Heves Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-10 / 8. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap P F 2 3 2001. Január 10., szerda iÜH| — P F . Kórházi turizmus, avagy: hová tűnt a szájsebészet? Mindannyian tudjuk, hogy az egészségügy és a kórházak ka­tasztrofális helyzetben vannak. Az egri Markhot Ferenc Kórház­ban megszűnt a szájsebészet, ezért a betegek újszerű turizmus­ban vehetnek részt. Ha az orvos nem tudja kihúzni, vagy netán le­töri a fogat, utazhat Miskolcra, az ottani szájsebészetre. Még jobb a helyzet azoknál, akiknek a szájá­ban aphta keletkezett, amit az or­vos egy csepp ezüstnitráttal elin­tézett. Tudnivaló, hogy ezt a szert csak a szájsebészetnek ad­ják ki, gyógyszertárban nem kap­ható. Tehát utazzunk Miskolcra evégett is. Miskolc vajon meddig fogja állni egy megye ostromát? Mikor fogják ott is a túlterheltség miatt abbahagyni a munkát? Nem kellene talán itt helyben megoldani a problémát? Kinek a feladata ez? Nem költségesebb az egészségbiztosítónak, hogy fizeti a betegek oda-vissza utazását Miskolcra, mintha rendes fizetést adnának az azt végző főorvos­nak? A szájsebészet bezárása után vajon melyik osztály fog kö­vetkezni? Utána majd irány Pest, Debrecen vagy Szeged stb. „Is­merd meg hazádat!”, kényszer kórházi turizmus keretén belül? Ez a jövő? Az Egészségügyi Mi­nisztérium pedig (furcsa össze­köttetésben a kettő, hogy kórházi fejlesztés vagy béremelés) in­kább a kórház fejlesztésére köl­tötte. És ő csodálkozott a legjob­ban, és tagadta, hogy az egész­ségügyi dolgozók bére tragiku­san alacsony, melyet a médiák túloznak el a legjobban! Pedig az egészségügyi dolgozók ilyen mértékű alulfinanszírozása a pá­lya elhagyására kényszeríti őket, melyet osztályok bezárása követ. Aki ezt a pályát választja, az hiva­tásának is tekinti azt, hiszen szá­molnia kell azzal, hogy sokat kell túlóráznia, nincsen szombat, va­sárnap, illetve ünnepnap. Amel­lett különböző látványt, szenve­dést, halált kell a gyógyulás mel­lett lelkileg feldolgoznia. Meg le­het ezt talán bérben fizetni? A kórház folyamatos üzem, ahol gondoskodni kell a jó kosztról, a tiszta lepedőn át a megnyugtató szavakig, mindaddig, amíg a be­teg gyógyultan haza nem távo­zik. Tisztelet, becsület és köszö­net érte, és azoknak is, akik a ka­rácsonyt és a szilvesztert is a kór­házban, szolgálatban töltik el, tá­vol a családjuktól! De úgy érzem, ők sem azért választották hivatá­suknak az egészségügyi pályát, hogy annak mártírjai legyenek! Az ő humánus magatartás- és gondolkodásmódjukkal ne éljen vissza senki! Még a kormány sem! Nekünk, egészségeseknek és betegeknek egyaránt ki kell állnunk az egészségügyiek mel­lett, mert később már nem lesz miért! A kormány nem tekinti „stratégiai ágazatinak az egész­ségügyet! Megdöbbentő rövidlátás! De csak azért, mert ténylegesen még nem sztrájkolt az egészségügy, hiszen a sztrájk ideje alatt is folyt a gyógyító tevékenység. Mi lesz, ha tényleg leállnak? A feldühö­dött tömeg elég kijózanítólag fog hatni a kormányra, hogy elismer­je az ágazat stratégiai szerepét? Akkor már ész nélkül mozgósíta­ná többletforrásait, amiből egy­előre csak az oktatásügy, a han­gosan csipogó kakukkfióka kap. Hiszen nem szabad elfelejteni: a kórházban mindenkinek van hozzátartozója, vagy pedig ő lesz a soron következő beteg. Mi viszont azt szeretnénk, eg­riek, hogy a kórházban újra mű­ködjön a szájsebészet, és rende­ződjön az egészségügyiek bér­helyzete, valamennyiünk érdeké­ben! Ezek nélkül az emberek nél­kül a jelenlegi sorok írója sem lé­tezne már! „S. O. S. - egészségügy ” Marosfalvi Pál Nyugdíjas-találkozó Csányban A megyei önkormányzat Csányi Idősek Otthonában nyugdíjas-ta­lálkozót tartottunk, melyre 30 egy­kori dolgozó kapott meghívást. A volt dolgozók szép számmal megjelentek és részt vettek a ta­lálkozón. Bevezetőül Pádár Sándorné igazgatónő köszöntöt­te a résztvevőket. A résztvevők először az otthon lakóinak műso­rában gyönyörködhettek, mely­ben volt humor versben, prózá­ban, valamint énekben. A szóra­koztatás fokozódott, amikor a je­lenlegi dolgozók lepték meg mű­sorral a nyugdíjasokat. A nővé­rek műsorát az atkári hagyo­mányőrző csoport műsora követ­te, amely mint mindig, most is nagyszerű volt. Azt hiszem, a résztvevők kí­vánságát fogalmazta meg kö­szöntőjében az igazgatónő, ami­kor úgy fogalmazott, hogy más­kor is gyakrabban jöjjenek. Az egész találkozó hangulata nagy­szerű volt, melynek zárásaként a vezetés és a volt munkatársak búcsúztatták nyugdíjba vonulása alkalmából Lukács Bélánét, aki­nek a volt kollégák nevében az igazgatónő adta át a kollektíva ajándékát. A hivatalos rész után a résztve­vők még egy ideig együtt marad­tak, és önfeledten szórakoztak. Ez a nap is jól sikerült. Várjuk a következő programokat. Juhász Árpád Csány, Csillag u. 27. Másodrendű polgárok vagyunk Abban a reményben írom a leve­lem, hogy talán helyet kap Pf. rova­tukban. Nagyon régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy miért hallgat az írott és elektronikus sajtó a szociá­lis járadékban részesülők helyzeté­ről? Hisz ezek a középkorú embe­rek, akik korán (fiatalon) beteged­tek meg, sokszor kiskorút nevelő emberek. A megváltozott munka- képességük miatt munkát nem kapnak. Hisz a munkanélküliség őket még nehezebb helyzetbe hoz­za. Nem beszélve azokról, akik nem is tudnának munkát vállalni, hisz betegségük olyan mérvű, hogy alkalmatlanok bármilyen munká­ra. Ugyanakkor húsz év vagy még annál is több munkaviszony után megalázóan kevés járadékot kap­nak, 12.900-13.000 forintot. Ez az összeg igen kevés dologra elég, ha figyelembe vesszük az állandóan emelkedő közműszámlákat. Fiatal házasként a legtöbben építkezésbe fogtak, és az OTP-hitelt sem fizet­ték még vissza. Ha ezeket a dolgo­kat összegzi az ember, már egy fil­lérje sincs. De ha volt reménye arra nézve, hogy az állam által annyira hangoztatott szociális segítség őhozzá is elér, hát az már bizonyá­ra régen szertefoszlott. Hisz a jára­dékos ember jövedelme nem emel­kedik. Nyugdíjemeléskor is csak azok járnak jól, akik sok nyugdíjat kapnak. Nem a kis nyugdíjat eme­lik a magasabb közelébe, esélyt ad­va a biztosabb megélhetéshez, ha­nem most is azok járnak jól, akik­nek eddig is biztos volt a megélhe­tésük. Pedig az élelmiszerek min­denkinek ugyanannyiba kerülnek, nekünk sem adják féláron. Ráadá­sul gyermekeinket iskolába kell já­ratni. És már szerencsésnek mond­hatjuk magunkat, ha a gyerek nem éhezik vagy nem rongyos. Talán ha magamra vetítem ki ezt a kérdést, szerencsés vagyok akkor, mikor a barátaim egy-egy nadrággal, puló­verrel vagy kabáttal segítenek a gyereknek. De mit tegyek, hogy ne kelljen szinte naponta elismételni, hogy nem tudjuk megvenni a könyvet, játékot, és a gyermek leg­nagyobb álmát, a biciklit. Hogy ér­tessem meg a 12 éves gyerekem­mel, hogy nem tudok kerékpárt venni több ezer forintért, mikor a téli csizmára sem telik? Ha az én példámnál maradunk, húszéves munkaviszony után, hét éve százalékoltak le. Azóta nagyon sokat voltam kórházban, szanató­riumban, és többször műtötték. Az idei évben is háromszor voltam kórházban, egyszer műtötték. Minden alkalommal feltettem a kérdést a kezelőorvosomnak, mit tanácsol: érdemes-e újra kémem a leszázalékolást? A válasz szinte mindig azt volt, hogy fiatal vagyok. Persze igaz, hogy a betegségeim megvannak, de ők nem tudnak si­kerrel biztatni. Vagyis ők sem bíz­tak abban, hogy sikerülhet. Azóta is egyfolytában azon gondolko­dom, hogy miért? Miért a korom számít, miért nem a betegségem? Ha idősebb lennék, talán jobban fájna? Vagy mi kell ahhoz, hogy re­álisan ítéljék meg a sorsom? A gyermekeimnek most lenne a leg­nagyobb szükségük a létbizton­ságra, hisz rövid időn belül pályát kell választaniuk. De időnként, ha a tanulás fontosságát hangsúlyo­zom, az a válaszuk, hogy ők úgy­sem gondolhatnak a felsőoktatás­ra, akkor meg minek. Lehet, hogy nem fogalmaztam egyértelműen, de talán a lényeg érzékelhető. A sa­ját problémám tükrözi azt a képet, melybe betegségünk sodort ben­nünket. Hisz olyan megalázóan kevés jövedelemmel honorálják több évtizedes munkánkat. Nagyon köszönöm, hogy leg­alább végigolvasták a levelemet. Ez is könnyebbség, hogy legalább el­mondhatom valakinek. Bocsánatot kérek a sok javítá­sért, de hát a reumás kezeim nem mindig engedelmeskednek. Egyet­len kérésem van, a nevem és cí­mem ne adják ki senkinek. Nem szeretnék emiatt bajba kerülni, sem hátrányos helyzetbe, esetleg a közelgő felülvizsgálaton, hisz ez az összeg is több, mint a semmi. Ma­radok őszinte híve és hűséges olva­sója továbbra is lapjuknak. (rím a szerk.-ben) Requiem az Egér-patakért Megdöbben az ember, ha mosta­nában az Eger-patak Csákó-beli szakaszán szemlélődik. Mi törté­nik itt? Hatalmas erőkkel, mun­kagépekkel, pénzt, fáradságot nem sajnálva elpusztítják a pa­takparton álló, élő hatalmas, 50 éves vagy idősebb fákat, a növé­nyekkel benőtt rézsűt legyalul­ják, a patakmedret úgymond „rendezik”. Megtudhattuk a helyi sajtó­ból, hogy kb. 140 millió forintos beruházásról van szó, célja az Eger-pataknak a Homok utcai kis hídtól a Sas útig terjedő szaka­szán az árvízveszély elhárítása és új gyaloghíd építése. Ez rend­ben is volna. A műszaki terveket dorogi ter­vezőkkel készíttette el a Polgár- mesteri Hivatal. A műszaki tervek szerint a „mederrendezés” az alábbiakat jelenti: 1. A meder mindkét oldalán megszüntetik a földrézsűt, vas­tag, 3,5 méter magas, függőleges vasbeton falak, „műtárgyak” kö­zé zárják a patakot, gyakorlatilag megközelíthetetlenné teszik mérhetetlen tömegű beton fel- használásával. A meder alját sza­kaszonként leburkolják.- Ez a műszaki megoldás fölös­leges és brutális. Hiszen kézen­fekvő megoldás lehetett volna (le­hetne!) földrézsű kialakítása nö­vényzettel, lejáratokkal, padok­kal, mint például az érsekkerti szakaszon, megőrizve a kertváro­si jelleghez illő ligetes patakpart- hangulatot.- Drága, hiszen óriási költség­gel hatalmas mennyiségű beton és acél beépítése történik fölösle­gesen. A meglévő partmagasság szintjét egy méterrel megemelő földgát ugyanazt a folyási ke­resztmetszetet biztosítaná.- A patakban hosszú ideig nem éltek halak. Az utóbbi időben új­ra megjelentek, jelezve, hogy el­fogadhatóvá csökkent a víz szennyezettsége. A meder kibeto­nozásával a halakat is újból száműzik, mint a Csebokszá- riban a kemping melletti szaka­szon. 2. A meglévő, 60-80 cm törzsát­mérőjű, 50 éves vagy idősebb fá­kat kivétel nélkül ki fogják vágni, illetve az első 100 méteres szaka-' szón már ki is vágtak tizenkettőt.- Durva környezetkárosítás. Hiszen értékes ősfák elpusztításá­val jár. Egerben sajnálatos módon lecsökkent a faállomány az utób­bi 20 évben. Egyetlen nagyobb és két kisebb parkunk van, a patak és a mellette élő fák-bokrok gya­korlatilag a város negyedik park­jaként tisztítják a levegőt. Ha egy közönséges halandó polgár kivág egyetlen fát, fakivágási engedélyt kell kérnie, és legalább két újat köteles ültetni helyette. Ebben a beruházásban körülbelül 40 dara­bos ősfa-állomány esik áldozatul, amelyek a környék légtisztításá­nak jelentős részét yégzik. A szakmunkásképző iskola melletti gyaloghíd helyén másfél méterrel megemelt szinten új hi­dat építenek. Ez szintén rendjén- való dolog lenne, ha nem igényte­len, arculat nélküli típusmegol­dást alkalmaznának.- A tervezett híd nincs tekintet­tel a helyi hagyományokra. Eger mindig is híres volt szép hídjairól, amelyekből egy az Érsekkertben, kettő pedig a patak fölött áll fel­újítva ma is. Összességében a tervezett és elkezdett beruházás lehetne ér­tékteremtő, hagyományőrző, kör­nyezet- és költségkímélő, ezzel szemben érték-, hagyomány- és környezetromboló, és a lehető legköltségesebb. Szűklátókörűén egyetlen célt tart szem előtt, az árvízveszély elhárítását, tekintet nélkül az egyéb szempontokra, a környezeti és városképi értékekre és elvárásokra. Hoór Kálmán és Tóth Vilmos Eger, Zúgó u. 6. Köszönet Ezúton szeretném köszönete- met kifejezni az Egri Centrum Áruház igazgatónőjének, igaz­gatóhelyettesének, hogy segí­tőkészséggel emberségesen jártak el velem, mint vásárló­val. Történt ugyanis, hogy de­cember 3-án kaptam ajándék­csekket az áruházuktól, me­lyet december 4-10. között le­hetett levásárolni. Közbejött családi problémáim miatt ezt az időpontot nem tudtam be­tartani, s már azt hittem, nem is tudom levásárolni a csekken feltüntetett értéket. Az áruház vezetői azonban megértették problémámat, s nagy jóindu­latról téve tanúságot, engedé­lyezték a csekk levásárlását. Nagylelkűségüket, emberségü­ket hálásan köszönöm. Czenéné Boros Judit Eger (rím a szerkőben) Köszönet Dr. Kollár Lajos körzeti házior­vos mély hálánkat és köszöne- tünket fogadja odaadó, fáradt­ságot nem ismerő, önfeláldozó orvosi hivatásának elismerésé­ül, amit szüléink gyógyításáért tett, id. Gulyás János és Gulyás Jánosné nemrég elhunytak ne­vében gyermekei: Balogh Gyuláné és Birincsik István Eger, Sas út Ajándékoztak Köszönetét mondunk támoga­tóinknak, hogy december 7-én ajándékot adhattunk mintegy 500 cigánygyermek részére: az Egri Civil Alapnak, az Egri Ci­gány Kisebbségi Önkormány­zatnak, az Egri Romákért Köz- alapítványnak, és a Philip Morris Alapítvány anyagi tá­mogatását. Phralipe egri tagszervezet elnöke: Suhaj Bertalanná Segítettek rajtam Az egri Markhot Ferenc Kór­ház mozgásszervi rehabilitáci­ós osztálya rendelője, dr. Hal­mos Béla főorvos úr, valamint dr. Habis György főorvos úr munkájáért a legnagyobb elis­meréssel mondok köszönetét. Nagy segítséget nyújtottak, mivel hozzájuthattam a robba­nómotoros utcai kerekes szék­hez. A vizsgálatokat érkezési sor­rendben, szakszerűen végez­ték. A mozgáskorlátozottak­kal való emberi bánásmódért hálával és köszönettel tarto­zom. Felsőbányái Mihály Gyöngyös, Mérges u. Reagálás cikkünkre Körzetorvosi vérnyomásmérők hitelesítés nélkül? Levelezőink figyelmébe Levelezőinktől ezúton kérünk el­nézést, amiért a december végi ün­nepi megjelenések miatt számos aktuális levél csak késve láthat napvilágot. A most megjelent ösz- szeállításunkat a jövőben kéthe­tente újabb követi, amelyekben re­mélhetőleg minden, szerkesztősé­günkbe érkezett, névvel és címmel ellátott észrevételt közölhetünk. Megismételjük kérésünket, melynek lényege: lehetőleg rövi­den, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gondo­lataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tar­talmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért fele­lősséget nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. _________ ■ Az ön által jegyzett cikkek egyér­telműen bizonyítják balliberális elkötelezettségét. Á Heves megyei lap egyébként is csúsztatásoktól, félremagyarázásoktól hemzseg. Ön kollégáival együtt összesen sem, vagyis ha összeadjuk szelle­mi képességeiket, akkor sem egyenértékűek a miniszterelnök úr képességeivel. Lapjuk pártat­lanságára jellemző, hogy egy gát­lástalan hazudozóról hatalmas fényképpel nagy cikket közölnek, mellette kis cikkben, kis fénykép­pel egy másik parlamenti párt el­nökével kapcsolatban közölnek cikket. Megjósolom önöknek, hogy semmilyen ármánykodás nem fogja elősegíteni azt, hogy 2002-ben az önök által favorizált MSZP-SZDSZ nyerje meg a vá­lasztásokat. „Orbán listája” című cikkét elküldöm országos napüap- oknak, hogy ismerjék meg, ho­gyan manipulálják Heves megye lakosságát (nem a Népszabadság­nak). Ha van gerincesség önben, úja meg, hogy Magyar Bálint kul­tuszminisztersége idején többmil­liós belsőépítészeti famunkát vé­geztetett feketén Heves megyei szakemberekkel a többszázmil­liós, újonnan épített villájában. A munkák felsorolása: lambériázás, stílbútor-készítés, lépcsők korlát­tal és egyéb!? A vizet prédikál és bort iszik egyébként is jellemző önökre és az SZDSZ, MSZP és elv­társ urakra! Legközelebbi meg­jegyzésemet a lap tulajdonosának és egyéb illetékes helyre fogom el­küldeni! Nagy János tervező Lőrinci, Bajcsy-Zs. 24. * Ha másért nem, hát azért meg­érte közreadni jegyzetemet, hogy hatására megtudhattam valami egzakt adatot Orbán Viktor szelle­mi képességeiről. Rám és kollégá­imra ugyan nem éppen hízelgő az állítás, de legalább megnyugodha­tunk: az ország jó kezekben van, régen volt ennyire okos vezére. Bizony, ebből a szellemi tőkéből elkelne egy kevés másoknak is! (Legalább azoknak, akik tollat ra­gadnak, s véleményüket nem a legbiztosabb magyar nyelvtudás­sal vetik papírra...) A 2002-es választásokon csak egy szavazatom lesz, azt pedig, hogy a polgárok többsége miként voksol majd, megjósolni sem merem. Nincs információmarról, hogy Magyar Bá­lint hol és mit, mennyiből és kivél építtetett. Higgye el, ha lenne erre megbízható adat, én lennék az első, aki egy ekkom skandalumból orszá­gos ügyet kavar. Bár félek, hogy ha bármi utalna akár csak egy picike botrányra is, már rég egész oldalas ákk - (plusz fotók!) - jeleni volna meg róla a kormány lapban. síké Sándor Jó magam is keringési elégtelenség­ben szenvedek, és természetesen ezért van vérnyomásmérőm is. Több reggel mérve a vérnyomá­som, a mutató mindig 150/100 fe­lett mutatott, így lementem a körze­torvosi rendelőbe, hogy gyógyszert írassak fel magamnak. Itt is meg­mérték a vérnyomásomat, mond­ván, tartsam a mandzsettát, mert már nem tapad oda a sok használati tói. (Ami viszont szabálytalan). Legnagyobb meglepetésemre 120/80-at mutatott (sosem volt a vérnyomásom ennyi), így nem ke­rült sor gyógyszerfelírásra, maradt minden a régiben. De ahogy a ren­delőt elhagytam, otthon újra meg­mértem a vérnyomásom, ahol ma­kacsul 150/100 fölé ment. Nem tud­ván, mi az igazság, elvittem a vér- nyomásmérőt a szervizbe hitelesít­tetni, ahol bemérték, és megállapí­tották, hogy pontos a vérnyomás­mérőm, nincs mit rajta javítani, így nem is kellett fizetnem érte. Majd elmondtam az okát, hogy miért vit­tem be. A szervizes szakember el­mondta, hogy a rendelőknek való­ban be kellene hozniuk a vérnyo­másmérőket hitelesítésre, de ez rendszerint elmarad. Talán itt is egy emberéletnek kell áldozatul esnie ahhoz, hogy fordulat következzen be a körzetorvosi vérnyomásmérők hitelesítésében? Miért nem lehet egy szervizt megbízni ezzel, aki időnként javítja, hitelesíti, mint ahogy a tűzoltókészülékeknél szo­kás? A magas vérnyomás súlyos be­tegség, hirdetik, de ennyire veszik komolyan? A körzetorvosi vérnyo­másmérők mikor fognak pontosan mérni? Ki a felelős érte? Jó lenne, ha erről az újságban nyilatkoznának az illetékesek! Marosfalvi Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents