Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-03 / 129. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP MAGAZIN 2000. Június 3., szombat Pártsemlegesen, de korántsem .Bólogató Jánosként’ Az MKKSZ romlónak tartja az általa képviseltek egzisztenciális helyzetét Áprilisban és májusban - két „részletben” - tartotta VI. kongresszusát a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete a fővárosban. A tanácskozás második napján elhangzó főtitkári beszámoló rendkívül kriti-- kus volt. Észrevételeit elsősorban a kormányzat számára címezve Fehér József kijelentette: az MKKSZ nem tartja elégségesnek a köz- szolgálati életpálya kialakításával kapcsolatos kormányzati elképzeléseket, mert az eddig nyilvánosságra került tervek hiányosak, túlzottan vázlatosak. A Heves megyei kongresszusi küldöttek delegációját vezető dr. Horváth Tamás szerint ez a mostani tanácskozás sokkal inkább optimizmusra okot adó volt, mint a négy évvel korábbi. A kormányzat részéről is mintha változások lennének tapasztalhatók. Abban mindenképp, hogy - úgy tűnik - a kormányoldalon is belátták: a szakszervezetekkel számolni kell. Budapest idején. Nem jobb, mint akkor, —:---------------------------------------- amikor a most záródó ciklus érA tizenegy éve alakult szakszerve- dekvédelmi stratégiáját határoz- zet hatodik kongresszusát tartót- tűk meg - fogalmazott Fehér Jó- ta, melynek második munkanap- zsef, aki ezúttal nem tételes „prog- ján, május 20-án hangzott el Fehér ramelszámolást” is tartott, mely- József főtitkár referátuma. A szak- ben elsőként az MKKSZ politikai szervezeti vezető az írásban meg- magatartását, társadalmi kapcso- küldött beszámoló szóbeli kiegé- latait, a kormányzattal, a munkál- szítésében többek között kijelen- tatókkal kialakított társadalmi tette: az már korábban kiderült, kapcsolatait elemezte, hogy a politikai rendszerváltást - Bizonyossággal kijelenthet- követően kialakult új gazdasági és jük, hogy helyes volt az a politikai politikai viszonyok közepette alapállás, amely szerint az nem tartható a korábbi szakszer- MKKSZ alapításától kezdve pártvezeti szerepfelfogás, nem folytat- semleges. Indokolja ezt az, hogy a ható az önsegélyező, öngondosko- tagság jelentős része - törvényben dó, önkorlátozó, vagy csak mások rögzített követelmények szerint is elképzeléseire reagáló szakszerve- - pártsemleges köztisztviselő, tűzeti gyakorlat. vábbá az, hogy a pártpolitikai elA főtitkár az MKKSZ-re is igaz- kötelezettség az önálló érdekkép- nak tartotta azt a megállapítást, viseleti politika és gyakorlat füg- miszerint gyökeresen átalakultak getlenségét kérdőjelezné meg. a szakszervezetek a rendszervái- A bérhelyzetet elemezve a tást követő években, és nem vitat- szakszervezeti vezető emlékezte- ható, hogy a magyar szakszerve- tett arra, hogy az MKKSZ 1998- zeti mozgalom egészében és ré- ban állásfoglalásban támogatta az szeiben is más, mint tíz évvel ez- Orbán-kormány programját. A előtt volt. Képes valós munkavál- program ígérete és a mai valóság lalói érdekeket hitelesen kifejezni, azonban nem vág egybe. Több te- és van válasza a nagy társadalmi mieten - főként a kereseti viszo- kérdésekre, javaslata azok meg- nyokat és a közszolgálat moderni- változtatására. zációját illetően - még igen nagy a- Ki kell mondanunk: az álta- különbség. Nagyon rossz, és ebiünk képviselt munkavállalói kör ben az évben sem javult a kereseti bér-, kereseti és foglalkoztatási helyzet, elhibázott volt az 1999. helyzete, egzisztenciális biztonsá- évi közszolgálati keresetpolitika, a ga, szakmai perspektívája nem köztisztviselői illetményalap és a jobb, mint volt 