Heves Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-14 / 163. szám
2001. JULIUS 14., SZOMBAT 7. OLDAL A Mátra leghűségesebb szerelmese A Mólra szerelmese vagyok! Gyönyörű szép éveket, alkotókedvet és nyugalmai, izgalmakat és békességet, de legfőképpen a természet szeretetá nyújtja nekem ez a táj. írni is köny- nyebben tudok itt. Sosem vágytam el innen. Szülőfalumból, Gyöngyös- sólymosról is legfeljebb a pár kilométerre lévő Gyöngyösre költöztem időlegesen, de visszatértem - foglalja össze emigyen több mint hat évtizednyi életét Gyenes István. Ő az az ember, aki jó értelemben véve örök nyughatatlan, aki folyton szervez, alkot, akinek mindig újabb és újabb ötletei támadnak, hogy azután csak győzze azokat megvalósítani.- Bár sokai járom az országot, mégis mindig alig várom, hogy visz- szalérjek ide - avat be titkába takaros házának ízlésesen berendezett, tágas emeleti szobájában. - Ha valahol másutt kell olykor-olykor megaludnom, bizony, nem érzem jól magam. Nagyon erősen kötődöm ehhez a községhez, mert itt vannak eltemetve a szüleim, ide körnek a barátaim. Szeretem ennek a falunak a lakóit. Az sem mellékes, hogy a Mátta szépsége, az erdő mindig is elsőrendűen vonzott, s még ma is elkápráztat. Igazán lenyűgöző ez a ragaszkodás, mint ahogy az a hév, lendület is, miként a szűkebb pátriájáról beszél István. Pedig meglehetősen küzdelmes évek állnak mögötte.- Annak idején, 1954-ben Nagy Gyula bácsi, az iskolaigazgatónk javasolta - idézi fel hajdani emlékeit -, hogy a nyolc osztály elvégzése után menjek gimnáziumba. Szerettem is volna, ám nagyon szegények voltunk, biztosítani kellett a család megélhetését, ezért tizenhét évesen a bútorasztalos szakmát tanultam ki Egy évig asztalossegédként dolgoztam. Ezután 28 hónapot húztam le a határőrségnél, a leszerelésemet követően pedig Gyöngyösön az állami építőipari vállalatnál lettem asztalos. E cégnél viszont már nemcsak a kézügyességet kívánó munkában igazolta rátermettségét, hanem - főként szabadidejében - korábbi titkos vágyát, az írást is gyakorolhatta. Talán egyik igen fontos fordulópont az életében: megalapította az Építők Lapját. Az akkor még írógépen készített, külön borítóval is ellátott üzemi újság fő- szerkesztője lett.- Zsenge ifjú koromtól szívesen barangoltam a betűk birodalmában - indokolja szakmájához képest különleges elhivatottságát. - Az Élet és Irodalom című lapnál Zelk Zoltánhoz vittem először 12-13 évesen a verseimet. Ma is emlékszem, az első „költeményemet”, amit megmutattam neki, elolvasás után széttépte. Ennél is jobbat kérek, mondta, de azért biztatott is, s később visszahívott. Utóbb meg is jelentek ott verseim. Megyénkben is fiatalon megismerhették a nevét, miután lapunk Név: Gyenes IstvAn Született: Gyöngyössoly- moson, 1940. november 7-én Cikkeinek közlői: Népújság, Szabad Föld, Nimród, Vadászlap, Nógrád, Élelmiszer- gazdaság, Silvánus. Megjelent kötetei (többek között): Megszállottan (1989), Betlehem csillaga (1992), Öröklés (1992), Rókakirály (szlovák és magyar nyelven, 1997), Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Miklós (2000), Rónákon át (2000) írásait közlő antológiák (többek között): A szókimondás évada (1988), Nemzedékek (1991), Házam, hazám, szerelmem (1993), Hallali (vadászversek és kürtjelek, 1994), Ötven vadász emlékeiből (2000), Magyar vadászversek a XIX-XX. századból (2001). elődjében, a Népújságban már 1958-ban olvashatták Gyenes István első cikkeit. A legelső, a nagyrédei szövetkezetből küldött tudósítása közzététele után a megyei napilap, majd a Szabad Föld című országos hetilap tudósítói hálózatába kapcsolódhatott be.- Időközben - sorolja élettörténetének újabb állomásait - az Erdészeti Tudományos Kutató Intézet (ÉRTI) műszaki vezetőjének invitált Vilcsek János igazgató. Hívó szavának örömmel tettem eleget, mivel a feleségem, Magdi- ka is ott dolgozott. Ott szívtam igazán magamba a természet szeretetét. Később az intézet Mátrafüredről Gödöllőre, majd a fővárosba került. Nagyon hívtak bennünket is, de végül csak itt maradtunk, a mi Mátránk közelében. Az újabb munkahely - talán kicsit merész váltásként - a gyöngyösi húsipari vállalat volt. Az eset különlegessége, hogy oda távirati úton csábítottak.- Azt írták benne - eleveníti fel az esetet -, hogy keressem fel Molnár Gábor igazgatót. így is tettem, s kiderült, hogy az export-import teendők ellátására várnak megfelelő embert. Végül rám esett a választás. Majdnem nyolc éven át dolgoztam ott, egy idő után a raktárgazdálkodási osztály vezetésével és az üzemi rendészet irányításával is megbíztak. Eközben nem hanyagoltam el az írást sem, Kovács András felelős szerkesztőnek segítettem az Élelmiszergazdaság című üzemi lap elkészítésében. Újabb és újabb verseim jelentek meg különböző lapokban, elsősorban az erdő szépségéről, a természet csodáiról. Ennek a számára akár idillinek is mondható állapotnak azonban vége szakadt - mint közli -, egészségi és politikai okok miatt.- Az előbbiek miatt Egerbe kellett járnom kezelésre - magyarázza. - Az utóbbi pedig olyan volt, amiből nem engedhettem. Ma sem titkolom, tagja voltam a pártnak. A fiam már másodéves volt Pannonhalmán, a katolikus középiskolában, amikor valaki „jóindulatúan” a pártvezetők tudomására hozta ezt. Hívattak, s nyomatékosan kérték, hozzam haza a gyerekemet. Azt válaszoltam: ezt nem áll módomban megtenni. Az ellenszegülésem az állásomba került. De nemcsak az enyémbe, a feleségemébe is. Ám István világéletében olyan ember volt - s persze, ma is az -, aki a jég hátán is megél. Tehát ezek után is talpra állt.- Autósboltot nyitottunk a nejemmel - mondja. - Fél év kezdeti nehézség után beindult az üzlet. Gyöngyössolymoson építkeztem, s ott alakítottuk ki a boltunkat is. A mi NÉVJEGY Gyenes István hűséges szűkebb hazájához fotó: perl mártom üzletünkben akár éjszaka is vásárolhattak alkatrészeket, akiknek szükségük volt rá. Aztán a kereskedést utóbb felcseréltem, s jelenleg a szőlőmben, illetve a földemen gazdálkodom, már ha marad idő a rengeteg irodalmi elfoglaltság mellett. Gyenes István ugyanis sorra kapja a felkéréseket, hogy antológiákban jelentethessék meg verseit, novelláit. Számos kötet napvilágot látott már, amelyeket ő maga írt. A szövegszerkesztésben és tördelésben a felesége működik közre, több könyvének illusztrációit pedig a lánya, Csécsdné Gyenes Emese készíti. Emese elvégezte Budapesten a Divattervező Szabadiskolát, majd Egerben az Eszterházy Károly Főiskolán szerzett rajz és vizuális kommunikáció szakon tanári diplomát. István irodalmi munkásságának is megvoltak az előzményei.- Még 1987-ben Győrben rendezték az írók országos találkozóját - meséli. - Heves, Borsod és Nógrád megyét egyedül én képviseltem. A kulturális tárca akkori vezetője, Köpeczi Béla vetette fel, hogy szeretné, ha megalakulna az Áprily Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság. Engem kért meg a szervezésére, mivel egy, a vidék és a főváros irodalmát összehasonlító előadást tartottam azon a fórumön. A Buda Penta Hotelben hoztuk létre a társaságot, amelynek Köves István lett az elnöke, magam pedig a titkára. Ma már ez a Krúdy Gyula nevét viselő társaság része. Mindazok a kötetek - számuk meghaladja az ötvenet -, amelyeket István jegyez, illetve amely összeállításokban a művei szerepelnek, arról árulkodnak, hogy alkotójuk elsőrendű ih- letője a természet.- A versek, novellák mellett meséket is szívesen írok - fűzi hozzá. S már mutatja is a legérdekesebbeket, amelyeknek különlegessége, hogy rajzok segttségévd mulat be magyar szenteket, magyar királyokat. Lánya közreműködésével a kicsinyeknek kifestő füzetek formájában ír a jeles történelmi és egyházi személyiségekről: miközben a gye Gyenes István: Hóvirág Láttam a napot mosolyogni jó volt micsoda vigalom Láttam a telet elhervadni vég volt micsoda siralom Erdőket járva mily zörgő avar zaj volt micsoda haragos Lankás oldalak melegénél szép volt hószínű virágos Lüktető tavasz örömétől mámorban hulló világ A sarjadzó tavaszt köszönti ő a piciny kis fehér virág rekek az ábrák színezésén szorgoskodnak, azalatt alaposabban megismerkedhetnek történetükkel legendájukkal Nagyon sok könyvének visz- sza-visszatérően illusztrátora Muray Róbert képzőművész, aki ugyancsak elsősorban a természet szépségeit, az erdők történéseit viszi vászonra ecsettel. Társalgásunk közben - a szobában látható vadásztrófeák kapcsán - nem kerülhető meg a kérdés: miként egyeztethető össze a természet iránti rajongás és a „puskás szenvedély”?- Számomra a vadászat egyáltalán nem szenvedély vagy sport - feleli elmosolyodva -, én leginkább nem gyükolás végett járom az erdőt, hanem a természetet próbálom figyelni Órákig képes vagyok a magaslesről nézni a fácánt, szemlélni az őzek vagy más vadak játékát. S mindeközben gondolkodom, újabb alkotásokon töröm a fejem. Rengeteg versem születik így. A puskámat is csak akkor használom, ha kellően megfontoltam, hogy a gyenge állatnak érdemes-e megmaradnia a többi erős, egészséges között. A vaddisznó például dúvad, ennek ellenére nagyon meggondolom, mikor fogom rá a fegyveremet. Istvánnak napjainkban is annyi a tennivalója, hogy szinte ki se látszik a munkából. író-olvasó találkozókra hívják. Nagy örömmel jár iskolákba ahol a gyerekeket tanítgathatja a természet, az irodalom szépségére, szereidére. Az idén nyáron irodahni találkozón vesz részt táborban. Emellett könyvekkel iskolákat, óva dákot is támogat, természetesen épp azért, hogy a gyerekek nevelésében is segítsen. A Vadász Könyv Klub Egyesüld májusi rendkívüli közgyűlésén Köves István társaságában az irodalmi tagozat vezdőjévé választották meg. Az egyesület Természd és én címmel pályázatot írt ki, amelyre diákok jelentkezését várják. Olyanokét, akik versben, novellában, grafikában, festményben kamatoztathatják tudásukat. A díjakat a Fehova Nemzetközi Kiállításon adják majd át a szakmai zsűri döntése alapján. S hogy mik István elkövetkező legsürgetőbb teendői?- Folytatni kívánom az Árpádházi királyokat bemutató füzetsorozatot - válaszolja. - Már javában dolgozom egy novellásköte ten, s hamarosan hozzákezdek a már összegyűjtött jegyzdeim alapján egy régóta tervezett regény megírásához is. Augusztus végén pedig olyan kötelezettségének kell eleget tennie, amit szíves-örömest teljesít is: akkor adják át Gyenes Istvánnak, harmadmagával az országból, a Bársony István-díjat. Életpályáját, dinamikus tenni vágyását ismerve, egyáltalán nem érdemtelenül. SZALAY ZOLTÁN KOVÁCS JÁNOS Bolyongás Bölcs volt és sovány. Sűrű, tömény, de fűszeres és áttetszőén tiszta, akár a pince sarkában felejtett óbor, mely tartalmas és könnyen a fejbe száll. Ismerte a sors kerekét, tudta az élet szakadatlan ritmusának kérlelhe- tetlenségét. Rég volt, amikor hazatért. Háborúk és vándorlások, a dicső megérkezés után oly sok hosszú évvel, Odüsszeusz ott ült a palota márványlépcsőjén, nézte népét, az ithakaiakat, népét, mely az utcákon és tereken örvénylett, és betöltötte az aprócska utcákat, sikátorokat. Hogy vágyta távol ezt a nyüzsgő látványt annyi hányattatás, kilátástalan küzdelem, sorspróbáló merész kaland után, ezt a hangyabolyt, mely az övé, s most minden vibrálásával ott volt előtte. Ott perlekedtek, vitáztak és pletykáltak, űzték a rohanó időt, a szerelmet, vagy kísértették a kiismerhetetlen szerencsét, döngve, akár a megzavart méhek, kofák dicsérték a piacon a széles agyagedényekben álló smaragdszín olajbogyót, mások a bormérések előtt ágáltak. Virágzott a város, lüktetett az élet, a pultokon a világot adták-vették. Az utcák népe pedig ma mit se tud többet róla az éremre vert képmásánál. Megszokták, hogy a szobra köztük áü. Hazaérkeztekor a mostaniak aligcsecsszopók voltak még, vagy aztán születtek csak. A kalandos utazás és társai, a hősök történetei előbb vérbő piád szóbeszéddé váltak, színes vásznakká, melyek az unalmat űzik, aztán kilúgozott mesévé szépültek, melynek selymét anyák szövögették családi szövetek gyolcsaivá a gyerekágyak fölött, s a pelenkázás szünetében, majd lassan megfakulva és kirojtosodva, mint a sokat járt vitorlavászon, teljesen kikoptak a nép emlékezetéből. Kihullott az emlékek nagy szemű rostáján, akár a rossz gyom, pelyva, amiből nem süthető tápláló dpó a kora hajnalokkal kelő munkásnap robotosainak. Elmerült az egész, mint a tengerre kifutó, s idegen vizek és partok közt bolyongó hajó matrózának halott teste, akit hullámsírba bocsátanak, miután nagy kőkolonccal irányozott, becsavart alakját a mélységbe vetik. Úgy süllyedt ő is lassan el népének emlékezetében. Noha őszintén szerették, tisztelték és magasztalták, sétái során, míg a városból a tengerpartra ért, sok ember köszöntötte, üdvözölték: „Örülök, hogy látlak, Odüsszeusz! Remek színben vagy, Odüsszeusz. Tiszteletem, Odüsszeusz! Hogy szolgál az egészséged, Odüsszeusz?” - mondták a nagy hajósnak, és kedvesek voltak hozzá; kofák a legszebb fügéjükből kínálták kóstolóval, parasztok a borostömlőjüket nyújtották felé a legnemesebb antiokhiai bíborszínű borukkal, kereskedők szaladtak ki az üzlet elé a hírre, és ostromolták portékájukkal, gazdag, szép holmikkal, bőrmúvesek és sarukészítők mestermunkájukkal környékezték, pásztorok a nyájból, anyja mellől kiemelt zsenge, tejes gidával akarták megajándékozni, és friss, lágy sajtot dugtak a tarisznyájába a dpó mellé, halászok áüták útját hatalmas makrélákkal, egészséges, villogó fogú barna lányok felemelt kötőjüktől láttatni engedve gyönyörű izmos lábikráikat, virágcsokorral övezték elhaladtában. De már nem volt sok közük hozzá. Nem neki, érte szól a muzsika. Úgy érezte, eltévedt. Ó, aki a végtelen tengerek annyi veszedelme, szküllái és kharübdiszei közt hányódva megtalálta a hazafelé vezető utat, most végleg eltévedt, itt, a végtelen vizekbe vetett biztos szárazföldön. Hasztalannak érezte a bolyongást és a meglelt utat. Az ő anyaföldje a tenger. Otthona az ingatag hajó. Úgy tűnik, nem sikerült hazatérnie. Elvesztette Ithakát, mely egyre távolabb sodródva tőle, lassan mind távolabbról és ködösebben élt csak emlékezetében. Kiért a tengerpartra. Egyedül volt. Szerette a nyári hajnalokat, amikor oszlott a sötétség, új fény indult, és a Nap lassan csapra verte a kékesen arányló vizet. Úgy érezte, bolyongása még nem ért véget. Útra kész volt. Indulni készült megint. Hajós volt. Ő, aki kocsijába fogta a reményt és sorompóba állt a sorssal. Hajózott valami új, ismeretlen cél felé. A leghosszabb utat választva hazafelé. Nem sietett, de már nem volt maradása. ______ Hír(telen)kék...__________________________ A somogyi kisközségben, Vörsön tartott kormányülés után a miniszterelnök.meghívta a falu lakóit egy tányér bográcsgulyásra és egy kis rétesre. Ám aki nem lépett egyszerre... * A Hospodárské Noviny című prágai lap a magyar gazdaság helyzetét elemezve írta: „Magyarországnak jól megy, nagyon jól.” A szomszéd rétje mindig zöldebb... * Sajátos tárlatot nyitottak a napokban Hajdúsámsonban: különböző korú és méretű öntöttvas kályhákat láthatnak az érdeklődők. De melyiktől induljanak el...? * Bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe Chris Sterry, a 46 éves anglikán lelkész, aki 28 órán és 45 percen keresztül prédikált egy istentiszteleten. Csak papolt, csak papolt, csak papolt... * A rablásért elítélt Nagy András a budapesti Kozma utcai börtönben folytatott tanulmányai során második lett az országos középiskolai tantárgyi versenyen a politika és a környezetvédelem, illetve az egyén viszonyáról készített dolgozatával. Szigorúan zártkörű pályázat... * Egy Ecuadorban élő asszony azt állítja, hogy hajnalonta egy kísértet lopakodik be a szobájába, s álmában megerőszakolja, majd mielőtt felébredne, a parázna szellem eltűnik. Éhes disznó... ___________________________________________________________________________(SZILVÁÉ)
