Heves Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-21 / 248. szám

ÍÜHIH 2000. Október 21., szombat hírlap Heves Megyei Hírlap - 7. oldal MAGAZIN A Király Béla-hagyaték kulisszatitkai Nemrégiben tizenöt folyóméternyi, igen érdekes dokumen­tumcsomaggal gyarapodott a Közép- Európai Egyetem mel­lett működő Nyílt Társadalom Alapítvány 56-os archívuma. A ma 88 éves, Amerikából hazatért Király Béla, a Nemzet­őrség egykori parancsnoka ajánlotta fel gondosan váloga­tott, az 56-os eseményeket, illetve későbbi katonai pályafu­tását megörökítő leveleit, kéziratait, újságkivágásait. A Páholy partikon mindenki egyenrangú A gazdasági szféra a legerősebb mecénás kör A kancelláriaminiszter a legutóbbi Páholy partin- Király úr! Úgy tudom, hogy 1956. szeptemberéig börtönben ült. Miért?- Amerikai kémnek, a népi de­mokrácia megdöntése céljából szervezkedő ellenségnek tituláltak, illetve azzal vádoltak, hogy a Honvéd Akadémia tanáraként sza­botáltam a tisztek kiképzését. Való­jában csupán a Szovjetunió iránti mély lojalitás hiánya volt a „bű­nöm”. Helytelenítettem, hogy a magyar hadsereg tisztjeit szovjet ta­nácsadók mozgatták. Úgyhogy '51- ben letartóztattak, '52-ben halálra ítéltek, de a kötelet - nem tudom miért - megúsztam..- Hogyan került Nagy Imre kör­nyezetébe?- Mivel a Nagy Imre köré szerve­ződött baráti körnek katona-szak­értője nem volt, kérték, segítsek. Csont-bőr lévén a forradalom má­sodik szakaszának napjaiban saj­nos kórházba kerültem, ezért két­ségesnek tűnt, hogy részt vehetek-e a budapesti rendőrfőkapitány által átengedett székházban tartandó fontos kongresszuson. Ezen alakí­tották meg a Forradalmi Karhatal­mi Bizottságot, illetve hozták létre a Nemzetőrséget. Mennem kellett! Az orvosok nem engedtek volna. Akik meginvitáltak a nagy ese­ményre, azok lopták ki a ruhámat a raktárból, s kiszöktem. Mire észbe kaptam már meg is választottak a kongresszus elnökének, majd a Nemzetőrség főparancsnokának. Mi nem háborúskodásra szervez­tük a szabadságharcosokat, hanem a stabilitás megteremtését, illetve Nagy Imre támogatását tűztük ki célul. Ezt bizonyítja: míg október 28-án ropogtak a fegyverek, addig 30-án már csend volt a fővárosban.- Mégis vissza kellett vonulni­uk a hegyekbe, majd menekülni­ük. Miért?- Mert becsaptak a szovjetek. Noha az akkori nagykövet, Andropov „k-telefonon” a fülem hallatára kezdeményezte Nagy Im­rénél egy szovjet-magyar' bizottság megalakítását, illetve a békés meg­egyezést - november 3-án reggel a parlamentben a tárgyalások is meg­kezdődtek -, estére fordult a kocka. A már-már jóváhagyott megállapo­dás szerint a szovjet csapatok 1957. január 15-éig visszavonulhattak volna. Az írásos megállapodás alá­írására Tökölön összegyűlt magyar küldöttséget azonban a szovjet tit­kosrendőrség vezetője letartóztatta, miközben katonáik elárasztottak mindent. A Nemzetőrség végül Nagykovácsiban rendezkedett be az ellenállásra, de november 11-én megtámadtak minket, s csak ke­mény harcok árán sikerült kitör­nünk. Egy ideig a bakonyi erdők­ben rejtőzködtünk, majd Ausztrián át Amerikába távoztam.- Hogyan alakult a későbbi éle­te?- Hadtörténetet tanítottam az USA-ban, s lap-és könyvkiadással is foglalkozni kezdtem. Csak 1989. jú­niusában térhettem haza. Akkorra 5000 kötetes könyvtárat gyűjtöttem össze, amit mindenképpen ma­gammal akartam hozni, a körül­ményes vám- és egyéb eljárásokat is vállalva.- De hiszen ez óriási érték! Jól meggondolta?- A kinti hivatalos becsüsök 200 ezer dollárra becsülték a kollekciót, s 150 ezret mindjárt fel is kínáltak ér­te készpénzben. Nem adtam. Az an­gol nyelvű gyűjtemény jelenleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egye­tem különtermében várja a hallgató­kat. Leveleim, dokumentumaim, új­ságaim egy részét a Nyűt Társada­lom Alapítványhoz juttattam el. ____ TAKÁCS MARIANN Négy éve a miskolci színházban ki­alakították a társadalmi élet egy olyan színterét, ami a színház köré, mint művészeti központ köré szervező­dik, s ahol a gazdasági, a politikai és a civil szféra képviselői találkozhat­nak. Egy évvel később Ráczné dr. Horváth Ágnes vezetésével Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban is létre­jött a Páholy kör, melyhez akkor 110- en csatlakoztak. Az idei évadban ez a szám már elérte a 170-et, ám ennél jó­val többen szeretnének belépni a tá­mogatók sorába.- Évről-évre egyre többen je­lentkeznek Páholy-tagnak - mondja Ráczné dr. Horváth Ágnes ám az idei évadban már kényte­lenek voltunk meghúzni egy ha­tárt. A színházelőadásokra ugyan jóval többen is beférnek, ám az azt követő fogadás egyelőre nem tud több embert befogadni. Re­méljük, a jövőben megoldható lesz, hogy rendezett körülmények közt tudjunk helyet biztosítani mások számára is.- Mitől lett ilyen közkedvelt lett ez az esemény?- Mindenképp vonzó az embe­rek számára, hogy a különböző te­rületek képviselői itt egyenrangú emberekként ülhetnek le egymás mellé, s közösen szórakozhatnak. A partik kiváló lehetőséget nyújta­nak a kötetlen társalgásra, az is­merkedésre. A rendezvényeken az üzleti és politikai élettől eltérő szi­tuációban, magánemberként ta­lálkozhatnak a jelenlévők, akik szívesen elhozzák társukat, csa­ládjukat is a partikra. Ez sokkal oldottabb környezetet teremt, ami hozzájárulhat a hétköznapi élet­ben való jó együttműködéshez is.- Mi a tapasztalat: kik csatla­koznak leginkább a mecénás kör­höz?- Minden városban más ten­denciák érvényesülnek. Egerben a gazdasági szféra a legerősebb, de a politika is magas szinten képvi­selteti magát. így többek között jelen van a megyei és a városi ön­kormányzat, illetve előrelépést je­lent, hogy a környező kistelepülé­sek közül is egyre többen képvi­seltetik magukat. Sajnálatos azon­ban, hogy a megye többi városá­ból nem érdeklődnek e lehetőség iránt. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Gyöngyösön és Hatvan­ban sem érzik igazán magukénak az emberek a Gárdonyi Géza Szín­házat. Pedig a megyei színjátszás mindig valahol egy régió önállósá­gát is jelenti.- Változott valami az elmúlt há­rom év alatt a Páholy felépítésé­ben?- A legjelentősebb eltérés a lét­számban van. A kezdetekkor már az is nagy eredmény volt, hogy Egerben meghonosíthattunk egy olyan elképzelést, amit más megyé­től vettünk át. Először nagy volt az ellenállás, ám szerencsések vol­tunk, hogy a város meghatározó cé­gé azonnal felismerték a lehetősé­get. Az, hogy a megye és a város ve­zetése is elfogadta, és jó ötletnek tartotta ezt a programot, már húzó­erőt jelentett a további támogatók­nak. Tavaly vezettük be, hogy egy- egy partinak főszponzora is van. Az első Páholy partit a Phihp Morris Kft. vállalta, de ebben az évadban már további három előadásnak van gazdája. Alapkritérium, hogy a fő­szponzornak Páholy-tagnak kell lennie. Ettől az évadtól a Gárdonyi Géza Színházért Alapítvány felelős az est szervezéséért.- A felújított színházban újabb programokkal is bővült a rendez­vény.- így igaz, az előző évek tapasz­talata szerint egy ilyen nagy társa­ság nem homogén érdeklődésű. Van, aki szívesen végighallgat egy beszélgetést valamilyen ismert személyiséggel, mások táncolni szeretnek, s akad, aki a baráti kö­rével társalog inkább. Ezért meg­próbáltuk megteremteni a lehető­séget arra, hogy mindenki megta­lálja magának azt az elfoglaltsá­got, mely leginkább kedvére való.- Az első Páholy partin Stumpf István kancelláriaminiszter is je­len volt, és neves színművészek léptek fel. Ez azt jelenti, hogy a jö­vőben színvonalasabb műsorokra számíthatunk?- Eddig is törekedtünk rá, de et­től az évadtól kritérium, hogy minden partinak legyen egy köz­életi díszvendége, illetve a műsor­ban országosan népszerű sztár­vendégek lépjenek fel. Ezt az ala­pítvány kuratóriuma írta elő, hi­szen ennek a közönségnek igénye van arra, hogy találkozzon ismert személyiségekkel. A helyi művé­szeknek is hasznos lehet, ha egy állandó kapcsolattartás alakul ki kollégáikkal. Reméljük, lassan eljutunk oda - tette hozzá Ráczné dr. Horváth Ág­nes -, hogy a Páholy-tagok is megér­tik: ha valakit nem érdekel a parti egy adott műsorra, választhatnak mást. További két helyszín áll lehe­tőségükre a beszélgetésre, az eszme­cserére, s így nem zavarják azokat, akik kíváncsiak az előadásokra ELEK ESZTER Ha pék leszel, nem cserél­nél a polgármesterrel”, mondogatta a nagybátyám, pedig én sehogyan sem akartam pék lenni. Inkább a mechanikával szerettem volna foglalkozni, mint az édesapám, akit valójában alig ismertem, mert négy­éves se voltam, amikor el­vesztettem - kezdett regé­nyes élettörténetébe a nyolcvan esztendős Kutnyák Géza bácsi, aki­nek a neve mellett most is azt olvashatjuk a telefon­könyvben: pék. Pedig már régen nem sütött kenye­ret. Holott az egri vár oldalába vájt, kormos falú kemencéje még min­dig alkalmas volna erre, s Géza bácsi is az ujjaiban érzi, mi­lyen a jó tészta, amit már nem kell tovább gyűrni. Csal az a nyolcvan év ne volna mögötte És ne fájnának a lábai, de úgy, hog1 csak görbe botjára támaszkodv, képes kiballagni a piros muskátlis aranysárga bársonykavirágos kert jébe. Itt szokott üldögélni, s figyel getni a még kölyök Pajti kutyát é: Cilát, a szürke csíkos cicát. Velük é az öreg - húsz éve is annak, hogy < feleségét eltemette csak így, csen desen, hármacskán, hacsak nen toppan be hozzá valamelyik gyér meke a négy közül. Bizony rég volt az, amikor a méj siheder Géza végül péknek tanult Merthogy nem volt apelláta. Főleg mert pénz nem volt, hogy beirat kozhasson a diósgyőri vasipari is kólába. Hiába kuporgatott az édes anyja, aki olyan jó varrónő volt hogy „összevarrt” egy házat a Tűn dérparton. Az egyik szobáját eg} katonazenésznek adta ki, akibei Aki ismeri a főzött perec titkát vegyasszony iránt. Ám hiába ostro­molta, az következetesen vissza­utasította őt, mi több, rendőri segít­séget kért a férfi kiköltöztetéséhez. Hanem az nem adta fel. Vissza­visszajárt, s éjszakánként zörgetett az ablakunkon.- „Öltözz!” - kiáltott rám az édesanyám -, „megyünk a rendőr­ségre”. Olyan ideges volt szegény, hogy még a fenekemre is rácsapott, mert nem igyekeztem. Sötét volt az utca, akkoriban még nem volt olyan közvilágítás, mint mostaná­ban. Elindultunk lefelé a parton. A Széchenyi utcában volt a rendőrség. ,A kenyereknek hajuk is volt, meg belük is. S az egyik bokor mögül kilépett a katonatiszt. Háromszor lőtt rá az édesanyámra. Kilencéves voltam akkor... A kisfiút az anyai nagybácsi, Alexovics Gyula vette magához. Ó volt az, aki péknek szánta, üzemé­ben betanította, azzal a tervvel, hogy majdan ráhagyja a pékséget. Csakhogy jött a háború, s mikor Kutnyák Géza 1942-ben hazatért a katonaságtól, már nem volt ottho­na. A nagybácsi meghalt, s a felesé­ge úgy ítélte: időszerű a fiatalúrnak a saját lábára állni. Kutnyák Géza nem kérette ma­gát. Gyors iramban feleségül vette azt a lányt, akinek már a bevonulás előtt, négyszemközt örök hűséget fogadott, s kibérelték Diamontéktól azt a pékséget, amely a Szvorényi és a Sóház utca sarkán állt, a jelen­legi nyomtatványbolt helyén. A fiatalember kenyéré hamar megszerették az egriek. Mert azok­nak a kenyereknek, amelyek ott mosolyogtak a polcokon, s nem ta­pogathatták azokat össze úgy a vá­sárlók, mint manapság, szóval azoknak a kenyereknek hajuk is volt, meg belük is. S azok két kiló­sak voltak, és elképzelhetetlen volt, hogy kimaradjon belőlük a krump­li, amitől még egy hét múltán is fi­nomak maradtak.- Amióta bejött a technika, hi­ányzik a kenyérből a lélek - ösz- szegzi Géza bácsi, vigyázva arra, hogy azért túl sok rosszat ne szól­jon, még megorrolnának a mai pé­kek. - Sokszor százötven kilót is be­dagasztottunk, » az ujjainkban éreztük, mikor jó a tészta. A fi­nom tésztát, amiből a kalács ké­szült, nyárfa tekenőben kelesztet- tük, abban nem hűlt ki, és gyönyö­rűre kell, Aki zsemlét tudott sütni - igazi zsemlét, nem olyat, mintamit ma kapni az dupla bért kapott. A jó zsemléhez nagyon lágy tészta kellett. Nem kaphatott bőrt a teteje, mert akkor nem tud kelni. A sütés előtt majd' egy vödör vizet vágtunk be a kemencébe, hogy pára legyen benne. Százhúsz zsemle sült egy­szerre. Amíg meg nem sültek, nem szabadott kinyimi a kemence ajta­ját. S mikor elkészültek, nagy kerek kosárba kiszedtük a falapáttal. Ahogy kezdtek ki­hűlni, kicserepe- sedtek, pattogtak, úgy mondtuk: „csipognak a zsemlék”. Amennyire hadakozott a szak­ma ellen gyerekként, annyira meg­szerette felnőttként. S amikor a pékség előtt elsé­tált a szomszéd­ban lakó Trak Gé­za polgármester, gyakorta gondolta Kutnyák Géza, hogy bizony nem cserélne vele. Akkor sem ér­zett másként, amikor közeledett a front. Kenyér nélkül maradt vol­na a város, ha az akkori pékek nem fognak össze, s nem vezetik be a csereberét: adnak egy kiló kenyeret egy kiló lisztért. Csak az amatőrök gondolhatják ezt rossz üzletnek. Mert egy kiló lisztből nem egy kilónyi kenyér sül. A különbözet fedezte a pékek munkáját, s nem utolsó sorban biz­tosították az állan­dó kenyérellátást. Még újságcikk is megjelent annak idején, amelyben megírták: Észak-Magyarországon csak az egriek nem éheznek. „Piros, ropogós, a só gyöngyözik rajta - ez ám az igazi főtt perec!” Nem éheztek a színészek sem, akik Debrecenből érkeztek ide, de vissza- vagy Pest felé menni már nem tudtak. így aztán a háború Géza bácsi tud mesélni FOTÓ: ÖTVÖS IMRE idején Egerben játszott Beleznay Imre társulata, csupa nagy nevek­kel: Bessenyei Ferenc, Rajz János, Pécsi Sándor, Móry Luci.- Móry Luci még Bajor Gizit is lepipálta a Bolond Ásvaynéban - bi­zonygatja Géza bá­csi. - Csodálatos színésznő volt, rajongtak érte a fér­fiak. Remek operetteket is láttunk, a feleségemmel minden darabot megnéztünk a régi színházban. Amióta azt lebontották, s csinál­tak belőle egy kultúrházat, nem mentünk többé. Ahogy tovább kalandozik emlé­kei között Géza bácsi, kiderül, szörnyűbb dolgokat is megélt, mint a színházbontás. A Szvorényi utat golyószóróval lőt­ték a németek, Lángék háza le­égett, a gesztenyefasort szinte le­kaszálták, a Hatvani kapu téren rengeteg halott feküdt, Kardosék házánál már ott voltak az oroszok, s a pincében arról beszéltek az emberek, hogy hamarosan a pópa mondja majd a misét a székesegy­házban. A háború után Kutnyák Géza 1952-ig vihette a pékséget, amiben maguk maradtak, mert Diamontékat elhurcolták. Karácsonyra készült négy apró gyerekkel a Kutnyák család, ami­kor 1952. december 10-i keltezés­sel levél érkezett. „Értesítem, hogy iparjogosítványát a mai nappal megvonom. Felhívom, hogy iparjogosítványát, üzleti könyveit, továbbá az üzem beren­dezését, felszerelését, a gyártás­hoz szükséges anyagokat leltár szerint adja át. Ezek átvétele térí­tés ellenében történik. A térítés összege későbbi időpontban kerül megállapításra”. Ez a későbbi időpont 1990 után érkezett el. Ekkor kapott 310 ezer forint értékű kárpótlási jegyet Kutnyák Géza. Aki a „közellátás érdekében” az Állami Sütőipari Vállalatnál kapott munkát nyug­díjazásáig.- Már csak az bánt, hogy a főtt perecet elviszem magammal a sír­ba. Még meg tudnám mutatni, ho­gyan készül, de sütni már nem tu­dok. Pedig az volt az igazi perec. Piros, jő ropogós, és a só gyöngyö­zött rajta. NÉGYESSY ZITA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents