Heves Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-14 / 88. szám
10. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP MAGAZIN 2001. Április 14., szombat „Noé egyszer bort ivott, megrészegedett...” A szőlő és a bor a kultúr- és vallástörténetben a tavasz legjelesebb ünnepén A tavaszi ünnepkör legjelesebb ünnepe a húsvét. Igaz ugyan, hogy a körülötte lévő napok szokásaiban a legnagyobb szerepe a víznek van, a külsőleg, belsőleg tisztító, gyógyító víznek, ám az ünnephez közeledvén most mégis a szőlő, a bor, a húsvét és a vallás kapcsolatáról idézzünk fel néhány gondolatot utalva a helyi sajátosságokra is. Noé az első szőlőtelepítő, borkészítő A bor és az ember már a vízözön előtti időkben kapcsolatban voltak, a bor élettani hatása már ebben az időben ismert volt. A Biblia szerint, amikor a „föld romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal”, Isten vízözönt bocsátott a földre. A csapást egyedül Noé és családja élte túl. Az özönvíz vége után „Noé elkezdte a földet művelni és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett... ” {Móz 9, 20-21). Az ember és a bor kapcsolatának ez a legkorábbi említése. Noé azonban csak vadszőlőt talált, melynek bora savanyú volt, ezért összekeverte az oroszlán, a bárány, a disznó és a majom vérét. Ezzel az eleg- gyel megtrágyázta a vadszőlőt, s úgy annak termése édes lett. A magyar nép körében élő mondák szerint, amikor véget ért az özönvíz és megkezdődött a víz apadása, Noé vesszővel mérte a víz mélységét. Ezekből a leszúrt vesszőkből lettek az első szőlőtőkék. Istenek és a bor Egyes népek, vallások dicsőítik a részegséget, a régi népek még Istent is találtak a bornak. A görögök boristene Dionysos volt, akinek tisztelete a mákoktól származik. Dionysos papjai az istenség orgiasztikus szolgálatát látták el. A görögök, bár átvették Dionysos tiszteletét a mákoktól, s ő lett a földművelő lakosság istene, a féktelen orgiák mégsem terjedtek el. Dionysosnak hat ünnepe volt egy évben. Ősszel a szőlőtőke és hordó ünnepe, a borsajtóé januárban, a hordónyitásé tavasszal. A boristen hívei szerint azokat, akik Dionysost befogadták, az istenség megajándékozta becses ajándékával a szőlő és a bor ismeretével. A rómaiak boristenét Bacchus- nak nevezték. Kultusza a Dionysos-kultusz másolata volt, de a rómaiaknál széles körben elterjedt Bacchus orgiasztikus ünneplése is. A Bacchus-kultuszból eredő bacchanália eredendően az istenség tiszteletére rendezett ünnep volt. Havonta öt alkalommal ünnepeltek. Az eseményen csak nők (bacchánsnők) és néhány kiváltságos férfi vehetett részt. Ezeket az összejöveteleket a szenátus Kr. e. 186-tól szabályozta és ellenőrizte, mivel csakhamar a bűnözés melegágyaivá váltak a Bacchus- ünnepek. Bor a Bibliában A bort a Biblia 54 alkalommal említi meg, szinte mindannyiszor alapvető élelmiszerek, gabonafélék, kenyér, olaj kíséretében. Ez a felsorolás arra enged következtetni, hogy a bor Isten akaratából a legfontosabb táplálékok között foglalt helyet. Mértékletes fogyasztása és okos alkalmazása fertőtlenítésre, az emésztés elősegítésére, orvoslásra kifejezetten hasznos. A Biblia elítéli a részegséget. Olyan tettnek minősíti, amely kizár az Isten országából, de megengedi, hogy a bort kellő mértékkel élvezeti cikként is használja az ember. Jézus Krisztus életében a bor különösen kitüntetett szerephez jut. Példabeszédeiben szívesen használ szőlővel és borral kapcsolatos képeket Első csodatevése - a kánai menyegzőn borrá változtatja á vizet - szép példája annak, hogy a bor mértékletes fogyasztása ter mészetes cselekedete az emberi életnek, amit az Isten megszentelt és jóváha gyott. Jézus önmagát is a szőlőtőkéhez hasonlította: „Én vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a szőlősgazda, Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad és én őbenne az terem sok gyümölcsöt..." (Jn 15,5) A bor a keresztény vallásban legnagyobb szerepet az utolsó vacsorán kapott. Jézus az utolsó vacsora estéjén a kenyeret önmaga testére, a bort pedig önmaga vérére változtatta. És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. ” (Lk 21,19, 20) A bor, amely a szentmisében újra és újra Jézus vérévé változik, a pap szavára megtisztítja és gyógyítja a lelket. A misebor fehér vagy vörös - ez utóbbi ajánlottabb -, csak szőlőből sajtolt, adalék anyagoktól mentes, természetes színbor lehet. A bor tehát a vízözön óta hosszú utat tett meg az emberiség kultúrtörténetében. Az Isten akaratából a kenyérrel az emberiség megszentelt táplálékává lett. Szőlővédőszentek A szőlővédőszentek kultusza az egyházi liturgia, a néphagyományok, az időjárási megfigyelések, jóslatok keveréke. A szőlőpatrónusok tisztelete és fontossága a mindennapi munkához kapcsolódott. Orbán középkori szent, akinek kultusza a 17. században alakult ki többek között Észak-Magyarországon is. Orbánt a szőlőművesek, kádárok, kocsin á r o s o k , pudárok (szőlőcsőszök) választották patrónu- suknak. Képmása szőlőprést, kádárcéhzás- zlót, hordófeneket díszített. Névünnepét, május 25-ét a nyár kezdőpontjának tartották. A szőlőket azért helyezték oltalma alá, hogy megvédje a kora nyári károk ellen, ugyanis eb- Anton Krem: Részeg ben az időszak- képtára) ban még támadhat a fagy, súlyos károkat okozva a szőlőben. Orbán „söpri a termést a faggyal”. Orbánt, miután római pápa volt, mindig pápai ornátusban, fején tiarával, kezében aranyke- hellyel ábrázolják. Medárddal együtt az egri kádárcéh patrónusá- nak választotta. Medard frank földről származott. A hívő nép szentként tisztelte. A néphit szerint, ha Medárdkor (június 8.) esik, 40 napon át esős idő várható. Medárd a gabonaaratás és szüreti munka védőszentje, a szürete- lők pártfogója. Az utolsó fagyosszent. Napjához Európa- szerte időjárási megfigyelések, regulák fűződnek. Medárdus tájban a nyár hideg faggyal nem jár. A szőlőben nem lesz kár, minden bő szüretre vár.” A legjelentősebb szőlővédőszent borvidékünkön Do- nát, aki a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. A villámcsapás, jégeső távoltartásáért könyörögtek hozzá. A szőlőkben szobrot, kápolnát állítottak neki, legtöbbször tiszteletére szentelt haranggal, abban a hitNoé című képe (Dobó István Vármúzeum ben, hogy a harangzúgás „visszaveri” a mennydörgést. Egerben szobrok, kápolna, temető, valamint dűlőnév őrzi emlékét. Elsőként 1716-ban Erdődy Gábor püspök állított Szent Donát-szobrot a ciglédi szőlőhegyen. Talapzatán Mózes második könyvéből vett idézet volt olvasható: „Kiterjesztem az Úrhoz kezeimet, megszűnnek a mennydörgések és jégeső nem lészen”. Egerben néhány év alatt kialakult az a szokás, hogy minden esztendőben július második hétvégéjén búcsút rendeztek és körmenet indult a szoborhoz. Miséztek, litániát mondtak, imádkoztak, hogy Szent Donát „járjon közbe” az Urnái: a jégeső és a viharkár kerülje el a szőlőhegyet. Évszázadokon át állt szobrát a II. világháború után rombolták le, így az egri Donát- kultusz - legalábbis külsőségeiben - abbamaradt. Az elmúlt években a hagyományt újraélesztették. Ebben az évben már negyedik alkalommal tartják majd a Donát-napi borünnepet. A szent szobra a Donát-dűlőben újra a szőlőnek kedvező időjárásban bizakodó szőlészek, borászok hitét hirdeti.- CZÉKUS Szt. Donát szobra a Donát-dűlőben PERL MÁRTON KÉPRIPORTJA Szt. Donát és Szt. Medárd az egri bodnárok céhládáján (Dobó István Vármúzeum)
