Heves Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-07 / 210. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap 2000. Szeptember 7., csütörtök P F 2 3 Elég volt a bömböldéből! A Bükk-hegység - és talán az or­szág egyik legszebb fekvésű kis hegyi faluja Szarvaskő - kedvenc kirándulóhelyeim egyike. A zajos városi élet és a napi munka fára­dalmait hamar elfeledteti itt a ki­váló hegyi levegő, a gyönyörű táj és az erdő csendje. Milyen gyö­nyörűséggel hallgattam estén­ként a szarvasbőgést, az erdő madarainak koncertjét és a tücs­kök ciripelését. Ez a lehetőségem sajnos gyakran meghiúsul. E kis telepü­lés csendjét az esti órákban dü­börgő elektromos zene veri fel. A falu kellős közepén működő szórakózóhely melletti téren a „vendégek” háborítatlanul ordí­tozhatnak. A szűk völgyben pro­dukált éktelen lármát a szinteti­zátor duhogását, az erdőben két kilométerről is hallom. Őszintén csodálkozom, hogy ez a környe­zetszennyezés senkinek nem tű­nik fel és nem zavarja az ott élők pihenését. Vagy talán Szarvas­kőben elegük van az emberek­nek a megszokott nyugodt, csendes környezetből? Hiszem, hogy a természetnek ez az aján­déka az igazi érték, amelyet óv­ni és becsülni kellene nem pedig tönkretenni. Ez az erdőszéü „zsi­vaj-lárma” és diszkózene nem szerencsés, és idegen ettől a szép természeti környezettől. Kíván­csian várom, hogy a panaszom megjelenése után változik-e a helyzet és a „bömbölde” beszün­teti-e tevékenységét. Cím a szerkőben Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája Nem mindennapi zenei élmény­ben volt részük azoknak, akik az „Ünnepi hetek a barokk Egerben” című hangversenysorozat kereté­ben, az augusztus 3-án megtartott koncertre elmentek. Igazán me­rész vállalkozás eredményeként, egy évtizedek óta nem hallható mű szólalt meg a Bazilikában, Liszt Fe­renc: Szent Erzsébet legendája. Ez az oratórium nagy meglepetés volt a zenét szerető hallgatóknak, s a barokk fesztivál koncertjei közül az egyik legszebb estét nyújtotta. A nagy terjedelmű mű rövidített változatát adta elő a Miskolci Vir­tuózok Kamarazenekara, a Cantus Agriensis Kamarakórus, a Cardinal Mindszenty Kórus és a Vox Európáé Kórus Hollandiából. Hat zárt, de összefüggő részből áll az oratórium. A zene egy különle­ges királynéról, nőről szól. Liszt nagy szeretettel jelenítette meg Er­zsébet alakját ebben az oratórium­ban, s ez annyi év után is árad a zenéből, mélyen megérintve a hallgatókat, akik már egy egész más kor szülöttei. Erzsébet 1207-ben született D. Endre magyar király leányaként. Még apró gyermek volt, amikor Hermann thüringiai őrgróf wait- burgi várába vitték, hogy majdan hitvese legyen a tartományi fejede­lem fiának. Az apját uralkodói szé­kében követő Lajos őrgróf felesége lett 14. életévében. A férj jó szívvel segítette Erzsébet betegeket és el­esetteket gyámolító tevékenységét. Nagy szeretetben nevelték három gyermeküket. Erzsébet 20 évesen özvegy maradt. Pénz és vagyon nélkül, szinte egy szál ruhában kel­lett elhagynia a várat gyermekeivel. Később visszatérhetett oda, de nem sokáig bírta az ellenségessé vált környezetet. Belépve Szent Fe­renc harmadrendjébe otthonra lelt. 24 éves korában halt meg, s még apja életében szentté avatták. Er­zsébet megtestesíti mindazt, amit nőiesnek, igaz emberségnek mondhatunk: jóság, gyöngédség, szeretet, gondoskodás, segítőkész­ség, az elesettek és betegek iránt érzett cselekvő könyörületesség. liszt zenéjében mindezek testet öltöttek. Liszt nem írt operát, de ez az oratórium felveszi a versenyt a legdallamosabb olasz operákkal is. A mű vissza-visszatérő zenei motí­vumai szinte megtapadnak emlé­kezetünkben, már-már dúdolásra késztetnek. Ezek a kort, személye­ket jellemző, sokféle alakban visz- szatérő dallamok is régmúlt időket hoznak elénk. Az oratórium leg­fontosabb zenei motívuma a „Quasi Stella matutina” kezdete, melyet Liszt a régi magyarországi egyházi énekeskönyvek „Erzsébet- dallamai” közül választott. Ez a motívum Erzsébetet, a szelíd és jó­ságos szentet szimbolizálja, s gyengéd, bensőséges hangulatot áraszt. A szegények kórusának motívuma Náray György 1695-ben megjelent „Lyra coelestis” c. gyűj­teményéből való. Megtalálhatók a mű zenei motívumai között ma­gyaros, nemzeti elemek, és ősi gre­gorián - mindössze három hang­ból álló - zenei téma is. Ez utóbbi a rózsacsoda-jelenetben a kereszt szimbólumaként jelenik meg.. E ritkán előadott, nehéz műben szép pillanatokat szerzett a zenekar (különösen a fúvósok), s a kórus. A szólisták közül kiemelkedett Tóth János szép hangzású bariton­ja. A karnagy Gergely Péter Pál, Liszt és a mű iránt érzett nagy sze- retete és tisztelete segített abban, hogy e szép dallamok nyomán, igazi érzések támadjanak a hallga­tóság lelkében. Ez az év országunk ezeréves fennállásának ünnepe. Liszt Fe­renc: Szent Erzsébet legendája cí­mű művének megszólaltatása méltó az ezredfordulóhoz, s az ah­hoz kötődő megemlékezésekhez. (Név és cím a szerk.-ben) Itt az új élet! 2000. augusztus 19-e van. Most lett Viki lányom 7 esztendős. Nem hétéves, hét esztendős. Sze­retem így mondani, jobban illik az alkalomhoz. Megnézem a pénztárcámat, amiben a számlák után megmaradt pénz lapul. La­pul rendesen, mert csak négy és fél ezer forint, ami manapság né­hány tized gramm nyomtatott pa­pír. Nem sok súlya van. Ebből kell megvennem az ajándékot Vi­kinek, az otthon éppen elfogyott fürdőszoba-kellékeket, apámnak is valamit, a feleségemnek is vala­mit (hiszen az egyiknek holnap lesz, a másiknak tegnap volt neve napja). Eszembe jut a TESCO. Mi más, hiszen agyamat már teljesen át­mosták a megalomán trösztök reklámhadjárataival. Nem tarto­zók a hirdetményeket böngészők táborába, de ha munka után el­zsibbadva kinyitom a levélszek­rényemet, dől belőle a fantaszti­kus és „csak most, csak önnek” ajánlatok tömkelegé. Az agymo­sáshoz elég az az egy lépcsőfor­duló, amíg felérek a lakásig, és át­lapozom a „kukábavalót”, hátha akad benne egy közüzemi szám­la. Nekem leginkább csak a szol­gáltatók küldenek levelet. Az én hibám. Szóval, irány a TESCO. Trabi-indítás, rövid pöfögés, par­kolás, csomagtartóba minden mozdítható átpakolása, nehogy meglopjanak. No igen, „ilyen idő­ket élünk”. Tudom, hogy a szoká­sos vonalon juthatok be. A TESCO-ba. Ki van ez találva, ta­nultam róla. Csak egy helyen me­hetsz be abba a hatalmas beton- szörnyetegbe, amit telepakoltak a Te kedvedért, csak neked, csak most. Mivel ezt a pontot nem ke­rülheted ki, hát a leginkább elad­ni kívánt fantasztikumokat ide rakják hajnaltájt a szorgos ma­gyar kezek. Ez is csak egy marke­ting-alaptétel. Valami készül. Fehér asztalte­rítő, kés, kenyér. Körben néhány ismerősnek tűnő arc. A polgár- mester, az angol igazgató, fotós a Hírlaptól, operatőr a helyi csoda­tévétől. Úgy látszik, most az ese­ményt akarják majd eladni. Ezer­éves a Magyar Állam. Az én állam harmincegy éves és már nem sok dolog van, amitől leesik. Elhatá­rozom, hogy ettől sem fog, van nekem elég gondom enélkül is. Kinek nincs? Lassan az állammal is úgy vagyok, mint az ismeretlen emberekkel. Ha már nem segí­tünk egymáson, hát hagyjuk egy­mást békén. Elslisszanok a kame­raállvány és a számomra megfejt­hetetlen nép viseletébe alkalmi­lag öltöztetett „plázacsajok” (Trunkó Barnabás alkotta szó) között, és végre bejutok. Négyezer-ötszáz. Na kezdjük! Szappan, fogkrém, mosogató- szer. Ezzel meg is van a kötelező program, jöhetnek a szabadon választott gyakorlatok. Vikinek keresek egy gyönyörű könyvet. A legszebb mesék gyönyörű illuszt­rációkkal. Örülök neki, szerintem Ő is fog, és ez a fontos. Egy hét múlva iskolás lesz, és karácsony­ra talán már magában is elolvas majd néhány mondatot. Hol is tartok? Irány a vevőknek kirakott kódoló. Ellenőriznem kell, hol is tartok. Közben átküzdöm magam néhány, kocsijában tonnákat toló ember és néhány TESCO gazda­ságos tejet vagy TESCO-kenyeret tologató nagyika között. Árellen­őrzés rendben, apámnak veszek egy üveg márkás bort. Hadd örül­jön egy kicsit legalább, ha majd megisszák. így marad annyi pén­zem, amiből délután frissiben vi­rágot vehetek a nagymamának. Ezt egész jól csináltam. Keresek egy rövidebb sort a pénztáraknál. Ott is vannak isme­rős arcok, ahogyan a bejáratnál is voltak. Ismerősek, ahogyan isme­rősnek tűnik minden arc a buda­pesti metrón is. Mindenki ugyan­olyan nyúzott és kimerült. Mára már eltűnt az arcukról az a kezde­ti mosoly, amit nyitás után nem sokkal még tartalmazott az ár. Nem csodálkozom rajta. Sorban állás közben elkezdődik a Műsor. Polgármester balról (csakis bal­ról, hiszen „balos”), igazgató jobbról (csakis jobbról, hi­szen...). Középen a negyven fok ellenére alkalomhoz illő vasalt nadrágban, vasalt ingben vasalt hajú fiatalember a mikrofon mö­gött. A fotósok izgatottak, a plázacsajok hülyén vigyorognak. Az asztalon félmázsásnak tűnő kenyerek. A vasalt kölyök elkezdi mondókáját. Az új kenyeret és az új életet próbálja összekapcsolni beszédében, amit talán ő vetett papírra. Ehhez képest az új ke­nyérről és az új életről szól - leg­alábbis számomra -, dühítő béna­sággal. A sor közben halad, és én következek. Fél méterre van tő­lem a pénztáros arca, jól megnéz­hetem. Perverzió? Lehet, de én szeretem az emberek arcát, sze­mét keresni. Fáradtan húzogatja jól ismert masinája előtt az árut. Nyugodt vagyok, ki tudom fizetni a végén. Ellenőriztem előre, ne­hogy leégjek már! Fizetek, köszö­nünk, és eljövök. Indulnék kifelé, de iszonyú dugó a kijáratnál amerre a Trabi vár rám. A beszéd közben véget ért és a magnóból szól az „István a király”. A nagy­emberek vállukra vetik a kikészí­tett fehér kendőt és a Iákészített késsel nekifognak az Új Kenyér­nek. Hogy keresztet vetnek-e rá, mint nagymamám tette annak idején, azt nem látom, mert egy kedves néni éppen szétroncsolja a lábamat bevásárló kosarával. Látni akar. Engedem, ha már ide­jött szegény. A kenyeret szelete­lik, a nép figyel. Mi mást tehetne, hiszen az eseménytől nem tud bemenni az eladótérbe, amiért eredetileg idejött. Marketing, ugye? A nagyemberek mosolyogva osztják az Új életet, a magnóból pedig szól a refrén. „Segítsetek! Segítsetek!”. Néhány embernek leesik a tantusz, ők is mosolyog­nak, tiszta szívvel. Magyarok! Itt az új élet. Vámosi Zoüán (Cím a szerkőben) Merre tart Magyarország? Az utóbbi időben a rádióban, a tele­vízióban és a sajtóban egyre többet lehet hallani és olvasni az Oroszor­szághoz fűződő kapcsolatok javítá­sáról, illetve a nagy piackapacitással rendelkező országhoz való közele­désről. Megdöbbenve hallottam a miniszter elnök úrtól a kétéves kor­mányciklust értékelő beszédében, hogy közeledni kell az orosz piac­hoz. Nem is olyan régen - az orosz piac válságakor - még azt hangsú­lyozták a pénzügyminiszter úrral egyetemben, hogy a válság nem be­folyásolja országunkat. Azóta megváltozott a vélemé­nyük (mondanom sem kell kicsit későn). Talán már elfelejtették, hogy 10 évvel ezelőtt két lábbal rugdostuk fenékbe őket? Különö­sen a két legnagyobb kormánypárt: a Fidesz és a Független Kisgazda- párt. Nem csoda hát, hogy Torgyán miniszter úr nemkívánatos sze­mély Moszkvában, s a miniszterel­nök úr sem különbül. Csak annyit kellett volna tudni, hogy az orosz csapatok kivonultak, s attól a gaz­dasági kapcsolatokat nem kellett volna teljesen tönkretenni. Biztos vagyok abban - sokakkal egyetem­ben - hogy ha a kapcsolatok nem volnának Úyen hűvösek, nem len­ne 250 Ft-os benzinár. A baj az, hogy a magyar nép nyel le min­dent, amit egyes politikusaink in­dulatok útján, vagy talán a hozzá nem értés miatt tesznek. Mára már helyünket elfoglalták az orosz pia­con nyugati barátaink, nekünk te­hát maradt: se itt, se ott. Vagyis nem tudjuk merre tartunk! Baj az is, hogy túl sokat gondo­lunk magunkról, pedig csepp va­gyunk a tengerben. Nevetségesnek tartom - és tartják egyes nyugati országok is - amit sokszor politi­kusaink művelnek, hogy meg akarják játszani a „kiskirályt”. Emi­att egyre több haragosunk lesz a környező országokban és ezt megint csak a nép szenvedi el. Ország János Istenmezeje, Nefelejcs út 48. Zavaró boksák Kérjük, hogy a Hírlap 2000. június 26-án megjelent Zavaró a bűzös gáz c. cikk utolsó mondatát, ami az erdőbirtokosságunkra vonatko­zik, helyesbítsék a tényeknek meg­felelően. Ugyanis a hatósági enge­délyezés előtti területbejáráson a társulat képviseletében úgy nyilat­koztam, hogy az EBT elnöksége (egy fő kivételével) többségi szava­zattal nem ért egyet a faszénégetés megkezdésével. Az újságcikk ezt ellentétesen írja le, úgy, hogy az EBT-nek nem volt kifogása ellene. Indoklásom részletezve az aláb­bi: A helybeli erdőtulajdonosok közül annak idején néhányan már korábban értesültek a tervezett munkáról, ezért jelezték felénk az ellentétes véleményüket. Ezt köve­tően az EBT elnöksége és felügye­lő bizottsága összevont ülésen tár­gyalta meg az ügyet, mi legyen a gazdálkodó egységünk álláspont­ja. Az ülésen lévő vezetők a határo­zathozatalnál nemcsak a levegő­szennyeződést, hanem a közelé­ben lévő fenyveserdőre való káros hatását is hangsúlyozták. A hely megválasztása ellen csak az az ag­gály hangzott el, hogy a völgy lefo­lyó patak medre közvetlen mellet­te van. A szóban forgó újságcikk megjelenését követően ismét pa­naszok érkeztek hozzánk (elma­rasztaló vélemények), amiért az újság szerint támogattuk az ügyet. Panaszosok szerint a levegő- szenynyeződést annak tulajdonít­ják, hogy esetenként több boksa füstöl az engedélyezettnél. Az EBT elnöksége az újságcikk és né­hány erdőtulajdonos panaszát fi­gyelembe véve ismét foglalkozott a témával, és úgy döntött, hogy az előző elnökség határozatán nem változtat, az újságcikknek a téve­sen közölt utolsó mondatát kell helyesbíteni. A felsorolt indoklá­som alapján ismételten kérem a téves elírás javítását. Bozó László elnök, Erdőbirtokossági Társulás Tamalelesz Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, illet­ve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosam Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmá­val szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelősséget nem vállaLCsak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják iá: Pf. 23. ■ TELEF0NT0S TANÁCSOK Díjkedvezmények I. A Matáv kedvezményeiről a havi számlával együtt küldött „Hírmondó”-ból értesülhet­nek az előfizetők. Hogy ne essen el az Ön számára előnyös lehetőségektől, most la­punk hasábjain is olvashat ezekről. A díjcsomagok nem automatiku­san járnak az előfizetőknek, azo­kat meg kell rendelni, s csak azu­tán válik kedvezményessé a díjfi­zetés. Egy előfizetéshez egy időben álta­lában csak egy kedvezményes díj­csomagot lehet rendelni. Ha már ismeri a szolgáltatáscso­magot, érdemes elővenni a havi telefonszámlát, így kiszámíthatja, hogy megéri-e az adott szolgálta­táscsomagot igénybe vennie. Kedvenc számok - Ezt a szol­gáltatást a bizonyos számokat rendszeresen hívó, egyéni előfi­zetőknek javasoljuk! Az előfizető 3 telefonszámot választhat, eb­ből kettőt a Matáv szolgáltatási területéről. Ezeket a számokat 15 % forgalmi díjkedvezmény­nyel hívhatja. A szolgáltatás díja: bruttó 300 Ft. Bizonyos számo­kat (mobilszámok, tudakozó stb.) nem lehet kedvencnek vá­lasztani. Kedvenc szám NET csomag - A jelentős intemetforgalmat bonyo­lító egyéni ügyfelek számára a Matáv egy helyi díjazású szám hí­vására 80 %-os díjkedvezményt biztosít, havi bruttó 8000 Ft-ért. Ha bővebb információra van szüksége, hívja a Matáv ügy­félszolgálatát az 1212-es in­gyenes telefonszámon! Emlékezés dr. Baranyi Attilára, a biológiai tudomány doktorára Egyszerű bányászcsalád gyerme­keként indult el Egerbocsról. A nyolc általános elvégzése után az egri Dobó István Gimnáziumba ke­rült, és tett érettségi vizsgát 1969- ben. Hajdani dobós osztálytársai­val a 30 éves találkozón, 1999 no­vemberében még együtt emlékez­tek a középiskolás évekről. A biológia iránti elkötelezettsé­ge, szeretete itt kezdődött a Dobó­ban, Nagy István tanárnak köszön­hetően. Egyévi katonaság után, melyet Hódmezővásárhelyen töltött az egyetemi században, 5 évre a sze­gedi JATE kémia-biológia tanszék hallgatója, biológusdiplomát sze­rez és tanársegédnek benn marad az egyetemen. 1977-ben doktorált summa cum laude. 1982-85-ig Los Angelesbe me­hetett, az ottani egyetemen kuta­tásban vett részt és tanított. Visz- szaérkezése után Szegeden az ösz- szehasonlító tanszékre kerül: egye­temi tanár, s a kutatását is folytatja. 1986-ban kandidátusi tudományos fokozatot ért el. Témája: a tanulás, emlékezés az agyban. Még ez év­ben újra kiment Los Angelesbe ku­tatásait folytatni és tanítani két év­re, valamint ez idő alatt biológus­kongresszuson ismertette eredmé­nyeit. Négy nyelvből volt nyelv­vizsgája. Visszatérve Szegedre, a növény- és élettani tanszékre ke­rült. A nagydoktori címet 1993-ban szerezte meg, és még ez év július 1- jével tanszékvezető egyetemi taná­ri kinevezést kapott. 1997. október 1-jétől felkérik Budapesten a Chinoin Gyógyszergyárban fejlesz­tési igazgatónak. 1999. szeptem­ber óta óraadó volt az orvostováb­bképző intézetben és az ELTE-n, és újra külföldi kutatómunkára pályá­zott több helyre, melyek közül egy már biztosnak látszott: San Diego. Sajnos, 48 éves korában, ez év március 8-án, értelmetlen utcai bal­eset következtében elhunyt, így a tervek már nem valósulhatnak meg. Temetése Budapesten, a rá­kospalotai temetőben volt. Nagy részvét mellett Fehér Ottó szegedi professzor búcsúztatta el tanítvá­nyát. Akik ismerték Baranyi Attilát, soha nem felejtik el. Az ő életútja, küzdelme példamutató a felnövek­vő ifjú nemzedék számára. (névéscím a szerk.-ben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents