Heves Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-03 / 2. szám

2001. Január 3., szerda H A T V A N KÖRZETE Heves Megyei Hírlap - 5. oldal E S LŐRINCI Szeleburdi tábornokok, rózsaszín eminenciák (2.) A hatvani képviselő-testület nehéz két esztendőt tudhat maga mögött. A vitathatatlan ered­mények mellett olykor politikai villongások, személyi ügyek, helytelennek minősített dönté­sek jellemezték a városvezetés munkáját. Mindezeken túl - szubjektív megítélés szerint - a nem megfelelő kommunikációnak is „köszönhető”, hogy a településről kialakult kép talán sötétebb, mint a hasonló, vagy esetenként jóval komolyabb gondokkal szembesülő önkor­mányzatok imázsa. Két héttel ezelőtt elkezdett dolgozatunk folytatásában megkíséreljük vázolni az elmúlt időszak történéseit és ezek hátterét - a teljesség igénye nélkül. Megélhetési politika? Zavarkóné Hargitai Katalin belépésével az Összefogás Hatva­nért Egyesület (ÖHE) hattagú frakciója a hatvani testület legna­gyobb létszámú képviselőcso­portja lett. (Ide kívánkozik egy kiigazítás: két hete tévesen írtam, hogy Balogh István az MSZP tá­mogatásával került a grémium­ba. A városatya szocialista ellen­lábasát legyőzve, független jelölt­ként szerzett mandátumot, így az MSZP-t hivatalosan öten jelenítik meg a képviselő-testületben. - T. O. megj.) Az MSZP-hez hasonlóan ugyancsak fegyelmezett ÖHE ezt követően rendre szállította féltu­catnyi szavazatát, ám mindez ke­vésnek bizonyult a másik olda­lon tendenciózusan jelentkező 11 vokssal szemben. A minősített többséget igénylő döntésekbe nem voltak képesek beleszólni, hiszen ezekhez legalább kilenc egyező állásfoglalásra lenne szükség. Az „öhések” elszigete­lődtek. A paktum megkötésekor kedvezőnek ítélt kilátások hamar semmivé váltak; a várospolitika nélkülük is működött, a párját ritkító „rózsaszín nagykoalíció” - MSZP, SZDSZ, MKDSZ, MDF, Fi­desz - egyes személyiségei pedig olykor még azt is megengedhet­ték maguknak, hogy csípős fél­mondatokkal pellengérezzék ki az egyesület politikai súlytalan­ságát. „Mi nemcsak sötétben is­merjük a várost” - jelentette ki egyik ellenlábasuk, utalva arra, hogy az Összefogás tagjai - lévén aktív korban lévő, elfoglalt embe­rek - nagyrészt csak az esti órák­ban tértek haza az esetenként az ország más pontjain lévő munka­helyükről. Mindezek következ­ményeként az ÖHE visszatért a klasszikus SZDSZ-t, a korai radi­kális Fideszt idéző stílusához: mindenre lőttek, ami mozog. Cselekedeteik ad hoc jellegűvé váltak, rögtönzött ötleteiket nem követte a megvalósításra irányu­ló törekvés. Megítélésünk szerint az emlí­tett kirekesztést?) annak követ­keztében alakult ki, hogy az ÖHE megpróbálta átformálni a testüle­ti feladatmegosztást: szerintük kevesebb bizottságra és tanács­nokra volna szükség, ami haté­konyabbá tenné a munkát, s je­lentős anyagi megtakarítást is eredményezne. Javaslatukat azonban a többség elvetette. Hatvanban - a polgármester asszonyt, az alpolgármestereket és dr. Eperjesi Tamást kivéve - minden testületi tag bizottsági el­nök vagy tanácsnok is egyben. Az említett címekhez átlagon fe­lüli fizetéssel felérő tiszteletdíj jár, aminek elutasítása meggon­dolandó a városvezetés jelentős hányadát alkotó nyugdíjasok, egyetemisták, közalkalmazottak, bérből élők számára. Az átszer­vezés hiába érintette volna az ÖHE-t is, az ellenérvelők szerint annak magas egzisztenciával bí­ró tagjai észre sem vették volna a kieső jövedelmet. (Vélhetően eb­ben sok igazság van: az egyesület frakciójának tagjai tiszteletdíju­kat többnyire humán célú kezde­ményezések támogatására fordít­ják.) Az elképzelés kudarcot val­lott - az azt ellenzők „hivatalos” indoklásában sok minden szere­pelt, csak éppen az anyagi szem­pontok nem -, a bizottsági felépí­tés maradt a régiek szerint, az ÖHE pedig többé nem volt képes feljebb tornázni szavazatainak számát. Egészen a jegyzőválasztásig. De erről majd később. Krízisek A települést több hullámban sújtotta az árvíz és a belvíz, sőt az utóbbi - kivált Újhatvanban - még ma is rengeteg nehézséget okoz az ott élőknek. Az emléke­zetes katasztrófa napjaiban - amikor sokan a gátakon serény­kedtek - fura hírek kezdtek elter­jedni a városban. Kiszivárgott, hogy a polgármesteri hivatal ki­emelt területeken dolgozó mun­katársai jutalomban részesültek, s a pénzből jutott néhány vezető­nek is. Összességében négymil­lió forint talált ily módon - egyébként jogszerűen - gazdára. Az összeg nem számottevő ah­hoz képest, amennyit az önkor­mányzat költött és költ napjaink­ban is a védekezésre és a megelő­zésre. A gond a szerencsétlen időzítéssel volt; meg azzal, hogy az „osztásból” a városháza mun­katársainak nagy hányada kima­radt. Többségükben az alacso­nyabb szintű, alacsonyabb bére- zésű köztisztviselőket - és vá­rosszerte a közalkalmazottakat - érintette szerintük diszkrimina­tív módon az eljárás, ezért a nyil­vánossághoz fordultak segítsé­gért. Pluszpénzt „természetesen” nem kaptak ezt követően sem, de a közhangulat a legfelsőbb vá­rosvezetés ellen fordult. Mások mellett Érsek Zsolt országgyűlési képviselő is élesen bírálta a fele­lősöket. Érdekesség, hogy a má­sik „térfélen” álló honatya, Szinyei András viszont kiállt a premizálás indokoltsága mellett. A következő - bár a közvéle­mény előtt kevésbé ismert - sú­lyos krízist a jegyző szerepe idéz­te elő. A szolnoki illetőségű szak­ember távozása állandóan napi­renden szerepelt - a legsürge­tőbb hangot az ÖHE ütötte meg -, de a „kormánytöbbség” jó ide­ig ellenállt a váltásra irányuló kí­sérleteknek. Ezzel még inkább azoknak a malmára hajtották a vizet, akik régóta azt hangoztat­ták, hogy a hivatal irányítója ma­ga is elkötelezett módon politi­zál. Végül hosszas huzavona után váratlanul híre kelt, hogy a jegyző közös megegyezéssel távo­zik, s feladatát az új pályázat eredményességéig addigi helyette­se látja el. (Az ügy zökkenőmen­tesen, anyagi áldozatok nélkül zajlott. Hogy miként, arra csak Farkas Kálmánné polgármester asszony egyik későbbi kijelenté­séből lehet következtetni. A vá­ros első embere a kórházigazgató távozásakor megjegyezte: most is meg lehetett volna egyezni az ÖHE-vel, mint a jegyzőváltás al­kalmával.) Az új pályázatról az elmúlt év őszén döntöttek. Ekkor történt meg első alkalommal, hogy az „öhéseknek” sikerült összegrün- dolniuk a minősített többséget akaratuk érvényesítéséhez. A városvezetés „píárja” szem­pontjából nem tartozik a pozitív megítélésű történések közé a kórházigazgató távozása körüli huzavona sem. Hosszas folyamat eredményeként sikerült meg­egyezni a