Heves Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-13 / 11. szám
UHU 2001. Január 13., szombat HÍRLAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal MAGAZIN Zsirkáné Nagy Ilona egy éve vezető Hatni gondozás. Szeretetház. /\ Lelenc. Intézet. Megannyi pe- -Zi-joratív kifejezés, megannyi előítélet. A háttérben ott a dickens-i vonulat, amely olykor - ha nem is ennyire élesen - még értelmiségi körökben is meghatározza a téma megközelítését. Tisztában van ezzel Zsirkáné Nagy Ilona is, aki részben azzal indokolja a fentieket, hogy az ehhez hasonló rendeltetésű intézmények hosszú ideig zárt világot alkottak. Jó pár évnek kell még 'eltelnie ahhoz, hogy - úgymond - a helyükre kerüljenek a dolgok.- Pontosabb, ha „otthonként” definiáljuk az intézetet - jelenti ki az igazgatónő. - Tény, hogy a szülőket nem helyettesíthetjük, de megpróbáljuk azokat a folyamatokat megismertetni a fiatalokkal, amelyek egy normál család mindennapi életében általánosnak mondhatók. Szükséges is, hogy az ifjú emberek „tanulják” az életet, hiszen ha innen kikerülnek, eleve hátránnyal indulnak: legtöbbjüknek nincs szüDickens szelleme már csak a falakon túl él Sanyi, az alacsony, barna fiú „régi” ismerősöm. A megyei önkormányzat mátravidéki erőműi gyermek- és ifjúsági otthonának karácsonyi ünnepségén találkoztunk először, s azóta úton-útfélen megszólít. Rám köszön a buszon, integet a járdáról, megkérdezi, mit csinálok éppen. Szeretetre vágyik - magyarázza a srác viselkedését Zsirkáné Nagy Ilona, a lőrinci intézmény vezetője. - Ahogy mindenki itt minálunk... lő, testvér, barát a háta mögött, aki anyagilag vagy gyakorlati tanácsokkal segíthetné a társadalomba való beilleszkedésüket. Nem árt, ha a legfontosabb ismereteket már az otthonban elsajátítják. Ehhez ma már adottak a feltételek. A korábbi, 45 férőhelyes épületet átalakították korszerű, 24 ágyas intézménnyé. Az itt élők fele fiú, a fele pedig lány; a legfiatalabb 11 éves, a legidősebb 22. A felnőttkornak utógondozottként vehetik igénybe a „szolgáltatást”, legfeljebb 24 éves korukig. Az egyik fiú már dolgozik, a többiek a környék iskoláiba járnak.- A cél, hogy mindenkinek legalább egy, de lehetőség szerint inkább két szakma legyen a kezében - tájékoztat Zsirkáné Nagy Ilona. - S fontos, hogy az egyéb realitásokat is megismerjék. Egy éve már, hogy magukra mosnak, minden pénteken főznek, krumplit pucolnak, takarítanak, vasalnak, varrnak. Sőt a nagyobbaknak a hivatalos ügyintézés alapjait, a különféle nyomtatványok kitöltését is megmutatjuk. * Dr. Valentinyi Pál főorvos hosszú ideje gondoskodik arról, hogy az itt élők egészsége rendben legyen.- Ezek a gyerekek semmivel nem rosszabbak és nem jobbak, mint a „kintiek”. Megítélésükben a régi lelencekhez fűződő reflexeken túl az is szerepet játszik, hogy itt koncentráltan vannak jelen. Kár lenne tagadni: minden porcikájuk- ban benne van, hogy állami gondozottak; lelkileg többszörösen sérültek, s a tapasztalatok szerint ezt életük végéig nem képesek feldolgozni. Talán az a legnagyobb gond, hogy nincs reális jövőképük. A doktor úr megállapításaihoz az igazgatónő is csatlakozik.- Sokan megvonják a vállukat: miért tanuljak, miért törjem magam, ha úgyis csak egy senki vagyok? Szinte kivétel nélkül megfogadják, hogy az ő gyermekeiknek nem kell majd intézetben felnőniük, ám később az utódaik nagy része mégis visszakerül a rendszerbe. Nem képesek megbirkózni a feladattal, amit a családalapítás jelent. ■k Legutóbb akkor került reflektorfénybe az intézmény, amikor az itt élők egy részét kisebb közösségekben, úgynevezett lakásotthonokban kívánták elhelyezni. Az egyik közeli településen élők hevesen tiltakoztak az ellen, hogy a „lelencesek” a falujukba költözzenek, így ez a terv meghiúsult. Holott - mint a többi befogadó községben állítják - semmi problémát nem okoznak.- Az igazi megoldást a hivatásos nevelőszülők jelentenék, de ezek távlati .tervek. Egyelőre a kis létszámú otthonokban garantált leginkább a gyerekek biztonsága. Nem véletlen, hogy megpróbálják minél tovább „kitolni” az időpontot, amikor majd el kell menniük - mondja az igazgatónő, miközben bejárjuk a helyiségeket. Van itt Erika, Anikó, Edina. Nem tartozik a fiúkra, hogy miről társalognak. Emília a fájós fülét mutatja a főorvosnak minden: tágas nappali, barátságos szobák - a fiúknál csinos hölgyek, a lányoknál izmos fiúk képei a falakon -, konditerem, ebédlősarok, barkácsműhely. Tisztaság, rend mindenfelé. Nyoma sincs az uni- formizáltságnak. Nem is lehet. A lakók évente 60 ezer forint ruhapénzt kapnak, amit felügyelet mellett, a saját ízlésüknek megfelelően költhetnek el. Emellett zsebpénz is jár: a kicsiknek 2382, a 14 év felettieknek 3298 forint havonta.- A megyei önkormányzat komoly összeggel egészíti ki az állami normatívát. Nem dúskálunk a javakban, de takarékoskodva -sa gyerekeket is erre nevelve - kijövünk a keretből - válaszolja ez irányú kérdésemre Zsirkáné. Az intézményben a 24 bentlakóra ugyanennyi fős személyzet jut. Nagyjából ez az ideális létszám. Általános megállapítás szerint nagyon kell szeretni az embereket ahhoz, hogy valaki elvállalja - és az elvárásoknak megfelelően el is lássa - az ezzel járó feladatokat. * Távozóban nem találkozom Sanyival. Összefutok viszont néhány másik fiúval és lánnyal, akik a tanulószobába igyekeznek, hónuk alatt könyvekkel és füzetekkel, vagy - kihasználva a rendelési időt - különféle bajaikat a főorvos úrra zúdítják. Odaköszönök nekik, mire egy bátortalan viszlát a válasz. Mire azonban az ajtóhoz érnék, innen is, onnan is hallom egyre erőteljesebben a „Szia, Ottó!”-t. Megint gazdagodtam egy tucat- nyi.új ismerőssel. TARI OTTÓ A szövetkezetek a Jóisten kezében vannak A Heréd-Nagykökényes Mezőgazda- sági Szövetkezet a nagy túlélők közé tartozik. A hetvenes évek közepén, amikor központi utasításra beindult a szövetkezetek egyesítése, a két szomszédos község lakói gondoltak egy nagyot, és frigyre léptek. így akarták elkerülni a nagy beolvasztást, hiszen immár azt mondhatták, hogy ők már végrehajtották az előírt összevonást. A taktika három évig, egészen 1978-ig sikeresnek is bizonyult, ám akkor változott a területi pártvezető, és az új vezér szigorúbbnak bizonyult. Nem volt menekvés, a kettős téesz „önként és dalolva” csatlakozott a hatvani központú nagy termelőszövetkezeti testvérhez. A jelek szerint nem érezhették jól magukat a nagy közösben a herédiek és a nagykökényesiek, hiszen az első adandó alkalommal együtt kiváltak. Igaz, az önállósulásra közel tizenöt évet kellett várni. Ám úgy tűnt, ez jó döntés volt, hiszen a szövetkezet éveken át sikeresen gazdálkodott. Most viszont jött az újabb központi döntés, és a szövetkezet ismét nehéz napok elé néz. Hidegben az elnök Katona János, az elnök szabadkozik, amikor hellyel kínál: irodája nincs fűtve. Elég, ha a könyvelésen és kimutatásokon dolgozó nők irodáját melegítik. Spórolni kell, hiszen minden fillérnek meglesz a helye. A dolgozók fele munkanélkülire ment, nem engedi az elnök lelkiismerete, hogy fűtött irodában üljön. - Majd mozgunk egy kicsit, ha fázunk - jegyzi meg tréfálkozva, de azért ezt komolyan kell venni. Még szerencse, hogy kint enyhe a január, így ha az ember gyorsan jegyzetel, akkor nem is érzi a benti hideget. Az elnök sorolja az adatokat: két falu termőterületén, 2500 hektár szántón gazdálkodnak. Korábban baromfival is foglalkoztak, ám az ráfizetéses volt, így aztán felhagytak vele. Nem érte meg az ólakat bérbe vevő vállalkozónak sem, még tavaly visszalépett. Még az is megtörténKombájnok az udvaron. Szeretnének megmaradni. hét, hogy a csirkehús hiánycikké válik. Mert hát ki az a hülye, aki ráfizetéssel neveli a szárnyasokat. A szövetkezet kalászosokat, repcét, cukorrépát, napraforgót, kukoricát termeszt. Több sikeres éve is volt 1992-től, így aztán köz- megelégedésre tudták fizetni a haszonbérleti díjat. Jelenleg ez 20 kilogramm búza ára, aranykoronánként. A tagok általában terményben kérték a részüket, hiszen faluhelyen jóformán mindenki tart állatot. Aid pénzt kér, az elmúlt esztendőre mintegy 15 ezer forintot kaphat hektáronként. Mivel a tagoknak általában néhány hektár a tulajdonuk, így nem gazdagodnak meg a haszonbérleti díjból, de azért igencsak jól jön ez a kis plusz a szerény nyugdíjból élőknek. A törvény csapása A kezdeti sikeres években a szövetkezet igyekezett fejleszteni. Többek között kombájnokat, traktorokat, terményszárítót, permetezőt is vettek. Az év végén megmaradó több tízmilliót pedig tartalékolták.- A mezőgazdaságban nem árt, ha óvatos az ember - mondja az elnök. - Elég egy szűk esztendő, és ha nincs tartalékod, akkor könnyen padlót fogsz. Erre gondolva szavazta meg a tagság a zárszámadó közgyűléseken, hogy nem költi el a megspá rolt pénzt. Utóbb kiderült, hogy bizony jól gondolkodtak, mert 1997-től egyre szegényebb esztendőkjöttek. Mindezért elsősorban az időjárást lehet okolni, hiszen vagy túl sok volt a csapadék, vagy túl kevés, máskor pedig nagyon hideg volt, hogy később túlságosan is meleg legyen. Aztán két évvel ezelőtt jött a „búzabomba”. Értékesíthetetlenné vált a gabona, túlkínálat mutatkozott minden szinten. A helyzetet a spekulánsok használták ki: járták az országot, olcsón felvásárolták a búzát, aztán semmit sem fizettek. A Heréd-Nagykökényes Szövetkezetnek is lóg egy felvásárló 15 millióval. És a jelek szerint alig van remény arra, hogy a pénzből a szövetkezetiek valamit is lássanak.- Feljelentettünk mi már mindenkit, de hiába - kesergi az elnök. - A felvásárlók felszívódtak, bottal üthetjük a nyomukat. Persze, meg lehet kérdezni, hogy miért adtuk oda a búzát, de hát akkor örülhettünk, hogy valakit egyáltalán érdekelt a felvásárlás. A szűk esztendőknek „köszönhetően” a korábbi 72 milliós eredmény- tartalék tavaly négymillióra apadt. Egy éve még reménykedtek, hogy talán már egy jobb esztendő következik, ám jött a tavaszi hirtelen olvadás, majd az áprilisi kánikula, a szárazság. - Csak a repcéből 35 millió fotó: T. z. M. volt a vesztesé- günk, ennyivel termett kevesebb, mint az előző évben. Pedig ugyanabba a földbe ugyanolyan magot tettünk, és ugyanúgy műveltük. De hát ez egy nyelni, ám most még jött az üzletrésztörvény is. A jóindulatban bíznak Július elsejéig a szövetkezeteknek fizetniük kell az üzletrész-tu- lajosoknak. Egyelőre csak azoknak, akik 1992-ben, az úgynevezett vagyonnevesítés első körében üzletrészt kaptak. Tehát akik annak idején „önként” beléptek a téeszbe, 1992-ben a bevitt értéknek megfelelően részesülhettek üzletrészben. Most ők vagy örököseik kérhetik jussukat. Az egykori belépők közül jó néhányan nem élnek már, a megörökölt üzletrész is osztódott, így pár ezer forinttól több tízezer forintig terjed az igényelhető összeg. Katona János Nagykökényesen született, ott él a szülői házban. így aztán szinte minden üzletrész-tulajdonost személyesen ismer. Együtt nőttek fel, együtt jártak iskolába, együtt járták a rétet. A felnőtt gyermekek közül sokan kirajzottak, az ország közelebbi vagy távoHa kell, az elnök traktort is javít ilyen esztendő volt - mondja a szövetkezet vezetője. Összességében tavaly százmillió volt a szövetkezet vesztesége. Önmagában sem könnyű falat ezt lelabbi részében élnek. Kérdés, hogy kérik-e üzletrészüket. Ha kérik, megnehezítik a szövetkezet életét. Igaz, csak az idén mintegy ötmilliót kellene kifizetni a közel száz külső üzletrész-tulaj- donosnak, de a szegényedő szövetkezet esetében ez is komoly terhet jelent.- A pénz viszont nagy úr, még nem tudni, hogy a szülőfaluban élők iránti aggodalom nagyobb, vagy a forintok igézete - mondja az elnök. Tény viszont, hogy ha a szövetkezet tönkremegy, akkor azt két falu lakói sínylik meg. Itt a földtulajdonosok legtöbbjének csak egy-két hektárja van, és azon egyénileg nem éri meg gazdálkodni. A szövetkezetben viszont igen. Elrettentő példaként az elnök több szomszédos Nógrád és Pest megyei községet is felsorol. Ott tönkrementek a szövetkezetek, a földek egy részét ügyeskedők felvásárolták, de nincs, aki megművelje azokat. A minap egy fogorvos házaspár kopogtatott be a szövetkezeti irodába: ötszáz hektár földet vettek, jó lenne, ha a szövetkezet művelésre bérbe venné tőlük. Ám a szövetkezetnek jelenleg nem kell több föld, hiszen a művelés ára folyton nő, a termékek felvásárlási summája viszont alig mozog felfelé. Felfelé pillantva- Egyelőre jól indult az esztendő, hiszen a terület fel van szántva, és amit terveztünk, azt el is vetettük. Bezzeg tavaly itt dagasztottuk a sarat - mondja az elnök. - A szövetkezet sorsa a Jóisten kezében van. Ha rossz esztendőt zárunk, ha nem lesz kegyes hozzánk az időjárás, akkor könnyen meglehet, hogy végünk, Sorsdöntő lesz az idei esztendő a szövetkezet életében azért is, mert 2002 májusáig ki kell fizetni azoknak az üzletrésztulajdonukat is, akik korábban tagok voltak, de 1999 végéig küéptek. Ez újabb tizenhárommilliós kiadást jelent majd. Fizetni pedig csak úgy lehet, ha lesz miből, ha még 2002-ben is lesz szövetkezet. A közel négyszáz tag azt szeretné, hogy legyen. Ám a jövő nemcsak rajtuk múlik. TOMPA Z. MIHÁLY
