Heves Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-11 / 264. szám
I 2000. November 11., szombat H I R LAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal M A G A Z N Szuper egri vacsora Iindauban A szakemberek felrúgták a szabályokat a magyar étkekért A Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola több mint két éve áll kapcsolatban a Lindauban található Szakácsklubbal. Az utóbbi idén abban a megtiszteltetésben részesítette az egri középfokú oktatási intézményt, hogy meghívta a séfek báljára. A diákoknak és tanáraiknak a neves eseményen éppen 450 vendég részére kellett tipikusan magyar ételkülönlegességeket készíteniük, melyeket a magyar standon szervíroztak. Mint azt Bóta József igazgató elmondta, tanintézetük hattagú delegációja a rendezvény napján már kora reggeltől serénykedett a konyhában és a standon. Utóbbinak a kialakításához és díszítéséhez népművészeti tárgyakat, matyó és alföldi babákat, különböző konyhai eszközöket, gyulai kolbászt, fiizéres paprikát, fokhagymát, bográcsot és egri borokat vittek magukkal. Ételajánlatukban szerepelt hargitai sertésborda, pulykamellfilé egri módra és házi rétes háromféle ízben. Az előételeket a vendéglátó klub szakácsai készítették, míg a főételeket három nemzet konyhája kínálta, hiszen a magyarokon kívül jelen voltak a kínaiak és a németek is.- A szervező klub elnöke pontban este 8 órakor jelentette be a vacsora megkezdését - mesélte el Bóta József -, és arra kérte a vendégeket, hogy a szakma szabályainak megfelelően körülbelül fél-, egyórás időközökkel fogyasszák a fogásokat. Ebből az is következett, hogy az egriek által készített főételekre csak fél tíz körül került volna sor. Ám a szakmabeli vendégek mindenféle szabályt félrerúgva megrohamozták a magyar standot, és mindenki a Szent Lőrinc főételéből kért, félve attól, hogy nem Akadt, aki megvásárolta volna a magyar standot jut neki, ha betartja a sorrendet. Mivel rendkívül nagy volt a nyomás, a szervezőbizottság elnöke ismét figyelmeztette a vendégeket, hogy még nem a főétel van soron, és mint szakemberek, tartsák be a fogyasztás sorrendjét. Természetesen ezt nem hallotta meg senki, így továbbra is a magyar stand kö- rül tolongott a vendégek hada. így az általunk készített 450 adag főétel gyorsan és elsőként elfogyott. Erre azért is nagyon büszkék vagyunk, mert sem a ma olyan népszerű kínai konyha ételei, sem a német konyháé nem fogytak el.- S mi volt a vendégek véleménye? - kérdeztük az igazgatót.- Nagyon sok gratulációt és köszönetét kaptunk, mert az ízeket fantasztikusnak találták, és már sokan nagyon vágytak a magyar zamatokra. Ugyanüyen hatással volt rájuk a házi rétes is. Úgy gondoltuk, hogy a vendégek zömének egy-egy darab fog jutni, ám a legtöbben mind a háromfélét meg akarták kóstolni. A rétes mellé degestív italként egyébként 6 éves kisüsti pálinkát kínáltunk, amely a saját szedésű szilvámból készült, és öt liter fogyott el belőle.- A magyar stand milyen fogadtatásra talált?- A dekoráció annyira megnyerte a vendégek tetszését, hogy többen is meg akarták venni egyben az egészet. Természetesen az ott kiállított dolgaink egy részét eleve ajándékba vittük a klubnak, így az eladásról szó sem lehetett.- Nagyon nagy élmény volt mindannyiunknak, de a német újságírók és szakmabeliek is úgy értékelték, hogy szuper produkció volt a magyaroké. Ézért is került a magyar standról készült fotó a Lindauer Zeitung október 30-i számában megjelent cikkhez. ELEK ESZTER A szakmabeliek is egyszerűen nekiestek a magyar főételeknek A savószemű páviánnal egy talponállóban találkoztak. Sunyi arccal végigmérte őket, majd szemtelenül azt mondta, nála nem lehet alkudni. Két fejjel volt alacsonyabb náluk és púposnak is tűnt, legalábbis úgy emlékeztek. Mondott egy elég magas összeget kettőjüknek, aztán unottan visszafordult a söréhez, lapos orrát belenyomta a pohárba. Géká ránézett a kollégájára, a kövér majomra, aki mellesleg egy határ menti gibbon egyetem természetjog- és biofilozófia-professzora volt, míg ő épp kultúrantropológiát oktatott egy elit csimpánzintézetben, aztán bólintottak. Elég volt egy futó pillantás. Nekik megér ennyit az egész. Ha már belevágtak, nem volt más hátra, végig kell csinálni. Éjfél elmúlt már, amikor a pávián fölvette őket a rozzant dzsipjébe, amiben hátul konzervdobozok, egy kitömött bagoly meg egy csomó vasdarab csapódott ide-oda minden fékezésnél. Jó két órát zötyögtek, mikorra egy lepusztult raktárnegyed épületromjai kezdtek feltünedezni. A vezető lekapcsolta a lámpát, egy darabon félvakon gurultak tovább. Miután végre megálltak, még egy órát eltartott, amíg elérték a leshelyet. Nehezen haladtak a sűrű bozóton és törmeléken át, de végül egész jó magaslatra értek. Legalább 180 fokban kedvező kilátást nyújtott az alattuk fekvő negyed épületeire. Kicsit lihegtek, nem szoktak az ilyen cserkészmutatványokhoz, a kövérebb egy gyöngysöréttel töltött madárpuskát cipelt magával, biztonság kedvéért, mint mondta, Géká pedig az oldaltáska mellett még egy felvevőt, egy fényképezőgépet és egy éjjellátó távcsövet egyensúlyozott a vállán. Vezetőjük derekán csak egy pisztolytáska lógott, később kiderült, a cigarettát meg az öngyújtóját tartja benne. Leültek egy ritkás bozót takarásában. A hold keskeny sarlója elé szürke füstöt fújt a távoli város. Alulról nyirkos hideg szivárgott fölfelé. Kísérőjük egy lépéssel előttük guggolt, jól látszott kopasz feje búbja az oldalt lecsüngő, száraz fűhöz hasonlító hajszálakkal. Figyelte a környéket. Géká megborzongott, és arra gondolt, hogy eny- nyi volt az élet. Keserű ízt érzett a szájában, pedig a levegő fémesen éles volt. Ötvenéves vagyok, elég jó hírem van - gondolta -, a szakma elismer, gyakran idéznek. Fejlődéselméleti taEmberies nulmányomnak legutóbb is jó visszhangja volt, sok utólagos hivatkozással. Igen - sóhajtotta gyártjuk az elméleteket. Rágjuk a csontot. A gyerekek szerencsére boldogulnak. Forog az arcom. Gyakran hívnak a televíziókba, rádiók, újságok kérnek interjút. Ilyenkor igyekszem megnyerőnek és közvetlennek lenni, akárcsak a többi tudálékos okostojás. Azt hiszem, egyelőre még megy. Sikereim vannak. Nem nézek ki rosszul, a nők még vonzónak tartanak. Mit akarhatok még? - tűnődött. Vezetőjük hirtelen hátrafordult és megfogta a csuklóját, sárga szeme világított: - Balra, a nagy épülettömb szélét figyeljék - suttogta, és közömbösen elfordult tőlük. A derengésben alig harminc lépésre egy alak körvonalai rajzolódtak ki a sarok takarásából. Már megszokta szemünk a sötétet, és a hold ismét zavartalanul fénylett. Világosan kivehették egy ember körvonalait. Lélegzet-visszafojtva nézte a képet. Csak a szíve vert nyugtalanul és a halántéka lüktetett. Semmi kétség: egy ember. Egy középkorú hím, fehér arccal, zöldesszürke lüszter kabátban, barna pantallóban és kalapban. Kezében egy nagy utazótáska. Tétován és idegesen állt ott a sarkon. Forgatta a fejét. A szelünk jó volt, nem foghatott szagot. Az egész nem tartott tovább másfél percnél, aztán a jelenség hirtelen eltűnt. Meredten és kábán bámultak utána a semmibe. A kövér kolléga dermedten, elfehére- dett ujjakkal szorongatta a puska csövét, aztán az átélt izgalmaktól rekedten súgta feléje: „Öregem, hát ezt senki nem fogja elhinni nekünk.” Alighanem igaza van. Most jutott csak eszébe, hogy minek hozta a fényképezőgépet meg a felvevőt. Elkeseredetten érezte az összes kacat súlyát. Vezetőjük bólintott, és zsebéből egy lapos fémkulacsot vett elő. Mind a hárman meghúzták, a konyaktól rögtön kellemes zsibbadás hullámai öntötték el, mintha hangyák masíroztak volna a talpától a feje búbjáig. hazafelé vezető út tűrhetetlenül lassúnak tűnt. Szótlanul ültek a kocsiban. Maguk ■lé meredtek, az előttük kanyargó útra, amit a kocsi fényszórója szabdalt fényes sávokra. Keleten már erős derengés húzódott a hegyek mögött. KOVÁCS JÁNOS vuiiia a i A ha As, Hogyan nyerjük meg a bérpartit? Kis munkahelyi illemtan dolgozóknak - okulásul Sok dolgozónak okoz fejtörést: hogyan cselekedjen, ha munkahelyi főnöke elé kíván állni azzal a kéréssel, hogy emelje meg a fizetését. Ha kellő bátorításra, néhány jó tanácsra van szüksége, kérjük, olvassa el az alábbiakat! Alapvető szabály erre az esetre: meg kell tanulnunk mindenekelőtt, hogy hogyan értékesítsük az egyre inkább bonyolulttá váló munkaerőpiacon - jó áron - tudásunkat. Michael Waadt müncheni kutató szerint minden negyedik ember többet kereshetne annál, mint ameny- nyit egyébként kézhez kap. Többnyire azonban nincsenek tisztában értékeikkel, nem tudják kellőképpen eladni saját magukat. A rossz fellépés mögött általában önértékelési zavarok húzódnak. íme, tíz jó tanács a bérparti sikeres megnyeréséhez: 1. Mérjük fel saját értékeinket, és ehhez igazítsuk követeléseinket! Ha állást változtatunk, akkor általában 20 százalékkal több bért érjünk el! 2. Ne állítsuk sem túl magasra, sem túl alacsonyra a magunkkal szembeni mércét! 3. Ne csak az éves fizetésről tárgyaljunk, ne felejtsük el, hogy azon kívül még kiegészítő juttatások is vannak: például kocsi- és mobiltelefon-használat, óvoda a gyereknek, vagy olyan különleges biztosítások, amelyeket a cégek kötnek munkatársaik számára. 4. Fontos az időpont megválasztása is. Kérelmeinket általában feszültségmentes, nyugodt napokon igyekezzünk előterjeszteni. 5. Ne sokat habozzunk! Aki csak 2-3 évenként áll üyen kéréssel a főnöke elé, az könnyen visszautasításra számíthat. 6. Válasszuk meg, kihez intézzük a kéréseinket! Ki kell tudni választani adott cégnél, hogy egyáltalán kivel érdemes az anyagiakról tárgyalni. Ha megkerüljük a döntést hozó főnököt, akkor bizony nagyon rossz lóra tettünk. 7 Mindig valamilyen kőnkét eredményre hivatkozzunk, amelyet a közelmúltban értünk el! 8. Súlyozzuk az érveket fontossági sorrendben, és csak a legnyomó- sabbaka hivatkozzunk! 9. Tartsunk főpróbát otthon vagy egy közeli baráttal! Mindig pontos számadatokkal operáljunk! 10. Bármi legyen is a válasz, soha ne hagyjuk magunkat kizökkentem leik egyensúlyunkból! Éreztessük a céghez való lojalitásunkat, és egyezzünk meg egy következő tárgyalási terminusban! Ezzel jobb helyzetbe hozzuk magunkat az újabb bérmeccsen. EUROPRESS z egész úgy kezdődött, hogy meg akartam ölni. Piaci jelzővel illetett kollégájához hasonlóan ugyanis roppant szemtelen volt. Előbb csak a fejemet döngte körül, aztán lábaival a karomat csikandozta, majd belemászott a vacsorámba. Úgy döntöttem, megölöm. De ő meglépett. Pár pillanat múlva az ágy plüsshuzatán kószált. Szemügyre vettem. Irtóztatóan csúnya volt. Lábai mint ezernyi törött tüske, szeme óriási gúvatag, szája egy előrelógó cső, ami nem más, mint egy szívószál. Hasa alján valami nagy ronda fehéret viselt. Megborzongtam a látványtól. Ami mégis megkülönböztette a szoba néma tárgyaitól, az az volt: élt! S ak ugye él, annak joga is van az életre. Úgy döntöttem, nem ölöm meg. De akkor felvetődik a kérdés: mit tegyek vele? Fajtája nevelhetetlen, semmire sem való. Megsimogatni nem lehet, mint az ágyon elhasaló nagy, kövér macskát. Finomságokkal sem lehet kedveskedni, ugyanis rendkívül vad. És még gyönyörködni sem lehet benne, hiszen borzasztóan ronda. Ödön - merthogy a természet eme zümmögő szülöttje ezt a nevet kapta - hamarosan beilleszkedett az esti nyugalomba. Mintha megértette volna, vannak pillanatok, amikor neki is csendben kell maradnia, s van, amikor felhívhatja magára a figyelmet - büntetlenül. Barátságunk tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy megkvánta a kávét, amit iszogattam. S ha valamit Ödön akar, azt el is veszi. Igaz, ez ks segédlettel sikerült nek, mert a cukos mázzal megknáltam. S csodák csodája, Ödön már nem volt gyáva. Odaballagott a kanálhoz, és a viszszataszító szívószállal, amit a szájában hordott, jót lakmározott. Még akkor sem rebbent meg, amikor a kanál megremegett a kezemben, s egy óvatlan mozdulattal azonnal agyoncsaphattam volna őt. Szerintem ekkor már sejtette, ez valami barátságféle... Szuromi Rita: Őszi barátság Igaz, kapcsolatunk nem volt egészen felhőtlen. Nagyon utáltam őt, amikor az asztalra készített vizemet piszkálta, vagy a tálcán a vacsorám felé tartott. Néhány nap múlva azonban megtanulta, ha türelmesen vár, előbb-utóbb kap néhány falatot, aminek hatalmas szívószálával nekeshet. Ödön lassan a szoba tartozéka lett. Nem tudom, ő is így érezte-e, az viszont biztos, hogy egyre kevésbé volt szemtelen és egyre otthonosabban mozgott. Egy este az alvó macska mancsait ksértette. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, hogy a természet eme kövér, elházia- sodott teremtménye felébred, és ősi vadászösztöneire hallgatva egy pillanat alatt agyoncsapja a jól tartott szobatársat. Rémlátomásom beigazolódott. A macska felriadt, és - egy álmos mozdulattal arrébb hes- segette őt. Ödön ismét megmenekült. Időközben tanulmányozni kezdtem élettartamát. Azt ugyanis sejtettem, hogy nem lehet túl hosszú életű A szakkönyvek semmit nem írtak róla. Gondolom, ők is úgy hitték, mielőtt Ödön és társai végelgyengülésben kimúlnak, agyoncsapják őket. Egy dologban bizonyos voltam: neki nem lehet bántódása. Néhány nap múlva ismét a bútor plüsshuzatán kószált. Egészen közel hajoltam hozzá, hogy ismét tanulmányozzam. Valahogy nem hittem már abban, hogy csúnya. Jól megnéztem. Nem szépült meg. Ellenben egyre kedvesebb volt. S főként barátságos. Vacsora előtt már a kezemre is ült, s csak akkor vánszorgott arrébb nagy lomha mozdulatokkal, amikor csiklandós ízelt lábainak matatása miatt nevetőgörcsöt kaptam. Ödön, a nagy kövér fekete macska és én békében éltünk egymás mellett. Mindenkinek megvolt a helye. A macska az ágyban, én az ágy és a szőnyeg között, Ödön a mennyezeten aludt. Egyre hidegebbek lettek, s Ödön látványosan lassult. Aggasztott a lomhasága. Időnként akár fenéken is billenthettem volna, olyan lusta lett. Elnézve találgatni kezdtem: vajon hol alussza majd téli álmát. Biztos voltam abban, hogy talál valami kényelmes zugot, s lepihen. Egy reggel kinyitottam az ablakot. A nagy kövér macska éppúgy feléledt a becsapódó hűvöstől, mint Ödön. Élénken mocorogni kezdtek. A macska mosakodott, Ödön röpködött. S egy óvatlan pillanatban, az elhúzott függönytől nem akadályoztatva, Ödön egyszer csak huss, elhagyta a szobát. osszú órákig nyitva hagytam az ablakot. Talán visszajön a melegre. Elvégre ő sem akarhat megfagyni. Meg az esti vacsorák íze is, gondolom, vonzó lehet - persze, csak ha képes emlékezni rá. Ödön nem jött vissza. Az első, nélküle eltelt estén arra gondoltam, remélem, talál magának egy kényelmes, meleg szobát, aíiol megbújhat. S ahol, remélem, nem csapják agyon...
