Heves Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-18 / 166. szám
8. OLDAL P F 2 3. 2001. Július 18., szerda Hitvány utak, tarthatatlan állapotok Fiúk a gátak mögött Megnyugvással olvastam 2001. június 15-i számuk ÁLLÁSPONT rovatában Berki Imre Úttalan utakon című írását, mert ez tanúsítja, hogy nem csak én látom lehangolnak a magyar útállapotokat, bár én mindössze szűkebb hazánk, Heves megye egy-két rö- videbb útszakaszának hitvány mivoltát tettem szóvá f. hó 6-i levelemben. Berki Imre cikkéből idézve „isten csapása a magyar úthálózat, szűk, kátyús, alsóbbrendű aszfaltcsíkokon kell kilométerek százait zötyögni, úttalan utakon keressük egymást...”. Trianonra eredeztetik vissza (!) a problémák gyökerét, s míg a tranzit utakra százmilliárdokat szánnak, belső alsóbbrendű útjaink fejlesztésére tervek sincsenek. Én újra felhozom a Borsod megyébe átvezető Bélapátfal- va-Balaton megyehatár alsóbbrendű, és a Szentdomon- kos-megyehatár közötti 25-ös fő közlekedési útszakaszt. Az előbbi egyszerűen hitvány, az utóbbi csak rossz, helyenként erősen kátyús. A megyehatártól tovább újra sima az út, nem zizeg a mű2001. június 5-én Gyógyszerek: ami drágább, az drágább című cikkhez szeretnék tenni néhány kiegészítést. A cikk az alábbi állítással fejeződik be: „A gyakorlatban általában nem létezik olcsóbb helyettesítő készítmény”. Ez a kijelentés semmilyen szakmai érvvel nem támasztható alá, hiszen az egészség- ügyi miniszter által kiadott „A gyógyszerek kötelező helyettesíthetőségéről szóló” miniszteri rendelet is azon alapszik, hogy a helyettesíthetőség igenis létezik. De mit is jelent ez pontosan? Az azonos hatóanyagcsoportokon belül sok esetben több készítmény is megtalálható, melyek amellett, hogy ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák, az Országos Gyógyszerészeti Intézet által deklaráltan egyenértékűek, ami azt jelenti, hogy a két készítmény egymással helyettesíthető, azaz az egyikkel elkezdett kezelés a másikkal bármikor folytatható. A benyújtott - kémiai, biológiai vizsgálatokon alapuló - dokumentációk alapján állapítja meg az OGYI az egyenértékűséget. A bioekvivalencia-vizsgálat során megállapított egyenértékűség hitelességét az EU-ban és az USA-ban senki nem vitatja (amelyik, a hatóság által engedélyezett gyógyszert felírja az orvos, azt szedi a beteg), de Magyarországon sajnos még mindig megkérdőjelezik, tipikus hazai „gyermekbetegség”. Számos olyan terápiás terület van, amelynél a hazai gyógyszerkíszerfal, megszűnik a tengelytörés és a durrdefekt veszélye. Mindkét út az ország egyik új városába, nevezetesen Borsodnádasd- ra, azon túl Ózdra és Szlovákiába vezet. Balatonból tehát nem a semmibe, hanem egy néhány kilométerre fekvő városba vezet az út. Nagyon nem európai az a Heves megyei álláspont, hogy egyik városból (ez Eger megyei jogú város) egy másik városba (ez Borsodnádasd) - ismétlem - ilyen minősíthetetlenül hitvány úton lehessen csak a legrövidebb úton eljutni. Mire fizetjük az üzemanyag árában az adók adóit is, ha erre a tarthatatlan állapotra az illetékes útépítők és karbantartók fittyet hánynak, és csak a kirakatban ténykednek valamit? Út mellett itt-ott nyírják a füvet, felezővonalat festenek a kátyúkra, ahelyett - bár ez is fontos -, hogy először az utakat tennék járhatóvá. Hogy jutunk el az Európai Unióba, ha a szomszédos településeket sem lehet biztonságosan megközelíteni? Botul Zoltán Eger, Gólya u. nálatban a drága külföldi készítménynek létezik hazai megfelelője. Ezek a terápiában ugyanolyan korszerűek, mint a külföldi gyógyszer, csupán egy dologban különböznek: az áruk kedvezőbb a beteg és a társadalombiztosítás számára. Hogy ennek mi az oka? Számos hazai alapanyag, energia, munkaerő stb. olcsóbb, mint a külföldi, és ezek nem import készítmények, tehát nem terhelik őket egyéb járulékos költségek sem, pl. vám. A terméknevek említése nélkül szeretnék néhány terápiás területet megemlíteni, ahol ez igaz, pl. vérnyomáscsökkentők, gombaellenes készítmények, antide- presszánsok, fogamzásgátlók, hányáscsillapítók. Sajnálatos tévhit tehát, hogy az „olcsóbb helyettesítő rosszabb”. Mindezt alátámasztják az érintett készítmények forgalmi adatai is, hiszen szerencsére sok olyan orvos van, aki a gyógyítás során figyelembe veszi a betegek anyagi lehetőségeit is a korszerű terápia mellett, és ha van rá lehetőség, akkor az ugyanolyan hatékony, de kedvezőbb árú gyógyszert írják fel a betegnek. Aki tehát a helyettesíthetőség létezését kétségbe vonja, az egyrészt az OGYI kompetenciáját kérdőjelezi meg, másrészt a betegek pénztárcáját is figyelmen kívül hagyja, ami meglehetősen szomorú, ha az illető gyógyszerész. BekeZsuzsa Richter Gedeon Rt. Történelmi belvárosunk főutcáján is újra megélénkült az élet. A kismamák bájos apró csemetéiket sétáltatják. Igyekszem megpillantani tágra nyílt szép szemeiket és ártatlan kis mosolygós arcukat. Ezeket a kedves jeleneteket nem könnyű elfelejteni! Ezt a békés hangulatot sajnos időnként megzavarják a félelmet és megdöbbenést keltő, felelőtlen motorosok és kerékpárosok. Ezeknek a fiataloknak gondolniuk kell arra, hogy a tudati kontroll pillanatnyi kihagyásának sohasem megbocsátható és jóvátehetetlen baleset lehet a következménye! Életünk csak egy van, ezt sajnos reprodukálni, megismételni nem lehet. Különben emberi és polgári kötelességünk egymás testi épségére vigyázni. Továbbsétálva lassítom lépteimet, és megállók a Parti ékszerbolt ízlésesen berendezett kirakata előtt. Egyszer csak tompa zuhanásra leszek figyelmes. Megfordulok, és a háttérben két magas, jóképű fiatalember landol a görkorcsolyájával. Pólójuk alól izmos karok, rövidnadrágjukból kisportolt combizmok feszülnek. Elgondolkozom, hogy ezek a fiúk hogy fogják ésszerűen kamatoztatni jelentősen felhalmozott energiájukat a család és a közösség javára? Élénk asszociáció során mindjárt eszembe jutott az 1970. évi árvíz utáni újjáépítés. Akkor is romba dőlt és megrongálódott házakat kellett lakhatóvá tenni. Még alig fejeződtek be az egyetemeken és főiskolákon az év végi zárószigorlatok, amikor Tamás fiam és barátja megkapták a rektori hivatal értesítését, hogy a nyári gyakorlat helyett az újjáépítési munkákban kell részt venniük! Rövid felkészülés után vonatra ülve megérkeztek Vásárosnaményba, ahol hatalmas sátrak fogadták őket. A formai intézkedések után reggel megkezdték a napi programjukat. Reggel 6-kor ébresztő, öltözködés, reggeli. Hét órakor kezdődött meg a munka. Az egyik brigád tagjai téglákat raktak ki a vagonokból, a másik csapat fiataljai a magukat igen elhagyó cementeszsákokat igyekeztek a teherautóra felrakni. Míg más csoportok a gerendákat segítettek felpakolni. Pár hét eltelte után a mesterek rövid megbeszélést tartottak velük. Fiúk, az idő sürget, maguk lelkiismeretesen dolgoztak, és megtanítjuk magukat a falazásra. Másnap a szakik felhúzták a ház sarkait, és a falazásba minket is befogtak. A leányok is kivették a részüket a munkából. Állami gazdaságokban, tsz-ekben gyümölcsöt szedtek, válogatták, majd ládákba rakva segítették a teherautókra felrakni. Ilyen hasznosan teltek el a napok és hetek, amikor augusztus 18- án érkeztek haza nagy örömmel. Az eltelt időben nem volt panaszkodás, kibúvó a munka alól. Ennek a generációnak a fiatalja természetesnek vették és érezték az újjáépítés jelentőségét. Á fizikai munka becsülete és egy kis zsebpénz gyűjtése motiválta az általános iskola nyolc osztályát végzett tanulók egy részét, akik a nyári szünidőben elmentek dolgozni. Főleg az építőipaban lehetett munkát kapni, mert abban az időben a kézi munkaerőre nagy szükség volt. így jutott Zoli fiam és baátja arra a gondolatra, hogy segédmunkásként elmennek dolgozni pár hétre. Felkerestem az építőipari vállalat akkori telepét, ami a Kertész és a Makiári utca elején volt. Udvariasan fogadtak, és megállapodtunk abban, hogy a fiam és barátja reggel már munkába léphetnek. Időben felkeltettem őt, és a feleségem elkészítette a reggelijét is. Néhány jó tanáccsal ellátva útnak indítottam, nem kis izgalommal. Hasonló izgalommal vártuk haza fiunkat, aki kb. két óra után érkezett haza. Napbamította arcáról a fáradtságot véltük felfedezni. Megölelt bennünket, és közölte velünk, hogy holnap már nem megy el dolgozni. Erről, fiam, később beszélgetünk. Előbb zuhanyozzál le, és addig meg fogjuk az ebédedet melegíteni. Ebéd közben beszámolt a munkájukról. A munkagödörből termelték ki a meszet, és a barátja a vödörbe rakott meszet csigán húzta fel. A délután pihenéssel és olvasással telt el. Lefekvés előtt a búcsúzáskor kérte, hogy reggel el ne felejtsem felkelteni. így telt el az első pár nap, és azután három héten át folytatódott aránylag zökkenő nélkül. Az ügy szépséghibája csak az volt, hogy az elszámolásnál vita keletkezett, mert a fiúk többet számoltak. Minden foglalkozással meg lehet barátkozni! Több éven át a fiaink eljártak dolgozni az építésekhez. Az egyik napon a strandról hazafelé tartva, a ferences templom mellett haladva a nevemet hallottam emlegetni. Megdöbbenve láttam, hogy a templom tornyának kupolája aíatt, néhány deszkából ácsolt állványról a Zoli fiam szólított meg. Ott a csigán felhúzott maltert emelte le, s az állványra helyezte el. Több diák is dolgozott az építőiparban, mert olyan főnökök is voltak, mind Fodor Henrik mester, akinek humanizmusa, toleranciája miatt szívesen mentek hozzá a fiatalok. Statisztikai adatom sajnos nincsen, hogy látnánk a gátak mögötti diákok lelkiismeretes segítő munkáját. Gondolom, hogy több száz ház készült el még a tél előtt, a bajba jutott honfitársaink nagy örömére. Azóta három évtized is eltelt, és az akkori fiatalok napjainkban két műszakban, feszített munkastílusban dolgoznak, hogy családjukat minél kevesebb gonddal tudják eltartani. Egyéni törekvéseiket igazolják azok az osztálytalálkozókon való beszámolók, ahol tudomásunkra jutottak a következő eredmények. A szellemi foglalkozásúak közül többen ledoktoráltak vagy még egy diplomát szereztek. A fizikaiak körében némelyek leérettségiztek vagy újabb szakmát vettek birtokukba. Neveket nem szeretnék felsorolni, nehogy valakit is kifelejtsek és ezúton megbántsak. Napjaink központi intézkedései reményt nyújtanak arra, hogy a felnőtteknek munkát, a fiataloknak továbbtanulást biztosítva, életük gondtalanabb és örömtelibb legyen. Kormos Antal ny. tanár (cím a szerk.-ben) Helyben maradni, magyarnak lenni... Nagytálya község képviseletében június végén küldöttség járt Erdélyben. Testvérközségünk, Orotva nagy ünnepre készült, hiszen Péter-Pálkor szentelték fel templomukat. Dr. Jakubinyi György érsek úr szentbeszédében Szent Péter és Szent Pál apostolok példamutatásáról beszélt, és a Székelyföldön élők kitartását, további helytállását kérte. A szentmise keretében szentelték meg Orotva új zászlaját és címerét. A címerben az ősi jelképek, a Nap és a Hold, a Hargita hegyei és a felszentelt templom szerepelnek. A két község közti kapcsolat megerősítésének jelképeként Puskás Elemér egy zászlót és egy faragott címert adott át Hevesi László polgármesternek. A szentmise után a helybeli óvodások, iskolások és felnőttek kedves műsorban elevenítették fel hagyományaikat. A csoport a vendéglátókkal együtt kirándulást tett a Békásszoroshoz és a Gyilkos-tóhoz. A csodálatos természeti szépségek mellett megnéztük a befejezés előtt álló gyilkos-tói Szent Kris- tóf-kápolnát. Ezt a kápolnát Kós Károly 1933-ban a székelység végváraként álmodta meg. A megvalósításra csak most kerülhetett sor. Az adományokból épülő kápolna építésének szervezője Hajdú István gyer- gyószentmiklósi főesperes, aki szintén részt vett az orotvai templomszentelésen. Az ünnepség után a köszöntőjében szép hasonlattal érzékeltette a helybeliek sorsát: „könnyű a pataknak, mert messzire futhat, de nehéz az embernek helyben maradni és magyarnak lenni...”. Ehhez kérte a helybeliek kitartását és az anyaországbeliek segítségét. A főesperes úr felhívására a csoport 27 ezer forint értékben vásárolt téglajegyet az épülő kápolnához. Az elválást megköny- nyítette, hogy ősszel immár Magyarországon építheti tovább a kapcsolatot a két község. Hevesi László Ifjúsági találkozó Magyar Ifjúsági és Egyetemi Találkozót szervez a Keresztény Értelmiségi Társaság Kisorosziban augusztus 3-13-ig. A KÉT arculatát a tagjai határozzák meg, akik döntően katolikus egyetemisták. A szervezők minden keresztény fiatalt szívesen látnak, függetlenül attól, hogy milyen történelmi keresztény egyházhoz tartoznak, de olyan fiatalokat is szívesen látnak, akik nem tartoznak egyházi közösségbe, csak jól szeretnék érezni magukat. A találkozóra tizenhét éven felüli fiatalokat várnak, akik a 06-30/355-41-51-es telefonon kérhetnek bővebb felvilágosítást. ■ Nem hibázott a bizottság Nyűt levél Kühne Gábor fideszes képviselő úrhoz. Tisztelt képviselő úr! A Heves Megyei Hírlap június 27-i számában Elhibázott pályázat? címmel megjelent cikkre válaszolva, amely az Ön kérdésével kezdődik, idézem: „Milyen szempontok alapján bírálták el a városházán a külterületi utak karbantartására kiírt pályázatot?” - a jegyző úr elmondását az alábbiakkal szeretném kiegészíteni: mivel hazánkban piacgazdaság működik, így gondolom, hogy a gazdaság működését az áru és az ára határozza meg. Bár nem vagyok közgazdász, de merem remélni, hogy ön is oda megy vásárolni, ahol ugyanazt az árut akár néhány forinttal is olcsóbban veheti meg. Feltételezem, hogy a pályázatot elbíráló városházi szakemberek kizárták volna azt a pályázót a versenytárgyalásból, aki a beadott pályázatában semmiféle műszaki tartalmat nem tüntet fel. Továbbá a vállalkozónak joga van a vállalkozás tárgyára vonatkozóan egy összegű, úgynevezett átalányáras vagy tételes elszámolásra árajánlatot adni. Az ajánlat elfogadása, illetve elutasítása a megrendelő, azaz a pályáztató kizárólagos joga. Mivel a pályázó ajánlatát elfogadták, így igen furcsán hangzik „Elhibázott pályázat?” kérdés. Fentiek alapján úgy vélem, hogy a jegyző úr válasza, valamint a városházi szakemberek (bírálóbizottság) döntése ez ügyben nem volt „elhibázott” döntés. Sidló Dezső felelős műszaki vezető, Eger, Sáncalja u. 27. Nem rosszabb az olcsóbb Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ______________■ J únius 23-án Felnémeten a Pásztorvölgyi Általános Iskolában 45 éves osztálytalálkozón vettek részt az egykori diáktársak. A résztvevők az összejövetel alkalmával misét is mondattak az elhunytakért ■ Csak egy szobor? Agrárinnováció: csak egy szobor című, 2001. jún. 13-án megjelent cikkhez kapcsolódva. Láttam az „egyik” (Önök így nevezték) televízió különkiadásában leadott műsort, mely az Agrárinnováció Kht. „fura” pénzjuttatásairól szólt. Nem éreztem a műsorból, hogy a stábot a szenzáció érdekelte, szerintem az igazság. Semmi bántót nem mondtak a megyénkről, csupán azért került szóba, hogy a legkevesebb pénzt kapta, ez a pénz a kiskörei általános iskolához került olyan formában, hogy az iskola igazgatója - még csak a nevét sem említették - levélben kért Torgyán úrtól támogatást vagy segítséget, melyet megkapott a fenti formában. Á műsorban azt is elmondták, hogy a pénzt az iskola szoborkészítésre fogja felhasználni, melyet szeptember végén avatnak az iskola névadójának emlékére, és bemutatták a szobor helyét is. Egyéni véleményem: a műsor a tényeket mutatta, melyet az iskola igazgatója felvállalhatott volna, valószínű nem akarta nyilvánosan elismerni, hogy Torgyán úrtól kért pénzt a fenti nemes cél érdekében. Ez a cikk azt bizonyítja, hogy magyarázkodásra volt szüksége az igazgató úrnak. Nincsen abban semmi rossz, ha egyik kisgazda segíti a másikat, csak a megfelelő alapokból, ha lehet. Közli az Önök cikke, hogy a szobrot szintén egy másik miniszter fogja avatni. Miniszterek és államtitkárok látogatásából, illetve meghívásából nincs hiány Kiskörén. Mint írtam, itt volt Torgyán úr, az általános iskola ballagási ünnepségén itt volt egy államtitkár. A levelem biztos nem tetszik egyeseknek, ennek ellenére megírtam. Szabó Albertné (cím a szerkőben)
