Heves Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-18 / 244. szám
8. OLDAL P F . 2 3 2001. Október 18., csütörtök Becsületsértés 2001. október 6-án megjelent „Veér András a szcientológiáról, a pártokról, a szakmáról és a felemelt szó felelősségéről” című interjú, amely dr. Veér Andrással, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) főigazgató-főorvosával készült, és most erre kívánok néhány mondatban reagálni. Számomra teljesen meglepő, hogy egy ilyen felelősségteljes beosztásban lévő embernek hogy van ideje egy 1991-ben hivatalosan bejegyzett egyházat folyamatosan górcső alatt tartani, és erről a témáról mint szakértői?), rendszeresen vidéki városokban előadásokat tartani az állam és az adófizetők pénzén. Dr. Veér az életét tette fel arra, hogy egy legálisan működő egyházat és annak hírnevét tönkretegye, de még soha nem mondta el egyetlenegy fórumon sem, hogy mi hajtja őt előre. Hogyan lehetséges az, hogy dr. Veér nyilatkozata szerint nagyon sokat tanulmányozta az egyházat, amikor soha nem fordult meg egyetlenegy szcientoló- giai egyházban vagy misszióban sem, és soha nem vett részt az egyház semmilyen szolgáltatásán. Nem értem, honnan szerzi azt a rengeteg hazugságot, amiket leír vagy nyilatkozik. Honnan veszi magának a bátorságot dr. Veér, hogy több ezer embert lefa- sisztázzon? Ez egyszerűen nem más, mint a Btk.-ba és a Ptk.-ba ütköző cselekedet, mivel ez a kijelentés kimeríti a nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsület- sértés (Btk.) és jó hírnév rontás (Ptk.) fogalmát. Hol van a jog a szabad vallásgyakorláshoz, ha valaki büntetlenül üldözhet és lefasisztázhat embereket csak azért, mert a szcientológiát választották vallásuknak, vagy éppen csak egyetértenek a céljaival? Kinek van joga megkérdőjelezni valaki tisztességét az alapján, hogy melyik valláshoz tartozik az illető? Dr. Veér nagyon ügyesen és körmönfontan párhuzamba állította a szcientológiát és Oszama Bin Ladent, akit a WTC elleni terrortámadással vádolnak. Van egy rossz hírem dr. Veér számára: Oszama Bin Ladent nem szcientológus „kezelte”, hanem egy pszichiáter, aki ellen az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot adott ki, és jelenleg is körözés alatt áll. A szcientológusok napról napra tartják magukat az egyház írott és íratlan kódexeihez. „A szcien- tológia célja: egy civilizáció, amelyben nincs őrültség, ahol nincsenek bűnözők és ahol nincs háború, ahol a tisztességes emberek jogai megadatnak, és az ember szabadon szárnyalhat egyre magasabbra - ezek a szcientoló- gia céljai” - L. Ron Hubbard”. (teljes név és rím a szerkőben) Joggal féltjük gyermekeinket Olvasói észrevétel Bereczky György Miért edzett (len) a mai ifjúság? című cikkéhez. Tisztelt Bereczky György! Nagyon aktuális témáról vetített valós képet a Heves Megyei Hírlap olvasói rovatában. Félő azonban, hogy egy kicsit „tankönyvízűre” sikeredett a cikke, így inkább az Ön 30-40 évvel ezelőtti ifjúságát méltatja. Nekem is volt alkalmam egy szakközépiskolában oktatóként átélni egy pár „ájulásos” tanév nyitó-záró ünnepséget. Szomorú ez, de talán nemcsak a szülői pátyolgatásokban kellene keresni az okokat, hanem az Ön által is említett „átrendeződött világban”, esetleg a mi társadalmunkban is. Cikkéből nem derül ki az sem, hogy Ön szülő vagy esetleg gyermektelen, így egyoldalú állításokat tesz a szülői féltésről, aggodalomról, felelősségről, magatartásformáról. Tisztelt Uram! Én is világosan emlékszem a 30-40 évvel ezelőtti „iskolás” korszakomra. Akkoriban az én édesanyámnak nem kellett félnie attól, hogy iskolába menet vagy jövet „cukros bácsival”, perverz mutogatóssal, erőszakoskodó hajléktalannal, drogárussal vagy „első fütyi felállós” erőszakoskodó kamaszokkal, szamár nagyságú éhező kicsapott kutyákkal kellene találkozni. Nem voltak akkor játéktermek, ahol el lehetett volna költeni a szüleimtől kapott zsebpénzt, és annak idején nem kellett egy-két elégtelen osztályzat miatt néhány osztálytársammal elkóborolni. Akkor nem törtek fel gépkocsikat az orrunk előtt vüágos nappal, mivel gépkocsik sem nagyon voltak. Igen, körülbelül ezek miatt hordom én is a 11 éves leány- gyermekemet az iskolába, amikor csak alkalmam van. Csak az utóbbi pár évben a Magyarországon eltűnt, elrabolt gyerekek száma is megerősítheti azt a magatartásformát, hogy igenis féltjük a gyerekeinket. A mai kor követelményeinek leginkább a szülőknek kell megfelelniük. Ahhoz, hogy a munkahelyét megtarthassa, ahhoz, hogy vállalkozóként akár 14 órás napi munkát vállaljon a fennmaradáshoz. Kényelem ez a hajszában, hogy biztosra véljük gyermekünk megérkezését az iskolába vagy haza, a szülői házba. Ebben az országban a miniszterelnök úr modellje még sok családban és sokáig nem fog működni. Én egyébként nem azokról a szülőkről beszéltem, akik „munka” címszó alatt randevúzni mennek, és azért viszik gyermeküket gépkocsival, hogy minél előbb lerázhassák a felügyelet szerepét magukról, hogy estefelé hazatérve újból elküldhes- sék, mert egy partira hivatalosak. Cikkében azt sem értem, miért kellene felállítani a számítógép mellől a gyereket, ha jobban eligazodik mondjuk a Windows 98 operációs rendszerben, mint például jómagam? Ez idáig azt biflázgattuk, hogy a számítógépeké a jövő, a gyerek ha felnő, szüksége lesz rá a megélhetéshez. Talán ha kevesebb lenne a pedagógusok, testnevelő tanárok részéről a gyerekek megalázása, akkor talán felmentés sem lenne annyi, amennyit Ön említett. Gondolom tudja Ön is, hogy a sokak által imádott nagy Amerikában évtizedek óta iskolabuszokkal szállítják a nebulókat, ahol aztán a tanulás mellett jócskán kapnak lehetőséget a mozgásigényük levezetésére is, de az iskoláig és onnan hazafelé legalább biztonságban vannak. Mindezt teszik 4 db könyvvel a hónuk alatt. Belenézett Ön már egy elemi iskolás táskájába mostanában, netalán fogta a kezében is? Ilyeneket mi nem tudunk utánozni! Tisztelt Bereczky György! Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy egyetértek Önnel, de válasz és vita helyett kérem, fogadja el az én észrevételeimet is. Annál is inkább, mert példaként én a lányomat fel szoktam állítani a számítógép mellől, kerékpározik, japán sportot tanul és teniszezik, de többnyire nem engedem a levelem elején említett inzultusoknak kitenni. Tóth Árpád (rím a szerkőben) Gondolatok a szavak felelősségéről Egyházunk köztudott ellensége, a sokszínű, de mindig hatalomorientált politikai szerepvállalásai folytán elhíresült Veér András „mint objektív szakértő” fejthette ki lapjukban lényegében ugyanazokat a rágalmait, amelyek valótlan voltának minden egyes pontját a bíróság 1998-ban megállapította. Ehhez mi már hozzá vagyunk szokva, de most nem hallgathatunk, a pszichiáter Heves megyei nyilatkozatával túlment minden határon. Veér András nyilván uszítja a magyar lakosságot a szcientológusok ellen, sőt fasisztának nevez egy olyan egyházat, melynek hívői törvénytisztelő, adófizető polgárai a Magyar Köztársaságnak, és közösségi szellemű, segítőkész, hazájuknak megbecsülést szerző tagjai a magyar nemzetnek. Nem egy magyar szcientológus található azok között az önkéntesek között, akik a WTC New York- i romjai között nyújtanak a bajbajutottaknak és hozzátartozóiknak segítséget olyan hatékonysággal, hogy eredményeiken felbuzdulva az USA egyik vezető televíziója folyamatosan közli a szcientológia szervezetek lelki tanácsadó szolgálatainak telefonszámát. A szcientológusok nemcsak elismerik azon ország törvényeit és erkölcsi szokásait, melyben élnek, hanem saját példájukkal kivétel nélkül mindenkit arra buzdítanak, hogy tartsák be, aktívan gyakorolják azokat. Ezenkívül saját erkölcsi kódexekkel is rendelkeznek, melyek betartásáért elsősorban maguk előtt vállalnak felelősséget. Pl.: ne árts a jó szándékú embereknek, tiszteld és segítsd szüléidét, tiszteld mások vallásos hitét. Tehát a szcientológusok élik az életüket, a lehető legszélesebb körben kívánják megismerni a körülöttük lévő világot, dolgoznak, iskolába járatják a gyerekeiket, nyelveket tanulnak, vagy maguk tanítanak, céget vezetnek, vagy alkalmazottként keresik a kenyerüket, és - mint minden jó szándékú ember - felemelik szavukat ott, ahol igazságtalanságot, vagy bármely emberi közösség túlélését fenyegető jelenséget tapasztalnak. Nem egy szcientológus pedig - uram bocsá' - gazdaságilag kíván, ha úgy tetszik, „hatalomra törni”. Mivel egy cég tulajdonosától sem a rokonaival, sem az alkalmazottaival, sem pedig az üzleti partnereivel szemben nem lenne tisztességes, ha a saját tulajdonában lévő bt.-jét, kft.-jét vagy bármely legális formában működő vállalkozását csak azért vezetné szándékosan csődbe, mert annak gazdasági sikere esetleg nem tetszik néhány, a vallási hovatartozását aktívan ellenző intoleráns személynek. Tehát az a kérdés, hogy egy demokratikus államban van-e joga egy magát törvények felett állónak tartó egyénnek meghurcolni bárkit is azért, mert egy 1991-ben hivatalosan bejegyzett vallási kisebbség tagja? Van-e joga bárkinek is olyan Polgári Törvénykönyv, sőt Büntető Törvénykönyv hatálya alá eső kijelentéseket tenni nagy nyilvánosság előtt, amivel bárkit is igaztalant megvádolt ember magyarázkodására lehet kényszeríteni? Van-e joga bárkinek is tudatosan lerombolni egy ember vagy emberek egy csoportja évek óta kitartó, becsületes munkájával szerzett erkölcsi tőkéjét? Ahogy azt Veér András a cikkben említette: „fel kell emelnie a szavát annak, aki felemelheti”. Ezt mi most megtettük, és reméljük, egyre többen teszik ezt majd meg a jövőben, az egyetemes emberi jogok és vallásszabadság védelmében. Tihanyi Tóth Kinga Magyarországi Szcientológia Egyház szóvivő Vándorbogrács-verseny flekkensütő győztessel Visszajelzés az egerbaktai falunapról szóló cikkre (2001. okt. 1.). Bográcsfőző verseny - flekkengyőztes. Szép kezdeményezés az önkormányzat részéről, hogy valahol a faluval próbál együttműködni. Csak azzal is kéne számolni, hogy a baktai embereket nem lehet becsapni. A meghirdetett bográcsfőző versenyre 18 csapat jelentkezett. Nem tudjuk, hogy csoda történt- e, de egy csapatnak a bográcsa flekkensütővé változott! Ugyanis ők szabad tűzön, rácson készült húst sütöttek, amely nem szerepelt a versenykiírásban. A többi csapat betartotta a szabályt, ők bográcsban főztek, s mint kiderült, finomabbnál finomabb ételeket. Szegény zsűri! Mégis nagyon nehéz döntése lehetett, mert a bográcsban főtt ételek közül egyik sem érdemelte ki a Vándorbogrács-díjat, nem beszélve a „dicsőségről”. Ezért az ún. nevezett győztes csapat adja vissza a bográcsot, és kérjen a zsűritől flekkensütőt! Gondolkozzon el rajta, hogy még a gyerekjátékokban is vannak szabályok. Felnőttek ezt nem tudják? A „dicsőség” pedig a bográcsok mellett serénykedő versenyzőket illeti! Tisztelettel: a versenyszabályt betartó és sok így vélekedő baktai ember nevében (nevek és rímek a szerkőben) A polgárőrök is segítettek „Együtt a duatlon-gáláért”. Tisztelt „Szervezők”! Először elnézést kérek az Önök által írt levél címének a használatáért, de remélem, hogy nem sérti Önöket ez a cselekmény. A Heves Megyei Hírlap október 11-i számában (8. old., Olvasók Fóruma) a megjelent írásuk kapcsán szeretnék pár gondolatot megosztani Önökkel és a tisztelt olvasókkal is. Egy olyan eseményt, mint az Önök által rendezett duatlon-gála, megszervezni, lebonyolítani igen komoly és nagy munkát igényel, amit segítők és támogatók nélkül kivitelezni nem is lehetséges. Nagyon szép gesztus, hogy ezeknek a közreműködését megköszönik. Teszik ezt a médián keresztül, hiszen így ismerheti meg a lakosság legnagyobb része az önzetlen segítőket. Felsorolásukban azonban egy kis hiányt észleltem, amire ezúton szeretném felhívni a tisztelt „szervezők” figyelmét. Hatvan városában működik egy polgárőr egyesület. A versenynapot megelőző éjszaka két fő őrizte a színpadot, hogy az másnap olyan állapotban fogadhassa a fellépőket, ahogy azt arra előkészítették. A versenynapon a rendezvények zavartalan lebonyolításának biztosításában 17 polgárőr tevékenykedett, közel 10 órán keresztül. Éllopott levélcímükre utalva ők is együtt voltak Önökkel és az Önök által felsorolt támogatókkal, ezért úgy vélem, hogy egy szerény köszönt őket is megilleti. Egyébként gratulálok Önöknek a rendezvény lebonyolításához, bízva abban, hogy sikerrel fognak még nagyon sok, hasonlóan nagy sikerű és sok ember számára élményt nyújtó eseményt megrendezni, amihez a polgárőrség természetesen továbbra is partner kíván lenni. Farkas Ágoston elnök Heves Megyei Polgárőr Szövetség ízig-vérig kereskedő Nemrégiben történt, hogy családommal kiruccantunk meglátogatni a rokonokat Hevesen. Mi Kompokon élünk, jómagam kereskedő voltam húsz évig. Mivel a közelünkben is működik hasonló bolt, mint Heves városban az új buszpályaudvarnál, így betértünk kíváncsiskodni egy kicsit. Érkezésünkkor már az ajtónál illedelmesen köszöntött egy magas fiatalember, és bentebb invitált minket, mert az automata ajtó előtt egy pillanatra megtorpantunk. Kosarat vettünk, majd odébb egy kicsit máris elkezdtünk nézelődni. Alig egy perc múlva segítségünkre volt a fiatalember: Tamás. Udvariasan kérdezte: segíthet-e valamiben. Természetesen igent mondtam, hisz éreztem és láttam a tekintetében, hogy tényleg segíteni akar. Rajtunk kívül voltak még az üzletben, közben folyamatosan érkeztek új vásárlók, de ennek ellenére még mindig foglalkozott velünk. Nem volt tolakodó, hanem figyelmes és kedves. Ahhoz képest, hogy nézelődni tértünk be, sikerült több számjegyű összeget fizetni. A pénztárnál a súlyosabb dolgokat segített elpakolni. Fizetés után elköszönt tőlünk, és megköszönte a vásárlást. Annyira meglepődtem ezen az aranyos, udvarias, mosolygós fiatalemberen, aki tényleg ízig-vérig kereskedő, hogy elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy eladó vagy ő a bolt vezetője? Akárhogy is van, munkaadója, illetve boltja igen szerencsés vele. A forgalommal így nem lesz baj, az biztos! Köszönettel: egy elégedett vásárló Kompodról (rím a szerk.-ben) A vita folytatása teljesen értelmetlen Tisztelt Nagy Ervin úr! Figyelemmel olvastam a Heves Megyei Hírlapban 2001. szeptember 27-én megjelentetett viszontválaszát. A figyelmes elolvasás után mindjárt a következő ismert közmondás jutott az eszembe: ha nincs sapkája, az is baj, ha van sapkája, az is baj. Ugyanis ha a Heves Megyei Hírlapban 2001. aug. 16-i, illetve a fentebb jelzett számban megjelentetett írását összevetjük, akkor megállapítható, hogy amíg a korábbi számban azt fejtegette, hogy nem teszek semmit a körzetemért, és amikor tudomására jutott, hogy állítása nem felel meg a valóságnak, akkor pedig azt kifogásolta, amiben intézkedtem. Engedje meg Nagy Ervin úr, a korábbi tájékoztatásom, ugyanúgy, mint a jelenlegi is, a hitelességen alapszik. Nem szoktam valótlanságot állítani. Nézzük meg sorjában. Senki sem vitatta azt a tényt, hogy a Püspöki út 3-as út felé eső része kb. 700 m hosszan a kátyúzás helyett aszfaltréteggel lett ellátva, ezzel javítva az út minőségét, az átmenő forgalom által okozott zajártalom csökkentését. Előzőekben sem azt állítottam, hogy a Deák F. utcában a megtett intézkedések végleges megoldást jelentettek, de a lakók kérésének megfelelően ideiglenes intézkedéseket be kellett vezetni. Nyilvánvaló, ahogy már korábban is írtam, a másik érintett képviselőtársammal azon vagyunk, hogy a nyugati elkerülő út mielőbb megépüljön, és így a Püspöki út is mentesül a jelenlegi terhelés alól. Sajnos, ez kizárólag önkormányzati forrásból nem valósítható meg, ehhez szükséges állami támogatás is, amire az önkormányzat pályázni fog a készülő tervek alapján. Gyöngyös város szennyvízcsatorna-hálózatának lefedettsége nem kielégítő, amelynek továbbfejlesztése úgy az önkormányzat, mint a város lakóinak érdeke. Tudom, hogy e tekintetben a legjobb megoldás lehetne az, hogy e fejlesztések teljes költségét az önkormányzat fedezné, azonban ezt a jelenlegi költségvetési források nem teszik lehetségessé. A fejlesztési források 2001. évi lehetőségét figyelembe véve (291 millió Ft város egészére) az önkormányzat képviselő-testülete olyan döntést hozott, hogy lakossági önerő bevonásával próbálja részben megoldani a szennyvízcsatorna-hálózat fejlesztését. Ennek alapján az önkormányzat 2001. évben Püspöki, Zalár, Gyöngyöspatak út szennyvíz-gerincvezetékének kiépítéséhez 26.550.000 Ft-ot biztosít a költségvetésében a lakossági önerő mellé. Emellett többek között a költségvetésben 2001. évre tervezve van a Kertész út csapadékcsatorna-felújítása is (ami már megvalósult). A lakossági önerő ingatlanonként - ellentétben az Ön által megjelölt 150 ezer Ft/házzal - 120 ezer Ft/ház, amelynek a 15%-a visszaigényelhető, és így házanként (120 ezer -18 ezer) 102 ezer forint. Igaz, ez nem vigasz az érintett lakosokra nézve, de az ennek megvalósítására létrehozott Vízközmű Beruházó Társulaton belül különböző fizetési kedvezmények vannak, ami többek között magában foglalja a többévi fizetési lehetőséget is. Ha tájékozódott volna, mielőtt cikkét megírta, akkor tudná azt, hogy a patak állami tulajdon, és kezelője az EVIZIG, tehát nem önkormányzati tulajdon. Ennek ellenére az önkormányzat két ízben is foglalkozott a patak állapotával, és mindkét esetben a testület levélben fordult a Közlekedési és Vízügyi Minisztériumhoz a patak rendbetételéhez szükséges források iránt, de eddig a minisztérium ezzel kapcsolatban nem intézkedett. Azért azonban, hogy a patak teljes mértékben ne szennyeződjön el, az önkormányzat költségvetésében 2001. évben is nagyobb ösz- szeget állított be a tisztítás költségeire. Nem akarok vitatkozni azon, hogy Ön által jelzett, az ott lakók korábbi kérésére a forgalom elől lezárt zsákutcát képező Kertész út kinek a kérésére lett zúzalékkal ideiglenesen kiépítve, de a jelenlegi tájékozódásom során is tanúk igazolása mellett egyik lakó kérésére történt. Abban igaza van, hogy a 34.296 (nem 40 ezer) lakosú Gyöngyös város az utóbbi időben egyre inkább fejlődik és szépül úgy a belváros, mint az attól távol eső városrészei. Az önkormányzati képviselő- testület tagjai akár egyéni körzetben, akár listán jutottak be, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a rendelkezésére álló források politikamentesen, a város és minden lakosa érdekében kerüljenek fel- használásra. Ebből adódik az is, hogy a közvetlenül megválasztott képviselő is saját körzete érdeke mellett a város érdekét (oktatás, egészségügy, kultúra, fejlesztés, szociálpolitika stb.) is képviseli. Nagy Ervin úr! Én ezzel az Önnel folytatott vitát lezártnak tekintem, nem kívánok parttalan vitát folytatni. Barcs Aladár Gyöngyös 7. sz. választókörzet képviselője