Heves Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-02 / 152. szám

■ ■■ 2001. JÚLIUS 2., HÉTFŐ K Ö R Z E T E 7. OLDAL HEVES E S Eredményes vásárhelyisek Kisköre Az elmúlt tanév szinte valameny- nyi tanulmányi versenyére ne­veztek a Vásárhelyi Pál Általános Iskola tanulói. A megmérettetés­ben szép eredmények is szület­tek. Az első osztályosok között a matematikai versenyek voltak a népszerűek, Oláh Éva egy első, Bodor Zsanett egy hatodik és Ko­mócsin Gergely szintén egy hato­dik helyet ért el a vetélkedőn. A mi hazánk Magyarország ver­senyben az országos döntő nyol­cadik helyén végzett Oláh László a harmadik osztályból, évfolyam- társa, Szabó Renáta pedig A mi képtárunk versenyben lett orszá­gos hetedik. A Nagy verseny kis matematikusoknak országos ve­télkedőjén Oláh László a 18. lett. Ugyancsak a harmadikosoknak hirdették meg a Lőrincze Lajos helyesírási versenyt, ahol Pacsa Laura megszerezte az előkelő harmadik helyet. A negyedikesek egy csoportja bejutott a megyei mesevetélkedő döntőjébe, míg a területi matematikai versenyen Vincze Balázs a harmadik helyet érte el. Szépen szerepeltek a felső ta­gozatosok is: A Kazinczy szépki­ejtési versenyen Vízkeleti Zsolt harmadik, a Kaán László megyei versenyen Mucza Edina máso­dik, Grónás Petra harmadik lett. A Herman Ottó és a helyesírási verseny nyolcadik helyezettje pe­dig Tolnai Katalin lett. A megyei informaükai verseny előkelő első helyén végzett Lo­vász Tamás, míg a német nyelvi vetélkedőn Iván Emese remekelt. Emlékparkot alakítanak ki a hevesi szociális otthonban. A park kialakítását utóbb Csepcsányi László helyi vállalkozó segítette azzal, hogy egy parasztszekeret aján­dékozott az otthon lakóinak, amely amellett, hogy látványos, sokakat emlékeztet ré- gi lakókörnyezetük hangulatára. __________________________________■ A nemesi kastélyok száz éve A Radics-kúria ma a hevesi háziiparnak ad otthont Heves Újabb kiadvánnyal gazdagodott a Hagyományőrző Füzetek sorozat. Ezúttal - a korábbi ígérethez híven - a szerkesztő, Gyimesiné Gömöri Ibna néprajzos-muzeológus foly­tatta a XIX. században épült heve­si kastélyok bemutatását, rövid családtörténettel kiegészítve. A város talán legismertebb épü­lete a Radics-kúria, amely ma a Házüpari Szövetkezetnek ad ott­hont. Az épületet az 1840-es évek­ben a Radics-család emeltette, cí­merük ma is látható: fiait melle vé­rével tápláló pelikán. A kúria a Radies utcában állt, amely 500 holdnyi birtoktestet is magában foglalt. A klasszicista jellegű épü­letben több, a vármegye életében jelentős szerepet játszó Radies is élt, köztük Pál főszolgabíró, Fe­renc egri kanonok és István hu­szárkapitány. A kúria jellegzetes­sége a csehsüveg-boltozat, ame­lyet ma is őriz három helyiség. Ugyancsak klasszicista stílus­ban épült a Német-kúria, amely egykoron Pusztacsászon állt. Az épület érdekessége volt, hogy a konyhából egy kutat működtet­tek, s nem messze a háztól állt a család temetkezési helye. A tomá­cos kastélyt 1947-ben Novodomszky Pál lebontatta, a jó minőségű épí­tőanyagot a fő­városba szállít­tatta. Ugyancsak el­pusztult az 1. számú általános iskola helyén ál­ló egykori Nánásy-kúria, amely fasorral körülvett, utca­frontra néző épület volt egy­kor. Csodálatos virágültetvé­nyekkel vették körül a Braun A jellegzetes tornác ma is épen látható fotó: gyimesiné Balázs-kúriát, a mai posta épületét. A kastélyt a rosban három kúriája volt. A Bocs- XIX. század végén emeltette a kör- kai út 24. szám alatti épületet nyék leggazdagabb zsidó családja, többször átalakították, ma alig le- A kert érdekessége, hogy két kúp hét ráismerni. A Madách úti kúria alakú virágágyás díszítette, maga- szintén nem látható manapság, sabban fekvő részein pedig jégver- ahogy a volt Mezőgép helyén álló met és pincét létesítettek. sem. Az egykori Couburg-kastély he- A kiadványból további érdekes lye nem tisztázott: valószínű, részletek tudhatók meg az egykori hogy az épület a tsz-irodaház mel- hevesi nemesi családok történeté­lett állt. A Mlinkó-családnak a vá- ről, lakhelyeiről. ________i-romh T ÁBOR. A Hevesi Múzeumi Kiállítóhely az idén is szervez honismereti tábort. Az általá­nos iskolás gyermekek július 16-20. között részt vehetnek kerékpáros kiránduláson, ahol a környék nevezetessé­geit ismerik meg, régi hevesi térképeket tanulmányozhat­nak, és megtudhatják, hogyan köpülték a vajat őseink. A fog­lalkozáson való részvétel in­gyenes. ROMAFESZTIVÁL. Kiskörén július 7-én 9 órától rendezik meg a térség hagyományos romafesztiválját. A fiatalok szóló zene, zenekari zene, szóló tánc és prózai művek kategóriájában mutathatják be tudásukat. A vendégeket egész napos műsor szórakoz­tatja a helyi tájház udvarán felállított szabadtéri színpa­don. EGYSZÁZALÉKOS. A Moz­gáskorlátozottak Heves Város és Vonzáskörzetének Egyesüle­te köszönetét fejezi ki mind­azoknak, akik a tavalyi sze­mélyi jövedelemadójuk egy százalékát felajánlották az egyesület működéséhez. A 47 ezer forintot színházlátogatás­ra és kirándulásra fordították. Legutóbb a napokban Sáros­patakon és Tokajban járt 44 egyesületi tag. _____________■ M i zavarja a polgármester álmát? Kömlő egykor a dél-hevesi térség leggazdagabb települése volt. A nagygazdák, kisbirtokos­ok faluja az ötvenes években megkapta a kulák jelzőt. Mára a térség egyik legtöbb problé­mával küszködő faluja. Mi történt ötven év alatt? Miért nem alszik ma nyugodtan a falu pol­gármestere, Cseh József? Kömlő- A minap azt mondta egy szomszéd falu lakója: Nagyon csodálkozom Kömlőn, hogy tudott egy település így lesüllyedni - idézi a beszélgetés részleteit Cseh József polgármester. - A szomorú tényközlés előzményéhez hozzátartozik: a falu vezetője beszélgetni hívott. Nem azért, hogy na­pi dolgokról tájékoztasson. Hanem azért, hogy az olvasókkal együtt megtudjuk, miért alszik rosszul ma egy polgármester.- Kömlőt régen jó értelemben vett törtető em­berek lakták - folytatja a faluvezető. - Mezőgaz­dasági kiállításokra jártak, díjat nyertek. Itt ugyan nem volt kastély vagy uradalmi birtok, de voltak nagy birtoktestek óriási gazdaságokkal. A falu ereje a mezőgazdaságban rejlett. Működött ipartestiilet, dalárda, színjátszó kör, a kömlői ember híres volt kultúraszeretetéről, szorgalmá­ról. A kollektivizálás után megkezdődött a lakos­ság számának csökkenése. Mindezt odáig veze­tett, hogy a régen 3500 lakosú falu létszáma a nyolcvanas évek elejére 1900 lett. Iparunk soha nem volt, a föld már nem tudta eltartani a lakó­kat. A fiatalok a városba mentek, az öregek egy idő után követték a gyerekeket. A kilencvenes évek elején még 650 nyugdíjasunk volt. Ma négy- százötvenen vannak. Megjelentek az elhagyott üres lakóházak, amelyek idevonzották a kisebb­séget. Tíz év alatt 416 új, gyökerek nélküli család érkezett Kömlőre. Mostanra, amikor a termelő- szövetkezet felszámolása is a befejezéséhez kö­zeledik, ott tartunk, hogy a legnagyobb munka­adó az önkormányzat.- Az utóbbi 20 év alatt alaposan átalakult a fa­lukép is.- A 265 hektáros belterületen régen 3500 köm­lői lakott. Ma alig kétezren élünk rajta. Ezen a vi­déken a nagygazdaságok miatt megszokott volt a széles utcafront, a nagy porta. Ennek az inf­rastruktúra kiépítésekor megéreztük a hátrá­nyát. Míg más települések háza előtt néhány mé­terre kellett csak elvinni a vezetéket, addig itt hosszú kertek terülnek el a járda, az utca mellett. Ennek következtében nagyon magas volt az egy lakásra jutó költség a vezetékek elhelyezésekor. Ráadásul egyre több lakatlan ház vagy üres telek is tarkította az utcaképet. A Jókai utcában mára egy lakás maradt. Ha ebből is elköltöznek, akkor a Jókai ut­cánk megszűnt - ismerteti a szomorú ténye­ket Cseh József.- Azért a helyzet sokáig nem volt ilyen szo­morú. Mikor kezdődött a település rohamos le­épülése?- A kilencvenes évek elejéig nem volt baj. Emeletes iskola épült, új óvodánk és orvosi rendelőnk van. A kilencvenes évek elejéig va­lóban nem volt gondunk. Még a tíz évvel ez­előtti körülményekre sem panaszkodhatom. Külföldi néptánccsoportok jöttek a faluba, ha­gyományőrző együttesek alakultak, osztályta­lálkozókra jártak vissza az elszármazottak, lettek közösségi ünnepeink, mint a kömlői kulturális napok, a lovasnap, vagy a hősök napja. De egyszer csak azon vettük észre ma­gunkat, hogy utánpótlás híján megszűnt a da­lárda, a külföldi együttesek fogadása, tuméz- tatása, programjának megszervezése elma­radt. Nem egyszemélyes felelősséget kell itt keresni. Inkább arról van szó, hogy azok az öregek, akiknek igenis fontos volt a hagyo­mányőrzés, Kömlő arculatának megmentése, s akiktől lehetett tanulni, példát venni, azok egyre idősebbek lettek. Ma is ugyanúgy a fa­lunkban élnek azok a naiv festők, akik Heves megyében elvitték Kömlő hírnevét, ma is érezzük azt, hogy a hat évfolyamot megélt he­lyi újságunknak milyen jelentősége volt. De manapság az önkormányzatnak egyre több a feladata, s kevesebb idő jut ezek menedzselé­sére. Az utóbbi időben már kilincselni kellett, ha azt akartuk, egy csapat összejöjjön. Nem mondok azzal sem újat, hogy lazultak az em­beri kapcsolatok, a közösséghez való kötődés. Ma is szeretnek a kömlőiek beszélgetni, de az, hogy tartósan és rendszeresen egy közösség­hez tartozzanak, ez hiányzik. Mondok egy példát. Régen rang volt visszakerülni a helyi általános iskolába. Csak úgy sikerülhetett, ha egy kicsit erre rásegítettek. Manapság nevelő­hiánnyal küzdünk. A közösségek elvesztették spontaneitásukat. Egyre több a gond, az embe­rek maradnak a négy fal között.- Aztán azt is gyakran hallom - folytatja Cseh József -, hogy nőiért nem csábítunk ide egy üze­met. Hogyan? - kérdezem én? Az önkormányza­tunk úgy él, mint egy átlagos kömlői család. Egyik napról a másikra. Az aktív korúak többsé­gének iskolai végzettsége alacsony, szakképesí­téssel nem rendelkeznek. A foglalkoztatásukra egyedüli megoldás a közhasznú munka, de én erre azt mondom, ez nem segít abban, hogy a polgárt visszavezessük a munka világába.