Heves Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-01 / 152. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP 2000. Július 1., szombat MAGAZIN Merj százévesnek lenni! Tanulságos tanulmány arról, hogy mit jelent ma az évgyűrűk ölelésében élni- Őrnagy úr! Korábbi beosztásában, érdekvédelmi tisztként hosszú évekig figyelemmel kísérte az idősebb korosztály mindennapjait. Tartja a mondás, hogy cseppben a tenger. Az Ön által gondozott csoport képe mennyire tükrözte vissza a korosabb emberek társadalmi helyzetét?- Annyiban mindenképpen, hogy nagyon összetett, s korunk jellegzetes változásaival lépést tartó problémáról van szó, amelynek sikeres vagy sikertelen megoldása nagymértékben befolyásolja a jövő társadalmának alakulását. Egyrészt azért, mert világméretű jelenséggé vált a népesség öregedése, az időskorúak száma 2020-ra elérheti az egymilliárdot. Másrészt pedig az egyéni sorsok alakulása nem vonatkoztatható el a nagyobb közösség, mint például egy nemzet szociális fejlettségétől. A hadkiegészítő parancsnoksághoz tartozó csaknem hétszáz nyugállományú hivatásos katona, a 240 özvegy, a tizenegy árva gyermek, illetve a több mint kétszáz - a honvédelmi kötelezettséggel összefüggő feladat teljesítése közben - balesetet szenvedett hadköteles, továbbá az immár hetvenkilenc, öt vagy annál több katonafiút nevelő édesanya gondja, problémája semmivel sem másabb, mint a többi, hasonló korú embertársuké ebben az országban. Annyival azonban mindenképpen jobb helyzetben vannak, hogy a honvédség rendszeresen és bajtársias empátiával kíséri figyelemmel az életüket.- Ki számít ma öregnek?- Nincs egységes definíció az öregségről. Egy tény, hogy az öregséget minden ember úgy hordozza magában, mint gyümölcs a magvát. Ebben a folyamatban furcsa kettősség alakul ki bennünk: egyrészt akarjuk a hosszú életet, másrészt féljük az öregséget, aminek a kezdetét nehéz meghatározni. Az Egészségügyi Világszervezet kategóriája szerint a 45-59 évesek középkorúnak számítanak, az öregedők korosztályába a 60 és 75 év közöttiek tartoznak, míg az öregek csoportjába a 90. életévüket elért embereket sorolják, afölött kezdődik az aggkor. Ebben a kérdésben fontos tényező, hogy az érintett társadalom kit tart öregnek. Ha például azt nézzük, hogy nálunk a lakosság arányához mérve 1990 és 1997 között 22,9 százalékról 30 százalékra emelkedett a nyugdíjasok száma, akkor hazánkról mint „nagyon öreg” társadalomról lehet-beszélni.- Ezek szerint nálunk az öregkor kezdetét a nyugdíjasévek beköszöntése jelenti?- A nyugállományba vonulás életünk egyik jelentős eseménye, amellyel kapcsolatban az él a köztudat____________NÉVJEGY:____________ Balázs Csaba 1951-ben született Egerben. 1969: Putnokon érettségizik, majd szerszámkészítő szakmát szerez. 1971: Az Egri Finomszerel- vénygyár szerszámkészítője. 1972: Páncélos parancsnoki tisztiiskola hallgatója. Jelenleg a Heves Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság jogász főtisztje. Tanulmányai: tanári, majd államigazgatási főiskolai diploma, most a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Kar biztonság- és védelempolitikai szakának hallgatója. ban, hogy az illetőnek letelt az ideje, megöregedett. Holott ez nem így van, gondoljunk csak arra a példátlan nyugdíjazási folyamatra, amely az utóbbi esztendőkben aránylag fiatal munkavállalókat érintett a társadalmi és gazdasági változások következményeként. Megfigyelhető és érthető, hogy elsősorban őket kínozza a kiszolgáltatottságtól, illetve a létbizonytalanságtól való félelem... Arisztotelész úgy tartotta, hogy az élet egyenlő a mozgással. Az öreggé válásban jelentős szerepet játszik, hogy nyugdíjazásával az egyénnek megváltozik, felborul a megszokott napirendje, életritmusa. Az idő, amely korábban munkára sürgette, most hihetetlen bőséggel szakad rá, s ha ezt az ember tétlenül, cél nélkül tölti, akkor veszélyessé válhat. Ez a helyzet ugyanis olyan erőket szabadít fel, amelyek nem a pihenést, a regenerálódást, hanem éppen az ellenkezőjét, a hanyatlást, az involúciót siettetik. A nyugdíjas esztendőkre készülni kell... fotó: pilisy elemér Balázs Csaba: „Napjainkban hiánycikk a jó SZÓ...” FOTÓ: GÁL GÁBOR Az öregkori boldogsághoz feltétlenül szükséges az értelmes tevékenység, s egy - a családon kívüli - közösséghez való tartozás.- Amennyiben van rá lehetőség...- Ez kettős dolog. Megöregedni, amint élni is, sokféleképpen lehet, s épp ezért az öregségre - benne természetesen a nyugdíjas esztendőkre - készülni kell. Kincsként kell hát óvnunk, őriznünk a tartalmas emberi kapcsolatokat, mert minél több és mélyebb kapocs fűz a bennünket körbevevő világhoz, annál biztosabb, hogy nem sivár és szürke évek várnak ránk. Olyan elfoglaltságot kell kitalálnunk magunknak, amely felüdít, szórakoztat, ugyanakkor nem érezzük, hogy feleslegesek vagyunk a külvilág szemében. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, amelyek emberfeletti erőt követelnek tőlünk. Elég csak annyi, hogy tudjuk és érezzük: fontosak vagyunk még, és szükség van ránk. Illyés Gyula ezt így fogalmazta meg: „Az öregség testi-lelki kényelmetlenségei ellen nem utolsó hatású védekezés tehát a tennivalók bizonyos ütemszerű beosztása és ismétlése. Vagyis, ha az időt mi fogjuk kordába. Mert különben ő táncoltat meg bennünket a maga bolond, embertelen kedve szerint. Számomra az az óra értékes, melybe én töltöttem valami értéket, amelyet én tettem értékessé, amely alatt valami értékeset míveltem. Vagyis hát dolgoztam. Mégpedig minél maradandóbbnak tetszőt csináltam, annál kevésbé érzem az elfutott napot szomorúnak, magamat boldogtalannak." Ez hát a mottója annak az életszemléletnek, hogy „merj százévesnek lenni.” Tartalmas időtöltést jelenthet egy-egy, az életkori sajátosságoknak megfelelő programot kínáló nyugdíjasklub, netán az azonos hobbit űzőket összefogó közösség is. A volt munkahely gondoskodásáról nem is beszélve. Ezek a kapcsok azonban egyre lazulni látszanak, ebből fakad aztán, hogy napjainkban mind több szerencsétlen, ideges ember futkos a világban, akinek „csupáncsak” az a baja, hogy szinte mindenütt visszautasításra talál, s az életet jelentő szeretet hiánya elkeseredést, agressziót vált ki belőlük. Holott néha egy-két jó szóval, más esetben néhány órás munkahelyi elfoglaltsággal beérnék.- Ez az, ami manapság elérhetetlen, miután napjainkban nemcsak a nyugdíjasok, hanem a fiatalabb korosztály tagjai is úgy érzik, hogy végleg leírták őket.- Ebben sajnos, van is igazság. Bár nem vagyunk olyan gazdagok, hogy nyugodt szívvel elfecsérelhetnénk mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet elődeink, apáink, anyáink hangyaszorgalommal megszereztek. A félretessékelés helyett inkább tisztelettel és szeretettel kellene körülvenni ezt az idős nemzedéket - összegezte tanulmánya lényegét Balázs Csaba, aki végezetül Simone de Beauvoir egyik mondását idézte: „Egy olyan társadalomnak szeretnék cselekvő részese lenni, mely egész életében emberszámba veszi az embert, így az öregkorára is ember tud maradni... ” SZILVÁS ISTVÁN Miniatűr ólomzsaruk a tamamérai Almásy-kastélyban A nem felületes kívülálló láthatja, a tárlatot rendszeresen figyelemmel kísérő tudhatja, hogy a Tamamérai Rendőrmúzeum kezdi kinőni székhelyét, az impozáns barokk épületet, amelyet az Almásyak építettek. Érdemes röviden visszapillantani a közelmúltra.- A Hevesi Rendőrkapitányságon még 1991. augusztus 24-én rendeztünk be bűnmegelőzési és hadtörténeti kiállítást - emlékezik dr. Francsics Ottó rendőrkapitány. - Már akkor kitűnt, hogy a tárlat anyaga kinőtte a kapitányság épületében a kereteket. Ekkor merült fel az ötlet, hogy érdemes lenne a rendőrmúlt relikviáit összegyűjteni, rendszerezni, s mindenki számára láthatóvá is tenni. A ’90-es évek első felében adományok, külföldi látogatók, honi megszállott gyűjtők ajándékai révén egyre csak gyarapodott a tárgyak mennyisége. Végül 1995-ben gondoltak arra a szervezők - a kapitányságvezető mellett az akkor még Erken főállatorvosként tevékenykedő, de régiséggyűjteményéről már régóta ismert dr. Gulyás István -, hogy a Heves városához közeli Tamamérán az Almásy-kastély lehetne helyszíne a bemutatónak. 1996 elején született meg az elvi megállapodás a tamamérai önkormányzattal, s abban az évben, augusztus 31-én nyitották meg a Rendőrmúzeumot.- A rendőrök identitástudatát meg kell erősíteni - fogalmazza meg a múzeum létrehozásának célját dr. Francsics Ottó -, s ez a létesítmény hozzájárulhat ahhoz, hogy megtudják, milyen a honi rendőrség történelme, milyen értékeket képviselnek, s ezt talán kamatoztatni is tudják munkájuk során. Az külön öröm, hogy a kastélybeli kiállítás rengeteg külföldi tárggyal és relikviával bővül. Megerősíti a kapitány szavait a múzeum igazgatója, dr. Gulyás István is:- Már a kastélyt is kezdi kinőni a kiállítási anyag, ezért vándorkiállításokat is szervezünk. Helybe visszük a lakosságnak, hogy bemutathassuk nekik a magyar és a külföldi rendőrkultúrát. Két állandó vándorkiállításunk van: az egyik jelenleg Besenyőtelken az általános iskola kápolnájában, a másik a Dunántúlon, Pakson található. Mindemellett van egy eseti vándorbemutatónk is, amely a Hungexpo területén található a C- pavilonban. Már eddig is százezrek tekintették meg, voltak, akik többször is visszatértek. Itt nagy segítségünkre van egyébként dr. Nagy Sándor, aki a helyet biztosította, a berendezéseket, az elektromos hátteret, s még a kiállítás őrzéséről is gondoskodik. Mindezt anélkül teszi, hogy fizetni kellene érte. Akárcsak nagyon sok hazai bemutatóhely, a Rendőrmúzeum is anyagi nehézségekkel küszködik. Ünnepel a baráti kör Rendőri és csendóri alakulatok apróban, különböző korokból Ha már bepillantást nyertünk ismét a tamamérai kiállítóhely mindennapjaiba, nem mehetünk el szó nélkül az újdonságok mellett sem. Több különböző korokbeli rendőri és karhatalmi is A Magyar Rendőrmúzeum Baráti Köre Egyesülete pénteken tartotta ülését, amelyen megalakulásuk harmadik évfordulójára emlékeztek. Több mint 300 tagot számlálnak, közöttük vannak svájciak, németek, osztrákok, USA-beliek, franciák, luxemburgiak is. Az egyesület társvezetői, dr. Francsics Ottó és dr. Gulyás István biztosak abban, hogy tovább gyarapodik a baráti kör létszáma az elkövetkezőkben. A bűnüldöző testületek tagjainak, a tamamérai lakosoknak, az IPA- tagoknak ingyenes a belépés a múzeumba, a többi érdeklődőtől is csupán jelképes összeget kérnek el, ami legfeljebb a múzeum rendszeres takarítására, csinosítására, s az esetleges karbantartási munkákra elegendő. Nagy köny- nyebbség, hogy idén év elejétől az Országos Rendőr-főkapitányság átvállalta a múzeumért fizetendő bérleti díjat. szervezetek egyenruháival gyarapodtak, amelyek sehol másutt nem találhatók meg az országban. Új szerzeményük a BM Karhatalom hősi halottad bemutató tabló, valamint a Készenléti Rendőrség Bevetési Parancsnokság, Miskolc feliratú cégér, amely azért értékes, mivel a közelmúltban szüntették meg. Igazi csemegének számít a miniatűr rendőrfigurák gyűjte- ménye. Ezek között megtalálhatók apró zsaruk 1938-ból - ebből az évből csendőri alakulat tagjai is -, továbbá 1948-ból, '52-ből származó csapatok, s az 1949-es rendőr-akadémia díszalakulata is. Odakerülésük története nem mindennapi.- Tavaly Nagyvá- zsonyban néztem meg a vármúzeumot - magyarázza dr. Gulyás István -, s ott nagyon megtetszett a pécsi Börzsei Károly militária makettkiállítása. E tárlaton igen apró '48-as szabadság- harcos honvédek, akkori fegyverek, első világháborús repülők, harckocsik, második világháborús német és orosz katonafigurák voltak láthatók. A kiállítási naplóban jeleztem készítőjüknek, hogy szívesen fogadnánk rendőri, csendőri apró alakokat is. Egy hónapja érkezett levél a pécsi nyugalmazott rendőrtől, hogy a téli hónapokban elkészítette a miniatűr zsarukat, és elhozná. így is tett, s nemcsak ezeket ajánlotta fel a tetszését igencsak elnyerő Rendőrmúzeumnak, hanem még pénzadományt is átnyújtott az igazgatónak. Arra is vállalkozik, hogy miniatürizált ÁVO-s és munkásőr figurákkal is gyarapítja a gyűjteményt. Büszkén meséli az igazgató, hogy külföldön is bemutathatták tárlataikat, így a hollandiai Aalbergben, Heves testvérvárosában. Most tárgyalnak arról, hogy szeptemberben Szlovéniában is megtekinthető kiállításuk egy része, az év végén pedig Luxemburgban. Az osztrák csendőrség 150 éves fennállásának jubileumára az ottani szervezők hazánkban is kerestek értékes emlékeket. A Magyarországról kölcsönbe kapott tizenhat kiállítási tárgy közül tizenöt a tamamérai múzeumból származik. Szerepel közöttük biedermeier vizsgálóasztal, múlt századi csendőrségi ruhaszekrény, osztrák csendőregyenruha FOTÓ: PERL MÁRTON 1890-ből, kétnyelvű személyi igazolvány, s budapesti kiadású osztrák csendőrségi kétnyelvű újság 1876-ból. Mindezek Salzburgban, Hohenwerfen várában tekinthetők meg. Ott korábban csendőrkiképző központ volt. A bemutatót egy évre tervezték, de a sikere miatt újabb egy évvel meghosszabbították, ugyanis eddig 4,5 millió látogatója volt. Érdekesség, hogy magyar pénzben ez az osztrák tárlat 210 millió forintba került, az előző kancellár, Franz Wranitzky nyitotta meg. Már eddig is bőven megtérült a ráfordított összeg. Azért ilyen drága, mert rendőrségi helikopter is van szimulátorral a kiállított tárgyak között, a tárolóknál gombnyomásra egy magnóról hallható a bemutatószöveg. Abban egyetérthetünk, jó ideig csak reménykedhetünk benne, hogy talán idehaza is legalább ekkora figyelmet fordítanak történelmi értékeink bemutatására. SZALAY ZOLTÁN A hetvenhét esztendős John Glenn amerikai asztronauta űrutazása - amely tudományos értelemben véve úttörő esemény volt - egy sor, az öregedéshez, az öregkorhoz fűződő mítoszt oszlatott el. S egyben ráirányította a figyelmet arra a világméretű társadalmi folyamatra, amelyet napjainkban az öregek forradalmaként emlegetnek. Ezzel a változó magatartásmóddal, illetve életszemlélettel - miszerint: merj százévesnek lenni - foglalkozik nemrég megjelent tanulmányában Balázs Csaba őrnagy, a Heves Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság jogász főtisztje.
