Heves Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-30 / 203. szám
I 2000. Augusztus 30., szerda HATVAN KÖRZETE Heves Megyei Hírlap - 5. oldal E S LŐRINCI Tizenötezer ebéd, ingyen Hatvan A Lesznai Anna iskolában a hét végén nincs tanítás, ám az intézmény konyhájában ekkor is készül étel. Sziics Lászlóné már fél ötkor megérkezik, és főzni kezd. így megy ez már közel tíz éve minden szombaton és vasárnap, ugyanis az intézményben üzemel a Vöröskereszt népkonyhája. Százötven adag fő ott a hétvégeken, de gyakran ez is kevésnek bizonyul, hiszen a hatvani népkonyhának jó a hírneve: Gyöngyösről és Budapestről is érkeznek ide hajléktalanok egy-egy jó ebéd reményében. A népkonyha 1991 tavaszán kezdte meg a működését. Akkor a képviselő-testület egyik ülésén vetődött fel, hogy szükség lenne rá, ám a városatyák nem tudták előteremteni a beinduláshoz szükséges pénzt. A Vöröskereszt területi szervezete viszont belevágott a szervezésbe.- Akkoriban egy fillérünk sem volt elkülönítve ilyen célra, de bíztunk az emberek adakozókészségében - mondja Juhász Gábor, a Vöröskereszt területi titkára. Nem is csalódtak, hiszen az ebédekhez való nyersanyag tekintélyes része manapság is adományokból gyűlik össze. Évente mintegy tizennégyezer adagot osztanak ki a rászorulóknak. Sokuk számára ez jelenti az egész heti meleg ételt, hiszen a többi napokon nem telik főznivalóra. Hogy kik járnak ide? Hajléktalanok, kisnyugdíjasok, nehéz anyagi helyzetben lévő nagycsaládosok. A konyha éves működtetésére mintegy 2,5 millióra van szükség. Az idén pályázat útján a Vöröskereszt a Szociális és Családügyi Minisztériumtól 800 ezer forintot kapott. A második fél évben még legalább ugyanennyire lenne szükség, hogy év végéig biztonsággal üzemeltethessék a népkonyhát, hiszen a summa többi része várhatóan ezúttal is beérkezik adományokból. Aki teheti, leginkább terményeket, zöldséget, gyümölcsöt, lisztet adományoz. Juhász Gábor elképzelhetetlennek tartja, hogy megszűnjön a népkonyha. - Örülnénk, ha bezárhatnánk, mert azt jelentené, hogy már senkinek sincs szüksége ingyen ebédre. Ám ettől sajnos még nagyon távol állunk. Sőt megtörténik, hogy a későn érkezőknek már nincs mit adni - jegyzi meg a titkár, aki maga is aktívan bekapcsolódik az ebédek előkészítésébe, hiszen legtöbbször saját autóján szállítja a helyszínre a fazékba valót. A konyha közkedveltségéről a helyszínen is meggyőződhettünk. Volt, aki az ebédlőben fogyasztotta el az ételt, mások hazavitték. Ezt utóbbiak közül egy középkorú férfi azt mondta, hogy a gyermekek miatt esznek otthon, ugyanis ők szégyellnék a népkonyhán való étkezést. Egy koránál idősebbnek látszó negyvenéves hajléktalan férfi szintén dicsérte a konyhát: - Ha tehetem, levonatozom Budapestről - mondta. - Szeretem, ahogy itt főznek. Nyáron nem mindig jövök, mert akkor könynyebb a hajléktalannak. Télen viszont minden hétvégén itt leszek. ____________________________(T.I.N.I Megünnepelték a millenniumot Az elmúlt hetekben Hatvan és térsége legtöbb településén színpompás ünnepség keretében emlékeztek meg az államalapítás ezeréves évfordulójáról. Egyes önkormányzatok a millenniumi ünnepséget összekötötték a kormány és a megye zászlajának átadásával, így Lőrinciben, Heréden és Rózsaszentmártonban is, ahol felvételeink készültek. FOTÓK: TAHI OTTÓ Testületi ülések A nyári szünetet követően sorra tartják üléseiket a képviselő-testületek. Lőrinciben holnap, csütörtökön 14 órakor kezdődik tanácskozás. Napirendre kerül egyebek mellett a Petőfibányával zajló külterületi per állásáról szóló tájékoztató is. Hatvanban ugyancsak csütörtökön, délelőtt 9 órakor kezdődik a testület ülése. A magisztrátus tagjai tájékoztatót hallgatnak meg az önkormányzat gazdálkodásáról, majd módosítják a településrendezési tervet, s a helyi lakáscélú támogatásokra vonatkozó rendeletet is. „Tanítsd meg a gyerekeket szeretni a rock and rollt!” Ahhoz képest, hogy a délelőtt 10 órára meghirdetett kezdés ellenére még délben sem volt a helyszínen a hangosító berendezés, frenetikus sikerrel zárult az első rock-expó, amely - immár elmondható - minden idők legjelentősebb ilyen jellegű eseménye volt a településen. Az esti órákban már egy tűt sem lehetett leejteni a Népkertben. Több, mint zene: életforma Hatvan Van úgy, hogy az ember feje felett ösz- szecsapnak a hullámok. Ilyesmit érezhették az esemény szervezői is, akik az elmúlt péntek reggel annak tudatában mentek ki a fesztivál helyszínére, hogy minden készen áll, következhet a zene, a szórakozás, a rockünnep. Lassacskán szállingózni kezdtek a fellépő zenekarok muzsikusai és a közönség is. Utóbbi tagjai főleg azt követően, hogy a közeli középiskolában befejeződött az évnyitó, s a lányok lecserélhették matrózblúzukat, a fiúk meg a nyakkendőjüket. Csakhogy a cucc sehol... Ideges telefonálgatás mindenfelé, mígnem kiderült: a szállító jármű útközben felmondta a szolgálatot, s a sztráda szélén kellett megreparálni. Utóbbi hosszas műveletnek bizonyult, miközben a Népkertben nem volt könnyű szembesülni a tétlenséggel, na meg kínosan magyarázkodni az érdeklődőknek a csúszás okáról. Hanem amikor fél egy táján begördült a teherautó, s a technikusok elkezdték pakolni a motyót, a hangfaltornyok és egyéb ketyerék láttán igencsak elámultak a jelenlévők. Kiderült, nem tervezték túl magukat az illetékesek, amikor majd húsz méter széles színpadot állítottak fel a parkoló végén, hiszen így is éppen hogy elfért rajta a rengeteg cájg. Még a A „drogbuszban” a fiatalok megismerkedhettek a narkotikumok veszélyeivel máskor harsány Treffdobos, Gadóc álla is leesett egy pillanatra a felszerelés láttán. Amikor pedig feldübörgött a Hang- Nős, mi tagadás, az ember első gondolata az volt, mi lesz itt éjszaka, ebben a csendhez szokott kisvárosban, amikor a kétszer ötezer watt kiadja magából, ami kiadható. De hát nincs mit tenni, ebben a műfajban a pihegés felér a nemlétezéssel. (Mint másnap kiderült, ment néhány hívás a rendőrségre, holott az ez irányú engedélyezés nem az egyenruhások feladata. Ugyanakkor Boldogról is jelezték, hogy elégedettek voltak a muzsikával.) Egy szó, mint száz, beérett az alig egy hónapig tartó, ámde annál intenzívebb szervezőmunka gyümölcse. Valóban összefogott a város, hogy ne fulladjon kudarcba az esemény. A megkeresett nagyobb cégek közül mindössze egyetlenegy mondott nemet a támogatásért folyamodó kérésre, a többiek azonban - számos kisvállalkozóval és magánszeméllyel egyetemben - pozitívan viszonyultak az ötlethez. A szállításnál, a propagandánál, az ellátásnál rengetegen segédkeztek, hogy minden rendben legyen. Az anyagiak előteremtése terén és a szervezőmunkában elévülhetetlen érdemeket szerzett Érsek Zsoltné, valamint az Összefogás Hatvanért Egyesület vezetése dr. Eperjesi Tamással, Friedrich Tündével és Gyulavári Judittal az élen. Klement Sándor (Ceni) érdemeiről csak annyit, hogy - az ismert frázissal - nélküle aligha valósulhatott volna meg a fesztivál. Mint ahogy elismerés illeti azokat a srácokat is, aki első szóra jöttek színpadot cipelni, plakátot ragasztani, léceket szögel- ni, rendezőként közreműködni, meg mindent csinálni, amit ilyenkor muszáj. Szólni kell azokról a zenészekről - Ágói Gadóc Ferenc mellett Laczik Fecóról, Szegedi Zolikáról és mindenekelőtt Spek Janiról - is, akiknek önzetlensége nagymértékben hozzájárult a sikerhez. Külön ki kell emelni a városháza és Farkas Kálmánné polgár- mester asszony segítségét, aki a rá jellemző lelkesedéssel állt az ügy mellé. Mondták is a helybeli zenekarok tagjai, hogy ideje elfeledni a júniusi expón történteket, hiszen a hivatalos szervek mostani megnyilvánulása bőven kárpótolta őket az akkori malőrért. Visszatérve a péntekre: amikor Bea, a roppantul dekoratív műsorközlő (és emellett a kulisszák mögötti történések - a zenekarok regisztrálásával kapcsolatos teendők ellátása, a fellépési időpontok összehangolása és minden apró kulimunka - mozgatója) a színpadra szólította az elsőként fellépő Kivételes Állapot elnevezésű bandát, minden érintett megnyugodhatott: sínen vannak a dolgok. Gondot csak a zenekarokra jutó műsoridő rövidsége je- Kivételes Állapot - a színpadon lentett, hiszen be kellett hozni a késést. Ebből származott is némi elégedetlenség, de a nap végén - másnap hajnali négykor - mindenki beláthatta: indokolt volt a porondmesterek „szívtelensége”. (Ha jövőre lesz folytatás - és miért is ne lenne? -, a szervezés nehézkességét vélhetően már rutinból leküzdik az illetékesek.) Összegezve a történéseket: feledhetetlen délután, este és éjszaka volt. Tizenöt formáció lépett pódiumra, az alig kétbulis kezdőktől a Beatricéig. Itt voltak az egri csapatok éppúgy, mint a gyöngyösiek, sőt egy székesfehérvári, egy nagyrédei és egy herédi banda is eljött. A helybeliek - az Idegen Világ, a Fóbia, a Fire Trek, a Rock in Rockcats és persze a Treff - pedig újra bebizonyították: igenis létezik rockélet a Zagyva partján. Ami a krónikás személyes benyomásait illeti, a rengeteg élmény még feldolgozásra vár. Most csupán egyetlen képet emelnék ki. Azt a pillanatot, amikor az „öreg” basszusgitáros, Mazsi hosszú szünet után ismét a közönség elé lépett tizenévesekből álló új együttesével; szokásához híven rágyújtott egy cigire, a húFOTÓK: TARI OTTÓ rok közé csapott, és a hangfalak árnyékában alázattal szolgálta a zenét. Mindeközben gyanúsan csillogott a szeme. * Majdnem virradt, amikor - már távozóban - Speki mellém lépett. A veterán gitárosnak addigra teljesen kikészült a hangja, s szemmel láthatóan nagyon kimerült volt. Úgyhogy mindösz- sze annyit mondott:- Megcsináltuk. TAHI OTTÓ