gyógyintézmény veze­tőjével, hogy közös megegyezés­sel távozzon, ám az alku során megállapított „lelépési díj” mérté­ke valósággal sokkolta a közvéle­ményt. Noha az összegszerűség tekintetében magára hagyott pol­gármester asszony vélhetően jó­hiszeműen járt el, amikor bele­egyezett abba, hogy az igazgató­főorvos megkapja az általa mél­tányosnak ítélt végkielégítést, az eset tovább rontotta a politikai vezetésről kialakult összképet. Még akkor is, ha ezt követően a testület megpróbálta korrigálni a döntést, s kapkodásszerű módon úgy határozott, hogy bíróság előtt támadja meg saját megálla­podását. A két év alatt tapasztalt ki- sebb-nagyobb tévedések, hibás döntések következményeként - valamint annak okán, hogy a te­lepülés életét látványosan befo­lyásoló, a közeli Gyöngyöshöz, Jászberényhez és Aszódhoz ha­sonló pozitív jelenségek itt ke­vésbé kimutathatók - a képvise­lő-testület megítélése 2000 végére a mélypontra süllyedt. A jegyzőváltás A hivatalirányítói posztra a havi mintegy negyedmilliós fize­tés és az egyéb privilégiumok elle­nére sem tülekedtek a jelentke­zők. Csak két komoly pályázó szállt ringbe: az addigi aljegyző, valamint a gyámhivatal vezetője, aki korábban nem vált ismertté ez irányú ambícióiról. A jogász képzettségű aljegyző a néhány hónap alatt, amíg megbízottként a hivatal élén állt, magas szak­mai színvonalon igyekezett ele­get tenni az elvárásoknak, ame­lyek - tekintve az apparátuson belüli feszültséget - igazi kihí­vást jelenthettek számára. Utólag nézve talán egy dologban hibá­zott: látszólag túlságosan elköte­lezte magát az erő, az általa meg­ingathatatlannak ítélt politikai fél mellett. Ezzel azonban nem­csak barátokat szerzett, hanem ellenségeket is - nemcsak az ÖHE soraiból. Nehéz leírni azt a döbbenetét, amit a titkos szavazás eredmé­nye kiváltott. Dühös politikusok, sápadt köztisztviselők csopor­tokba verődve, tanácstalanul tár­ták szét a kezüket: a jóval isme­retlenebb, a közéleti dzsungel­harcban tapasztalatlanabbnak, szakmailag esélytelenebbnek tar­tott „gyámügyes” Porubcsánszki Zoltánné legyőzte riválisát. Pont annyi szavazattal, amennyi a megválasztásához kellett, s amennyit az MSZP idáig bármi­kor könnyedén képes volt szállí­tani. Ezúttal azonban nem. Előzetesen csak annyit lehe­tett sejteni, a szocialisták kit fa­vorizálnak. Az ÖHE vagy hallga­tott vagy dezinformációkat ter­jesztett, így végig titokban zajlot­tak a színfalak mögötti tárgyalá­sok. Vélhetően alkalmi és hosz- szabb távra szóló megállapodá­sok is létrejöttek annak érdeké­ben, hogy a végeredmény olyan legyen, amilyen lett. Mint azon­ban az azóta eltelt időszak törté­nései bebizonyították, nem sza­bad túlságosan messzemenő kö­vetkeztetéseket levonni abból, hogy a jegyzőválasztás alkalmá­val ki hogyan nyomta - vagyis, mivel titkos voksolást tartottak: nyomhatta - meg a gombot. Jelenleg az a kérdés, hogy az új jegyző képes lesz-e betartani ígéretét, a hivatal politikamentes­sé tételét, vagy pedig legyűri őt a rá nehezedő nyomás. Erre is, arra is látunk jeleket. Meghirdette már a városháza szerkezeti struktúrájának a módosítását, az ügyfélbarát, szolgáltató jellegű hivatal kialakítását és a takaré­kosságot, de intézkedései eddig nem túlzottan szembeötlők. Je­lentősebb személyi döntésekre nem került sor, a feszültség ma­radt, sőt fokozódott, az egyik, nem félfogadási időben érkező helybelit pedig rendőrrel vezet­tették ki a házból. S hogy a jövő­ben még komplikáltabb lesz Porubcsánszkiné helyzete, az ab­ból is leszűrhető, hogy legutolsó ülésén a városvezetés úgy dön­tött: szemmel tartják az appará­tuson belüli kádermozgást. Nem vesznek fel új dolgozókat, s nem bocsátják el a régieket. A jegyző­nek a reformokat - ha lesznek ilyenek - a rendelkezésére álló csapattal kell végrehajtania. A polgármester asszony Farkas Kálmánné öt szavazat­nak köszönheti, hogy ma ő Hat­van polgármestere. A jelöltválasz­táskor pártjában ennyivel voksol­tak rá többen, mint ellenlábasára, Vajda Pálra, így ő mérethette meg magát az MSZP színeiben. Ma már általánosnak tekint­hető az a megállapítás, misze­rint nem Farkasnénak találták ki ezt a funkciót. A korábban si­keres humánpedagógus az el­múlt ciklusban kiválóan helyt­állt Szinyei alpolgármestere­ként: kapcsolatteremtő készsé­ge, hozzáértése, agilitása az ok­tatásügy és a kultúra elismert követévé tette. E területeken ki­válóan társalog és reprezentál; szívügyének tekint és támogat minden, az említettekkel kap­csolatos kezdeményezést. Politi­kai ellenfelei szerint ugyanak­kor nem közösségi ember - mun­kássága során többnyire vezetői teendőket látott el, ami mérsé­kelt kontrollt jelentett számára -, politikai érzéke pedig alig tet­ten érhető. Tekintélyét sokkal inkább a pártjával közös múltjá­nak, semmint emlékezetes cse­lekedeteinek köszönheti - állít­ják a róla szóló, sokszor az MSZP-n belülről érkező recenzi­ók. Utóbbiak Farkasné hiányos­ságai közé sorolják azt is, hogy a talán legfontosabb területen, a gazdasági kérdésekben abszolút nem mozog otthonosan. A polgármester asszony mun­kásságát örökös küzdelem jel­lemzi. Ez egyrészt a várospoliti­kai helyzetből, másfelől jó szán­dékú naivitásából következik. Cáfolhatatlanul elhibázott lépé­sei mellett ma már azokat a helytelennek ítélt döntéseket is a számlájára írják, amelyekhez pedig vagy semmi köze nem volt - legfeljebb sodródott az eseményekkel -, vagy jól indul­tak, de rosszul sültek el. És hiá­ba hivatkozik a pozitívumokra - például az ipartelepítésre -, a köznép ezeket az előző ciklus eredményei közé sorolja. Noha az önkormányzati struktúra csökkenti az egysze­mélyi felelősség terhét, a bármi­lyen előjelű intézkedéseket - érthetően - a mindenkori pol­gármester nevével kötik össze. E téren Farkas Kálmánné szénája nem áll túlságosan jól. Olyany- nyira nem, hogy az már túlmu­tat a település határain is. Nem véletlen, hogy a térség legnép­szerűbb, országos szinten is me­nedzselhető MSZP-s politikusa, Érsek Zsolt és a helyi szocialis­ták kapcsolata legfeljebb infor­mális. Hiszen egy parlamenti választás végkimenetelét is el­döntheti, hogy a szavazók a je­löltet kivel, mely párt mely in­tézkedésével kapcsolják - vagy keverik - össze. L 'art pour l 'art Természetes állapot, ha egy poliükus, egy politikai szövetség a hatalomért küzd. Hatvanban is ennek lehetünk tanúi: mind a szocialistáknak, mind az ÖHE- nek megvannak a világos vagy olykor kevésbé körülhatárolható céljai, amelyek elérése érdeké­ben eseti vagy tartós támogató­kat igyekeznek szerezni maguk­nak. A „nagyok” között őrlődnek a városért tenni akaró magányos farkasok, az elkötelezettek, az ügyeskedők, a karrieristák és a túlélésre berendezkedettek, akik­nek az ereje a jelen leosztásban legfeljebb arra elegendő, hogy - mint a jegyzőváltás során - meg­keverjék a már elrendezettnek hitt paklit. Éppúgy zajlik itt is minden, mint az ország más vá­rosaiban: tábornokok és eminen­ciások irányítják a közéletet. Vagy mégsem? Lehet, hogy az erős embereket nem feltétlenül itt kell keresnünk? Előfordulhat, hiszen erre nézve is számos tézis tartja magát városszerte. A legel­terjedtebb, miszerint a település legbefolyásosabb gazdasági - értsd: hatalmi - tengelyét a Szinyei - Vajda- Rodek hármas képezi, kiegészítve a közigazga- tás-városmechanizmus fajsúlyos tényezőivel. Az ebből adódó po­zícióharc értelemszerűen kiter­melte saját ellenzékét is, mely­nek meghatározó személyiségei - Érsekkel az élen - javarészt ugyancsak nem a testületben fel­lelhetők. Ha hitelt adunk az utóbbi vál­tozatnak, akkor elmondható, hogy Hatvanban adott egy Vart pour Vart hatalom, Vart pour Vart ellenzékkel. Egy olyan gré­mium, amelynek a tagjai legfel­jebb téves következtetések alap­ján, vagy öncélúan, magáért a politizálásért mímelik a közéleti szerepet. Ha valóban így lenne, tényke­désük olyanná válna, mint kétré­szes elemzésünk is: fölöslegessé. ___________ TARI OTTÓ R ajzok a rendőrségen Hatvan és körzete Ünnepélyes keretek között ren­dezték meg a városi kapitányság által meghirdetett diák-rajzpályá- zat eredményhirdetését. A térség általános iskolásai bűn- és bal­eset-megelőzési témákban készí­tettek rajzokat. A kis alkotókat a díjkiosztás előtt rendőrségi sétá­ra invitálták a rendezők. A diá­kok és kísérőik előbb a kapitány­ság aulájában a munkáikból ren­dezett kiállítást nézték meg, majd bejárták az épületet, hogy közelebbről is megismerkedhes­senek a rendőri munka minden­napjaival. Ezt követően Hatvan és a környék településeinek, vala­mint a kapitányság vezetőinek részvételével osztották ki a díja­kat. Tótpál Ágnes, a hatvani kapi­tányság sajtóreferense elmondta, hogy több máú#»w^munka kö­zül a zsűrtjvégur a*kfwj)(kezöket találta a legjobbaknak: 1-2. osz­tályosok: 1. Varga Viktória (hat­vani Kossuth), 2. Porubcsánszki Péter (hatvani I. István), 3. Veréb Katalin (Csány), 3-4 osztályosok: 1. Pintér Ildikó (Apc), 2. Takács Kincső (Kossuth), 3. Sós Mónika (hatvani 5-ös), 5-6. osztályosok: 1. Erdélyi Zsanett (Hort), 2. Nagy Krisztina és Kürti Klaudia, 3. Molnár Eszter (mindhárman a hatvani 5-ösből), 7-8. osztályo­sok: 1. Nagy Evelin (Apc), 2. Lummer Ferenc (5-ös), 3. Szajkó József (Lőrinci). A Heves Megyei Baleset-megelőzési Bizottság kü- löndíjait Kovács Orsolya (Csány), Babcsány Mónika (Lőrinci) és Csala Nikolett (Rózsaszentmár- ton) kapta. A kistérség települé­sei összesen 26 különdíjat is fel­ajánlottak, amelyeket a helyi is­kolák legjobb rajzkészítői vehet­tek át. Fenti címre megrendelem a Heves Megyei Hírlap Vasárnap 1 Reggelt, 280 Ft havi díj megfizetésével. Kérjük, hogy a megrendelőlapot borítékban szíveskedjen | beküldeni a kiadó címére: 3301 Eger Pf. 23 (Barkóczy u. 7.) i Előfizetési szándékát jelezheti kézbesítőinknek, p1 illetve a 06-80-513-646-os ingyenes telefonszámon is. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents