Heves Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-21 / 169. szám

/ A tisztes ipar útvesztőjében Avagy: a bizalmi elv csapdája Komoly gond, ha lejön a friss tapéta, mállik a festés, ráncosodik a padlószőnyeg, púpos a parketta, göröngyös a most csempézett padló, a nyílászáró pedig inkább nyit, mint zár, a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni. Nincs mindenkinek olyan szerencséje, hogy mindig rendben mennének a dolgai, hogy életének egyik nagy álma - egyszer vagy több­ször - eredményesen megvalósult, van szép háza, lakása legalábbis. Minden csillog és passzol. Rend­ben, jól elkészüllek vele, az előre számított költségvetés szerint és a terveknek megfelelően haladtak a munkálatok, az építkezés vagy a felújítás, netán átalakítás. Ezek gyakorta ma még inkább a rózsa­színűnél is rózsaszínűbb álmok közé tartoznak azok körében, akik erre adják a fejüket, ugyanis egy építkezés, felújítás az érintet­tek jó részének többnyire hagymá- zas lázálmaiban kísért, s hidegle­lés formájában tér vissza, ha rá gondolnak. Minden hájjal megkent megrendelők A drága mesterek pedig min­den bizonnyal ugyanennyit tud­nának mesélni kötözködő, ösz- szeférhetetlen, kiállhatatlan, hepciáskodó és - főként fizetés dolgában - feledékeny megren­delőkről. A hazai építőipar, a szakiparosok és ügyfeleik közöt­ti törékeny viszony és a számos balvégzetű ügy, bosszúság törté­nete bízvást több regény témáját nyújthatná. Van persze, aki még­sem nyújtja ennyire, megelég­szik egy rövid szösszenettel, tu­dósítással. Ingoványos talajra léptünk. A kiszolgáló és kiszolgáltatott sze­repek nem állandóak, fölcserél- hetők. Minden hájjal megkent megrendelők, dörzsölt iparosok, vigyázat! Egy helyi hirdetőújság­ban a következő szövegű apró- hirdetés jelent meg az üzenetek között: „Építőipari dolgozók, fi­gyelem! Galyatetőn, ... úti üdü­lőn végzett munkádért a PB (vél­hetően polgári bíróság) ítélete alapján jutsz megdolgozott bé­redhez. Az építtető kb. 1,60 ma­gas, sportolt, bicebóca. Tanulj mások kárán!’’. Természetesen a fenti idézet csak a jéghegy csúcsa, és feltéte­lezhetően csupán a legvérme- sebb vagy legsértettebb iparosok ragadtatják magukat arra, hogy tehetetlenségük felett érzett bá­natukat, tollat ragadva, apróhir­detés formájába öntsék. Más­részt pedig kettőn áll a vásár, va­gyis az éremnek mindig legalább két hasonlatosan fényes, illetve szürke oldala van, s nem kell oly messzire menni a rászedett épít­tetőkért, megrendelőkért, s a kontármunka dicstelen voltát „megénekelni tudó” tulajdono­sokért sem. A 30 éves Gábor maszek bur­koló, jó kezű, ügyes szakember­nek tartják, elvállal minden munkát, tekintettel a két gyerek­re. Most költöztek el a szüleitől, akikkel eddig együtt, egy fedél alatt éltek, s most némi segítség­gel végre saját lakásban folytat­hatják önálló életüket. Viszont a kiadás - mi tagadás - így is sok. Kell a pénz. Alaposan be van fog­va. Reggeltől késő estig dolgozik, mint mondja, nagy a hajtás, a hétvégéi is be vannak osztva, na­ponta akár több megrendelőnél is dolgozik, tudna mesélni, ta­pasztalatai bőséggel vannak. A megrendelők többségével mégis jól ki lehet jönni - állítja -, per­sze mindig akad olyan, aki trük- közni próbál, mindenben hibát keres, semmi se jó neki, és ami­kor már kész a munka, utólag akar alkudni. Hát ez nem megy - jegyzi meg. Az átejtés művészei az építőiparban Azért a szakma se megy a szomszédba némi ravaszságért, mondjuk úgy finoman: a csalafin­taság, az átejtés művészei itt is megtalálhatók. A trükkök száma pedig szinte végtelen. Olykor-oly­kor a mesterek is „elszámolják” kissé magukat. Volt olyan eset, amikor az iparos például két zu­hany-csaptelepet vásárolt egy­azon fürdőalkalmatossághoz, kettőt számlázott az ügyfélnek, de persze csak egyet szerelt fel. A megrendelő alapos volt, még idő­ben kifogásolta a számlázott téte­lek és a valós teljesítés közti kü­lönbséget. Mindebből az követ­kezne, hogy szakiparos munkák­nál nem árt kölcsönösen résen lennie a feleknek, s hogy a gya­nakvás és bizalmatlanság fojtó légköre veszi körül, jellemzi az iparos és megrendelő közötti ér­zékeny kétoldalú viszonyt. Ez az esetek jelentős részében koránt sincs így, sőt a bizalomnak már-már a felelőtlenség határát is súroló jegyeivel állunk inkább szemben - állítja Molnár Zoltánné. Az iparosok egy részét tömörítő Ipartestületek Heves Me­gyei Területi Szövetségének (IPOSZ) ügyvezetője szerint ugyanis a konfliktusok és pana­szok egy tekintélyes része épp a túlzott bizalom miatt fordulhat elő, vagyis az előszerződések, az alapos és átgondolt megbeszélé­sek, írásban lefektetett kalkuláci­ók hiányával magyarázható.- A rosszul értelmezett biza­lom, a röpke szóbeli megállapo­dások, amikor csak nagy vonalak­ban, futólag tekintik át az elvég­zendő munkát, nem alkalmasak a kérdés megnyugtató rendezésére - szögezi le az illetékes. Aztán utólag jönnek elő a problémák, akkor derül csak ki, hogy ki-ki mást értett ugyanazon a dolgon, más elképzelése volt, másra gon­dolt. A kifogások túlnyomó több­sége pusztán egy gondosan meg­írt, pontról pontra jól nyomon kö­vethető szerződéssel, alaposabb előkészülettel és nagyobb elővi­gyázatossággal elkerülhető lenne, hogy ne utólag kelljen orvosolni a felvetődő nehézségeket. Amikor már jóval nehezebb a tisztánlátás. Hiszen egy-egy építőipari, szak­ipari munkánál még ezzel együtt, ezen elővigyázatosság megléte esetén is bőséggel támadhatnak olyan feszültségek, amikor való­ban úrrá kell lenni az esetleges nézeteltéréseken. Viták elintézésére ott a polgári bíróság? Ma a konfliktusok, elmérgese­dett viták elintézési módját többnyire a fenti hirdetésbeli utalásban is szereplő polgári bí­róságok jelenthetik. Ami persze lehet, hogy megoldás, de a két fél, a szakiparosok és megrende­lőik számára az esetek egy jó ré­szében biztos nem a legcélraveze­tőbb út, hiszen hosszadalmas, körülményes, költséges és bi­zonytalan kimenetelű, s megfele­lő dokumentáció hiányában itt vannak még a bizonyítás nehéz­ségei is. Ezzel Molnár Zoltánné is egyetért, ám rögtön utal a békés rendezési lehetőségek korláto­zott voltára. Az Iposznak példá­ul 1990-ig létezett olyan fóruma, panaszügyi bizottsága, ahol a megrendelő és az iparos vitájá­ban dönthettek, és számos e tár­gyú döntés született is, amikor az iparos igényét jogosnak talál­ták. De olyan is előfordult, ami­kor a megrendelő kifogása bizo­nyult alaposnak. Erről az össze­hívott bizottság és a testület szakértőként fölkért mesterei­nek szakvéleménye alapján ha­tároztak. Ám az ipartestületi tag­ság önkéntes, sok vállalkozó nem tagja a szervezetnek, ráadá­sul a kamarai tagság hasonló ön­kéntessé válása óta ezeknek a köztestületeknek is jóval keve­sebb módja és lehetősége van beavatkozni a vitákba. Létezik ugyan úgynevezett választott bí­róság, ami akkor lehet hatékony megoldás, ha előzetesen a dön­tését mindkét fél elfogadja és magára nézve kötelezőnek isme­ri el. Természetesen más megol­dásként adott problémával még a fogyasztóvédelmet is meg lehet keresni. Elvileg csak végső eset­ben kellene sorra kerülnie a bí­róságnak. Visszaszorulóban a szakipari fusi Ma gyakorlatilag az iparos szakmának nincs átfogó felügye­lete - utal a nyilvántartásbeli pár­huzamosságokra az Iposz illeté­kese. Molnárné szerint, napjaink­ban egyre több vállalkozó, iparos jön rá arra, hogy számukra is jár­hat előnnyel a tagság, s az utóbbi időben némiképp növekedett a belépők száma, hiszen a szerve­zet nemcsak érdekvédelmet, a ta­nácsadás és szakmai összefogás lehetőségét teremtheti meg, ha­nem erkölcsi követelményeket és felelősséget is támaszt a belépők­kel szemben. Az ügyvezető szerint ugyanakkor az építőiparra, a bel­ső szakipari munkákra korábban jellemző fusi- és feketemunka ará­nya mintha lassan kezdene visz- szaszorulni. Egyre több az olyan szakiparos és az épületgépészet­től a kulcsátadásig a teljes építő­ipari műveletet átfogó nagyobb vállalkozás, amely nem az ügyes­kedésre épít. Bár nincs könnyű dolguk, hi­szen az elmúlt időszakban meg­lóduló építési kedvvel együtt az építőanyag-, kellék- és szerel­vényárak gyakori változása is megnehezíti a tervezést, mind a megbízók, mind a pedig a mun­kát elvállalók dolgát. A konflik­tusok és a panaszok egy jó része egyébként az elvégzett munka, valamint a felhasznált anyagok minősége, mennyisége, illetve értéke miatt van. Némi megszív­lelendő jó tanács: a munka- és a vállalási díj mindig a két fél al­kuján múlik, jobb ezt pontosan előre rögzíteni, már csak a ké­sőbbi viták elkerülése végett is, és hasznos - amennyire lehet - folyamatosan nyomon kísérni a teljesítést. Ha mód van rá, s a munka jellege is lehetővé teszi, célszerű szakaszosan, az elvég­zett munkafázisonként fizetni. Előre lehetőleg soha, s a végső díjat is akkor tanácsos átadni, amikor már minden rendben, a két fél megelégedésére megtör­tént. Ez egyben kis garancia is arra, hogy lehetőleg mindenki a legjobb szándéka szerint jár majd el. ikji Az építkezések során a munka- és a vállalási díj mindig két fél alkuján múlik, jó ezt előre rögzíteni. (Képünk illusztráció) fotói gál Gábor KOVÁCS JÁNOS Mit keres Nem sokat, mondhatná az egyszeri magyar wKS/ÊÊÊÊ/m munkavállaló, ha a pénztárcájába és az árakra, pláne, ha a többi kelet-közép-európai élenjáró reformál­lam - Lengyel- és Csehország, Szlovénia - munkabéreire és azok vásárlóerejére tekint. A franciák nagyja, Anatole France szerint a szegény és a gazdag között nincs semmi különbség. Mindket­tőnek joga van a híd alatt aludni. Szegénynek lenni, keveset keresni azonban korunkban több mint kellemetlen. Bűn, erköl­csi foghíj, az általános fogyasztás ellen való vétek. Ez olykor in­dokolatlanul vonja magára az élhetetlenség és lustaság bélye­gét. Egy olyan országban, ahol mindez a többségre vonatkozik, fel kell hagyni az efféle előítéletes címkézésekkel. Kenegethetjük magunkat mindenféle lelkivigasz-kenőcsökkel, boríthatjuk az arc kiütköző hibáit jótékonyan eltakaró szépségflastromokkal, a tükör mindent elárul: senki se szeret szegénynek lenni. Még viszonylagosan sem, hiszen a mérce itt és most nem a harma­dik világ. Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel - hang­zott a korabeli, jóval a világon azóta is párját ritkító, sok szám­jegyű háborús hiperinfláció bilipengős korszaka előtt a szalon­vígjáték slágere. Nem érdemes saját szakmából azzal példálóz­ni, hogy egykor a hírlapíró egy jól sikerült tárcájának árából el­utazhatott a Tátrába, mert hol van már az a tárca, az a hírlap­író. Netán szerkesztői jövedelméből, ha nem kártyázta el persze, akár lemehetett a forró nyári hónapokra Abbáziába (Opatia), az Adria mellé, hogy egy jobb hotelben üsse agyon az időt. Ma mindez nincs. Talán jobb, talán nem. Nézzük, ma ugyan mivel viccel vagy viccelne könnyen az ember. Lássuk, miből élünk! A napokban hozta nyilvánosságra a Központi Statisztikai Hivatal a hazai átlagkeresetek, valamint a létminimum összegével kap­csolatos legújabb idei eredményeket és számításokat. Az év első öt hónapjában a nettó átlagkereset 15,3 százalék­kal, a reálkereset 4,4 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 95.600 forintot tett ki. A versenyszférában dolgo­zók átlagosan 96.900 forintot, a költségvetési szervezeteknél al­kalmazásban állók pedig 93.300 forintot kerestek. A fogyasztói árak január-májusban 10,4 százalékkal nőttek. A legjobban fi­zető gazdasági ág továbbra is a pénzügyi tevékenység, itt átlago­san 209.100 forintot kerestek havonta. Ezt követte 137.600 forint­tal a vegyipar. A legkevesebbet, 59.200 forintot, a szociális ellá­tásban dolgozók kerestek. A létminimum értékösszeg, amely biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos igen szerény, alap­vetőnek minősülő szükségletek kielégítését. Az ily módon meg­határozott létminimum-érték egy főre jutó havi összege tavaly átlagosan 25.581 forint volt, háztartástípusonként 20-33 ezer forintos sávban szóródott. A létminimum-érték egy kétgyerme­kes házaspár esetén 95,3 ezer forint. Ha mindketten dolgoznak és keresetük átlagos, akkor jövedelmük mintegy 31 százalékkal magasabb a minimumértéknél, ha egyikőjük gyesen van, illetve ha munkanélküli- és jövedelempótló támogatást kapnak, jöve­delmük a létminimum alatt van. A számok elég gyászos képet tükröznek. Pedig még nem is be­széltünk arról, hogy az aktív élet túlnyomó részét kitevő munká­nak némi örömöt is kellene nyújtania a megélhetés mellett. A költségvetés és a nemzetgazdaság aktuális egyenlege mellett job­ban érdekel minket a saját háztartásunk mérlege. Mindenki ér­zi, amit érez, a saját bőrén. Mindez nem változtat azon, hogy egy olyan országban, ahol élénkül, pezseg a gazdaság, számok­ban és mutatókban jelentős, ám az átlagos keresetekben tapasz­talható aprócska változás nehezen magyarázható. Egy olyan ál­lamban, ahol az emberek többsége azt vallja, hogy még tíz fo­rint is számít, helye van. Hogy miért olyan alacsonyak a hazai jövedelmek és miért olyan kicsi a hazai vásárlóerő? Alapvetően rossz az elosztás módja és hazai rendszere. Ez van. Ez nem jól van. __ __Hír(telen)kék..._________________________ A z MDF-képviselők - akárcsak a kereszténydemokraták - a Fidesz frakciójában foglalnak helyet a 2002-es választások után. Egy nagy párthoz lecsücsülünk, csüccs...! * Egy évvel a párizsi katasztrófa után próbaútra indult a British Airways flottájához tartozó egyik Concorde. Csinált egy kunkori... * Az Oktatási Minisztérium eddigi politikai államtitkára váltotta fel Pokomi Zoltánt a szaktárca miniszteri székében. Azóta Pálinkás jó reggelttel kezdődik a nap... * Olyan rohamosan csökken a Balaton vize, hogy a nyár végére fél mé­terre apadhat a tó átlagos szintje. Kis ország, kis tenger... * A floridai West Palm Beach városának bűnügyileg fertőzött részei­ben komolyzenét harsogó hangszórókat helyezett el a rendőrség, hogy megfékezze a rendbontókat. Hatásos ária lehet például az, hogy - „Fel torreádor, öldmegabikát...!”. * A Sas-hegy felől érkező 53-as autóbusz végállomásánál, a Móricz Zsig- mond körtéren egy bliccelő kígyót fedezett fel a fővárosi járat vezetője. Eredetileg a siklóra akart felkúszni... * Leharapta húszéves partnere nyelvét egy 56 éves új-guineai nő, miu­tán a fiatalember megkérte: vezesse be a szerelem művészetébe. Ha netán övön alul kezdi... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents