járás és a hevesi járás térségében a forra­dalmi események kibontakozása A kinyomtatás előtt álló, hiteles dokumentumok alapján készült kötetből további szemelvényeket későbbi lapszámainkban idézünk. az eddigiektől legföljebb annyi­ban különbözött, hogy csak vi­szonylag későn, 28-án vagy azt követően került rájuk sor, s kezdeményezőleg azok a szemé­lyek, csoportok léptek fel, akiket az elmúlt évek diktatórikus politi­kája leginkább sújtott. így jelentős szerepet játszottak a volt kisgazda párttagok, az egykori középbirto­kos parasztság, valamint az értel­miség és a közalkalmazottak, pél­dául a MÁV-üsztviselők rétege. CSEH ZITA KOZÁRI JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents