Heves Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-17 / 89. szám

2001. Aprius 17., KEDD H O R I Z O N T Heves Megyei Hírlap - 7. oldal Érdekképviselet vagy politika? Az államtitkár szerint munkavállaló-barát törvény születik Az elmúlt hetekben a Munka törvénykönyvének a tervezett módosítása váltotta ki leginkább a társadalom széles rétege­inek a kritikáját. A szakszervezetek, egyebek mellett, látvá­nyos Hősök terei demonstrációval igyekeztek felhívni a fi­gyelmet az általuk kifogásolt, s meglátásuk szerint a mun­kavállalókat hátrányosan érintő módosításokra, miközben a parlamenti ellenzék nagyobbik része is hangot adott bírá­latának. A Tisztelt Ház a legutóbbi plenáris ülésen tárgyalt a benyújtott javaslatokról, néhány nap múlva pedig az Or­szággyűlés elé kerül a teljes tervezet. A kormány elgondolá­sairól Őry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára úgy vélekedik, hogy azokat még a munkaadók is munkavál­laló-barátnak tartják. Szerinte a tervezett törvénymódosí­tást a baloldal politikai hangulatkeltés céljából igyekszik eltorzítani, többek között a szabad szombatok elvonásának a rémképével. Dr. Őry Csaba és Szinyei András eszmecseréje a Parlament folyosóján fotó: t. o. A Parlament legutóbbi ülésén Glattfelder Bé­la, a Gazdasági Minisztérium politikai állam­titkára átfogó beszédében igyekezett felhívni a figyelmet a Munka törvénykönyvét érintő módosítások előnyeire. Kifejtette egyebek mellett, hogy a változásokat az európai uni­ós jogharmonizáció is indokolja. A javaslat­ról a munkáltatói és a munkavállalói érdek- képviseletek tárgyalásokat folytattak; noha a törvényjavaslat kérdéseinek a többségében a szociális partnerek körében nincs érdemi nézeteltérés, a baloldali ellenzék mindvégig arra törekedett, hogy a közvéleményt a ter­vezet ellen hangolja, és a majdnem kész há­romoldalú megállapodást meghiúsítsa. El­hallgatták vagy letagadták azonban a tör­vényjavaslatnak azokat a szabályait, ame­lyek a munkavállalók és a családok érdekei­nek a védelmét erősítik - tette hozzá a politi­kus.- Vagyis nem fenyegeti veszély a szabad szombatokat, amire az egyszerű emberek többsége hivatkozik, ha a tervezett változ­tatásokról hall? - tettük fel a kérdést Őry Csabának, a Miniszterelnöki Hivatal (MÉH) politikai államtitkárának, amikor a parla­menti plenáris ülés szünetében vele és Szinyei András (Fidesz-MKDSZ) országgyű­lési képviselővel beszélgettünk.- Erről szó sincs - jelentette ki. - Tény vi­szont, hogy eléggé bonyolult a tervezet, ezért a kritizálóinak könnyű mellébeszélni. Jelen­leg a dolgozónak az általános munkarend szerint két pihenőnapra joga van, de ez nincs szabályozva a Munka törvénykönyvében. Emellett létezik túlmunka és rendkívüli mun­ka is, amelynek feltételei szintén pozitívan változnak. Utóbbiakat illetően megjelenik majd néhány korlátozás. Ma folyamatosan akár 72 órát is foglalkoztathatnak a munka­adók, ám a jövőben ennek a felső határa 48 órára csökken. Továbbá jelenleg nincs korlá­tozva a folyamatos napi munkaidő sem, de a kormány javaslata ezt maximum 12 órában állapítja meg. A munkaadóknak ehhez alkal­mazkodva kell megszervezniük a tevékeny­séget. Visszatérve a szabad szombatokra: a foglalkoztatóknak hat nap után kötelezően ki kell adniuk a pihenőnapot, a folyamatosan, három műszakban termelő cégek kivételével. Eddig ez sem szerepelt a törvényben, s ezt próbálják összemosni a szabad szombatok kérdésével.- Vitát képez a túlmunka és a rendkívü­li munka időkerete is...- Az ezeket érintő rendelkezéseket a Hom-kormány idejében módosították. Je­lenleg a heti munkaidő 40 óra, a havi pedig ezzel ará­nyosan több. Korlátozzuk a túlmunka végzésének a módját, vagyis 44 óra lesz a havonta elrendelhető időke­ret. Ki kell mondani, hogy ezt hány hónap alatt rendel­hetik el. A fő szabály szerint a mostanihoz hasonlóan két hónap lesz a dekád, ami jó alkalmat ad a kollektív szer­ződések megkötéséhez is. Lesz miről tárgyalni! Az el­lenzék ide vonatkozó kriti­kája, miszerint kollektív szerződés híján a munkálta­tó határozza meg a munka­rendet, tévedésen alapul, hi­szen a munkarendet mindig a munkáltató határozza meg! Vagy szerződés, vagy pedig általános szabályok szerint. Mindemellett a törvényjavaslat erősödik a szakszervezetek érdekérvényesítő képessége is, például a béralku során.- A szakszervezetek felvetették azt is, hogy az átirányítás és a kirendelés tekinte­tében fenn kellene tartani a jelenlegi sza­bályokat.- Ez a megoldás hátrányos lenne a mun­kavállalók számára, hiszen ezen intézkedé­sek együttes tartalma a hatályos rendelet szerint hat hónap lehet. Ezt a mértéket a ja­vaslat öt hónapra mérsékeli.- A multinacionális cégek nem tudnak majd visszaélni a rendelkezésekkel?- Ettől nem tartok, hiszen a törvényjavas­lat olyan kompromisszumokra épül, ame­lyekről a felek megállapodtak. Sőt a terveze­tet a munkaadók kifejezetten munkavállaló­barátnak tartják. Szinyei András szerint a törvénykönyv módosításaival szembeni kritika alapját az MSZP-n belüli lobbyharc motivája, amelybe más poliükai erőket - így a szakszervezete­ket - is igyekeznek bevonni.- A szocialisták kíméletlen kormányosto­rozó taktikája nem hozta meg a várt ered­ményt, mi több, a Fidesz népszerűsége to­vább nőtt - vélekedett a kereszténydemok­rata honatya. - Táán ennek tudható be, hogy most hisztériát keltenek a szabad szombatok elvételével, s az is érthetetlen, amit egyes szakszervezeti vezetők művel­nek. Például megfenyegették azokat a kép­viselőket, akik megszavazzák a törvénymó­dosítást, hogy a nevüket kifüggesztik a munkahelyeken. Ettől azonban nem fé­lünk, sőt büszkék vagyunk rá, hogy helyet­tük nekünk kell a dolgozók érdekeit képvi­selni, ahogy azt a minimálbér megemelése során is tettük. TARI OTTÓ NÉVJEGY Dr. Őry Csaba 1952-ben született, 1978-ban szerzett állam- és jogtu­dományi diplomát. 1982-től a Magyar Tudományos Akadémia munkatár­saként a magyar szociálpolitika területével foglalkozik. A rendszerváltás idején részt vesz az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. 1994-től a Fidesz-frakció munkaügyi és foglalkoztatás­politikai szakértője. 1998-tól országgyűlési képviselő, a Szociális és Család­ügyi Minisztérium, majd a Miniszterelnöki Hivatal politi­kai államtitkára. Nős, két gyermeke van. A Torgyán-fiút - s vele a pártelnök édesapját - erősen komp­romittáló kazettaügy kirobbantója mindig képes meglepeté­sekkel szolgálni. Igazi vagány hányaveti makacsságával toppan be időről időre a honi politikusok életébe. Úgy véli - büntetőeljárások miatt foltos múltját sem titkolva -, neki nincs veszítenivalója. Olybá tűnik, arra tette fel az életét, hogy ő bizony leleplezi a hazai politikai elit sajátos hát- térüzelmeit, kisded titkos játékait, ily