1996. májusában, közalkalmazotti bértábla befa- az MKKSZ V. kongresszusának gyasztása, irritálóak a sorozatos létszámcsökkentések, kiábrándító a foglalkozási, egzisztenciális bi- Dr. Horváth Tamás: „Kezd helyére billenni zonytalanság. a szakszervezetek tekintélye” A főtitkár úgy vélte, hogy elke- fotó. perl mártom rülhetetlen a közszolgálat modernizációja, s az ebben a szférában vés Megyei Pedagógiai Intézet elérhető bérek, keresetek verseny- igazgatójának vezetésével. Tőle képességének megteremtése. A kértünk valamiféle „gyors értéke- szakszervezet adatai szerint lést” a tanácskozáson szerzett ta- ugyanis 1999-ben a megyei köz- pasztalatokról, igazgatási hivataloknál hat száza- - Mindenekelőtt azt kell kilókkal csökkent a nominális kere- emelnem, hogy a négy évvel ez- set, a földhivataloknál, a környe- előtti kongresszushoz viszonyítva zetvédelem, a természetvédelem jóval több a bizakodásra való ok. területi szerveinél, a TÁKISZ- Nekem úgy tűnik, hogy nemcsak oknál és más területi közigazgatá- az MKKSZ, hanem a többi szak- si szerveknél a nominális kerese- szervezet is kezd magához térni, tek tavalyi növekedése nem érte el Ezzel párhuzamosan és talán ez- a három százalékot, a munkaügyi zel összefüggésben a kormányzat központoknál pedig az előző évi szándékai is változni látszanak, szinten maradt. ■ Mintha komolyabban vennék a A kongresszuson ismertté vált szakszervezeteket, és kezdene headatok szerint jelenleg a közszol- lyére billenni a szakszervezetek gálatban 786 ezren dolgoznak, 2,1 tekintélye, százalékkal kevesebben, mint egy Horváth Tamás szerint több jelévvel ezelőtt. Ugyanakkor a Pénz- bői is lehet következtetni arra, ügyminisztérium elképzelései hogy ismét rangja van az érdekvé- szerint a következő években to- delemnek. Ezek egyike magán a vábbi létszámcsökkentések várha- kongresszuson, az elnökség meg- tók. Ezzel kapcsolatban a szak- választásakor is tapasztalható volt. szervezetnek az volt a határozott Míg korábban szinte „úgy kellett álláspontja, hogy a jelenlegi fel- összekaparni” a testületi tagságra adat- és hatásköri feltételek mellett a jelölteket, most a nyolc helyre nincs lehetőség további létszám- több mint 20 aspiráns akadt. Bizta- csökkentésre, mert sok közigazga- tó az is, hogy megszűnt a szak- fás; szervnél kevesebben dolgoz- szervezetek közötti „ki kit győz le” nak, mint kellene. típusú rivalizálás, s helyébe a szerAz MKKSZ VI. kongresszusán vezetek közötti együttműködés részt vett Heves megye delegáció- keresése erősödött fel. ja is dr. Horváth Tamásnak, a He- ________________ síké Sándor H a azt mondtam, óh, igen én nagyon szeretem, és gyakran elolvasgatom csak úgy, a magam örömére, akkor furcsán néztek rám. Azt gondolták, hogy bizonyára kissé infantilis vagyok, ha éppen nem azt hitték, hogy viccelek. Mások arcán az tükröződött: mit kell arra beszélni, hogy ezt a gyönyört történetet az ember időnként leveszi a polcról (Netről, nem bí rom kihagyni, szívem csücske) és elolvassa. Mindegy, lassan megszok tam, hogy az arany hajú herceg történetével úgy vagyok, mini azzal a bizonyos elefánttal, ame lyik egy óriáskígyóban van, és mindenki kalapnak nézi. Ha pe dig mégsem, akkor az már ön magában is gyanús. De nem erről akarok én mosi írni. Hanem arról, hogy megtalál ták Antoine de Saint-Exwpery re pülőgépét, amellyel 56 évvel ez előtt zuhant a Földközi-tengerbe Most ettől a felfedezéstől rémé lik sokan az író halála körűimé nyeinek tisztázását. Talán a gép roncsai választ adnak arra, hog} Exupery műszaki hiba, baleset rosszullét miatt veszett a tenger be, vagy esetleg öngyilkos lett... Bármi is derül majd ki, az emberiség