Heves Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-08 / 287. szám
12. oldal - Heves Megyei Hírlap P F 2 3 2000. December 8. péntek Reflexió egy olvasói levélre Mi lett a közös vagyon sorsa? Elsősorban mint érdekelt, de a tagság nevében is hiányolom, hogy a Heves Megyei Hírlap az utóbbi időben kevés hírt ad a szőkébb térségünkben működő gazdasági egységek tevékenységéről, helyzetéről. Gondolok itt elsősorban a Pétervására és Vidéke Áfészre, amely korábban 14 településen végzett kereskedelmi és vendéglátó tevékenységet. Ez ma már a múlté. A rendszerváltást követően ugyanis az áfész vezetése nem tudott az új piaci viszonyokhoz alkalmazkodni. A kilencvenes évek elejétől így az itteni áfésznál megkezdődött a vagyonfelélés időszaka. Kezdetét vette az ingatlanok értékesítése, eladása. Előbb az italboltokat, vendéglőket adták el, de később sor került a kereskedelmi egységek (boltok, áruházak) nagy részének eladására is. így alakult ki az a helyzet, hogy az utóbbi években az áfész semmilyen kereskedelmi és vendéglátó tevékenységet nem folytatott. A bevételek a még meglévő ingatlanok (boltok) bérleti díjából származtak. Ezen csekély összegű bevételek a kiadásokat sem fedezték - nem beszélve a korábbi évekről áthúzódó nagy összegű adósságról -, így az áfész évről évre jelentős összegű veszteséggel zárt. Úgy tudjuk, ez az állapot 1999. év végéig állt fenn, mert legnagyobb meglepetésünkre ez évtől - tehát január 1-től - már nincs áfész Pétervásárán. Megszűnt a két fővel működő iroda. Megkezdődött a felszámolás, aminek folytán a szövetkezeti tagok a közel 50 milliós nevesített vagyonból egy fillért sem kaptak, de még a korábbi években a szövetkezeti tagok által befizetett szövetkezeti részjegyek értékét sem fizették vissza. (Ez körzeti szinten összesen 1,8-2 millió forintra tehető.) Ugyanakkor jól értesült körökben az elnök asszony és munkatársa esetében milliós nagyságrendű végkielégítésről beszélnek. Egyesek viszont felelősségrevonásról, bizonyos bűnügyi eljárásokról tudnak (adórendőrségi vizsgálat, letartóztatások?). Mi az igazság? Ilyen esetekben nincs feladata, felelőssége az áfész küldöttgyűlésének, felügyelőbizottságának? A helyi - Pétervására és Vidéke - Takarékszövetkezet munkájáról, tevékenységéről sem hallhattunk az utóbbi időben. A továbbiakban a volt Pétervásárai Gárdonyi Szövetkezet helyzetét említeném meg. Úgy tudtuk, hogy a Gárdonyi szövetkezet a rendszerváltást követően - a kilencvenes években is - működött, talpon maradt. Erről a Hírlap is beszámolt évenként legalább egy-egy alkalommal. Meglepetés viszont ez esetben is, hogy 1999. év végével megszűnt a szövetkezet, sor került a felszámolásra. Itt ugyan nem semmizték ki a szövetkezeti tagokat, mint az áfésznál, a vagyonjegyre mindenki méltányos összeget kapott, de a felszámolási ügylet részletei nem váltak ismertté. így például: hogyan alakult a jelentősebb ingatlanok értékesítése (gépkocsi-telephely, szerviz, állattenyésztési telep, tsz-iroda), kik az új tulajdonosok? Hogyan alakult a vezetők végkielégítése? Ezekre a kérdésekre a tagság jogosan vár információt, tájékoztatást. A tagok tájékoztatása - évenként - részközgyűléseken, küldöttgyűlésen megtörtént-e? Nyereséggel zártak-e az utóbbi években? Nem kevéssé lenne, illetve lett volna érdekes és kívánatos, ha a két évvel ezelőtti, nagy port kavart (okirat-hamisítás, sikkasztás), „az évszázad bűnügyének minősített” - ez az idézet a Magyar Televízióban hangzott el az egyik károsult részéről - bűnügyben lefolytatott vizsgálat megállapításából is többet tudnánk. Egy károsult szövetkezeti tag (név és rím a szerk.-ben) Ahogy a Bau-System vezetője látja Megdöbbenve olvastam a Heves Megyei Hírlap 2000. november 27- i számában a fenti cím alatt megjelent cikkét özv. Szuromi Sándornénak. Nem hagyhatom szó nélkül ezt a cikket, mert ezt az újságot ezrek és ezrek olvassák. A cikk írójának nem volt meg semmilyen megalapozottsága ahhoz, hogy ezt a levelét megírja. Először is a 49.000 Ft-os sírásási összeg helyett csak 15.200 Ft-ot fizetett. Áraink nem titkosak, bárki megérdeklődheti. Özv. Szuromi Sándornénak az összesített számlája volt 36.900 Ft. Tehát sírásással együtt. A sírásáson kívül kifizette a temetési illetékeket (temetőfenntartási költség és rátemetési illeték, ezenfelül a sírt bontó beton fedlap le- és feltételét és a kimaradt föld elszállítását. Tehát összesen 36.900 Ft-ot fizetett nekem, és én ott helyben adtam is róla számlát, tételesen, türelmesen elmagyarázva minden tételt. Ugyanekkor a nyilvántartásba betekintve megállapítottam, hogy a sír lejárt, és mint oly sok ügyfelemnek, özv. Szuromi Sándornénak is adtam haladékot a sírhely-megváltás rendezésére. Nem számoltam fel a 4000 Ft-os temetői szolgáltatást sem. Kedves Szuromi Sándomé! Ön valósnak vélt igazáért megrágalmazott, „a kegyelet vámszedőjéSok aggodalomra, szorongásra ad okot, ha beteg van a családban. Különösen akkor, ha a beteg egy édesanya, aki nem tehet róla, hogy nehéz élete volt, és öreg napjaiban elkezd a szíve összevissza kalimpálni, fájdalmat érez a mellkasában, fullad. A családorvos segítőkész, gyógyszert, beutalót ír a szak- rendelésre, úgy tűnik, sínen vagyunk. Azaz, hogy mégsem. Az élet zajlik az idős, beteg emberek körül is, jön a szomorú hír: az egyetlen, még eddig élő testvér is örökre elment. Összekulcsolja a kezét, csendben, fegyelmezetten birkózik bánatával. Hiába... Néhány óra múlva ismét nehezen lélegzik, szorít a fájdalom, bokái cipónyira duzzadnak. Idegesség, félelem a ránk váró éjszakától. Mit csináljak most? Eszembe jut: van orvosi ügyelet, biztos segítenek, felhívom. Bátorkodom megkérdezni az asszisztensnőt, hogy ki ma az ügyeletes orvos. Egy „őrmester” válaszol: Nem mindegy az magának? Mi a probléma? Maga a beteg? Nem... nem... az édesanyám... a szíve... „Adom a doktor urat, rebegje el neki a baját. Hozzákezdek. Bevallom, hogy folyamatban van a kivizsgálás, mondanám azt is, hogy most mi a probléma, de belevág: „Ezek csak tünetek”. Később: „Remének” titulált engem. Becsületembe gázolt nagy nyilvánosság előtt. A temető kegyeleti hely, az imádság és a gondolatokba, emlékekbe való elmélyedés helye. Halottak napján különösen méltatlan dolog hangoskodni, kiabálni. Én nem haragszom önre. Akik eddig felém nyújtották segélykérő kezüket, mindig segítettem rajtuk. „És aki nem tud fizetni, annak a halottja a föld tetején marad?” Nem, eddig sem maradt még senki sem temetetlenül. A Rozália temetőben eltöltött egy évem alatt számos ingyentemetésem volt. Az én nevem alatt egyetlen számlát sem talál senki a polgármesteri hivatalban. Az ösz- szes szociális temetést saját költségemre ásattam ki. Nagyon sok te- mettetőnek könnyítettem az anyagi terhein. Az ön számlájáról is hiányzik a 4000 Ft-os szolgáltatási díj. Amíg írom önnek ezt a levelet, takarítják a temetőt, söprik össze a faleveleket. Ezért a munkáért épp 4000 Ft-ot kémek. Ez csak a mai napom. Holnap jön a szemétszállító teherautó, azért is fizetni kell. Remélem, hogy ez az ügy ősz hajszálait már nem fogja fehérebbre festem. Ha összetalálkozunk a temetőben, akkor majd önt is üdvözölni fogom. Halkan, csendesen, méltóan a helyhez. A Rozália temető gondnoka lem, nem gondolja, hogy ezért este fél tízkor kimegyek.” Mindegy, hogy én mit gondolok, de azt biztosan tudom, hogy a beszélgetésünk ideje alatt nem volt lehetőségem meghívni, elég lett volna, ha megmondja, melyik gyógyszeréből adhatok még, mit tehetek a nehéz légzés, a hasító mellkasi fájdalom csökkentése érdekében. A döbbenettől nem tudok megszólalni. Rám dörren: Sorolja a gyógyszereit! Sorolom. Végre megmondja, mit adhatok majd reggel. Megköszönöm, és arra gondolok, milyen messze van még a reggel... Hála Istennek csak annyi történt, hogy virrasz- tottunk. Édesanyám az ágyban fekve és ülve, köhögött, szenvedett a szűnni nem akaró szúró fájdalomtól, én mellette a fotelben, gombóccal a torkomban fohászkodtam, hogy megvirradjon. Volt időm elgondolkodni, hogy a beteg van-e az orvosért, vagy az orvos a betegért? Bonyolult kérdés. Magam is 35 évet töltöttem az egészségügyben, igaz, csak diagnosztikai osztályon, de ott soha nem volt kérdéses, hogy ki kiért van. Köszönöm Doktor úr a segítséget, melyet orvosi esküje és legjobb tudása szerint nyújtott a tünetek enyhítésére. Eger, 2000. nov. 25. átvirrasztott éjjelén R. K. Engedje meg, hogy a Heves Megyei Hírlap 2000. december 5-i számának 3. oldalán „Ünnepi méretek” címmel megjelent írásra személyes érintettségem okán reagáljak. A helyenként megalázó, cinikus hang számomra nem meglepő, az általam elmondottak ellenszenves kritizálása is illik a szerző stílusához. A vélemény szabad. Tiszteletben tartom, ezzel élni bárkinek szíve joga. Az írás befejező részével viszont baj van, mégpedig az, hogy a „Ráadásul nem mond igazat” mondattal a Tisztelt szerző engem hazugsággal vádol. Teszi ezt arra hivatkozással, hogy „a polgármester és az uszodaigazgató is többször nyilatkozott, hogy - bár a medence szabványos - a beütőpanelt egyedileg kellett legyártani". Sajnos, a szerző hivatkozása idejétmúlt, ugyanis ez az értelmezési vita lezárult akkor, amikor a Magyar Úszószövetség a medencét tartozékaival együtt - így a beütőpanelt is - hitelesítette. Valótlan az az állítás, hogy a panelt egyedileg kellett legyártani, mert a medence végén kialakított hellyel valami nem „stimmelt”, és „oda nem illeszkedik a szabványos méretű panel”. Értelmezhetetlen a szembeállítása az „egyedileg gyártott” és a „szabványos” minősítésnek, mert a FINA-szabályok szerint csak „szabványos méretű” és „nem megfelelő méretű” panel létezik. Ennek igazolásául idézek a mellékletként teljes terjedelmében az Ön részére elküldött Hitelesítési jegyzőkönyvből. Az alábbiakban a 2000 októberében keltezett jegyzőkönyvekből találhatunk idézeteket, melyeknek közlésétől a szakmai kifejezések és számszerű adatok miatt eltekintünk (a szerk.) Tehát vitathatatlan az a tény, hogy objektíve a medence méreteivel soha nem volt hiba, a panelek nem egyediek, nem régi típusúak, hanem egyszerűen szabályos méretűek. Ez a szakmai vélemény lapjuk 2000. október 12-i számában a szakkivitelező TEM- PERO Rt. vezérizgat ójától már megjelent (igaz, nem ingyen), de úgy látszik, hogy a szerző részére még mindig a téves - augusztusban nyilvánosságra került - megrendelői álláspont a kedvesebb. Egyébként megjegyzem, hogy október 11-én a város és az uszoda legfelsőbb szintű vezetőivel folytatott tárgyaláson minden részletre kiterjedő tájékoztatást adtunk e témában, ami ott vita nélkül elfogadásra került. Tisztelt Felelős Szerkesztő Úr! Remélem, hogy az előzőekben közölt, mellékelt és megismételt korábbi információk hozzásegítik a „kőművesnél” jóval képzettebb munkatársát az ominózus probléma teljes körű megismeréséhez és megértéséhez. Annak eldöntését, hogy ebben a kérdésben ki az igazmondó, javaslom, hogy bízzuk az olvasóra. • Kérem, hogy fenti levelemet a hiteles tájékoztatást szolgálva teljes terjedelmében szíveskedjen kommentár nélkül a Heves Megyei Hírlap soron következő számában közölni. Győri István ügyvezető műszaki igazgató Bau-System Építőipari Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Kecskemét Tisztelt Győri Úr! Minthogy kommentárt nem óhajt (ami elég sajátságos kívánság egy vitában), engedjen meg egyetlen gondolatot. Kollégám írása az On uszodaavatáson elmondott szónoklatáról szólt. Az Ön beszéde - hogy stílszerűek maradjunk - nem szabványos, nem panel volt, hanem nagyon is egyedileg gyártott. Sajnos. Ezzel a diskurzust a magunk részéről lezártnak tekintjük. Stanga István felelős szerkesztő Köszönet a mentősöknek 2000. november 5-én vasárnap éjjel nagybeteg édesapámhoz riasztottam kétségbeesetten a mentőket. Néhány perc múlva megjelentek, és tanúja voltam az emberi helytállás nagyszerű példájának. Kozma Imre úr és két társa 40 percig küzdöttek édesapám életéért, de sajnos a 87 éves szív már nem tudta felvenni az élet ritmusát. Ezek után még szántak időt - önzetlenül - a vigasztaló szóra, segítségre, útbaigazításra. Valahányszor a forgalomban rohanó szupermárkás autók között feltűnik a mentőkocsi, mindig eszembe jut, hogy van még becsület és tisztesség - az öregek iránt is - pénzhajhászó világunkban. Ungvári Jánosné Eger (rím a szerk.-ben) Szülinap a Daliban November 21-én a Liszt Ferenc vasutas nyugdíjasklub tagjai születésnapi ünnepséget tartottak. Megünnepelték azokat a klubtársakat, akik 2000-ben töltötték be az 55., 60., 65., 70., 75. és 80. életévüket. Megtisztelte az összejövetelt Farkas Kálmánné polgármester asz- szony is, és külön köszöntötte a 80 éves Erzsébet asszonyt. Az énekkar köszöntő dalai után a húsztagú tánccsoport új műsorral, country-tánccal lepte meg az ünnepeiteket. A táncot kore- ografálta és betanította Marosvári Sándomé. A műsor és a vacsora után vidám zenére ropták a táncot az örökifjú öregek. További jó egészséget és boldog, békés éveket kívánunk a vasutas nyugdíjasoknak. Pallag Attiláné Elhatárolódás Az '56-os Szövetség közleménye: a közelmúlt napokban tájékoztattak arról, hogy a Heves Megyei RFK bejáratánál ismeretlen személyek emléktáblát helyeztek el az alábbi, nehezen értelmezhető és különben is teljesen okafogyott szöveggel: „Emlékezésül az AVH felszámolásáról. Az '56-os Szabadságharcosok Eger, 2000. október 28.” Szövetségünk nevében kijelentem, hogy ettől a cselekménytől a leghatározottabban elhatároljuk magunkat. A magát „'56-os Szabadságharcosok” névvel jelölő társulat számunkra teljesen ismeretlen, azzal semminemű kapcsolatot nem tartunk, és testvérszövetségeink között sem szerepel. Az eljárás módja leginkább személyes becsvágytól vezérelt provokációnak tűnik, félrevezető, és alkalmas lehet szövetségünk társadalmi megbecsülésének aláásására. Dr. Tóth Ferenc '56-os Szövetség regionális elnöke Köszönöm, Doktor Úr...! Nyeremény? Egy játék során szeptember 8-án nyertünk a nyeremény 1000 Ft- os Interfruct vásárlási utalvány. A feleségem szept. 22-én a pénztárnál bemutatta, majd levásárolta. A pénztárnál derült ki, hogy ezt az utalványt csak az áruház zöldség-gyümölcs részlegében lehet elkölteni. Sietett haza, ezért jelezte a kasszásnak, hogy később vásárolja le az utalványt. Az újabb vásárlás október 7-én, 11 órakor történt, amikor az előírásnak megfelelően zöldség-gyümölcs árucikkeket válogatott össze. A pénztárnál lévő hölgy közölte vele, hogy a nyeremény körülbelül egy hónapos, s ezért nem tudja beváltani. Hívatta a megbízott vezetőt, aki azt mondta, hogy a nyertesek már levásárolták és szerinte ez már érvénytelen. Kérdem én, miféle nyeremény az ilyen? K. Tamás (rím a szerk.-ben) A Tamóca gyermektáncosai Detk községben a néptáncolni vágyó gyerekek részére 1999 októberében hirdették meg az iskolában a néptáncoktatást Tömöri Gábor tanításával. A munka névválasztással kezdődött, amelyre rengeteg jobbnál jobb javaslat érkezett a gyerekek köréből. A zsűrizés után a néptáncegyüttes a Tamóca nevet kapta. Ezt követően kezdetét vette a rengeteg munkával és kitartással járó tánclépések begyakorlása. A táncoktatás mellett rengeteg utánjárással és szülői segítséggel elkezdődött a fellépőruhák elkészítése. Az összehangolt munka eredményeként a gyerekek 2000. április 29-én Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban egy gálaműsor keretében léptek fel először, amin csodálatosan táncolva hatalmas közönségsikert arattak. Utána következett 2000. június 2-án a detki „Ki mit tud?” verseny, amelyen szintén nagy sikert aratva lettek elsők. Másnap az óvodai gyermeknapon vitték el a pálmát szépen összehangolt mozgásukkal. Ezt követően egy pici szünet következett, mialatt a gyerekek továbbra is keményen dolgoztak, hogy 2000. június 18-án a „Ludasi napok” keretén belül egy piciny színpadon is bizonyítsák rátermettségüket a táncra. Miután az iskolaév befejeződött, a gyerekek a szünetben sem pihentek. A Tehetséges Gyermekekért Alapítvány, a szülők és Fehér József képviselő segítségével edzőtáborba utaztak Mátraszentimrére. Itt ugyan játékosan, rengeteget dolgozva és tanulva készültek a következő évadra. Az évad 2000. június 21-én az „Európa kapujában” nemzeti fesztivál döntőjével kezdődött. A Tarnóca esélytelenül érkezett, de végül hatalmas közönségsikert aratva arany minősítést és különdí- jat kapott, majd bejutott a megyei döntőbe. Ez a megyei döntő 2000. október 14-én 12 csoport részvételével a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban került megrendezésre. A gyerekek bebizonyították tudásukat és ügyességüket, a korcsoportjukban második helyezést, illetve az „Év ígéretes néptáncegyüttese” megtisztelő címet kapta az országos zsűritől. Ez volt az utolsó dátum a kisegyüttes életében. Sok hozzáértő ember egybehangzó véleménye alapján sok siker áll még a gyerekek előtt. Ehhez kívánunk sok sikert és nagyon sok kitartást nekik. Azoknak pedig, akik eddig segítették ezt a kis csoportot, továbbra is számítva segítségükre, megköszönjük a támogatásukat. Sebestyén János Detk leriKen iDorra Maria es kiss Laszio a Kozeimuiman unnepeiteK au. nazassagi evtor- dulójukat. Hat gyermekük és 10 unokájuk szeretné megköszönni ezúton is azt a sok törődést és szeretetet, melyet kaptak tőlük. Kívánjuk, hogy még hosszú évekig legyenek velük egészségben, békességben, szeretetben.
