Heves Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-19 / 116. szám

Detk Polgármester: Pelle Sándor Alpolgármester: Nagy István Jegyző: Hevér Lászlóné A képviselő-testület tagjai: Boza László, Fehér Béla, Fehér József, dr. Gara György, dr. Holló Tibor, Nagy István, Misik Péter. A község neve az Árpádok alatt vált ismertté: 1332-ben a pápai tizedjegyzékben már írtak róla. 1348-ban Egyházas-Detk, a XV. században Dethk, illetve Deech néven tartották számon. IV. Béla király 1262-ben az Aba nembeli Kompolti-családnak adományozta, utóbb számos nemes család birtokolta. A tö­rők pusztítás miatt a falu több íz­ben elnéptelenedett. A pusztá­vá lett részen péterfalvai - Gömör medrei - jobbágyok te­lepedtek le, így 1701-ben már 32 jobbágy férfi lakta. A későbbiekben - számos család birtoklása után - a Haller-, majd a Tarródy-família uralta a vidéket, javaik az 1880- as évek elején a GosztonyF család kezébe kerültek. Áz 1836-os úrbéri összeírás sze­rint a faluban 27 jobbágytelek volt. A település határához tar­tozott a tizedlajstromban elő­ször 1332-ben említett Tamócapuszta, amely még 1526-ban is önálló helyként szerepelt. A XVIII. század vé­gén viszont már a Nyáry-féle majorüzemként emlegették, később - 1881 után - Detk külterületévé vált. A XX. század két nagy háború­ja fájdalmasan érintette a köz­ség lakóit: az elsőben 350-en vettek részt, közülük 34-en hő­si halált haltak. A komoly anya­gi károkkal járó második világ­égés pusztítása itt 1944. no­vember 15-én ért véget. Mind­két háború áldozatainak méltó emlékművet állítottak. Újkori történelme során az ősi település Ludassal és Halma- jugrával közös tanács alá ke­rült, s csak az 1990-es rend­szerváltás után kezdhette meg ismét önálló életét. Ezernyi terv vár megvalósításra Hogy a korábban Ludassal és Halmajugrával közös tanácsú település lakossága az önálló­ság kivívásával jó utat - és ön- kormányzatot - választott egy évtizeddel ezelőtt, azt a község egyre szépülő arculata is pél­dázza. A képviselő-testület hét tagjából öten az első pillanattól kezdve együtt munkálkodnak, s immár harmadik ciklusban áll szülőfaluja élén Pelle Sándor polgármester is.- Amikor először felkérték erre a posztra, nem gondolt arra, hogy saját hazájában senkinek sem könnyű prófétának lenni?- Azok, akik támogatták polgármesteri jelölése­met, éppen azzal érveltek, hogy tősgyökeres hely­beli lévén ismerem és megértem az itt élőket. Gyö­kereim 1696-ig nyúlnak vissza, őseim ekkor kerül­tek ide a felvidéki Péterfalváról. így aztán régóta közösek a gondjaink, s ha mindannyian akarjuk, azok lesznek majd az örömeink is.- Kezdjük a gondokkal...- A legnagyobb az volt, hogy miként tudunk önálló életet kezdeni. Ehhez meg kellett osztani a három település közös költségvetését, ebből ne­künk 1991-ben mindössze 750 ezer forint jutott fej­lesztésre. Miután akkoriban még nem voltak helyi adók, nehezen indultunk.- Mivel kezdték?- Miután olyan útjaink voltak, hogy télvíz ide­jén az orvos, a mentő csak nehezen jutott el bizo­nyos utcákba, a lakosság kérésére először azokat kellett rendbe hoznunk. Mára a legtöbb utunk aszfaltozott, de minimum portalam'tott.- Ha most áttekintjük az elmúlt tíz évet, mire a legbüszkébbek?- Mindenekelőtt arra, hogy falunk a megye egyik legszebb települése lett. S ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy gyarapodó köztéri szobraink sajátos hangulatot teremtenek, hanem abban is, hogy igyekszünk megóvni régmúltunk értékeit: a templomot, majdan pedig a ma még szövetkezeti tulajdonban lévő Tarródy-kastélyt... De egyéb té­ren sincs szégyenkezni valónk: az iparűzési és kommunális adó bevezetése óta - annak ellenére, hogy a kormányzat három év alatt több mint százmilliót vont el tőlünk - látványosan fejlőd­tünk: járdák, utak, hidak, parkolók, játszóterek épültek, elkészült a gáz- és telefonhálózat, bővült a közvilágítás. Évente tízmilliónál több jut példá­ul szociális ellátásra, itt a szülők nem tudják, hogy mennyibe kerülnek a tankönyvek, mert nyolc éve tőlünk kapják a gyerekek. Támogatjuk a rászorulókat, a nyugdíjasokat, de hozzájáru­lunk a közműdíjakhoz is.- Mi minden van még hátra?- Terveinkben szerepel a község északi kapujá­nak kialakítása: ott is korszerű buszmegállót léte­sítünk. Megvásároljuk a szövetkezeti egyes ta­nyát, ahol lovascentrumot alakítunk ki, összeköt­jük a Sport és a Mátyás utat, ahol egy kis fahíd könnyíti majd a közlekedést. Szeretnénk megépí­teni az iskolát és a tornacsarnokot összekapcsoló folyosót, valamint a rég áhított nyolcpályás, 25 méteres uszodát. A környező településekkel együtt pedig a szennyvízcsatorna-hálózat tervét dédelgetjük. Erről már az idén megkérdezzük a lakosságot.- Ezek egy része feltehetően áthúzódik a kö­vetkező ciklusra. Tervezi-e, hogy a jövőben is AZ ÖNKORMÁNYZAT 2001. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSI TERVE Bevétel: 181 733 000 R Kiadás: 18B 733 000 Ft Felhalmozási kiadás felújításra Ebbó): Működési kiadás: 155 990 000 Ft, 86% és beruházásokra kerül 3*11%=14% Fefrtaimozási kiadás: 25 743 000 Ft, 14% polgármesterként veszi ki a részét a település fej­lesztéséből?- Szeretném továbbra is élvezni a lakosság bi­zalmát, mert ezernyi elképzelésem van még a falu fejlesztésére, s örömmel töltene el, ha ezek valóra is válhatnának... A falu büszke cserkészeire A csapat 1996-ban. Balra elől a frissen avatott Varga Viktor, Nagy Bernadett és Gecse Gergő Amikor Udvari Tímea az elmúlt igazgatási előadó egyben anya­évben férjhez ment, a cserké- könyvvezető is a községházán, szék sorfala között lépett az ol- Tímea annak a tizenöt általános tár elé, a polgári esküvőn pedig iskolásnak az egyike volt 1993- a cserkészcsapat parancsnoka ban, akik - a kerecsendi adta össze párjával. Ugyanis Ercsényi Károly és az egri Nagy István Lászlóné segédtiszt Miskolczi László irányításával ­megalakították az 7222. számú Tarródy István Cserkészcsapa­tot, s miután felkészítették őket a próbára, augusztus 20-án ün­nepélyes avatáson tettek foga­dalmat a templomban. A csipet csapat mára har­mincfős összetartó közösséggé vált: a legkisebbek vegyesen al­kotnak egy őrsöt, a nagyobbak pedig külön fiú- és lányőrsben tevékenykednek, de számosán vannak olyanok - mint Sike Zol­tán főiskolai hallgató, paranc­snokhelyettes -, akik „öreg” cserkészként segítik a kikép­zést, a táborozást. Részt vesz­nek a tevékenységüket támoga­tó község, illetve az egyház je­les eseményein, a hétköznap­okon pedig nevelik az utánpót­lást, évente ugyanis egy-hat kis­cserkész tesz fogadalmat Isten házában. „Hazádnak rendületlenül...” A lélekemelő köztéri alkotások faluja Agócs István esperes - Dávid Ibolya igazságügy-miniszter jelenlétében - megszenteli a millenniumi parkban álló emlékművet Az elmúlt egy évtized alatt nagyot változott a település arculata: a szülőhely szere- tetéről árulkodó tiszta, ren­dezett környezetben egy­más után jelentek meg a szép - s egyben az itt élők lelki gazdagságát kifejező - köztéri szobrok, alkotások. Korábban méltó tiszteletet kap­tak az I. világégés áldozatai, ám egészen 1993-ig nem volt emlék­művük azoknak a helybelieknek, akiket elnyelt a II. világháború öl­döklő pokla. Nyolc esztendeje, augusztus 20-án avatták az égből szálló - s lelkűket szimbolizáló - angyalt ábrázoló szobrot, Lantos Gyöngyi alkotását. A falu köz­pontjában kapott méltó helyet az 1719-ből származó, és sokáig a Tarródy-kastélynál álló Szenthá­romság-szobor, majd felújították azokat a kereszteket, amelyeket anno az Amerikába került falube­liek állítottak. Elkészült a temp­lom Árpád-kori szenteket ábrázo­ló ólomüveg ablaksora, s a bejá­rat felett a falut védő Szent György míves üvegképe. A mille- centenárium alkalmából, 1996- ban leplezték le az Istvánt és Gi­zellát ábrázoló domborművet a polgármesteri hivatal homlokza­tán. Ez, valamint az iskola előtt álló Petőfi-szobor, illetve a millen­niumi parkban nemrég felavatott emlékmű Máté István szobrász- művész alkotása, mely azt hirde­ti: „Hazádnak rendületlenül / légy híve, oh, magyar..." Az alig több, mint ezerkétszáz lelkes falu - amely egyre gyara­podó köztéri remekei révén im­már bekerülhetne a Guinness- rekordok könyvébe - újabb ava­tásra készül: az iskola aulájában még az idén leleplezik a helyben élő és tevékenykedő Gáspár Géza keramikus fali kompozícióját, amely Vajk megkeresztelését áb­rázolja majd. Határon innen és túl Emlékzászló a testvértelepülésnek A mátravidéki község lakói - ba­rátságos nép lévén - önzetlen szeretettel ápolják a hasonló nagyságú honi és külföldi telepü­lésekkel kialakult testvérkapcso­latokat. Ilyen szálak fűzik az ausztriai Ampflwanghoz, a szlo­vákiai Péterfalvához, az erdélyi Sepsibodokhoz, illetve a Csong- rád megyében - Hódmezővásár­hely közelében - fekvő Mártélyhoz. A detkieket különösen szoros szálak fűzik a bodokiakhoz, akikkel az évekkel ezelőtt Sepsi- szentgyörgyről áttelepült fogor­vos, Baróthy Jenő révén kerültek közelebbi kapcsolatba. Miután a kölcsönös látogatások során megismerték a Kovászna megyei falut, s lakóinak életkörülménye­it, számos alkalommal támogat­ták őket: antennákat ajándékoz­tak az ottani családoknak, hogy nézhessék a Duna Televízió adá­sait, nekik adták az itt felesleges­sé vált fogorvosi berendezéseket, valamint a hangoshíradó-hálóza- tot, s a bodoki labdarúgók abban a szerelésben lépnek pályára, amit a detkiek küldtek nekik. Tá­mogatják továbbá a Magyaror­szágon tanuló diákokat, s azo­kat, akik itteni gyógykezelésre szorulnak. A bodoki és a baróti fenyvesek között folyó Olt partján fekvő te­lepülésre június elsején utazik a detkiek egy csoportja, melynek tagjai - Pelle Sándor polgármes­terrel az élen - millenniumi em­lékzászlót adományoznak a test­vértelepülésnek. Ahol tanár, s diák tovább tanul A Tarnóca - az év ígérete A táncegyüttes az elmúlt évi óvodai gyermeknapon Mielőtt reggelente felhangzik a ta­nítás kezdetét jelző csengőszó, né­pes diákcsapat sorjázik el az iskola névadójának, Petőfi Sándornak a főbejárathoz vezető sétányon álló szobra előtt. A nyolc osztályból - továbbá tizennégy pedagógusból és három technikai alkalmazottból - álló közösség tavaly március 15-e óta viseli büszkén a nagy magyar költő nevét”- Ebben a tanévben 151, köztük 37 hidasi és két halmajugrai tanu­lónk van - tájékoztat Lövei Gyula, aki sikeres pályázata révén 1996- tól irányítja az intézményt. S aki most, nyugállományba vonulásá­ig, még egy tanévre vezetői megbí­zást kapott az önkormányzattól. - Az idén tizennégy diákunk búcsú­zik az iskolától, s mint általában az utóbbi időszakban mindig, most is valamennyien tovább tanulnak. Hárman-hárman gimnáziumban, illetve szakközépiskolában, nyol­cán pedig szakmunkásképzőben. A helyükre tizenküenc elsős lép majd szeptemberben. Ez a példás eredmény annak is köszönhető, derül ki az intézmény életével való ismerkedés közben, hogy a tanárok is állandóan fej­lesztik a tudásukat. Az államilag támogatott továbbképzéseken ed­dig nyolcán vettek részt, jelenleg pedig két pedagógus jár egy-egy szakmai kurzusra.- Ma már alapvető követelmény a jó felkészültség - mondja az igaz­gató, s ezt azzal példázza, hogy a fenntartó önkormányzat jóvoltá­ból egyre tágasabb körülmények között és korszerűbb eszközökkel oktathatnak. Ehhez egyaránt igénybe veszik a régi épületet, az új iskolát, a remek sportcsarnokot, valamint a faluházat. A fiatalok - a hagyományos tárgyak mellett - im­már angol és német nyelvet tanul­nak, s számos tanórán kívüli fog­lalkozáson - a szakkörtől az ének­karig - vehetnek részt.- Külön büszkeségünk a mo­dem számítástechnikai park, amely nyolc számítógépből és a hozzájuk tartozó teljes felszerelés­ből áll. Segítségükkel a tanulókon kívül tizennyolc felnőtt helybeli ér­deklődő is elsajátíthatta a ma már elengedhetetlen alapismereteket. De hozzáférhetővé vált az Internet, s számos játékprogram is segíti a kikapcsolódást - újságolta az igazgató, aki abban látja a tan­testület, illetve az őt követő vezető jövőbeni feladatát, hogy a helybeli­ekkel, elsősorban a szülőkkel kö­zösen végzendő kreatív munkára kell törekedni. - A minőségre fi­gyelő, nyitott iskoláé a jövő, mert csak akkor számíthatunk gyerme­keink jó előmenetelére - emelte ki a negyvenedik tanévét záró Lövei Gyula -, ha teljesítményképes tu­dás birtokosa lesznek. ■ Amikor 1999 októberében kide­rült, hogy - számos korábbi, eredménytelen kísérlet után - is­mét gyermektánccsoportot szer­veznek a faluban, rögvest negy­venkét kislány és fiú jelentkezett a leendő együttesbe. Mivel szülő­falujuk a Ids és a nagy Tamóca között fekszik, adott volt, hogy e tájnevet örökítsék át a csoportra, amelynek ma harmincnégy aktív tagja van. A fiatalokkal - a „mindenes­menedzser” Szabó Pálné óvónő mellett - Tömöri Gábor, az Ördög­szekér alapítója foglalkozik ered­ményesen. A lelkes kis gárda ta­valy már arany minősítést érde­melt ki a gyöngyösi Tengertánc fesztiválon, a megyei millenniu­mi kulturális seregszemlén pedig megkapták Az év ígérete címet. További fellépéseikre - az önkor­mányzat 200 ezer forintos támo­gatásával - júniusban a mátra­szentimrei néptánctáborba utaz­nak: ott csiszolják tökéletesebbre a sárközi táncokat, illetve a Lajta László által gyűjtött Gyermekjá­tékok című produkciójukat saját maguk, az anyagi áldozatot válla­ló szülők, s a falu büszkeségére. S annak reményében, hogy a szep­tembertől induló óvodás-kisisko­lás csoportba mind többen vágya­koznak majd.

Next

/
Thumbnails
Contents