egy nagy titokkal lesz szegényebb, illetve végre kipipálhat egy kérdést, mondván: lám, már ezt is tudjuk, előbb- utóbb mindent megtudunk. Talán már holnap világgá kiabálják a Nagy Megoldást, talán évek múlva. Szinte mindegy. Én ugyanis tudom, hogy a B- 612-es kisbolygón már ketten laknak, közösen irtják a gonosz majomkenyérfa-hajtásokat, pucolják a vulkánokat, éá felváltva teszik a búrát a világ leghiúbb és leginkább elkényeztetett rózsájára. És persze sokat beszélgetnek, és örülnek neki, hogy mondataikat nem szajkózzák éjjelnappal, közhelyekké laposítva, és elefántokat meg bárányokat rajzolnak (előbbieket kígyóban, utóbbiakat dobozban, szájkosárral), és ha kicsit szomorúak (mert a B-612-es kisbolygón is lehet ám szomorú az ember), akkor percenként arrébb húzzák a széküket, és csak nézik, csak nézik a naplementét. E s csöppet sem érdekli őket, hogy a felnőttek mit kezdenek egy repülőgép roncsával. ________________________________(ESPÉ) E llennyomó medence Az utókor számára is meg szeretnék őrizni azt az ellennyomó medencét, melyet Közép-Európa legnagyobb buzgárjának megfékezésére emeltek az árvízi védekezés idején Tiszasason. Még Katona Kálmán volt vízügyi miniszter is támogatta ezt az elképzelést, a természeti jelenséget magát pedig egy weimari kastély szökőkútjához hasonlította. A több tízezer homokzsákból készült erődítmény miatt még külföldiek is érkeztek a településre, az önkormányzat ezért is szeretné, ha megmaradna ez a nevezetesség. A vízügyi szakemberek döntik majd el, hogy zavarja-e az építmény a töltés megerősítését. A falubeliek arra is gondoltak, hogy ha mégis le kellene bontani, akkor felépítik máshol. Egy másik verzió szerint legalább maketten megörökítik. Egyelőre csak reménykednek a tiszasasiak abban, hogy eredeti helyén maradhat a híressé vált építmény, melyet az árvíz idején a szakemberek egyenesen mérnöki alkotásnak neveztek és egyetemi tananyagnak javasoltak. Beavató színházi évad: saját épület nélkül jobban megy? tó rendezéssel együtt nyílnak meg az emberi jellemben bujkáló titkok és szakadnak csoportokra az esküdtek. Amilyen egységes nyitóképpel indul, olyan szerteágazó, színes véget ér a darab. Minden esküdt leveti uniformisát, és a rendező mélységkereső szándékának megfelelően egyénekké, félelmeket és előítéleteket hordozó emberekké válnak a terem „foglyai”. Az évad meglepetése ezután következett. A Szegvári Menyhért rendezte Piaf Nádasy Erika jutalomjátéka volt. A szinte egyetlen színész teljesítményére épülő darab sodró lendülete, érzelmekkel átitatott hangulata eddig nem tapasztalt, érdekes színfolttá vált a színház történetében. A színészi Egy félelmekkel - s valljuk be, a közönség részéről fenntartásokkal - induló évadot zárt az egri Gárdonyi Géza Színház. Ám a színházbarátokat kellemes meglepetés érte. A színház-rekonstrukció miatt száműzetésben töltött rövidített évadban a teátrumban dolgozó csapatot a stúdiókörülményekhez való alkalmazkodás jellemezte. A nagyszínpad jótékony „elfedő” szerepe nem érvényesült, a hang- és fénytechnika ritkábban segített rá a produkció összhatására, a színészi teljesítmény, a rendezői koncepció tisztábban érvényesült, a csapatban rejlő erők jobban megmutatkozhattak. A stűdiójelleg adta lehetőségek kihasználása végigkísérte az évad bemutatóit. A szeptember a tipikus „egy szobába” írt darabbal, a Tizenkét dühös emberrel kezdődött. A Dér András rendezte darab jó választásnak bizonyult. Részint a helyre szabott választás, részint a kizárólag férfiszereplőkre épülő homogenitás adta áz előnyeit. Tizenkét, látszólag egyforma, mégis tengernyi sajátosságot és különbséget rejtő egyén ült