Heves Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-18 / 244. szám

8. OLDAL P F . 2 3 2001. Október 18., csütörtök Becsületsértés 2001. október 6-án megjelent „Veér András a szcientológiáról, a pártokról, a szakmáról és a fel­emelt szó felelősségéről” című interjú, amely dr. Veér András­sal, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) fő­igazgató-főorvosával készült, és most erre kívánok néhány mon­datban reagálni. Számomra teljesen meglepő, hogy egy ilyen felelősségteljes beosztásban lévő embernek hogy van ideje egy 1991-ben hi­vatalosan bejegyzett egyházat folyamatosan górcső alatt tarta­ni, és erről a témáról mint sza­kértői?), rendszeresen vidéki városokban előadásokat tartani az állam és az adófizetők pén­zén. Dr. Veér az életét tette fel arra, hogy egy legálisan működő egyházat és annak hírnevét tönkretegye, de még soha nem mondta el egyetlenegy fórumon sem, hogy mi hajtja őt előre. Hogyan lehetséges az, hogy dr. Veér nyilatkozata szerint na­gyon sokat tanulmányozta az egyházat, amikor soha nem for­dult meg egyetlenegy szcientoló- giai egyházban vagy misszióban sem, és soha nem vett részt az egyház semmilyen szolgáltatá­sán. Nem értem, honnan szerzi azt a rengeteg hazugságot, ami­ket leír vagy nyilatkozik. Honnan veszi magának a bátorságot dr. Veér, hogy több ezer embert lefa- sisztázzon? Ez egyszerűen nem más, mint a Btk.-ba és a Ptk.-ba ütköző cselekedet, mivel ez a ki­jelentés kimeríti a nagy nyilvá­nosság előtt elkövetett becsület- sértés (Btk.) és jó hírnév rontás (Ptk.) fogalmát. Hol van a jog a szabad vallás­gyakorláshoz, ha valaki büntet­lenül üldözhet és lefasisztázhat embereket csak azért, mert a szcientológiát választották vallá­suknak, vagy éppen csak egyet­értenek a céljaival? Kinek van jo­ga megkérdőjelezni valaki tisz­tességét az alapján, hogy melyik valláshoz tartozik az illető? Dr. Veér nagyon ügyesen és körmönfontan párhuzamba állí­totta a szcientológiát és Oszama Bin Ladent, akit a WTC elleni terrortámadással vádolnak. Van egy rossz hírem dr. Veér számá­ra: Oszama Bin Ladent nem szcientológus „kezelte”, hanem egy pszichiáter, aki ellen az Interpol nemzetközi elfogatópa­rancsot adott ki, és jelenleg is körözés alatt áll. A szcientológusok napról nap­ra tartják magukat az egyház írott és íratlan kódexeihez. „A szcien- tológia célja: egy civilizáció, amelyben nincs őrültség, ahol nincsenek bűnözők és ahol nincs háború, ahol a tisztességes embe­rek jogai megadatnak, és az em­ber szabadon szárnyalhat egyre magasabbra - ezek a szcientoló- gia céljai” - L. Ron Hubbard”. (teljes név és rím a szerkőben) Joggal féltjük gyermekeinket Olvasói észrevétel Bereczky György Miért edzett (len) a mai ifjú­ság? című cikkéhez. Tisztelt Bereczky György! Nagyon aktuális témáról vetített valós képet a Heves Megyei Hírlap olvasói rovatában. Félő azonban, hogy egy kicsit „tankönyvízűre” sikeredett a cikke, így inkább az Ön 30-40 évvel ez­előtti ifjúságát méltatja. Nekem is volt alkalmam egy szakközépisko­lában oktatóként átélni egy pár „ájulásos” tanév nyitó-záró ünnep­séget. Szomorú ez, de talán nem­csak a szülői pátyolgatásokban kel­lene keresni az okokat, hanem az Ön által is említett „átrendeződött világban”, esetleg a mi társadal­munkban is. Cikkéből nem derül ki az sem, hogy Ön szülő vagy esetleg gyermektelen, így egyoldalú állítá­sokat tesz a szülői féltésről, aggo­dalomról, felelősségről, magatar­tásformáról. Tisztelt Uram! Én is vi­lágosan emlékszem a 30-40 évvel ezelőtti „iskolás” korszakomra. Ak­koriban az én édesanyámnak nem kellett félnie attól, hogy iskolába menet vagy jövet „cukros bácsi­val”, perverz mutogatóssal, erősza­koskodó hajléktalannal, drogárus­sal vagy „első fütyi felállós” erősza­koskodó kamaszokkal, szamár nagyságú éhező kicsapott kutyák­kal kellene találkozni. Nem voltak akkor játéktermek, ahol el lehetett volna költeni a szüleimtől kapott zsebpénzt, és annak idején nem kellett egy-két elégtelen osztályzat miatt néhány osztálytársammal el­kóborolni. Akkor nem törtek fel gépkocsikat az orrunk előtt vüágos nappal, mivel gépkocsik sem na­gyon voltak. Igen, körülbelül ezek miatt hordom én is a 11 éves leány- gyermekemet az iskolába, amikor csak alkalmam van. Csak az utóbbi pár évben a Magyarországon el­tűnt, elrabolt gyerekek száma is megerősítheti azt a magatartásfor­mát, hogy igenis féltjük a gyereke­inket. A mai kor követelményeinek leginkább a szülőknek kell megfe­lelniük. Ahhoz, hogy a munka­helyét megtarthassa, ahhoz, hogy vállalkozóként akár 14 órás napi munkát vállaljon a fennmaradás­hoz. Kényelem ez a hajszában, hogy biztosra véljük gyermekünk megérkezését az iskolába vagy ha­za, a szülői házba. Ebben az or­szágban a miniszterelnök úr mo­dellje még sok családban és sokáig nem fog működni. Én egyébként nem azokról a szülőkről beszél­tem, akik „munka” címszó alatt randevúzni mennek, és azért vi­szik gyermeküket gépkocsival, hogy minél előbb lerázhassák a fel­ügyelet szerepét magukról, hogy estefelé hazatérve újból elküldhes- sék, mert egy partira hivatalosak. Cikkében azt sem értem, miért kel­lene felállítani a számítógép mellől a gyereket, ha jobban eligazodik mondjuk a Windows 98 operációs rendszerben, mint például jóma­gam? Ez idáig azt biflázgattuk, hogy a számítógépeké a jövő, a gyerek ha felnő, szüksége lesz rá a megélhetéshez. Talán ha kevesebb lenne a pedagógusok, testnevelő tanárok részéről a gyerekek meg­alázása, akkor talán felmentés sem lenne annyi, amennyit Ön említett. Gondolom tudja Ön is, hogy a so­kak által imádott nagy Amerikában évtizedek óta iskolabuszokkal szál­lítják a nebulókat, ahol aztán a ta­nulás mellett jócskán kapnak lehe­tőséget a mozgásigényük levezeté­sére is, de az iskoláig és onnan ha­zafelé legalább biztonságban van­nak. Mindezt teszik 4 db könyvvel a hónuk alatt. Belenézett Ön már egy elemi iskolás táskájába mosta­nában, netalán fogta a kezében is? Ilyeneket mi nem tudunk utánoz­ni! Tisztelt Bereczky György! Ismé­telten szeretném hangsúlyozni, hogy egyetértek Önnel, de válasz és vita helyett kérem, fogadja el az én észrevételeimet is. Annál is in­kább, mert példaként én a lányo­mat fel szoktam állítani a számító­gép mellől, kerékpározik, japán sportot tanul és teniszezik, de több­nyire nem engedem a levelem ele­jén említett inzultusoknak kitenni. Tóth Árpád (rím a szerkőben) Gondolatok a szavak felelősségéről Egyházunk köztudott ellensége, a sokszínű, de mindig hatalomorientált politikai szerepvállalá­sai folytán elhíresült Veér András „mint objektív szakértő” fejthette ki lapjukban lényegében ugyanazokat a rágalmait, amelyek valótlan vol­tának minden egyes pontját a bíróság 1998-ban megállapította. Ehhez mi már hozzá vagyunk szokva, de most nem hallgathatunk, a pszichiáter Heves megyei nyilatkozatával túlment minden határon. Veér András nyilván uszítja a magyar lakosságot a szcientológusok ellen, sőt fasisztának nevez egy olyan egyházat, melynek hívői törvénytisztelő, adófizető polgárai a Magyar Köztársaságnak, és közösségi szellemű, segítőkész, hazájuknak meg­becsülést szerző tagjai a magyar nemzetnek. Nem egy magyar szcientológus található azok kö­zött az önkéntesek között, akik a WTC New York- i romjai között nyújtanak a bajbajutottaknak és hozzátartozóiknak segítséget olyan hatékonyság­gal, hogy eredményeiken felbuzdulva az USA egyik vezető televíziója folyamatosan közli a szcientológia szervezetek lelki tanácsadó szolgá­latainak telefonszámát. A szcientológusok nem­csak elismerik azon ország törvényeit és erkölcsi szokásait, melyben élnek, hanem saját példájuk­kal kivétel nélkül mindenkit arra buzdítanak, hogy tartsák be, aktívan gyakorolják azokat. Ezenkívül saját erkölcsi kódexekkel is rendelkez­nek, melyek betartásáért elsősorban maguk előtt vállalnak felelősséget. Pl.: ne árts a jó szándékú embereknek, tiszteld és segítsd szüléidét, tiszteld mások vallásos hitét. Tehát a szcientológusok élik az életüket, a le­hető legszélesebb körben kívánják megismerni a körülöttük lévő világot, dolgoznak, iskolába járatják a gyerekeiket, nyelveket tanulnak, vagy maguk tanítanak, céget vezetnek, vagy alkalma­zottként keresik a kenyerüket, és - mint minden jó szándékú ember - felemelik szavukat ott, ahol igazságtalanságot, vagy bármely emberi közösség túlélését fenyegető jelenséget tapasz­talnak. Nem egy szcientológus pedig - uram bocsá' - gazdaságilag kíván, ha úgy tetszik, „hatalom­ra törni”. Mivel egy cég tulajdonosától sem a ro­konaival, sem az alkalmazottaival, sem pedig az üzleti partnereivel szemben nem lenne tisztes­séges, ha a saját tulajdonában lévő bt.-jét, kft.-jét vagy bármely legális formában működő vállalko­zását csak azért vezetné szándékosan csődbe, mert annak gazdasági sikere esetleg nem tetszik néhány, a vallási hovatartozását aktívan ellenző intoleráns személynek. Tehát az a kérdés, hogy egy demokratikus ál­lamban van-e joga egy magát törvények felett ál­lónak tartó egyénnek meghurcolni bárkit is azért, mert egy 1991-ben hivatalosan bejegyzett vallási kisebbség tagja? Van-e joga bárkinek is olyan Polgári Törvénykönyv, sőt Büntető Tör­vénykönyv hatálya alá eső kijelentéseket tenni nagy nyilvánosság előtt, amivel bárkit is igazta­lant megvádolt ember magyarázkodására lehet kényszeríteni? Van-e joga bárkinek is tudatosan lerombolni egy ember vagy emberek egy cso­portja évek óta kitartó, becsületes munkájával szerzett erkölcsi tőkéjét? Ahogy azt Veér András a cikkben említette: „fel kell emelnie a szavát annak, aki felemelheti”. Ezt mi most megtettük, és reméljük, egyre többen te­szik ezt majd meg a jövőben, az egyetemes embe­ri jogok és vallásszabadság védelmében. Tihanyi Tóth Kinga Magyarországi Szcientológia Egyház szóvivő Vándorbogrács-verseny flekkensütő győztessel Visszajelzés az egerbaktai falu­napról szóló cikkre (2001. okt. 1.). Bográcsfőző verseny - flekkengyőztes. Szép kezdemé­nyezés az önkormányzat részé­ről, hogy valahol a faluval próbál együttműködni. Csak azzal is kéne számolni, hogy a baktai embereket nem lehet becsapni. A meghirdetett bográcsfőző ver­senyre 18 csapat jelentkezett. Nem tudjuk, hogy csoda történt- e, de egy csapatnak a bográcsa flekkensütővé változott! Ugyan­is ők szabad tűzön, rácson ké­szült húst sütöttek, amely nem szerepelt a versenykiírásban. A többi csapat betartotta a sza­bályt, ők bográcsban főztek, s mint kiderült, finomabbnál fino­mabb ételeket. Szegény zsűri! Mégis nagyon nehéz döntése le­hetett, mert a bográcsban főtt ételek közül egyik sem érdemel­te ki a Vándorbogrács-díjat, nem beszélve a „dicsőségről”. Ezért az ún. nevezett győztes csapat adja vissza a bográcsot, és kér­jen a zsűritől flekkensütőt! Gon­dolkozzon el rajta, hogy még a gyerekjátékokban is vannak sza­bályok. Felnőttek ezt nem tud­ják? A „dicsőség” pedig a bográ­csok mellett serénykedő ver­senyzőket illeti! Tisztelettel: a versenyszabályt betartó és sok így vélekedő baktai ember nevében (nevek és rímek a szerkőben) A polgárőrök is segítettek „Együtt a duatlon-gáláért”. Tisztelt „Szervezők”! Először elnézést ké­rek az Önök által írt levél címének a használatáért, de remélem, hogy nem sérti Önöket ez a cselekmény. A Heves Megyei Hírlap október 11-i számában (8. old., Olvasók Fó­ruma) a megjelent írásuk kapcsán szeretnék pár gondolatot megosz­tani Önökkel és a tisztelt olvasók­kal is. Egy olyan eseményt, mint az Önök által rendezett duatlon-gála, megszervezni, lebonyolítani igen komoly és nagy munkát igényel, amit segítők és támogatók nélkül kivitelezni nem is lehetséges. Na­gyon szép gesztus, hogy ezeknek a közreműködését megköszönik. Teszik ezt a médián keresztül, hi­szen így ismerheti meg a lakosság legnagyobb része az önzetlen segí­tőket. Felsorolásukban azonban egy kis hiányt észleltem, amire ez­úton szeretném felhívni a tisztelt „szervezők” figyelmét. Hatvan vá­rosában működik egy polgárőr egyesület. A versenynapot megelő­ző éjszaka két fő őrizte a színpa­dot, hogy az másnap olyan álla­potban fogadhassa a fellépőket, ahogy azt arra előkészítették. A versenynapon a rendezvények za­vartalan lebonyolításának biztosí­tásában 17 polgárőr tevékenyke­dett, közel 10 órán keresztül. Éllo­pott levélcímükre utalva ők is együtt voltak Önökkel és az Önök által felsorolt támogatókkal, ezért úgy vélem, hogy egy szerény kö­szönt őket is megilleti. Egyébként gratulálok Önöknek a rendezvény lebonyolításához, bízva abban, hogy sikerrel fognak még nagyon sok, hasonlóan nagy sikerű és sok ember számára élményt nyújtó eseményt megrendezni, amihez a polgárőrség természetesen tovább­ra is partner kíván lenni. Farkas Ágoston elnök Heves Megyei Polgárőr Szövetség ízig-vérig kereskedő Nemrégiben történt, hogy csalá­dommal kiruccantunk megláto­gatni a rokonokat Hevesen. Mi Kompokon élünk, jómagam ke­reskedő voltam húsz évig. Mivel a közelünkben is működik hasonló bolt, mint Heves városban az új buszpályaudvarnál, így betértünk kíváncsiskodni egy kicsit. Érkezé­sünkkor már az ajtónál illedelme­sen köszöntött egy magas fiatal­ember, és bentebb invitált minket, mert az automata ajtó előtt egy pillanatra megtorpantunk. Kosa­rat vettünk, majd odébb egy kicsit máris elkezdtünk nézelődni. Alig egy perc múlva segítségünkre volt a fiatalember: Tamás. Udvariasan kérdezte: segíthet-e valamiben. Természetesen igent mondtam, hisz éreztem és láttam a tekinteté­ben, hogy tényleg segíteni akar. Rajtunk kívül voltak még az üzlet­ben, közben folyamatosan érkez­tek új vásárlók, de ennek ellenére még mindig foglalkozott velünk. Nem volt tolakodó, hanem figyel­mes és kedves. Ahhoz képest, hogy nézelődni tértünk be, sike­rült több számjegyű összeget fi­zetni. A pénztárnál a súlyosabb dolgokat segített elpakolni. Fize­tés után elköszönt tőlünk, és meg­köszönte a vásárlást. Annyira meglepődtem ezen az aranyos, udvarias, mosolygós fiatalembe­ren, aki tényleg ízig-vérig kereske­dő, hogy elfelejtettem megkérdez­ni tőle, hogy eladó vagy ő a bolt vezetője? Akárhogy is van, mun­kaadója, illetve boltja igen sze­rencsés vele. A forgalommal így nem lesz baj, az biztos! Köszönettel: egy elégedett vásárló Kompodról (rím a szerk.-ben) A vita folytatása teljesen értelmetlen Tisztelt Nagy Ervin úr! Figyelemmel olvas­tam a Heves Megyei Hírlapban 2001. szep­tember 27-én megjelentetett viszontvála­szát. A figyelmes elolvasás után mindjárt a következő ismert közmondás jutott az eszembe: ha nincs sapkája, az is baj, ha van sapkája, az is baj. Ugyanis ha a Heves Me­gyei Hírlapban 2001. aug. 16-i, illetve a fen­tebb jelzett számban megjelentetett írását összevetjük, akkor megállapítható, hogy amíg a korábbi számban azt fejtegette, hogy nem teszek semmit a körzetemért, és amikor tudomására jutott, hogy állítása nem felel meg a valóságnak, akkor pedig azt kifogásolta, amiben intézkedtem. En­gedje meg Nagy Ervin úr, a korábbi tájé­koztatásom, ugyanúgy, mint a jelenlegi is, a hitelességen alapszik. Nem szoktam va­lótlanságot állítani. Nézzük meg sorjában. Senki sem vitatta azt a tényt, hogy a Püspöki út 3-as út felé eső része kb. 700 m hosszan a kátyúzás helyett aszfaltréteggel lett ellátva, ezzel javítva az út minőségét, az átmenő forgalom által okozott zajárta­lom csökkentését. Előzőekben sem azt ál­lítottam, hogy a Deák F. utcában a megtett intézkedések végleges megoldást jelentet­tek, de a lakók kérésének megfelelően ide­iglenes intézkedéseket be kellett vezetni. Nyilvánvaló, ahogy már korábban is ír­tam, a másik érintett képviselőtársammal azon vagyunk, hogy a nyugati elkerülő út mielőbb megépüljön, és így a Püspöki út is mentesül a jelenlegi terhelés alól. Saj­nos, ez kizárólag önkormányzati forrásból nem valósítható meg, ehhez szükséges ál­lami támogatás is, amire az önkormány­zat pályázni fog a készülő tervek alapján. Gyöngyös város szennyvízcsatorna-há­lózatának lefedettsége nem kielégítő, amelynek továbbfejlesztése úgy az önkor­mányzat, mint a város lakóinak érdeke. Tudom, hogy e tekintetben a legjobb meg­oldás lehetne az, hogy e fejlesztések teljes költségét az önkormányzat fedezné, azon­ban ezt a jelenlegi költségvetési források nem teszik lehetségessé. A fejlesztési for­rások 2001. évi lehetőségét figyelembe vé­ve (291 millió Ft város egészére) az önkor­mányzat képviselő-testülete olyan döntést hozott, hogy lakossági önerő bevonásával próbálja részben megoldani a szennyvíz­csatorna-hálózat fejlesztését. Ennek alap­ján az önkormányzat 2001. évben Püspö­ki, Zalár, Gyöngyöspatak út szennyvíz-ge­rincvezetékének kiépítéséhez 26.550.000 Ft-ot biztosít a költségvetésében a lakossá­gi önerő mellé. Emellett többek között a költségvetésben 2001. évre tervezve van a Kertész út csapadékcsatorna-felújítása is (ami már megvalósult). A lakossági önerő ingatlanonként - el­lentétben az Ön által megjelölt 150 ezer Ft/házzal - 120 ezer Ft/ház, amelynek a 15%-a visszaigényelhető, és így házanként (120 ezer -18 ezer) 102 ezer forint. Igaz, ez nem vigasz az érintett lakosokra nézve, de az ennek megvalósítására létrehozott Víz­közmű Beruházó Társulaton belül külön­böző fizetési kedvezmények vannak, ami többek között magában foglalja a többévi fizetési lehetőséget is. Ha tájékozódott volna, mielőtt cikkét megírta, akkor tudná azt, hogy a patak ál­lami tulajdon, és kezelője az EVIZIG, tehát nem önkormányzati tulajdon. Ennek elle­nére az önkormányzat két ízben is foglal­kozott a patak állapotával, és mindkét esetben a testület levélben fordult a Közle­kedési és Vízügyi Minisztériumhoz a pa­tak rendbetételéhez szükséges források iránt, de eddig a minisztérium ezzel kap­csolatban nem intézkedett. Azért azon­ban, hogy a patak teljes mértékben ne szennyeződjön el, az önkormányzat költ­ségvetésében 2001. évben is nagyobb ösz- szeget állított be a tisztítás költségeire. Nem akarok vitatkozni azon, hogy Ön által jelzett, az ott lakók korábbi kérésére a forgalom elől lezárt zsákutcát képező Kertész út kinek a kérésére lett zúzalékkal ideiglenesen kiépítve, de a jelenlegi tájé­kozódásom során is tanúk igazolása mel­lett egyik lakó kérésére történt. Abban igaza van, hogy a 34.296 (nem 40 ezer) lakosú Gyöngyös város az utóbbi időben egyre inkább fejlődik és szépül úgy a belváros, mint az attól távol eső vá­rosrészei. Az önkormányzati képviselő- testület tagjai akár egyéni körzetben, akár listán jutottak be, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a rendelkezésére álló források politikamentesen, a város és minden lakosa érdekében kerüljenek fel- használásra. Ebből adódik az is, hogy a közvetlenül megválasztott képviselő is sa­ját körzete érdeke mellett a város érdekét (oktatás, egészségügy, kultúra, fejlesztés, szociálpolitika stb.) is képviseli. Nagy Ervin úr! Én ezzel az Önnel foly­tatott vitát lezártnak tekintem, nem kívá­nok parttalan vitát folytatni. Barcs Aladár Gyöngyös 7. sz. választókörzet képviselője

Next

/
Thumbnails
Contents