Heves Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-18 / 193. szám
2 001. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT 7. OLDAL A Szent Jobb rejtélyes útja Szentjobb kis határmenti település, Nagyváradtól néhány kilométerre, a Berettyó jobb partján. A feljegyzések szerint egykor Berekisnek hívták. Mostani nevét Szent László királyunk adta közel ezer éve, amikor 1084. május 20-án elzarándokolt a kis település monostorába, ahol a Szent Jobbot akkor már hosszú ideje őrizték. Egy Mária Terézia által kibocsátott, a szentjobbi templomban ma is látható okirat is hitelesíti, hogy a kézereklye a monostorban volt. Könyökben hajlított kar, esküre emelt kézfejjel - ez látható a monostor 1471-ben készült pecsétjén is. Felirata: Abbatia Beatea Marie Virginis de S. Dextera S. Stephani regis Hungária seu sent Jobb. Magyarra fordítva: Szent István Magyarország királya jobb kezéről, vagyis szent jobbról elnevezett Boldog- ságos Szűz Mária-apátság. Tempfti József nagyváradi megyéspüspök sokat tud Szentjobbról, hiszen még az 1950-es évek elején fiatalemberként a kis településen tanított. Néhány év múlva, talán éppen a magyar kereszténység szent helyének hatására döntött úgy, hogy a papi hivatást választja.- Ahol a mai temető van, ott volt az ősi monostor - mondja a püspök. - Sokszor, amikor a temetke- zők friss sírt ásnak, beszakad a föld, hiszen alagutak, boltívek vannak a temető alatt. Valamikor a mát század nyolcvanas éveinek vége felé leástunk és mintegy öt négyzetméternyi területet feltártunk. A templom alatti kriptának az alapzatát találtuk meg, régi négy szögű téglából építve. Tovább is akartuk folytatni a fehárást, de ránk szóltak, hogy hagyjuk abba és azonnal tömjük be a feltárt részt. Kemény diktatúra volt akkoriban. Miként került a Szent Jobb a Bihar megyei településre? Hiszen Szent Istvánt Székesfehérváron temették el. A történészek szerint az állam- alapító teste nem sokáig nyugodott békében. A trónért folytatott harc, valamint az 1061-es dunántúli pogány lázadás a koronavárost is veszélyeztette. Akkortájt rejtették el a földi maradványokat a székesfehérvári Nagyboldogasszony-templom kriptájába. I. István szentté avatása a később ugyancsak szentté lett és Nagyvárad megalapítójaként is tisztelt Szent László királyunk érdeme. VE. Gergely pápa engedélyével, az ő jelenlétében bontották meg har megyei Berkisen kell keresni egy bizonyos Mercurius nevű szerzetes családi birtokán. A szerzetes a szentté avatást megelőző években a székesfehérvári templom kincstárnoka volt, így felmerült a gyanú, hogy a jobbot ő választotta le a testről és titokban elszállította. A kézleválasztásról többen is tudhattak, mert a feljegyzések szerint a királyi sír felnyitásakor Mercuriust nem engedték annak közelébe. László király magyarázatot kért a szerzetestől. Mercurius azt állította, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú összecsavart szövetet adott át neki, mondván: rád bízom ezt megőrzésre, s ha eljön az idő, felfedésre. A szerzetes - elmondása szerint - csak később bontotta ki a szövetet és el is sápadt, amikor „Isten emberének kezét meglátta”. Nem szólt senkinek, hanem titokban a Szent Jobbot a bihari monostorba vitte. Az apátság épülete még mindig megvan, igaz, igen elhanyagolt állapotban. Szent László egyébként jól ismerte ezt a vidéket, hiszen Ménmarót bihari földvárában is tartózkodott egy ideig, gyakran vadászgatva a vidéken. Itt az első püspökséget még Szent István alapította a földvárban. Ám amikor 1091-ben a besenyők