Heves Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-27 / 277. szám
Sí H 2000. November 27, hétfő P F . 2 3 . Heves Megyei Hírlap - 7. oldal Látogatás egy régi barátnál E sorok íróját baráti kapcsolat fűzte Szegő doktorhoz, aki a Hevesi Szociális Betegotthon igazgatójaként ment nyugdíjba. Nem nekrológnak készül e pár sorom, hanem köszönetnek szánom sokunk nevében egy eléggé elem- bertelenedett társadalomban, azon a hevesi kis szigeten, ahol még nem uralkodott el a részvétlenség. Szegő doktornak ez a szülőföldje és hazája. Amikor beléptem az általam jól ismert lakásba, és a szociális gondozónő (éjjel-nappal váltják egymást) bevezetett a szobájába - a megdöbbenés után, amit Szegő doktor külső alkati megjelenése váltott ki -, magamhoz térve megállapítottam, hogy rend, tisztaság uralja a szobát, ő maga pedig frissen, tisztán, ápoltan néz ki, pedig gondozása nagy türelmet és odaadást igényel. Visszakaptam a humanizmusban való hitemet. Az egykori főorvos betegsége miatt már nemigen tudja, hogy mi zajlik körülötte. Én csak a köszönetemet akarom elmondani azoknak, akik úgy döntöttek, hogy nem hagyják magára, egyetlen élő hozzátartozó nélkül és teljesen magate- hetetlenül. Szegő doktor éppen e sors ellen harcolt évtizedeken át. Valószínű, hogy élete utolsó hónapjaiban gyümölcsözött - személyét is érintve - az elmúlt évtizedek munkája, ha ez már a tudatán kívül is történik. Az idősekért és az ezzel járó problémákért szállt harcba élete nagy részében. Átitatták életét azok a vágyak és küzdelmek, hogy feltárja: kire mi vár, ha megöregszik. A terhesgondozó mintájára hozott létre egy gerontológiai gondozót, amit országszerte ismertek. Akik Szegő doktor sorsáról, utolsó heteiről vagy napjairól döntöttek és dönteni fognak, igazi humanisták. Nagy szükségünk van ilyen gesztusokra ebben az elvadult világban. Dr. Vámay Alfonz (rím a szerk.-ben) Egészségnevelés „másként” Immár hagyomány, hogy az apci általános iskola november valamelyik napján benépesül. Vendégek érkeznek az intézmény falai közé. Véradóként sok-sok szülő, ismerős, s előadóként az egészségnevelést szívügyüknek tekintő orvosok és egészségügyi szakdolgozók. Harmadik alkalommal rendezte meg az iskolai diákönkormányzat a most már hagyománynak számító egészségnapot. Nagy volt az izgalom a diákság körében, hisz ilyenkor a találékony szervezők nagyszerű meglepetésekkel szolgálnak. Mi volt az idei program? Hosszas volna felsorolni minden eseményt, ám érdemes kiemelni a legérdekesebbeket: nagylány lettem, bőrápolás, testékszerek, dohányzás, alkohol, a drog veszélyei, helyes táplálkozás, rajzverseny, játékos vetélkedők az egészséges életmóddal kapcsolatosan, zöldségbábok készítése, sütés-főzés egészségesen, gyógytorna stb. Ezen a napon a Gála Hungária pásztói üzeme és a MILK MAN Kft. ajándékaként - meglepetésként - csupa egészséges élelmiszert fogyaszthattak a diákok. Délután a szülők a szakemberek tanácsait, javaslatait hallgatták meg a helyes gyermek- neveléssel kapcsolatosan. Az ilyen kezdeményezések a bizonyítékai annak, hogy lehet, sőt feltétlenül kell is kiemelten foglalkozni az általános iskolás tanulók körében az egészségnevelés témájával. Nagyszerű érzés volt tapasztalni, nincs kényes kérdés, csak tudni kell a megbeszélés módját, ismerni kell a kérdezőket. Csak így tovább! Apáczai Cs. J. Ált. Isk. szülői közössége, Apc így is lehet kereskedni Jutalmat érdemelnének Mint egri lakos, sokat megfordulok Hevesen. Nagyon szép az új buszpályaudvar. Most azonban az újonnan megnyitott áfész ön- kiszolgáló boltról szeretnék írni. Nagyon szép, tiszta, mindent lehet kapni, ha nincs valami, megszerzik, de ami a legfontosabb: az egész alkalmazotti, pénztárosi, kiszolgálói gárda átlagon felül barátságos, kedves, már-már személyre szóló udvariassággal szolgálnak ki mindenkit egyformán, kérjen az" 15 deka párizsit, vagy vásároljon 5 ezer forint értékben. Mosolygósak, készségesek. A minap elég sok mindent vettem, s nem kellett várakoznom, mert az üzlet egyik alkalmazottja azonnal a pénztárhoz sietett, és ő rakta kifelé az árukat a pénztáros elé, így nem kellett várakozniok a mögöttem állóknak. Ritka manapság, hogy szerény, készséges, kedves, barátságos kereskedőkkel találkozzunk. Megérdemelnék, hogy alkalmazójuk valamilyen formában munkájukat megjutalmazza. Továbbra is vevőjük leszek, kívánok a bolt egész eladói gárdájának jó egészséget, további jó munkát. Nagy Zsuzsanna (rím a szerkőben) Bizony, a kutyák sorsa is olyan, mint az embereké. Van, áld jó helyre születik, akit szeretnek, akiről gondoskodnak, míg a másikat kidobják, ha ráunnak, ha terhűkre van a törődés. Van, akit autóból dobnak ki, a szerencsétlen állat nem érti, ül az útszélen és minden autó láttán reménykedik, hogy érte jönnek. Hallottam egy emberről, aki kiskutyájának büntetésből - mert elkódorgott - levágta az egyik lábát, aztán elkergette. Szerencsére az állatmenhelyre került, Szabóné Marika gondoskodó keze alá. De én most Rokiról szeretnék írni, akinek története alkalmat adott arra, hogy elgondolkozzam kutyák és emberek sorsán. Gyakran láttam az utcán: középtermetű, világos kávészínű, bozontos farkú fiúkutya volt. Csak a pofácskája volt sötétbarna, tényleg rókára emlékeztetett. Leginkább a Tittel Pál utca környékén bóklászott, vagy ült a kapualjban (egy Kutyasors kis szőnyege is volt) és sütkérezett a napon. Soha senkit nem bántott. Szelíd volt, de nem törleszkedett, volt benne tartás. Meg egy kis visszahúzódás is, mint aki sokat csalódott, és nem mindjárt hisz a si- mogatásnak. Aztán innen-onnan meghallottam, hogy valamikori gazdái elköltöztek, őt sorsára hagyták. A Tittel Pál utca lakói szerették, etették. Később igazi gazdája is lett, az ott lakó angoltanár, aki beoltatta, gondoskodott róla, de szabadságát nem korlátozta. A sintér kétszer is elvitte, de a tanár érte ment és kiváltotta. Gyakran láttam őket együtt. Nem kellett póráz, a kutya el nem maradt a gazdától, farka magasan lobogott, egész lénye azt sugározta: nézzétek, a gazdával megyek! Mert az állatnak is az kell, ami az embernek, hogy tartozzon valakihez, hogy szeressék. így teltek az évek. Aztán a tanár megbetegedett és meghalt. Néhányszor még ezután is láttam a kutyát, a farka már nem lobogott magasan, búsan feküdt kis szőnyegén a kapuban. Roki tudta, érezte, hogy valami szörnyű dolog történt a gazdával, hogy többé sohase látja. És egy őszi napon megint eljöttek a sintérek a drótkarikával. Nem maguktól jöttek, valaki a lakók közül bejelentette a halott gazda kutyáját, és elvitette. Ez délelőtt történt. A tanár felesége délután rohant, hogy kiváltsa. A kutya neki is kedves volt, férjére emlékeztette. De Roki már nem volt a telepen. Holott 14 napig tartani kell a kutyákat a sintéreknek. Van már állatvédelmi törvényünk, állatok napja, hónapja. De ki gondoskodik a törvények betartásáról? A Tittel Pál utca lakói hiába mentek panaszra. (név és rím a szerkőben) A kegyelet vámszedői, avagy mennyibe kerül egy temetés? A november 4-i Heves Megyei Hírlapban megjelent Tetemes gyászköltségek című cikkhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Majdnem minden családban vannak vagy lesznek halottak, a veszteség mindannyiunknak fájdalmas. Ezt feldolgozni kinek-kinek igazi megpróbáltatás. Dr. Palotai Zsuzsanna, a polgármesteri hivatal szociális és egészségügyi irodájának vezetője szerint az önkormányzatnak feladata segíteni a nehéz helyzetbe került polgárokat. Ezen lehetne segíteni, ha a temettetők nem lennének kiszolgáltatott helyzetben. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez mennyire így van. De mi is történik, ha bekövetkezik a tragédia? A te- mettető magához veszi a kis vagyonkáját, és elindul „intézkedni”. Először elmegy a „kopor- sóshoz”, a virágoshoz, a plébániára, mindenütt olyat és annyit vásárol vagy rendel, amennyi pénze van. Végül kimegy a temetőbe a sírásást intézni, és itt éri a meglepetés. Itt olyan árakat számolnak, ami vetekszik a koporsós számlával. Szeptember 15-én meghalt a férjem, a Rozália temetőben 49 ezer forintot fizettem a sírásásért, ebből 12 ezer forintról nem is kaptam számlát. Nem tudom, kinek a zsebébe vándorolt. Halottak napján tudomásomra hozták, hogy még 19 ezer forinttal tartozom (hát mennyibe kerül egy sírásás?) a megváltási árral. Eddig úgy tudtam, hogy 25 évenként kell megváltani, nem 10 és nem 20 és fél évre. Jó lenne tudni, hogy ezeket a dolgokat ki dönti el, szabad kezet kapnak a gondnokok? Kik ők, ha nem a kegyelet vámszedői? És aki nem tud fizetni, annak a halottja a föld tetején marad? Ezzel a néhány gondolattal szeretném a többi temettető figyelmét felhívni arra, hogy jól nézzék át a számlákat, mielőtt fizetnének. Ezért vagyunk egyre többen ráutalva az önkormányzat segítségére. Tisztelt Szerkesztőség! Végül engedjék meg, hogy a lap hasábjain keresztül köszönjem meg a temetkezési vállalat dolgozóinak pontos és segítőkész munkáját. Valamint az önkormányzat szociális és egészségügyi osztályának a segítségét. Önöknek is kívánok a munkájukhoz sok sikert, egyéni életükben jó egészséget. Özv. Szaromi Sándomé (rím a szerk.-ben) „Ne az utca neveljen!” Az Országos Gyermekvédő Liga kezdeményezésére az őszi szünet ideje alatt, október 30. és november 4. között Tiszanána településen a községi könyvtárban került megrendezésre a szabadidő hasznos eltöltésére szolgáló gyermek- program-sorozat, amely játékos formában, de főként egészségnevelő céllal szerveződött. A rendezvény a Danone, helyi támogatók, szponzorok és az önkormányzat segítő támogatásának, valamint a szervezők: Tóth Gáborné, a könyvtár vezetőjének és Fábiánné Sinka Márta, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjének jó szándékú és szakmai munkájának köszönhetően jöhetett létre. Összesen 115 fő 6-14 éves életkorú diák vett részt káros szenvedélyeket megelőző foglalkozásokon, egészséges életmóddal kapcsolatos ismertető előadásokon, s főként játékos vetélkedőkön, kézműves-foglalkozásokon. A program lebonyolításában szakképzett pedagógusok, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai és szülők segítettek. A népszerűséget növelte a meghívott vendégek jelenlétén kívül a Franciaországból érkezett Danone- képviselők, az Országos Gyermekvédő Liga alelnökének a programban való részvétele és Heves város gyámhivatala munkatársainak látogatása. Ezúton is köszönetét mondunk a településen élő, dolgozó támogatóknak: Tiszanána község önkormányzata, VATI Kft., Suha József, Horváth Ferenc, Húsbolt - Nagy István, Árvái Pékség, ABC - Gyarmati Andrásné, Fényképész Galambosné Hodos Kinga, SZIBUSZ Bt. - Babus Gyula, Nyári Bazár - Orbán Károly, Gazdabolt - Fejes József, Kert büfé - Juhász Imre, Vadász söröző - Dónáth Imre, Nimród büfé - Vona Jánosné, Élelmiszerbolt - Sinka János, Benzinkút - Godó Ferencné, Bessenyei László vállalkozó, Pataki Gábor vállalkozó. Köszönettel: Fábiánné Sinka Márta, Tóth Gábomé Tiszavirágok kirándulása A Tiszavirág nyugdíjasklub vezetősége és tagsága Őszirózsakerékpártúrát rendezett Jászkisérre, iskolás gyerekekkel karöltve. A jószomszédi kapcsolat megteremtése jegyében kedvesen fogadtak bennünket. Megtekintettük a falumúzeumot és egy sétát tettünk falunézésre, utána baráti beszélgetéssel töltöttünk el néhány órát. A jászk- isériek kedvessége felülmúlt mindent. A jövőben viszonozni akarjuk a kedves fogadtatást. A látogatás befejeztével kellemesen elfáradva visszakerékpároztunk a pélyi klubhelyiséghez, ahol nyárson sült szalonnával és meleg teával fogadtak bennünket az itthon maradottak. Jelenleg a klubtagság a polgármesteri hivatallal együtt a pélyi tájház kialakításán dolgozik, amit a jövő évben szeretnék megnyitni. A kellemes őszi kirándulás pedig idehaza Pélyen ötórai teadélutánnal fejeződött be. Kádár Pál klubvezető Gyémántdiplomás egri orvos A közelmúltban dr. Fülöp Béla, aki 40 éven keresztül Egerben fül-orr-gége orvosként különböző beosztásokban (igazgatófőorvos, igazgatóhelyettes, osztályvezető főorvos) dolgozott, a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen átvette a 60 éves orvosi tevékenysége után járó gyémántdiplomát. A kiváló és közismert szakember, aki jelenleg már Budapesten él gyermekeinél, az egri kórházban több ezer eredményes műtétet végzett. Különösen hallásjavítást célzó operációival tűnt ki. Még nyugdíjasként is végzett hallásvizsgálatokat, s hallókészülékkel látta el az arra rászorulókat. Városunk annyira a szívéhez nőtt, hogy még ma is gyakorta ide látogat. Dr. Szecska Károly Eger Titkosítás? A 2002-es választásokon győzelemre pályázó párt egyik prominens tisztségviselője így nyilatkozott: „Nem tartom célszerűnek, hogy a kongresszus előkészítésének, a tisztségekre történő jelöléseknek minden egyes fázisa nyilvánosságra kerül.” Nem furcsa, hogy egy magát demokratikusnak valló, az átláthatóságot megkövetelő politikai szervezetben a titkosítást tartják célszerűnek? Az őszinte nyíltság, a tájékoztatás hiánya lenne ezek szerint a szavazók bizalmának, a voksok elnyerésének a legjobb eszköze? D. István (rím a szerk.-ben) Megint győztek a vasutasok Október végén országos történelmi millenniumi vetélkedőt tartottak a székesfehérvári Vasutas Művelődési Házban. A hatvani Liszt Ferenc Vasutas Nyugdíjasklub hatfős csapattal vett részt a versenyen. Ismét nagy sikerrel szerepeltek, mert a hibátlanul kitöltött tesztlapjukkal a legelső helyezést érték el. A csapat tagjai: Bálintné Szabó Anna, Csekő Mihályné, Kerepesi Pál, Kovács Lászlóné, Palásti Tibor, Pallag Attiláné. A zsűri értékelése után énekkel, muzsikával, verssel és elbeszélésekkel szórakoztatták egymást az összegyűlt klubtagok. Köszönet a székesfehérvári vasutasklubnak, amiért ilyen emlékezetes napot szereztek. Pallag Attiláné a hatvani vasutas nyugdíjasklub tagja 2000 októberében ünnepelték 50. házassági évfordulójukat Egerben, a Barátok templomában Dallos Zoltán és Bródi Julianna. Családtagjaik, rokonaik, barátaik, valamint az Agria vegyes kar tagjai köszöntötték a hitben és szeretetben ötven éve együtt élő, ma is nagyon tevékeny házaspárt. Jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánunk mindkettőjüknek. ■ Utóhang az idősek napjához Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik november 17-én részt vehettek a Gárdonyi Géza Színházban rendezett idősek napján. Előre értesítettek, hogy a beküldött munkámat jutalmazták. A mellékelt jegy az emelet első sor első székére szólt. Meg- illetődött elfogultsággal léptem be a pompás előcsarnokba. Akkor tapasztaltam, hogy a már régen hordott cipőm talpa erősen csúszik a gyönyörű kövezeten. Félelemmel teli topogással jutottam el ülőhelyemig. Amikor a rendezvény programja szerint az irodalmi pályázat díjnyerteseit szólították, az én nevem másodiknak hangzott el. Viszont a már említett kellemetlen közlekedési lehetőség miatt legutolsónak érkeztem a színpad előterébe. Ez részemre fölöttébb kínos és kellemetlen volt. Mivel egyedül az én helyem volt az emeleten, mire visszaérkeztem, éppen befejeződött az első helyezett írásmű felolvasása. Én az eleséstől való félelmemben úgy elfáradtam, hogy a szünetben haza kellett mennem, igen rosszul voltam. így keserű szájízzel távoztam. A másik téma a média tájékoztatása. A Hírlap az első oldalon közli az idősek napi gála eseményét, kiemelve pár ismert nevet, s megemlítve kilenc nyugdíjasbarát polgármestert, illetve az irodalmi pályázat nyerteseit. Véleményem szerint megérdemelte volna minden jutalmazott, hogy a neve szerepeljen az újságban. (név és rím a szerk.-ben) * Utólag is elnézést kérünk olvasónktól, de terjedelmi okok miatt nem volt lehetőségünk a teljes névsor közlésére, ia szerk.)
