Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-23 / 145. szám
û Nyolcvan esztendő adóssága Beszélgetés Tőkés László püspökkel a státustörvényről, az elvándorlásról és az EU-csatlakozásról A Parlament tavaszi ülésszakának utolsó munkanapján, az elmúlt kedden került végszavazásra a képviselők elé az úgynevezett státustörvény. A T. Ház nagy többséggel fogadta el az indítványt, amely a határainkon túli magyar ajkú kisebbségek helyzetén kíván könnyíteni. Az eseményre meghívták az anyaországon kívül élő honfitársaink jeles személyiségeit, akik a voksolást követően - csakúgy, mint a patkóban helyet foglaló honatyák - felállva, tapssal üdvözölték a csaknem egyhangú döntést. Köztük Tőkés László, a Királyhágó-mellé- ki kerület református püspöke is, aki a határozathozatalt és a kormányfővel tervezett aznap délutáni találkozóját megelőzően az Országházban válaszolt lapunk kérdéseire. „Az elvándorlás kérdése olyan kihívás és politikai feladvány, amit nem lehet megkerülni.”- Mindent megtettem, hogy eljöhessek a szavazásra - mondotta az 1989-es romániai eseményekben meghatározó szerepet játszó politikus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke. - Amikor megkaptam a meghívót, minden más programomat lemondtam, hiszen a státustörvény végszavazása mind jelentőségében, mind jelképisé- gében kiemelkedően fontos esemény az elszakított nemzetrészeken élő magyarság számára. Az anyaország nyolcvanéves, a trianoni döntés óta meglévő adósságát pótolja általa.- A jelentősége miben nyilvánul meg elsődlegesen1- Abban, hogy egy jó politika maximálisan kihasználja a benne rejlő lehetőségeket, sőt azokon is túlmegy. A jelenlegi helyzetben - tekintve a térségben fellelhető kis-antanti reflexeket, a körkörösen érvényesülő nacionalista erőteret és nem utolsósorban az anyaországi, mesterségesen gerjesztett közeget - a magyar kormány és a környező országok magyarsága első lépésként eljutott odáig, ameddig lehetett.- A tervek szerint - saját kérésére - a szavazás után fogadja Önt Orbán Viktor is. Miről kíván tárgyalni a miniszterelnökkel?- Nagy zavarodottságot keltett az úgynevezett utódállamokban az a minapi hír, amely szerint állítólag kifejtette, hogy Magyarországnak 14 millió főre tehető a munkaerő-kapacitása, s - legalábbis a hírközlő szervek tudósítása alapján - arra engedett következtetni, hogy a különbözetet a környező országok magyarságával kívánják „pótolni”. Mindez gyökeresen ellentmond a státustörvény szellemiségének; szerencsére utóbb tisztázódott, hogy 14 milliós munkaerő-piacról van szó, beleértve a határon túl élő magyarok munkavállalási lehetőségeit is. A pillanatnyi kijelentés szintjén ez a tisztázás megfelelő, ám nem szabad elfelednünk, hogy egyrészt ettől függetlenül folyamatos a szórványmagyarság Magyarországra történő vándorlása, másfelől tavaly elterjedt az a hír is, miszerint tanulmányok készültek a határon túli magyarok betelepítéséről, az ezzel kapcsolatos elképzelésekről. Utóbbiakat se meg nem erősítették, sem megnyugtató módon nem cáfolták. Akárhogy is legyen, az utódállamokból való elvándorlás kérdése olyan kihívás és politikai feladvány, amit nem lehet megkerülni.- Mi lenne a legsürgősebb teendő az említett jelenség visszaszorítása érdekében? Itt az ideje, hogy össznemzeti közös álláspontot alakítson ki a kormány és a határon túli magyarság. Összehangolt stratégiára van szükség a legfontosabb kérdést, a helyben maradást és az elvándorlást illetően. Szeretném meggyőzni a miniszterelnök urat arról, hogy a folyamatos magyar-magyar egyeztetésen túlmenően olyan - nemzeti konszenzusra törekvő - össz- magyar stratégiát dolgozzunk ki, amelynek megfelelő kerete lehetne a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT).- Sokan úgy vélekednek: az, hogy Magyarország közelebb került az Európai Unióhoz, mint a környező államok, a határainkon túl élő honfitársainkat hátrányosan érinti...- A valóságot tiszteletben kell tartani: az EU-integráció tekintetében Magyarország jóval megelőzte az utódállamokat. Ez nem tetszés vagy nemtetszés kérdése, hanem tényként kell tudomásul vennünk. Másfelől tipikusan ellentmondásos a helyzet, hiszen miTőkés László REFORMÁTUS PÜSPÖK 1989-ben a romániai események egyik főszereplője. Lelkészként tett - a totalitárius rendszer elleni - nyilatkozatai nyomán Ceausescu diktatúrája szeretné Temesvárról eltávolíttatni, de a hatalmat a Tőkés védelmére összesereglett tömeg meghiúsítja ebbéli szándékában. Forrongás tör ki a városban, majd az elégedetlenség a fővárosra, Bukarestre is átterjed. Ez vezet a decemberi fordulathoz, amelynek során a diktátort és feleségét kivégzik, s az ország a demokrácia útjára lép. Tőkés Lászlót beválasztják a Nemzeti Megmentés Frontja elnökségébe, s a Királyhá- gó-melléki református kerület püspöke lesz. A fordulat után alakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyik vezetője, jelenleg tiszteletbeli elnöke. Markáns vélemény- nyilvánításai miatt gyakran konfrontálódik az erdélyi magyarság politikusaival, valamint a román állami és politikai vezetőkkel is. közben örvendenünk lehet és kell a küszöbön álló csatlakozás felett, sőt büszkék lehetünk rá, addig a határokon túli magyarok jobban fájlalják, hogy kényszerű otthoni kereteik miatt közvetlenül nem részesülhetnek az anyaország élvezte uniós kiváltságokban. E két vonatkozást figyelembe véve az alapvető kérdés az, hogy Magyar- ország miképpen részesíthetné a leszakított nemzetrészeket a maga által kivívott előnyökben, s egyáltalán, hogy az itteni vezetésnek megvan-e a szilárd politikai elhatározása, hogy a geopolitikailag leszakadt magyarságot ne hagyja nemzetileg, gazdaságilag is leválni. A mostani magyar kormány erről a szándékáról intézkedéseivel, törekvéseivel tanúságot tett. A státustörvény egyebek mellett ennek is a bizonyítéka. ________________TARI OTTÓ Státustörvény: érzések, ellenérzések A szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényt - közismertebben a státustörvényt - fogadta el az Országgyűlés. A rendelkezések - az ausztriai Burgenland kivételével - valamennyi, a trianoni döntés következtében más államokban élő, magát magyarnak valló és magyarul beszélő honfitársunkat a kedvezményezettek körébe sorolják. A törvény a legutóbbi népszámlálások alapján összesen mintegy hárommillió, jelenleg idegen állam fennhatósága alá tartozó magyart érint, akik - ha kérik - az ezután felálló ajánló szervezetek közreműködésével magyar igazolványt kapnak. Ennek birtokában évente három hónapon át vállalhatnak munkát Magyarországon - miközben a munkavállalói engedély kiadásakor a hatóság eltekint a munkaerőpiaci helyzettől -, s a kötelező egészségbiztosítási járulék befizetése nyomán meghatározott körű ellátásra is jogosak lesznek. A további kedvezmények közé tartozik egyebek mellett, hogy nevelési-oktatási támogatást kérhet az anyaországtól az a határon túli család, amelyben legalább két olyan gyermek van, akik magyar tannyelvű oktatási intézményben tanulnak. (Ennek mértéke az elképzelések szerint 20 ezer forint lesz évente.) Az igazolvánnyal rendelkezők magyarországi felsőoktatási intézményekben is képezhetik magukat. Kedvezményben részesülnek továbbá a szomszédos országokban magyarul oktató pedagógusok. A hatévesnél fiatalabb és a hatvanöt évesnél idősebb határontúliak díjmentesen vehetik igénybe a helyi tömegközlekedési eszközöket, és évente négyszer 90 százalékos utazási kedvezményben részesülnek a helyközi járatokon. A kultúra területén a magyar állampolgárokéval azonos jogok illetik meg a határon tűi élőket. A státustörvény elfogadása - mint azt a szavazást követő, már- már eufórikus parlamenti hangulat, illetve ennek kontrasztjaként az azóta eltelt napok egyes politikusi megnyilvánulásai is alátámasztják - erősen megosztja a Kárpát-medence és környéke közvéleményét. Míg az Országgyűlés pártjai és az erkélyeken helyet foglaló határon túli magyar politikusok - Duray Miklóstól Tőkésig, Bugár Bélától Markó Béláig - felállva, percekig tapsolták a kijelzőn megjelenő 95 százalékos támogatottsági arányt, addig pár óra elteltével néhány szomszédos állam vezetője keményen bírálta a határozatot. A legerőteljesebben Románia adott hangot kifogásainak, de a „hivatalos” Szlovákia is kifejezte ellenérzéseit. Ugyanakkor a jugoszláv államfő - aki másnap látogatott hazánkba- , valamint a szlovén és az ukrán közélet meghatározó szereplői pozitívan nyilatkoztak az elfogadott státustörvényről. Mi több, annak elfogadásakor számos, a miénkkel határos ország televíziós állomásának a stábját is felfedeztük a Parlamentben, amelyek igyekeztek megszólaltatni úgy a saját, mint magyar ajkú kisebbségeik vezetőit, valamint az illetékes magyar politikusokat is. Martonyi János külügyminiszter például valóságos kamera- és mikrofongyűrűben állta a rohamokat. Amikor Tőkés Lászlót arról faggattam, a törvény megszületésének ismeretében optimista-e a határainkon túli magyarság jövőjét illetően, a püspök rövid gondolkodás után mindössze annyit válaszolt:- Optimista...? Inkább azt mondanám, hívő ember vagyok... KOVÁCS JÁNOS Nem vagyok sportújságíró. Még csak azt sem wtmKSSMJm mondhatom, hogy szerfölött kedvelője, netán követője lennék a sportbeli történéseknek, melyek, elismerem, az élet egy fontos szeletét töltik ki, többnyire érdekes cselekménnyel, s a társadalom jó részét izgalomban tartva az embereket foglalkoztatják. így vélhetően hazánk népességének azon - elenyésző kisebbségéhez tartozom, aki nem ért a sporthoz. Az alábbiakban tehát nem sportról lesz szó. Az elmúlt hét végén egy magyar fiatalembert kiütöttek a hazai ökölvívó-ringben. Nem történt semmi egyéb. Ezzel az igen fájdalmas mozzanattal elvesztette világbajnoki övét és címét. Férfikönnyek, meggörbült férfihát. A trónfosztott bajnok láthatóan összeomolva zokogott, ugyancsak síró szeretteivel, törött mécsesíz kisfiával együtt, miközben a publikum a megérdemelt sikerét sportszerűen viselő győztest fújolta. Egy részben sajnos jellemző magyar életkép. Bár az életben ugyancsak próbáljuk elkerülni, s táncolunk a csapások elől, a vereség mégis sok figyelemre méltó dolgot, vagyis olyasmit hoz ki belőlünk - jót és rosszat vegyesen, erőt, tartást, tartalékot és aljasságot, tehetetlen dühöt -, amit a siker, elaltatva éberségünket, elfüggönyöz előlünk. Főként is saját magunkat, önnön igaz valónkat és önző mivoltunkat. Nem a vesztesnek járó atyásan jóindulatú, lesajnáló vállonveregetéssel, de hozzám most mégis közelebb került ez a harmincas évei elején járó magyar bokszoló, ott a ring közepén, leengedett kesztyűkkel, ernyedten, poraiba hulltan látva. Egy megvert, szipogó, de elszánt, kitartó és tehetséges sportembert láttam megint, nem azt a médiafelfújtat, amit a sportipar, a médiabiznisz, a kereskedelem és a politikaiizlet kreált. Nincs szégyenkeznivalója azért, hogy az én szememben egy csapásra visszavedlett azzá, ami volt, halandó, emberi, szimpatikus sportolóvá. Korántsem az ő bűne, hogy érdekfigurák, csoportok fölhasználták és kihasználták, hogy rázni való üres bábot, pénzt, népszerűséget fialó kitömött bohócot, nemzeti öntudat-pótlékot csináltak belőle, amiket néha tán még ő maga is elhitt kicsit. Most még fáj az áll, húzódik a bőr, és még jobban sajog a lélek. Mégis jókor jött a kijózanító pofon. Ami persze nem megrendelhető, s nem pont a legszükségesebb pillanatokra biztosítható be előre egyikünk számára sem. Nem muszáj mindig mindenkinek megfelelni, főként a sokszor hangoztatott és megfoghatatlan „elvárásoknak" nem. Ez a bokszoló fiatalember mindenesetre sokunknál így meg- verten is irigylésre méltóbb, saját erejének, tehetségének és kitartásának köszönhetően nem a nullán áll, van valódi, értékes, megszenvedett múltja, jelene ésjövője, amit nem mindenki mondhat el magáról e hazában. Es van szerető családja, övéi, gyermekei, felesége, ami szintúgy roppant fontos. Mindezeket a mai értékválságos és mérték nélküli időkben nem tanácsos elfelejteni, amikor zavaros kikiáltók és az üresség csillogó ßtterei paravánt vonnak az élet valóban fontos dolgai és a mállékony, műlékony talmi közé, eltakarva előlünk, hogy mi az értelme az ittlétünknek. (Egy, az állatok és az ember viselkedését kutató magyar etológus szerint az, hogy az ember által adatott szerepet legméltóbban betöltsük. Lehet. Kinek-ki- nek a magáét.) A szorítóban és a ringen kívül ugyanaz a szerep és feladat vár ránk. A szorítóban annyi könnyebbség azonban mindenképpen van, hogy legalább nagy vonalakban tisztázottak a játékszabályok, s tudni lehet, honnan, kitől számíthatunk bal egyenesre vagy jobb horogra, és ha mégis övön alulra megy az ütés, azért büntetés jár, már ha észreveszi a bíró. Mennyivel egyszerűbb az élet a kötelek között, mint azon kívül. A kiütés, kiszámolás után fel lehet állni, akár még a törülközőt is be lehet dobni. Nyitott lélekkel, de felkészülten, összehúzott szemmel lehet várni, és elviselni a csapásokat. Hi'r(telen)kék... ___ Lev onták zászlaját, s ezzel hivatalosan is megszűnt a Magyar Honvédség nagy hagyományokkal rendelkező katonai szervezete, a Dunai Flottilla. Zárolták a vízipisztolyokat... * Verekedéssé fajult az orosz parlament alsóházának legutóbbi ülésén a földtörvény-tervezetről folytatott vita, melynek következtében kórházba került az állami duma kommunista párti elnöke. Akinek a föld adta a másik pofont... * Budapesten kívül öt világváros - New York, Madrid, Buenos Aires, London és Fokváros - pályázik a 2012-es nyári olimpiai játékok meg- rendezési jogára. Hát akkor, futottunk még... * Az Európai Unió mezőgazdasági miniszteri tanácsa határozatban tiltotta meg, hogy a tagállamokban a jövőben moslékkal etessék a disznókat. Egye meg, aki főzte...! * Kecskemét tartja a kerékpárlopások országos rekordját: ismeretlen elkövetők naponta átlag tizenöt biciklit kötnek el az utcákról. A leltár rendben: kinek kettővel több, kinek kettővel kevesebb kereke van... * Nemsokára csak az az eb élhet biztonságban a paksi sintérektől, amelyik a nyakában viseli majd az önkormányzat által megkövetelt chip-szerű rendszámot. A kutyagumi állapotával még nem foglalkoztak... ___________________________________________________________________________HZILVÄS)
