Heves Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap 2000. December 23., szombat !Hlj§m Összetartoznak... A zon az idei tavaszi napon, május 12-én is ugyanúgy zötykölődött megszokott útvonalán a menetrend szerinti autóbusz, mint bármikor máskor. A megye- székhelyről Egerszalókon 'át Verpelétre tartóknak sem tűnt fel semmi az egyhangú utazás alatt, pedig ugyancsak meglepődtek volna, ha tudomásukra jut, hogy ott és akkor milyen életbe vágóan fontos párbeszéd zajlott le két fiatal között.- Figyelj, Maja - hajolt a szép arcú, szomorkás szemű lányhoz a fiú. - Jövőre sem lesz több pénzünk, mint most, csak annyi változik, hogy akkor már lesz egy újabb diplomásunk. így hát, hozzám jössz feleségül az idén...?- Beteg vagy? - kérdezett vissza értetlenkedve a lány, aztán amikor felfogta, hogy a szokatlan időben és helyen feltett kérdés nagyon is komoly, igent mondott. Az immár boldog ifjú pár, Kiss Orosz Mária és Tóth Győző love story-ja - mint azt verpeléti otthonukban felidézik - jóval korábban kezdődött.- Majára akkor figyeltem fel először - kezd bele a történetbe a férj -, amikor még bejáró voltam a füzesabonyi gimnáziumba. Mindig az édesanyjával együtt utazott. A feldebrői ifjút aztán évekre a szegedi tanárképző főiskolára szólították a tanulmányai. Ritkán látogatott haza,, ám egy ilyen alkalommal összetalálkoztak. Győző nem értette, hogy a lány miért nem vesz tudomást róla. A községi könyvtárban kiállítás volt éppen, mellesleg egy zenei előadás-sorozatot is hallgathattak az érdeklődők. Ott mutatta be őket egymásnak a bibliotéka vezetője.- Akkor tudtam meg, hogy nem lát... - mondja, s szerető mozdulattal simogatja meg párja arcát. Maja látászavarai első osztályos korában kezdődtek. A tanító néni figyelt fel rá, hogy nem azt írja a füÉs Maja igent mondott Kedvese a lötyögő autóbuszon kérte meg a kezét zetébe, ami a táblán áll. Nyolcéves volt, amikor kiderült, hogy megállíthatatlan látóideg-sorvadásban szenved, egy esztendő alatt hat di- optriányit romlott a szeme. Ennek ellenére jó eredménnyel érettségizett az egri Szilágyi-gimnázium levelező tagozatán, majd beiratkozott a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola szociális munkás szakára, ahol jövőre végez.- Lenyűgözött az akaratereje, talpraesettsége, életfelfogása - vallja be Győző. - Az, hogy sajátos helyzete ellenére éppen olyan volt, mint bármelyik látó társa; vidám, jókedvű, minden iránt érdeklődő, akivel kellemesen el lehetett társalogni.- Engem Győzőben először a hangja fogott meg - veszi át a szót Maja -, az sokat elárult az egyéniségéből. A belső értékről, a leikéről, amely számomra fontosabb, mint a megjelenés. Persze, leírták nekem, hogy miként is néz ki: olyan 172-173 centi magas, elöl kissé kopaszodó, barna hajú és barna szemű. Maja és Győző. Egymásra találtak. FOTÓ: PERL MÁRTON Kapcsolatuk akkoriban vált szorosabbá, amikor Győző segített a lánynak megírni egy-egy pályázatot, miután Maja tanulmányait a Soros Alapítvány támogatja. Az Egri Dohánygyár Philip Morris Alapítványától hasonló módon jutott hozzá ahhoz a számítógéphez, ezt már ők látták el egy olyan beszélő egységgel, amely nagy segítséget jelent számára a tanulásban, a vizsgákra való felkészülésben. Korábban ugyanis többnyire az édesapja olvasott fel neki minden tantárgyat, s hallásból vágta be az egyes tételeket.- Most például cigányul tanulok - újságolja. - A diplomázáshoz szükség van a nyelvvizsgára, s arra gondoltam, hogy mint leendő szociális munkásnak, nem árt, ha elsajátítom a lovárit. Egyszer még jól jöhet, ha netán romák körében kell dolgoznom. Mindig is érdekelt a hátrányos helyzetűek sorsa, szakdolgozatom például az idős- korúakkal kapcsolatos, a depresz- szió és az öngyilkosság összefüggéseit elemzem majd benne. A felkészüléshez - bár számítástechnika-technika tanári szakot végzett - kiváló társra akadt férjében, aki immár állandóan kéznél van. Történetükben ez azért fontos elem, mert - mint most nevetve emlegetik - korábban hangkazettán leveleztek, hoz- ta-vitte a posta a felvételeket, amelyek min4inkább mélyebb érzelmű vallomások voltak. Hogyan fogadták otthon, hogy vak lányt választott leendő társául?- Ami azt illeti, meglepte a családot - vallja be Győző. - Arra kértem őket, ismerjék meg Maját, s akkor megértik, hogy miért ragaszkodom hozzá. így szerettem meg, így tartok ki mellette. Az is megtörténhet, érveltem, hogy a házasságkötés után, évek múlva' támadja meg az embert egy ilyen kór, s a társa, ha szereti, nem hagyja magára... Ehhez még csak annyit, édesanyám ragaszkodott hozzá, hogy mint a lányainak, ő varrja meg Maja esküvői ruháját. S ahogy mondani szokták, a jókora násznép - voltak vagy százötvenen - kivilágos kivirradtig járta a táncot a verpeléti művelődési házban. Az ifjú pár Feldebrőn mondta ki a boldogító igent, a református egyházi szertartást pedig Egerben tartották.- A tizenegyes a kedvenc számom, ezért aztán valamelyik nyári hónap 11. napjára terveztem az esküvőt - meséli Maja. - Közben eszembe jutott, hogy a szüleim 28 évvel ezelőtt július elsején keltek egybe, így végül is az ő évfordulójukon házasodtunk össze. A Balaton mellett - Bogláron és Füreden - töltött nászút csodálatos hetei után megkezdődtek a csendes hétköznapok. Maja tanul, Győző naponta ingázik Verpelét és az egri munkahelye között. Amikor van egy kis szabadidejük, s az időjárás is engedi, felpattannak a fiatalasszony korábban kapott tandemjére, s körbejárják a vidéket. De nem hanyagolják el a kiterjedt baráti társaságot sem, mert a velük ápolt kapcsolat mindkettőjüknél régi keletű, s nagyon szoros. És természetesen tervezik a jövőt, amelyből a gyermekáldás sem maradhat ki. De erre csak a főiskola befejezése után kerülhet sor.- Barátkozom a gondolattal, mert nagyon szeretnék szülni egy gyermeket - vágyakozik Maja -, de tudom, hogy nagy felelősséggel jár, fel kell készülnünk rá. Talán majd két év múlva hármasban ünnepeljük a karácsonyt. De lehet, hogy négyesben, mert Győző édesapja ikergyerekként született annak idején... - mondja a vékony, csinos fiatalasszony. És ülnek boldogan egymás mellett, kéz a kézben. SZILVAS ISTVÁN A hevesi kisebbségi önkormányzat Dankó úti irodájának hirdetőtábláján a közelmúltban egy versike jelent meg. A szaggatott ritmusú, az ember legmélyebb fájdalmáról és kiútkereséséről tanúskodó verset egy helybeli asszony írta. Elolvasása után nem nehéz rájönni: a hit, a vallás, Isten megfoghatatlan léte egy kapaszkodószál, amely még az élethez köti, amely még reményt ad. A verset Rostás Tünde írta. Tündét a Jászságba vezető főút utolsó házában találjuk meg. A lakás tiszta, a tapasztott padlón szemétnek nyoma sincs, a kályhában tűz ropog. A nagy tarka macska a tűzhely mellett csontot ropogtat. A lakás mégis valahogy mesterkélten üres. Ennek oka pedig éppen az, amiért jöttünk: Tündétől fél éve elvették három gyermekét. A krisztusi korban élő háromgyermekes anyuka eleinte nehezen nyílik meg. Talán szégyelli a vele történteket. Talán fél elmondani, hogy elveszítette azt, ami neki az életben mindennél fontosabb volt. A versei - amelyeket viszont szívesen megmutat - elmondanak helyette szinte mindent.- Fáj a családom - bukik ki belőle. - Aztán lassan azt is megtudjuk, hogy miért. Tünde intézetisként nőtt fel. Előbb Kőszegen, aztán Egerben, az egykori Kertész utca százban nevelkedett. Apját és hét testvérét már csak családanyaként ismerhette meg. A tanulóévekről egy emléke maradt meg. Már akkor is nagyon szeretett írni. Szerette a papírt, szeretett tollat fogni. Szép írása is ekkor alakult ki. Gyors- és gépíró akart lenni, ám nem volt, aki ezt anyagilag is támogatta volna. Kijárta a nyolc osztályt, s ezzel búcsút is intett az iskolapadnak. Tizenöt évesen került Hevesre, a nevelőszüleihez. Rájuk nagy szeretettel emlékezik:- Nagyon szerettem őket. Tőlük tanultam meg mindent, amit az életben tudni kell. Náluk éreztem azt, hogy az elmúlt 15 évben jóformán semmit sem tanultam. De családban minden más. Gondtalanul éltem és szerettem őket. Még dőlEsti fohászok Szűz Máriához Kiútkeresés, bűntudat: a családot elvesztő anya imái Rostás Tünde: Miért olyan kegyetlen az élet, drága jó Istenem? A szép arcú Tünde többször szégyel- lősen süti le a tekintetét. Most már tudni lehet, mi az, amit szégyell. Ő is intézetis volt, család után vágyott, s mire megteremtette a saját családját, hagyta ? ugyanúgy, széthullani, ahogy hajdan vele és szüleivel történt.- Mindennap kérde zem magamtól, mit Képünk illusztráció rontottam el, miért büntet a jó Isten? Én mindig szerettem az Istent, szóltam hozzá. Mégis elvette a családom - gondolkodik az anya. Amíg a gyerekek távol vannak, Tünde verseket írogat. Egy kisméretű füzetbe jegyzi gondolatait, amelyek témája viszFOTÓ: PERL MÁRTON szatérően a család hiánya, az Istenhez való fohászkodás.- Talán ha újra születnék, nem vágynék családra, csak írnék és írnék - folytatja. - De mégsem - mond ellent önmagának -, mégis kellene család. Nélkülük nem érdemes élni. Habár az asszony verseit szépnek találja a férje, s a most krisztusi korba ért nőt is megnyugtatja az írás, mégis fontosabb a család, ha már a gyerekei megvannak.- A Szűz Máriát mindig szépnek, jóságosnak és okosnak képzelem - meséli Tünde. - Ezért sem tudok rájönni, hogy miért büntetett meg engem... Az asszony életében két dolog van, ami fontos: a család és az írás. Beszélgetésünk végén megkérdezem: vajon melyik a fontosabb?- Ha nem lenne családom, az írás lenne a mindenem. De van, így ők a fontosak. Remélem, visszakapom őket. Nekem csak egy kívánságom lenne: legyünk végre együtt, és kezdjünk elölről mindent! SZUROMI RITA Adu Gábor velemenye A beszélgetésünk helyszínére elkísért bennünket Adu Gábor, a kisebbség helyi elnöke is. Hazafelé elmondta: jól ismeri az esetet, s Tündi is tehet róla, hogy elvették a gyermekeit. Túl álmodozó, időnként egy képzeletbeli világba röppen. A lakás és a megélhetés biztosítva volt. Inkább a gyermek- nevelés miatt voltak kétségeik a hatóságoknak. Tündi maga is gyerek, aki időnként elszáll a valóságtól, énekel, nevetgél. Talán a családban elsajátítható felelősség hiányzott belőle. Valószínű, ez is közrejátszott abban, hogy a világgal való kommunikációs képességet a gyermekeknek nem volt kitől elsajátítaniuk. Kérlek, segíts nekem, ahogy én is segítlek Téged, Kérlek, higgy bennem, ahogy én is hiszek Benned. Apám, anyám elhagyott, én is úgy elhagytam a családom. Bosszút állok a családomért, meg a csalódásomért. Gyötör a fájdalom, keserű a bánatom, Könyörgök Neked, könyörülj meg nekem. Mások végett elvetem az életem, nem tudom, milyen lesz, vagy rabságé lesz az életem. Miért olyan kegyetlen az élet, drága jó Istenem? Bocsáss meg a bűneimért, a szenvedéseimért. Valami átok megy rám, nem tudom, mi vár reám, Belül fáj nagyon, nehéz mondanom, hogy másé lett családom Könyörögve kérlek, drága jó Istenem, segíts nekem, kérlek, hogy add vissza a szép nagy családom. anyai ösztön sok mindent megsúgott. Lakásuk ekkor már volt. Szociálpolitikai támogatásból építették fel azt a házat, amiben laknak. Igaz, most jobban néz ki, mint akkor, amikor velük voltak a gyerekek. Azért is kellett megválni tőlük - avat be most már a titokba Tünde -, mert a házat sem találták megfelelőnek. így a férjjel mindennap csi- nálgatnak rajta valamit.- A nyáron még együtt volt a család - meséli az asszony -, aztán itt maradtunk kettesben. A gyerekek előbb Egerbe kerültek, aztán kiadták őket Hevesre nevelőszülőkhöz. Ezek tulajdonképpen nem igazi nevelőszülők, mert a férjem öccsének családjához kerültek. Ok nagyon rendesek, mert mindennap láthatom őket. Megyek is hozzájuk naponta, tartom velük a kapcsolatot. Most már szerencsére a fiam is kezdi elfelejteni azt, hogy hagytam elszakítani őket magamtól. Egyre többször kérdezgeti, hogy mikor jöhetnek haza. Ezt nem tudom. De megteszek mindent, hogy visszakapjam őket. A karácsonyt együtt töltjük, ahogy tavaly is. Tavaly volt szép nagy fenyőfánk, cukor, gyümölcs is volt rajta. A lányoknak babát vettem. Nagyon boldogok voltunk. És az idén is együtt leszünk, mert a család nem tiltja, hogy lássam a gyerekeimet. gozni is elmentem. Egy csirkefeldolgozó üzemben találtam munkahelyet, de nem bírtam a vért. Egy nap azt mondta a főnököm, ne menjek többet. Ettől kezdve már munkát sem találtam. Ezután minden megváltozott. Tünde nevelőszülei meghaltak, egyedül maradt. Fájt neki a család elvesztése. Minél gyorsabban férjhez akart menni. Ekkor ismerte meg a férjét, akitől három gyermeket szült.- Nem szültem túl korán - meséli az asszony -, hiszen István fiamat, aki most nyolcéves, 25 évesen hoztam a világra. Ő is, az 5 éves Mariann és a 3 éves Rita is császárral születeti. Nem lehet több gyerekem. Tünde szívesen emlékszik a gyerekek születésére, habár azt mondja, nem volt túl egyszerű a nevelésük, hiszen neki senki sem tanította, mit kell csinálni a gyerekkel, ha sír, hogy kell őket gondozni, nevelni. Egyedül jött rá, hiszen az