az ítészek székében. A feszültséget folyamatosan kibontakozta- Jelenet a Tündérlaki lányokból - Bessenyei Zsófia és Fekete Györgyi játék mellett a tér kihasználása is újdonság volt. Az Ifjúsági Ház adta lépcsős, karzatos tér „bejátszása” kitágította az eddig csak klasszikus értelemben használt színpadot. A darab választása és a rendező adta szabadság pedig új lehetőségek felé mutatott. Sajnos, Szegvári Menyhért másik két rendezése, az Emil és a detektívek, valamint a Tündérlaki lányok nem hozták a tőlük várt átütő hatást. Az előbbi talán túlzottan is a legkisebbek felé nyitott, míg az utóbbi esetében a rendező megelégedett a klasszikus színpad kihasználásával, melyre „felrakta” a háromfelvonásos, kissé elnyújtott darabot, amiben túlzott teret engedett a dialógusoknak. FOTO: PILISY ELEMER A Piaihoz hasonló meglepetést és színházi értékeket hozott a Moravetz Levente rendezte Cherbourgi esernyők. Már a darabválasztás is tetszetős volt, mivel a zenés játékok mindig kedveltek, másrészt nagyszínpadi körülmények nélkül nem másolta a klasszikus nagyoperett felépítését, hanem modem kicsengésével a valódi francia elegancia és pikantéria hangulatát adta vissza. Zám Andrea és Szilágyi Olga ebben az évadban itt csillogtathatta meg tudását. A rendezés könnyedségét e darabban feltűnően segítette a jól megválasztott díszlet. A fekete-fehér ellentétpárokra épülő környezet illeszkedett a témához és a hangulathoz. Bár első ránézésre az iskolásoknak készült Merő Béla rendezésében a Légy jó mindhalálig, a bemutató után a nézőnek mégis felül kellett bírálnia az előítéletét. Az alaposan átrendezett, kellő dramaturgiai háttérmunkáról tanúskodó alkotás képes volt újdonságot nyújtani. A történet, Nyilas Misi kálváriája mindenki előtt ismert, a rendezés újszerűségei, a rendező egyéni, gondosan kimunkált meglátásainak megvalósulása azonban új megvilágításba helyezte a történetet. Értékét pontosan az adta, hogy a felnőttekhez eme új szemlélet miatt éppúgy szólt, mint a történet cselekményi síkját figyelő ifjabbakhoz. Az évad talán legmélyebb két darabjának megrendezése a direktor, Beke Sándor feladata lett. A kőszívű ember fiainak és a Magyar Elektrának a bemutatója tipikus példája annak, hogy miként lehet a színészek legmélyebb tehetségét felszínre hozni, s hogyan lehet kifacsarni az értelemmel, érzelmekkel a darabra hangolódott nézőt. A kőszívű ember fiainak bemutatóján szintén érezhető volt a pontos dramaturgiai kidolgozás, az érzelmek mértani pontosságú fokozása és a jellemek tökéletes színpadi megfogalmazása. A jövő évad nyitódarabját, a Magyar Elektrát is műsorra tűzték egyetlen sajtóbemutató erejéig. Ez a mű - már most bizton állíthatjuk - olyan értékeket hordoz, amelyek az erdélyi, az európai és a görög gyökereket gyűjti egybe egy páneurópai gondolat jegyében. Az évad külön erénye volt a beavató színház megjelenése. A Varsa Mátyás rendezte Petőfi..., valamint az Ellák kifejezetten a közép- iskolás réteg színházba csalogatására készült. A rendezői megfogalmazások egyszerűek, követhetők, alkalmazkodtak a fiatalok elvárásaihoz, míg a Fehér István rendezte Civilizátor ugyanebbe a vonulatba tartozott. Ezeknek a daraboknak az A kőszívű ember fiai - Jónás Gabriella és Bregyán Péter értékét pedig csak fokozta, hogy a nem élvonalbeli színészek is játszási, bemutatkozási lehetőséghez jutottak. Ez az évad nem várt meglepetéseket tartogatott a nézők számára. A tavalyi, kissé lepörgetett év után értékekkel teli produkciókat láthattak a nézők. S mi jöhet ezután? A bizakodás, hogy a most felszínre került erények az új épületben is a színház javára válnak. SZUROMI RITA B-612