Heves Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-08 / 158. szám
ß „Örülnünk kell az eredményeknek” A Fidesz-Magyar Polgári Párt Heves megyei választmánya legutóbbi ülésének vendégeként látogatott Egerbe dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke. Itt-tartózkodásakor felkereste a Hírlap szerkesztőségét is, ahol válaszolt kérdéseinkre.- Elnök úr! A tavaszi ülésszak végével e parlamenti ciklus is a félidejéhez érkezett. Az Országgyűlés elnökeként hogyan ítéli meg az eltelt időszak törvényalkotói munkáját?- Valóban, szeptember 4-én, amikor az Országgyűlés elkezdi az őszi ülésszakot, akkor már a második felében leszünk ennek a ciklusnak. Érdemes ilyenkor visszatekinteni a mögöttünk hagyott két esztendőre, és megnézni, milyen döntéseket hozott az Országgyűlés. A teljesség igénye nélkül csak néhány olyan főbb területet emelnék ki, amelyek, úgy hiszem, komoly változásokat hoztak az ország és a választók jelentős részének életében. Ezek a döntések természetesen nem függetlenek a Fidesz- Magyar Polgári Párt választási programjától és a kormány által benyújtott, s az Országgyűlés által elfogadott kormányprogramtól. Ennek a programnak az egyik sarokpillére a gazdasági növekedés biztosítása volt. Itt az új gazdaságpolitika két prioritást is megfogalmazott: a tartós gazdasági növekedés feltételeinek megetermtését, és ezzel párhuzamosan a költségvetés egyensúlyának javítását. Nagyon sokan hitetlenkedtek, amikor e két cél egyidejű megvalósítására vállalkozott a kormány, de két év után azt kell látnunk, hogy a költségvetési és gazdaságpolitikai - többnyire törvényi rangra emelt - döntéseink helytállóak voltak, hiszen a költségvetési hiány '98-hoz képest az év végére lényegében a felére csökken, a gazdasági növekedés pedig a '98-ban alig 4 százalékról indulva 2000 első negyedévében elérte a sokak által csak vágyálomnak minősített 7 százalékot. Szeretnénk, ha ez a növekedés tartósan 6-7 százalék körül mozogna. Itt ugyanakkor egy illúzióval is le kell számolni: a növekedés azonnali, közvetlen hatását nem érzékelik a választópolgárok. Ahhoz ugyanis - még ilyen gyarapodás mellett is - hosszú éveknek kell eltelnie, hogy ez az életszínvonalra is jótékony hatással legyen. Örülnünk kell az eredményeknek, de ne kergessünk olyan illúziókat, hogy néhány hónap alatt olyan elosztható többletforrásokhoz jutunk, amelyek az ország minden gazdasági baját egy csapásra megoldák. Hozzá kell tenni: az ország úgy érte el ezeket az eredményeket, hogy az elmúlt két évben bőven kijutott a természeti és gazdasági csapásokból. Évszázados rekordok dőltek meg két alkalommal is a tiszai árvizek kapcsán, soha nem látott mértékű szennyeződés vonult le a folyón, most éppen milliárdos károkat okozó aszály van, és kijutott a belvízből is. Mindezt tetézte egy nemzetközi krízis, egy orosz és egy délkelet-ázsiai pénzügyi válság is, amelyek a magyar gazdaságot is sújtották. Most a legnagyobb problémát az olajárrobbanás jelenti, amely az olaj árának a 10-ről 30 dollárra történt felugrását eredményezte. Mindezek mellett azt kell mondanom: a magyar gazdaság jól viselte ezeket a csapásokat, azaz: nem törte meg a fejlődés lendületä, és nem kellett rendkívüli költségvetési döntésekhez folyamodni. Mindez pedig a gazdaság jó erőnléti állapotát mutatja. Itt talán még érdemes elmondani: voltak olyan döntéseink is, amelyek a vállalkozók terheinek könnyítését szolgálták. Ezek a Pénzügyminisztérium számításai szerint összességében majd' 200 milliárd forintot hagytak meg a vállalkozói körben. A kedvező döntések következtében az exportunk folyamatosan bővül, a működő tőke folyamatosan áramlik az országba, így azt hiszem kijelenthető: a Parlament csak olyan döntéseket hozott, amelyek ezt a gazdasági gyarapodást elősegítették. A kormányprogram másik kiemelt területe a családtászükség. Az ellenzék megszólalási lehetőségei ugyanúgy biztosítottak a Házszabály szerint, mint korábban. Az ezzel kapcsolatos rendelkezések nem is változhattak, hiszen kétharmados jogszabályról van szó. Úgy látom: az új munkarend beváltotta a hozzá fűzött reAder János szerint a parlamenti munka koncentráltabb és tervezhetőbb lett. FOTÓ: PILISY ELEMÉR mogatási rendszer fejlesztése, a Bokrosesomag által azon ütött sebek gyógyítása. A kormány olyan programot dolgozott ki, amely növeli a gyermekvállalási kedvet, és csökkenti a gyermeknevelési terheket. Azt hiszem, hogy az Ország- gyűlés talán ezen a területen érte el törvényalkotói munkája során a legkomolyabb eredményeket, hiszen most már mindenkinek alanyi jogon jár a családi pótlék, a gyermekgondozási díj 2000. január 1-jétől ismét megilleti a kismamákat, a legjelentősebb újítás pedig a gyermekek után járó adókedvezmény bevezetése, amely különösen a két- és háromgyermekes családok esetében jelent jelentős jövedelememelkedést. Bár nem parlamenti döntés volt, de a mérlegkészítésnél ide sorolnám a lakástámogatási rendszer átalakítását is. Ez azzal a kedvező hatással járt, hogy az intézkedések hatályba lépésével egyik hónapról a másikra a lakásépítési hitelkamatok meredeken zuhanni kezdtek.- Az ellenzék rendszeres kritikával illeti az Országgyűlés háromhetes munkarendjét, mondván: ez a gyakorlat a törvényalkotói munka rovására megy, ugyanakkor kevesebb megnyilvánulási lehetőséget is biztosít számukra.- Azt gondolom, hogy az ellenzéki vádakat nem igazolta az élet, mert bár igaz, hogy nem minden héten ülésezik az Országgyűlés, de a munka koncentráltabb, kiszámíthatóbb és tervezhetőbb lett. Az ülésszak elején ugyanis már pontosan látják a képviselők, hogy az év végéig milyen kötelezettségeik lesznek. Azt a jogalkotási tervet, amelyet a kormány az Ország- gyűlés elé terjesztett, javarészt teljesítettük. Amit nem fogadtunk el a tervezett törvényjavaslatok közül, az nem az Országgyűlés hibájából történt, hanem a kormány jelezte: további egyeztetésekre van ményeket. Azt értem, hogy az ellenzék ezt nem akarja elismerni, de ettől függetlenül szerintem mind a törvényalkotási munka, mind a napi politikai kérdések Parlament előtti megvitatása teNEVJEGY: dr. Áder János Kora: 41 éves Végzettsége: jogász Politikai pályafutás: kampányfőnöke, majd ügyvezető alelnöke a Fidesznek, jelenleg az Országgyűlés elnöke Család: felesége Anita, gyermekei Borbála, András és Orsolya kintetében az Országgyűlés megfelelő terepet biztosít az ellenzék és a kormánypártok számára is.- Mennyire érvényesült a Parlament ellenőrző szerepe? Az ellenzéki vádak szerint jól tetten érhető az a kormányzati törekvés, miszerint háttérbe kell szorítani az Országgyűlés ebbéli funkcióját.- Ez a vád sem állja meg a helyét. Az előző ciklusban, bár törvényi kötelezettsége volt a legkülönbözőbb állami intézményeknek, hogy évenként, kétévenként beszámoljanak az Országgyűlés előtt a tevékenységükről - és ezeket a beszámolókat el is készítették -, csak a legritkább esetben maradt ideje az előző munkarend szerint az Országgyűlésnek, hogy ezeket meg is tárgyalja. Az új munkarendben javarészt már jut idő ezen beszámolók megtárgyalására, de a bizottságok is sokkal többet tudnak ezekkel foglalkozni. Legutóbb például a parlamenti biztosok beszámolójával majdnem egy álló napot foglalkozott az Országgyűlés, amire korábban nem nagyon volt példa. Ezek pedig a tényleges ellenőrző funkció kiteljesedését szolgálják, hiszen e jelentések kapcsán mindenki - legyen szó kormánypárti vagy ellenzéki képviselőről - el tudja mondani a kritikáját az adott intézményről, vagy az intézményt irányító, felügyelő tárcáról.- A képviselői munka szempontjából mennyire tekinti Ön fontosnak a plenáris üléseken kifejtett aktivitást? A felszólalásokat tekintve a félidei „eredménylista” élcsoportjában zömmel ellenzéki képviselők foglalnak helyet...- Az, hogy egyes képviselők hogyan vesznek részt a plenáris ülés munkájában, nemcsak a saját szándékaikon múlik, hanem a frakción belüli munkamegosztáson is. A frakciók többnyire szakmai munkacsoportokat alakítanak, az érdemi viták nagy részét, és a frakció álláspontjának kialakítását jóval a parlamenti vita előtt elvégzik. És azért, hogy a vita koncentráltabb és pergőbb legyen, illetve, hogy több kérdést meg lehessen vitatni, a frakciók álláspontját lényegében egy-két képviselő jeleníti meg a Házban. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többiek ne vettek volna részt legalább olyan intenzitással az álláspont kialakításában. Ez mindenütt így van a világon. Amennyire a pulpitusról meg tudom ítélni, a képviselők zöme meglehetősen sokat foglalkozik az ő szakterületéhez, vagy érdeklődési köréhez tartozó kérdésekkel, és igyekszik azokra alaposan felkészülni.- Az Ón megítélése szerint mennyire ártott a Ház és a képviselők tekintélyének a Pallag László-féle, s eleddig bizonyítékokkal alá nem támasztott „olajjelentés”, amelyben több politikust név szerint is megemlít?- Minden olyan kijelentést felelőtlennek tartok, amelyet nem lehet kellő súlyú bizonyítékokkal alátámasztani. Egy parlamenti képviselőnek - de másnak is - a felelőssége az, hogy milyen szavakat formál meg és kiket kever gyanúba. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy minden korrupciós ügyben, valamennyi súlyos bűncselekmény esetén a bűnösök mielőbb elnyerjék büntetésüket. Ez azonban nem egy ember, nem Pallag László magánügye. Erre megvannak a megfelelő intézmények: a rendőrség, az ügyészség, a bíróság. Ha tehát bárkinek olyan információk, dokumentumok jutnak a birtokába, amelyek révén egy korábban már lezárt büntetőeljárást újra kell indítani, vagy egy még meg nem indult büntetőeljárást kell megindítani, akkor elemi kötelessége, hogy ezeket a bizonyítékokat az illetékes szervek tudomására hozza Ráadásul, miután ez a nyilvánosság előtt történik, nem kell attól félnie - amitől Pallag László is tart hogy ezek a bizonyítékok netán elsikkadnának. Hiszen a sajtó, ha tudomást szerez ezekről a dokumentumokról, akkor nyilván kellő figyelemmel fogja kísérni azt, hogy az adott büntetőeljárás milyen gyorsan folyik le. De itt arra nagyon kell vigyázni, hogy ártatlanul embereket ne vádoljon meg senki, mert hiszen ismerjük jól a „kabátlopási esetet”. Azt követően ugyanis az illetőt - bárhogyan is tisztázza magát a bíróság előtt - mégiscsak körüllengi majd a gyanakvás a későbbi pályafutása során. Ezért kértem már két alkalommal is Pallag képviselő urat arra, hogy különösen a parlamenti képviselőkre vonatkozó bizonyítékait haladéktalanul hozza nyilvánosságra, adja át nekem és adja át az ügyészségnek. Máig sem értem, hogy miért nem tette ezt meg... KÜHNE GÁBOR SIKE SÁNDOR A hentes igazsága Mast, hogy a magyar kormányfő elmondta az állami televízióban félidős értékelő monológját - a magunk szerényebb lehetőségével élve - mi is visszatekinthetünk egy kicsit. Mérleget készíthetünk kocsmaasztalok mellett, vagy éppen a hentes-, és zöldségespultok előtt, illetőleg itt, e lap hasábjain. Egy ilyen hétköznapi múltba nézésnek persze mindig kisebb pátosza van, mint a hivatalos szentenciáknak, és gyakran tereli el a figyelmet mondandónkról az a momentum, hogy a mészáros bőnyés részt is készül beleszeletelni a kért 60 deka marhahúsba. A színhús áron kapott mócsing egyébként annyira szembetűnő tud lenni, hogy rögvest felhördülünk, mondván: „Ne csinálja már, tisztelt mester! Jobban tenné, ha az én kontómra nem va- gánykodna. ” És ezzel az intéssel a mester egy időre a „helyére van téve”. Nem akarja elhitetni velünk, hogy a fehér az fekete, meg hogy a bőnye a hátszín megfakult része. A párhuzamnál maradva: a mindenkori miniszterelnöknek a szó, a hozzárendelt közszolgálati mikrofonnal együtt körülbelül olyan, mint a hentes bárdja és szeletelőkése. A vevő egyik esetben se szeretne teljesen mást kapni, mint amiért fizetett. A rendszerváltásért itt, ezen a tájon nagyon sokan és nagyon nagy árat voltak kénytelenek fizetni. Életnívójukat, lét- biztonságukat, „nyugdíjas állásukat”... Elvárható tehát, hogy a termék, amit kapnak cserébe - legalább megközelítőleg -, értékarányos legyen. Mert pillanatnyilag nem az. Mielőtt bárki félreértené, leszögezem: nem feltétlenül az anyagi jólét, az egyén szociális biztonsága, vagy ezek hiánya az, amiről szó van. Bár közelmúltunk utolsó évtizedének ez a szegmense is megérne egy alapos értékelést. Itt most a rendszerváltás másik oldalára, a demokrácia alapintézményeinek a kiépülésére, a szabadság társadalmának a kialakítására gondolok. Mert valójában az egész folyamat elindítása arról szólt, hogy nem lehet tovább működtetni egy olyan berendezkedést, amelyben „fortélyos félelem” igazgat, amelyben csupán a gondolat (az is csak kellő mértéktartással) és nem a vélemény szabadsága a megengedett, ahol központi akarat határozza meg, hogy mi a szép, és melyik oldalon van az igaz. A rendszerváltó nagy pártok (MDF, SZDSZ) azt ígérték: a demokráciának ugyan ára van, de mégis megéri... Előttünk a ránk váró Európa, az ölelő kitárulkozás és befogadás. A polgár él majd szabadon, szárnyalhat fantáziája, az eszmék, elvek és vélemények pedig egymással mérik magukat. Ehhez képest jó nagy pofonokat kap - és egyre többet - itt a nép, elsősorban az az értelmiség, amelyik megálmodta, és gyakorlatilag megcsinálta a rendszerváltást. Magam nem gondoltam volna, hogy tíz évvel az első szabad választásokat követően szembesülni leszünk kénytelenek azzal a ténnyel, hogy az embernek ismét azt kell néznie, hogy bizonyos úri körök számára mi az elfogadható politikai és eszmei hozzáállás. Nem tették kötelezővé (még?) ugyan az elvárásoknak való megfelelést, ám a józanul és racionálisan gondolkodó elme hamar belátja: önnön érdekéből fakadóan nagyon is ajánlatos beállni a sorba, vagy legalábbis mímelni azt. Hosszasan lehetne példálózni az értelmiség megtöretésének történeteivel (közmédiumoktól az '56-os intézeten át, a Kossuth- és egyéb díjak odaítéléséig), melyben tetszik, nem tetszik a Fidesz jár az élen. Csak ebben a két esztendőben annyi támadás érte a szellem világának fellegvárait, amennyi az előző nyolcban összesen sem. Úgy tűnik a jelenlegi legnagyobb kormánypárt számára a képzettebb réteg csak nyűg és baj. Kivéve azokat, akik hajlandók beintésre azonosan gondolkodni. Mérlegelve persze a történéseket, belátható: pártszempontból rendkívül hasznos technika minden ellenzékinek hitt szellemi központot megalázni egy kicsit, megmutatni, hogy merre visz a praktikus és merre az önfelszámoló út. Két év múlva újabb választási siker és további egyenformásítások sorozata lehet mindennek a jutalma. És ha így lesz, még az is megeshet majd, hogy a mócsingot mérő hentesnek is azt mondjuk majd: „Sőt, Józsikám! Az én k... anyámat!” __Hi'r(telen)kék... H orn Gyula exkormányfőnek - egy régebbi jogszabály alapján - a jövő héten ki kell költöznie parlamenti hivatalából, s várhatóan a Köztársaság téren kap helyet. Ahogy az egy köztársaságban illik... * Három órára be kellett zárni egy szavazókört a mexikói Santa Clara községben, mert feldühödött méhek támadtak az elnökválasztás helyszínére. Lám, lám! Nem lehet büntetlenül huzigálni a mézesmadzagot... * Egy, ürességtől kongó észak-koreai szállodahajó vetett horgonyt a Duna Országházzal szembeni oldalán, ahonnan arra illetéktelenek - bizonyos szakértők szerint - titkosszolgálati eszközökkel figyelemmel kísérhetik a Parlament munkáját. Nagy élményben lehet részük... * A honi haderőreform következményeként egy év múlva megszűnik a főként a Dunán szolgálatot teljesítő Honvéd Folyami Flottilla. Helyette visszahívják Búvár Kundot... * Bili Clinton nemi szervéről írta az Amerikai rapszódia című könyvének utolsó fejezetét Joe Esterhas, aki szerint az elnök legféltettebb testrésze a pénisze. Időnként biztos helyre is dugja... ___________________________________________________________________________(SZILVÁS)
