Heves Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-05 / 155. szám
8. OLDAL P F 2 3. 2001. Július 5., csütörtök H H ■■ RM MB MB Hová tűnik a támogatás? A magyar foci évtizedek óta a béka nívó alatt van, sem a vb-re, sem az Eb-re, olimpiára, utánpótlás nemzetközi tornákra nem jut ki. Pedig már a foci is „üzlet” lett. Sajnos, csak a duma, az utánpótlás szervezett segítése, hangoztatása, szükségszerűsége van napirenden. De évtizedek óta nem történik semmi. Így van ez mindenütt a megyeszékhelyen is. Ha a szülők nem foglalkoznának, nem áldoznának időt, anyagiakat, akkor semmilyen labdarúgó-utánpótlás nem lenne Egerben. Most még van valami, de nagyon sok tehetséges gyerek hagyta abba az edzéseket, mert a szülők nem bírták a terheket az utóbbi években. Évente legkevesebb 60-70 ezer forintba kerül a szülőknek a felszerelés, a tornákra utazás, a tagdíj, sok egyéb más költség, ami ezzel jár. Nincs támogatás sem az ISM, sem az MLSZ, sem a megyei LASZ, sem az FC Eger részéről. Csak a nagy duma van, hogy utánpótlás nélkül soha nem lesz a „régi” a magyar futball. Hogy hová tűnik az ISM 420 milliós támogatása, rejtély. Eltűnik kézen-közön, csak oda nem jut el, ahová el kellene jutnia. Ha már nem támogatják, nem segítik, legalább ösztönöznék a fiatalokat, szülőket egy kis propagandával. Nagy nehezen ösz- szehoztak két korosztálynak - U- 12, U-ll - a megyében 8-10 csapattal megyei bajnokságot. Volt őszi-tavaszi szezon, de nem találtak rá időt, fáradságot az illetékesek (megyei LASZ, HM, Hírlap), hogy egyszer is közölték volna a bajnokság állását, legalább egyszer lehozták volna egy-egy csapat összeállítását stb. Ezzel is segítve, ösztönözve a fiatalokat, szülőket. Ne csüggedjenek, ha már támogatást nem kapnak, legalább ilyenformán segítik az utánpótlást az érdekeltek. Csak Egerben e két korcsoportban 30-40 gyerek jár rendszeresen edzésekre, tornákra, s ha 2-3 éven belül nem változik a helyzet, felszámolódnak. Higgyék el, kell a propaganda is, nemcsak az üres ígérgetések, szólamok. Nagy L. Frigyes (cím a szerk.-ben) Reagálás cikkünkre Az Önök hasábjain a 2001. június 22-i számukban jelent meg - Rênes Marcell tollából - „Megmenekült milliók” címmel írás, amely az MSZP országgyűlési képviselők sajtótájékoztatójáról közöl információkat. A sajtótájékoztató lényege - a közölt cikk alapján -, hogy a szocialista honatyáknak köszönhetően mennyivel gazdagodtak a megye települései. Ezzel kapcsolatban az előzményekre tekintettel néhány kérdés fogalmazódott meg bennem: hol volt Korózs Lajos, dr. Molnár János, Érsek Zsolt és Godó Lajos 1995-ben, amikor a Horn-Kuncze kormány eladta a közel 600 település által létrehozott gázközmű- vagyont? Hol voltak megyénk szocialista honatyái, amikor a településeket megillető járandóság helyett alamizsnát osztottak (1996)? Válasz: Korózs Lajos, dr. Molnár János, Érsek Zsolt, Godó Lajos ott ült a Parlamentben, és szótlanul tűrte az önkormányzatok kifosztását, megalázását 1995-ben. Arcpirító az a hozzáállás, amely szerint a kormány által beterjesztett javaslat (az előző kormány jogsértő mulasztása miatt) elfogadását a saját érdemükként tüntetik fel. Hiszen hat évvel ezelőtt éppen az önkormányzatok ellen szavaztak. Talán erre már nem emlékszenek? Úgy gondolom, ha az önkormányzatok gázközmű-vagyonáról beszélünk, akkor ezen kérdésekkel és válaszokkal lesz teljes a kép a szocialista országgyűlési képviselők tevékenységét illetően. Balázs József polgármester, Nagyrédie Szigorúbb ellenőrzést! A Heves Megyei Hírlap június 22-i számában jelent meg Berecz Gábor úr írása a Tisza-tó környéki „rendezési” tervekről. Teljesen egyetértek Berecz úrral, hogy a horgászok sátorozási lehetőségét elvenni finoman szólva is badarság. Most, hogy az FVM halászati bizottsága végre döntést hozott, és annak a közhasznú társaságnak a kezelésébe adja a tavat, amely a horgászturizmusban látja a jövőt, elég érdekes lenne az „aranytojást tojó tyúk” alól kihúzni a fészket. Ha a tiszanánai polgármester ebben látja a tóparti szemetelés megoldását, nagyon téved. A horgász nem a sátorozással összefüggésben szemetel, hanem mert hiányzik a neveltetéséből néhány momentum. A horgászetika egyébként is magában foglalja, hogy a horgász nemhogy nem szemetelhet, de le sem ülhetne szemetes partra. Egyszerűen azt kellene szigorúan ellenőrizni, betartani, és keményen büntetni a renitenske- dőket. Van ugyanis megoldás: az ember visz magával egy nagyméretű zsákot és abba gyűjti a hulladékot, amit a peca végeztével el tud szállítani a megfelelő helyre. Tudomásom szerint sajnos Poroszló környékén már bevezették a tilalmat. Kíváncsi vagyok, ugyan mit érnek el vele, összevetik-e annak negatív és pozitív hatását. Az eredmény siralmas lesz. Kiss Zoltán. Budapest (dm aszerk.-ben) A piros lapok hátteréről Nagy tisztelettel kérem Önöket a magam és a felsőtárkányi futball- szurkolók és sportszerető közönség nevében, hogy ezt a néhány gondolatot közzétenni szíveskedjenek. Talán egy kicsit a kesergés, talán egy kicsit az igazság keresése és talán egy kicsit még a harag is szól belőlem. Úgy gondolom, hogy sportberkekben mostanra már megyeszerte (vagy talán már nagyobb körben is) beszédtéma a Nagy Gergely-féle szindróma. Legyünk először is szabályhű emberek: több esetben jogos volt a nevezett futballista kiállítása, eltiltása. Semmiképpen sem vitatható, hogy bármely futballpályán vagy egyéb más sportlétesítményben nem lehet helye az olyan sportszerűtlen viselkedéssorozatnak, amit (sajnos) Nagy Gergelytől (a továbbiakban Gergőtől) több esetben is láthattunk. Úgy gondolom azonban, hogy nem lenne korrekt, ha nem vizsgálnánk meg lehetőleg tárgyilagosan az idáig vezető út sarkköveit is. Meg kell ezt tenni azért is, mert egy olyan (megyei szinten legalábbis) kiemelkedő képességű játékosról van szó, aki egy-egy mérkőzést góljaival el tud dönteni, felüdülést és egy kicsi kis örömöt is tud adni az esetek nagy részében őmiatta is kilátogató publikumnak. Nagyon szomorúan kellett azt több alkalommal tapasztalnunk, hogy szinte minden olyan mérkőzésen, amikor játszott, az ellenfelek védői a lehető legkíméletlenebb módon próbálták megállítani, az esetek több mint 90 százalékában megtorlatlanul. Végtelenül felháborítónak tartom az olyan megfogalmazott taktikát pl. az ellenlábas novaji játékos-edző szájából, hogy „adjatok Gergőnek, majd csak kiborul”. Be is jött a taktikai húzás, mert Gergő az x- edik páros lábbal való és meg nem torolt becsúszás után visszarúgott. Jött is a (megérdemelt?) piros lap. A legutóbbi bajnoki mérkőzésen a gyöngyöshalászi játékosok szinte már-már pankrá- torként viselkedtek, sajnos azt kell mondani, hogy a játékvezető hathatós segítségével, mert megint csak nem vette el a sokadik alkalommal sem a csak „tüzelőt aprító” játékosok kedvét neta- lántán egy sárga lappal a mérkőzésre kirendelt sípmester. Játékvezetőnek azért nem nevezném, mert ez nem játék volt, hanem úgy gondolom, hogy fogócska vagy ki marad a végén ép foggal, ép bőrrel (pl. csak Bukrán Csabát háromszor ütötték le). Hanem volt véleményem szerint ennek az egész történetnek egy szinte előre megkoreografált változata is, ami nem szólhatott másképpen, mint Gergőt mindegy hogy milyen úton-módon, de kiállítani, és ismét bebizonyítani, hogy a futballpályákon nincs helye olyan játékosoknak, akik a játékvezető urakra csúnyán néznek, esetleg megmutatják a szétrúgott sportszárat, vagy hogy a legvisszataszítóbbat mondjam, esetleg megkérdezik, hogy nem felejtett-e az öltözőben színes papírt (talán nem mindig a szalonokban megszokott modorban). Ekkor azonnal jön a sárga lap, ami jogos is (a bírók szerint), mert hogy jön ahhoz egy játékos, hogy esetleg ép bőrrel, másnap munkára alkalmas kézzel, lábbal akarjon lejönni a játéktérről. Meg aztán hogyan lehetséges azt megengedni, hogy egy támadó játékos, akit már hetvenezerszer agyonrúgtak, úgyszintén szabálytalankodjon. A játékvezetők szerint ez egyértelmű törlesztésnek minősül még akkor is, ha ez esetleg a mérkőzésen az első a fut- ballba szinte már belekomponált taktikai szabálytalanság volt részéről annak érdekében, hogy egy támadást megakadályozzon. Mint futballszerető és talán egy kicsit értő ember (és kalkuláljuk be, hogy a hazai csapattal mindig is, de egészséges módon elfogult szurkoló), rettenetesnek tartom azt, hogy egyes játékvezetők szinte eldönthetnek mérkőzéseket, tehetnek tönkre többéves munkát, dönthetnek romba szurkolói érzéseket mindenfajta (legalábbis véleményem szerinti) szankcionálások nélkül. Hallottunk már játékvezető szájából olyan kijelentést is, (MS) hogy „bármit csinálsz is kiállíttatlak”. Nem lehet úgy játékot vezetni, hogy egyes sípmesterek „utazzanak” egy-egy játékosra, vezetőre vagy csapatra (BS). A Felsőtárkány hosszú évek kemény munkájával elért a kapuba, gyakorlatilag mindenki szerint megérdemli a bajnoki címet, mégsem lehet felhőtlen az örömünk, mert a megszokott gyakorlat szerint Gergő ismét számíthat a szankcionálásra, és nem ünnepelheti a bajnoki címet ott, azon a zöld gyepen, ahol a társak majd esetleg magasba emelhetik a bajnoki trófeát, ahol az Ő góljai és élményszámba menő játéka nélkül talán ez össze sem jött volna. Tisztelettel kérem, hogy ameny- nyiben lehetséges, legyen már egy olyan vizsgálat is (nem baj, ha az esetleg önkritikus is) ebben az ügyben, ami nemcsak olyan döntést eredményez, hogy ennyiért ennyi jár és kész, hanem egy kicsit nézzük már meg a dolognak az ok és okozati összefüggéseit is. Név és rím a szerk.-ben Agrárinnováció: csak egy szobor Miért volt szükség magyarázkodásra? A Heves Megyei Hírlap június 13-án megjelent cikkéhez kapcsolódva írok. Láttam az egyik (önök így nevezték) kereskedelmi televízió különkiadásában leadott műsort, amely az Agrárinnovációs Kht. fura pénz- juttatásairól szólt. Nem éreztem a műsorból, hogy a stábot a szenzáció érdekelte, szerintem inkább az igazság. Semmi bántót nem mondtak a megyénkről, csupán azért került szóba, hogy a legkevesebb pénzt kapta. Ez a pénz a kisköre általános iskolához került olyan formában, hogy az iskola igazgatója - még csak a nevét sem említették - levélben kért Torgyán úrtól támogatást vagy segítséget, amelyet megkapott a fenti formában, a Torgyán úr által írt levél alapján. (Az én egyéni véleményem: nevezett volt miniszter úr korábban járt Kiskörén meghívottként, az iskolaigazgató úr mint nagy Torgyán-párti kisgazda kérte tőle a támogatást, amelyet meg is kapott.) A műsorban azt is elmondták, hogy a pénzt az iskola szoborkészítésre fogja felhasználni, amelyet szeptember vége felé avatnak az iskola névadójának emlékére, és bemutatták a szobor helyét is. Egyéni véleményem: a műsor a tényeket mutatta, amelyet az iskola igazgatója felvállalhatott volna. Valószínű nem akarta nyilvánosan elismerni, hogy Torgyán úrtól kért pénzt a fenti nemes cél érdekében. Ez a cikk azt bizonyítja, hogy magyarázkodásra volt szüksége az igazgató úrnak. Nincs abban semmi rossz, ha egyik kisgazda segíti a másikat, csak a megfelelő alapokból, ha lehet. Közli az önök cikke, hogy a szobrot szintén egy másik miniszter fogja avatni. Miniszterek és államtitkárok látogatásából, illetve meghívásából nincs hiány Kiskörén. Mint írtam, itt volt Torgyán úr, az iskola ballagási ünnepségén egy államtitkár úr (azt még megértem, hogy szobrot avatni meghívnak politikusokat, de egy iskolai ballagásra?). A levelem tartalma valószínűleg bizonyos köröket kellemetlenül érint, és az sem kizárt, hogy a megtorlás sem marad el, de úgy éreztem, el kell mondanom azt, ami sokunkat foglalkoztat. Szabó Albertné Kisköre Köszönet . a tűzoltóknak A Bélapátfalva községben lakó Baranyi Géza és családja - a nagy nyilvánosság előtt - ezúton mond köszönetét Olajos Norbert körzeti megbízottnak, aki testi épségét nem kímélve akarta az égő házból kimentem a család kis unokáját, továbbá a község önkéntes tűzoltó egyesületének, akinek parancsnoka Sas Attila. A gyors intézkedés következtében a tűz az egész házra nem terjedt ki, melyet gondatlanságból - ittas állapotban - elkövetett gyújtogatás okozott. A mentés során a körzeti megbízott kisebb égési sérülést szenvedett, más személy nem sérült meg, az anyagi kár jelentős. Hm Független Érdekvédelmi Cigányszervezete és a HM Cigányzenészek Egyesülete elnökétől Baranyi Géza megyei közös képviselő Bélapátfalva Gyógyszerárak a napokban történt gyógyszerkiváltáskor szembesülhettem a tb- íámogatás megvonása következményeivel, 40 %-kal többet fizethettem gyógyszereimért. Évek I óta jellemző az életszínvonal csökkenése mellett az egészségi állapot romlása, ami kedvezőtlenül befolyásolja a munkaerő, a családok életének minőségét is. Ezen intézkedések nagymértékben tovább sújtják az anyagilag gyengébbeket, nem szólva a be- i teg és beteg, szegény és gazdag ; közti megkülönböztetésről, vala- I mint az orvosok gyógyítási sza- ; badságáról. Joggal várhatnánk talán, hogy az évek óta folyamatosan fizetett járulékok fejében az ellátásoknál ne csak a költségek csökkentése szempontjából hozzanak döntéseket, hanem vegyék figyelembe a betegek érdekeit is, a megélhetési gondokkal küszködök anyagi lehetősé- 1 geit, az egészséghez való jog biz- i tosítását e réteg számára is. Ne j kényszerítsék arra, hogy válasz- ! szón: gyógyíttassa-e magát vagy ! sem. Segítsenek abban, hogy az egészség ténylegesen emberi jog I lehessen. Oláh Zoltánná Eger, Malomárok u. Odaadó gyógyítók Elviselhetetlen fájdalmakkal kerültünk az egri kórház ortopédiai osztályára, ahol a szakorvosok csípőprotézis beültetését javasolták. A műtét jól sikerült, s némi lábadozás után ma már gyógyultan, fájdalmaktól mentesen élhetünk. Köszönet ezért az osztály főorvosának, dr. Tő- zsér Koméinak és kitűnő kollégáinak, valamint az ott dolgozó lelkiismeretes nővéreknek. Két kerecsendi beteg Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokkal, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelelőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ______________■ H ol vállaljunk munkát? Mire megyünk a diplománkkal? Mint diplomás kétgyerekes családanya, amióta visszaköltöztem a városba, nem kapok állandó munkát. A közalkalmazotti bértáblázat alapján olyan sok a bruttó bérem, cirka ötvenkilencezer forint, hogy nem tudnak alkalmazni. Időnként szerencsém volt, mert szerződéssel néhányszor kaptam munkát, de annak hamar lejárt az ideje. Elindultam megint munkát keresni. Beszéltem egy értékesítési vezetővel, aki üzletkötőnek hívott, mondván, milyen sok pénzt fogok keresni az ő szárnyai alatt, és jól is érzem majd magam. Egy hónapos kiképzésen vettem részt, tankönyvet vetettek velem, erkölcsi bizonyítványt csináltattam, fényképeket adtam le magamról, hogy kapok a munkába állás napján működési igazolványt. A munkaszerződésemet egy héttel a munkába állásom után kaptam kézhez. A közvetlen felettesem, aki férfi, nem számoltatott el részemre több jutalékot, mert éppen akkor egy fekete bombázónak csapta a szelet, és az engem megillető jutalékból finanszírozta félrelépéseit. Időközben más területen is munkát kellett végeznem, történetesen egy bankban, ahol az volt a feladatom, hogy biztosításokat kössek. Az ott dolgozó nők közül néhányan azt gondolták, hogy a kifutófiú vagyok a térről, mert folyamatosan piszkáltak, parancsokat osztogattak nekem, de köszönni azt nem tudtak. Arról nem is beszélve, hogy semmilyen függőségi viszonyban nem voltam velük. Mivel többségüknek csak középiskolai végzettsége van, nem értem, miért képzelik magukat a fellegekbe? Valamelyiküknek nem tetszett a hajam vagy a szemem színe, és átszólt a fiókvezető asszonynak, hogy holnaptól már nem akarnak látni a bankban. Ebben az a figyelemre méltó, hogy ezt nem a bankigazgató közölte, hanem egy százegyedik beosztott. A fiókvezető asszony anélkül, hogy lereagálta volna a dolgot, közölte velem, hogy hétfőtől más területen kell dolgoznom. Énnyit tud havi háromszázezer forint fizetésért. Megkötött üzleteimet követően több ügyfelem szólt nekem, hogy a már kifizetett díjat újra kérte a biztosító, csekket küldve a részükre, hogy még egyszer fizessék be a pénzt. A központba benyújtottam a jutalékreklamációmat, mivel mindegyik hónapban felezték a nekem járó kifizetéseket. Hiába adtam fel ajánlva, az értékesítési vezető röhögve közölte: nála van a levelem, és majd megkapom a pénzem. A működési igazolványomat is többször kértem, de még nem kaptam kézhez. A jelenléti íven három hónapja nem szerepel a nevem, nem létezem. Megbízást kaptam, kössek olyan biztosítást is, amelyről nincs meg a vizsgám. Tudvalevő, hogy azt nem nekem számolják el, hanem az értékesítési vezetőnek. Feltettem magamnak a kérdést: kell-e nekem ilyen helyen dolgozni? Egy feladatom van: dolgozzak, keressek sok pénzt másnak, pl. egy férfi értékesítési vezetőnek, aki tud dolgozni. Eszembe jutott, milyen felemelő érzés volt, amikor esküt tettem a főiskolán, hogy embereket emberségre neveljek, és megtanítsam őket arra, hogyan kell megismernie a világot, milyen értéke van a munkának, és hogyan bánjanak egymással. Hogy hol dolgozzak? Sehol! Ennyi negatív tapasztalat után erre a megállapításra jutottam. A tudásnak, szakmai tapasztalatnak ma nincs értéke. Levelem tartalma bizonyítja, hogy szükséges volt a BÄBESZ (Biztosítók Által Becsapottak Szövetségének Pártja) megalakulása, mely sok becsapott ember érdekeit képviselheti. Ehhez kívánok sok sikert és ajánlom magamat! Név és cím a szerkesztőségben
