Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-08 / 184. szám

8. OLDAL KÖRZETE FÜZESABONY É S 2001. Augusztus 8., szerda ALDEBRÖ, KOMPOLT. A Nyi­tott Napok keretében, az FMV tá­mogatásával a kistérségi lehető­ségekről szerezhetnek informáci­ót mindazok, aki augusztus 24- én két programkínálati helyre el­mennek. Kelemen József térség­fejlesztési menedzser tájékozta­tása szerint az említett időpont­ban Aldebrőn a Teleházban és a hoigásztanyán, Kompokon pe­dig az úgynevezett Látványpin­cészetben várják a meghívottakat és érdeklődőket. Mindkét helyen pályázati újdonságokról is hall­ható lesz szakavatott közlés. FELDEBRŐ. Új alapokra helye­zik a nyári angol nyelvtanulást, amely idén is sikerrel zárult a könyvtárban. A település ameri­kai kapcsolatából született az öt­let: lássanak vendégül az Egye­sült Államokban egyetemre járó hallgatókat, akik néhány hétig Feldebrőn anyanyelvű oktatótól szerezhettek ismereteket. Vadásziné Varga Éva könyvtár- vezető már hozzáfogott az új kapcsolatfelvétel kialakításához. MEZÖTÁRKÁNY. Az óvoda ör­vendetes módon gyarapodik. Az intézmény a Heves Megyei Köz­oktatási Alapítványtól félmillió forintot kapott mozgásfejlesztő eszközök beszerzésére és felállí­tására. Köszönettel vették a má­sik támogatást is, a füzesabonyi Pro Bono Publica alapítvány öt­venezer forinttal járult hozzá az óvoda bútorfelújításához. BESENYŐTELEK. Az óvodá­ban és az iskolában folyik az in­tézmények nyári karbantartása. Az intézményi konyha festése már megtörtént, munkát ad még a nagytakarítás, a gyerekek ud­vari játékainak lefestése. KÁL. Az M3 autópályán lebon­tásra kerülnek az ellenőrző ka­puk. A Belügyminisztérium az új elektronikus ellenőrzési rendszer egyik próbahelyéül a sztráda káli le- és felhajtóját vá­lasztotta. A rendszer lényege: a rendszámfelismerés. Ennek alapján lehet a bliccelőket, a lo­pott autókat, a körözés alatt ál­ló járműveket, a műszaki érvé­nyesség nélkül közlekedőket kiszűrni. Az új faluzászlót dr. Katona István püspök szentelte meg A díszvendégek előtt vitték az ünnepi zászlókat FOTÓ: PIUSY ELEMÉR Három zászlót is őriznek Mezőtárkány Az önkormányzat épületén né­hány napja már ott díszük a fa­lu első címere. Közepében aranytollú sas, mely szilárdan tartja a dús kalászt. A Laskó- patak ezüstszalagja a múltat és a jövőt köti össze, a nyitott könyv jelzi a tudást, az emberi haladás egyetlen biztosítékát. Adorján Gábor polgármester a vasárnapi millenniumi ün­nepségen részletesen is bemu­tatta a felszentelésre váró tele­pülési jelkép szimbólumrend­szerét. A címer mellett Mezőtárkány már három zász­lót is őrizhet, a millenniumit, a megye ajándékát és a község saját zászlaját. Mindhárom át­adását ünnepként élte meg a falu. A megszépült, kivirágosodott faluközpontba kora délelőtt vi­dám, pattogó katonazene csalogatta az embere­ket, akik népes csoportokba verődve várták, hogy a zászlókat áthozzák az önkormányzattól az akkorra már zsúfolásig megtelt templomba. Dr. Mikola István egészségügyi minisz­ter köszöntötte a mezötárkányiakat A millenniumi év zárását is jelentő zászlóátadási, -szen- telési ünnepség sokáig emléke­zetes marad, hiszen ez a nap a hétköznapok szürke tengeré­ben egy pillanatra megállásra intett. A délután nonstop szóra­koztató műsort hozott. A sza­badtéri színpaddá változott is­kolaudvaron népi együttesek, citerazenekarok, gyermektánc- karok színes kavalkádja mutat­kozott be. Bemutatkoztak a he­lyi, nemrég alakult nyugdíjas- klub tagjai, remélhetően a to­vábbiakban még sokszor szóra­koztatják nézőiket. Gyönyör­ködni lehetett a mezőszemerei hagyományőrzők énekeiben és a káli roma művészcsoport el- sodró hangulatú zenéiben. A nap jelentőségéhez illően zárta a délutáni műsort az Ifjúsági klub történelmi képeinek bemutatása. Estére már vidám zenére ropták a táncot öre­gek és fiatalok, s az egész napos ünnepség méltó záróakkordja volt a sokáig feledhetetlen tűzijáték. Búcsúra: olvasnivaló Besenyőtelek A hét végén jelenik meg a Bese­nyői Krónika idei harmadik szá­ma. Az önkormányzat és az Együtt Besenyőtelekért civil szervezet kö­zös kiadványa nem véletlenül jut el a napokban a családokhoz. Ka­lóz András polgármester:- Nálunk augusztus 12-én tart­ják a Lőrinc-napi búcsút, amely a családi összejövetelek jeles alkal­ma. A krónikában természetesen a település életéről számolunk be, s búcsúkor azt a vendégségbe érke­zők is nagy figyelemmel szokták forgatni. A polgármesteri hivatal jóvoltá­ból az ingyenes újság minden la­kásba eljut. A cikkek ébresztette gondolatok fogadására nyitott a szerkesztőbizottság. Az eljuttatott észrevételekről, az azokra adott válaszról a következő számban biztosan olvashatnak. Sportdoktor lesz belőle? Kápolna Lovász Tamás István okleveles sportmenedzser, labdarúgó szak­edző, a megyei labdarúgás ismert személyisége. Igazán közelről azonban még szűkebb hazájában, Kápolnán is kevesen is­merik. Személyiségéről a következő beszélgetés bizonyára az eddigiek­nél többet árul el.- Miért kötődik az ember a labdarúgáshoz?- A futball minden­kit gyermekkorában fog meg. Vannak, akik­nek ez egy életre szóló kötődés, így vagyok ezzel én is. Viszony­lag hamar rájöttem azonban ar­ra, hogy jelentős játékoskarrier­re nem számíthatok, így már ti­zenévesen a sportszakma kérdé­seivel kezdtem el foglalkozni. Céltudatosan, lépésről lépésre haladva.- Szakmának érzi a sportot?- Mivel az edzői és a sportve­zetői területen is a legmagasabb szintű diplomát szereztem meg, amit az országban kevesen mondhatnak el magukról, min­denképpen szakmának tartom. Bár az, hogy ezt ma Magyaror­szágon mennyire lehet szakma­ként űzni, az a labdarúgásban uralkodó viszonyok miatt már egy másik történet. Meggyőződé­sem, hogy tudományos szinten lehet a sport területeit eredmé­nyesen művelni, mind a nevelés, a pedagógia, mind pedig a szer­vezés, menedzselés oldaláról.- Eszerint a biztos szakmai alapokról a sporttudományos munka felé tart?- Nem titkolt célom, hogy a sporttal, mint tudománnyal fog- lalkozhassam, így a tanulást is folytatom. Jelenleg az egyetem kétéves kiegészítő szakára járok. Ezt befejezve a TF posztgraduális doktori képzésén szeretnék meg­felelni az elvárásoknak. Mindez sok lemondással, áldozattal jár. Beszélgetőtársunk itt aktuális kitérőt tett. Ezúton is köszönetét tolmácsolta a megértésért, támo­gatásért életbeli párjának, segítő­társának, Bocsi Katalinnak. Nél­küle - mint fogalmazott - nem lenne mindig ereje küzdeni, meg­vívni a mindennapok kisstílű, időnként primitív csatáit.- Azért csak kitartó embernek ismerik....- Nem szoktam beszélni a gyermekkoromról, de tudni kell, hogy anyai nagynéném, Jakus Er­zsébet nevelt fel, aki saj­nos tavaly november­ben elhunyt. Tőle tanul­tam meg a kitartást, a tisztességes, kemény munkával elért ered­mény tiszteletét, azt, hogy legyen az ember­nek tartása, akaratereje és ember tudjon marad­ni minden helyzetben.- Kissé különösnek tűnik a fut­ball világában, nem gondolja?.- Talán az átlagember számára túl bonyolultan és gyorsan gon­dolkodom, így nem vagyok köny- nyen megérthető. A sport mellett sokat foglalkozom filozófiával, pedagógiával. Igazán komoly szellemi kalandnak tartom a XX. századi világirodalom bonyolult, ám annál mélyebb mondanivaló- jú alkotásait, többek között Dürrenmatt, Orwell, Beckett, Camu műveit.- Foglalkozik sporttörténeti, sportstatisztikai munkával is.- Ez teszi teljessé azt a kört, amit a sport, a futball jelent szá­momra. Eddig hat futballtörténeti könyvnek voltam a társszerzője. Jelenleg is dolgozom egy újabb köteten. Úgy érzem, a sport múlt­jának ismerete hozzátartozik egy igazi sportember szeüemi teljessé­géhez.- Hogyan éli meg az aktív sport- funkcióját?- Az edzőbizottság elnökeként szeretném képviselni az edzők ér­dekeit, véleményét, ha már az új képzési rendszerből teljesen ki­zárták az edzőbizottságot. A ká­polnai egyesületnél a körülmé­nyek nem a legkedvezőbben ala­kultak a kiesés után. Sajnos, szét­esett az ificsapatom is, amit én emberileg eddigi pályafutásom legjobb közösségének tartottam. Bármi is fog történni, a gyermek­csapatokat nem engedem szét, folytatjuk a munkát. Hogy más egyesületnél szükség lesz-e rám, azt már a „jövő zenéje”. A Közösségi Parkban rendez­ték meg a településről elszár­mazottak első találkozóját. A 270 meghívóra 150 család jel­zett vissza és vállalta az uta­zást, hogy ezt a napot szülőfa­lujában tölti. Újlőrincfalva Németországtól Somogyaracson át különböző helyekről érkeztek az emberek, a gyülekezőket a Sarudi Tűzoltózenekar szórakoz­tatta. Az információs sátorban a térségről szóló, azt bemutató prospektusokkal várták a kedves távol élőket. A zenekar hamar eljátszotta a „Kicsi falum, hol születtem én” cí­mű dalt, majd a diák Veres Ale­xandra Tisza-parti dalokat éne­kelt. Ezek után Soltész András pol­gármester köszöntötte az érdeklő­dők immár négyszáz fősre gyara­podott táborát. Beszédében ki­emelte a helyi lakosok kitartását, azt, hogy nem hagyták el a falut a Köszönték ellenben a Popov család egész napos helytállását, áldozatos munkáját, valamint mindazok tettrekészségét, akik a rendezvény sikeréhez hozzájárul­tak. Több mint 350 adag ebéd, 200 adag vacsora, sok üdítő, sör Kicsi falum, hol születtem én... legnehezebb időszakban sem. A mélypont idején csak 256-an lak­tak Ujlőrincfalván. Felelevenítette a település történetét 1878-tól nap­jainkig. Ismertette az önkormány­zatiság hozta előnyöket, a szabad, önálló gazdálkodás eredményeit, a lakosok támogató készségét a tel­jes infrastruktúra megvalósításá­ban. Büszkén mutathatták a ven­dégeknek a helyi lakosok a rende­zett falut, az Életfa-parkot, a Jóléti tavat, a Közösségi Házat, a felújí­tott polgármesteri hivatalt, a szé­pen berendezett játszóteret. A vendéglátás részeként mű­sorról is gondoskodtak a házigaz­dák. Nagy tetszést aratott a Tiszanánai Asszony kórus, vala­mint Zsebe Zsolt és Fista Dorottya moderntánc-bemutatója. Szóhoz jutottak a vendégek is, akik közül először Iványi Katalin mondta el: kilencen vannak testvérek, tizen­öt éve nem tudtak úgy összejön­ni, hogy mindenki jelen legyen, de ez a mai nap megteremtette en­nek a lehetőségét. A szereplők kö­zé beékelődtek vendégek is, így Szűcsné Bercsényi Irén és M. Kiss István, a néhai református lelkész fia. Szót kért dr. Molnár Gyula is, aki az ötvenes években hét évig volt a település vb-titkára. Az egyik legnépszerűbb vendég Bartus Zsigmond nyugdíjas tanár volt, aki nagyon sok diákot taní­tott az akkori iskolában. Szép em­lékiratot vehetett át az önkor­mányzat vezetése az egri dr. Hibay Györgytől, akinek a dédap­ja nemesi rangot kapott Ferenc Jó­zsef császártól Tiszahalász és Sa­rud község 1878-as árvízi meg­mentéséért. Dányi Imre vélemé­nye szerint folytatni kell e nemes kezdeményezést. Tóth Katalin kö­szönetét fejezte ki a falu lakossá­gának, vezetésének e szép nap megszervezéséért, lebonyolításá­ért. Soltész András polgármester gondolatai:- Örömteljes érzés volt látni azt a sok meghatódó idősebb embert, akik évtizedek után könnyes sze­mekkel tértek vissza. Már ezekért a pillanatokért feledni lehetett a szervezés, előkészítés összes fá­radságát. Viszont sajnálattal jegy­zem meg - utalt a település irányí­tója az egyetlen negatívumra -, hogy a rendezvényt sem a Kultu­rális Minisztérium, sem a Soros Alapítvány, de még a Megyei Mű­velődési Bizottság sem támogatta. Tudjuk, hogy ez nem Pepsi Szi­get, nem a Borok Ünnepe, de a kistelepülések, a falusi emberek életében igen jelentős esemény. fogyott el a hajnal 3 óráig tartó hétvégi mulatságban, amelyen Horváth László zenélt és Balogh Mónika énekelt. A településről elszármazottak a temetőbe is kilátogattak, emlé­keztek őseikre. A Jóléti tavon egész nap vízi sportolásra volt le­hetőség, s láthatták a Tisza menti Kistérségi Társulás településeiről készült tablókiállítást. A kezdeményezés a siker láttán folytatódhat

Next

/
Thumbnails
Contents