Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-16 / 139. szám
8. OLDAL H ÍR L A P 2001. Június 16., szombat - §§§1jjgf A G A Z I N Mágikus vonzás fölfelé A Mount Everestet 1953-ban mászták meg legelőször. Azóta többen sikerrel - és még többen sikertelenül - indultak a hegy „meghódítására”. S az idézőjel indokolt, mert mint Keresztesi Koppány, a hamarosan induló Magyar Millenniumi Mount Everest Expedíció gyöngyösi résztvevője mondja: nem a hegyet kell legyőzni. Nyolcezer méter fölötti magasságban egyetlen ellenféllel kell és lehet megküzdenie a hegymászónak. Önmagával.- Oxigénpalackok nélkül vágunk neki a vállalkozásnak. Igaz, abban a magasságban az oxigénkoncentráció csupán harmada a tengerszintinek, de mégsem akarunk mesterséges segítséghez folyamodni. Az olyan lenne, mintha doppingolnánk. És veszélyes is lehet, mert oxigén nélkül az ember legfeljebb megáll a csúcs alatt. Ha viszont oxigénnel feljut, és mondjuk elfogy a „muníció”, akkor kétséges, hogy le tud-e jönni. Na, szóval ezért megyünk palackok nélkül - vág rögtön a közepébe a fiatalember, akt alig öt éve szenvedélyes hegymászó. Magától adódik a kérdés: ennyi szakmai múlttal nem korai-e a legmagasabb csúcsot „ostromolni?”- Kilenctagú expedíciónk vezetője dr. Nagy László, technikai vezetője Mécs László, vezető hegymászója Erős Zsolt lesz. Ő például már kétszer járt nyolcezer méter fölött. Egyébként vele tavaly Pakisztánban voltunk együtt, s az ottani teljesítményem alapján ajánlott a csapatba. Nyilvánvaló azonban, hogy a legjobbak között nem én vagyok a csúcsesélyes mászó az expedícióban...- Ez azt jelenti, hogy esetleg nem jut fel a 8848 méteres magasságba?- Igen, de ez teljesen természetes. Visszafordulni is tudni kell. Az a dolgom, hogy a társaimat a legteljesebb mértékben segítsem. Úgy vélem, 7800-8000 méterig biztosan eljutok. Vagy talán még egy kicsivel magasabbra is... Majd meglátjuk, ez sok mindentől függ.- Mitől? Egyáltalán: hazai viszonyok között hogyan lehet felkészülni a Himalája körülményeire?- Az erőnlétet, állóképességet kitűnően lehet fejleszteni edzéssel: úszással, túrázással, futással. Tulajdonképpen az oxigénhiányos állapotot is elő lehet idézni, például ha mellúszásban csak minden harmadik-negyedik tempónál veszel levegőt, majd meglátod... Persze, az is nagyon fontos, hogy miként sikerül akklimatizá- lódni. Mínusz húszfokos hidegre, akár óránkénti kétszáz kilométeres szélre számíthatunk. A minél jobb alkalmazkodás érdekében már július végén elutazunk Indiába. Igyekszünk a lehető legtöbb időt eltölteni 6000 méter fölött. Egy hetet időzünk Nepálban, majd Tibetbe indulunk. Az alaptábort 5300 méteres magasságban szeptemberben állítjuk fel, innentől várhatóan másfél hónapig tart az expedíció.- Laikus kérdés: hogyan telik majd egy-egy nap?- Az alaptáborból az úgynevezett tibeti normál úton megyünk, amit először 1975-ben „jártak végig” a kínaiak. Meghatározott helyeken kiépítjük az átmeneti táborokat. Adott magasságokból visz- szatérünk az eggyel alacsonyabb táborba, majd onnan folytatjuk, persze, egy kicsivel mindig magasabbra. Nyilván az csak ott derül majd ki, hogy mennyire bírjuk, melyik táborban mennyi időt töltünk. De azért igyekszünk az eredeti tervet tartani, hogy november Keresztesi Koppány. Nyolcezerig biztosan menni fog... fotó: s. p. 7-én - természetesen egy sikeres csúcsexpedíció végén - térjünk haza.- Újabb buta kérdés: mi a jó ebben? A dicsőség, a hímév?- Nem tudom a választ. Igaz, hogy magyaroknak még nem sikerüti eljutniuk a Csomolungmá- ra, de előttünk azért már sokan megmászták azt. Úgy érzem, valami mágikus vonzás keríti hatalmába az embert. Vonzás, ami fölfelé húzza. És persze azért nagyon jó érzés lesz, hogy végre Magyar- ország is büszkélkedhet sikeres Mount Everest-expedícióval.- Térjünk vissza a tengerszint közelébe: mindez bizonyára nem kevés pénzbe kerül...- Ez kétségtelen. Az ISM támogatja a vállalkozást, s akad néhány szponzorunk is. A költségek jelentős részét a résztvevőknek maguknak kell állniuk, így magam is támogatókat keresek. Remélem, hogy sikerül előteremteni a szükséges pénzt az indulásig. A jelek mindenesetre biztatóak. SUHA PÉTER A vidéki ipartelepítés hangzatos szólamai jegyében, a második világégést követően nőttek ki a földből a gyár épületei. A hidegháború „legmelegebb” időszakában, a külvilágtól elszigetelve, a hegyek között úgy adtak munkát, s általa kenyeret a népnek, hogy a többségében szakképzetlen dolgozók irodagépgyár égisze alatt hadianyagot termeltek. Immár fél évszázada, hogy mozgásba jöttek a vagonokból kipakolt forgácsológépek. Régen nincsenek már az élők sorában, akik a vérsejteket pusztító vegyi anyagoktól megsárgulva, egy új rendszer legfőbb értékeként kezelt és nem csekély mértékben dicsőített áldozatai voltak. Mégis számosán szívesen emlékeznek még manapság is a hőskorra, amikor az iskolából kikerült fiatal technikus azért vett az első keresetéből gumicsizmát és viharkabátot, hogy lehetőleg szárazon érjen a munkahelyére. Pályát kezdett egy gépipari vállalat, méghozzá olyan mezőgazdasági környezetben, amelynek lakója sokáig értelmetlennek tartotta este tízig dolgozni, mondván: a nap már rég leáldozott. Időben és méreteiben csak szalmalángnyi életet élt teljes volumenében az induló profil, a felduzzasztott létszámnak azonban nem lehetett szemrebbenés nélkül kijáratot mutatni. Az elmaradhatatlan „racizásnak” voltak persze átmeneti áldozatai, az attól rettegők azonban nem csupán munkahelyi kártyázással töltötték az '50-es évek közepének forradalmi napjait. Ha már új termelőeszközöket vehettek a kezükbe, azok jóvoltából élni is akartak. Viaszgyertyát öntöttek, csillagszórót, majd az előbbiektől sokkal piacképesebb répadarálót és vasboronát gyártottak. Néhány év tapasztalatával egyre inkább polgári gyártmányokra váltva forgatták tovább az eszüket, kinevelték maguk közül a hozzáértő vezetőket, hogy saját erejükből stabilizálják sorsukat. Feledésbe merült az induló „gyerekcipő”, de kidobásra ítéltetett a gumicsizma is. A viharkabát maradt, az épületek közötti nagy távolságok miatt soha nem avult el. Igényes munkát követelő munkadarabok kerültek a szalagokra, s ahogy finomodott a technika, úgy lett jobb minőségű az utca népének is „fogyasztható” termék. A járművek és azok alkatrészei ajtót nyitottak a világra, lehetett már nevén nevezni a gyárat, és annak földrajzi helyét sem kezelték titkosan. Csak a külső kerítés maradt érintetlen, gyáron belül mind lebontották a rácsos falakat. Megtol- dották az energiaellátás fák közé rejtett kéményét, mert nem bújtatni, inkább láttatni akarták magukat. Kapcsolatuk egyre inkább terebélyesedett. Termékeiket rövidesen nemzetközi vásárokon kínálták, úgy léptek bátran nyugati irányba, hogy még minden tekintetben nagyon is keletről fújt a szél. Az ésszerűség, a gazdaságosság diktált, a piacbővítés volt a fő hajtóerő. A napi politikát a békesség kedvéért megsüvegelték ugyan, de annak beskatulyázó zubbonyát gyakorlatukban már régen levetették. Fizikai és szellemi értéket halmoztak, s abból olyan tőkét kovácsoltak, amire Európában, majd jóval később a távoli Keleten is felfigyeltek. Nem csupán haladtak a korral, hanem még előztek is olykor. Mindez azonban nem volt egy lakodalmas fáklyás Jubileumra menet. A hétköznapok nyújtott műszakjai, a túlórák, a bedolgozások, a soha nem szűnő fejlesztések gyötrelmei nem mentek el nyomtalanul, ékesre nemesítették viszont a kimunkált értékeket. Az egyéni és a közösségi élet harmóniája biztosított volt. Aki becsülettel tette a dolgát, azt tisztelték. Méltányolták a hűséget. Arra, hogy a mérleg nyelve házon belül lehetőleg nagyot sem ide, sem oda ne billenjen, társadalmi szervek, nyilvános fórumok vigyáztak. Aki letette a munkát az asztalra, annak szava is lehetett, és számon kérhette panasza foganatját. Nem kizárólag az anyagi érték volt a meghatározó, erkölcsi jellemzőként belülről jól lehetett érzékelni a nagy család kiteljesedését. Ezrek tette sugárzott ki számos településre. Akik más munkahelyeken próbáltak szerencsét, korábbi tapasztalataik és született képességeik ötvözetének hasznosításával sehol nem vallottak szégyent. A diétás időszak bő tíz esztendeje osztályrésze a gyárnak. Jelentős veszteségeket szenvedve jutott el élete 50. esztendejéig, magán viselve egy politikai rendszer- váltás gazdasági kihatásainak minden terhét és keservét. Elsorvadtak, majd megszűntek a telephelyek, leépültek a szociális szolgáltatások. Önmagát éli fel, s emészti régen a szervezet, már nem tud jobban összehúzódni. Pedig még lenne benne életerő... Most kellene egy injekció, aminek a fecskendőit hajdan nagy tömegben maguk is gyártották. Talán létezik még olyan szérum, ami serkentően hat, amivel eredményessé tehető az ezrekből százakra zsugorodott család szorgoskodása. Az egész társadalom károsulna, ha a Berva-völgyet visszahódítaná magának a természet, melynek erői néhol már munkához láttak a várostól nem is oly messzi hegyek között. FESZTBAUM BÉLA • • Lukóczki Gabit régóta ismerjük, eredetileg televíziós. Hóka Mónika neve sem azonosíthatatlan fogalom a környéken: ő a fotózás terén vált szélesebb körben ismertté Nagy Zoli pedig - hogy fokozzuk a változatosságot - szakács, méghozzá a középkori királyi étkek elismert tudora. Mi sem természetesebb hát, mint hogy a három hatvani fiatal modellstűdi- ót alapított, amelynek a bevezető kurzusát - hol máshol? - a Mátra fővárosában, Gyöngyösön tartották. Azért fellelhető bizonyos kapcsolat a triumvirátus - Hóka Mónika, Lukóczki Gabi és Nagy Zoltán után értelemszerűen: HLN Modell és Média Stúdió - egynémely tagjának a mestersége és az ál- A kifutón nincs helye megilletődésnek taluk deklarált cél között. Erre utal az elnevezésbeni „média” kifejezés, amit az alapítók igen komolyan vettek. így a tizenhat jelentkezőnek a három hónapig tartó felkészülés során nemcsak a divat, a szépítkezés, a mozgás világával kellett megismerkedniük, hanem avatott szakemberek segítettek tájékozódni a kommunikáció és az elektronikus újságírás helyenként átláthatatlan kuszaságában is. Élég, ha Gaskó Balázs, az ismert televíziós és Takács Kata topmodell nevét említjük, s máris megállapíthatjuk, hogy a „tanárokon” nem múlott a siker. Onbizalombörze Saci és Dalma talán a legreménytelibb modelljelöltek FOTÓ: T. O. A modelljelöltek médiát érintő előmeneteléről a Mátra szállóbeli vizsgán nem nyertünk képet - a tanultakat bizonyára az élet egyéb kihívásai során kamatoztatják majd -, megtudtuk viszont, hogy az ifjak miként szerepelnek első nyilvános fellépésükön, a kifutón. (Szándékosan ifjakat írtam, noha a jelentkezők között a legkisebbektől a negyedik iksz felé araszol- gató hölggyel, sőt családanyával is találkozhattunk. A lányok és a három fiú nem mindegyike azzal a szándékkal érkezett, hogy a jövő héten már a Vogue címlapján szeretnének villogni. A legtöbbjük az önbizalmát kívánta izmosítani, s ez, úgy vélem, sikerült is nekik - jegyezte meg Lukóczki Gabi két műsorszám között.) Az utóbbit - mint a zsűri egyik tagja - magam is tanúsíthatom. A fehémeműs, fürdőruhás, szabadidőruhás és estélyi öl- tözékes felvonulás során, Hunorfi Erika kollekciójában, bundában vagy menyasszonyi ruhában olyan magabiztosan léptek a világot jelentő parkettre, mint az élőképek „alkotóelemeként”, de Gaskó Balázs miniinterjúi alatt sem remegett a térdük. (Kanyarodjunk vissza egy pillanat erejéig Hunorfi Erikához: kár, hogy nem a A fürdőruhás és fehérneműs felvonulás zajos sikert aratott modellek között találkoztunk vele; hétfájdalom, hogy nálam ő vitte volna el a pálmát...) A szervezők gondoskodtak arról is, hogy a nagyérdemű az átöltözés alatti szünetekben se unatkozzon. A tehetséges fiatalok - Gállá Andrea táncos, Járdányi Zsuzsa rock and rollosai, valamint Földesi Dóra musical-énekes - produkciója méltán vívta ki a jelenlévők elismerését. És ne feledkezzünk meg a kiváló fodrász, Horváth Hajni munkájáról sem: az álló napon át készült frizurakölteményei önmagukban is öltöztetnek, mint arról a Hatvani Expo közönsége már oly sokszor meggyőződhetett. A sikerhez három dolog szükségeltetik - szűrtem le magamban a bemutatót követően -, s ez: önbizalom, küllemi készség és szerencse. Az első akadályt sikerrel vették, a másik kettő teljesítése azonban csak részben függ tőlük: kell hozzá némi fohász is. * A bő egyórányi műsor végén valóságos díjeső szakadt a kiválasztottak nyakába. Többekről fotósorozat készül, sőt egy 15 esztendős ígéretnek máris munkát ajánlott egy angol ügynökség. Van, aki egy szép ruhával térhetett haza, mások inkább - most, hogy lehetőségük adódik - a rádiózással kacérkodnak. Jómagam leginkább két ifjú reménységben láttam fantáziát: Baranyi Dalma és Hoór Sára sokra viheti még ezen a pályán, ha valóban komolyan gondolják a model- lkedést. Szerencséjükre van még idejük töprengeni, miután Dalma alig múlt, Saci pedig még nincs is tizenhárom éves. Annyi természetes bájjal rendelkeznek, hogy az már fél siker ezen a pályán.- Úgy vélem, időben kezdtem - jelentette ki a korát megszégyenítő határozottságról tanúbizonyságot tevő Dalma, akinek egyébként kedvenc elfoglaltsága a síelés. - Az elején még izgultam egy kicsit, de a bemutató végére elmúlt a lámpaláz.- Az első próbálkozásom volt, s egyáltalán nem bántam meg - mondta Saci, aki még csak most végzett a hatodik osztállyal, de többek véleménye szerint a legprofibb modelljelölt. Magas, kifejezetten jó alakú lány, ösztönös tehetséggel megáldva. - A későbbiekben is szívesen csinálnám, de a fő célom az, hogy ügyvéd legyek. Jó tanulónak számítok az iskolában. Na igen. Azért ez sem mellékes. TARI OTTÓ
