Heves Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-07 / 56. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap P F . 2 3 ■ 2001. Március 7., szerda Családokon segítettek A kis tagocskák rossz lóra tettek Nyílt levél az FKGP Heves megyei elnökének A Heves Megyei Hírlapon keresz­tül szeretnék köszönetét mondani a Heves Megyei Nyugdíjasok Szö­vetsége elnökének, Bujdosó Sándoménak azért a fáradságot nem kímélő munkájáéit, amit a Hevesi Nagycsaládosok Egyesüle­téért és a Heves és környékén élő árvízkárosultak és nehéz helyzet­ben lévő családok érdekében tett. Az ő kezdeményezésére sikerült összegyűjteni Veszprémben egy IFA adományt, amellyel már Heve­sen 85 családon segítettünk, Hevesvezekényre pedig a nyugdí­jasok egyesületének egy ZUK ado­mányt továbbítottunk. Az ő segít­ségével sikerült az IFA benzinkölt­ségét is rendezni. Itt szeretnénk még köszönetét mondani Godó Lajos (MSZP) országgyűlési képvi­selő úrnak segítségéért, ő ugyanis egy számítógépet szerzett egyesü­letünknek, mely munkánkhoz nél­külözhetetlen. Már csak egy nyom­tatóra lenne szükségünk. Továbbá kérem Heves és környéke polgár- mestereit, hogy jelezzék egyesüle­tünk vezetőjénél (Tóth Lajosné, 3360 Heves, Batthyány u. 116., tel.: 36/347-138) azon családok névso­rát, akiken egyesületünk ruhane­műkkel (téli, nyári cipő, csizma, kabát) segíteni tud. __________■ v ény szerint a határon túli magya­rok is itteni gyógykezelésre lenné­nek jogosultak. Ez azt jelenti, hogy tizennégymillióra növeked­ne elvileg az itthoni gyógyellátás- ban részesülők száma. Ha feltéte­lezzük is, hogy gyakorlatilag a ténylegesen kezelésre átjövök nem lesznek többen néhány tíz­ezernél, ki hiszi el a kormány ígé­retét, hogy az nem az itthoni bete­gek rovására fog történni?! Az Egészségügyi Minisztérium a szakorvosi rendelők túlterheltsé­gének csökkentésére arra készül, hogy azok csak háziorvosi beuta­lóval fogadják a betegeket ott is, ahol eddig arra. nem volt szükség. Kérdezem, hogy a határon túlról érkezőknek talán a román házior­vos adja a beutalót? Ha viszont azok beutaló nélkül mehetnek szakorvosi rendelésre, akkor azok a magyarok, akik külföldön fizetik a betegbiztosítást, előnyben lesz­nek azokkal szemben, akiktől itt­hon vonják le jövedelmükből azt. Igazságos lenne ez így? Kardos Márton (rím a szerkőben) zók is tapasztaltunk. Az itt dolgo­zók valóban komolyan veszik hi­vatásukat, melyet úgy érzem, iga­zán szolgálatnak tekintenek, ahol a beteg az első. S ez manapság rit­kaság, ezért is ragadtam tollat, hogy leírjam, vannak még ilyen orvosok, nővérek, akik a betegért munkálkodnak. Külön szeretném megköszönni a főorvosnőnek, hogy a 79 éves, halmozottan be­teg édesanyám szemét sikeresen megműtötte. Az osztály valamen­nyi dolgozójának kívánom, hogy maradjanak olyanok továbbra is, amilyennek megismertük őket, maradjanak ilyen nagyszerű em­berek, munkájukhoz kívánok sok sikert, erőt, egészséget! Káli Klára Besenyőtelek „ISTEN”! „HAZA”! „CSALÁD”! Ön e három szép jelszó mögé bújt párt­nak hűen és kitartóan képviseli a megmagyarázhatatlan kínos ügyeit. Azért írom az „ügyeit”, mert a sok­ból még egyetlenegyet sem sikerült az igazság útjára terelniük. Az utóbbi hetekben ugyanis az ország figyelmének központjába ke­rült az Ön által Istennek hitt Elnöke. Bár Ön, Elnök úr, ezt diplomatiku­san akarta elhárítani. A sajtó szerint ugyanis a vád-leveleket papírkosárba dobta vagy dobatta. Kár volt. Hagyhatott volna belő­le egy párat, hátha egyszer még hasznára vált volna. Talán egy idő után rájött volna, hogy Ön nem egy pártnak, hanem egy szektá­nak volt a tagja. A kis tagocskák, akik a mézes­üveget kívülről nyalogatják, ők már rájöttek, hogy rossz lóra tettek. Elve­szett az ország mezőgazdasága, és csúfot űztek a közel százéves párt alapítóiból is. Ne ezek mögé bújjon Gyimóthy úr is, aki még a szemét sem tudja nyitva tartani. Úgy néz ki a képer­nyőn, mint egy vakondok. Tulajdon­képpen mit akart az Önök pártja? Hatalmat? Hát meg is kapták, csak nem tudtak vele mit kezdeni. Azt hitte az Istenük, hogy ő már csak ellenőriz, számon kér, senki­nek semmi köze ahhoz; mit csinál, merre jár, hogyan teszi, meddig végzi. Jobban járna, ha nem az or- dítozásban, hanem a csendesség­ben rejlene az ereje. Ha magáról hallgatna, másokról nem beszélne, talán ezért még tisztelnék is. Ahogy megismerte az ország Máriát és Jó­zsefet, nem a biblia Szent Család jut az eszükbe. Na de térjünk vissza szűkebb kis hazánkba, ahol igencsak sok tenni­valója akadna egy igazi megyei el­nöknek az agráriumban. Ahogy én látom, Önt egy sekrestyési rang illeti meg e beosztásban. De ha Önt IS­TEN segíti, mert ő felkarolja a kisde­deket és a kicsiny hitűeket, akkor a tizenkilenc sekrestyésből egy páran talán még ebben az évben, de legké­sőbb a választások után gyaloghin- tón kicipelhetik az Istenüket a Parla­mentből. Ez nem sok embernek adatik meg, de akik hűek marad­nak, övék lesz-e Isten országa? Ők eljutnak a Kánaán földjére, Ko­lumbiába. Nem koka­int termelnek majd, ami ráfizetéses, ha­nem „PETREZSE­LYEM JÓSKA” Kft.-be tömörülve gazdaságos zöldségtermelést hoz­nak létre a dzsungel­ben. ISTEN Önöket úgy segítse mi­nél előbb, akkor talán még maradna pénz az agrárvilág támogatására. Nem a bandatagokkal „kineve­zem az utódomat” alapon, hanem egy igazi pártelnöke lenne a hazá­nak, akit nem lenézne az ország, ha­nem felnéznek rá. Akivel büszkén, felemelt fővel, országának, tagságá­nak elismerésével léphetnénk át az Unió küszöbét. Mert ez az összeállítás olyan, mintha én gatyában szeretnék be­menni az Operába. Miért akar Ön Máté úrnak fegyelmit adni? Mert ő ki merte mondani az igazat? Önből már a Torgyán-féle utánzások nyila­doznak. Vagy talán félti a dicsőítésért járó hűségpénzt? Még hogy „dehonesztálóan” nyilatkozott, magyarázza már meg ezt a szót, Elnök úr. Magyarul biztosan annak ad értelmet, hogy nem ért egyet az Önök által hitelt nem érdemlő öndicséretekkel és ígérgetésekkel. Ez a csokorba kö­tött mezei virág, amit Önök párt­nak neveznek, a hozzá nem értés­ből soha-soha nem tud teljesíteni. Végezetül annyit még, Elnök úr, hogy most már bebizonyoso­dott a Máté úr igazsága, düledezik a párt-isten háza a megyében is, ez nem szóbeszéd tárgya, ez már tény. Ha valaki még ezek után is hisz Istenében, az kövesse őt a tá­vozások útján. Talán még nem késő átszer­vezni ezt a pártot, vannak még benne igazi aranykalászos kis­gazdák, akik nem a nyomorúság kapuját akarják az országra zár­ni, hanem becsülettel és emelt fővel nyitnak majd az unió felé. Hiszem, hogy van még igazi magyar e kis hazában. így bizako­dom szűkebb hazám egyik kis fa­lujában, Gyöngyöshalászon, a Vi­rág utcában. Jobbik József (rím a szerkőben) Megépült az út Egerben a Bolyki Tamás utcá­ban 23 évvel ezelőtt épült az el­ső családi ház. Az utca burko­lata azóta semmit sem válto­zott. A város vezetése mindig halogatta az út megépítését, különböző okokra való hivat­kozással. Merczel József képvi­selő úr segítségével tavaly év végén végre megépült, nagy nehézségek árán, kiváló minő­ségben, annak ellenére, hogy a domborzati viszonyok különle­ges feladatok elé állították az építőket. Az ott lakók ezúton is szeretnék köszönetüket kife­jezni Merczel József képviselő úrnak és a főmérnöki iroda munkatársának, Katonáné Vendre Máriának. (Név és rím a szerkőben) Őrködjünk együtt! Szeretnék köszönetét mondani a rendelőintézetek felettes szer­veinek, akik reagáltak jó szán­dékú Körzetorvosi vérnyomás- mérők hitelesítés nélkül? című cikkemre, és intézkedtek. Intéz­kedésük nyomán valóban meg­újultak a rendelőintézetekben a vérnyomásmérők, így valóban hozzájuthatnak a betegek a megfelelő gyógyszereikhez. A rendelőintézetektől pedig elné­zést kérek az elviselt kellemet­lenségekért! De a betegek érde­kében tettem. Kérem önöket, to­vábbra is őrködjenek együttesen az egészségünk felett! Marosfalvi Pál (rím a szerk.-ben) Segítettek A gyöngyösi Bugát Pál Kórház központi aneszteziológiai és in­tenzív betegellátó osztályon dr. Bolgár György oszt. főorvos úr­nak és az osztályon dolgozó or­vosoknak és ápolónőknek a 83 éves Patócs Jánosné édesanyám talpraállításáért köszönetemet fejezem ki, és az elkövetkező időkre nagyon jó egészséget és ilyen lelkiismeretes dolgozókat kívánok a leendő betegeknek. Orosz Jánosné Gyöngyös, Püspöki u. Emlékezetes esküvő Ezennel mondunk köszönetét azoknak, akik ajándékaikkal tet­ték felejthetetlenné a Heves Me­gyei Önkormányzat Gyermek- otthon verpeléti lakásotthoná­ban élő két fiatal február 10-i há­zasságkötését. Külön köszönjük a támogatást Verpelét község polgármesterének és jóléti szol­gálatának, a helyi cukrászdá­nak, a siroki pékségnek, az in­tézmény összes csoportvezető­jének, Kocsa Erika igazgatónő­nek és a Heves Megyei Önkor­mányzatnak. Mit bír el a hazai egészségügy? Kérdések a „fekete angyal’’ nyomán Harminc-negyven idős beteget küldött a másvilágra a Nyírő Gyu­la Kórház ápolónője. Az igazgató szerint ez azért történhetett meg, mert három helyett csak egymaga felügyelt negyven-ötven betegre. Ha többen vannak, egymást is el­lenőrizhették volna. Nem jutott pénz több ápolóra. Talán ha sze­rényebben ünnepeljük az immár tizennyolc hónaposra hosszabbo­dott millenniumi évet és keveseb­bet költ a kormány ország-imázs- ra, talán a sok-sok tízmilliárdból több jutott volna a kórházaknak. Hazánk egészségügye siralmas állapotban van. Meg kell nézni, hogy órákig kell várakozni a házi­orvosi rendelőkben. A szakorvosi vizsgálatok némelyikére napokkal vagy hetekkel előbb kell előjegyez­tetnie magát a betegnek. Tudok olyan esetet, amikor egy tizenöt perces gyomor- vizsgálatra február 8-án jelentkező beteget csak má­jus 4-re jegyezték elő. Egészség- ügyi intézményeink tízmillió ma­gyar egészségét vigyázzák, gyó­gyítják nehéz feltételek között. A most tárgyalás alatt álló státustön Ahol a beteg az első Szeretném megkérni Önöket, hogy lapjukban hozzanak le egy köszönetét az egri Markhot Fe­renc Kórház szemészeti osztályá­ról, ahol többek között édes­anyám is feküdt február 19- 23-ig. Itt olyan körülményeket és bánásmódot tapasztaltunk, ami példa lehet nemcsak az egri kórház többi osztályának, hanem az ország bármely intézményé­nek is. Most, hogy olyan sokat hallunk az egészségügy nehéz helyzetéről, mégis akadnak kivé­telek, s erre a fent említett osztály a példa. Az itt tapasztalt rend, fe­gyelem, pontosság, emberség, a betegért való tevékenykedés, me­lyet mind a főorvos úr, orvosok, nővérek, sőt még a takarítónők ré­széről, mi, látogatók, hozzátarto­Iskola a megye szélén Megyénk délkeleti részén, Vámosgyörk és Visznek között, Gyöngyöstől félórányi uta­zásra szinte félszigetként nyúlik a hevesi tájba Jászárokszállás. Mivel ez a jász város már Szolnok megyéhez tartozik, ezért térsé­günkben sajnos kevés szó esik az oly sok, gyöngyösi vonzáskörzethez tartozó, Heves megyei polgárokat érintő történésről. Jelentős számot képvisel a jászsági város Deák Fe­renc Gimnáziumában és Közgazdasági Szakközépis­kolájában tanuló hevesi diákok száma. Ebből kifolyó­lag ennek az iskolának nem lebecsülendő megyénk közoktatásában betöltött szerepe. Én a középiskolai tanulmányaimat - szintén Heves megyeiként - ebben a jászsági iskolában végzem, a 9-12. osztályt a gim­náziumi, míg a 13. évfolyamot szakképzés keretében, a közgazdasági tagozaton jelenleg is folytatom. Az elmúlt csaknem öt év alatt az iskolától a köte­lező tananyagon kívül annyi pluszismeretet és em­beri tartást kaptam, ami arra indított, hogy megpró­báljam szerény eszközeimmel felhívni a figyelmet erre az iskolára, ugyanakkor köszönetemet és hálá­mat fejezzem ki az iskola vezetésének és tanári kará­nak az eredményes és diákcentrikus oktató-nevelő munkájáért. Hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a közgazdasági szak tanulói az idei tanévben ősszel Pozsonyban nemzetközi tanulmányi versenyen vet­tek részt - országunkat két iskola képviselte -, a ta­vasszal pedig az ausztriai Salzburgban lesz hasonló megmérettetésre alkalmunk. Iskolánk tanirodájában kapjuk meg a lehetőséget az elméleti tudás gyakorlati alkalmazására, már az első osztálytól kezdve, ezzel is segítve az elhelyezke­dési esélyeinket. A taniroda magas színvonalát jelzi, hogy dán, német, cseh, szlovák, osztrák és orosz is­kolákkal is kapcsolatban állunk, természetesen ide­gen nyelveken. Az általános informatika tanítása heti négyórás, ennek köszönhetően az első két évfolyam elvégzését követően megszerezhető lesz az ECDL, az európai számítógép-felhasználói vizsga, de a közgazdasági szakon a 3. évfolyamtól kezdve a szaknak megfelelő számítástechnika oktatás, gépi könyvelés is folyik. Az igaz, hogy intézményünkben nincs felvételi vizsga sem az első, sem a 13. szakképző évfolyamra, de a bennmaradás feltétele a kitartó és szívós tanu­lás, mert hisz „a tudomány gyökere keserű, de gyü­mölcse gyönyörűséges”. A fentiek alapján nem véletlen az, hogy sok diák- ’ társam gyöngyösi vagy környéki, de vannak Párádról és Mátraderecskéről is tanulók. Fodor Róbert 13. osztályos tanuló (rím a szerk.-ben) Nemzeti dal „anno” 2001 Sehonnai bukott gazda,/ Térdig jár már a gazba/ Nincsen pénze s becsülete,/ A kormányból is kiüzetve/ A magyarok Iste­nére esküszünk, esküszünk,/ Kisgazdák veled tovább nem leszünk. Hittünk neked mostanáig,/ Feltoltunk az országházig/ Hazudtál, mint Háry János,/ Megunta ezt falu, város./ A ma­gyarok Istenére esküszünk, esküszünk,/ Hogy veled Kolumbiába nem megyünk. ^ Klûfû r, Élete nagy pillanatainak eseményeit- névnap, születésnap, gyermekszületés, házasságkötés, házassági évforduló, baráti összejövetelek ­tudassa szeretteivel, ismerőseivel, barátaival 9x5 cm-es nagyság: 3500 Ft Ha előfizető, Jl 500 Ft-tal * kevesebb! ^ * ■ !s->VÁ5 HEVES « MEGYEI HÍRLAP-ban 4,3 x 5 cm-es nagyság: 2000 Ff Jókívánságait bármelyik hirdetésfelvételi irodában feladhatja. Amennyiben kevés az ideje, vagy olyan helyen lakik, ahol nincs hirdetésfelvételi iroda, jókívánságait postán is föladhatja. Önnek nem kell mást tennie, csak kitölteni a szelvényt és a befizetést igazoló postautalvány eredetijét u a megjelentetni kívánt fotóval és a hirdetési szelvénnyel együtt eljuttatni címünkre: -gpi Heves Megyei Hírlap IhJ Ege,, Barkóczy a. 7. 3300 ^ p, KEDVEZMÉNY! ' A borítékra írják rá: „Családi események” X Szöveg: Köszönet a gyors segítségért Az 1999-es nagy tiszai áradás ugyan elkerül­te községünket, de a nyomában keletkezett alattomos belvíz jelentős károkat okozott Pélyen is. Két családi ház annyira megron­gálódott, hogy a benne lakókat ki kellett költöztetni. Az egyik életveszélyessé vált családi ház a miénk volt. A községi önkormányzat segítségével előbb szükséglakásba költözhettünk, majd sikerült csa­ládi házat vásárolnunk. A nehéz napokban jóle­sett minden segítség, hiszen mindig súlyos prob­lémákkal küszködő család voltunk. Férjem két és fél évtizede rokkantnyugdíjas, négy gyermeket neveltünk fel. A mindennapos gondokat csak sú­lyosbította, hogy lakásunkat elveszítettük. Né­hány hónapja új otthonban lakunk, de ebben a lakásban nincs vezetékes gáz. Reményünk sem volt, hogy valaha is be tudjuk vezetni a gázt, hi­szen annak számunkra magas költségét önerőből nem tudtuk volna előteremteni. A minap azon­ban - Marinkás Sándomé és Kádár Pál, a helyi nyugdíjasklub vezetői által szervezett gyűjtés eredményeképpen - a nyugdíjasok baranyai cso­portja és a Heves Megyei Nyugdíjasok Szövetsé­ge sietett segítségünkre. Családomnak és bajba jutott másik társam, Szécsi Jánosné családjának egyformán 225-225 ezer forint segélyt gyűjtött össze és adott át. A váratlan segítség mindkét család részére a legjobbkor érkezett. Bensőséges ünnepség keretében adták át febru­ár 22-én részünkre az összeget, Godó Lajos or­szággyűlési képviselő, Kalmár Mária polgármester, Bujdosó Sándomé, a megyei szövetség elnöke, Üszögi-Bleyer Jenő országos elnök és Jankovics György, a szövetség alelnöke jelenlétében. Mindketten meghatódva és könnyes szem­mel vettük át az ajándékot, hiszen mindenki is­meri a nyugdíjasok nehéz helyzetét, átérezheti helyzetünket. Jólesett hát az együttérző és tet­tekben is megnyilvánuló szolidaritás közeli és távoli nyugdíjastársainktól. Amiért ezúton is sorstársam, Szécsi Jánosné nevében is hálás szívvel mondok köszönetét minden segítőnk­nek: a baranyai, a Heves megyei nyugdíjasok­nak és szövetségük képviselőinek, akik jelen­létükkel is megtiszteltek bennünket, és szemé­lyesen adták át a gyűjtött „ajándékot”. Zagyva Jánosné Pély, Arany J. u. 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents