Heves Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-15 / 216. szám

2001. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT 9. OLDAL Sok szőlő, sok bor, sok gond A mátraaljai szőlő és bor helyzete volt a központi témája a néhány napja Nagyrédén megren­dezett tanácskozásnak, melyen többek között az is kiderült, hogy a termelőknek az idei sem lesz könnyű évük. Megfelelő kormányzati szubvencionálási rendszer híján nehéz helyzetbe kerül az ágazat. Ha viszont kellő támogatásban részesül, a történelmi borvidék meg tudja erő­síteni piaci pozícióit. A történelmi borvidékek között a legnagyobbnak számító Mátraal- ján az előzetes becslések szerint jó szőlőtermés várható. Hektá­ronként 11 tonnára számítanak, ami egy tonnával nagyobb, mint a tavalyi, és kettővel több a térség­ben átlagosnak számító hektáron­kénti kilenc tonnánál. A nagyobb termés viszont nem jelent arányo­san nagyobb bevételt is, mivel az idén a felvásárlók 10-15 százalék­kal kevesebbet fizetnek a szőlőért az elmúlt évhez viszonyítva. A tanácskozáson elhangzott, hogy az alacsony bevételek miatt a gazdáknak nem jut rekonstruk­cióra, holott a mátraaljai borvidék 7600 hektárjából évente mintegy 500 hektárt kellene újratelepíteni. Ám az idén csak 180 hektárt tud­tak megújítani. Tájékoztatásul Hordós Attila, a Mátraaljai Hegy­községi Tanács titkára elmondta, hogy egy hektár szőlő telepítése mintegy 1,7 millióba kerül. A re­konstrukcióhoz 55 százalékos ál­lami támogatás igényelhető, ám a pénzt csak utólag kapja meg a gazda, s így a kiadásokat meg kell előlegeznie. Ráadásul csak a számlával bizonyított kiadásokra kaphat támogatást, így saját mun­káját, valamint a családtagok se­gítségét sehol sem könyvelheti el. A termelőnek az lenne jó, ha nor­matív támogatást vehetnének igénybe. Visszafogja a telepítési kedvet az is, hogy még nem tudni a jövő­re kérhető szubvenció mértékét, s a pontos igénylési lehetőségek sem ismertek. A termelőnek vi­szont már az ősz folyamán be kell szereznie a kiültetésre kerülő olt­ványt, elő kell készítenie a talajt. Megkönnyítené a gazdák dolgát, ha két évre dolgoznák ki szőlőre­konstrukció támogatási rendsze­rét, tehát a jövő februárra várható rendelkezések 2003-ra sem vál­toznának. így pontosan ki lehetne számítani a várható telepítési tá­mogatás részarányát. A rekonst­rukcióra azért is szükség lenne, mivel a mátraaljai borvidéknek csak mintegy 40 százalékán ter­melnek jól értékesíthető, úgyne­vezett világfajta szőlőt. A többi nehezebben eladható tömegfajta. A tanácskozáson elhangzott, hogy a többször módosított jöve­déki törvény még mindig főként a gazdáknak okoz nehézséget a sok adminisztrációs munka miatt. Ugyanakkor a borforgalmazók számára eltörölték a napi elszá­moltatást, s így félő, hogy hamis kannás és hordós borok is forga­lomba kerülhetnek. Agazdákcízt szeretnék elérni, hogy a jövedéki törvény őszre tervezett átdolgo­zása számukra kedvező változá­sokat hozzon. Gondot okoz a megfelelő rek­lám hiánya is, márpedig jó hírve­rés nélkül a mátraaljai bor nem tudja erősíteni piaci pozícióit. Ám a termelőknek nem jut reklámra, ezért ezen a területen is állami tá­mogatást remélnek. Mivel önerőből a mátraaljai bor aligha tud kellőképpen meg­erősödni, így félő, hogy az Euró­pai Unióhoz való csatlakozást kö­vetően nem tudja majd tartani a versenyt a francia vagy az olasz borokkal. A világpiacon pedig egyre erőteljesebben jelennek meg a dél-amerikai, az ausztrál és az új-zélandi borok. A kedvező klímának köszönhetően ezekben az országokban 30-40 tonnás hektáronkénti átlag is elérhető, s így a termesztési költség jóval ala­csonyabb. Ha a mátraaljai borvi­dék nem kap megfelelő támoga­tást, akkor roppant nehéz eszten­dők elé nézhetnek a szőlőterme­lésre vállalkozó gazdák. A tanácskozáson ott volt Nagy András, a nagyrédei Szőlőskert Rt. elnök-vezérigazgatója, akit a szőlő és a bor helyzetéről kérdez­tünk.- Abból kell kiindulni, hogy vi­lágban túltermelési válság van, ami azt jelenü, hogy mintegy 40 millió hektoliter bornak nincs pia­ca - kezdte válaszát az ismert szakember. - Ennek a hatása a magyar borgazdaságra is rányom­ja a bélyegét, mert a hazai ter­melők által elő­állított mennyi­séget - ami évente 4,5-4,7 millió hektoliter - a hazai piac nem képes fo­gadni. Magyar- országon jelen­leg mintegy há­rommillió hek­toliter bor fogy évente, a többit a külpiacon kellene értékesíteni.- Ott viszont nagy a versengés a borok között. Milyen az esélye a magyar produktumoknak?- A kilencvenes évek közepén a magyar borexport fellendülő­ben volt. Akkor 1,3-1,4 millió hektolitert vittünk ki. Sajnos, az export nem nőtt tovább, hanem mindinkább visszaesett. Az el­múlt évben már csak 860 ezer hektolitert tett ki a magyar boripa­ri termékek exportja. Úgy tűnik, hogy az idén sem alakul kedvező­en a helyzet, mert az eddig ismert számadatok alapján a tavalyihoz Nagy András: „A jövőben 70 ezer hektár szőlőnek lesz biztos piaca...” képes mintegy tízszázalékos ex­portcsökkenést leszünk kénytele­nek elkönyvelni. így nem kell nagy jósnak lennem, hogy azt mondhassam: az idén jelentős fe­lesleggel számolhatunk a magyar piacon.- Mi lesz ezzel a többletborral?- A helyzet megoldása érdeké­ben kormányzati beavatkozások­ra lenne szükség: mintegy 400-500 ezer hektoliter bort álla­mi támogatással fel kellene vásá­rolni lepárlásra, hogy a belföldi túlkínálat megszűnjön. Termé­szetesen az említett felvásárlás mellett is minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a magyar borok külföldi pia­ci pozíciói megerősödjenek és fej­lődjenek az eljövendőkben.- Az idén jó szüretre számíta­nak a szőlősgazdák.- Országos szinten az előző évek termését meghaladó szőlő terem az idén. A becslések szerint 5-5,5 millió hektoliter bor várha­tó. Mivel valószínű, hogy a hazai fogyasztás mértéke nem növeke­dik jelentősen, így az idén is nagy túlkínálat lesz majd borból is. Á szőlőfelvásárlási árak átlagosan mintegy tíz százalékkal alacso­NÉVJEGY NAGY ANDRÁS 1947-ben született Nagyrédén. 1981-ben kertészmérnöki diplomát szerzett. 1991-től a nagyrédei Szőlőskert Rt. elnök-vezér­igazgatója. Jelenleg a Nagyrédei Hegyközség és a Mátraal­jai Hegyközségi Tanács elnöke. Nagyrédei pincék. Jó borokhoz hangulatos környezet FOTÓ: T. Z. M. nyabbak, miközben a művelési költségek 12-15 százalékkal növe­kedtek. Mindebből az következik, hogy a szőlő- és a bortermelők po­zíciói aligha javulnak. Jó lenne, ha el tudnák érni az előző évi szintet, s így némi pluszt tudnának el­könyvelni. Ez is csak annak'lenne köszönhető, hogy több lesz a sző­lő, mert a felvásárlási ár csökkent, a művelési kiadások pedig nőttek. Ugyanakkor a bortermelők pozíci­ói is romlottak, a túlkínálat miatt várhatóan ők is árcsökkentésre kényszerülnek. Ezért mondtam, hogy a helyzet javítása érdekében a már említett kormányzaü inter­venciós borfelvásárlás szükséges lepárlás céljából.- A korábbi években is volt in­tervenciós felvásárlás?- Igen. Az elmúlt években mintegy 200-250 ezer hektolitert vontak ki a borpiacról lepárlásra.- A borexport kap-e támoga­tást?- Jelenleg a minőségtől függő­en 16-20 forint szubvencióra szá­míthat a kivitt bor literje, de érte­süléseink szerint a palackozott borok támogatása az év végén megszűnik, így csak a hordós bor számíthat szubvencióra. Pedig tá­mogatás nélkül nagyon nehéz helyzetbe kerül a magyar borex­port. Állami segítség kellene a marketingre, a reklámra is.- A tanácskozáson többen is felvetették, hogy a hazai borfo­gyasztási kultúrán is sokat kell még javítani.- A fogyasztási kultúra és a bor­minőség nagyon sokat változott az utóbbi tíz évben. Javult a bor tálalási módja, sokszínűbbé vált a borkínálat, és érezhetően jobb lett a minőség is. Természetesen mindezen tovább kell javítani. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a bor kulturált elfogyasztási módja, a jobb minőségre történő váltás nagymértékben függ az em­berek jövedelmi viszonyától. Első­sorban pénz kérdése, hogy meg tudja-e venni a jobb bort, mint ahogy az is az ember pénztárcájá­tól függ, hogy milyen környezet­ben tudja elfogyasztani az italt. Szerintem összességében jó irányba haladunk a szőlő és a bor tekintetében. De azt mindenkép­pen el kell érnünk, hogy a jövede­lemtermelővé válás ideje lerövi­düljön, különben nem lesz kitar­tás a gazdákban, elmegy az em­berek kedve az egésztől.- Az irány, amely felé a szőlő- és a bortermelés halad, tehát jó. Talán már látni is a nehézségeken átvezető alagút végét?- Bízom a további javulásban, tehát látom az alagút végét. Ám azzal számolnunk kell, hogy a magyar szőlőtermesztési kör előbb-utóbb beszűkül, s nem lesz Magyarországon 100-130 ezer hektár szőlőterület. Az ültetvé­nyek összterületét lényegesen le kell csökkenteni: úgy ítélem meg, hogy 70 ezer hektár szőlőnek lesz az elkövetkezendőkben biztos pi­aca. Nyilvánvaló, hogy a csökkent területen megtermelt szőlőnek ki­váló minőségűnek kell lennie.- A mátraaljai és az egri borvi­dék mennyire tudja tartani pozíci­óját?- Úgy gondolom, hogy az egri borvidéknek jó pozíciója van, azt a piaci igényt, amit a vörösborok­kal szemben támasztottak, ki tud­ja elégíteni. Ez a borvidék képes arra, hogy a piacon a versenyt fel­vegye a legmagasabb minőségi követelményekkel szemben is. A Mátraalja tekintetében a mostani­nál valamivel kisebb területen,» jó minőségű szőlővel az itteni borok versenyképességét is meg tudjuk Őrizni. TOMPA Z. MIHÁLY ___________________HAVAS ANDRÁS Elvek? (Vége) „inkább a léptek bizonytalan kopogó bakái mint a szárnyalás az egyre sűrülő semmibe” (Bányász István: Ars Poetica) A hírmagazin címlapján igencsak sokatmondó fotógrafika adta hírül a Fidesz és az MDF nevű politikai szervezetek választási megállapodásának létrejöttét. Dávid Ibolya, a kisebbik kor­mánypárt elnöke, Orbán Viktor - a fotón a fejét nem lehet látni ... - zakózsebéből mosolyog mintegy kifelé, és ujjaival a győze­lem „V” betűjét mutatja. A szépség és az igazság bizony ritkán találkozik ilyen szerencsésen egy címlapon. Bizonyos értelemben a kisebbik testvérpárt nyilvánvalóan örülhet a paktumnak, a nagyjából 3-4 százalékon álló szervezet így mégiscsak bejut a Parlamentbe, s ott frakciót is alakíthat. További jó hír, hogy Dávid Ibolya elnök asszony a közösf!) lista előkelő második helyén szerepel, de méltán örülhetnek azok az országgyűlési képviselők is, akik jelenleg a T. Ház padsoraiban ülnek, mivel a következő ciklusban is biztos munkahellyel ren­delkeznek majd. Nekik - és elsősorban nekik -ez a megállapodás jó. Lehet te­hát örülni. Ám akik nincsenek benne ebben a körben, azoknak nincs túl sok okuk a vidámságra, mert hosszabb távon akár a párt léte is veszélybe kerülhet ezzel a megállapodással. Tegyük hozzá: azzal az eszmerendszerrel együtt, amelyet a Fidesz vá­lasztási győzelme érdekében még 1993 táján „lenyúlt” (bocsána­tot kérek: átemelt) tőlük, valamint az egykori KDNP-től. Hogy ezt követően, néhány év múlva a helyes útra térő fiatal demok­raták kilépjenek a Liberális lntemacionáléból, s hogy aztán egyik legfőbb szövetségesük képviselője, jelesül egy püspök, „vá­lasztási útmutatójában” példálózzon a szélsőséges és önző libe­ralizmussal. Milyen finom és mennyire elegáns ez is. Barátok, ahogy megváltoznak, érdekek, ahogy átalakulnak egyszer csak. Azért szép ez is, ha nincs is lefényképezve. No de, ezaző történetük. A nagyoké. A kérdés számunkra az, hogy elgondolkodjunk és eltöpreng­jünk azon: vajon egykori önmagunkat („találkozás egy fiatal­emberrel”), céljainkat miképpen, milyen áron és milyen lelkiis­merettel adhatjuk fel. Meddig mehetünk el a kompromisszum­ban, hol kezdődik a tisztességes vereség, és hol az árulás? Ilyen felvetésekkel nap mint nap találkozik az ember, és nem is citálnám én az erkölcs dolgai mellé a politika taszító világát, ha azok a közéleti figurák ma nem szolgálnának mintául, köve­tendő például sokak számára. S ha nem volna túl közeli az az idő - 1988-89 -, amikor oly sokan teli illúzióval azt gondoltuk: a politika számára csak az lehet fontos, hogy a nép boldogulá­sát mindenáron elősegítse. Tíz év után le kell szögeznünk: ilyen szempont nem létezik. A lakosság sorsa, s benne például a legelesettebb rétegek segí­tése, a szolidaritás gondolata fel sem vetődik bennük - ez többé- kevésbé igaz az előző kormányokra is -, s nem tudni ma már azt sem: az újdonsült fiatal kereszténydemokratáknak higy- gyünk-e, vagy néhány évvel ezelőtti önmaguknak, a kérlelhetet­len és szabadelvű liberálisoknak, akik következetesen védték a szabadságjogokat és kritizálták az akkori hatalmat. Melyiket is? Azt, amelyiket Antall József neve fémjelzett, s akinek végül volt bátorsága elhatárolódni mozgalma szélsőséges erőitől, és aki mellesleg - szerintem - sohasem ment volna bele egy ilyen megalázó, s pártja létét veszélyeztető alkuba. Akinek nyilván voltak hibái, melléfogásai, de akinek őszinteségében nem lehe­tett kételkedni soha. Egy államférfi, aki mögött egy párt állt. Jegyezzük meg ezt a három betűt... Úgy hívták: „MDF”. HÍR(TELEN)KÉK... Három honi pénzintézet korábbi egyesülése után jövőre újabb kettő lép fúzióra, s ez azt jelzi, hogy házasodási láz tört ki a magyar ban­kok körében. Pénz a pénzhez... •k Csaknem egy éven át nem vette fel telitalálatos lottónyereményét egy ausztrál autószerelő, mert - mint indokolta - elégedett volt a fi­zetésével. A munkásosztály a paradicsomban él... * Máig körözi a rendőrség azt az Ausztriából Opel személyautóval érkező magyar férfit, aki - hogy megmeneküljön a tételes vizsgálat elől - a bozsoki határátkelőnél beugrott a vám- és pénzügyőrség egyik terepjárójába, és elhajtott. Amit vesztett a réven, megnyerte a vámon... * Emberi csontvázra bukkantak a vasutasok a Jáva-sziget közepén fekvő indonéz nagyváros, Jakarta pályaudvarán veszteglő gyorsvo­nat egyik fülkéjében. A holtvágány átka... k A magyar költségvetésnek tavaly 35 milliárd forint bevételt hozott a honi szerencsejáték-piac. A kutya is oda piszkai, ahol van... k Felköltözik az Internetre Rio de Janeiro legrégebbi kuplerája - a mintegy 1500 prostituált által lakott örömfalu -, Vila Mimóza, hogy lökést adjon forgalmának. Jó kupinak is kell cégér... ______________________________iszilvási

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents