Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-30 / 151. szám
12. OLDAL 2001. JÚNIUS 30., SZOMBAT HÍRLAP MAGAZIN A bizonytalanság immár a múlté Fister György: Szakmai és emberi kihívás számomra a földhivatal munkájának irányítása Fister György személyében - amint arról korábban lapunkban már tájékoztattuk olvasóinkat - június 15. óta új kinevezett vezetője van a Heves Megyei Földhivatalnak. Az új irányító az egyik legfontosabb feladatának a körzeti földhivatalok megerősítését tekinti.- Nem lehet ismeretlen terep az Ön számára a földhivatali, hiszen korábban a Gyöngyösi Körzeti Földhivatal vezetőjeként is dolgozott...- Valóban, 1999. november 1-jével kaptam megbízást a megyei hivatalvezetőtől a Gyöngyösi Körzeti Földhivatal irányítására- feleli Fister György. - Korábbi munkahelyemet - a Gyöngyösi Polgármesteri Hivatal Jegyzői Irodáját - bizony meglehetősen nehéz szívvel hagytam ott, hiszen nagyon jó kollektívától, kellemes miliőtől kellett búcsút vennem. Ráadásul a közigazgatás egy másik szeletét, a földügyi szakigazgatást kellett megismernem, a jogalkalmazás mindennapos gyakorlatát is. Mégpedig rendkívül intenzíven, mert erre az időszakra esett az új ingatlan-nyilvántartási törvény hatálybalépése, a földhasználati nyilvántartás felfektetése, illetve a TAKAROS-ra, az ingatlan-nyilvántartási számítógépes rendszerre való átállás is. Ebben az időszakban került sor a körzeü földhivatal mintegy öt hónapig tartó felújítására, de ekkor kellett felkészülnöm a közigazgatási szakvizsgára is. Mindehhez sok segítséget kaptam mind a körzeti, mind a megyei földhivatali kollégáktól, amiért külön is köszönet jár valamennyiüknek. Azt hiszem, egy ügyfélcentrikus, jól működő körzeti földhivatalt hagyok magam mögött.- Az utóbbi idők történései után egyáltalán nem megkerülhető a kérdés, hogy a földművelésügyi tárca körüli botrányok mennyire ártottak a hivatalnak? Egyáltalán: ilyen körülmények között miért pályázta meg az állást?- Bár a politikai jellegű, pártok körüli események elvüeg nem befolyásolhatják a semleges és működésében pártatlan köz- igazgatást, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt érezhető bizonyos fokú bizonytalanság és feszültség a hivatalban. A sodik részét illeti, igazából két dolog motivált. Az egyik az, ami a Gyöngyösi Körzeti Földhivatalhoz vitt: a kihívás mind szakmai, mind emberi tekintetben. A jó értelemben vett karrierlehetőség magában foglalja a szakmai fejlődés perspektíváját, de vezetői és szervezői képességeket is feltételez és megkövetel. Pályázatom másik, nem kevésbé fontos oka a megyei, illetve körzeti földhivatali kollégáimnak biztatása volt. A föld- hivatali kötelékbe kerülésem óta az első pillanattól kezdve jó légkör vett körül, mindig is éreztem a jóleső segítő szándékot, azt, hogy befogadtak.- Tény ugyanakkor az is-s a Hírlap olvasói is nyomon követhették -, hogy a hivatal élére történő kinevezése kissé elhúzódott. Ön szerint mi ennek az oka? Játszhattak-e ebben szerepet politikai megfontolások?- A pályázatok elbírálásának hivatalos határideje kétségkívül már április 12-én lejárt, ám a kinevezésemet csak június 7-én vehettem át. Én is csak a Humánpolitikai Főosztálytól kapott tájékoztatásra tudok hagyatkozni a válaszomban, miszerint minden bizonnyal a fennakadás a tárca vezetésében történt személycserékkel magyarázható. Ugyanakkor a dolog politikai vetületére sincs semmiféle rálátásom, s csupán annyit tudok hozzátenni, hogy a javaslattevő, illetve a pályázatokat elbíráló bizottságban csak minisztériumi szakemberek vettek részt.- Milyen elképzelésekkel, megvalósításra váró tervekkel vette át a hivatalt? Miben kíván változtatni az elődjéhez képest?- Elképzeléseim kiindulópontját az az elhatárolás alkotta, amely egyszersmind kellőképpen megvilágítja a körzeti földhivatalok, illetve a megyei földhivatal feladatainak, szerepének a különbözőségét, de vitán felülivé teszi egymásrautaltságukat. A munka dandárja mindenképpen az öt körzetben jelentkezik: mint elsőfokú közigazgatási szervezetek, igen nagy mennyiségű ügyirattal foglalkoznak, és elsősorban ők érintkeznek az egyre növekvő ügyfélkörrel. Ezért - feladataik minél jobb ellátása érdekében - minden eszközzel támogatni és erősíteni szeretném őket, hogy a fokozatosan bővülő feladatokat évek óta változatlan létszámmal ellátó körzeti földhivatalok továbbra is ügyfél- centrikusok, határidőket betartó, pontos és jogszabályszerűen eljáró jogalkalmazók maradhassanak. A megyei földhivatal legfontosabb feladatát éppen abban látom, hogy ehhez megadja a segítséget mind az elméleti-szakmai, mind a gazdasági-pénzügyi, de akár az operatív részvétel eszközeivel is. Ennek megfelelően változtatni akarok a hivatal belső és külső kom- munikációjának hatékonyságán, bővíteni akarom formális és informális csatornáit. Az egyik legfontosabb célomnak az egységes jogalkalmazás megteremtését tekintem, hiszen az nem engedhető meg, hogy egy jog vagy tény ingatlan-nyilvántartási bejegyzése másként történjen meg Egerben, mint Gyöngyösön vagy Hatvanban. Mindezt a földügyi igazgatást érintő jogszabályok változásai is aktuálissá teszik, hiszen korrekciók várhatók az ingatlannyilvántartásról, a termőföldről szóló törvények és egyes földmérési jogszabályok területén. De a Nemzeti Földalapról és a birtokrendezésről szóló törvények is megalkotásra várnak. Tervám között szerepel a földhivatali informatika helyzetének megerősítése is, hiszen szinte valamennyi nyilvántartásunk számítástechnikához kötött. A szakemberek remélt megtartása miatt is megyei szintű informatikai osztály kialakítását tűztem ki célul. Úgy gondolom - rátérve a hivatalvezetés szintén fontos emberi oldalára -, ahogy a közigazgatásban, vagy akár egy köztisztviselő esetében is, a hitelességet csak pártatlan, politikamentes, a jogszabályoknak alárendelt tevékenység, ügyintézés alapozhatja meg, úgy a vezető és a beosztott viszonyában is e hitelességnek csak a kölcsönös bizalom lehet az alapja.- A Gyöngyösi Körzeti Földhivatal vezetői széke ezennel megüresedett. Ki lesz ott az Ön utódja?- Június 15-i hatállyal Csernyik Józsefet bíztam meg a hivatalvezetői teendők ellátásával. Ő 1999-ig mintegy három évtizeden át vezette a körzeti földhivatalt, majd ingatlan-nyilvántartási osztály- vezetőként segítette a munkámat, így a szakmai tapasztalatai e pozíciójában jól kamatoztathatók.-Mi lesz hivatal- vezető elődjének, dr. Pálos Lászlónak a sorsa?- A volt hivatal- vezető jelenleg betegállományban van. A megyei földhivatalnál van olyan, a közelmúltban megüresedett, s dr. Pálos László képzettségének és végzettségének megfelelő állás, amit felajánlhatok neki. ___ KÜHNE GÁBOR N ÉVJEGY Fister György Született: Hatvan, 1964. Végzettsége: Államigazgatási Főiskola igazgatás-szervezői diploma 1986. Munkahelyei: 1999-ig a Gyöngyösi Polgármesteri Hivatal Jegyzői Iroda, 1999. november 1-jétől a Gyöngyösi Körzeti Földhivatal vezetője, 2000. december 13-tól a Heves Megyei Földhivatal megbízott, június 15-től kinevezett vezetője. Család: nős, három gyermek édesapja. A műhely, amely megbolygatta Hatvan városát Tíz éve állít ki a Hatvani Műhely. Évente több tárlatot is rendeznek, ám a nyári Hatvani Expót már fix találkozóhelyként jegyzik. Ilyenkor a műhelyhez tartozók egy fajta kötelességüknek érzik, hogy a közös tárlatra hozzanak egy-két munkát az eltelt esztendő terméséből. Mert végül is a Hatvani Műhely ösztönzést jelent a tagoknak: a közös kiállításon mindig valami újat illik letenni a közös asztalra. Ma már nem dolgoznak együtt, mindenki saját műtermében szüli meg az alkotásait. A végső produktum viszont számít: a műhely együtt igyekszik a műértők által is jegyzett alkotásokkal előrukkolni. A lelkesedés évei A Hatvani Műhely alkotóközösségének kialakulását Szpisjdk Pál, a műhely vezetője 1988 őszére teszi. Akkor még nem kapott nevet a csoportosulás, de már egyre többet találkoztak, hogy megosszák gondolataikat.- Akkoriban nagyon vártuk a péntek délutánokat, a hétvégeket, hogy találkozhassunk, beszélgessünk, és közben kedvünkre rajzolhassunk - meséli a műhely vezetője. - Nagy volt a lelkesedésünk. Úgy éreztük, a rendszerváltozással olyan lehetőségek nyílnak meg előttünk, amelyekről korábban nem is álmodhattunk. Az ember akkoriban valóban átélhette az alkotói szabadság csodálatos érzését. Én a nagy álmodozások időszakának nevezném a kilencvenes évek első felét. Érzékelhettük, hogy az emberek is megnyílnak, jobban érdekli őket a művészet. Nagyszerű érzés volt, hogy a kiállításokon odajöttek hozzánk, és arról faggattak, milyen alkotásokon dolgozunk, mikor lesz a következő tárlatunk. Emlékszem, álltunk a kiállítóterem sarkában, és az emberek arcát figyeltük. A mimika sok mindent elárul. Hiszen ha az ismerősödet, a barátodat megkéred, mondjon már véleményt a munkádról, akkor rendszerint csak néhány udvarias, dicsérő mondatot kapsz. Ám az ismeretlenek tárlatnéző arckifejezése már sokkal bőbeszédűbb lehet. És mi úgy láttuk, hogy komolyan érdekli őket az, amit csinálunk. Az ilyen odafigyelés nagyon is fel tudja dobni az alkotót. Sikerült tehát megbolygatnunk a város képzőművészeti életét, és ez mindenképpen fejlődést eredményezett. Később, ahogy konszolidálódott az új rendszer, az ábrándozások tere is beszűkült. Az emberek a kilencvenes évek közepétől főként a munkára és a fogyasztásra koncentráltak. E két pólus között a független művészetnek nem sok cselekvési területe maradt. A műhely tagjainak egy része is profilt váltott, és felhagyott a képzőművészettel. A rajztanár nyelvtanárrá képezte át magát, a keramikusból pedig irodalmat oktató pedagógus lett. A Hatvani Műhely közössége a kilencvenes évek végére már nem tudta a korábbi szoros kapcsolatot megtartani.- Manapság az élet kikényszeríti, hogy elsősorban önmagával törődjön az ember - állapítja meg Szpisják Pál. A Hatvani Műhelyhez tartozó fiatalabb generáció tagjaira is az a jellemző, hogy otthon, egyedül alkotnak. Megnyilatkozási lehetőséget a közös tárlatok jelentenek számukra. Hova tovább?- Szükség van-e még a Hatvani Műhelyre?- Igen - mondja Mátyássy Gábor, aki a kezdeti évektől tagja az alkotóközösségnek. - A Műhely doppingol bennünket, tudjuk, hogy legalább egymás előbb bizonyítanunk kell: hasznosan töltöttünk el egy-egy évet. Az expón mindig összejövünk egy-egy közös tárlatra. Ilyenkor megszabunk egy tematikát, vagy mindenki azt hozza, amit fontosnak talál bemutatni az eltelt évből. Az idén szabadon választott „gyakorlatokat” mutatunk be, mert úgy véltük, nem szabunk semmiféle határt az alkotói fantáziának. Az ilyesmi általában jó tárlatot szokott eredményezni. Most még én sem tudom, hogy a kollégák mivel rukkolnak elő, így aztán kíváncsian várom a produkciókat.- Kell-e a Hatvani Műhely?- Igen - mondja P. Kovács Mária. - A műhely nélkül elveszettnek érezhetném magam. Őszintén sajnálom, hogy a kilencvenes évek elején nem lehettem a „nagy álmodozók” között, de hát akkor még nem is gondoltam arra, hogy én egykor majd festeni fogok. P. Kovács Mária egyébként cukrász, és negyvenéves koráig főként kertészkedéssel és savanyítással foglalkozott Boldogon. Am akkor valami megmagyarázhatatlan belső sugallatra festőecsetet fogott a kezébe, és már az első képeknél kiderült, hogy nagyon tehetséges.- Olyan a technikája, amit az alföldi festők csak hosszú éveken át tartó képzéssel tudtak elsajátítani - mondja róla Mátyássy Gábor. Az alföldieket nem véletlenül említi a hatvani képzőművész, hiszen P. Kovács Mária tematikája, stílusa és témaválasztása főként az ottani festőiskolát juttatja eszünkbe. A boldogi asszony három éve fest. Azt mondja, most már nem is tudná abbahagyni.- Működőképes e még a Hatvani Műhely?- Igen - mondja Maldrik Gábor, a legfiatalabb képzőművész-korosztály képviselője, aki főként tűzzománcaival hívta fel a tárlatlátogató közönség figyelmét. - A műhely - miként azt a neve is sugallja - munkára kényszerít. Jó, ha ez a mai rohanó világban tudatosul benned, hiszen különben arra ébredhetsz, hogy hónapok telnek el, és semmi jelentősei nem tudtál összehozni. Műhelytagként ezt nem teheted meg, hiszen nem állhatsz üres kézzel a kollégák elé.- Fenntartható-e a Műhely?- Igen - mondja Czibolya Erzsébet. - A Műhely nekem a festészet, amely most már számomra egy kicsit az életet is jelenti. Czibolya Erzsébet 1959-ben, ötéves korában gyermekbénulást kapott. Azóta mind a négy végtagja béna. A szájával fest. A képein ezt nem érezni. Négy éve kezdett el festeni, azóta gyökeresen megváltozott az élete. A művészet, a Hatvani Műhely segítette abban, hogy a szájába szorított ecsettel megérezze az alkotás ízét. A festészettel egy újabb korszak kezdődött az életében. Azt mondja: ha megküzd valamiért, csak akkor értékeli igazán azt, amit elért. A festészet küzdelem és öröm. Kiváltságosnak érezheti magát, akinek megadatott az alkotás boldogsága. A publikum dönt A Hatvani Műhelynek Szpisják Pál, Kiss László, Egyházi József, Maldrik Gábor, Fekete Bea, Horváth István, Mátyássy Gábor, Pádár Sándor, Körömi Kázmér, Czibolya Erzsébet, Bálint Sándor és P. Kovács Mária a tagja. Valamennyien képzőművészetileg aktív hónapokat tudnak maguk mögött. Szpisják Szent Istvánt ábrázoló egész alakos szobrát néhány napja avatták fel a boldogi Millenniumi Emlékparkban. Mátyássy nemrég tért haza egy sikeres fővárosi tárlatról, Maldrik legutóbb Salgótarjánban állított ki, Pádár fotói könyvben jelentek meg, Körömi Ausztráliában volt tanulmányúton. Újabb közös hatvani bemutatkozásukra valamennyien készültek. Sok munka van a tárlaton látható alkotások mögött. Ám hogy ez a munka mennyi sikert hoz, azt majd a publikum dönti el. TOMPA Z. MIHÁLY Fister György: A vezető és a beosztott viszonyának a kölcsönös bizalmon kell alapulnia fotói piusy elemér tárca földhivatalokat felügyelő Földügyi é Térképészeti Főosztályának jogalkalmazá sunkat segítő tevékenységében megtorpa nás és kivárás is tapasztalható volt, de í gyakori vezetőváltások szintén zavarb; ejtőek voltak. Úgy tűnik, hogy dr. Kőszeg Géza főosztályvezetői megbízásával ez ; helyzet normalizálódott. Ami a kérdés má Mátyássy Gábor új stílussal mutatkozik be a Műhely tárlatán