módon is küzdve a közélet olyannyira áhított tisztaságáért. Hogy aztán Deésy Géza magamagától jött-e rá eme kül­detésének fontosságára és nélkülözhetetlenségére, vagy ő is olyan erők eszköze, akik jobbnak látják megbújni az isme­retlenség homályában, azt ki-ki döntse el az időközben be­következett események alapján. (A Népszavában kipattant botrány nyomán Torgyán József lemondásra kényszerült miniszteri posztjáról. Vizsgálat folyik a kisgazda-elnök jobb keze, Szabadi Béla ellen. Ugyanígy az Agrárinnovációs Kht. pénzügyei kapcsán is, amely társaság irodájában készült az ominózus magnófelvétel. Torgyán Attila az ügynek immár gyanúsítottja. Megbomlott az FKGP addig hangoztatott nagy egysége. A közvélemény-kutatások szerint megnőtt a legfőbb kormánypárt mutatója a népsze­rűségi listán.) Mindenesetre a kazettás koronatanú márci­us végén váratlanul azt is kibökte, hogy tőle már tavaly de­cemberben értesülhettek politikusok a Torgyán-gyermek 3 millió forintos megvesztegetésének a kazetta tartalmával alátámasztott lehetőségéről. Előbb csak a Fidesz és a kis­gazdák, majd - két nap múltán - az MSZP és az SZDSZ parlamenti képviselőiről derült ki: több hónapja tudtak a Torgyán családot érintő esetről. Innentől a történet üzenete már sokkal több - pártállás­tól függetlenül - a minden hájjal megkent politikusok prak­tikáinál. Deésy jelzését ugyanis nem követte az, ami ilyen esetekben nemcsak erkölcsi kötelesség lenne, hanem - or­szággyűlési képviselőkről, különböző parlamenti tisztségek betöltőiről lévén szó - kötelező törvényi előírás is. Vagyis, mint hivatalos személyeknek, haladéktalanul tájékoztatni­uk kellett volna a nyomozásra hivatott hatóságokat. Ezt azonban akkor elmulasztották! Magyarázatokkal persze rögtön készen álltak. Meglehető­sen furcsákkal. A fideszes honatya - aki amúgy igen erélyes szónoklatokban vádol másokat korrupcióval - úgy gondol­ja, neki nem volt tennivalója ezzel kapcsolatban. A folyton a közéleti feddhetetlenség mellett kardoskodó szocialista képviselő egy, a Legfőbb Ügyészségnek decemberben elkül­dött levél egyik részletéről beszél, mondván, abban ő utalt a Deésy-féle gyanúra, ám ezt cáfolják. A kisgazda főrefor­mer sejtelmesen mosolyog. Az SZDSZ szerint őket nem ke­reste meg a kazettás ember. Akárhogyan is áll a dolog, a választópolgár előtt az világ­uk ki az egészből, hogy a jogszabálynak megfelelő cselek­vés, a jogkövető magatartás a magyar állampolgárok szá­mára nem minden szinten egyforma követelmény! Vannak, akik a tudomásukra jutott, bűntény megvalósulására utaló információkat ideiglenesen bezárhatják íróasztalfiókjukba, tartalékolhatják jobb napokra. S előveszik akkor, amikor például egy politikai játszmában elérkezik számukra a leg­alkalmasabb pillanat. (Az már más kérdés: mi van, ha nem jön el ez a pillanat?! Marad minden rejtve? Akkor az sem számít, hogy esetleg tényleg bűncselekmény történt?) S vannak, akik ha netán szembe mernek szegülni a paragra­fusokban foglaltakkal, igencsak pórul járhatnak... Honfitársaink egy részétől így azután nehezen várható el, hogy önként betartsák a mindenkire kötelező szabályokat. Sokan hajlamosak az „egyszerű” gondolkodásra: ha mások bármit megtehetnek mindenféle következmény nélkül, ak­kor ők is. Főképp, ha pont azok cselekednek a paragrafusok ellenében, akiknek épp példát kellene mutatniuk a jogköve­tő viselkedésből. Ezen a ponton pedig nyilvánvaló: a jog hiábavalósága anarchiába torkollhat, káoszt szülhet. Amit, remélhetően, senki sem kíván! Van is csatorna, meg nincs is Selyp A településrészen élők többsége támogatja a lőrinci csatornaháló­zat megépítését. Pozitívan viszo­nyulnak a kezdeményezéshez az egykori cukorgyári lakótelepi la­kások tulajdonosai is - derült ki a tervezett beruházásról tartott közmeghallgatáson. Fónagy László jegyző elmond­ta: családonként mintegy 120 ezer forintot kellene befizetni 8-9 év futamidő alatt, míg a költségek többi részét pályázatokból és tá­mogatásokból fedezné az önkor­mányzat. A kisváros várhatóan térségi beruházásként - Hatvan­nal, Apccal, Zagyvaszántóval és esetleg Keséddel együtt - valósíta­ná meg a szennyvízhálózat kiépí­tését. Varga Antal polgármester sze­rint ma még korai technikai kér­désekről beszélni. Egyelőre a la­kosság szándékait szeretnék fel­mérni, hiszen csak a többség jó­váhagyása esetén vágnának bele a beruházásba. A jelek szerint en­nek nem lesz akadálya, mivel több mint 60 százalékos az igen­lők aránya. Az eseményen szóba került a hajdani cukorgyári lakótelep kér­dése is. Kiderült, az itt lévő tár­sasházak hiába rendelkeznek ki­épített szennyvízelvezető hálózat­tal - amelyből a cukorgyári rend­szeren át folyik el a szennylé -, jo­gilag ez nem minősül csatorná­nak. Ez a megoldás a környezet­védelmi előírásokat figyelembe véve sem tartható fenn a jövőben - nyomatékosította dr. Pokol Ba­lázs, a Mátra Cukor Rt. vezér- igazgatója. Kifejtette: az rt. eltö­kélt szándéka, hogy értékesíti a 88 hektárnyi selypi ingatlanát, amibe a gyártelep és a tó is bele­tartozik. Ez a lakótelepi ingatla­nok - ugyancsak a gyári rendsze­ren át történő - ivóvízellátását is érinti. A Mátra Cukor Rt. e téren is tiszta helyzetet szeretne terem­teni, a mintegy 80 érintett család­nak más megoldáson kell majd gondolkodnia. Szóba került az is, hogy a pri­vatizáció idején a bérlők összkom­fortos vagy komfortos lakásként vásárolták meg ingatlanaikat, s e kategóriákba a szennyvízelveze­tés és az ivóvízellátás is beletarto­zott. A vezérigazgató megjegyez­te: a vevők nem a Mátra Cukor Rt.-vei, hanem egy - az akkori ÁVÜ-höz tartozó - nonprofit szer­vezettel kötötték meg szerződései­ket. Vagyis a lakások jogilag soha nem szerepeltek a később létrejött rt. vagyonában. Mindez azt jelenti, hogy a Mát­ra Cukor Rt. nem kötelezhető a te­lepülésrészi csatornázást érintő anyagi áldozatvállalásra. (tard Magyar Színháztörténet A színházkedvelőknek hasznos kézikönyv­vel jelentkezett a Magyar Könyvklub. A Ma­gyar Színháztörténet első, 1790-től 1873-ig tartó első kötete után most megjelent a hős­korszak történetét bemutató, 1873-1920 kö­zötti kiadvány. Ez az új színházalapítások, az európai színjátéktípusok meghonosodásának kor­szaka. De ugyanide sorolható a kabaré mű­fajának megszületése és virágzása, a díszlet- , a jelmez- és a kosztümtervezés szerepének növekedése, valamint a báb- és előadó-mű­vészet kezdete. A kötet kitekintést ad a külföldi színmű­vészet, különösen a hazánkban is érzékelhe­tő német színjátszás helyzetére. Emellett gazdag információanyagot gyűjtöttek össze az európai törekvésekről, a színházelméleti gondolkodásról és a korabeli kritikák szere­péről is. A Magyar Színháztörténet második kötetének borítója ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents