Heves Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-05 / 30. szám
2001. Február 5., hétfő P F . 2 3 . Heves Megyei HIrlap - 7. oldal Emlékezetes év, színes programok - támogatók segítségével A Többgyermekes Családok Egri Egyesülete 1999. október 19-én alakult meg, 26 család 133 fővel, ebből 86 gyermek, valamint az Egri Gyermekvárosban tanuló, illetve nevelőszülőknél élő 10-15 gyermeket és a Balassi Bálint Általános Iskolában tanuló négy gyermeket patronálunk. Minden rendezvényünkre meghívjuk őket, részt is vesznek. Örülnek, hogy egyesületünkben olyan családias hangulat van. Az elmúlt évben sikerült egy sikerekben, élményekben gazdag évet zárnunk. Első kirándulásunkon február 26-án az Országházban tett látogatásunkat, a Duna-parti sétát olyan gyermekek is élvezték, akik még nem jártak Budapesten, a Dunát és az Országházat csak tv-ben látták. Közösen köszöntöttük a nyugdíjasokat a Megyei Művelődési Házban anyák napja alkalmából. Háromnapos kiránduláson vettünk részt Szeged-Ópusztaszer nevezetességének megtekintésével, sétaha- jókáztunk a Tiszán. Egy csodálatos kirándulást szerveztünk a nyíregyházi vadasparkba és Sóstó gyönyörű környékére. Közben Sarudon ismerősök telkén egy hétvége bográcsolással, ügyességi vetélkedőkkel telt el. Részt vettünk Eger ünnepén kétnapos programmal, amit a gyerekek és felnőttek közös játéka is színesített. Kétszer rendeztünk sportnapot, ahol mindenki jól érezte magát. A szervezőknek öröm volt látni a boldog, fáradhatatlan gyermekeket. Már ott elterveztük, hogy az ilyen sportos-játékos napokra szükség van, és már ez év februárjában rendezzük a következőt. Egyesületünk három gyermeknek a táboroztatását is segítette, részt vett 12 fő önkéntes véradáson, amit a későbbiekben hagyománnyá tennénk. A Mikulás és a karácsonyi ünnep méltó megünneplését egyesületen belül is megszerveztük, ahol 13, nevelőszülőknél élő gyermeket ajándékoztunk meg. A Berva- völgyi Idősek Otthonában lakók életét kis műsorral, szeretettel készült ajándékkal tettük egy kicsit szebbé, boldogabbá a karácsonyi ünnepeken. Úgy gondoljuk, hogy ezek a rendezvények támogatóink önzetlen segítsége nélkül bizony szerényebbek lettek volna. Ezért is szeretnénk a nyilvánosság előtt megköszönni odaadó megértésüket, segíteni akarásukat: Heves Megyei Hírlap, Philip-Morris Alapítvány, Agria Volán Rt., Polgármesteri Hivatal Eger, HRFK, Egri Tűzoltóság, Aranyfű Drogériabolt, Faló Juhász Rákóczi u., Terenyei Tamás könyvkereskedés, Pallas könyvesbolt Almagyar u„ Arany ABC, McDonald's, Malicska János vállalkozó, Siroki Pékség, Kovács Sándorné vállalkozó kávézó, Sneci horgászbolt Rákóczi u„ Mezőtej Bt. Baromfiboltja Rákóczi u„ Tip-Top ABC Rákóczi u., Progressive 2000 Bt. Eger, Poli-Suli, Gonda könyvesbolt, Bibliofil könyvesbolt, Uránia mozi, Légrádi Lajosné vállalkozó, Neumann gimn., Heves Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány. Közkinccsé tett helytörténet Besenyőtelek azon kevés magyarországi községek sorába tartozik, melynek írott monográfiája van. A helyi önkormányzati képviselő-testület dr. Szecskó Károly történész szerkesztésében a 2000. évben megjelentette a „Besenyőtelek története” című könyvet, és azt a község millenniumi napja alkalmából minden helyi családhoz eljuttatta. 2001. január 24-én a könyvtárban megtartott könyvbemutatón népes számú hallgatóság előtt Jámbor Ildikó újságíró a szerző jelenlétében segítette a szép megjelenésű könyv értékének méltatását. Az est folyamán elhangzott, hogy ez a mű a harmadik a község történetéről szóló, közakaratból megjelentetett helytörténetek sorában (1927,1976, 2000). Általánosan igaz, hogy a monográfiák magukon viselik a megjelenési idő társadalmi és szellemi értékrendjét is. A dr. Szecskó Károly tollából született helytörténetnek nagy előnye, hogy a gondos kezek által a templomtoronyból levéltárba mentett dokumentumok alapján a falu elé állította a település egyháztörténetét is. A szerző érdemét dicséri, hogy a rendelkezésére álló forrásanyagok alapján úgy szól a sokaknak mély és megaláztató '50-es évekbeli szenvedésekről, hogy az része legyen a helyi társadalomrajznak, de ne váljon személyeskedő családrajzzá. Szó esett arról, hogy az egykori kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó intézkedéseire Besenyőtelken is megindult az oktatás és a kultúra fejlődése, ami egészen a mai napig érezteti hatását. Felvetődött, hogy egy ilyen szép önálló múlttal, néphagyománnyal rendelkező községnek - melynek néprajzát folyamatosan gazdagítják egyes helyi pedagógusok, diplomaszerzés előtt álló fiatalok, pályázati munkákat vállaló klubok, szakkörök - múzeumot kellene létrehoznia és fenntartania. Dr. Balogh Emőné könyvtáros-tanár Vagyonbevallás Reflexió a Heves Megyei Hírlap 2000. december 9-i számában megjelent „Kéthavonta alsónemű-garnitúra” című cikkére. Megnyugodtam. Mégsem vagyok olyan pocsék pazarló, mint amilyennek gondoltam magamat. Sőt kifejezetten spórolós vagyok, már majdnem skót. Felhalmozott vagyontárgyaimat és az ezekhez társuló hivatásomat, munkámat nézve: remekül tudom beosztani a pénzt. Olvasom a képviselők vagyonnyilatkozatait. Szinte kivétel nélkül mindegyik ilyen-olyan cégben társtulajdonos, vezető, majd mindegyik könyvet írt, amelynek szerzői jogdíja az írót illette. Es bizony-bizony, mit kell látnunk? A képviselőségből és az egyéb forrásokból bejött jövedelem nem elég egy 100 négyzetméteres lakásra, csak piti kis üdülőkre telik, hogy a tíz-húsz éves autóroncsokról már ne is beszéljünk. Már majdhogynem szociális támogatásért kell a nyomorultaknak kilincselniük, mert a bevételükből még félretenni sem tudnak, maximum a gyerek taníttatását fedezi a jövedelmük. Ehhez képest én! Közalkalmazottként már a havi 40.000 forintot is eléri a fizetésem, a férjem is megkapja a neki járó hatalmas fizetését, amiért napi 24 órát dolgozik távol a családjától, de az is igaz, hogy családi pótlékot is kapunk, ami már majdnem eléri a 20.000 forintot. Ebből a pénzből mi rendelkezünk saját tulajdonú 127 négyzetméteres lakással, egy 10 éves Ford Escort típusú személyautóval (igaz, ez még nincs kifizetve, de a képviselőknek is komoly tartozásaik és kölcsöneik vannak, mi is megengedhetünk magunknak némi kis kölcsönt). Szintén ebből a pénzből eltartunk három kiskorú gyermeket, akik eléggé el nem ítélhető módon tanulnak, sőt a bitangjai még tanulni is akarnak. (Elfajzott ifjúság!) Igaz, félretett pénzünk nincs, és üdülőDemokrácia, Nem jó dolog betegnek lenni. Nincs mit csinálni, hát csak ülök a szobában, hallgatom a rádiót, nézem a televíziót, olvasom az újságot. Bár ne tenném! Most igazán nem a médiát akarom elmarasztalni, hiszen ők nem mondhatnak mást a hírekben, csakis a tényeket. Ezek a tények! Ezek azok, amelyek végképp felnyomják amúgy sem alacsony cukorszintemet. A legutóbbi hír, amely megint felemelte a vérnyomásomat, az a következő volt: ....a törvényjavaslat szerint az újságíróknak, újságoknak, egyéb hírközlő szerveknek nemcsak a téves tájékoztatásért, hanem a véle- ménynyüvánításért is helyreigazítást kell adniuk.” Na, ez azért nem semmi. Ki tudja, miért, az a régi vicc jut az eszembe, amikor Bodri kutyát a rendszer- váltás után megkérdezik: lát-e valamilyen különbséget a régi és az új rendszer között. Bodri kutya elgondolkodik, majd így válaszol:- Rengeteg különbség van. A régi rendszerben hol kaptam enni, hol nem, állandóan láncon tartottak. Ha ugattam, azonnal rám szóltak. Most bezzeg! A tálam állandóan tele van. Igaz, most is láncon vagyok, és a láncom fél méterrel rövidebb, úgyhogy a tálam sohasem érem el... na vei sem rendelkezünk, de megvan a mindennapi betevő, sőt még buszbérletre is futja. Ja! És ki ne felejtsem, a rezsit is ki szoktuk fizetni minden hónapban. Szóval, sokkal többre vittük kevesebből, mint néhány képviselő. Nekik lenne egy igazán kedvező ajánlatom. Cseréljünk fizetést, mondjuk úgy egy évre. Ez alatt az egy év alatt én vállalom, hogy megduplázom a vagyonukat, sőt még magamnak is teszek félre belőle. így a következő bevalláskor nem kell szégyenkezniük, hogy a fizetésből alig tudnak kijönni, és igazán csak annak köszönhetik az életüket, hogy a szegély nyugdíjas szülők támogatják őket némi kis hazaival. De javaslom, hogy a pedagógusok és az egészségügyiek mellé állva sztrájkoljanak egy kis fizetésemelésért, hátha szerencséjük lesz, és tényleg megkapják az emelt jövedelmet, nemcsak az ígérettel kell beérniük. Mindenesetre én hálás vagyok képviselőinknek, vezetőinknek. Komolyan. Látom a lelki szemeim előtt, ahogy leváltásuk után ők a nyomorban, az éhhalál szélén fogják tengetni napjaikat, míg én, akiért ők halálra dolgozták magukat, dőzsölök, megengedhetem magamnak, hogy mindennap tiszta fehérneműt vegyek fel, mi több, egy évben egyszer még új ruhára is futja majd. Gyermekeim tanulni fognak, mert protekció nélkül kerülnek be a főiskolára, egyetemre, és ahogyan én magamat ismerem, még a tandíjukat is ki fogom fizetni, és nem nyugdíjas édesanyámtól kérem a rávalót. Szóval, vezetőink elszegényedése árán én leszek a piszkos kizsákmányoló. Addig azt a kis időt még ki kell bírni. Kenyéren és vízen. U.i.: Nem fogok oknyomozásba kezdeni senki vagyoni helyzete után. Egyrészt, mert nem érdekel a más pénztárcája, másrészt mert egyetlen dolog van, amit nagyon utálok: ha hülyének néznek. Kertészné Kormos Noémi Eger (cím a szerk.-ben) vagy valami egészen más? de ugathatok, amennyit csak akarok! Úgy látszik, most már szegény Bodri kutyától az ugatás örömét is meg akarják vonni. Persze, ez valahol teljesen jogos. Hiszen nem feltétlenül van az embernek pozitív véleménye arról, ha egy miniszter az adófizetők pénzéből járja be a világot, lejáratja az országot, hülyének nézi a választókat, ne adj' Isten, még saját pártjának tagjait is. Aztán meg milyen fényt vet a negatív vélemény szegény agyonhajszolt, munkában megfáradt politikusunkra? Ő kiteszi a lelkét, hogy kis hazánkat bemutassa a világ minden táján, vállalja a hatalmas felelősséget, hogy egy személyben képviselje országunkat, mi több! Kétórás vülásreggelit képes elfogyasztani, csakhogy hazánkat jobb színben tüntesse fel a dél-amerikai országokban, és ezek a hálátlan, lelketlen újságírók nem átallnak olyat papírra vetni, hogy áldásos tevékenysége nem is igazán áldásos, hanem felér egy vízi, légi és földi katasztrófával együttesen. Meg merik kritizálni döntéseit, amelyből országunknak csak haszna lehet, hiszen nem élet az élet, ha nem ehetünk cseresznyét naponta, télen is. Ja, hogy a cseresznye nem igazán az a gyümölcs, amit szállítani lehet? Nagy dolog! Nehogy már az ilyen kis piti ügyekkel is ennek a hatalmas koponyának kelljen foglalkozni! Éppen elég neki észben tartani, mikor, melyik országban tartózkodik éppen. Pontosan annyi időre állomásozik hazánkban, míg az amúgy sem magas színvonalon álló mezőgazdaságunkat intézkedéseivel még mélyebbre taszítja. Mellesleg megjegyzem: nemcsak az a bűnös, aki a hibát elköveti, az is, aki látja a rosszat, de nem tesz ellene semmit. Sőt áldását adja rá. Egy miniszter a viselt dolgaival az egész kormányt lejáratja. Nem kellene az illetékeseknek ezen egy kicsit elgondolkodniuk? Méghozzá minél előbb, mert vészesen közeleg 2002. És bár tudjuk, hogy Torgyán Józsefet az Isten sem válthatja le, mert érte élni és halni kész az egész ország népe, azért én a kormány helyében nem lennék túlságosan magabiztos, ami a választásokat illeti. Ez az ő dolguk. Az enyém meg az, hogy véleményt mondhassak (amíg lehet), mint a Bodri kutya. Bár én ugathatok továbbra is. Én nem vagyok újságíró. Engem nem kötelezhetnek helyreigazításra. Legfeljebb továbbra sem fogom elérni a tálamat. (cím a szerk.-ben) Intenzív köszönet Hosszú, gyógyíthatatlan, és egyre súlyosabbá váló betegsége során férjem egy alkalommal már felhasználta a nyilvánosságot, hogy köszönetét mondjon mindazért a bánásmódért, amiben az egri Markhót Ferenc Kórházban részesült. Mivel a leggondosabb ápolás sem vezethetett eredményre, moSt már én magam érzem kötelességemnek a köszönet hangján szólni az utolsó hetekért. Á sebészet intenzív osztályának vezetője, dr. Szamaranszki Julianna főorvos- nő és közvetlen munkatársai, orvosok és ápolónők tették a dolgukat becsülettel a gondoskodásban, családunk megnyugtatására. Emberfeletü volt, amit ■ végeztek, s ezt mély gyászunkban sem felejthetjük. Sőt szinte enyhíti a pótolhatatlan veszteség okozta fájdalmunkat, egyben növeli az emberi jóindulatban, segítőkészségben olykor megingott hitünket. Ezek után nincs más, mint beletörődni: valóban menthetetlen volt, aki örökre elment. Tóth Józsefné Eger Köszönet Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Tiszanánai Polgár- mesteri Hivatalnak, hogy idős édesanyámat, özv. Takács Józsefnét karácsonyra vásárlási utalvánnyal ajándékozták meg, mellyel nagyon nagy örömet szereztek neki. Kívánom, a jövőben sok idős ember számára szerezzenek hasonló örömöket. Özv. Bartók Ferencné Eger Együtt lenni jó Tavaly ősszel megalakult Bükkszéken a nyugdíjasok klubja, ma már 40 idős tagunk van. A vezetőnk, Erzsiké szorgalmas munkájának eredményeként nő a létszámunk. Január 20-án pótszilvesztert tartottunk, mindenki nagyon jól érezte magát. A hajdani fonóházas lányok és fiúk is nagyon jól mulattak. A jövő hónapban egy kirándulást rendezünk Budapestre, de a névnapokat is megünnepeljük, olyan jó volt együtt lenni. Kovács Ferenc Bükkszék Meglepetés Petőfibányán december 23-án egy felejthetetlen műsort láttunk az önkormányzat és a tanárok odaadó munkája folytán. Nem kis fáradságukba került, hogy a gyerekek megfeleljenek a követelményeknek a színpadon is. Közreműködött a lőrinci Strauss szalonzenekar. Csodálatos este volt. Köszönet érte. Bocsi Józsefné Levelezőink figyelmébe Ezúton hívjuk fel levelezőink figyelmét, hogy mivel az utóbbi időben rendkívül sok házassági évfordulóról szóló fényképfelvétel és híradás érkezett szerkesztőségünkbe, a jövőben nem kívánjuk közölni ezeket. Mivel több olvasónk is sérelmezte, hogy az általuk küldött fényképek csak késve jelennek meg, s ezen a gyakorlaton egyelőre sajnos nem tudunk változtatni, eltekintünk e képek közlésétől. Kivételt képeznek a gyémántlakodalomról szóló híradások. Kérjük, a jövőben ne küldjenek ilyen fényképeket, mert azt se megjelentetni, se megőrizni nem tudjuk. Névvel és címmel ellátott leveleiket továbbra is várjuk szerkesztőségünk címére. Ez utóbbiak tartalmáért felelősséget nem vállalunk. ■ Kinek épült az uszoda? Csak a sportolók használhatják Közérdekű ügyről írok, nemcsak a magam nevében. Úgy gondolom, a tavalyi év fénypontja Egerben az új uszoda átadása volt. Gyönyörű, impozáns épület lett, öröm volt testnek és léleknek egyaránt. Eddig! Nemrég egy munkahelyi nap után gondoltam, úszók egy kicsit, ám csalódottan vettem tudomásul, hogy a medence több mint háromnegyedét a vízilabdások vették birtokba. Félreértés ne legyen, nekem nincs semmi kifogásom a sportkultúra fejlesztése ellen, de felháborítónak tartom, hogy mindennap abban az időpontban vannak az edzések, amikor-a dolgozó emberek is úgymond ráérnének sportolni egy kicsit. Gondolom, nem én vagyok az egyedüli, aki nem úgy szeretne edzeni, hogy közben fülsiketítő sípolás és ordibálás hallatszik, és annyi helye van úszni, hogy keresztben átússza a medencét. Úgy gondolom, lehetne egy olyan kompromisszumos megoldást kieszközölni, ami a lakosság számára is tudná biztosítani a medence teljes használatát reggelente és este munkaidőn túl, nyugodt körülmények között. Talán ha az edzéseket nem mindennap ugyanabban az időpontban tartanák, ha ugyanolyan jogot adnának a lakosságnak is, talán akkor megoldódna ez a probléma. Sajnos, joggal mondhatjuk, hogy van uszoda és nincs is! Takács Marietta (cím a szerkőben) I * I 1 Gulyás István és felesége Kompolton a közelmúltban ünnepelte 50. házassági évfordulóját. A képen öt unokájuk köszönti az idős házaspárt. ■
