Heves Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-27 / 277. szám

10. oldal - Heves Megyei Hírlap 2000. November 27. hétfő SPORT TŰK 0 R Ónodtól Torinóig: harminc éven át tartott Puhl Sándor sikerekben bővelkedő pályafutása Labdarúgás- Azt mindenki tudja, hogy egyedü­li magyarként világbajnoki döntőt vezetett, négyszer választották a vi­lág legjobbjának, s ezzel világhír­névre tett szert. A dicsőség azonban múlandó, mint minden más, egy­szer véget ér, tovább nem fokozható. Az sem lenne csoda, ha elfáradt vol­na.- Erről szerencsére szó sincs, de az életkor határt jelent, s ezt nekem is tudomásul kell venni. A legna­gyobb sikerek idején is tisztában voltam azzal, hogy eljön az ideje, amikor leteszem a sípot, éppen ezért tudatosan igyekeztem készül­ni arra a napra. Bármennyire is kü­lönös, de én nem hittem el igazá­ból, hogy én vagyok a legjobb, ezért is hangsúlyoztam mindig: a tévedés részemről sem kizárt. Ezt nem azért mondtam, hogy pozitív képet fessek magamról, ezt én így is érez­tem. Próbáltam helyesen kezelni'a sikereket, de a kudarcokat is, így az is természetes számomra, hogy vé­ge. Lehetne játszani a számokkal, hogy még egy, esetleg még két év, de nem. A korhatárral lezárult az én aktív pályafutásom, egyébként gör­be bottal mégsem lehet meccset ve­zetni...- A közvélemény úgy gondolja, hogy nem volt egyénelmű az eseten­kénti mellőzése, nem derült fény ar­ra, hogy miért nem működhetett az 1998-as vb-n. így utólag visszate­kintve van hiányérzete1- Nincs. Legfeljebb az foglalkoz­tat, hogy jó lenne kijavítani azt, amit én elrontottam, de a játékveze­tőnek erre nincs módja. Amit ítélt, azt nem módosíthatja. A sikerek mellett vállalom a tévedéseimet is, mert azok is hozzám tartoznak. Sokkal több jót megéltem ezen a pályán, mint rosszat, ezért semmi okom az elégedetlenségre. Számos jól felkészült játékvezetőnek nem adatik meg az a lehetőség, amit én megkaptam, akkor miért panasz­kodnék esetleg egy-két rangos mér­kőzés hiánya kapcsán. Az elmúlt két évben tisztázódott előttem, hogy a fél éves eltiltásom a nemzet­közi mérkőzésektől, illetve az 1998- as vb-ről történt mellőzésem mi­ként állt elő. Ami igazából elgon­dolkodtató: magyar földről indult el az engem hátrányosan érintett fo­lyamat... Mégsem látom értelmét az ügyet felvetni, esetleg másokra mutogatni. Ez is hozzá tartozott a működésemhez, semmi sem lehet teljesen tökéletes.- Való igaz, hogy a játékvezetők közül sokan lehetnek hasonlóan jól felkészültek, remekül ismerik a sza­bályokat, mégsem kerülnek nem­zetközi szintre. Kissé meglepő volt, hogy a búcsúmeccsére Birincsik Jó­zsefei jelölte egyik asszisztensének, aki nem FIFA-bíró.- Ennek híre őt is meglepte, nem is akarta először elhinni. Mivel ez­zel a döntésemmel a végsőkig ki­vártam, még az útlevelét is úgy kel­lett gyorsan megcsináltatni, mert csak néhány nap volt hátra az uta­zásig. Jóska egri kolléga, az évek so­rán sokat futottunk, készültünk együtt. Nagy része van az én sikere­imben, ezért gondoltam rá, hogy le­gyen a segítőm Torinóban. Egyéb­ként sok ember munkájának ösz- szessége az, ami valakinél kicsú­csosodik.- Az asszisztens szerepéről vető­dött fel egy-két éve, hogy a játékve­zető és a partjelző között elektroni­kus összeköttetést létesítenek majd, ami megkönnyítheti az együttmű­ködést, az igazságosabb ítélkezést.- Elgondolkodtató, hogy a tech­nika mikor és meddig segít. A lab­darúgásban mindent nagyon meg­gondolnak, mielőtt bármit módosí­tanak, hiszen félük a vitathatatlan népszerűségét. A jelenlegi gyakor­lat az évtizedek során kiállta a pró­bát, noha számolunk a hibákkal. A játékvezető igazságot oszt, ami két­oldalú, hiszen az egyik félnek elő­nyös, a másiknak hátrányos. Való­jában a bíró negatív szereplő, de ez­zel együtt kell elfogadni. Törekedni kell persze arra, hogy minél keve­sebb legyen a hiba, de ezen valószí­nűleg nem a technika segít legin­kább, hanem maga az egyén.- Az aktív szereplésnek ugyan vé­ge, de ezzel nem szállt ki a labdarú­gásból Az MLSZ-ben elnökhelyet­tes, aztán az országos JB elnöke, megyén belül pedig a Helasz társel­nöke, illetve ugyancsak az itteni já­tékvezetők főnöke. Miként lehet ezt bírni és összeegyeztetni a jövőben?- Kezdjük a végével. Megyén be­lül a játékvezetőknél már hónapok óta Birincsik József viszi az ügyeket, így már csak papíron van meg a tisztségem, amiről a következő köz­gyűlésen lemondok. Mint társelnök ugyancsak felajánlom a lemondá­somat, hiszen ha nem tudok megfe­lelő munkát végezni, akkor nincs szükségem státusokra. Ha lehető­ségem lesz segíteni a megye labda­rúgását, azt egyébként is megte­szem. Az országos szerepeimet kell most majd nagyobb felelősséggel ellátni, főleg mint a JB elnöke.- Sok új és fiatal játékvezetőt le­het látni sípmesterként a meccse­ken.- Még jobban fontos a fiatalítás, egyébként örvendetes, hogy van is NÉVJEGY PUHL SÁNDOR Született: Miskolc, 1955. július 14. Első játékvezetői működése: 1970. au­gusztus 20., Ónod - Varbó megyei II. o. mérkőzés. Utolsó játékvezetői működése: 2000. no­vember 15. Olaszország - Anglia váloga­tott mérkőzés. Élvonalbeli mérkőzéseinek száma: 225. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 75. Legrangosabb mérkőzése: Brazília - Olaszország vbdöntő, 1994. Egyéb sikere: négy évben (1994,-95,-96,-97) választották meg a világ legjobb játékvezetőjének. Legrangosabb hazai kitüntetése: Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje. utánpótlás. Igyekszünk megtalálni, kiválasztani azokat, akik többre ké­pesek és magasabb szintre vihetők. Minden érdekelttől azt kérem, hogy legyen megértő velük szemben, amennyire csak lehet. Olyan játék­vezetőkre van szükség, akik műkö­désükkel segítik a labdarúgást, hi­szen a sportág érdeke az elsődleges cél. A tapasztalatszerzés hosszú és rögös úton halad, de vállalni kell a jövő érdekében.- Maradjunk egy kicsit a magyar labdarúgás témájánál, hiszen tag­ja, sőt elnökhelyettese a legfelső ve­zetésnek. Mikor gyümölcsözhetnek a most is folyamatában lévő szerve­zeti változások?- Én néhány évvel ezelőtt bővíte­ni igyekeztem az NB I. mezőnyét, főleg a vidék labdarúgását segítve. Belátom, a szűkítés elkerülhetetlen, a lakosság létszámához és a gazda­ság teherbíró képességéhez jó lehet a 12 csapatos élvonal. Egyébként csak az I. osztály az igazi üzlet. Sok meccset láttam az utóbbi hetekben, a küzdelem, az iram feltétlen javult, de talán még a színvonal is mozdult előre. El kell érni, hogy a profiknál munkanélküliség legyen a játéko­sok körében, aki nem oda való, az kerüljön alacsonyabb szintre. A kö­Sajátos „munkarend” alakult ki az évek so­rán Puhl Sándor és a Heves Megyei Hírlap kö­zött azzal, hogy a történések idején ugyan mi is aktuálisan szolgáltattuk a világhírű játék­vezető működésével kapcsolatos híreket, de a jelentősebb események alkalmával néhány napig nyugodtan hagytuk. Érezve annak biz­tonságát, hogy Egerben mindig a közelünk­ben tudjuk, az országos sajtó munkatársait előreengedve, a csúcsterhelése alkalmával nem háborgattuk, ám záros határidőn belül természetesen átcsengettünk a szomszédba, így történt legutóbb is, annak alkalmából, hogy a hazai búcsút követően, elköszönve a nemzetközi meccsektől is, véglegesen befe­jezte sikeres pályafutását. Megegyezve az időpontban, úgy gondoltuk, hogy leülünk egy kötetlen beszélgetésre, ami az esetében ön­magában is érdekes, hiszen világot járt em­berként mindenről van figyelmet érdemlő vé­leménye. Széles látókörrel rendelkezve túlte­kint a játékteret határoló vonalakon, így ösz- szefüggésében igyekszik látni a dolgokat, nemcsak a bíró (szigorú) szemüvegén keresz­tül. Annyira kellemes beszélgetőpartner, hogy már majdnem elkalandoztunk a témá­tól, úgy kellett aztán kordában tartanunk a csevegést, nem visszaélve a vendégjoggal. Ám minket nemcsak a múlt és a jelen, hanem a jövő is érdekelt. vetkező fél év, vagy még egy év sok mindent tisztázhat, főleg azt, hogy üzleti alapon melyik klub életké­pes. Csak a tisztulási folyamat ve­zethet oda, hogy a produkció és a juttatás egyenes arányba kerüljön. Fontos, hogy legyenek olyan stadio­nok, amelyek minden tekintetben megfelelnek az európai normák­nak.- Megyénktől egyelőre idegen a profi futball, minket inkább az amatőr érint. Közben országos ta­pasztalat, hogy a klubok nem vál­lalják az NB-s szereplést, mert anya­gilag nem győzik. Nagyon valószí­nűnek látszik, hogy jövő nyáron nem jön össze az 180 NB-s csapat, akkor pedig az MLSZ-re szakad a bajnoki rendszer, kudarcot vcdl a versenykiírás.- A mostani átalakulás egy felkí­nált rendszerhez vezethet. Képlé­keny az állapot, ez kétségtelen. Amennyiben például nem jön össze a 3x16-os NB II., akkor lesz annyi csapat, amennyit az élet kö­vetel. Az MLSZ elnöksége igyekszik azt a megoldást megtalálni, ame­lyik esetében legkevésbé sérülnek az érdekek. Az amatőröknél vi­szont nem szabad csak költségtérí­tést fizetni. Lehet persze jutalmaz­ni. A szponzor adjon pénzt, ha tud, de ne önös érdeket szolgáljon álta­la. Helyére kell tenni a dolgokat. A legújabb elképzelés szerint- félprofi státusz is szóba kerül, mivel a profi és az amatőr szféra között nincs át­menet. Ezzel a formával egy űrt le­hetne kitölteni, s fölösleges admi­nisztrációktól megszabadulni.- Előbbiek azt bizonyítják, hogy már a közelmúltban is, de a játék- vezetés befejezésével a jövőben még inkább elsődlegesen országos hor­derejű témákkal foglalkozik, ami tisztségeiből következőn teljesen ter­mészetes. így még távolabb kerülhet attól, ami általános igényként je­lentkezik már évek óta: Puhl Sán­dor az elért sikerei kapcsán - sőt, mint díszpolgár - jobban segíthetné Eger város labdarúgását, amely a hagyományaihoz viszonyítva mél­tatlan helyzetbe sodródott.- Nem lep meg a felvetés. Csank Jánossal, aki Egerből indulva sző-, vetségi kapitányi címig vitte, és ne­ves élvonalbeli szakember, már sokszor beszélgettünk erről, de sokra nem jutottunk. Fájó pontja ez mindkettőnknek, de úgy gondol­juk, hogy a városnak a dolga: me­lyik sportágat hová helyezi. A jelen­legi önkormányzat ugyan tavaly mutatott egy irányt, de nem veze­ma, láthatók a bajok, de senki nem tud segíteni. A stadion, a pálya álla­pota is elkeserítő. Nehéz okosat mondani, mert egyáltalán nem lát­szik a kitörés pontja.- Kanyarodjunk vissza a búcsúzó játékvezetőhöz azzal a kérdéssel, hogy az újságírók megkérdeztek-e már mindent Puhl Sándortól, amire szívesen válaszolna?- Úgy gondolom, hogy igen. Az én pályafutásom már sok oldalról megközelítést nyert, ami közérde­kű azt megbeszéltük, sőt talán még többet is. A nyüvánosságra nem pa- naszkodhatom.- Ezek szerint nincs hiányérzete az újságírókkal szemben sem.- Véleményem van róluk, de nem elmarasztaló. Az újságírás is kényszerpályán mozog, igyekez­nek mindent megtudni, ami érde­kes hír lehet. Ezt teszik, ez a dol­guk. Sajnos, most leginkább az a szenzáció, ami egyébként negatív.- Akkor most végül mondjon egy pozitívat.- Jó érzés számomra, sőt büszke vagyok arra, hogy magyarként be­került a nevem a világ történelmé­be. Külföldi útjaim során a második kérdés felém az volt, hogy magyar­ként hol lakom. Egerrel kapcsolat­ban szóba került a bor, a vár, a bazi­lika és más jellegzetességek. Örü­lök, hogy hírnevet szerethettem a városnak. Ezen túl mindenkinek köszönöm - aki csak segített -, hogy nagyszerű sikereket érhettem el. Azokat is közel érzem magam­hoz, akiket személyesen nem isme­rek, mert tudom, hogy sokan szur­koltak nekem. tett eredményre. Én is álmodozók egri NB I-es csapatról, bizonyos kí­sérleteket tettem is annak irányába, de nagyon összetett problémákkal találkoztam. A tehetős cégeknek kellene felismerni a futballban rejlő lehetőségeket, mert a sportág válto­zatlanul népszerű. Különös, hogy Egerben általában érződik a problé­Mi pedig úgy köszönjük a beszél­getést, hogy hasonlóra - alkalom­szerűen - a jövőben is igényt tar­tunk. A síp ugyan vitrinbe került, de a közéleti szereplés - más formában - még maradt. Kívánjuk, hogy az említett görbe botra sokáig ne le­gyen szüksége! FESZTBAUM BÉLA „Görbe bottal mégsem lehet meccset vezetni”

Next

/
Thumbnails
Contents