Heves Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-14 / 88. szám
H í R L A P Heves Megyei Hírlap - 11. oldal 2001. Április 14., szombat MAGAZIN Falakat is dönthet a jó szándék mögött megtalálta a legnagyobb Szent László-freskót. A véletlen segített A felfedezés nem volt egyszerű, hiszen a templomot az idők során többször átépítették. Mindezt tudta Pálos Frigyes is, aki sejtette, hogy az ezer lelket számláló falu kis temploma többet rejt, mint amennyit megmutat Dr. Pálos Frigyes: „Amíg szuszog az ember, addig csinálnia magából, kell valamit’’ - Elromlott a villanyvezeték és a világítás helyreállítása érdekében meg kellett vésnünk a falat - meséli a prépost. - Ekkor derült ki, hogy a felszíni fal mögött húzódik egy építmény is. A felfedezés még nem jelentett feltárást is, hiszen a hatvanas években még nem olyan idők jártak, hogy az efféle restaurációkra egykönnyen engedélyt lehetett volna szerezni. A tereskei fiatal plébános is elutazott Budapestre, a Műemlékvédelmi Hivatalhoz, ám dolgavégezetlenül kellett hazatérnie, mert nem kapott engedélyt a takaró fal bontására, a feltárásra. Ám Pálos Frigyes nem adta fel. Újra elment a fővárosba és bekopogott a hivatali irodába. Az, hogy ezt követően mi is történt, immár anekdotaként maradt fenn műemlékvédelmi körökben. Mindezt Arnóth Ádám, az Országos Műemlék- védelmi Hivatal osztályvezetője mesélte el néhány napja Hatvanban. A hatvani belvárosi temp- ÍX lom külső rekonstrukció- x xja, a rövidesen átadandó Szent Erzsébet Otthon és a már felszentelt kerekharaszti templom megépítése egyaránt a nevéhez fűződik. Néhány napja viszont könyvíróként is megismerhette a publikum Pálos Frigyes hatvani prépost plébánost: A tereskei templom című, gazdagon illusztrált kötetet jegyzi a kanonok, aki az épület szakavatott bemutatása mellett a felfedezés misztikus izgalmát is megosztja az olvasóval. A hatvanas években plébánosként került Tereskére Pálos Frigyes. A középkorban ott bencés apátság volt, templomát a XII. században építették. A fiatal plébános már akkor is vonzódott a művészettörténészethez, így nem csak „munkahelyének” tekintette az imahelyet. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy történelmi felfedezésnek lehetett aktív részese, hiszen az egyik fal Mint mondta, ő még akkor kisgyermek volt, így csak az elbeszélésekből tudja, hogy Pálos Frigyes második útján arról érdeklődött: mi történne, ha az a fal statikai okokból ledőlne? Azt a választ kapta, hogy bizony az elég nagy baj lenne, de visszaépítésére aligha lenne mód, mivel a műemlékvédelmi hivatalnak erre fordítható pénze nincs. A plébános visszautazott Tereskére és nemsokára a fal annak rendje és módja szerint le is dőlt. Királyi freskó Pálos Frigyes azt beszéli el, hogy a látvány valósággal elbűvölte: egy tizenkét méter hosszú freskó került napvilágra. A falfestmény Szent László Itirályunk életének főbb momentumait eleveníti fel, hat jelenetben. Árpád-házi királyunkról jelenleg ez a legnagyobb ismert freskó. Pálos Frigyes 18 évig volt Tereskén. Ezalatt megtörtént a templom teljes feltárása, amely tizenhárom éven át tartott. A közel másfél évtizedes munka eredményét foglalta most a kötetbe. Az olvasó megismerkedhet az apátság történetével, a helyreállítás során feltárt és megőrzött román, gót, reneszánsz és barokk építészeti elemekkel. A megtalált és feltárt legapróbb kő- és tégladarab is építészeti emlék, a múlt féltve őrzött tárgya, de azért a XII. században létesített és folyamatosan fejlesztett apátságnak kiemelkedő értéke a templomban látható középkori falfestmény, a szép reneszánsz pasztofórium és az épségben megmaradt altemplom - olvasható a könyvben, amely a magyar kereszténység ezeréves történetének kiemelkedő hirdetőjeként ismerteti a Pálos Frigyes által feltárt templomot. A hatvani évek A hetvenes évek végén került Hatvanba. Mint mondja, 1953-tól áll kapcsolatban a magyar műemlékvédelemmel, így aztán a resta- urációs munkálatok a Zagyva-parti városban is tevékenysége egyik fő részét képezték. Művészettörténészi és műemlékvédelmi ténykedése elismeréseként három éve a Parlamentben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át. Akkor fejeződött be a belvárosi templom külső felújítása és javában folyt a kerekharaszti templom építése is. Ez utóbbit két éve szentelték fel. A prépost következő nagy res- taurációs terveként a plébánia épületének helyreállítását jelöli meg.- A plébániát a Grassalkovich- ok építtették 1756-ban - magyarázza a prépost. - Igen érdekes helyen van, ugyanis a kastély és a városháza alatt is nagy, középkori pince van, a plébánia alatt viszont nincs. Ennek az az oka, hogy vizes talajra épült. Ráadásul rosszul szigetelt, a helyiségei északra néznek, ezért sötét és dohos volt. A háború alatt, majd ezt követően egy darabig az orosz hadsereg használta. Az összes barokk cserépkályhát ösz- szetörték, a padlózatot elégették, akárcsak az ajtók javát. Az egyház 1946-ban tudta ismét birtokba vénni. Akkor hirtelen tatarozták, ám a megfelelő felújítása immár elodázhatatlan. A falaknak jót tett, hogy bevezettük a központi fűtést, de a megfelelő szigetelést még nem tudtuk elvégezni. Az átkosban több városvezető is rá akarta venni a prépostot, hogy adja át a plébániát, ám az egyházi vezető erre nem volt hajlandó.- A Grassalkovich-örökséget csakis arra használhatjuk, amire építették. Ránk testált penzum ez, amellyel megfelelően bánni nemes, de szigorú feladat - mondja. A prépost most abban reménykedik, hogy a Széchenyi-terv keretében rövidesen a plébánia felújítására is sor kerülhet. A szeretetotthon A Szent Erzsébet Idősek Otthona építése négy éve kezdődött a prépost irányításával. A munkálakeznek lakással, vagy pedig azért, mert korábbi otthonukban nem várja őket senki, tehát gondozójuk sem lenne. Az otthon működtetését az ön- kormányzat is segíti. A prépost úgy véli, hogy idővel a Szent Erzsébetben akár hatvan idős is otthonra lelhet. Az új épület megfelelő elkészítése, az átadás előtti munka a prépost minden idejét leköti. Ám aki jól ismeri, az tudja, hogy a 77 éves egyházi ember az ünnepéNégy éve kezdték építeni a Szent Erzsébet Idősek Otthonát a szerző felvételei tok a pénz függvényében haladtak, ám a konstrukció immár befejeződött. Az otthon belső berendezése folyik. Az épület rövidesen befogadhatja az első lakókat.- Egyelőre huszonegy férőhelyes, de további bővítésre is van lehetőség - mondja a prépost. - A Szent Erzsébet egyfajta átmenet lesz a kórház és az idősek otthona között. Utógondozóként fog működni, ahová azok kerülhetnek, akiknek már nincs hová menniük: vagy azért mert nem rendellyes szalagátvágást követően sem tud majd tétlenül ülni. Hogy a plébánia felújításán túl még miben töri a fejét? Azt egyelőre nem árulja el.- Amíg szuszog az ember, addig csinálnia kell valamit - mondja nemes egyszerűséggel, majd a könyvéből idéz egy zárómondatot: - Míg a messzi múlt- 'ba nyúló gyökereket tisztelettel simogatjuk, hisszük, hogy a jövőt építjük. TOMPA Z. MIHÁLY Nem adják fel a harcot a gyermekükért Szülési rendellenesség folytán epilepsziás görcsök gyötrik az ötéves Márkot A Pélyen élő fiatal házaspár öt évvel ezelőtt boldogan várta a pillanatot: első gyermekük születését. Akkoriban Szolnokon éltek albérletben. Az édesanya pontosan emlékszik a szülés körülményeire. Hosszú órákon át vajúdott, mire a kisfia megszületett. A kis Márk fél éves koráig az átlagos csecsemők életét élte, nem tapasztaltak nála semmilyen rendellenességet. Hat-hét hónapos lehetett, amikor megtorpant a fejlődésben. Ekkor jelentkeztek az első ijesztő görcsös rohamok is. Az orvosok nyugtatták a szülőket: „Nincs nagy baj. Egy kis izomgyengeség az oka a rosszullétek- nek, idővel kinövi majd a baba és szépen utoléri társait. ”. A szülők azonban egyre nyugtalanabbul figyelgették a baba reakcióit. Éjszakánként alig aludtak valamit, mivel észrevették, hogy időnként leáll a pici légzése. Egyéves lehetett a kisfiú, amikor az édesanya riasztó, szörcsögő légzésre lett figyelmes. Mivel a szülés előtt öt évig dolgozott kórházban ápolónőként, biztosan tudta, hogy nagy a baj. Ügyeletes orvost hívtak, aki ránézve a kicsire kijelentette, hogy az vízfejűségben szenved, s ha nem kerül azonnal kórházba, az az életébe kerülhet. Az anya hiába hivatkozott a korábbi diagnózisokra, amelyek kizárták az említett kórt, nem hallgattak rá. Mentőt hívtak a kis beteghez, aki valóban kórházba került. De a betegség igazi okát nem tudták biztonsággal kideríteni. Budapesten is több gyógyító intézményben megfordultak. Ott is sokáig azzal biztatták a szülőket, hogy a fiúcska állapota nem súlyos, s bizonyos, hogy idővel megerősödik és kinövi ezt a kis rendellenességet. Végül a Heim Pál Gyermekkórházban megállapították, hogy nem zár rendesen a kisgyermek gyomorszája, ezért az ételt nem tudja rendesen feldolgozni a szervezete. A gyógyszeres kezelést követően egy időre stabilizálódott Márk állapota, azonban egy év elteltével újra kezdődtek a görcsös rohamok.- Kikapcsolódásként meggyet szedtem a rokonoknál az egyik nyáron, és erre a kis időre édesanyám vállalta Márk felügyeletét - meséli az anyuka. - A távollétemben súlyos roham tört rá a kicsire, teljesen elkékült, anyukám pedig rettenetesen megijedt. Ettől kezdve nem mertem egy percre se magára hagyni a fiamat és újra elindultunk, hogy megtudjuk, mi a baja. Orvostól orvosig mentünk, mire két és fél éves korában kiderült: súlyos epilepsziás. Ettől kezdve a maradék remény is elveszett, hogy valaha is egészségesen élhet. Napi 4-5 erős gyógyszert szed, sokszor az ételt sem fogadja el, s ha mégis sikerül megetetni, gyakran az sem marad meg benne. Van olyan nap, amikor hatszor van rohama, és a legtöbbször éjszaka tör rá a rosszullét. Ilyenkor teljesen legyengül fizikailag, A baj okozója A betegség nem genetikai eredetű - állapították meg a Varga Intézetben -, hanem szülési rendellenesség az oka. A szülés közben fellépett oxigénhiány miatt mozgásában, értelmi fejlődésben elmaradt Márk a normálistól. hiszen se pihenni, se enni nem tud rendesen.- Idén márciusban mégis újra feléledt önökben a remény, hogy javulhat gyermekük állapota... A szülők egyetlen vágya, hogy Márkot lássák járni, nevetni, enyhítsenek a fájdalmán- A múlt év végén a televízióban láttunk egy riportot, amelyben egy hasonló állapotú kislány látványos javulásáról számoltak be. Őt Budapesten, a Varga Intézetben kezelték, s egy év alatt eljutott odáig, hogy önállóan járni kezdett és óvodai közösségbe kerülhetett. Újra remélni kezdtünk és megbeszéltük a férjemmel: mindent elkövetünk, hogy Márkon is segíthessenek. Mivel tartalékainkat az elmúlt években szinte teljesen felemésztette az ápolás, az önkormányzathoz fordultunk támogatásért. Ott készségesen meghallgattak bennünket és biztattak, kezdjük el a kezeléseket. Februárban jártak először a Varga Intézetben.- Teljes felépülést nem ígértek - emlékezik az édesanya -, ám azzal biztattak, hogy a hosszabb ideig tartó, rendszeres kezelések eredményeként sokat javulhat az állapota. Azóta hetente három alkalommal visszük Budapestre, de már most látjuk, hogy a saját erőnkből nem leszünk képesek sokáig biztosítani erre a költségeket. Sajnos a tb nem támogatja az intézetben folyó gyógyító tevékenységet - teszi hozzá -, s más módon sem tudnak segíteni bennünket. Azért is hálásak vagyunk, hogy méltányosságból megítéltek nekünk ötvenezer forintot arFOTÓ: ÖTVÖS IMRE ra az időszakra, amíg hónapokig speciális tornára utaztunk a kicsivel Ézt az összeget is a legkorábban a nyáron tudják majd kézbesíteni. Az önkormányzat egyszeri rendkívüli segélyben részesített bennünket, de ennél többet ők sem tudnak tenni. Naponta telefonálok mindenhova segítségért, de semmilyen támogatásra nem számíthatunk - küszködik a könnyeivel a fiatalasszony. Lévai Béla, az apa is tanácstalan:- Én keresek egyedül a családban, és a fizetésem alig haladja meg a minimálbért. A munkahelyemen így is nagyon megértőén viselkedtek velem. Igyekeznek úgy beosztani, hogy a kezelésekre felvihessem Márkot, ám ezt sem várhatom el a végtelenségig. Van egy húszéves, rossz műszaki állapotban lévő autónk, amivel Pestre viszem a családot, de attól félek, hogy a kocsi is cserben hagy bennünket egyszer. Nincs pénzünk arra, hogy tisztességesen rendbe hozassuk. Egy hónap alatt 120 ezer forint ment el az útiköltségre, a kezelésekre. Minden kis tartalékunk elfogyott. Havonta 60 ezer forintból élünk, és tudjuk, hogy előbb-utóbb nem lesz miből utaznunk. Hiába értenek meg bennünket és sajnálnak a hivatalokban, ebből nem tudjuk megoldani a gondunkat. Amikor megtudtuk, hogy Márk milyen súlyos beteg, feladtuk a szolnoki albérletet, és itt vettünk egy pici házat Pélyen, hogy legalább a feleségem édesanyja be tudjon segíteni. Azt is mondták már, hogy nyugodtan vállalhatunk még egy gyermeket, hiszen biztosan egészséges lesz. Hiába szeretnénk, ilyen körülmények között nem vállalhatunk még egy kicsit.- Tudja, én öt éve sehova nem mozdultam ki - folytatja az édesanya. - Mi szórakozásra, nyamlásm nem gondolhatunk. Márkot nem le hét egyetlen pillanatm sem magám hagyni, és nincs, aki vállalja a felügyeleté, hiszen mindenki fél a rohamoktól. Én magam éjszakákat nem alszom, a napjaim pedig azzal telnek, hogy segítségért telefonálgatok. Azt is kérdezték már tőlünk, hogy miért nem adjuk intézetbe a kicsit. Ez soha eszünkbe sem jutna. Ha valaki érezné, hogyan kapaszkodik belém a fiam ha szenved, halátná, miként nyugszik meg a hangomtól a simogatásomtól ha fél soha nem tenne fel üyen kérdést. Egyetlen vágyunk, hogy Márkot lássuk járni, nevetni, hogy enyhítsünk valahogy a fájdalmán és a kiszolgáltatottságán. Ehhez kérünk segítséget. Bárhonnan, bárkitől. BARTA KATALIN
