Heves Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-13 / 240. szám
UHU 2001- Október 13., szombat H O R I Z O N T 11. OLDAL Az erőszak és terror egérfogójában Soós Tamás, Othman Milehi orientalista a világ pengeéltáncáról Üszkös sérelmek vannak. Amerika, s ezzel a világ egérfogóba került. Már csak a higgadt, mértéktartó gondolkodás, és a különböző kultúrák, az egymásnak feszülő érdekek kölcsönös figyelembevétele segíthet, a minden oldalon felkorbácsolt indulatok nem - állítja az arab világ és a közel-keleti, közép-keleti térség ismerője, az Egerben élő orientalista és gyakorló muzulmán, Soós Tamás, mozlim nevén Othman Milehi.- Ahogy az egész világ, itthon is elborzadva szemlélték az emberek milliói az amerikai hírcsatornák élő közvetítéseit a terrortámadásokról, a sokkoló hatású képeket, a CNN megdöbbentő felvételeit ezrek drámai pusztulásáról. Vajon mindenütt, az arab világban is hasonlóak voltak a reakciók a közvéleményben, s az azokat közvetítő, tükröző, egyben befolyásoló médiában?- Nemcsak a nyugati, az amerikai média, a CNN és társai, tehát az egyik oldal álláspontját volt módom figyelemmel kísérni, hanem szélesebb körből, az arab térség helyi tévéállomásai - az arab CNN, az Al- Dzsazira - révén a szíriai, az iraki és a katari, a sejkségek adóit nézve tájékozódhattam. Le kell szögeznem: a mozlimok alapvetően mindenütt, minden mérvadó fórumon elítélték az ártatlan életek kioltását, a gyilkolást. A sajnálat közös. Ezen nincs vita. Ám ezzel együtt az arab világ mélységesen nem ért egyet az amerikai politikával. Hatalmas, egyre táguló szakadék húzódik a két világ között, s ez a repedés a Világkereskedelmi Központ tornyainak leomlásával még érzékelhetőbbé vált és tovább szélesedett. Régen megszakadt valami, ám mindazzal, ami most történt, csak tovább tágult az a rés. Amerikának előbb kellett volna látnia mindezt. Nem a kívülről jövő fenyegetést, hanem a belső ellenséget, amelynek hátterében a világ erővonalainak hullámzása áll. Nem ismerte fel az önmaga által teremtett veszélyt. Vagy úgy érezte, erővel az uralma alatt tudja tartani, és mindig a kezében lesz a megfelelő eszköz a megoldásra. Ahogy például az is látható, az Európai Unió sokkal rugalmasabban viszonyul nemcsak az iszlám országok, hanem az átfogó, a Földet érintő globális problémákhoz. Amerikában ez a rugalmasság nem volt meg.- Tehát Ön szerint a felelősöket elsősorban nem a Közel- vagy a Közép-Keleten kell keresni, hanem a nyugati térfélen...- Az elmúlt évtizedben hatalmas változások mentek végbe a világban. A korábbi kétpólusú leosztást - amikor a Nyugatnak, Amerikának és a NÉVJEGY: Soós Tamás, Othman Mhjehi, 50 éves Közgazdász, külkereskedő, orientalista Az ankarai egyetem ösztöndí jasa, majd a '80-as évek végén isztambuli sajtóattasé, új ságíró A Magyar Iszlám Közösség alapító tagja Nyelvtudása: angol, török, arab, német, orosz szovjet blokknak is megvoltak a maga arab kliens országai - fölváltotta az egyetlen szuperhatalomra épülő erőfelfogás, és az Egyesült Államok lépett az erkölcsi fölényének megin- gathatatlanságában hívő igazságosztó szerepébe. Nincs kontroll, ellensúly. S most saját földjén érte támadás. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek politikájával az olajjal manipulálva létrehozott olyan bábállamokat Keleten - mint például Kuvait -, ahol a befolyó olajmilliárdok és a pénzben fürdő korrumpált elit révén kiszolgáló látszathatalmat tartanak fenn. Nem szabad elfelejteni, hogy a mozlim és az arab világ egységes, és ha Amerika háborút indít, akkor az beláthatatlan következményekkel járhat. Elindít egy olyan tömbösödést, egységesülést, amely elsöpri ezeket a bábállamokat. Az Egyesült Államok látványosan semmibe veszi a Föld más országainak érdekeit. Az USA megtehette, hogy nem írta alá a Föld jövőjére fontos hatással lévő kiotói környezetvédelmi csúcsértekezlet dokumentumát, és nem tartja be az abban foglaltakat, mivel azt saját gazdasága számára hátrányosnak tartja. Ez az agresszivitás sokakat zavar. A véres terrorban szerepet játszhatott a Közel-Kelet krónikus válsága, a palesztin-izraeli konfliktus, s az, hogy az amerikai vezetés semmibe vette a palesztinok több mint egy éve hirdetett ellenállási harcát, az intifádát. Ezek ma gyógyíthatatlannak tűnő sebek. A terroristasejtek a világ minden pontján ott vannak. S tény, hogy ma egy sahíd - hősi halott - gyermekből megél egy palesztin család. Szörnyű ilyet mondani, de ezt a csatát a népesedési mutatók alakulása, a palesztin anyák méhe fogja megnyerni ebben a térségben.- A globalizáció csepülése nálunk sem ismeretlen dolog. A szólamokban erőteljes demagógiát érezhetünk, s jellemzően a „politikai széleken” élnek vele...- Meg kell különböztetni a globalizációt mint profitérdekelt, határokat nem ismerő tőkés érdekérvényesítést és a globális gondolkodást. Utóbbinak különösen nagy a jelentősége, hiszen a különböző társadalmaknak - függetlenül a politikai, társadalmi berendezkedéstől - közös problémákkal és veszélyekkel kell szembenézniük. Mint amilyen a környezet drámai mértékű pusztulása, a környezetszennyezés és az energiaválság. A globális gondolkodáshoz tartozik, hogy más földrészek, távoli tájak embereivel közvetlenül is kicseréljük a gondolatainkat, kapcsolatba lépjünk velük és megértsük őket. Erre szolgál a modem világ és a technika vívmánya, az internet. A civilizációt és az anyagi fejlődést egyáltalán nem kell az ördög művének tartanunk. Ugyanakkor az is igaz, hogy a nyugati világ túlzott anyagiassága, a fogyasztás mindenhatóságának központba állítása rossz irányú folyamatok elindítója. Másfelől a nyomor és az elnyomás sem kínál sok választást a szűk sikátorok népeinek.- Itt Európában ugyanakkor sokan roppant módon félnek a harcos iszlám terjedésétől, a vallási fundamentalizmustól, a szent háborútól és a rémes kinyilatkoztatásoktól, vagyis azoktól a fogalmaktól és hírektől, melyek ezen térségből érkeznek. Ez már nem pusztán félelem, hanem lassan fóbia...- Igen, melyek gyakorta félinformációkra épülő tévhírek és tévhitek. Nem igaz például a dolognak az a beállítása, hogy Khomeini ajatollah iráni vezető a fatva - döntvény - alapján halálra ítélte volna a kasmíri származású Salman Rhusdit, amiért a költő a Koránt illetlenül használta fel műveiben. Erről ugyanis csak a vallási tanács dönthet. Rhusdi rid- dát követett el, azaz kivetkőzött, ezzel elvesztette az iszlám közösség védelmét. Ami nyilvánvalóan nem azonos azzal, hogy meg kell ölni. Nem a terrort mentve, de mindig egy történelmi viszonyrendszer függvénye, hogy kit nevezünk terroristának. Ha akarom, Garibaldi és vörösingesei Itália egységét kivívó hős harcosok, máshonnan nézve esetleg terroristák. Nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek - akár most is - lefestik. Ördögöt akkor kiáltsunk, ha látjuk, és azt büntessük, aki megérdemli. Egyébként kár emberi jogokról beszélni. Az iszlám fundamentalizmus és fanatizmus sokszor emlegetett rémképe pedig nem a mozlim lélek, hanem a politika terméke Az arab és az iszlám kultúra nagyon gazdag, és a Nyugat számára is fontos értékeket hordoz. Ahogy a Korán mondja: mindig legyen köztünk tanácskozás. Azaz le lehet, sőt le kell ülni megbeszélni a problémáinkat a döntések előtt. Ez azért még európai szemmel nézve és értelmezésben is egy elég demokratikus dolog. „Hidat kell verni a partok között...” FOTÓ: GÁL GÁBOR- A hazai reakciók - NATO-tag- országként és az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk várományosaként - nagyjából igazodtak e szövetségi rendszerek elvárásaihoz, és abban betöltött szerepünket, súlyunkat tükrözték...- A magyar lépéseket ebben az ügyben pozitívnak tekintem. A visszafogott és mértéktartó reagálás nemcsak egy ilyen kis közép-európai ország számára hasznos és célravezető. Az egész helyzet átfogó rendezését is alapvetően csak a megfontolt, a túlreagálást és a hirtelen indulati cselekvéseket elkerülő magatartás segítheti elő. Attól nekünk itt egyelőre nem kell félnünk, hogy a mi fejünkre is házak omlanak és bombák hullanak, de átvitt értelemben éhen is lehet halni, nemcsak puskagolyótól. A válság elől mi sem menekülhetünk el. A harmadik évezredben azonban mindennél fontosabb, hogy legyenek olyan emberi ideák, értékek, amiért mindenkinek - legyen az arab vagy amerikai - érdemes élnie. Ezért imádkozhat muzulmán és keresztény is. Ehhez befelé fordulóbb, elmélyültebb, és ha lehet üyet mondani, erkölcsösebb politika kell. Irányadó lehet a humánusabb, egyszerűbb és kevésbé fogyasztói világ szükséglete. Hidat kell verni a partok között. Ehhez persze roppant türelem és kitartás kell.- Megvalósulhat mindez, vagy csak szép álom marad, és jönnek a komor vészforgatókönyvek? Mit modanak erről a bölcsek vagy az arab misztikusok, a szufik?- Senki se szeret pengeélen táncolni, túl nagy a kockázat. De nem vagyok próféta. Es nem is szeretnék annak tűnni. Ahogy a mozlimok mondják: azt sem tudhatom, Allah mikor adja a papucsot, hogy átvezessen a hídon az örökkévalóságba... kovács jános HAVAS ANDRAS Ki volt John Lennon? A mikor az egyik kereskedelmi tévében feltették a kér- dést (a nyertesek között mobiltelefont sorsoltak ki), A Ahogy melyik együttesben zenélt John Lennon, e sorok írója úgy érezte, menthetetlenül korszerűtlenné vált. Azelőtt elképzelhetetlennek tartott volna üyet akkor is, ha játék, akkor is, ha a szellem mélyrepülése naponta érzékelhető. De hát, gondolta, múlnak az évek, más idők jönnek: a mai fiatalok már nem nagyon ismerhetik ezeket a .zenéket”. Nyilván nem a Beatles együttesről és a születési dátumokról van szó csupán, hiszen Verdi kortársai közül viszonylag kevesen ébrek már, továbbá mi sem boroztunk Ady Endrével a déli verőben a párizsi teraszok apró asztalainál, ennek ellenére van némi fogalmunk róluk, mert átadtak nekünk valarrút az idősebb barátok, tanárok a kultúrából az előzményekből hobtt ezek az előzmények nem voltak mindig szépek, és még a jövő sem kezdődött el akkor. Nézem a hírműsort, a kisebbségi ombudsmant mutatja a kamera, riadtan néz körbe, parlamenti bizottság ülésezik, s azt mondja: Maguk tényleg azt hiszik, hogy ezek után nem kell csinálni semmit...?Majd képviselőket látunk, üldögélnek, tartózkodnak, mintha csak Kaltenbach Jenő lenne ideges, aki szerint a közösség elleni izgatás és a gyűlölködés egyre inkább elharapózik. Hogy mi van? Az van, kedves Európába igyekvő polgártársaim, hogy a legújabb felmérések szerint a végzős tanárképző főiskolások kétharmada rasszista, közel harminc százalékuk pedig kifejezetten idegengyűlölő. Úgy is mondhatjuk az ő nyelvezetükkel szólva, hogy „tök bejön nekik a cigányozás, arabozás, zsidózás, bocsika...” Ismerőseimtől tudom, hogy a középiskolákban sem sokkal jobb a helyzet, bár közülük nem mindenki tanít majd olyan gyerekeket, akik a legérzékenyebb korban találkoznak ezekkel a derék ifjú pedagógusokkal. Foghatjuk persze ezt is a Coca-Colára, a globalizációra meg a túlságosan magas irodaházakra, csak nem nagyon érdemes. De ne fogjuk az érintettekre sem, mert őket (legalábbis egy részüket) a közeg alakította ilyenné. Az a közélet, amelyben büntetlenül hangzanak el nap mint nap emberi normákat sértő kijelentések, az a politika, amely számításból, gyávaságból a megszerezhető szavazatokra ácsingózva hallgat, amikor beszélni kellene, azért, hogy elhódítsák a szélsőséges voksokat, az, amelyikben egy igazságügy-miniszter a probléma felvetésére azt válaszolja: nem ért a focihoz. És tényleg. A másik oldal. A kalocsai - szabad demokrata! - polgármester maga szervez tüntetést, mert a városba telepítenek egy menekülttábort, amikor látjuk: a semmiről sem tehető afgánok ezrei kénytelenek elhagyni országukat a nyomor és a háború miatt. Akkor is, ha ez a kiállás esetleg a népszerűség átmeneti csökkenésével járhat, továbbá akkor is, ha a „központ" büntetésből jelölte ki éppen ezt az ellenzéki vezetésű várost, mert a másik kiszemelt hely Csorna lett volna, ahol viszont egy Áder János nevű politikus az országgyűlési képviselő. Egy liberális párt színeiben ténykedő polgármester ilyet viszont nem tehet: mit vár akkor a többiektől, a rendpártiaktól, a szélsőségesektől, ha a szolidaritás és az emberi jogok ennyit érnek számára? Bizony, akkor ő és pártja másoktól nem várhat semmit. De menjünk tovább: ha mondjuk az egyházak bizonyos képviselői (éppen ott a környéken) nem választási tudnivalókkal volnának elfoglalva, hanem kiállnának a humanizmus, a szeretet eszméje mellett, az is sokat jelentene. A harang önmagában kevés, az élhető élethez sokkal több keü. És „mellékesen” emlékezzünk azokra a honfitársainkra is, akik a második világháború, vagy 1956 után kényszerültek az ausztriai menekülttáborokba. Mit szóltunk volna mi akkor? M a itt mindent legyőz érdek, számítás, butaság. Félő, hogy az eddig összegyűjtött értékekből nem sok marad, könyvek, filmek, gondolatok, zenék végképp elvesznek, s húsz év múlva hiába kérdezik majd meg, ki volt Ady, vagy John Lennon... Nem fogja tudni senki. És nyakukon marad az összes mobil- telefon. ______________________________________■ V b ltam én asztalostanuló is, szállodaportás is egészen rövid ideig, amolyan útkeresésként, az érettségi előtt és után. De mégis: itt váltam felnőtté, ebben a kollégiumban. Ez az első igazi munkahelyem, negyven éve itt dolgozom - mondja dr. Csépe György, a gyöngyösi József Attila Kollégium vezetője, aki nemrégiben vette át a köztársasági elnök által adományozott Magyar Köz- társasági Érdemkereszt Arany fokozata kitüntetést. Mint mondja, nem lehet kétséges, hogy az egész kollégium munkájának, s így mindegyik kollégájának is elismerést jelent az állami kitüntetés. Mert kitűnő kollégákkal dolgozik, akik szintén szívügyüknek tekintik a munkájukat. Mint ahogy Gyuri bácsi is, nem „csak” a saját intézménye, de az egész kollégiumi mozgalom előrevitelére tette fel az életét.- Alapító tagja vagyok a Magyar Kollégiumi Szövetségnek, jelenleg országos ügyvivőként dolgozom. A szövetséget a kollégiumi szakma „megmentésére” hoztuk létre, s komoly eredményeink vannak. A legfrissebb, hogy haA kollégium nem megőrzőhely marosan beindul az akkreditált szakmai továbbképzéseket nyújtó Kollégiumi Akadémiánk. Természetesen az intézményünk is a szervezethez tartozik, s itt megint csak a kollégákról kell szólnom, akikkel több könyvbe készítettünk tanulmányokat, szakmai módszertani anyagokat a kollégiumi nevelés fejlesztésére. Szerénytelenség nélkül mondhatom: sikerrel. S a gyakorlat is igazol, hiszen a munkatársak segítségével a diákjaink nagyon szépen szerepeltek a legkülönfélébb versenyeken. Tizenötször nyertük el az arany okleveles kollégium címet, s kétszer a kollégiumi zászlót. A szakképző intézetek közül az országban másodikként értük el a Kiváló Kollégium minősítést, 1981-ben.- Négy évtized alatt bizonyára hatalmas változások mentek végbe a szakmában, a munkakörülményekben és a követelményekben egyaránt...- A kollégium elődje, a negyven éve alakult diákotthon egy felvonulási épületben kialakított szalmazsákos, ámyékszékes, közös mosdós „szálláshely” volt. Ma már nyelvi laborunk, számítógépes termünk, barkácsmúhelyünk, jól felszerelt fotó-videó szakkörünk működik, és még sorolhatnám. A kezdetekkor együtt dolgoztunk a gyerekekkel az első rádiónkért, ma milliós eszközökre pályázunk, többnyire eredménynyel. Egyvalami azonban változatlanul igaz, négy évtized után is: a kollégium nem valamiféle megőrző. Sokkal inkább olyan intézmény, amely a vidékről érkező, esélyegyenlőségért küzdő, továbbtanulni vágyó gyerekeknek segít az ismeretek megszerzésében. Persze, ez nélkülük nem megy, de örömmel mondhatom: ők is akarják mindezt. Nagy segítség, hogy az iskolával - a József Attila Szak- középiskolával, s annak igazgatójával, Horváth Attilával - nagyon jó a kapcsolatunk, nem kell „harcolni” a segítségért, a kéréseink teljesítéséért.- Ezek szerint a kollégium afféle „második iskola"? Vagy - anélkül, hogy tréfál űznénk - „második otthon”, ahogy azt az iskolára szokás mondani?- A változások itt is tetten érhetők. Egyre inkább érzem a család hiányát a gyerekek mögött. Anyagilag persze mindenki igyekszik megteremteni a feltételeket a csemetéjének, de - talán épp emiatt - nem jut idő a másféle törődésre, a beszélgetésekre, a mélyebb családi életre. Nem lehet tisztünk, hogy ezt pótoljuk, viszont átvállalhatunk a szerepből. Évtizedek óta fő elv, hogy mi nevelők itt a kollégiumban „megszólíthatok” legyünk a diákok számára. És ez sikerül is, nem véletlen, hogy szeretik az intézményt a gyerekek, szívesen választanak minket. Jelenleg is hét megye hatvan településéről vannak diákjaink, s a százharminc gyerek négy iskola tanulóiból áll össze. Vegyes tehát a kép, de ettől szép. És ettől lehet jól, szívvel végezni a munkát. Én is válthattam volna többször az életem során, és nem az eszem miatt nem tettem meg. A szívem tartott itt. Testnevelő tanárnak készültem, már nevelőként dolgozva végeztem el az egri főiskola testnevelés-biológia szakát. Aztán az Eötvös Loránd Tudományegyetem következett. A doktori disszertációmat a József Attila Kollégium ifjú szakmunkásainak nevelésszociológiai vizsgálatából írtam. Akkor már „ittragadtam”. Csak érdekességként említem: én voltam az országban az ötödik, aki kollégiumi nevelésből doktorált.- A kollégium vezetése mellett szakfelügyelőként, szakértőként dolgozik, évtizedek óta a városi úszószövetség titkára, a hegyközség választmányának tagja... Hogyan jut minderre ideje?- És még szőlészkedem is a felsoroltak mellett... Komolyra fordítva a szót: nagyon fontos, hogy az embernek milyen a családi háttere. A feleségem pedagógus, érti és érzi, hogy ezt a szakmát csak úgy lehet végezni, hogy „sosincs vége”. Számtalanszor megesik, hogy alig érek haza, csörög a telefon, s be kell jönnöm valamiért. A feleségem megértő, és nagyon sokat segít. Neki is hatalmas része van a sikerben, az elismerésben. Mert - visszatérve az elejére - tényleg úgy érzem: négy évtized, egy élet munkájának „jóleső jutalma” a kitüntetés. De ha ez nem lenne, akkor sem bánnék semmit. Mert sok - hivatalos és nem hivatalos - „jutalom” éri az embert a pályája során. Például megesett, hogy esküvőre hívtak, ahol - még nem is mondtuk: vegyes kollégium vagyunk - itt megismerkedett fiatalok házasodtak össze. Ezek is olyan szép pillanatok, amelyekért érdemes folytatni a munkát. _______________________________________(ESPÉ)
