Heves Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-25 / 225. szám
mm 2000. Szeptember 25., hétfő HEVE S KÖRZETE Heves Megyei Hírlap - 5. oldal E S A falu, ahol angyalok jöttek és mentek Hevesvezekény Víz. Ez a szó a mai napig rettegéssel tölti el a vezekényeieket. Pedig a falu újra hétköznapjait éli. A tavaly nyári árvízkatasztrófát követően az otthon nélkül maradottak új házba költöztek, a még helyrehozható lakóházakat rendbe rakták. S hogy Vezekény mennyire dolgos hétköznapjait éli, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény: virágtenger emlékeztet az élet sokszínűségére, múló és törékeny szépségére - ahogy azt a vezekényi emberektől megszoktuk és elvárjuk. A nyolcszáz lelkes községet - amelynek első írásos emlékeit 1234-ből találták meg - a tavaly nyári, hetekig tartó bel- és árvíz tette hírhedtté. Híressé viszont a katasztrófa is óriási volt, amelyet tavaly nyáron átéltünk. Huszonnyolc ház dőlt romba és háromszáz épületből 230 sérült meg. Hogy csak a nagy számok tükrében érzékeltessük a csapást: a település éves költségvetése 50 millió forint. A nagy vizet követően 210 milliót kapott a település, igaz 60 milliót visszafizettek, de az tény: soha ekkora összegből nem kellett itt gazdálkodni. Még mielőtt bárki azt h i h e t n é , hogy a vezekényi polgármesteri hivatalban milliókat osztogattak, az téved. A lakosok nem pénzt kaptak, hanem a községben létrehozott T ü z é p - telepről vihették el az építőanyagot, s a mestereket számla alapján fizettél ki. Csalásra tehát lehetőség sen, volt. Minden pénz a helyére ke rült. S erre a község vezetése jog gal büszke. Madarásznéra a polgármester asszony vigyáz Székelykapu a vízmű előtt- Ma már a kellemesebb pillanatok is visszatérnek az emlékezetembe - folytatja a mindig mosolygós polgármester asszony. - Szalkszentmártonból egy Szalai István nevű húsipari vállalkozó a nagy katasztrófa idején megjelent itt a feleségével és egy autó húskészítménnyel. Nem volt elég ez a csoda, még két csokor virágot is hozott. Úgy éreztem magam, mint hogyha tündérek szálltak volna le a földre. Jöttek és mentek. És nem csupán ez az egyetlen eset volt. Soha ennyire nem éreztem, mennyi segítő szándékú ember él ebben az országban. Küldtek bútort, ruhát, élelmiszert, s mindent, amire csak szükségünk lehetett. Pedig a helyzet sokáig kilátástalan volt. A polgármester asszony felemlít egy tavaly nyáron készült televíziós riportot, amely után többen megjegyezték neki: túl optimista. Most már bevallhatja, belül egészen mást érzett. De ha ő is elkeseredett volna, akkor a véget nem érő kilátástalanságnak is utat enged. Ez pedig végzetes hiba lett volna. Manapság azonban mindez a múlté. A polgármester asszony szívesebben beszél a jelenről és a jövőről: novemberben elkészül a szilárdhulladék-lerakó, bevezethetik a kukás szemétszállítást. Beadták a pályázatot a szennyvízcsatorna kiépítésére, több ütemben készül a csapadékvíz-elvezetés. S mindeközben maradt erő arra, hogy megünnepeljék a millenniumot, emléktáblát avassanak, a faluba érkezőt táblával köszöntsék, és természetesen virágosítsanak. Vezekény az idén újra nevezett a virágos települések versenyébe. A falu udvarain, terein, utcáin, sőt a talpalatnyi földeken is díszes, ezer színben pompázó virágkompozíciók ejtik ámulatba az arra járót. Hiába az őszi hideg, a növények még most is nyári csodájukat mutatják. A polgármester asz- szony különösen büszke a temetőre. Kerítése tövében sárgállanak az egynyári virágok. Az embert olyan érzés keríti hatalmába, mintha nem is sok száz vezekényi nyughelyén járna, hanem virágutcában sétálna. S ez az állítás ilyen formában igaz is. A sírokat gazdagon borítják a színpompás növények, mintha a halott iránti szeretet fogalmazódna meg abban a gondoskodásban, hogy még itt is birtokolhatják Vezekény szimbólumát, a virágot. Bármerre sétálunk, a falu szimbóluma ismét a virág lett. Mé'g azon házak esetében is, amelyet nemrég vettek új tulajdonosaik birtokba. Varga Mihályné is, aki a polgármesteri hivatallal szemben átadott új házba költözött be, büszkén újságolja, hogy megvette a tulipánhagymákat. Ez a föld mindig is az övé volt. Ám a víz elmosta a házát, s ő a telek tulajAmikor Balogh Sándorné arról érdeklődik, sikerült-e már belakni a házat, Vargáné átöleli a falu első asszonyát, és látni, ez nem a sajtó jelenlétéért rendezett színjáték. Valóban boldog, még ha azt távozóban meg is súgja, azért akadnak irigyei, mert neki ilyen szép háza van. Bármerre megyünk, a kapu mindenhol nyitva. Errefelé nem szokás lakattal zárt kapukon belül élni. Jó a közbiztonság, és az emberek megbíznak egymásban. Egy érdekes parkrészlet donjogát átadta az önkormányzatnak. Cserébe az új épületben lakik most. A lakás otthonos és tiszta. A vázában friss virág áll, a bútorok sem régiek. Új az épület, friss az ültetés- Csak egy székem és a tévéasztalom maradt - meséli. - Minden bútorom új. Még szerencse, hogy volt biztosításom. A polgármester asszony útközben azért megsúgja: sajnos, a katasztrófa után azért egy kicsit változott az emberek lelke. Felütötte fejét az irigység, a segíteni nem akarás. De mostanra mintha helyreállt volna a rend. A millenniumi ünnepre sokan eljöttek, s ez mindenképpen biztató jel, hiszen azt mutatja, a közösség megint fontos szerepet tölt be a vezekényiek értékítéletében. A templom mellett kapott új házat Madarász Jánosné. A picinyke asszony régebben a Sárközi úton élt. Házát elvitte a víz. Rokonai fogadták be, de mint mondja, nem volt jó helye. A polgármester asszony beszélte rá, hogy kérjen saját lakást. Az idős asszony azóta újra boldog. Megmutat mindent: van a szobában egy nagy tükre, van fürdőszobája, sőt a napokban még függönyöket is küldtek neki. Baloghné anyai gondoskodással beszél: - Annak idején még én eskettem össze a férjével. Mielőtt a párja meghalt volna, rám bízta. Én megfogadtam neki, hogy nagyon vigyázok rá. Vigyázok is! Sikerült rábeszélnem, hogy ne maradjon a rokoVirágutca a temetőben . és egy művészi díszítésű síremlék nainál. Viszik neki az ételt, s ha a későbbiekben kell, elintézzük majd neki az otthont is. De egyelőre jól érzi magát nagyon. A faluban bármerre sétálunk, virág és virág. A község egyik legszebb háza egy hollandé. Rózsakertjüknek csodájára járnak. Ő az egyeben külföldi. De hamarosan lesznek mások is. Egy francia vállalkozó ősszel pulykatelepet nyit a faluban. Ez sok vezekényi munkalehetőségét megoldja majd. A millenniumi napon újabb két házat adtak át. Utoljára ezt nézzük meg. Balogh Júlia a Szerelem útról költözött ide. Neki is odaveszett mindene. Juli néni egy kicsit panaszkodik: az ajtók nehezen nyílnak, még nincs meleg víz. Baloghné megígéri, azonnal intézkedik, s jönnek a szakemberek. A lakás tágas, alig két hete érkezett meg az új lakó. Vezekény kocsiból nézve is szép. Ha viszont az ember kiszáll az autóból, a szépség megannyi jelét csodálhatja meg. A vízmű épületét székely kapu veszi körül, előtte egy díszkút. A kultúrház A carrarai márványból készült kút előtt carrarai márványból díszkút áll. Egy-egy láthatatlan szögletben virágkompozíció díszlik. Ez persze nem született magától. Kísérőm többször is elmondja, a vezekényi embernek keményen kell dolgozni. Csak a szorgalom által lehetünk szebbek. S ebben a községben - súrlódás ide vagy oda - valóban mindenki megtesz mindent azért, hogy újra a környék virágtengere legyen a falu. Bár vannak és voltak nehéz emberi sorsok, azért öröm is jut mindenkinek. Az idősek új lakásba költöztek, és mosolygó szemmel mutatják új életük gyakran még friss festékillatú terét. S azért kijárt némi kis öröm a törékeny polgármester asszonynak is. A nyáron megnősült a fia, s ahogy mondja, isten verése után némi isten áldása is érkezett. Búcsúzóul megkapom a vezekényi nyugdíjasok által énekelt dalt. „Kicsiny község/ékes szép dí- szecske Vezekénynek méltó jelentése Ha az ember végigsétál rajta Megtelik a szíve víg tavasszal. ” Az autóból visszanézve meg kell, hogy állapítsam: valóban üyen Hevesvezekény, egy évvel az évszázad természeti katasztrófája jrtám SZUROMI RITA szépsége miatt vált. A vezekényi ember a kertművészetet, a növényekből kialakítható kompozíciókat művészetté fejlesztette. S ezen a természeti katasztrófa sem változtatott. ____ A faluba érkezve szinte kikerülhetetlen a kérdés: mivé fejlődött, hogyan változott meg Vezekény arculata az árvíz után? Holott ezen a kis településen legszívesebben már mindenki elfelejtené a vizet. Mégsem tehetik, mivel az épületek egy része még tatarozásra vár, s adományok is érkeznek, ahogy a Karitász nemrégiben félmillió forintot adott Madarász Jánosné lakásának festési munkálataira, de a kultúrház felvizese dése is megoldásra vár még.- Huszonegy új ház épült ebben a nyolcszáz lelkes kisközség ben - újságolja Balogh Sándonu polgármester asszony. - Ez eg} óriási szám ennek a falunak a2 életphpn leaz viszont az is, hoe\