- Aztán folytathatnám a sort: a szabad iskola- választás következtében ma 35 gyerek ingázik Hevesre és Besenyőtelekre. És nemcsak a nem ci­gánygyerek jár el. S ha már itt tartunk: az elmúlt három választási ciklusban nem sikerült olyan kisebbségi önkormányzatnak működnie Kömlőn, amely eredményes lett volna. Ez talán azért van, mert a romavezetőknek is a saját meg­élhetésükre kell figyelniük, ahelyett, hogy a kö­zösség érdekében tudnának dolgozni.- Mindez az ide vezető háttér. Hol tart most a település?- Jelenleg 50-60 üres lakásunk van. Százezre­kért lehet itt házat kapni, s ez nem használ an­nak, hogy a szellemi vagy fizikai tőkével rendel­kezők települjenek be ide. S itt a lakásmaffia. A több gyermekre felvehető szociális támogatást né­hány százezer forintért eladják. így nem épülnek lakások, de a pénz is elmegy. Nem gyarapodunk Annak a rétegnek, amelynek tartalékai vol­tak, szép lassan feléli. Akinek meg nincs, kép­telen tartalékot felhalmozni. Mindennek az is lett a következménye, hogy a faluban rendkívül magas a bűnözés. Tíz képviselőből hat lakásá­ba már betörtek. Az emberek félnek az utcán, félnek elhagyni házaikat. De tanúskodni is fél­nek. Utóbb a rendőrség már azzal próbálkozott, hogy információt vásárol, s természetesen ti­tokban tartja az informátor nevét. Hát, kíváncsi leszek, mi lesz ebből? Aztán nálunk is megy a 100 százalékos uzsorakamat, lépni persze nem lehet, mert nincs, aki tanúskodjon. S ha már a közbiztonságnál tartunk: a környék legnagyobb fatelepítője 50 évvel ezelőtt a kömlői nép volt. Mi lett a következménye? Ide járnak fát lopni a szomszéd falvakból. Aztán megy a játékgépe­zés, a minimálbér bevezetése óta felvirágzott a feketemunka. Mit tudok tenni? Megvonom tőle a segélyt, és belekényszeríteni, hogy a kiesett jövedelmet lopásból pótolja? A nagy kertek, porták 30 százaléka nincs művelve. Talán a megoldás az lesz, hogy nem adunk segélyt an­nak, aki nem használja ki a kert adta lehetősé­geket. De ha már itt tartunk, azt is kevésnek ta­lálom, ahányon a falu közéletében részt vesz­nek: Ha három önkormányzati ciklust számo­lok, akkor itt volt körülbelül 12 polgármester- és 60 képviselőjelölt. Ha az önkormányzati dol­gozókat is hozzászámolom, akkor egy-egy köz­meghallgatáson legalább 120 embernek össze kellene jönni. És van húsz-harminc. Nemcsak arra kellene törekedni, hogy bekerülünk-e a hú­sosfazék közelébe, hanem folyamatosan Komlóért kellene politizálnunk, dolgoznunk, szót emelnünk.- Mindezek nagyon igaz gondolatok. De azért megoldásnak is kellene lenni...- Úgy érzem, a kormánynak bátrabban kel­lene támogatni azokat a községeket, akik ilyen helyzetbe kerültek, mint mi. Miért kell mindent összepályázni? Adni kellene, hogy ezt a hát­rányt leküzdjük. Mert mi nagyon leszakad­tunk. S félek attól, hogy a kétéves költségvetés elfogadása után a leszakadásunk megpecsételő­dött. De nézzük, miért nem alszunk mi nyu­godtan: Budapesten, Gyöngyösön, Egerben egy családi ház felépítése 10-12 millió forintba ke­rül. Kömlőn is. Ha eladják, Budapesten a tulaj­donos megkapja érte a 20 milliót, Egerben a 15 milliót. Kömlőn a másfelet. Ennyit ér itt egy élet munkája. Ki a felelős? Kihez forduljak? Ki ad kártérítést a kömlői em­bernek azért, hogy itt egy élet munkája tizedrész- ét éri annak, mint a városban? Egy dolog miatt nem adom fel: hiszem azt, hogy a kömlői gyöke­rekkel rendelkező ember az utolsó pillanatig ten­ni, harcolni fog azért, hogy ez a falu megmarad­jon. ____ _____ SZUROMI RITA

Next

/
Thumbnails
Contents