feldúlták a várat, Szent László áthelyezte a püspökséget Váradra. Magáról a városalapításról azt tartja a legenda, hogy vadászás közben a szűzanya megjelent Szent László előtt és mutatta, hogy ott építsen a magyaroknak szenA relikvia megszerzése A diktátor bukását követően Tempfli püspök elment a román fővárosba és bekopogott a múzeumba, mondván, hogy jött a hermáért. Azt válaszolták neki, hogy azt bizony nem adják vissza. A püspök megpróbálta jobb belátásra bírni az igazgatót, ám amikor látta, hogy nem sikerül, közölte, kimegy a múzeum lépcsőjére, leül és nem mozdul onnan, amíg a hermát magával nem viheti. Három óra múltán aztán kijöttek hozzá és közölték, hogy visszaadják a relikviát. télyt, templomot. Akkor a király a nagyváradi várban ma is meglévő templomot építtette. Szentjobbon előbb egy famonostor volt, amelyet még Szent László emeltetett. A kőmonostort Álmos herceg építette a régi szentjobbi vár falait felhasználva. MaTempfli József nagyváradi megyéspüspök sei (jobb oldalon) és Ion Mihaltan ortodox A Szent Jobb. Nem találták a királysírban Szent István sírját 1083. augusztus 20-án. Ám a szentté avatás során, az ereklyék oltárra helyezésekor már nem találták a király pecsétgyűrűvel ékesített jobb kezét. A korabeli nyomozás megállapította, hogy az eltűnt jobbot a Bigéi, az egykor a Szent Jobbot őrző templomot is megviselte a történelem vihara. A törökdúlás alatt felégették és csak egy ma is látható megperzselődött Mária-kép maradt fenn. Ezt Fekete Madonnának nevezik a szentjobbiak. A püspök a gyulafehérvári könyvtárban olyan nyomra is bukkant, hogy a tatárdúlás idején még hét szerzetese volt a szentjobbi monostornak. Azok elmenekültek és csak egyikőjük került vissza több mint egy év múltán. Ő is annyi viszontagságon ment keresztül, hogy már nem volt teljesen épelméjű. De a szet- jobbi nép örömmel fogadta és ápolta is haláláig. Van olyan feljegyzés is, hogy a szerzetesek elmenekülésük előtt a kolostorban elásták az értékeket, a kelyheket, a mon- stanciákat és egyebeket. Mindez azóta sem került elő, hiszen a visz- szatért szerzetes már nem emlékezett a kincsek helyére. A megyéspüspök fiatal papként felvetette Pap Józsefnek, az akkori szentjobbi apátnak, hogy a nyári szünetben ásatásba kezdene a diákokkal, hátha találnak valamit, ám az apát lebeszélte.- József, ezek az idők nem olyanok, hogy mi ott ássunk és találjunk is valamit. Tehát sejtette, hogy az egyházi ereklyék még a földben vannak és félt, ha megtaláljuk azokat, akkor a román kommunista diktatúra örök időre eltünteti a magyar kereszténység számára felbecsülhetetlen értékű relikviákat - mondja most a püspök. A szentjobbiak úgy tudják, hogy a dombon található kolostor és az apátság épülete között alagút van. Tény, hogy a községi udvarokban és kertekben a föld gyakran beomlik és nagyobb gödör bukkan elő. A szentjobbi apátságnak szépen rendbe tett épülete volt a Berettyó partján, amit a püspök fiatal korában még láthatott. Nagy könyvtára is volt, amelyben Hartvik győri püspök, Könyves Kálmán híres legendaírója is kutatott és dolgozott. Az apátsághoz ötszázhatvan hold föld és erdő, valamint nyolcvan hold szőlő is tartozott. Mindezt még Szent Lászlótól kapták. A negyvenes évek végén mindezt a (középen), Fodor József püspökhelyettes- püspökkel román hatóság államosította. A magyar egyházi javak visszaszerzéséért az 1989-es fordulat óta harcol a püspök is. Ez idáig eredménytelenül.- Romániában csak az elsőrendű állampolgár, aki román és ortodox, másodrendű a román és nem ortodox, mi magyarok legfeljebb har- madrendűek lehetünk - kesergi. Tempfli József egyébként kitartó bátorságának köszönheti, hogy visszaszerezte a nagyváradi bazilikában őrzött Szent László-hermát. A magyar relikviát Ceausescu az elmúlt évszázad nyolcvanas éveiben a bukaresti történeti múzeumba szállíttatta. A püspök az idén is meghívást kapott a köztársasági elnöktől és a miniszterelnöktől, hogy augusztus 20-án vegyen részt az anyaországi ünnepségeken. Tempfli József azt mondja, hogy az idén nem tud jönni. Nagyboldogasszony napján a nagyváradi bazilikában tartottak ünnepet, amelyen a veszprémi érsek celebrál. Négy nap múlva pedig Szilágysomlyón, a Báthoryak egykori birtokán tartanak bérmálást, amelyre több mint száz fiatalt várnak. A hívei között van most a helye mondja a püspök. Szent Istvánról is beszél a híveinek Tempfli József.- Bölcs megérzéssel a fejlettebb nyugat kereszténységéhez való csatlakozásban látta népének fennmaradását - mondja a püspök. - A történelem bebizonyította, hogy jól cselekedett, hiszen a kereszténység felvételét megtagadó népek sorra eltűntek Európának ennek a részéről. Az egyetemes szerethet hirdette, a keresztény gondolat jegyében, egyformán becsülve szegényt és gazdagot, hiszen azt vallotta, hogy minden ember Isten teremtménye. Szent István idegeneket is szívesen befogadott azt vallva, hogy ha szeretettel vagyunk velük szemben, akkor itthon érzik magukat nálunk és nekik is céljukká védik az erős ország építése. Politikáját a keresztény szeretet, a tolerancia, az emberi megbecsülés jellemezte. Mindez örök példaként állhat előttünk. TOMPA Z. MIHÁLY KOVÁCS JANOS Kedves Pista! Messziről, évezred látótávolából, mégis roppant közelről írom neked e sorokat. Tudom, megkapod. írhattam volna, „Drága Vajkom”, de így csak a szúkebb család ismer, s illőnek tartom az ő számukra meghagyni e megszólítás bensőségességét. Kedves Pista, vedd szavaimból legmelegebb üdvözletemet a közelállás jogán, merem reményleni, mondataimból nem fakad majd elő semmi indokolatlan szennyes lé, nem tör fel a mindent eláztató bűzös buzgár fakadóvize, nem tárul gőzölgő mocsár, sem mézzel kent fecsegő rejtett szándék, forró ólom, dörgölődzés vagy ájtatos szemforgató képmutatóé. De hát te nagyon jól tudod, hogy van ez, gyakorta az üresfe- jú akamok vaskalaposság követeli meg a címeket, s nem az őszinte tisztelet. Legalább a széteső üres forma miatt. A talmi hatalma. Ha ugyan igaz. Minél üresebb és könnyebb valami, annál inkább. így szárnyalhatunk az egekig. Alacsony boltozat, szűk horizont, lapos pillantás. Mongol redők. Távol a kelet. Még távolabb a nyugat. Ebben sincs sok változás. Erőfeszítéseink - szakadékosabb pillanatainkban - egyre hiábavalóbbaknak tűnnek. Ez a hívságos élet egyébként, amennyiben jól vagyok értesülve róla, régen se igen volt másként, ma se változott nagyot a világ - úgy ebben, mint más egyébben . E kissé körülményes bevezető után rögvest rá is térnék levelem legfőbb mondandójára. Legelébb is köszönet érte, hogy a te ezeréves takaród, bár kifestett és összement a történelmi idők áztató záporaiban, mégis oly soká, máig elér, annyi mindent, jót s rosszat, múltat, mát, elkövetkezőt, meg ami ezeken túl van, beborítva. Nem tudunk addig nyújtózkodni, hogy mégis valahol ne éreznénk bolyháit. Tudod, használják néha lepelnek, nagy omlaiag redőkben le- omló, az alákerült világot beborító palástként is, ami mindent, forgácsot, hulladékot, port, piszkot, szennyet eltakar, lefog. Mindez teljességgel hiábavaló. Ha ugyan nem látható is a valóság eredeti mozzanataiban, színről színre, mi megy a palást alatt, azért jócskán sejthető. Ebből is ért az okos. Megtehet, te sem így képzelted el ezt az egészet. De annyi mindent tervezünk, miből, tán meg se érjük, vajmi kevés vagy épp az ellenkezője válik valósággá. Palástod varázsszőnyegén, légörvényekben bukdácsolva hányingerig, félelmetes zuhanórepülésekkel eljutottunk hát, ha nem is a földi Paradicsomba, mert az innen messzi van még, de legalábbis a Poklon most kicsit innen. Megérkeztünk a harmadik évezredbe, köszönjük mindenkinek, akik ebben segítséget nyújtottak. Neked is. Igen, kívüled is sokan voltak. Pistám, örömest meg kell mondanom, szép számmal akad értelmes, nyílt, melegszívű remek ember errefelé a hazában, a népben. Ti úgy mondanátok, apómépben. Persze ennek ma már nincs különösebb jelentősége, de akárhogy magyaráznám is, nehezen tudnám szorosabbra vonni a fogalom által kijelölt meglehetősen tág gyűrűt, s csak még jobban belégabalyodnék, mint rab- sichálóba az óvatlan nyúl A népben tudod kicsit benne van a hatalom, az erő is, de te ezt jól ismered. Kicsit benne van a pénz, a vagyon, a bankszámla is, ez utóbbiról viszont keveset tudhatsz. Bár ugyan ki sejtheti? De alapvetően nem ezek a dolgok fontosak, teszik a népet valamivé, ha már egyáltalán tenni kell, nem csak a puszta anyag, de inkább a szeltem. A szellem meg elég jó kondícióban van errefelé. Csak tudod, nem vigyáznak rá. Ismerős képlet. Úgy van ez, amiből sok van, nem érték. Hányjuk is ki vasvillával az ablakon serényen. A sok jó mellett azért meg kell mondanom, sok rosszat is örököltünk. Mindig is bőséggel termett e tájon az üres fecsegők- ből és sok vékával került a fennhangon ágálókból, túl sok üres szószék nyílt számukra és túl kevés volt az igazmondó bolond. Akit senki se szeret igazán, tréfáin nem tudnak szívből nevetni, de a kényszeredettség mögött mégis nagyobb súlyokat vesz le a vállakról: a kipányvázott szellem nekilódul, a lélek röpül, a felszakadó lélegzet megkönnyebbedik kissé. Nincs ebben semmi misztika. mmmmmmmmmmmmmmmmmmsmmmmm ,A sok jó mellett azért meg kell mondanom, sok rosszat is örököltünk. Mindig is bőséggel termett e tájon az üres fecsegőkből és sok vékával került a fennhangon ágálókból, túl sok üres szószék nyílt számukra és túl kevés volt az igazmondó bolond. Akit senki se szeret igazán, tréfáin nem tudnak szívből nevetni... ” Végezetül, mi hiányoznék mégis nagyon, hogy élhető legyen itt ez az aprócska föld, amikor lassan már a harmadik ezres bankónkat váltatja föl velünk a kalmár idő. Nem kertelek. Túl kevés az átlátszó fátyolként lebegő derű, a könnyed mosoly, a halvány öröm jól ismert csillogó örök fényei a szemekben, amit ti egy szóval talán nyájasságnak, a természetével és a világgal megbékélt lélek harmóniájának nevezhettetek volna kissé finomkodón. Helyette van más. Az irigy sandaság merevgörcse, összerándult ököl és habzó indulat, lemondó legyintés, sistergő tehetetlen düh, sértettség, tettetett részvétlenség, résnyire szűkülő szem és tompa vonalba vonagló, makacsul összeszorított száj, kitartó gyomorfekély és infarktus. Pistám, képzelted valaha is, hogy néped hátrafelé fog haladni, mint rák, s a daganatos szörnyű kórok világranglistáinak csúcsait bérletben bitorolja majd ezen a glóbuszon, s annyi, s olyan csekély arasszal jut a nyugalomból, jóból számára ezen a sárból gyúrt golyón. A léleknek ezeket a mélyre vésődött redőit, a rémületet, az aggodalom árkait, úgy tűnik, sajnos nem simítja le senki és semmi. Őszinte híved.
