Heves Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-14 / 242. szám
p ~?*s 7K / ..V V V s M 2000. OKTOBER 14., SZOMBAT 5. OLDAL <7 Vallejo szoknyában, avagy: Bea nem azért fest, hogy lássák Egy szépérzékű ismerősöm ajánlotta a figyelmembe Bea képeit. Illusztrációképpen elém tette a Hatvani Műhely legújabb kiadványát, amelyben a lány neve mellett egyetlen reprodukció szerepelt: guggoló, szárnyas nőalak, afféle szomorúságot, egyszersmind kiszolgáltatottságot tükröző, esendő figura. A magamfajta szemlélő számára - aki elsősorban nem a belemagyarázások, hanem a vizuális élmény alapján hajlamos megítélni egy képzőművészeti alkotást - azonban egyébről is árulkodott a festmény. Olyan óriási erotikus töltésről, amely csakis belülről jöhet, az ecsetet nem egyszerű eszközként használva az érzések kifejezésére. Mindebből, valamint a később tudomásomra jutott tényről, miszerint a művész egy húszas éveinek az elején járó ifjú hölgy, magától értetődően következett, hogy találkoznom kell vele. Fekete Bea nem Párizsban vagy Nagybányán él. A vásznát sem a fontainebleau-i erdőben feszíti ki, ámde igazándiból erre nem is vágyik. Tökéletesen megfelel neki jelenlegi lakóhelye, Kerekharaszt is, hiszen a festészetet egyelőre hobbinak tekinti, ahogy tanult mesterségét, a tűzzománc-készítést is. Idáig eszébe se jutott, hogy ebből akár meg is lehetne élni. Talán majd egyszer, ha nemcsak a barátai veszik komolyan őt, hanem ő maga is elismeri saját tehetségét. Amolyan autodidakta őstehetség. Bakfisként még fel sem merült benne a művészetekkel való koket- tálás. Az alkotás varázslatosságával akkor találkozott először, amikor beiratkozott a hatvani Grassalkovich Művelődési Központ által indított pályakezdők szakiskolájának tűzzománc-készítő fakultációjára, s megtapasztalhatta, hogy miként születhet a talentum és az anyag nászából érték. Beát megfogta az élmény.- Öt-hat évvel ezelőtt kezdtem el festeni, rajzolni. Az ismerőseimtől Versidézetek az alkotásainak a címei kaptam verseket, és ezek olvastán álltak össze bennem a vonalak - árulja el módszerét. Ilyen egyszerű ez, mondhatná a hozzám hasonló beavatatlan, ha évtizedek múltán is nem kísértene az elemi iskolában papírra vetett szemetesvödörért kapott kettes osztályzat minden sikerélményt nélkülöző lidérce. Node vissza Beához: hát persze, hogy az őt megihlető költemények többsége szerelmes líra volt! Tóth Tamás, Solymosi László, Nagy Anna gondolatai látomássá, a szerzők pedig múzsává avanzsáltak az álmodozó tizenéves világában. És ehhez párosult a „nagy találkozás” Boris Vallejóval, az eszményített példaképpel, aki - legalábbis eddig - tagadhatatlanul fogja Bea kezét minden ecsetvonásnál. Olyannyira, hogy még a „mélyinterjú” során sem engedi el.- Tudod, hogy ez egy erotikus kép? - próbálom feltörni az egyik mű keletkezésének a burkát, mire ő:- Szeretem Vallejót.- Nem válaszoltál a kérdésemre!- Végül is... tudom. Ténylegaz.- Központi szerepet játszik a művészetedben az erotika?- Csak ha egész alakos képeket festek. De többnyire inkább portrékat szoktam.- Kikről?- Változó. Ha egy arc megtetszik - főleg a szeme -, akkor megörökítem. De az ismerőseimet soha.- ...És miért van szárnyuk az aktjaidnak?- Semmi apropó, semmi üzenet. így tetszett, és kész. Fantasy. Bonyolult. S nem egyszerűsíti a képletet az sem, hogy a képek címei aligha minősíthetők szokványosnak. A guggoló alak elnevezése például egy Tóth Tamás-idézet: „Amikor egyedül vagyok, magamba zuhanok, de félek, mert odabent nincsenek csillagok/ Sötét van, így nem látom a felhőket, s kivárom a valós életet. ” De ez még mind semmi. Van úgy, hogy egy egész strófát vagy egy komplett verset helyez a képzeletbeli keret alá. Tűzzománcainak a készítésekor - lehet, hogy Vallejo ebben nem próbálta ki magát? - viszont homlokegyenest más irányzatot képvisel. Ott inkább az indiai, „krisnás” motívumok dominálnak.- Csak nem...?- Egyáltalán nem - mosolyodik el beszélgetésünk során először. Most is inkább csak érezhetően, NÉVJEGY Név: Fekete Bea Életkor: 23 év. Családi állapota: még hajadon. Lakhelye: Kerekharaszt Foglalkozása: reklámszerkesztő Kedvenc költője: Edgar Allan Poe Hobbija: web-szerkesztés Kedvenc újságírója: na jó, legyen... Mit utál? A hülye kérdéseket. FOTÓ: T. O. semmint láthatóan. - Mint életfilozófia, nem érdekel. Egyszerűen megtetszett egy kép, s annak nyomán indultam el.- Mindig ilyen zárkózott vagy? Azt mondják, a művészek exhibicionisták...- A barátaim körében otthonosan mozgok. Nem vagyok zárkózott, de a nyilvánosságot nem szeretem. Furcsa. Hát még, amit ezután mond: nem azért fest, hogy lássák, hanem szórakozásból. Bízzunk benne, hogy szemlélete hamarosan megváltozik, amihez hozzájárulhat az is, hogy október 20-án, pénteken három másik társával - Maldrik Gáborral, Petro Krisztiánnal és Barna Katalinnal - közös kiállítása nyílik az Ady Endre Könyvtárban. Re- ménykedjünk, hogy a kedvező fogadtatás sínre teszi a lányt, akinek - legalábbis rövid beszélgetésünk során ezt szűrtem le - vélhetően az egészséges magabiztosság hiánya az egyik legrosz- szabb tulajdonsága.- Mondtad, hogy kéttucatnyi képet, s ugyanennyi tűzzománcot készítettél már. Mi lesz a munkáid sorsa?- Többnyire a barátaimnak ajándékozom.- Nem sajnálod a műveket?- Nem. Azokhoz kerülnek, akik közel állnak hozzám. TAHI OTTÓ Emberbarát lesz-e a környezetünk? Október 14.: a természeti katasztrófák napja Fájdalmas forgatókönyvet vázolt hallgatósága elé napjaink egyik kiemelkedő tudósa. A Föld légköre, amely végül is kénsavvá alakul át, szikrázni fog az elképesztő hőségtől. Az emberiség már jóval előtte megfullad, a holttestek gőzzé válnak - az óceánokkal együtt. Az egyetlen és megismételhetetlen „kék bolygó” a világegyetem egyik vörösen izzó sziklatömege lesz! A borzalom eme forgatókönyvét Stephen Hawking vázolta föl. Az 58 éves brit asztrofi- zikus szerint félő, hogy az emberiség nem éri meg a következő ezer esztendőt. Az Edinburghi Egyetemen tartott előadásában kijelentette: vagy egy végzetes baleset, vagy a Föld egyre aggasztóbb általános fölmelegedése kioltja az életet a bolygónkon. „Az emberiség csak akkor lenne képes életben maradni, ha átköltözik egy másik planétára” - mondotta. - „A következő 50-100 évben meg kell találni az emberiség új hazáját, bármennyire tudományos-fantasztikus rémálomnak tetszik is ma még ez a felvetés. A készülő világűr-állomás már ennek a jövőnek az első lépcsőfoka. Előbb csak hónapokig, majd évekig kell megteremteni rajta az élet lehetőségét, mert végül is az ilyen mesterséges bolygó lesz az emberiség új hazája.” •k Évről évre mind később jön az ősz, rövidül a tél és korai a tavasz. A napimádók örülnek, ám a tudósok növekvő aggodalommal figyelik az éghajlat változását. Dr. Tim Sparks, a londoni ökológiai központ tudományos kutatója most arra figyelmeztet a tanulmányában, hogy a szigetországban idén még október elején is_ szinte minden fán zöldek voltak a levelek. Úgy látszott, a nyárnak soha nem lesz vége. A kutatók úgy ítélik meg, e jelenségek szorosan összefüggnek a globális felmelegedéssel. A meteorológusok szerint a XX. században világméretekben számolva az átlagos hőmérséklet 0,6 Celsius-fokkal emelkedett. Megfigyelhető, hogy a költöző madarak évről évre későbbi időpontban indulnak útnak dél felé. Európában mind rövidebb a tél, sok helyen már fagyok sincsenek, s a tavasz is jóval hamarabb beköszönt a megszokottnál. A globális éghajlatváltozás miatt világszerte több a hurrikán, az aszály és az árvíz is. Ezek a természeti csapások mind több kárt okoznak a gazdaságnak. * Meglepő, de a szakemberek a környezetvédelem egyik legaggasztóbb problémájává minősítették az üdítőitalos dobozok okozta hulladékok tömegének eltüntetését. A stockholmi Coopforum szupermarketben úgy végzik a dobozok, műanyag flaskák újrahasznosítását, hogy a vevő az áruházban működő visszaváltó automatába dobálja az elhasznált göngyöleget, s ezért a visszajáró pénz összegét igazoló bont kap. A pénztárnál ezt beváltja, ami jelenleg dobozonként mintegy 15 forint. így jól jár a fogyasztó, de az ipar és a kereskedelem is, mert biztosított a hulladék eltüntetése és további megfelelő kezelése. ___________________________________________(EUBOPRESS) SZUROMI RITA Köntös vagy szellem Thália háza a csillagos ég és a palota. Thália ugyanis nem válogatós. Az isten- asszony által fémjelzett színművészet ugyanis élt az ekhós szekéren, a csillagos ég alatt, él a művelődési házak komor nagyszínpadán, és létezik akkor is, amikor csillogó díszletek adnak neki keretet. Ha a színjátszás kétezer éves történetét végignézzük, akkor rájövünk: tulajdonképpen nem is az a lényeg, hogy Thália házát hol jelölik ki, hanem az, hogy szellemisége, művészi színvonala, esztétikuma miben fogalmazódik meg és hogyan süt át azon a közegen, amelyben teremtetett. Mindennek tükrében kicsit szomorú vagyok, hiszen Egerben mostanság több szó esik Thália házáról, mint annak szelleméről. Az új épület a rekonstrukció első pillanatában kereszttűzbe került, s a sokszor üres érvekkel tűzdelt puskaropogtatás akkor sem szűnt meg, amikor már végre az átalakítást múlt időben kezelhetnénk. A színészek és a dolgozók már birtokba vették az épületet, a közönség egy része már rácsodálkozott az elegáns belső kialakításra, beszippantotta a művészet illatát, de sokan még ott tartanak, hogy elvi, papíron zajló vitákban rágják a semmit. Mert valljuk be: a rekonstrukcióról nincs többé mit beszélni. Elhangzottak az érvek pro és kontra. Tudunk már mindent a helytelenítők, a helyeslők, a támogatók, az ellenzők, a szakmai ellenállók és pártolók állásáról. Kimerült minden forrás, nincsenek már újdonságok, amelyekkel elő lehetne hozakodni. Éppen ezért lepett meg egy építészkritikus közelmúltban országos napilapban megjelent írása, aki az ünnepi bemutató után egy hónappal, s az évad első darabjának premierje után pár nappal még mindig azon csámcsogott, jó-e ez az épület? Ideje lenne végre, ha nem Thália külsejét vennénk górcső alá, hanem a benne zajló életet, művészi munkát. Ezt várná a közönség is, amelyért mellesleg épült ez a szentély. Mert mi, nézők, lokálpatriotizmusunktól vezérelve kijelenthetjük: szeretjük ezt az épületet. S az, hogy az építészszakma milyen érvekkel próbál előhozakodni az átadás után egy hónappal, már senkit sem érdekel. Kaptunk egy új épületet, és reméljük, ezzel együtt rangos évadot is. Mostantól tehát Thália szelleméé, és nem a köntöséé a főszerep. Azé a szellemé, amely művészi értékét tekintve létjogosultságot kapott hajdan az ekhós szekéren és a fényes udvarokban. Csak vágyunkat tolmácsolhatjuk az építészszakma egy része felé: a jövőben ildomosabb lenne erről a művészi színvonalról vitatkozni, mint az építészeti megoldások indokoltságáról. Persze csak akkor, ha egyáltalán érdekli őket: Thália szentélye nem egy kőfal. SZALAY ZOLTÁN Kepsötet Túl sok mindenbe beleüti mostanság az orrát az ORTT. Vagyunk jó néhányan, akik nem is igazán értik, milyen indíttatásból cselekednek az Országos Rádió és Televízió Testület tagjai. A közeli napokban az RTL Klub ötperces elsötétítésére hoztak azonnali végrehajtást elrendelő határozatot, amelyet viszont a bíróság azon melegében hatálytalanított is. Nem véletlenül, hiszen a tévéfelügyelők olyan kérdésben - személyiségi jogsértésről - döntöttek, amely nem az ő hatáskörükbe tartozik. Ráadásul „ítéletük" a jogorvoslat lehetőségére sem utalt. Arról már nem is szólva - tehetjük hozzá -, hogy több hete látott, már elavult adás adott ürügyet magasságosék fegyelmezési akciójára. Hamar kiderült az is, hogy az Aktáknak a Nógrádi Zsolttal készült, politikusok olajügyekbeni megvádolásáról elhíresült interjúját a belügynél kifogásolták, s erre lépett „nagy gyorsan” az ORTT, amelyben egyesek a kereskedelmi adó szerződésének felmondását, azaz megsemmisítését is fontolgatták, alkotmányossági okokra hivatkozva. Közérdeklődésre számot tartó kérdés: vajon miért gondolkodtak a minisztériumi bennfentesek ilyen sokáig? S ha már az ORTT ily hirtelenjében elszánta magát az állásfoglalásra, miért nem vizsgálták meg alaposabban a döntés jogi következményeit? Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a legfelsőbb médiahatóságot politikai, netán személyes szempontok alapján dróton rángathatják. Márpedig ez esetben a köz érdekeinek figyelembevételére létrehozott testület nem helyénvalóan tölti be funkcióját. S válaszra vár az a kérdés is: mikor veszik már észre az oda delegáltak, hogy a képernyő elé ülők maguk is képesek megválogatni, melyik tévéprogram tetszik nekik, s melyik nem? Hadd döntsünk már mi arról, mikor sötétüljön el televíziónk képernyője, s mikor ne! Mi ugyanis már felnőttünk ehhez, hiszen tudjuk: elhatározásunkhoz elég egyetlen gombnyomás.
