Heves Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-16 / 218. szám

p Ötvenhat csak egy napig élt A börtön falai elválasztanak, s egy életre összekötnek embereket- Hevesen talán nem is él Önön kívül más, aki ilyen magas kitün­tetések birtokosa. A telefonbeszél­getésünkkor mégis szerényen csak annyit mondott: ezek sem­mit nem jelentenek...- A kitüntetés természetesen mindig jólesik, hiszen a köszönet- nyilvánítás, a hála, a tisztelet fogal­mazódik meg benne. Nyilván jól­esik, s nem mindegy, hogy kitől kapja az ember. Göncz Árpádtól mindig jólesett, és el is fogadtam. De voltak olyan kitüntetések, ame­lyeket nem vettem át. Tavaly pél­dául állandóan egy '56-os kitünte­téssel üldöztek. Úgy gondolta az Orbán-kormány, ha már az ötven­hatosokat kitüntették, akkor adja­nak valamit azoknak is, akik öt- venben is ültek. Na, ezt én nem fo­gadtam el. Ha nekem valaki kitün­tetést ad, akkor az politikai, erköl­csi szinten legalább olyan tisztes­séges legyen, mint én, vagy tisztes­ségesebb. Nekem ők ne adjanak kitüntetést. Az Orbán-kormány tagjai ekkor még nem is éltek. Mit tudják ők, mi volt akkor. Ezért az­tán hiába üzengettek, nem vettem át.- Tavaly, amikor az árvíz kap­csán Göncz Árpád Hevesre látoga­tott, a lakásán kereste fel Önt. Mi­kor kezdődött ez a barátság?- Ott ült, ahol most maga, vele volt az egri, a hevesi meg a me­gyei vezetés is. Évtizedes barát­ság ez. Amikor én a börtönben ültem, Göncz a fordítóirodán dol­gozott. Sokat találkoztunk. De én őt még jóval '56 előtt ismertem meg. Amikor a börtönből kisza­badultam, jóformán három em­berrel jártam össze: Kelemen Gyulával, Révész Andrással és egy évvel később köztársasági el­nök lett?- Én nagyon örültem ennek a lé­pésnek. Göncz mindig is inkább baloldali ember volt, mintsem li­berális. Sőt ami a legfontosabb: szakszervezetpárti. Ő tudta azt, hogy a szakszervezetet nem sza­díjas egyetemi tanárral kezdtük a hetedik-nyolcadik osztály szerve­zését. A börtönben még mindig sok szociáldemokrata volt. Ezek az em­berek szerettek volna találkozni egymással, tudni egymásról. Ekkor döntöttem úgy: üzenek mindegyik­nek, hogy függetlenül attól, érettsé­Guba Dezső: Nem mindegy, hogy kitől kapja az ember a kitüntetést bad figyelmen kívül hagyni. A szo­ciáldemokráciának az egyik alap­kérdése mindig is a szakszerve­zetekkel való együttműködés volt. „A jelenkori történelem feltárásánál óriási jelentő­sége van az élő emberek tényközlésének. Tehát a tények feltárását nem csak könyvekből, nem csak a szobából, az ablakon kinézve kell megközelíteni. Az utcákon, a gyárakban, a földeken, a budapesti nyomortanyákon kell feltárni az igazságot. Óvato­san bánjunk a rendőrségi vallomásokkal és a bíró­sági jegyzőkönyvekkel, mert ezek fenntartás nél­küli tudomásulvétele már eddig is elég sok tragédi­át okozott a magyar népnek. A magyar nép szeretné végre sorsát saját kezébe venni. A magyar nép nem csak őrzi, de védelmez­ni is akarja ezt az országot. A magyar néptől min­dig idegen volt a fasizmus és a sztálinizmus szelle­me. Mi nem félünk. Ezt kérjük mindenkitől: ne fél­jen! A Magyar Szociáldemokrata Párt nem csak őrzője az alapvető értékeknek és vívmányoknak, de védelmezője is akar lenni mindezeknek. ” (Az írás a Kapu című lapban jelent meg 1989 januárjában Guba Dezső, az SZDP vezetőségi tagjának tollából.) Göncz Árpáddal. Egyébként én Gönczöt 1945-ben ismertem meg politikai-ifjúsági vonalon. Ő in­kább kisgazda beállítottságú volt, de az a kisgazdapárt nem Torgyán-párt volt. Ezeknek most közük sincs a klasszikus kisgaz­dapárthoz. Szóval ez a barátság fél évszázados.- Tehát Göncz Árpád hiteles ember az Ön szemében? Tőle min­den kitüntetést átvett?- Ó, hogyne! Göncz Árpáddal mi folyamatosan tartottuk a kap­csolatot. Szinte egy percre sem szakadt meg a barátság. Több­ször járt Hevesen nálam. Tavaly például, amikor itt volt, azt mondta a telefonba: Te Dezső! Van egy kis borod, vagy vigyünk? Hohó, hogyne volna - válaszol­tam. Aztán megérkezett nagy fe­kete kocsikkal, és vagy másfél órát beszélgettünk.- Mit szólt Ön akkor, amikor Göncz Árpád 1989-től ismét aktív politikai szerepet vállalt, majd- Térjünk vissza a politikai pá­lyafutására. A családban volt olyan, aki a politizálást ilyen ko­molyan vette, mint Ön?- Apám kovácsmester volt Heve­sen, és szociáldemokrata. A testvé­rem már nem politizált. Abban az időben a szociáldemokraták közt volt munkásfiatal, polgár, mester­ember, középiskolai tanár. Én már a negyvenes évek elején tanulmá­nyoztam különböző szociáldemok­rata írásokat. Amikor a fővárosba kerültem, akkor a IX. kerületi párt- szervezet tagja lettem. Az amolyan melós társaság volt. Ötvenben ül­tem, mint szociáldemokrata. Alig­hogy kiszabadultam, ' 56-ban már megint ültem. Összesen 12 évet. Az utóbbi már elviselhetőbb volt. A Belügyminisztérium kitalálta, hogy a börtönben legyen lehetőség elvé­gezni a hetedik-nyolcadik osztályt azoknak, akik még nem tették le a vizsgát. Engem bíztak meg a szer­vezéssel. Középiskolai tanárként volt gyakorlatom. Három Kossuth­gijük van-e vagy egyetemi diplomá­juk, kérjék be az ötödik-hatodik osztályos bizonyítványaikat, s én beiskolázom őket. így kerültek az­tán össze a még megmaradt szoci­áldemokraták egy nagy börtöncel­lában, ahol folyt az oktatás. A szoc- demek még a börtönben is össze­tartottak.- Mostanság egyre több könyv, visszaemlékezés jelenik meg ' 56- ról Gondolom, olvassa ezeket...- Nagyon ke­vés köztük a hite­les írás. A legtöb­ben igyekeznek valamit hozzá­tenni a történtek­hez. Sok a ködö­sítés, és nincs öt­venhatos szemlé­letük. Ötvenhat csak október 23- án élt. Egy napig. S ezt az egy na­pot is szeretik el­torzítani...- Az ország­ban több ötven­hatos szervezet létezik. •Tagja lett valamelyik­nek? Egyiknek sem! Ezek a szer­vezetek nagyon eltolódtak, hite­lüket vesztették. Nézze csak meg, egyetlen szociál­demokrata sincs sem az Ötvenha­tos Szövetség­ben, sem a POFOSZ-ban, sem a Szabad­ságharcos Szö­vetségben. A „politikai fogoly” szóval azért is ve­szélyes dobálóz­ni, mert én tudom, hogy a börtön­ben nemcsak politikai foglyok vol­tak, hanem ült ott nyilas, szélső- jobboldali, szélsőbaloldali, csend­őr, fasiszta és sok egyéb. Ezek most NÉVJEGYKÁRTYA: Guba Dezső Hevesen született, apja kovácsmester volt. A gimnáziumot Miskolcon és Jászapátiban végzi el, majd Budapestre kerül, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerez diplomát. Végzettsége középiskolai tanár. Beszél né­metül, angolul, franciául, lati­nul. 1943 óta szociáldemokrata. Összesen 12 évet ült börtön­ben. Nem nősült meg. Két évre a fővárosból is kitiltják. Az úgy­nevezett puha diktatúrában Hevesen él és gazdálkodik. Kitüntetései: Göncz Árpád­tól veszi át 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kö­zépkeresztjét életútja elismeré­seként, úgyszintén a köztársa­sági elnöktől kapja 1991-ben az '56-os emlékérmet, amelyet a „dicsőséges forradalom alatt mutatott helytállásáért” vehet át, az idén július 7-én pedig a Magyar Köztársaság elnöke személyes megbecsülése jele­ként a Rákosi- és Kádár-dikta­túra alatti példamutató helytál­lásáért Aranyérmet adomá­nyoz neki. mind hősök, mert mindannyian politikai fogoly voltak...- A börtönévek után mi történt? Vissza tudott illeszkedni vala­mennyire a társadalomba?- Sehol sem kaptam munkát, ta­nításról pedig szó sem lehetett. Visszajöttem Hevesre, ahol volt 2-3 hold földünk, azon gazdálkod­tam. A fővárosból hoztam munkát, angolból, németből fordítottam. Később már nyelvórákat is adtam a környéken. Latint, franciát, néme­tet, angolt tanítottam, kinek mire volt szüksége. Amikor nyugdíjba mentem, 12 év munkaviszonyt tudtam összeszámolni.- Mi volt a munkakönyvébe be­írva? A kommunizmus éveiben nem létezett „munkakerülés”...- Dehogynem. Ha nem kaptam munkát, akkor nem volt mit beírni. Én politikai visszaesőnek számítot­tam. Ki alkalmazott volna engem?- Egy életet tett fel a szociálde­mokráciára. Mégis, mi kell ehhez az elhivatottsághoz?- Megszállottság, segíteni aka­rás, messianizmus, jobbítási szán­dék, a szabadság és az egyenlőség szeretete.- Sokan azt mondják, hogy mindez utópia...- Dehogyis! Meg kell nézni, hogy Nyugaton, az Európai Unió­ban 13 ország kormánya szociálde­mokrata. De az egyenlőség, a szabad­ság ott is mást jelent egy afrikai bevándorló számára.- De az esélyegyenlőség műkö­dik. Ha mi 1989-ben, 1990-ben talpra tudunk állni, mi sem itt tar­tanánk.- Miért, hol tartunk?- A szakszervezet ma nem té­nyező. A nagy kérdésekben, a kör­nyezetvédelemben, a közbizton­ságban, a mezőgazdaságban a nul­lán állunk. Hát, itt tartunk.- Kit vagy kiket okol azért, hogy a szociáldemokraták nem tudtak talpm állni?- A dolog ott kezdődött, hogy az MSZMP hallani semakartaszoc- dem vagyon visszaadásáról. Aztán jöttek olyan vezetők, akiknek fogal­muk sem volt, mi is a szódáidé­in o k r á c i a . Könyvből tanul­tak. Mi is felelő­sek vagyunk azért, hogy mindez így ala­kult.- Mivel telnek a napjai?- Nem vagyok valami egészsé­ges... Sokat olva­sok, és magnóra mondom az éle­temet. Készült ugyan velem egy életútinterjú, de ott nem beszél­tem a börtön­évekről. Úgy ér­zem, ez hiba volt.- Egy életet tett fel egy esz­me képviseleté­re. Volt értel­me?- Mi soha nem akartunk mást, csak azt, hogy az embereknek jobb legyen. Egy életet tettem rá, hogy ezt elér­jük. De hát az életben mindig, minden nem sikerülhet... SZUROMI RITA ________________________KOVÁCS JÁNOS A fal adja Rég nem volt ilyen jó helyzetben az egészségügy. Pont. Ezt azért olvassuk el még egyszer, mert ke zelés alatt állóknak sem egykönnyen értelmez­hető és emészthető a mondat. Alany, állítmány rendben, egyeztetés korrekt, de valahogy mégse az igazi. Első lá­tásra is van valami furcsa benne. Amihez hasonlót a vidékfejlesz­tési tárca elejééi meg a miniszterelnöktől már ugyan rég megszok­tunk. Jelesül, hogy a vidék és az agrárium, no meg az egész ország jobban él most, mint elébb. Azt ezúttal ne vitassuk, hogy ki él job­ban, ki nem, felteszem, a nyilatkozó biztosan jól él. És ez a lényeg. Ezúttal viszont az egészségügyi tárca vezetőjétől származik, Gógl Árpád ajakit hagyta el a fenti kijelentés, nevezetesen, hogy hosszú ideje nem volt ilyen jó helyzetben az egészségügy. Melyik? Lehet, hogy nem egy országban élünk? Hát ennyire nagy lenne a baj? Hogy még Horn Gyula bukott kormányfőnek is mozgalommá kell szerveződnie önnönmagából, mintegy főnixként poraiból újjá­születve, ki tudja, miért. Merthogy korábban ő rögtönzött hasonló­kat szolid lakossági fórumok keretében. De most a szárnyaló egészségügyi miniszter szerint a kétéves költségvetés tervezetében tíz százalékot meghaladó mértékben, több mßidrd forinttal bővül­nek forrásai. Amit főképp bérfejlesztésre kívánnak fordítani. És még kimondani is szörnyű: húszszázalékos béremelés lehetséges, ha lehetséges. Évi tíz százalékhoz közeli be nem vaüott inflációnál ez a pénzromlás kétszerese. Vastagon foghat hát a ceruza Nincs többé kínos megaláztatása betegnek, orvosnak és nővér­nek. Vége a vesszőfutásnak, az áldatlan állapotoknak. A Semmel- weis-napi egyszeri rendkívüli juttatás és az ágyszámleépítés gyors ágyszám-átcsoportosítássá való nyilvánítása után itt az újabb öröm. Az szót sem érdemel, hogy a '90-es évek elején a gyógyító, megelőző ellátásra a bruttó hazai termék 3,9 százalékát költöttük - ebben a gyógyszerköltség még nincs is benne most meg csak 2,9 százalékát. Ami mindhárom kormányzat áldásos működésé­nek eredménye. Hogy évi 100 miüiárd forint hiányzik így az egész­ségügyi rendszerből. Csak az arányokat érzékeltetve: mindezt ak­kor, amikor a tárca 11 százalékkal kap többet, az idei 55 milliárd­hoz képest jövőre várhatóan 61 milliárd forintból gazdálkodhat. A gond csak az, hogy Magyarországon a sorstárs élen járó kelet­európai országokhoz - Lengyel- és Csehországhoz - képest is meg­alázóak a bérviszonyok. Mind az állami szolgálatban, mind pedig a magánszférában. Hatalmas pénzeket szív el az emberektől az ál­lam, kart karba öltve a döntően külföldi vállalkozásokkal. Az el­múlt tíz évben kormányoktól függetlenül szemérmetlenül szipo- lyozták ki a még munkához jutókat. Szégyentelenül magasak az elvonások és irgalmatlanul alacsonyak a jövedelmek. És ezen a minimálbér-emelés sem segít. Sőt mindez oda vezetett, hogy a megélhetésért folytatott küzdelem a világ egyik leghalandóbb és legbetegébb népességé produkálta, amely a nagy hajtás közben egyáltalán nem képes magának még annyi jövedelmet sem fölhal­mozni, hogy megfelelően gyógyíttassa magát, ha baj van. Mert baj van. A megelőzésről, karbantartásról, regenerálódásról és egész­ségmegőrzésről pedig már szó sincs. Miközben működő, korszerű biztosítási rendszer sehol. Vissza a nagyarányú fejlődésre, béremelésre. Még ez a 20 (való­jában tíz) százalék sem lefutott meccs. Mert azt a tárca gazdája is elismerte: elképzelhető, feszültségek lesznek a kórházakban ami­att, hogy a vezetők esetleg kísértésbe esnek, mivel másra költenék a többletet, de ez már legyen az ő gondjuk. Vagyis: adjunk pár fo­rinttal többé a nővérnek, vagy a lerobbant kórtermet hozzuk rend­be, mielőtt ránk szakad. Tegyük használhatóvá a vécéké, vagy ve­gyünk fel még ké ápolót. Semmi kétség: immár olyan jó helyzé- ben van az egészségügy, hogy a fal adja másikat. Medicus kúrát, natura sanat. Orvos kezel, a természet gyógyít. Az egészségügy eddigi kezelése a boncolásra hasonlít inkább. De ez a halott még mozog. JHír(telen)kék... A Fidesz legutóbbi frakcióülésén - Simicskó István képviselő előter­jesztésében - szorgalmazta a honi nemzetőrség felállítását. Az új ököl oda csap, ahová köll... * Az Európai Unió statisztikai központjának adatai szerint - miután a fér­fiak 35, a nők 31 százaléka túlsúlyos - a kontinens „kövérei” a görögök. Csoda-e, ha lomhán görögnek... ■k Tisztázó megbeszélést kezdeményez az MSZP vezetése Horn Gyulá­val az általa alapított Szövetség az Európa Magyarországért mozga­lom ügyében. SZEM-től szemben... * Egy kormányrendelet értelmében 2010-ig a duplájára kell emelni ha­zánkban a nem hagyományos energiaforrásokat, így a szélerőművek teljesítményét. De ki tudja itt, hogy egyáltalán merről fúj a szél...? * A Budapesten vendégeskedő Thalia Sódi, a mexikói Rosalinda és a Marimar című romantikus televíziós sorozat főszereplője a városné­zés során beleült az Anonymus-szobor ölébe. Mire egy sor férfi szoborrá dermedt a közelében... * Igazán büszke lehet gazdaságára a kecskeméti Hajda Dezső, akinek a földjén 30-50 kilogrammos óriástökök termettek. Tök jó...! * Megvalósult egy elhunyt angol nő szokatlan végakarata: hozzátarto­zói tizenöt rakétába tömködték hamvasztás utáni földi maradványa­it, s egy családi összejövetelen fellőtték az égbe. Hamvába hullt ötlet... ____________________________________________________________ismvAsi

Next

/
Thumbnails
Contents