Heves Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-26 / 71. szám
Ilii Bl 2001. Március 26., hétfő H O R I 2 O N T Heves Megyei Hírlap - 7. oldal Kilakoltatják a vállalkozó tanárnőt? A pedagógusnak azonban nincs hová mennie Csökkenőben a tuberkulózis A rendszeres tüdő szűrésnek pozitív a hatása megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) Bezörgettek és érdeklődtek, hogy mikor költözöm. Megmondtam, hogy nincs hová mennem, tehát maradnom kell. Ennek ellenére a zaklatások mindennaposakká váltak. Október utolsó vasárnapján rövid időre elutazott és hazaérve nem tudott bemenni a lakásába, mivel a kapuban álló kigyúrt fiatalember nem engedte be.- Az utcáról néztem, ahogy több mint ezerkötetes könyvtáramat, a ruháimat, a bútoraimat az udvarra dobálják - mondja. H. Mária végül rendőri segédlettel visszajutott a házba, de mint mondja, azóta nincs nyugalma. Néhány napja a ház új tulajdonosának jogi képviselője a lakás elhagyására szólította fel. Ellenkező esetben kilakoltatási pert indít ellene. Az ügyvéd arra hivatkozik, hogy H. Mária és az új tulajdonos a lakás kiürítéséről szóban megállapodott. A pedagógus szerint ilyesmi nem történt, hiszen nincs is hová költöznie. H. Mária annak idején magánlaksértés miatt feljelentette a lakásba behatolókat, azt is panaszolva, hogy értéktárgyai eltűntek és ruhái, bútorai egy része is megsemmisült. A rendőrségtől pár napja kapta meg az értesítést, mely szerint a bepanaszoltak ellen az eljárást megszüntették.- Mindezt furcsállom, hiszen éppen rendőri segítséggel juthattam vissza a lakásomba, s így a kapitányság emberei is meggyőződhettek a magánlaksértésről. Azt is láthatták, hogy milyen állapotba került a házam - mondja. A pedagógus a vizsgálati alosztály határozatát megfellebbezte a kapitányságon. Ugyanakkor a katonai főügyészséghez fordulva az ügy megfelelő kivizsgálását kérte. Mint mondja, nem költözik, hiszen nincs hová mennie. _________________________TOMPA Z. MIHÁLY Megmutatták, hogy mit tudnak. A Mátra Művelődési Központ tizedik alkalommal rendezte meg a nyugdíjasok Ki Mit Tud?-ját. A hét végén több száz résztvevő mintegy 120 - a legkülönfélébb műfajokba sorolható - produkcióját láthatta és élvezhette a közönség Gyöngyösön. A színpadi műsorok mellett egy fotókiállítást is rendeztek, az eltelt egy évtized hasonló rendezvényeinek legemlékezetesebb pillanatait ábrázoló felvételekből fotó: suha péter (Folytatás az 1. oldalról) A tüdővésznek nem volt hatásos gyógyszere, terjedését elősegítették a korra jellemző kedvezőtlen szociális viszonyok, az egészségtelen és túlzsúfolt lakások, az alultápláltság, a higiénés ismeretek és feltételek hiánya. E kilátástalannak tűnő helyzetben volt kiemelkedő jelentősége annak, hogy 1901-ben megnyílt az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet elődje, az Erzsébet Királyné Tüdőszanatórium, amely hangsúlyozottan a szegény sorsú tüdőbetegek gyógyítását szolgálta. Az átadás elindított egy folyamatot, amelynek eredményeként kiépült a tüdőbetegek gyógyítását szolgáló intézményhálózat. Hatásos gyógyszerek birtokában a tuberkulózis mára meggyógyítható, megelőzhető - betegséggé vált. Voltak szakemberek, akik két évtizede napjainkra a tbc teljes felszámolását jövendölték. Az elmúlt tíz év eseményei sajnos rácáfoltak a derűlátó jóslatokra. Az 1990-es évektől emelkedő tendenciát mutató megbetegedéseknek különböző okai voltak: az USA- ban az AIDS, Nyugat-Eu- rópában a bevándorlás, Közép- és Kelet-Európábán a gazdasági-társadalmi átalakulással járó létbizonytalanság, munkanélküliség, hajléktalanság és belső migráció. Ebben a helyzetben hazánknak felbecsülhetetlen értékű előnyt jelentett, hogy sikerült megőrizni a tüdőgyógyászati ellátás intézményrendszerét, szakembergárdáját. A megváltozott helyzetre kidolgozott új Nemzeti Tuberkulózis Program alkalmazásával a járványgörbe emelkedését 1995-re sikerült megállítani, így tavaly a betegszám a korábban legkedvezőbb 1990. évire csökkent. A hazai tuberkulózis-járványnak jelenleg két jellegzetessége van. Az egyik a területi megoszlás egyenlőtlensége: míg a megbetegedések zöme az ország északkeleti megyéiben, valamint a fővárosban és környékén fordul elő, addig a Nyugat- Dunántúlon alig van tbc-s beteg. A másik, hogy a csökkenő betegszám mellett aránylag sok a súlyosan fertőző és a visszaeső beteg, s megjelentek azok a „re- zisztens" esetek, akiknek a betegsége az általánosan használt és leghatásosabb gyógyszerekre sem reagál. Ezek azt jelzik, hogy a beteg nem vette be a számára előírt gyógyszereket. A kezelésük az átlagosnál is hoszA tbc tünetei A tébécés beteg jellemzői: korai stádiumban gyengeség, fáradékonyság, éjszakai izzadás, ingerköhögés, fogyás - mindezek hónapokig is eltarthatnak. Súlyoá esetekben láz, véres köpet, fulladás a jellemző. Maga a betegség cseppfertőzéssel terjed, így a beteg a környezetében lévő embereket is veszélyezteti. szadalmasabb, drágább, sok mellékhatással -jár és kevésbé eredményes. Kelet-magyarországi viszonylatban e betegséget tekintve Heves megye helyzete a legjobb. Dr. Tóth Erzsébet szerint ennek két fő oka van. Az egyik, hogy a lakosság szűrését rizikócsoporto- san végzik, tehát a legveszélyeztetettebb emberekkel (cukor- és alkoholbetegek, onkológiai problémákkal kezeltek, immungyenge állapotban lévők, szociális helyzetükből adódóan betegek) kiemelten foglalkoznak, s rájuk a családorvosokkal együtt fokozottan figyelnek. A másik az, hogy a gyógyszereket már ellenőrzött kezelés formájában adják a betegeknek. Az egri betegek a tüdőgondozóban, a vidékiek pedig a családorvosok felügyelete mellett szedik be a gyógyszereket. A tapasztalatok igazolták, hogy a betegség visszaszorítására tett erőfeszítéseket, módszereket a járvány kedvező alakulása mellett sem szabad lazítani, tovább kell folytatni a betegek felfedezésében nagyon eredményes tüdőszűrő vizsgálatokat; el kell érni, hogy minden „veszélyeztetett" lakos évenként vegyen azokon részt. Országos szinten 1970-ben 7,5 millió embert vizsgáltak meg, a tüdőszű- résen megjelentek száma megyénkben 259.328 volt. 1999-ben országosan 3,9 millió embert vizsgáltak, Heves megyében 121.760- at. A részvétel a szaporodó tüdőrák korai, gyógyítható állapotban történő felfedezését is szolgálja. A gyógykezelés eredményessége érdekében ma világszerte sikerrel alkalmazzák az „ellenőrzött kezelés" módszerét: a beteg hetenként háromszor megjelenik az orvosi rendelőben és ott minden alkalommal egészségügyi dolgozó jelenlétében és ellenőrzése mellett veszi be gyógyszerét. Ily módon lehet biztosítani a gyógyszerszedés rendszerességét, ami a kezelés eredményességének a feltétele. BOGNÁR MÁTÉ
