Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-23 / 145. szám

2001. Június 23., szombat H ÍR L A P MAGAZIN 11. OLDAL A kútvölgyi alkonyaiban valahon­nan előkerül egy gitár. A kis cso­port tagjai az erdőszéli faház lép­csőjére telepednek, nem messze a kihunyó parazsű tűztől, melynek lángjánál nemrég még a vacsorára szánt pörkölt rotyogott. Zengnek a húrok, s akinek kedve támad, be­száll a dudorászók kórusába. És mi másról is szólhatna a dal, mint az élet szépségéről. Mert ebben a kö­zösségben valamennyien sajátos és gyötrelmes utat jártak be. Különös sorsuk gyengülő, s mind rendszer­telenebből dobbanó szívükkel függ össze. S azzal a műtéttel, amellyel - dr. Bodor Elek professzornak és gyógyító csapatának köszönhetően- újjászülettek. A honi újszívesek zöme - mert a jelenlegi huszonöt közül nem tudott mindenki eljönni- az általuk alakított egyesület, il­letve alapítvány szervezésében ta­lálkozott Sírokban, ahová meghív­ták orvosaikat is. Az a bizonyos telefonvonal Első látásra olyan ez az egész, mint egy szokványos ötéves iskolai találkozó. A diákok ott nyüzsögnek az osztályfőnök körül, akinek mindenkihez van egy-egy kérdése, s ahhoz is van türelme, hogy vé­gighallgassa a rövidebb-hosszabb beszá­molókat. Aztán következik a Kútvölgy harsogóan zöld öle, ahol már kötetlenül zajlik a társalgás.- Professzor úr, mit csinált ön abban az időben, amikor a dél-afrikai Christian Barnard a fokvárosi Goote Schuur kórházban elvégezte az első szívátültetést? - fordulok az alacsony termetű, ősz hajú specialistához.- Akkoriban, 1967-ben már a Városma­jor úti ér- és szívsebészeti klinikán vol­tam. Tulajdonképpen '62 óta dolgozom, akkor kerültem fel három hónap után át­menetileg a szívosztályra. Aztán abból a három hónapból harminckilenc év lett - említi nem kis büszkeséggel. Ezután a szakmára tereli a szót.- A szívátültetés atyjának valóban Barnard professzort tartja a világ, de nem ő volt az - lep meg a bejelentéssel. - Va­lójában a stanfordi Shumway professzor volt az, aki kidolgozta a technikáját, s az utókezelés folyamatát. Barnard abban az időben szintén Amerikában tartózko­dott, elleste a tudnivalókat, majd amikor hazament, gyorsan megcsinálta az első műtétet. Tény, hogy elindított egy fontos kutatást, miután nem volt megfelelő tu­dományos háttere sem a máj-, sem a szív-, sem pedig a tüdőátültetésnek. Ak­kortájt kezdődött meg az az immunológi­ai kutatás, amelynek alapján ma már igen jó eredménnyel végezhető el a szív­transzplantáció. A világon mindenki nagy lelkesedéssel látott munkához, oly­Szív adta sors annyira, hogy 1968-ban már 104 átültetés történt. Igaz, hogy egy évre rá már csak huszonkettő...- Mi volt ennek a visszaesésnek az oka?- Az, hogy a betegek nyolcvan százalé­ka három-négy héten belül meghalt, mert akkor még nem ismerték a kezelés immunológiai alapját, s hogy miként kell kiválasztani a megfelelő beteget. Három centrum - a stanfordi, a párizsi és a dél­afrikai - kivételével szinte mindenütt le­álltak a műtétekkel. Végül is a közös ku­tatás vezetett oda, hogy 1981-ben megje­lent egy új gyógyszer, a Cyclosporin, amely alapvetően megváltoztatta az utó­kezelés eredményeit. Ennek köszönhető­en az elmúlt év végéig összesen 55 ezer 216 transzplantációt végeztek a világon.- Milyen eredményességgel?- Mi ezt úgy mérjük, hogy az első egy­két év túlélése nyolcvan százalék, tíz év után az újszívesek körülbelül hetven szá­zaléka él.- Magyar- országon mi­kor jött el a transzplan­tációs műté­tek ideje?- Miután szépen fejlő­dött a klini­ka, a nyolc­vanas évek második felé­ben kezd­tünk el fog­lalkozni az előkészüle­tekkel. Az el­ső lépés az volt, hogy tanulmányúton jár­tunk Kaliforniában, illetve Párizsban, majd itthon elkészítettünk legalább nyolcféle forgatókönyvet, ezzel párhuza­mosan pedig megszerveztük a csapatot. Ma, a mobilkészülékek világában hihe­tetlennek tűnik, de az egyik legkemé­nyebb harcot azért vívtuk, hogy a kliniká­nak legyen egy olyan telefonvonala, ame­lyet kizárólag csak mi, a donorhoz kime­nő team, illetve az átültetésre váró beteget előkészítő csoport használ. Hát, így kezd­tük el...- ...S megtörtént az első átültetés.- Csak történt volna 1991 novemberé­ben, de a Koncz Antinak szánt szív nem volt megfelelő. így előzte meg aztán őt Schwartz Sándor, akit 1992. január 3-án műtöttünk meg. Óriási izgalom és csodá­latos érzés volt... - réved el dr. Bodor Dr. Bodor Elek professzor Elek, aki az azóta elvégzett negyvenegy szívátültetés közül csak kettőnél nem volt jelen. A csapat viszont - amelynek tagjai mindezért egyébként semmiféle külön juttatást, elismerést nem kaptak - minden alkalommal ugyanazzal a lelke­sedéssel és odaadással dolgozott. - Talán csak az kedvetleníti el időnként az em­bert, hogy nem kapunk megfelelő támo­gatottságot a belgyógyász kollégáktól. Magyarán, kevesebb beteget küldenek hozzánk, mint amennyin ma már segíte­ni tudnánk. Úgy, mint rajtuk - mutat kör­be -, akik mind nehéz időszak után van­nak, s lám, mennyire megváltozott az életük... Négy hónapig ágyhoz kötve Kis település Szabolcs-Szatmárban Őr, ahol a most 18 éves Herczeg Marianna él. Ezt a vékony, rövid frizurás lányt tízéves korában ijesztette meg először az a leír- hatatlanul fájdalmas mellkasi nyomás, amelyet akkor egy komoly megfázásnak tulajdonítottak. A tünetek makacsul tar­tották magukat, ezért az Országos Kardi­ológiai Intézetbe vezetett az útja, ahol gyógyszeres kezelést kapott.- Úgy tűnt, hogy ez használ is - mesé­li. - Nyolc évvel később azonban oly- anynyira rosszabbodott az állapotom, hogy abba kellett hagynom a szakmun­kásképzőt, ahol nőiru­ha-készítő­nek készül­tem. Marianna addig szinte fel sem fog­ta, hogy mi történik kö- r ü 1 ö 11 e , amíg nem közölték ve­le a megvál­toztathatat­lan tényt: szívátültetés vár rá. De nem ez volt a legrosszabb szá­mára, hanem az a négy hónap, amelyet egy tűvel - az úgynevezett Balum- pumpával - a combtövében kellett felke­lés nélkül eltöltenie a kórházi ágyban. Megváltásként jött, hogy 2000. június 16-án megműtötték.- Fantasztikus érzés volt - áradozik a bogárszemű lány, aki külön örül annak, hogy épen és egészségesen ezen a talál­kozón ünnepelheti újjászületésének első évfordulóját. Herczeg Marianna- A szüléimén kívül három testvérem várt rám, amikor hazakerültem - folytat­ja. - Mindenki pátyolgatni akart, de kö­zöltem velük, hogy én teljes életet tudok és akarok élni. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy elvégzem a dolgomat, mint bárki más, és ha az időm engedi, akkor elmegyek táncolni, kerékpározni. Tele vagyok tervekkel...- Mint például?- Például, hogy elvégzem a gimnáziu­mot, hogy beiratkozom égy tánccsoport­ba, s nagyon szeretnék dolgozni. És hát, egy szép családot is tervezek, hét évet ad­tam magamnak, hogy megtaláljam az igazit. Bár érdekesek az emberek, mert olyasféle csodabogárnak tartanak ben­nünket, újszíveseket. Emiatt csalódás is ért már, nem tudni miért, de elpártolt tő­lem néhány korábbi barátom, barátnőm. Ezt is túléltem, majd jönnek újak... Három infarktus után Kevesek mondhatják el magukról, hogy túléltek három hátsó fali infarktust. A bonyhádi Heidinger Jánost az utolsó csaknem átvitte a túlvilágra, de az orvo­soknak ezúttal is sikerült visszahozniuk az életbe. Az ötvenes éveinek elején járó férfit 1998. novemberében huszonnegye­dikként műtötték, s - mint mondja - ő a 13. élő újszíves.- Ha el tud képzelni egy hajtós vállal­kozót, akkor az én voltam - böködi a mellét. - Esztergályos a szakmám, s egy idő után önálló akartam lenni, de ehhez gép kellett, arra megrendelés, majd na­gyobb műhely. Építkezni kezdtem, s ami­kor elkészültünk az alappal, este még összeszedtem a szerszámokat, aztán el­öntött a verejték, elsápadtam, és majd­nem mindennek vége lett... Miután felépült, átértékelte az életét: nincs stressz, nincs hajtás, a pénz már nem isten, a család az, ami mindennél fontosabb. Illetve volt egy dolog, ami azért izgatta a fantáziáját: hogy miként állíthatna emléket annak, akitől az élet­mentő szívet kapta. Végül azt ötlötte ki, hogy mindenszentekkor a szülei sírján el­helyez egy márványlapot az ismeretlen donor emlékére. Ennek híre ment, bemu­tatta a televízió, s az adást látta egy pécsi házaspár is.- Ők voltak a szülei annak a 26 éves fi­únak, aki autóbalesetet szenvedett, s aki a történtek előtt néhány héttel - szintén egy tévéműsor kapcsán - kijelentette: ha egyszer meghalna, valamennyi szóba jö­hető szervét használják fel mások gyó­gyítására. A szülők ezt egyfajta végrende­letnek tekintették, így kaptam meg én a szívét. Mint később kiderült, halálával a pécsi ifjú még további három ember életét mentette meg: egy szekszárdi, egy zala­egerszegi és egy siroki fiatalemberbe a máját, a hasnyálmirigyét, illetve a veséit ültették át.- Nemrég összefogtunk, és beleegyezé­sükkel felkerestük a szülőket. Kegyetlen találkozás volt - említi könnyes szemmel.- Utána úgy jöttünk el tőlük, mintha világ­életünkben testvérek lettünk volna... Kertész leszek, fát ültetek Azt mondja a székesfehérvári, Piedone- alkatú Koncz Antal, hogy betegsége előtt nem bírt az erejével. Világéletében nehéz fizikai munkát végzett: lakatosként vasat cipelt, később erdőt irtott egy faipari gmk- ban, s közben jókat evett-ivott. így ment ez egészen addig, míg egy megfázás után nem jelentkeztek a panaszai, mint kide­rült, szívizomgyulladást kapott.- Úgy le­gyengültem, hogy nem tudtam fel­emelni a fele­ségem bevá­sárlókosarát- érzékelteti egykori álla­potát. Kilenc hónapot töl­tött kórház­ban, mielőtt szóba került a szívátülte­tés. - 1991. november 11-én jött el a várva várt nap, már a műtő­ben voltam, amikor telefonáltak Bodor professzor úrnak, hogy nem jó a donor szíve. Végül január 19-én kaptam új kety- erét, másodikként a sorban. Amikor talp­ra álltam, megkérdeztem, hogy kinek a szívét örököltem, de nem mondták meg. Otthon örömmel fogadták a hazatérő családfőt, akinek lassan rendeződött az élete. Öt éve dolgozik egy cégnél, teljes ér­tékű embernek tartja magát. S egy kissé babonásnak, mondja, mert a 19-es lett a szerencseszáma.- Ezt figyelje meg - sorolja. - A Sarló ut­ca 19.-ben lakom, március 19-én van az apósom névnapja, s ezen a napon szüle­tett az első fiam és az unokám is. Hát nem érdekes? De az ismét jó karban lévő férfinak van ennél érdekesebb története is. Ez pedig ahhoz kötődik, hogy egy véletlen folytán végül is megtudta, ki volt a donorja.- Röviden csak annyit, hogy kertész­ként dolgozott. És tudja, hogy én mivel foglalkozom most? Kertész vagyok, fát ül­tetek... SZILVÁS ISTVÁN Koncz Antal fotóki gál gábor Együtt ordítottak a Hősök terén Akik szemtanúi voltak, hogyan verték meg Kokót - Az ISM gyerekeket hívott meg a bokszmeccsre Egyikük sem rajong az ökölvívásért. Vonzóbb volt számukra Budapest, meg a beígért vacso­ra a McDonald's-ben. Azt, amire az ISM meghívása szólt - megnézhetik Kokót a ringben -, akár ki is hagyták volna. Hanem az előbbi kettő annyira csábító volt, hogy végül szombaton délután felültek a különbuszn „Diszkriminációt alkalmazva” vá­logattam össze a csapatot, mert tudtam, hogy hajnal előtt nem érünk haza - mondja mosolyogva Kocsa Erika, az Ifjúsági és Gyer­mekotthon igazgatója. - A kicsik még nem bírják az éjszakázást, és attól is tartottam, hogy elvesznek majd a Kisstadionban a nagy to­longásban. így aztán egy hatodikos fiút kivéve mindannyian betöltötték a 16. évüket, sőt egyikük-mási- kuk már a felnőttkor küszöbét is átlépte azok közül, akik felke­rültek a listára. Az Ifjúsági és Sportminisztérium meghívása egy busznyi gyereknek szólt Ko­vács Kokó István bokszviadalá­ra. Az egrieken kívül vendégül látta még a tárca a kecskeméti S.O.S.-falu és a fóti gyermekvá­ros küldöttségét is. A meccset megelőzően Deutsch Tamás sportminiszter fo­gadta a fiatalokat Budapesten, a Hősök terén.- Sapkákat és pólókat osztottak szét közöttünk, rajtuk az ISM jel­képével és azzal a felirattal, hogy: „Hajrá, Kokó!” - meséli Puporka , s elindultak a Hősök tere felé. Gusztáv (20 éves). - Mondták, ve­gyük fel ott rögtön.- Annyira ciki volt. Ha előre tudjuk, inkább el se megyünk - veti közbe Balogh Attila (17). - Csak azért álltunk kötélnek, mert Erika néni megesküdött, hogy a McDonald's mosdójában ő is fel­veszi.- Mézeskalácsot is kaptunk az ISM címerével - jegyzi meg Laka­tos Róbert (16). - Jó volt.- Megetted ?- Meg. Nem kellett volna?- Csak úgy kérdeztem... - fele­lem, s elnevetem magam. Igaza van a gyereknek. Mi másra való a puszedli?- Kaptunk egy könyvet is Kokóról - sorolja tovább Gusztáv.- Aki akarta, annak dedikálta Deutsch Tamás - fűzi a szót Attila. - De aláírta a pólót és a sapkát is, ha valaki inkább azt kérte. Volt, aki fényképezkedett is vele. Mielőtt el­búcsúzott tőlünk, azt mondta, hogy szeretne hallani egy nagy „hajrát”. Hogy ordítsuk el magunkat ott, a Hősök terén: „Hajrááá, Kokó!”.- És ordüottatok?- Ordítottunk.- Elégedett volt a miniszter?- Igen. De mi kínosan éreztük magunkat, mert a téren mindenki felénk fordult, nézték az emberek, hogy mi ez az üvöltözés.- A Mekiben viszont jó volt - folytatja Robi. - Csak várni kellett a krumplira. De finom volt.- A meccsről meséljetek!- Az elején, amikor ismeretié­nek bokszoltak, nagyon untuk. A beszólások jók voltak, azokon le­hetett röhögni.- Amikor feltűnt Kokó, átra­gadt ránk az izgalom - ragyog fel Gusztáv arca. - Nagyon drukkol­tunk neki. Még Erika néni is kia­bált Kokónak: „Üsd, vágd, nem apád[”- Én meg inkább arra gondol­tam, épp ideje volna, hogy meg­verjék - mormog az orra alatt Atti­la. - Az újságokban is azt nyilat­kozta, hogy kiüti Chacónt. Az a show is röhejes volt. Ha győz, ak­kor rendben, ünnepeljék. De az elején minek az a cirkusz. Ahogy hozták az övét... így utólag pláne nevetséges.- Én nagyon sajnálom őt - veszi védelmébe a mindez ideig veretlen FOTÓ! ÖTVÖS IMRE Ezt a pólót kellett felvennünk már a Hősök terén pehelysúlyú bajnokot Gusztáv. - Főleg, hogy láttam őt sírni...- Ez benne volt a játszmában - jegyzi meg Robi. - Aki beáll a ring- be, azt meg is verhetik.- Amikor kiütötte Chacón, volt nagy fújolás - folytatja Attila. - Szidták az argentint, azt kántálták neki: „k..va anyád, k..va anyád”. Úgy hallottam, hogy Kokó még így is kapott vagy ötvenmilliót. Ennyi­ért én is összeveretném magam.- Híres embereket is láttunk a meccsen: Csollány Szilvesztert, Koós Jánost, Dávid Koméit, meg a vízipólósokat - újságolja Gusztáv. - A leginkább az tetszett nekem, hogy nagyon sportszerűek voltak a bokszolók. Kokó rendkívül szim­patikus. A végén elnézést kért a nézőktől. Arra készültünk, hogy most is ő győz majd, és buli lesz, meg mindep.- így jobb volt - hűti le Attila. - Mégiscsak élőben láthattuk, ho­gyan verték meg. NÉGYESSY ZITA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents