Heves Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-29 / 228. szám
8. OLDAL 2001. Szeptember 29., szombat 'f|j |-----------------------------—--------------------------------H ÍRLAP MAGAZIN A szolgáltató és a jogállamiság Az ÉMÁSZ vezetéket épít, a földtulajdonosok egy része tiltakozik A lőrinci erőművet Gödöllővel összekötő 120 kV-os távvezeték megépítésének szükségességét senki sem vitatja. A nyomvonal által érintett területek gazdái „csak” az ellen tiltakoztak, hogy a beruházó - szerintük - tulajdonosi jogaikat is figyelmen kívül hagyva, önkényesen diktált számukra kedvezőtlen feltételeket. Volt, aki videokamerával rögzítette az oszlopállítás előkészítésének folyamatát fotó: t. o. Hatvan A kérdéses földterület az ipari park közvetlen szomszédságában, az üzemek, az autópálya és Kerekha- raszt által határolt részen fekszik. Több földtulajdonos parcelláján már el is készült néhány jókora gödör a majdani hatalmas oszlopoknak. Itt lesz majd. a nagyfeszültségű vezeték „hasa” - mutatja egyikük, megjegyezve, hogy ennek következtében tulajdona értéktelenné válik. Pedig nagy terveket szövögettek, jelentik ki, hiszen ez a terület a már megtelt ipari park egyetlen természetes terjeszkedési iránya - korábban kezdeményezték is a polgármesteri hivatalban a terület átminősítését -, ám félő, hogy a beruházás elkészülte után senkinek sem kell majd- Az ÉMÁSZ nevetségesen kevés díjat ajánl a 25 éves bérlet fejében - állítják egybehangzóan. - Szerintünk az áramszolgáltató illetékesei által önhatalmúlag megállapított összeg többszöröse illetne bennünket, tekintve a környék kiváló - és nemcsak 25 évre szóló - adottságait. Ezzel szemben rendőrséggel és feljelentéssel fenyegetőznek, ha a saját földünkön lehetetlenné tennénk a vezetéképítést. Ha a tárgyalásaink nem vezetnek eredményre, valóban nem riadunk vissza az oszlopok elhelyezésének megakadályozásától sem... Az ügy nagyjából egy esztendeje kezdődött. Akkor az ÉMÁSZ megbeszélésre invitálta az érintetteket, mintegy hetven embert, akiket tájékoztattak a vezetéképítési tervekről. Valamilyen papírokat is kiteregettek, amit a jelenlévőknek csupán a töredéke írt alá, az egyik gazda szerint utóbbiak is csak azért, mert azt gondolták, jelenléti ívekről van szó. Később kiderült, a dokumentumok szignálása elvi hozzájárulást jelentett a beruházás elkészítéséhez.- A műszaki rajzokról az egyszerű emberek azt sem tudták, mit ábrázolnak - vélik a gazdák. A fentieket követően az érintett területek 80 százalékának a tulajdonosai javasolták az ÉMÁSZ-nak, hogy keressenek mindenki számára kedvezőbb megoldást, például helyezzék át a földút mellé a nyomvonalat (ami szerintük még most sem lenne késő), ha a szolgáltató nem hajlandó megadni az általuk kért kárpótlási díjat. Választ néhány hónap elteltével kaptak, ami nem is válasz volt, hanem - úgymond - a beruházó „szája íze szerint” megfogalmazott megállapodás, amit aláírva kellett volna visszaküldeniük. Többen úgy vélik, az elutasítók többsége is visszajuttatta az ÉMÁSZ-nak a papírokat - volt, aki ügyvéd közreműködésével vagy ajánlott levélben -, ezért meglepődtek, amikor újabb küldeményt kézbesítettek számukra, amely szerint nem tettek eleget a szolgáltató kérésének.- Kikértük magunknak a meg- hazudtolást - jelentik ki önérzetesen a földtulajdonosok. Hamarosan a személyes megbeszélések ideje is elérkezett, ám az ÉMÁSZ illetékesei hiába utaztak a helyszínre, a feleknek nem sikerült kompromisszumot kötniük. A gazdák szerint a szolgáltató képviselői „halogatásos taktikát” választottak, amikor azt kérték tőlük, hogy írásban is nyújtsák be igényüket a kártalanítás összegére vonatkozóan. Ők ezt meg is tették, ám jócskán le- hűtötte őket a napokban megkapott válasz.- Az ÉMÁSZ azt írta: jogerős vezetékjoggal rendelkezik, amit a kártalanítás vagy annak hiánya nem befolyásol, tehát megépíthetik a vezetéket. Annál is inkább, mivel átutalták a részünkre megáUapított összeget. Csakhogy mi ezt át sem vettük; lehet, hogy akadt, aki felvette a kísérőlevél nélkül küldött pénzt, mintegy elismerve a szerződést, de mi nem tartozunk közéjük - panaszkodnak az érintettek, akik szerint elgondolkodtató az is, hogy az autópályán túli részek tulajdonosa miért egyeztek bele olyan könnyen a vezetéképítésbe. Talán az lehetett az oka, hogy arrafelé úgysem terjeszkedhet az ipari park? - kérdezik. A „földbirtokosokat” azonban az háborította fel a legjobban - mondják -, hogy a szolgáltató kilátásba helyezte: a munkát gátolok ellen rendőrhatósági védelmet kérnek, továbbá feljelentik őket.- A hálózat hasznát ők élvezik, a terheit mi viseljük, és még rendőrt hívnának? Milyen jogállamiság ez? Elhisszük, hogy nekik toronyiránt jobban megéri az építés, de mi miért fizessünk rá? Aki jóváhagyta a vezetékjogot, miért nem adott földterületet is hozzá? - méltatlankodnak a tulajdonosok, akik szerint a polgármesteri hivatal azért is „ludas” a történtekben, mert amikor megtekintésre bemutatta a terveket, nem hívták fel a figyelmet arra, hogy az elképzeléseket meg is lehet vétózni. Igaz, ennek nem sok értelme lett volna, hiszen akkorra már rég elkészült az alállomás a túrái úton, ami behatárolta a nyomvonal kijelölésá - legyint az egyikük. Miután a felvetéseket továbbítottuk az ÉMÁSZ Rt. Miskolci Igazgatóságának, rövidesen megkaptuk a választ is, amelyben Mészáros Sándor osztályvezető kitért arra is, miszerint egyre gyakrabban tapasztalják, hogy egyes személyek nagy üzletet remélnek a kártérítésben. Ami a konkrét ügyet illeti, a vezető szerint az engedélyezés stádiumában mindent a szabályok szerint intéztek, bevonták az érintetteket is az egyeztetésbe. Miután a vezetékjogi engedélyt a törvényes határidőn belül senki nem fellebbezte meg, az jogerőre emelkedett, s kezdődhetett a vezetéképítés, függetlenül attól hogy nem mindenkivel sikerült megegyezni a kártérítés mértékéről.- Mi nem fenyegettünk senkit, hanem tájékoztattuk a beruházást megakadályozni szándékozókat eljárásuk törvénytelenségéről - jelentette ki Mészáros Sándor. - Tudomásul vesszük, ha nem tudunk megállapodni velük a kártérítésről. Igényeik érvényesítésére rendelkezésükre áll a polgári peres bíróság, de megjegyzem, a hálózat építése a vezetékjog alapján ez esetben is törvényes. * Cikkünk fenti részének megírását követően az ÉMÁSZ illetékese közölte lapunkkal: az utolsó pillanatban sikerült megállapodniuk a protestálók többségével. Utóbbiak viszont azt állították, hogy ez nem egészen így van, de kérték, hogy egyelőre tekintsünk el az hás közreadásától addig, amíg „nem szólnak”. Hogy a sajtót a nyomásgyakorlás eszközéül, saját taktikai céljaik megvalósítása érdekében kí- vánták-e felhasználni, nem tisztünk eldönteni. (Legfeljebb meglehet a véleményünk...) Az viszont tény, hogy az azóta eltelt csaknem egy hónap során a korábban bősz „károsultak” nem jelentkeztek, legalábbis nem mindannyian. Úgy tűnik, nekik valóban sikerült megállapodniuk az ÉMÁSZ-szal. Akad viszont olyan gazda is - talán nem is egy -, aki szerint azóta mit sem változtak a körülmények. Patthelyzet van - mondta -, s a történtek megannyi tanulsággal szolgálnak, talán nemcsak Hatvan vonatkozásában. TARI OTTÓ Nem múlhat el hét edzés nélkül. Ráadásul ők veszik a méregdrága fellépőruhákat, és ők fizetik az útjukat, amikor turnéznak. Akkor miért érdemes ezt csinálni? - kérdeztem Bretus Évát, az Egri Majorette Egyesület művészeti vezetőjét. íme a rövid, ám meggyőző válasza: - A sikerért. Eger, Lamego A laikusok talán csak azt észrevételezik egy-egy ünnepség alkalmával: „milyen csinosak és jó mozgásúak ezek a lányok". Hanem egy francia rendezvényszervező cég - amely kizárólag a színvonalas társulatokat közvetíti az Európa-szerte tartott fesztiválokra - biztos benne: ha az Egri Majorette Egyesület felnőttcsoportját választják, nem vallanak szégyent. Az elmúlt öt esztendőben nem telt el év úgy, hogy a lányok ne utaztak volna valahová. Rendszerint a Szolnoki Helyőrségi Zenekarral, kísérő együttesükkel lépnek fel, de az idén a Pesterzsébeti Zenekar karnagya, Jakab Gedeon kérte fel őket: tartsanak velük Portugáliába. Egy budapesti rendezvényen ismerkedtek össze, pontosabban ott figyelt fel tökéletes produkciójukra a jó szemű karnagy. Aki ebben a műfajban dolgozik, s világot járt, tudja, hogy külföldön a „diszkótánc és pompon” nem eladható. Bretus Éva szerint a magyarországi majorette- csoportok csupán húsz százaléka felel meg az elvárásoknak, s mutathatja be műsorát a neves fesztiválokon. Az első, amit elvárnak a társulatoktól, az a kifogástalanul bemutatott menettánc. A második a tértánc, amely két ágra bomlik: a show-táncra és a nemzeti sajátosságokat tükröző táncra. Éz utóbbiért rajonganak különösen a külföldiek. Amikor az egri lányok csárdásozni kezdenek, valósággal őrjöng a közönség. Nem elég persze az sem, hogy a koreográfiának megfelelően lépegessenek. A fellépőruhájuknak is tökéletesnek kell lennie. Márpedig ezek a kosztümök - még ha nyúlfarknyiak is - vagyonokba kerülnek. Egy-egy „hacuka” 15 ezer forint, s miután a repertoárjuk több elemből áll, többféle egyenruha is szükséges. S akkor még nem szóltunk a fellépőbottól és a csizmáról, amely a rendkívüli igénybevétel miatt hamar elkopik. A pompon még nem minden Elakadt a portugálok lélegzete, amikor feltűntek miniszoknyáikban az egri lányok A majorettek ruháját és csizmáját a szülők pénztárcája bánja Ugyancsak a szülők, pénztárcája bánja azt is, ha utazik a csoport. Mert a szponzoroktól a költségek 20 százalékánál többet képtelenség összegyűjteni. Addig, míg a lányokból profik lesznek, rengeteget kell dolgozniuk. Ahhoz pedig, hogy a siker érdekében igazán szinkronban legyenek, elengedhetetlen a jó kapcsolat. Ők „civilben” is barátnők. Egyébként hogyan lehetne kibírni mindazt a „kínszenvedést”, míg összeáll egy-egy produkció, s mindazt az izgalmat, ami a fellépésekkor vár rájuk. Meg aztán a vendégszereplések alkalmával az összezártságot a buszban, a szálláshelyen. (Aki lányosztályba járt középiskolába, vagy kizárólag nők alkotta kollektívában dolgozott, értheti, hogy miről beszélek: a klikkekről, a pletykákról, a hisztikről.) De evezzünk inkább szélcsendes vizekre, s lássuk, milyen volt az egri majorettek turnéja Portugáliában. Lamegóban különféle nemzet csoportjai léptek fel a fesztiválon. Hatalmas, feldíszített kocsik - hasonlóak a debreceni virág- karneválon láthatókhoz, csak jóval nagyobbak - után menetelt, táncolt egy-egy társulat. A hegynek eredő, völgybe ereszkedő szűk utcák fényárban úsztak, lámpafüzérek kötötték össze a házakat, mint nálunk karácsony előtt. A műsor este 10 órakor kezdődött, de a nézők már hétkor gyülekeztek a magukkal vitt székekkel, sámlikkal. A hangulat fergeteges volt, kivált, amikor miniszoknyáikban megjelentek az egri lányok. A portugálok konzervatívak, náluk a nők az utcákon hosszúnadrágban mutatkoznak, s a testre simuló póló sem elfogadott. A fesztivál résztvevőinek nemcsak a felvonuláson kellett szerepelniük. Az egriek Ferrarim városában adtak még show-műsort. Kikapcsolódás, pihenés gyanánt bőrgyárba és pezsgőgyárba látogathattak el, s átvitték őket Portóba városnézésre, fürdőzésre. Lamegóban megtekinthették a múzeumot: ott őrzik azt a szobrot, amely arról Városnézés és fényképezkedés - hadd irigykedjenek az itthoniak híres, hogy a világon egyedülálló módon áldott állapotban ábrázolja Szűz Máriát. Az egri lányok öt napot tölthettek Portugáliában, mégis sikerült képet alkotniuk az országról és népéről. A városok nagyon tiszták, az emberek kedvesek és segítőkészek. Házaikat, autóikat éjjel-nappal nyitva tartják, mert jó a közbiztonság. Az ételeik különlegesek: csak a krémleveseket szeretik - legalábbis az egri lányoknak mindig ezt szolgálták fel -, s a halat minden mennyiségben, fantasztikus fűszerekkel ízesítve. Ami több mint meghökkentő, hogy a sült halhoz kifőtt spagettit tálalnak. A cukrászsütemény nem divat, cukrászdát se láttak a lányok, hanem csak kis pékségeket, s azokban édes péksüteményeket. Desszertként krémeket, pudingokat ajánlanak, és gyümölcsöt minden mennyiségben. S miután az Egri Majorette Egyesület felnőttcsoportját (merthogy öt korosztály működik az egyesületben) 16-20 éves lányok alkotják, kihagyhatatlan a kérdés: milyenek a portugál fiúk? Nos, csak miattuk nem érdemes buszra szállni. Bár lehet, hogy a lányok véleménye ebben az egy dologban nem feltétlenül egyezik. NÉGYESSY ZITA
