Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-11 / 187. szám

I 2001. Augusztus 11., szombat H í R LAP 9. OLDAL A G AZIN Lármafa vigyázza a végeket Szent Kristófról kapta nevét a gyilkostói kápolna „Egy újabb erdélyi lármafa világába lépünk, a gyilkostói kápolnába, hogy itt is érezzük az együvé tartozás, a nemzeti létmegőrzés rendíthetetlen paran­csát. Itt a békási sziklák közt, ha megcsavarnák a vén köveket, égbe meredő sziklákat, vér csordulna belő­lük. Lármafát építeni viharban, vészben nagyon ne­héz-de megéri, s nekünk, a zord idők gyermekeinek újabb és újabb szentélyek kellenek, hogy Isten egét ostromoljuk, mert aki ezt teszi, annak bizalma van benne. Amikor itt a természet csodájában a teremtő Isten utolérhetetlen alkotását látjuk magunk előtt, le kell borulnunk - és visszatekintve a megtett nagy tör­ténelmi múltba -, így dobog a szívünk az új évezred őserdejének félelmetes nagy küszöbén. Käezer éves keresztény és ezeréves Kárpát-Duna medencei MÚL­TUNK van, mi vagyunk a viharok megtépázott nem­zete, akiknek leikéből oly sokszor elbujdosott a gondo­lat, a szabadság - az új évezred hajnalán a nagy tű­nő-sodró időben szabad így kiáltsunk nekünk: két­ezer éves keresztény és ezeréves JELENÜNK van. (...)” E sorokkal köszöntötte az erdélyi Gyilkostó szom­szédságában, az ezeréves országhatár közelében fel­épült Szent Kristóf-kápolna július 28-i felszentelésére érkezett ünneplőket Hajdó István gyergyószentmik- lósi főesperes. Miként a felszentelés előtti napon a helyszínen rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta, régi álom vált most valóra, hiszen Erdély nevesebb helyeinek mindegyikén található már szentély - kivé­ve a Gyilkostót. Most azonban ezt az űrt is sikerült betölteni: a Szent Kristóf-kápolna „lelki Déva vára­ként" emelkedik a békási sziklák alatt, hiszen abban „az adakozók szíve is benne van". A kápolna épületét megálmodó Anthony Gáliról és társairól pedig ak­képp emlékezett meg a főesperes, hogy ők Erdély egé­nek csillagai, de - többek mellett - külön köszönetét mondott a megvalósításban elévülhetetlen érdeme­ket szerző Mondák Attilának, az egri Segít a Város Alapítvány titkárának és Dezső Lászlónak, a gyer- gyószentmiklósi Mark House vezetőjének is. Tudott, az egri vár székesegyház-romja egy kövé­nek kis darabkája is belekerült a kápolna alapjába, jelképezve ezzel - Hajdó István szavai szerint -, hogy Szent István is sziklára, azaz erős alapokra építette az országát. (A kő másik része a kápolnában tekinthető meg.) A kő eredetének hiteleségét igazoló okiratot dr. Petercsák Tivadar múzeumigazgató mellett dr. Sere­gély István egri érsek is aláírta. A kápolna - főespere- si megnevezéssel „lármafa”, azaz a székelyeknél ré­gen valamilyen veszély közeledtére figyelmeztető őr­tűz - a globalizálódó világ számos hatásával szembe­sülő erdélyi fiatalokat arra is figyelmezteti, hogy el­lent kell állni a sodrásnak. Nevét pedig nem véletle­nül kapta az utazók védőszentjéről, Szent Kristófról, hiszen nemcsak a gyergyószentmiklósi hívőket szol­gálja majd, hanem vallási felekezettől, nemzeti hova­tartozástól függetlenül ökomenikus szerepet szántak neki: nyaranta, a szentmisék mellett a tervek szerint különböző táborok helyszíne is lesz. A kápolnaépítés előzményeiről tudni kell: a haj­dan itt állt szentélyt még 1918-ban gyújtották fel az Erdélybe bevonuló idegen csapatok. Később, 1933- ban Kós Károly újraálmodta az épületet, ám a tervek csak tervek maradtak: a kivitelezést a gazdasági vál­ság, majd a második világégés akadályozta meg. No­ha 1989 után több elképzelés is született a kápolna megépítésére, azok sohasem valósultak meg, míg­nem 1999. szeptember 26-án lerakatott a jelenlegi ká­polna alapköve. Ehhez azonban sok feltételnek kel­lett teljesülnie. Kellett hozzá egy megszállott Kós Ká- roly-kutató építész Anthony Gall személyében, aki újraálmodta a nagy előd terveit. A feladat már csak azért sem volt könnyű, mert a Kós-féle tervek elvesz­tek, s mindössze egy korabeli téglajegy maradt fenn, amin a Kós által tervezett épület rajza látható. Ez a téglajegy pedig a szerencsi képeslap-múzeumban ta­lálható, s oda az út Gyergyószentmiklósból Mandák Attilán és dr. Petercsák Tivadaron keresztül vezetett. Természetesen maga az építkezés sem volt egy­szerű feladat, hiszen - aki ismeri a romániai viszo­nyokat, annak aligha kell bizonygatni - a nagy sze­génységben e célra összekaparni, összeszedni a lej- milliárdokat igencsak nehéz. (A mintegy 22 millió forintra rúgó bekerülési költségből még így is hibádzik tízmillió forint, így a szervezők továbbra is örömmel veszik az adományokat, amelyet az Erste Bankban vezetett 11610005-01039600-10000008-as számlaszámra lehet befizetni.) A történethez tarto­zik ugyanakkor, hogy Romániában számos temp­lom- és kolostor-építkezés van, majd' ezerről tud a főesperes, csakhogy ezek a román ortodox egyház épületei, s zömük - még ha igencsak nehezen is, többéves megszakításokkal emelkednek ki a földből - az erdélyieket fogja boldogítani. Ennek okára is Hajdó István világított rá: elmondása szerint a romá­Az „alkotók”, fent, balról jobbra: fehér pulóverben Szilágyi András számadógondnok, Anthony Gall vezető építész, Elekes Károly és Stefanovics Péter belsőépítészek, Dezső László, a Mark House igazgatója, Málnási Csaba műépítész technikus, az alsó sorban Hajdó István főesperes és Mandák Attila alapítványi titkár. nők hajlamosak úgy tekinteni Erdélyre, hogy oda „csak” bevonultak, ám ha az ortodox egyháznak is sikerül ott gyökeret eresztenie, a mindennapok ré­szévé válnia, úgy már valóban „bekebelezettnek” te­kintik az országrészt. Nem csoda tehát, hogy a kápolnaszentelés ünne­pére mintegy 2500-an jöttek el a környező települé­sekről, de érkeztek nagy számmal Magyarországról is. A 3 és fél órás szentmisét egy kis program vezette fel: Heffner Attila táltos és Sebestyén Márta műsora. A templomszentelés - amelyet Tamás József püspök végzett - az ősi magyar himnusz, a Boldogasszony Anyánk eléneklésével vette kezdetét, majd Pál Árpád gyergyószentmiklósi polgármester és Hajdó István főesperes köszöntötte az ünneplőket. Végezetül áll­jon itt a főesperes beköszöntőjének zárógondolata: ,,(...) gyilkostói lármafánk, teljesítsd hármas apos­toli küldetésed, erre sürget a Békás patakának zúgá­sa, a sziklák helytállása, a viharvert fenyők bátorsá­ga. Figyelmeztess a múlt, a jelen és a jövő feladataira. MÚLT: ezeréves kapcsolatunk van e földdel, JELEN: arcod verejtékével szeresd a szülőföldet, JÖVŐ: »Akik még vagytok őrzőn, árván, Őrzők vigyázzatok a strázsán« (...)" _________ kühnegábor C savargók festőjével a lövészárokig mányúton járt. Bécsi műtermé­ben dolgozik, közben Magyaror­szágra is el-ellátogatott. Anyja ha­lála után, 1883-ban Nagyőrre (Szepes vármegye) vonult vissza, aztán Budapesten bérelt müter­Mednyánszky szülőháza a parkból, a várkastély a Tátra lábainál a szerző felvétele Csipkézett bástyatornyok. Páva­kakasok rendeznek párviadalt a sétáló orra előtt az őspark nap­fényben fürdő hatalmas, árnyas fái alatt, háttérként kétezres csú­csok kötőtűi szúrják át a felhő­ket, különös kontrasztként alig pár lépéssel a sötét tónusú ké­pek és a csavargók tablói előtt. Mindez alig több, mint ISO kilo­méterre innen, igaz, már a hatá­ron túl. A Tátra lábánál fekszik Nagyőr (szlovákul Strázky, németül Nähre), a Szepességben, a Poprád folyó mellett, ahol a Felvidék egyik legszebb kastélya és kas­télyparkja, egyben a XIX. század vége, a XX. század eleje egyik leg­nagyobb magyar festőjének, Mednyánszky Lászlónak szülőhá­za található. Magyarok, magyarul értők ma már nem nagyon élnek errefelé. Nagyőr múltja egyébként messzi időkbe vezet. Ez az egyik legészakibb Árpád-kori gyepúvár, már 1256-ban megerősített hely­ként említik. Nevét is innen szár­maztatják. A Sziléziából a Szepességbe költözött gazdag Warkotsch-család Nagyőrön góti­kus várat épített. A mohácsi csata után a Warkotschok elveszítették magyarországi birtokaikat, Nagy­őrt a török háborúk hőse, grádeczi Horváth-Stansith Márk kapta meg. A nagyőri kastélyt fia, Horváth-Stansith Gergely építtette 1570 és 1590 között, nagyrészt a korábbi gótikus vár átalakításá­val. Emeletes, négyszögletes, tö­mör épület, négy sarkán torony­nyal. Felvidéki reneszánsz stílus­ban épült, amelynek jellemzője, hogy az épület homlokfalát pártá- zattal megmagasítják, és ezt a fal­részt gyaíkran grafittókkal díszí­tik. Ez a legrégibb ilyen stílusban emelt épület. Horváth-Stansith Gergely (1558-1597) itáliai tanulmányait követően a wittenbergi egyete­men végzett, s a kor ismert huma­nistája volt. A várkastélyban líce­umot létesített, ahol több tárgyat maga tanított. Az iskola 1584-től 1711-ig állt fenn. A nagyőri kas­tély a XIX. században került a bá­ró Mednyánszky-család birtoká­ba. Itt töltötte gyermekéveit Mednyánszky László, a festő. Itt találkozott Thomas Enderrel, aki Nagyőrről járt a tátrai tájakat fes­teni. Az úgyszintén festőjéről hí­res Czóbel és a Mednyánszky- család egymásra találásának szín­helyén járunk. Báró Mednyánszky László ko­rának nem mindennapi alakja, művésze volt. A múlt századfor­duló festő csavargója és a csavar­gók festője önként hagyta maga mögött arisztokrata-értelmiségi környezetét, s képeivel vállalt kö­zösséget a sehova nem tartozók, a hajléktalanok, a legalul lévők vi­lágával. Kilépett a társadalom szűk kasztrendszerének korlá­táiból, s szabadon bolyongott nemcsak a természet érintetlen tájain, a Tisza árterein, a Kárpá­tok sziklái között, a Felvidék el­szigetelt, ősi falvaiban, hanem az első világháború lövészárkainak poklában, foglyok és a társadalmi hierarchia különböző rétegei kö­zött is. Beteges, gyenge egészsé­gű, érzékeny kisfiú volt. Anyja a széltől is óvta. Festői tehetsége korán jelentkezett. Folyton raj­zolt. Szülei műszaki karriert is ál­modtak neki, de nem lehetett erőltetni. 1870-től Zürichben, majd a müncheni festészeti aka­démián tanult, 1873-75 között pedig már a párizsi École des Beaux Arts növendéke. 1877-ben a párizsi Salon kiállítói között ta­láljuk. 1878-ban itáliai tanúi­mét, és ettől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok tárlatain. Többéves ismételt franciaor­szági tartózkodása alatt, s az ott megismert impresszionizmus ha­tására műveinek szürkén boron- gós alaptónusát lassan levegős, közvetlen festésmód váltotta fel. 1892 őszén Máramarosban készí­tett tájvázlatokat Feszty Árpád körképéhez. Képeit ismét sötét színárnyalatok, sűrű fény-árnyék hangulatok jellemzik, melyek csak 1909 körül oldódnak újra vi­lágosabb tónusúvá. Budapest után visszatért Bécsbe, majd a há­ború kitörése ismét Pesten éri, s harctéri rajzolóként bejárta a galí­ciai frontot és Szerbiát, Dél-Tirolt. szárvárosban, Bécsben, az Osztrák-Magyar Monarchia föl­oszlásával együtt halt meg. A kas­télyban őrzött képeinek többsége borongós, sötét fényű. Akad köz­tük olyan, amelyik akár valami tá­voli égi objektum, „fekete lyuk”, szinte semmilyen fényt nem en­ged ki magából, vonzása mindent - teret, időt, sugárzást - magába zár. Tájképfestészete mellett műve­inek jelentős csoportját az úgyne­vezett csavargóképei alkotják, me­lyek mintegy előkészítői későbbi katonaábrázolásainak. Mednyán­szky a kritikai realizmus legjobb magyar képviselői közé tartozott. Érzékeny, ugyanakkor tárgyila­szerűek. Egyszerű életvitele, fur­csa zárkózottsága nem áll ellen­tétben mély műveltségével, uta­zásaival. Buddhista szemléletű, humanista csavargóként élte éle­tét. Állandóan járta a vidéket, táj­képeket festett. Hatott rá az imp­resszió fénykezelése, de jellegze­tes, egyéni hangulatú, panteiszti- kus művei a naturalizmussal is rokonítják. Később a pszichológi­ai mélységű realizmus jellemzi csavargókat ábrázoló festménye­it. Báró létére az I. világháború haditudósítója. A fronton, a lö­vészárokban, foglyok közt, pat­kány járta, nedves, hullabűzös fe­dezékekben készíti megdöbben­tő, expresszív képeit a háború borzalmairól. Művész volt. Em­ber volt. Legtöbb képét és vázlatát itt­hon a Magyar Nemzeti Galéria őr­zi. Érdekességként annyit még, hogy Mednyánszky Hóolvadás (1896-99) című 120 x 140 centi- méteres olaj-vászon festménye az egri Dobó István Vármúzeum galé­riájában található. A nyár elején pedig egy egri magángyüjtő laká­sából - több más értékes régi kép­pel, hazai festők alkotásaival együtt - a sok millió forintos gyűj­temény darabjai közt két Mednyánszky-olajfestményt is el­vittek a tolvajok. A kastélypark napközben sza­badon látogatható, ahol szlovák művészek figurális és absztrakt alkotásai láthatók. A '90-es évek­ben felújított várkastélyban lévő Mednyánszky-gyűjtemény, fest­ményei, rajzai, vázlatai, könyvtá­ra, bútorai és a szlovák nemzeti képtár egyéb régi darabjait őrző kastélyhelyiségek belépődíj elle­nében tekinthetők meg. Á ter­mek egy része a műalkotások vé­delme érdekében klimatizált, te­hát állandó az alacsony hőmér­séklet és a páratartalom. Jó erre gondolni a légkondicionálóra ér­zékenyeknek és nyári meleghez öltözötteknek is. A műalkotások, vásznak alatt elhelyezett szlo­vák, angol, német feliratok igen szűkszavúak, csak a legszüksé­gesebbekre szorítkoznak. Ma­gyar nyelvű vezetés nincs, vi­szont az anyagot részletesen és magyarul leíró magyarázó map­pát nyomnak a belépők kezébe. Ha egyéb nem akad, ez is megte­szi. A kastélyt és annak anyagát bemutató színes, jól adatolt kata­lógusnak sajnos - semmilyen nyelven - úgyszintén nem lelni nyomát. _________________________(KJ) M egrázó harctéri emlékeit szá­mos festmény és vázlat őrzi (Szer­biában), mélységes humaniste tartalommal gazdagítva művésze tét. Élete utolsó nyarát 1918-bar Nagykőrösön töltötte, majd a csá gos, távolságtartó látásmódjával a lehető legközelebb tudott jutni az emberi lét, a szenvedés és nyo­morúság bemutatásához. Csavar­gókat és meggyötört katonákat ábrázoló képei gyakran látomás-

Next

/
Thumbnails
Contents