Heves Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-26 / 122. szám

HÍRLAP 9. OLDAL 2001. Május 26., szombat MAGAZIN A sztár nem az arcát, hanem a hitelét játszhatja el Friderikusz Sándor tíz éve jelentkezett először Az én mozimmal, s egy évtized elteltével könyv alakban is megjelent egy válogatás - mint írja, mementónak - a sorozattal azonos cí­men. A népszerű tévés személyiség márciusban mutatta be a kötetet a fővárosban, s azóta az ország több városában, így megyénkben Gyöngyösön és Egerben dedikálta már a köny­vét. Az illendőség azt diktálná, hogy kérdéseinket Az én mozimról tegyük fel, de mi úgy vél­jük, a válogatás és a hozzá fűzött előszó mindennél többet mond. Különben is: nem valószí­nű, hogy olyan kérdést fel lehetne tenni Friderikusznak, amelyre valamikor, valahol ne adta volna már meg a választ. Ezért maradtunk a szerényebb igényű vállalkozás mellett, arra kérve a tévésztárt, hogy néhány konkrét és aktuális témában elégítse ki kíváncsiságunkat egy rövid interjú keretében.- A közönség az évek során Friderikusz Sándornak nagyon sok arcát ismerte meg. Melyik az igazi, egyáltalán van arra re­cept, hogy mikor kell - ha kell - váltani?- Egy „arc" addig számíthat érdeklődésre, amíg hiteles. Alap­vetően - a mi mesterségünkben is, mint annyi másban - azon múlik minden, hogy az ember mennyire teszi a dolgát hitele­sen. Ha az ember - teszem azt - show-t csinál, tehát egyfajta szó­rakoztató műfajt, nyilvánvalóan az is ő, az ő autentikus jelenléte ez esetben is fontos, mint ahogy mondjuk „Az én mozim”-ban, amelynek könyvváltozatáról most szó van, ha valóságos ér­deklődőként, kíváncsian figyeli az ember beszélgetőtársát, az is lehet hiteles, még ha ugyanarról az emberről van is szó mindkét esetben. Mindebből adódóan nem elsősorban az arcot lehet el­használni, hanem a hitelt lehet felélni, aztán egyszer csak elve­szíteni, amire egyébként manap­ság bőven van példa a mai televí­ziós viszonyok között. Az utóbbi hetek történései is jól példázzák, hogy milyen gyorsan képes el­fogyni a hitel, és ezzel egyidejű­leg elfordul a közönség is.- Azokban az interjúiban, amelyekben a magyarországi sajtó helyzetéről kérdezték, na­gyon komolyan és kritikusan elemezte a problémákat. Az ese­tenként lesújtó véleménye mö­gött azonban mindig fel lehetett fedezni a reménykedését, hogy ez a dolog is kiforrja magát az idő előrehaladtával.- Valahogy még messze van - e tekintetben is - az alagút vége. Viszont mára a sajtó egyfelől meglehetősen polarizált, másfe­lől igen nagy az összevisszaság NÉVJEGY FRIDERIKUSZ SÁNDOR Született: Nyíregyháza, 1958. július 2. Iskola: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 1979-1984 1994: a világ legnézettebb showman- jeinek nemzetközi televíziós szövet­ségébe választják be Díjai: Pulitzer-díj, 1999 A legkedveltebb televíziós személyiség, 1999 Az adakozásban élenjáró magánszemély díja, 1999 Első műsora: Az én mozim, 1991 Első könyve: Hal (1) hatatlan interjúim, 1985. benne. Nem tudom minősíteni például azt a jelenséget, amikor szaktársaim, akik egyébként va­laha egy szerkesztőségben, gya­korlatilag egymás mellett kolle­giális viszonyban dolgoztak, már-már az utolsó vérig egymás­nak esnek. Az a sajnálatos hely­zet, hogy a sajtó jeles képviselői ­tisitelet a kivételnek - ide vagy oda álltak, ily módon elkötele­ződtek valaki vagy valakik mel­lett, miközben azt nem vették észre, hogy hosszú távon az erő a nemcsak színlelt objektivitásban van. A szó klasszikus értelmé­ben vett újságíró az középütt áll, és minden irány felé nyitott, mi­közben minden irány felé nyi­tott. Szerintem leg­--------- alábbis.-------- -Az én mozim című k önyvének márciusi, fővárosi bemutatóján sok-sok jeles személyi­ség is megjelent, mint arról honlapján is ér­tesülhetünk. Többük fotója is látható az ol­dalon, és ezt a képsort Orbánné Lévai Anikó nyitja. Van ennek a sorrendnek politikai értelemben vehető üzenete?- Orbán Viktor fele­ségével az egyetemi évek alatt alakult ki a barátságunk. Anikó megmaradt annak, aki volt, rövidebb-hosszabb kiha­gyásokkal tartjuk azóta is a kap­csolatot. Hogy a honlapomon a könyvbemutatón megjelent ven­dégek közül épp ő van elöl, arról nem is tudtam, de - higgye el - belemagyarázás lenne, ha ennek valamiféle üzenet jelleget tulaj­donítana. Hasonló a helyzet az Friderikusz Sándor Gyöngyösön, az Ady Endre könyvesboltban dedikálja kötetét aktuális miniszterelnökkel is. Az is egy jóval korábban keletkezett kapcsolat, semmint hogy ő lett a miniszterelnök. Ugyanakkor ez nem jelenti azt sem, hogy feltét­lenül egyetértenék az ő politiká­jának és politizálásának minden részletével. De persze az én leg­közelebbi barátaim - hál' isten­nek - nincsenek a politika által érintve. Azok, akikkel én például szinte minden pénteken este egy-egy jó hangulatú vacsorára összejövök, annyira szuverén személyiségek, hogy a politika közelükbe se fér. Talán ezért is ők a barátaim. Szoktuk persze a politikát „kibeszélni”, és - egyál­talán nem meglepő módon - na­gyon is egy irányba gondolko­dunk. A hülyeséget magától érte­tődő módon hülyeségnek látjuk - és ezt ki is mondjuk. Sajnálatos persze, hogy hülyeség manapság is jócskán van...- Egy másik web-oldalon, Eszenyi Enikő honlapján, a fris­sen Kossuth-díjas művésznő egyetlen barát nevét jelöli meg, akit úgy hívnak: Friderikusz Sándor.- Nagyon jóban vagyunk Eni­kővel. De ez is egy nagyon régi keletű kapcsolat. Ő főiskolára járt, én egyetemre. Tanulmánya­ink vége felé ismerkedtünk meg. Az egymás produkcióinak sze­mélyes figyelemmel követése Debrecenben kezdődött; Enikő onnan származott, és amikor FOTÓ: SUHA PÉTER meghívtam kora ifjúságomban a Debrecenben rendszeresen tar­tott show-im egyikére, úgy 16-17 évvel ezelőtt, ott végleg összejöt­tünk. Ez a kapcsolat az.tán egyre szorosabb lett, és a mai napig úgy vagyunk, hogy a legfonto­sabb dolgainkat egymással be­széljük meg. Én eljárok megnéz­ni az ő színpadi alakításait, ren­dezéseit, ő persze egyelőre nem jár el Amerikába megnézni az én show-imat... De komolyra fordít­va: Amerikában két, „Áz én mo- zim”-ban már bemutatott filme­met októberben vetíteni fogják a moziban. A díszelőadásra három embert lehet vinni, és az egyik, aki jön, biztosan ő lesz. síké Sándor T7& H ol JLisz Igyébként teljesen olyan, mint a többi asz- szony, akiből tizenket­tő éppen egy tucat. A szeme mélytüzű barna, a keze hosszú vékony, a bőre selymesen puha, és úgy tud mosolyogni, hogy az ember elálmélkodik rajta. Éva - az elvált asszony, egy kislánnyal - egy ipari üzemben dolgozik, reggeltől estig szinte ugyanazokat a mozdulatokat végzi. Százhuszonhatezerszer ugyanaz a néhány művelet. S ha úgy hozza a sors, akkor műszak után otthon folytatja a munkát. Kell a pénz.- Hogyan élnek?- Nagyon nehezen. A keresetem csak a rezsi­re elegendő. Ha valamit vásárolni akarok, na­gyon meg kell gondolnom, hogy miből tudom megvenni. Amit a mindennapi élethez vennem kell, azt csak úgy tudom biztosítani, ha plusz­munkát vállalok.- Miért váltak el?- A bíróságon azzal indokoltuk a válókerese­tünket, hogy nem értjük meg egymást. Ez igaz is. Tulajdonképpen egy adásvételi szerződésen is múlt a dolog, mert ha rám hallgat a volt fér­jem, akkor eladjuk a házat, amiben laktunk, ve­szünk egy kisebbet, abba beköltözünk, és a megmaradt pénzen még élni is tudunk úgy- ahogy, egy darabig. De ez nem tetszett neki, a háztól nem akart megszabadulni, mondván, hogy azt ő építette, az ő verejtéke, gondja-baja van benne. A vége mégiscsak az lett, hogy elad­tuk. A vagyonmegosztást meg kellett olda­nunk, és azt csak úgy tudtuk megtenni, hogy a házat eladtuk. Ebből a pénzből vettem egy ki­csi, rozoga épületecskét, abba beköltöztünk a lányommal, és szépen apránként rendbe hoz­tuk. Be kellett vezettetni a gázt, a vizet, mert az sem volt benne.- Aztán azt az épületet is eladta. Miért?- Azért, mert arra gondoltam, ha felújított ál­lapotban eladom, arra is lesz pénzem, hogy ve­gyek egy másik házat, a maradék összegből meg élünk majd valahogy. így is történt, szépen lassan ismét rendbe tettem egy házat, ami most már teljesen az enyém.- Kölcsönt is vett fel?- Nem. Azt nem szeretem, azt vissza kell fi­zetni. Inkább úgy döntöttem, hogy a fizetésem­hez hozzákeresek valamennyit, és abból végez­tetem el a felújítást. Természetesen, amit el tud­tam végezni rajta, azt én végeztem el, hogy ne kelljen erre-arra külön embert fogadni.- Ahogy elnézem, nem valami erős testalkatú.- Az lehet. De a munka az munka, azt meg kell csinálni. S olyankor nem arról van szó, Egy boldog asszony? hogy milyen széles a csípőm, mennyire vasta­gok a karjaim, hanem arról, hogy a pénz így ná­lam marad.- Végül is most egyedül él?- Ha úgy vesszük, igen. A lányommal.- Barátja nincs?- De van. Csak nem élünk együtt. Neki is van egy lakása, így könnyen megoldható, hogy hol találkozzunk, ha együtt akarunk lenni.- És mit szól ehhez a lánya?- Egyáltalán nem örül annak, hogy barátom van. Bár aránylag jól megértik egymást, de azért van benne egy adag féltékenység vele szemben. A találkozásainkról nem tud semmit. Az is megtörtént tavaly nyáron, hogy egy hétre elmentünk nyaralni, akkor a kislányomat elhe­lyeztem, most fogódzkodjon meg, a volt férjem feleségénél.- Elvállalta?- Igen. Ezt oda-vissza alapon csináltuk, mert neki is szüksége volt egy hét pihenőre, akkor vi­szont én láttam el az ő gyerekeit. Ott voltak ná­lam.- Nagy szerencse, hogy így megértik egy­mást.- Ritka eset, de nálunk bevált.- Ha szórakozni akarnak, tudnak rá egyéb­ként is lehetőséget találni?- Nem könnyen. A barátomnak sincs nagy keresete, de ha meggondoljuk magunkat, és úgy érezzük, hogy el szeretnénk menni valaho­vá, mondjuk egy gyertyafényes vacsorára vala­melyik jobb helyre, akkor összerakosgatjuk rá a forintokat.- Akkor össze kell húzniuk magukat.- Hát, bizony, van úgy, hogy egy héten ke­resztül csak paprikás krumplit eszünk. Vagy csak zsíros kenyér jut vacsorára. A lányom nem örül neki, nehezen érti meg, hogy más gyerek­nek mindene megvan, neki pedig csak szűkö­sen telik arra, ami éppen a legfontosabb. De hát, ha egyszer nincs, akkor nincs.- Azt szokták mondani, hogy egy nő mindig azt éri el, amit akar. Miért nem nézett ki magá­nak egy gazdagabb barátot?- A királyfi fehér lovon nem értem jön, nem miattam kopogtat be az ajtón. Én a barátomat az ismerőseim segítségével találtam meg, egy társaságban jöttünk össze, úgy intézték a dol­got, hogy ott találkozzunk. Nagyon meglepőd­tem, mikor megláttam. Kiderült, hogy ő a volt férjem baráti köréhez tarto­zik. Látásból már régen is­mertük egymást.- És most?- Köszönöm, most jól megvagyunk.- Nincs vita semmiben?- Vita mindig van, de veszekedni nem ve­szekszünk, mert tudom, hogy annak semmi ér­telme nincsen. Megbeszéljük a dolgokat, amit meg kell beszélnünk, aztán valamiben csak megegyezünk.- Tulajdonképpen jól él, megvan a nyugal­ma, békéje?- Ha úgy tetszik, én boldog asszony vagyok.- Miért nem házasodnak össze?- Azért, mert a házasságból már elegünk volt. Neki sem sikerült a házassága, nekem sem. Rájöttünk, semmi értelme, hogy netán ez az újabb kapcsolat is válóperes tárgyalással végződjön. Se neki, se nekem nincs szükségem rá. így hát minek házasodnánk össze? Csak azért, hogy legyen egy papír róla?- Az emberek úgy gondolják, hogy a férfi nemigen akar nősülni, de a nő viszont mindig férjhez akar menni.- Az lehet, hogy ez általában így van, de ná­lunk nem. Én nem akarok férjhez menni. Ne­kem nagyon jó ez a kapcsolat így, ahogy van, és én nem is akarok más egyebet.- Az anyagiakról szoktak beszélni a barátjá­val?- Nem. Valahogy úgy alakult ki a dolog, hogy erről, ha úgy tetszik, szemérmesen hall­gatunk. Mind a ketten tudtuk, hogy a másiknak körülbelül milyen az anyagi helyzete, mindket­ten tudjuk, hogy körülbelül mennyi pénze le­het a másiknak a megélhetéshez, ehhez igazít­juk az igényeinket is.- Ebből az derül ki, hogy semmi más kíván­ságuk nincs, mint hogy szépen, csendben él­hessenek egymással barátságban.- így igaz. Nincs más kívánságunk. Ismerjük a lehetőségeinket, annak semmi értelme sincs, hogy az ember elégedetlenkedjen a sorsával, főként, ha nem nagyon tud változtatni rajta. Néha eszembe jut, hogy miért pont én vagyok üyen helyzetben. Miért vannak ezrek, tízezrek, akik sokkal jobban élnek? Miért rám mért a sors ilyen nehézségeket, amikor élhetnék má- sabb színvonalon is, ha másképp alakul a sor­som.- Tehát mégiscsak elégedetlen.- Ez nem elégedetlenség, csak... Ha úgy tet­szik, talán még boldog is vagyok. G. MOLNÁR FERENC Egészségügyi kaleidoszkóp Testünk titkai Bármennyire hisszük is, nem igaz, hogy maradéktalanul ismerjük a saját testünket. íme, néhány olyan kérdés, amellyel gyerekeink is fordulhatnak hozzánk, és mi adó­sak is maradhatunk a válasszal. Miért marad meg a köldökünk? Az anyaméhben kifejlődött vala­mennyi élőlénynek van egy „gomb” a hasán. Ez a hegszövet azon a he­lyen, ahol a születés után elvágták a köldökzsinórt. A köldöknek nincs orvosi-gyógyászati jelentősége. Ám be sem gyógyul, el sem tűnik, mert közötte és a has között néhány vé­kony bőrrétegen kívül más nincs. Mitől keletkezik a lúd-/libabőr? A hideg elleni védekezés meg­nyilvánulása, emberré válásunk idejéből hoztuk magunkkal. A szőrgyökerek mentén lévő izmok a hideg hatására összehúzódnak, pa­rányi dombocskákat alkotnak. A fölálló szőrszálak védőpajzsot ké­peznek a testen a hideg ellen - a hi­deg levegő ugyanis megreked a szőrszálak között. Miért vannak többségben a jobbkezesek? Az emberiség 88 százaléka jobb­kezes. Tudósok véleménye szerint a balkezesség legtöbb esetben a születés előtt vagy alatt keletkezett csekély mértékű sérülés következ­ménye. Kutatók úgy vélik, hogy a balkezességet a születés előtt, a magzati állapotban elszenvedett oxigén-ellátási rendellenesség okozza. Miért nem tudjuk csiklandozni önmagunkat? Bár a csiklandozásra adott első válaszunk jókedvű nevetés, kaca­gás, rövid idő elteltével az agy ko­moly, félelemmel párosuló figyel­meztetést küld szét az idegpályá­kon. Innen is származtatható az ősi megfigyelés: az ember akár halálra csildandozható. Hány gyerekünk születhet? A gyerekszülés eddigi meg nem döntött rekordja a 18. századból származik. Egy orosz nő 69 gyere­ket hozott világra. Ez persze csak ikerszülésekkel mehetett végbe: 16- szor kettős, hétszer hármas, négy­szer négyes ikrei születtek. A legfi­atalabb anya (állítólag) egy hatéves brazil lányka volt, a legidősebb egy 57 esztendős amerikai, Oregon ál­lambeli asszony. Miért viszketünk? A viszketési inger a test első figyel­meztetése a várható, bekövetkezhe­tő fájdalomra. Érdekesség, bizonyí­tott tény, hogy a viszketést gyakorta nehezebb elviselni, mint a fájdalmat. Orvosok tapasztalata: betegeik ne­megyszer inkább véresre vakarják magukat, semmint önfegyelemmel elviselnék az állandó viszketést. Miért dagad meg a láb repülőn utazás alatt? Nem a magasság következtében megváltozott légnyomás az oka. Tízezer méter magasban is attól da­gad meg az ember lába, mint amitől a földön: mert tétlenségre van kár­hoztatva. Ráadásul a repülőgépen a nehézségi erő a vért és az egyéb test­nedveket a test alsó részébe, minde­nekelőtt a lábakba kényszeríti. Halálunk után is nő a kör­münk, hajunk? Csupán látszólag! A holttest ugyanis gyorsan veszít víztartalmá­ból, a szövetek, a bőr zsugorodnak, ez okozza az érzéki csalódást, mintha megnőtt volna a haj, a kö­röm vagy az arcszőrzet. Miért van mellbimbójuk a férfi­aknak is? Elméletileg minden embernek lehetnének tejelő keblei, a férfiak­nak csak azért nem, mert szerveze­tükben nincs elegendő ösztrogén (női nemi hormon), amely a tejter­melést ösztönzi. A férfi mellszövet a tüdőt és szívet védő párna. EUROPRESS-----------------------------------------1-----------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents