Heves Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-27 / 23. szám

I 2001. Január 27., szombat Heves Megyei Hírlap - 7. oldal----------------------------------­----------------------------------­H ÍRLAP à G A Z I N Az apai szeretet Molotov-koktélja Jelzőtűznek szánta, ám a bíróság közveszélyokozásnak ítélte Tóth Lajos, még szabadlábon, Wartburgja előtt. „Elszakadt a cérna.” fotó: t.z.m. Szerény családi ház a község egyik csendes utcájában. A csen­getésre az udvaron ugatni kezd egy kutya, majd a ház asszonya je­lenik meg, végül a férfi is jön a kertből. Előzőleg telefonon beje­lentkeztünk, így nem váratlan vendégként toppanunk be. A férfi szabadkozik, hogy későn hallotta meg a csengőt, de mint mondja, állandóan tesz-vesz az udvaron, a kertben, nem tud tétlenül ülni. Enyhe a tél, s ezt ki kell használni. Bent a házban a tisztán tartott szobában ülünk le. A férfi és asz- szonya is alaposabban szemügyre vesz, majd előkerül egy újság, melynek a tárcarovatában ott a fényképem is. Valóban hasonlít, ismerik el megnyugodva, így már nem kell semmiféle igazolványt kérniük, hiszen az érkező meg­egyezik azzal, akit levélben há­zukba invitáltak. - Én vagyok a Molotov-koktélos - mondja csend­ben a férfi. - Szeretném, ha végre engem is meghallgatna valaki. Koktél a Wartburgban Az ember hajlamos arra, hogy kemény, kigyúrt, marcona alak­nak képzeljen egy Molotov-kok- télost. Mert hát nem kis bátorság kell ahhoz, hogy az ember vegye a benzinnel töltött üveget, meg­gyújtsa a palack szájában lógó ka­nócot, majd mászkáljon vele. Tóth Lajos azt állítja, hpgy minderre ő nem gondolt. Úgy mondja, hogy el lehet neki hinni. Csendes munkásember benyomá­sát kelti, aki szabadidejében nem foglalatoskodik robbanó koktélok gyártásával. Most mégis megtette. Azt mondja, egyszerűen „kiakadt”, hosszú évek keserűsége szorult ebbe a koktélba. Már mindent megbánt, és sokszor el sem hiszi, hogy mindezt ő tette. Akkor „el­szakadt a cérna”, amúgy szelíd ember ő, ezért is helyezték az elő­zetes letartóztatásból szabadláb­ra. (A riport a keddi bírósági tár­gyalás előtt készült - A szerk.) Most már visszacsinálna min­dent, annál is inkább, mivel ezek után kislányát minden bizonnyal még ritkábban láthatja majd. Pe­dig éppen azért „bukott ki”, mert szerinte nem hagyták, hogy gon­doskodó apa legyen. Október 18-a volt. Tóth Lajos hazament a munkából, elkészítet­te a Molotov-koktélt, beült a Wart­burgjába, és elhajtott a Hevesi Vá­rosi Bírósághoz. Nem éjszaka ment, nem húzta a szemébe a sí­sapkáját, még az öreg Wartburg rendszámát sem cserélte ki. Tóth Lajos még sohasem volt büntetve, és azt mondja, hogy ha valaki megfogja a vállát és megrázza egy kicsit, akkor magához tér, és nem foglalkozik a koktéllal. De nem volt, aki megállítsa. Asszonya nem volt otthon, és az úton sem futott össze egyetlen ismerőssel sem. így aztán a bírósághoz érve megállította a Wartburgot, fogta a reklámtasakot, besétált vele a bí­róság kaputerébe, előhúzta a Molotov-koktélt, lette az üveget, meggyújtotta a kanócot, és ki­ment. A koktél perceken belül tü­zet fogott, és csak a teremőr gyors beavatkozásának köszönhető, hogy a lángok nem harapóztak el. Hogy mit érzett akkor?- Megkönnyebbültem - mond­ja. - Éreztem, ha nem teszem meg, akkor megőrülök. Elhúzódó perek Tóth Lajos a Wartburghoz sé­tált, beült és indított. Ekkor már hallotta a riasztott tűzoltók sziré­názását, később látta is a piros ko­csikat. Hozzá senki sem szólt, így akadálytalanul indult haza. Nem követte senki, és mire beállt a csa­ládi ház udvarába, a mérge is elpá­rolgott. - Amikor kijöttem a bíró­sági épületből, még abban re­ménykedtem, hogy nem lobban lángra a koktél - mondja. - Szeret­tem volna visszamenni, hogy ki­hozzam az üveget, de már késő volt, a benzin meggyűlt. Aztán meg abban bíztam, hogy csak egy kis jelzőtűz támad, hogy hamar el­oltják, mert én olyan helyre tettem, ahol nem volt semmi gyúlékony. Később kiderült: a lépcsőfeljá- rat oldalán tüzet fogott a lakko­zott lambéria, és másfél méter magas lángoszlop keletkezett. Csak a teremőr ügyességének kö­szönhető, hogy a tüzet sikerült hamar eloltani. Tóth Lajos azt mondja, az 1993 óta húzódó gyermek-elhelyezési per és az ezt követő „igazságtalan bánásmód” készítette ki, hiszen szeretett gyermekét nem láthatja, annak ellenére, hogy a bírósági döntés erre feljogosítaná. Ám a gyermekért hiába megy, mert látha­tásra történő átadását az anya kü­lönböző indokokkal megtagadja. Mélyen sértőnek találta a férfi azt is, hogy volt felesége egy bíró­sági jegyzőkönyvben alkoholizá- lónak nevezte, aki agresszíven vi­selkedik és bántalmazza a család­ját. Mindezt'az elvégzett pszicho­lógiai vizsgálatok nem támasztot­ták alá. Tóth Lajos azt szerette volna el­érni, hogy a kislányt ő nevelhesse. Ám a koktélos ügy miatt erre alig­ha van esélye. - Ez az egészben a legszömyübb - mondja. - Látszik, hogy elment az eszem, amikor a Molotovot megcsináltam. ■ Az elhúzódó perek során pszi­chológiai szakvélemény is ké­szült. A szakember öt éve mindkét felet alkalmasnak találta a gyer­mek nevelésére. Azt is megállapí­totta, hogy a gyermek mindkét szülőjéhez egyaránt kötődik. Java­solta, hogy a gyermek maradjon az anyai háznál, ám nem zárta ki annak lehetőségét, hogy ebben a későbbiekben változás történjen. Vizsgálat közben a pszicholó­gus megkérdezte a kislányt, hogy mit mondhat az anyának? Az át­adandó üzenet így szólt: „Aranyos lesz apa, és hoz neked virágot. En­gedjél el, anya, öt napig apához, de hozz vissza öt nap múlva. ” Epilógus Beszélgetésünk idején Tóth Lajos büntetlen előéletű volt. Még nem tudhatta, hogy a bíró­ság közveszélyokozásért 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítéli, és három évre a közügyek gyakorlá­sától is eltiltja. A jogi procedúra során úgy ítélték meg, hogy a te­remőr gyors és határozott közbe­lépése nélkül a tűz elharapózha­tott volna. A Molotov-koktélos véleménynyilvánítás nem lehet elfogadott. Újabb elmeszakértői és pszichológiai szakvizsgálat is készült, amely megállapította, hogy a vádlott nem elmebeteg, de középsúlyos személyiségza­varban szenved, és tette elköve­tésekor paranoid indulati állapot vezérelte. Az ítélet nem jogerős. A véde­lem fellebbezett. Ám ez még nem mentette meg a vádlottat attól, hogy a bíróság előzetes letartózta­tásba helyezze. Tóth Lajos immár nem sza­bad. Akár évekre is rács mögé kerülhet. így jó ideig nem láthat­ja lassan serdülővé cseperedő gyermekét. A kislányt, akiért el­mondása szerint az egészet csi­nálta. És azt sem tudni, hogy gyermeke hogyan gondol majd rá: mint egy közveszélyokozó bűnözőre, vagy egy apára, aki annyira akarta látni gyermekét, hogy még büntetendő őrültsége­ket is elkövetett érte. TOMPA Z. MIHÁLY VASÁRNAPI HEVES'a1 HÍRLAP VASARNAP 6 Ft Mikola: nem kell csődbiztos Mikola István egészségügyi mi­niszter úgy érzi, amióta elfoglalta hivatalát, valamiféle csodaváró hangulat övezi tevékenységét. A tárca új vezetője a Vasárnap Reg­gelnek adott interjújában elmond­ta, legfontosabbnak azt tartja, hogy visszaadják a lakosság egészségügyi ellátásba vetett hitét. (...)- Tavaly több kórház is a tönk szélére jutott. Állítólag ön nincs kibékülve a csődbiztosokkal. Igaz ez?- Lehet, hogy most sokan fel­szisszennek, de kimondom: nem szeretem a csődbiztosokat. Kép­telenek áttekinteni egy kórház bonyolult szerkezetének a műkö­dését. Ennek a megismeréséhez legalább két év szükséges. A leg­jobb csődbiztosnak sincs ideje korszerű válságmenedzselésre, legfeljebb a kiadások megszorítá­sával tud valamiféle eredményt elérni. Az én célom az, hogy már a kórházak menedzsmentjében olyan változások menjenek vég­be, amelyek megelőzik a csőd­közeli helyzet kialakulását. (...)- Miért szüntette meg a hálapénzbizottságot?- A hálapénz kérdését nem le­het adminisztratív úton megolda­ni. Ehelyett az orvost kell olyan helyzetbe hozni, hogy a költség- hatékonyság ne áldozat legyen a számára, hanem egyfajta elvárás. (2. oldal) Kedves Olvasóink! Mint azt már megszokhatták, holnap is kezükbe vehetik lapunk hétvégi kiadását, a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel című 16 oldalas újságunkat. Ezúttal is számos érdekes írással találkozhatnak. Az alábbiakban közülük ajánlunk szíves figyel­mükbe néhányat. Beszámol a Vasárnap Reggel még az Imola-Hírlap-kupa szombati mécs­eséiről, s Kovács Kokó István világbajnoki címmérkőzéséről is. Szurkolni ment a Koós család A havas, latyakos, csúszós időben óvatosan araszol az ember a kocsijával, hogy a Váci útról felhajtson az Ár­pád hídra. Persze, bepiroso­dik a lámpa, a csúcsforgal­mi sorban várakozni kell, amikor... jön kéretlenül az ablakmosó! Szerencsére a szomszédos autóra csap le, nem rám, de azért figyelem, hogy mit művel. Ejha, ma­gas figurája, őszes frizurája igencsak ismerős... Éppen most vágja zsebre vigyorog­va a munkájáért kapott szá­zast. Furcsa, hogy ez a mód­felett ügyes fickó mennyire hasonlít Koós Jánosra! A sor meglódul, de indítás közben eldöntőm: este meg­tudom, vajon csak a sze­mem káprázott?- Látott engem? Jaj, de sajná­lom, hogy nem magát boldogítot­tam! Na, és milyet alakítottam ab­lakmosóként? Tudja, ez a szilvesz­teri Vágó-vetélkedő penitenciája volt, amiben én nem is játszottam, nem is ültem abban a híresen ma­gas székben, de Liptay Klaudia ré­vén véletlenül nekem jutott a szél­védők lemosása. Többet nem árul­hatok el, mert az RTL Klubnál a fe­jemet veszik, legfeljebb még any- nyit, hogy a részleteket majd vala­mikor februárban vetítik. De az biztos, hogy mind a „milliomos” vetélkedőt, mind ezt a munkát is nagyon élveztem. . - Mikor fog ez a beszélgetés megjelenni? Vasárnap? Akkor már messze járok a családommal, mert pénteken hajnalban útra kelünk, hogy délutánra ott lehessünk Münchenben, a Kokó-meccs mér­legelésénél, mikor a versenyzőket „mázsálják”. A foci és a vitorlázás mellett harmadik sportőrületem a boksz, Kokó pedig régi barátom, és nemcsak azért, mert ő is véresszá­jú fradista. (13. oldal) Az Idegenlégió nem Eldorado Kevéske szabadsága idején a légi­ós hétköznapi ember számára felfoghatatlan módon felszaba­dult. Neki Djibuti ilyenkor vetek­szik az amerikai Las Vegas pom­pájával, csábító kínálatával. „Eb­ben a városban rengeteg a kurva, egymás mellett sorakoznak a bá­rok, a diszkók, a játéktermek, a kocsmák, a vendéglők. Mindent ránk, katonákra alapoznak...” - hangzik hősünk leírása bázishe­lyükről. (3. oldal) Házasság szerződés nélkül Az álomházasságok is néha csúnyán végződnek. Egy felmérés szerint minden harmadik válás háborúhoz hasonlít, ahol a fele­ség és a férj minden fegyvert bevet. És többnyire már nem a gye­rekek miatt áll a harc, hanem a pénzen. A házassági szerződés segíthetne, de Magyarországon egyelőre csak a párok töredéke ír alá efféle papírt a gyűrűváltáskor. A VR által megkérdezettek kö­zül sem Tahi Tóth László, sem Demjén Ferenc, sem Kánya Kata nem látott még közelről házassági szerződést, Klapka György üz­letember viszont igen. Úgy tűnik, egyelőre csak az üzletemberek ismerték fel e dokumentum fontosságát. (4. oldal) Ha a teljes cikkre kíváncsi, ajánljuk figyelmébe a HEVES MEGYEI HÍRLAP VASÁRNAP REGGELT! Megvásárolható a vasárnap is nyitva tartó újságárusoknál. ingyenes számunkat (hétfőtől péntekig 8-15 óra között), nem kell fáradnia, lapuidat otthonába visszük.

Next

/
Thumbnails
Contents