Heves Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-16 / 191. szám

2000. Augusztus 16., szerda H A T V A N LŐ R I N Cl Heves Megyei Hírlap - 5. oldal E S KÖRZETE TARI OTTO A rock gyermekei Igen, ezek vagyunk mi mind, mai harminca­sok, negyvenesek, ötvenesek: a rock gyermekei. Akkor is, ha némelyikünket amúgy soha nem érdekelte az elátkozott muzsika; ha otthon ne­tán a zongom volt is az egyedüli szalonképes hangszer; s akkor is, ha sokunkat legfeljebb a ümonádé érdekelt, s a diszkó volt a szóm- kozás - egyeseknél művelődés - kizárólagos terepe. A rock gyermekei vagyunk mi, sors- és kortársaim, akkor is, ha ez a sátáni - lásd The Rolling Stones -, bűnös műfaj már korántsem lesz örök és elpusztít­hatatlan. Erre azonban még várni kell vagy két-háromszáz évet. Addig azonban: életfogytig rock and roll, legyen bár Illés, Omega, Led Zeppelin vagy Black Sabbath. Esetleg Pink Floyd, Sex Pistols és - uram, bocsá - Abba A maiaknak Metallica, Guns, Tankcsapda, Po­kolgép. Mindegy, minek nevezzük a köldökzsinórt, a lényeg úgyis az, hogy táplálékhoz jussunk általa erőre kapjunk, tizenévesen élet­formává váljon, huszonévesen a lényeget keressük benne, a harma­dik iksz táján rádöbbentsen, hogy az idő megállühatatlan, negyve­nen túl megtanítson nosztalgiázni, ötven felé pedig arm is alkalmat ad, hogy elkezdődjön a visszaszámlálás. Csak úgy, minden mákony nélkül - legfeljebb söröskorsóval, mint ideológiai segédeszközzel -, csendben a sötét terem mélyén, miközben a gyérülő hajú gitáros még mindig hajlamos a hangfalakba rúgni, ha úgy érzi, a hiba nem az akkordokban rejtik... Ezarock És mi az ő gyermekei vagyunk. * Hatvan nagy eseményre készül. Hosszú idő után fesztivál lesz itt, a kemény muzsika jegyében. Csak semmi techno, semmi obladí- obladá Újgazdagoknak, műkörmös-holdjáiós létüknek (tudjátok, akik az áttetsző halásznadrág alatt egyentangát hordanak, energia­italt isznak pezsgővel, és már az egyszerű orrpiszkálás is megoldha­tatlan feladat elé állítja őket) kéretik otthon maradni A letekert ab­laka Golffal-Béemvével-szükségzsiguüval száguldozóknak (tudjátok, akik harminc kört is képesek megtenni a buszmegálló körül, ha egy fruskát látnak a boldogi járóim várakozni, s akiknek a kerékcsikor­gását csak a felcsavart magnóból áradó fantáziamentes pufogás űbereli) szintúgy. Ez nem a parádék, az óvszert mint státusszimbó­lum-fétist a felső zsebükben hordók, a guy-ok és műmacsók feszti­válja lesz. Hanem a rock gyermekeié. A hatvaniaké, a környéken élőké, a Heves megyeieké és mindenkié, tizenkettő és a halál között, akik úgy érzik, kell ez a kis egyiittlét. Kell bizony. Mert tudod, azért a látszat ellenére sem vagyunk telje­sen elszigetelve. Eljön vagy tizenhét zenekar (garantáltan egyik sem játssza majd az iminimi-szeminimü) innen-onnan, amonnan Hogy csak néhány példát mondjak - majd később megtudod a teljes progm- motis-, Egerből eljön Kupak Tamás és a Sörnyitók, meg még vagy négy másik banda, Székesfehérvárról a Tedd azt, Gyöngyösről úgyszint majd fél tucat együttes; képviseltetik magukat Sírokból, He rédről és Felsőtárkányból is, a Team révén. És persze Hatvanból in lesz -men hol is lenne?-a Treff, a Fire Trek, a Rockin Rockcats és a Fóbia Mi kell még? Beatrice? Éjfél felé ők is pódiumm lépnek. * Kedves levelet kaptam a minap Gyöngyösről Olyan értelmiségi házaspár küldte, akik Hatvanból kerültek a Mátra fővárosába Ok is a rock gyermekei, írják, s olykor hazalátogatnak a Zagyva partjára Többek között az expó kedvéért, ahol eddig jól érezték magukat: vol­tak rockbulik, előjöttek a régi emlékek, iskolai pajtásaikkal felidéz­ték a múltat, miközben a színpadon Spekiék nyomták. Sajnos azon­ban - keseregnek - az idén mindez elmaradt. Vajh miért? - kérdik, ráhúzva a vizes lepedőt a városra, a szervezőkre, a drága pénzért fel­lépő fővárosi ripacsokm és mindazokra, akik - szavaikkal - felelő­sök azért, hogy megint győzött az igénytelenség. Ha az a cél, hogy hozzá nem értő emberek határozzanak a színvonalról, akkor ez si­került, állítják, egy rejtélyes mondattal megtoldva mondandójukat: Bélákat a városházára, Bélákat a hivatalokba! * Noha tény, hogy az augusztus 25-i rocknapot a zenekarok jogos elégedetlensége szülte, most mégis azt mondom: béküljetek ki a helyzettel! Hiszen olyan buli lesz ez, amilyenről az expón még csak nem is álmodhattatok! És látjátok, mennyien segítenek? Az itteniék összedobják a százezreket, hogy arm koncentrálhassatok, amihez értetek, s ami az életetek: a zenére. Egészen biztos vagyok abban, hogy szándékaitokat „magas” helyeken is méltányolják, kézzelfog­ható módon tanúságot téve erről Önkritika vagy önzetlen segítség, mindegy; a legfontosabb, hogy a nyári vakáció utolsó péntekje való­ban az legyen, ami a lényege: a rock ünnepe. Vihar a fekete emlékmű körül Szökőkutat szeretnének az oszlop helyére Hatvan A városközpontban ötvenöt éve uralja a Kossuth tér déli részét a szovjet hősi em­lékmű. A háború befejezte után alig né­hány hónappal emelték a hatalmas fekete- márvány-oszlopot. Évtizedeken át koszorú­kat is kapott a szintén márványból készült talapzat, aztán jött a rendszerváltás, és az emlékmű körül is új szelek kezdtek fújdo- gálni. Jó néhányan a lebontását és elköltöz- tetését szorgalmazták, ám kezdeményezé­sük ez idáig nem járt sikerrel. Az emlékmű állja a kilencvenes évek elejétől körülötte dúló viharokat. Sőt nemrég még dorgálást is kapott miatta a város: egy orosz katonai attasé utazott át a Zagyva-parti települé­sen, megállt a hősi emlékműnél, aztán ne­heztelő levelet küldött a polgármesteri hiva­talnak, amiért nem óvják eléggé a már- ványtalapzatú oszlopot, hiszen kisgyerme­kek játszadoznak rajta. Nánási István, az MDF helyi vezetője, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Heves Megyei Szervezetének elnöke először 1992- ben kérte a város akkori képviselő-testületé­től, hogy bontsák le az emlékművet. Kez­deményezése nem járt sikerrel. Három év múlva újra megismételte indítványát, ám az emlékmű ismét maradt. Az elmúlt év­ben terjesztette a grémium elé a harmadik beadványt.- Szeretnénk, ha a sokak számára keserű emlékeket ébresztő feketemárvány-oszlop végleg eltűnne a Kossuth térről - mondja az elnök. - Amennyiben a talapzat alatt el­esett katonák is vannak, azokat a temetőbe kell áthelyezni, a kellő végtisztesség meg­adásával. A politikus indítványát az elmúlt évben a művelődési bizottság tárgyalta. Mint mondja, előbb jóváhagyták a költöztetést, aztán visszakoztak, azzal indokolva a döntést, hogy nincs pénz a munká­latokra. Ballagó Katalin, a polgármesteri hivatal intézménykapcsolati irodájának munkatár­sa kérésünkre az üggyel kapcsolatban el­mondta, hogy a bizottsági döntés értelmé­ben az emlékmű költöztetésére a főtéri re­konstrukciós munkálatok alkalmával kerül­ne sor. Ám azt még nem tudni, hogy a munkálatok mikor kezdődhetnek, hiszen a város közelebbi terveiben ez az újjáépítés még nem szerepel. A Honvédelmi Miniszté­rium nyilvántartása szerint 67 vörös csilla­gos katona nyugszik az emlékmű alatt. Az exhumálás, az újratemetés és az átépítés milliókba kerülne. Erre fordítható pénz je­lenleg még nincs. Nánási István viszont úgy véli, hogy az emlékmű lebontása révén nyert márvány eladásából fedezni lehetne az egész proce­dúra költségeit. - A millennium évében rendezni kellene az emlékmű ügyét is - mondja az egykori politikai fogoly. - Szo­morú, hogy egy idegen nagyhatalom ötven­hatos magyar forradalmat is leverő hadsere­gére még mindig hatalmas márványoszlop emlékeztet a város főterén. Nyilvánvaló, hogy az emlékmű alatt nyugvó katonák szintén a háború áldozatai, hiszen nem jószántukból, hanem parancsra jöttek az országba. Ezért megilleti őket is a méltó végtisztesség és egy szerényebb oszlop a vá­rosi temetőben. A mostani emlékmű helyén pedig legyen szökőkút díszhalakkal, ami­lyen 1945 előtt volt. Nánási István újabb indítványt nyújt be, kérve, hogy a képviselő-testület szeptem­berben ismét foglalkozzon az emlékmű ügyével, és immár kedvezően bírálja el ja­vaslatát. _______________________________________________(TOMPA) A millenniumot ünneplik HATVAN. A településen augusz­tus 20-án tartják a megemléke­zést. A Grassalkovich Művelődési Központ udvarán 11 órakor ün­nepi irodalmi műsor kezdődik, amelynek végén Szinyei András országgyűlési képviselő mond köszöntőt. Délután 4 órakor ugyanitt középkori hangulatú vá­sári forgatag várja a látogatókat. LŐRINCI. Augusztus 19-én, délelőtt 10 órakor a templom előtti parkban dr. Eiselt György helyettes államtitkár millenniu­mi zászlót adományoz a telepü­lésnek. Ugyanekkor Sós Tamás, a megyei közgyűlés elnöke át­nyújtja a megye lobogóját. Ek­kor adják át a helyi kitüntetése­ket is, majd kulturális műsor kezdődik. Délután 2 órától a selypi kultúrház udvarán éjfélig tartó zenés-táncos program szó­rakoztatja a megjelenteket. HORT. Augusztus 19-én, este 6 órától vetélkedő, zene és tánc várja az egybegyűlteket. A könyvtárban 20 órakor nyílik meg Komjáti Géza festőművész kiállítása és a helytörténeti anyagokból összeállított tárlat. 21 órakor kihirdetik a Hort leg­édesebb dinnyéje verseny ered­ményét, majd tűzijáték kápráz­tatja el a környékbelieket. Utána Sasi-Teshow-koncert lesz a mű­velődési ház nagytermében. APC. Augusztus 20-án, délelőtt 9 órakor a templomban átadják a millenniumi emlékzászlót. A sportpályán fél 10-kor kezdődik a falunap programja. A művelő­dési házban 16 óra 30-tól egye­bek mellett fellép a lőrinci sza­lonzenekar, Markos György hu­morista és a Bon Bon együttes is. A programot kiállítások színesí­tik, este pedig bál zárja a ren- dezvényt.__________________■ A „Sóderoshoz" látogató idegeneket ilyen vagy ehhez hasonló látvány fogadja Tóparti tájkép, roncsokkal Hatvan A felvételünkön látható kép sajnos nem egyedi... A helyi „Sóderoshoz” látogató pihenni vágyók szinte tíz­méterenként hasonlóra bukkanhat­nak a tavak partján. Az elhasznált gépjárműkasznikat és egyéb „szükséglakokat” a horgá­szok telepítették a vízpartra, hogy le­gyen hová húzódniuk az eső elől. Csakhogy a kívülállók gyakran pa­naszkodnak: az engedély nélküli tá­kolmányok, roncsok rontják a termé­szet képá, s elfoglalják a területet a pihenni vágyóktól. Az önkormányzat illetékes irodája ezért felszólította a horgászegyesületet, hogy próbálják meg „házon belül” rendezni a problé­mát, mert különben hatósági eszkö­zökkel lépnek fel az illegális terület­foglalókkal szemben. Az „ultimátum” ma lejár, hacsak az érintettek időközben nem felleb- fotóít.o. beztek. ■ Harcművészet és életforma Selyp Az elmúlt napokban a helyi kultúr­ház közelében járók szokatlan je­lenségre lehettek figyelmesek: sát­rak az udvaron, kiterített ruhane­műk, a közelben parkoló autók. Akárcsak - mondjuk - egy balatoni kempingben... Ezzel egy időben a Selypi Kinizsi sporttelepének köze­lében járók fura jelenségre figyel­hettek fel: a labdazsonglőrök he­lyett már a kora reggeli óráktól lel­kes társaság uralta a gyepet. Idősek és fiatalok, fiúk-lányok, férfiak és nők végezték széles mozdulatok­ból álló gyakorlataikat lassan, mél­tóságteljesen, egy pisszenés nél­kül. Szinte tapintani lehetett a nyu­galmat. A kultúrház udvarán és a sport­pályán történtek között - mint az sejthető - igencsak jelentős az ösz- szefüggés. A miértre Laskai Ist­ván, a városi művelődési intéz­mény vezetője adta meg a magya­rázatot, elmondva: egy hétig thai qhi quan edzőtábor működött a városrészben. A 23 résztvevő kö­zül ketten Lőrincit képviselték a kurzuson, a többiek pedig Sokról és Dunafóldvárról érkeztek. Mint a csoport vezetőjétől, Mol­nár Gábortól megtudtuk, a thai qhi quan harcművészet és életforma, amely egészséges életvitellel páro­sul. A mozdulatoknak a származá­si helyen, Kínában egészségmeg­őrző szerepet is tulajdonítottak és tulajdonítanak napjainkban is a több ezer éves múltra visszatekin­tő hagyomány őrzői. Molnár Gábor szerint azonban a sportág elsődlegesen önvédelmi célokat szolgál. Kiötlője a legendás Chen család volt. A dinasztia szá­mos tagja orvosként, gyógysze­részként segítette a thai qhi quan továbbfejlesztését, az utókor leg- nagyobb örömére. ______ ■

Next

/
Thumbnails
Contents