Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-17 / 140. szám
D£ Egy boldog ember, és az ő hivatása Vitray Tamás: „A televízió - korábban - ablak volt a világra” Vitray Tamást lehetett szeretni és nem szeretni, amikor a Magyar Televízióban sportot közvetített, játékot vezetett, vagy beszélgetőműsoraiba hívott érdekes embereket. Egyet azonban senki nem mondhatott róla. Azt, hogy nem érti a szakmáját. Mint ahogyan azon sem lehetett tetten érni, hogy felületesen készült fel valamelyik adásra, hogy tájékozatlan, vagy éppen magát akarja mutogatni az interjúalany helyett. Úgy volt ott mindig a képernyőn, hogy fel se tűnt, ám egy idő után a legtöbb nézőben az az érzés támadt, hogy műsorai csakis és kizárólag a „kis Vitrayról” szólnak. A pályáját elindító Magyar Televízióval Vitray Tamás időközben már szakított. Úgy tűnik: elérkezett számára negyvenéves televíziós munkássága értékelésének, pontosabban egyfajta összegzésének az időszaka. Erre utal a napokban könyvesboltokba került Vitray címet viselő könyve is. Ennek a vaskos kiadványnak a dedikálására érkezett Egerbe a szerző, amikor a Hírlap egy rövid beszélgetésre kért lehetőséget tőle. A „médiasztár” készséggel állt munkatársunk rendelkezésére. már, a bimbajából kifeslő hazai kereskedelmi televíziózás korában mindennapos eszköz, nélkülözhetetlen velejáró.” Ezekkel a tapasztalásokkal és ráéb- redésekkel együtt múlt el a korábbi, gátakat szaggató önbizalom is - véli a kötet szerzője. Az illúziókkal való leszámolás fordulópontjának a Sportrajongó címen megjelent kötetét említi a Tanár úr, mint olyat, amelynek megírása időpontjában annak szerzője még nem tudta, amit ma már pontosan ért: a műsor a reklámért van, és nem fordítva, és hogy a hazai televízió is „leküzdötte” magát arra a szintre, ahová világszerte való. Mert a televíziónak nem dolga, hogy ügyeket karoljon fel, hogy segítsen, hogy támogasson, és hogy tanítson is... A cél nem ebben lelhető fel, hanem a minél nagyobb nézettségben. Az újságíró bele is kapaszkodik a fenti fejtegetést lezáró mondatba: „így együtt talán van is valamilyen tanulságos íve az egésznek.”- Mennyiben volt szándékában Önnek könyvével tanítani is a fiatal kollégák nemzedékét?- Tanítani? Ilyen ambícióval ritkán áll elő az ember. Nem didaktikai szándék vezérelt, amikor összerendeztem a kötetet. Nem mondom persze, hogy nincsen tanulsága a könyvnek, de az független tőlem. Egy olyan időszakot mutat be, ami el is múlt, és már soha nem ismétlődik meg. Egészen másfajta célok voltak ezen a pályán, és más volt a televízió funkciója is. Ma nagyjából az, hogy bekapcsolom a készüléket, és keresek valami olyan műsort, ami kikapcsol. Régebben, amikor nagyon keveseknek adatott meg eljutni külföldre, a tévé ablakot nyitott a világra. Egyúttal fel is értékelte ezt a világot. Ha példának vesszük a műkorcsolya-versenyekről szóló közvetítéseket, azt mondhatom, hogy a néző számára a sportnál sokkal érdekesebb volt az a világ, amit lehetett látni. Vitray Tamás szerencsének tartja, hogy az élet úgy hozta: a televízió korábbi ablaknyitó, tanító funkciója elsorvadt. Ugyanis a tévének nem ez a dolga, hanem az, hogy szórakoztasson. A fiatalabb kollégák számára nem is jelent különösebb nehézséget ehhez alkalmazkodni. Nagyon sok tanítványa, akiket a Színművészeti Egyetemen van alkalma oktatni, alkalmazza is az általa taní- tottakat. Bár megfigyelhető, hogy a technikai fejlődés szükségtelenné tesz bizonyos tudásokat. tés, hanem egyszerűen a tények megállapítása. Az előszóban foglaltak szerint a '60-as évek közepe óta nagyot változott a televíziós világ és nagyot változott Vitray Tamásnak a viszonya mindehhez. Azokban az időkben, amikor „telente mindenki a tévékészülékek elé ült, hogy gyönyörködjön a világ legjobb műkorcsolyázó tündérlányai és tündérifjai versengésében (no és persze kifejezze kételyét a pontozók épel- méjűségét illetően], engem ért a szerencse, hogy adatokat szolgáltassak kommentátorként ezekhez a szakvéleményekhez.” kicsit magamagát is e varázslatosnak mutatott világ polgárának tüntette fel. „Bár nem szerepeltem benne sokat, mégis áradt belőle saját fontosságomba vetett hitem.” - írja. A mexiMexikó „A múzeum kívülről nem túlságosan impozáns... A bejáratnál tábla hirdeti, hogy az olimpiai küldötteknek ingyenes a belépés. Igen ám, de nincs igazolványunk. Szorgosan kutatok tárcámban, és végül kezembe akad egy megfelelőnek látszó okmány. Vizsgálgatják, forgatják, végül udvariasan mindhármunkat betessékelnek. - Mit mutattál meg? - kérdi Szőnyi. Mutatom okmányomat, amelyet Budapesten, az Országos Közegészségügyi Intézetben kaptam. Szövege: „Ezennel igazolom, hogy Vitray Tamás, aki 1933. november 5-én született Budapesten, nem szenved sem trachomában, sem leprában, akut epilepsziában vagy elmebetegségben, sem pedig a közegészséget veszélyeztető bármely más betegségben. Aláírás: dr. Újhelyi főorvos.” Ma már a Tanár úr úgy látja, hogy akkor megírt könyvében, a „Jégországból jelentkezem!”- ben bennfentességét fitogtatta, értesüléseit tette közzé, és egy Ötszemközt - Örkény Istvánnal „VITFIAY: Tehát az író azt tudja, hogy ez a tőle telhető maximum- e? Banális kérdés ugyan, nem telik tőlem jobb, de melyik az a müveid közül, amelyikben úgy érzed, hogy az akkori maximumot sikerült teljesíteni? ÖRKÉNY: Hát, amin most dolgozom. Tudod, amit az ember már megírt, az a múlt. Az már nem ő. Művészet az, ami más. Én nem találtam fel például semmi újat, mert nincs is új a művészetben. Ha tegyük fel, most Mátyás király ideszólna nekünk, ő nagy barátja volt a művészetnek, hogy kedves Vitray, kedves Örkény, mondják már meg, mi újság a művészetben, hát azt kellene mondani, hogy kérem szépen felség, tulajdonképpen semmi különös, voltaképpen csak annyi történt, hogy megszületett egy új művészet, a mozi. És ha Visegrádon játsszák, nézzen meg egy Jancsó-filmet. Ezt lehetne...” kói olimpiáról közölteket pedig a „felnőtt” tévés emlékezésének nevezi Vitray. „Egy boldog emberé, akire rátalált a hivatása, és aki ott Mexikóban is megtapasztalhatta, mekkora szerencséje van.” Mexikóról szóló könyvét az amerikai mozaik követte, amelyet Vitray Tamás ma a tapasztalások és a ráébredések naplójának nevez. „Bizony magam is elképedek, ha belegondolok, belenézek, hogy mindaz az amerikai televíziózásban, ami belőlem néha csodálatot, de főként viszolygást, elképedést, néha erőteljes undort váltott ki, ma SZALAY ZOLTÁN A Hatalom különös értesítője Feri barátom javíthatatlan. Mániája az osztályozás. Nincs olyan ember vagy esemény, jelenség, akire és amire - józan megfontolás után - ne mondana valamilyen érdemjegyet. Értékítélete döbbenetes: legtöbbször pontosan ül. Nem is csoda, hiszen felerészben pedagógus családban nőtt fel, s a vele tíz év alatt történtek révén teljessé tette tapasztalatgyűjteményét az életből. Feri barátom igencsak játékos kedvű is. Nem lepődtem hát meg, amikor váratlanul elbődült a maga sztentori hangján: kormányunk a félidejénél tart, illő lenne tehát kiállítani a Hatalom értesítőjét! Hiába óvtam, mondván, apró porszemek vagyunk mi ehhez, különben sem hatja meg a kritika az érintetteket, hiszen uralmuk eddigi hónapjaiban ez a legkevésbé sem volt jellemző rájuk. Ő csak sorolta máris, mit jegyezned Hatalom nevű nebuló speciális tantárgyai melletti rubrikákba. Tiszta szívvel és ésszel. Feri barátom ugyanis kínosan ügyel rá, hogy távol tartsa magát minden politikai mozgalomtól. A gazdaság teljesítménye dicséretes is lehetne - véli -: a Hatalom birtoklói jól elkapták a fonalat, amit elődjük szőtt, nagy áldozatok árán. Külföldi adósságunk szépen apad. Helyrebillenőben az egyensúly. Jócskán gyarapodnak főleg a Hatabmhoz közeli ipari vállalkozások. Dagad a kormányhoz lojális polgárság bukszája. Csak az a fránya agrárium ne szakadt volna el ennyire a honi - főleg a vidéki - valóságtól! Ez nagyon lerontja az összképet. A kommunikációban a legleleményesebbek - lelkesedik. Roppant ügyesen forgatják a szavakat, hihetőnek hangzik minden bejelentésük. Azok időzítése rendre tökéletes. Ha netán - igen gyakran - cáfolják őket, lepereg rólak minden ellenérv, amelyeket úgy fordítanak le, hogy akkor is nekik legyen igazuk, ha esetleg mégse lenne. Vagyis a jegy: kiemelkedően dicséretes! A közbiztonság egyelőre jobb a megfeleltnél - szól az ítélet. Ha a bűntények csökkenő számait nézzük, már-már kiváló. Kérdés persze, mennyire kozmetikázottak az adatok. Az biztos, a szervezett bűnözés elleni harc, a hazai „maffiák” megsemmisítésének ígérete reményt keltő. Még úgy is, hogy a csatába menő nem árulja el előre szándékait. De hát eredmény azért van. A baj csak az, más a bűnözés minősége, mint amivel szegényes eszközei révén a bűnüldözők igazán felvehetnék a versenyt. S nagyon veszélyes a drog terjedése. A demokrácia - komorul el a barátom - a Halálom értelmezése szerint az ókori görög időket idézi. Ám ő nem osztja ezt. Képtelen feledni például azt a cinikus kijelentést, hogy: „a Parlament ellenzék nélkül is kiválóan működik”. A háromhetenkénti ülésrend szerinte gátolja a teljes körű véleménynyilvánítást, s a törvények többségén érződik is a megfontoltság hiánya, a kapkodás. Az sem éppen demokratikus, hogy a közbeväelek elosztása során az a döntő, a beruházó, az önkormányzat kormánypárti-e vagy sem. Úgyhogy ez idáig kész bukás! Még inkább az, ha az érdekegyeztetési rendszer szem- pillantás alatti megsemmisítésére emlékezünk. A kormánystílus sokszor igazodik az iménti képhez. Barátom bicskanyitogatónak nevezi. Fölényesség, flegmaság, olykor arrogancia jellemzi. Nem felek meg - közli a barátom, aki szerint nem ártana, ha az érintettek belegondolnának: a köz akaratából, a köz szolgálatára szabad(na) csakis összpontosítaniuk! Botrányok túl gyakran adódnak. Szinte minden hétre jut belőlük. Feri barátom már sorolja is: az első APEH-elnök kinevezése az általános tiltakozás ellenére. Vele is összefüggésben több tízmilliós köz- tartozású Fidesz-tagok, -szimpatizánsok érdekekségébe sorolható cégek eltüntetése. A nagy blöffnek bizonyuk megfigyelési mizéria. Ennek kapcsán a sajtó megfélemlítése Juszt meghurcolásával. ISM- leendő-, majd kitaníttatott Tamás füüentős hepdáskodása a FIFA vezetőivel. Az USA magyar nagykövetét CUnton helyett kinevezni óhajtó „szenátoraink” Lockheed-imádata. A közszolgálati médiumok bekebelezése, amire Nyugat is rosszallóan reagál. A környezetvédelmi tárca elhibázott lépései. Egyszóval, minősíthetetlen! Mindent egybevéve: az érdemjegy kettes kétszer alá - tér vissza barátom az ősrégi osztályzási módszerhez. Nem is rejti véka alá, hogy a négyesnél rosszabb nála két év múlva nem játszik... _____________Hír(telen)kék... A Bumeráng műsorvezetőinek poénkodó bírálata miatt megsértődött a MÓL Rt., s mintegy negyvenmilliós hirdetést vont vissza a Sláger Rádiótól. Érthető: náluk nem a rádió a sláger, hanem az áremelés... * Az Északi-tengeren a kedvezőtlen időjárás miatt elszabadult helyéről, és sodródni kezdett a hullámokon a Bideford Dolphin nevű olajfúró torony. Semmi vész: csak olajra lépett... * A Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar a kormányzati ciklus végéig új helyre, a Központi Honvédkórházba költözik. Nagy lehet a baj... * Lenge öltözetű pornósztárokat is bevetnek Eindhovenben a foci EB szponzorai, akik azt remélik, hogy Tona és Kate látványa megfékezi a randalírozó szurkolókat. Bunyó helyett lesre futnak... * A nagyobb üzemanyag-forgalmazó cégek bevonásával benzinármegfigyelési rendszer létrehozását tervezi a Pénzügyminisztérium. Figyelni könnyű, de tankolni... * Egy prostituálttal folytatott aktus közben érték tetten a budapesti VI-VII. kerületi rendőrkapitányság egyik zászlósát. Kissé mélyre hatolt az alvilágban... síké Sándor (SZILVÁS! K önyvének előszavában a Tanár úr - mily sokan is szólíthatják így azok közül, akiket ő készített fel a szakma művelésére - mérhetetlen szerencséjét említi, ami lehetővé tette számára, hogy a több mint négy évtized alatt minden műfajt kipróbáljon a televíziózásban.- Határozottan kijelenthetem, hogy nagyon szerencsés ember voltam - erősíti meg kérdésünkre a nyomtatásban olvasottakat. - Amit ki akartam próbálni, azt kipróbálhattam. A mai nemzedék televíziósainak már jóval kevesebb a lehetősége, mint ami nekem megadatott. Fakad ez abból, hogy ma már jóval nagyobb a verseny a fiatal televíziósok között. Hozzáteszem, nem olyan nagy boszorkányság jól csinálni ezt a munkát. Elvben minden fiatal kollégának, aki oda került, hogy műsort készíthessen vagy vezes sen, megvan , képessége hoz zá. Ma már a: eszközök is sok kai nagyobb se gítséget nyújta nak annál, min ahogyan az , „klasszikus korszakba] volt. Valamiko a lexikont me] kellett tanulni ma már ott hely ben leveszik , polcról, vág’ előkeresik a vi lághálóról az adatokat. Az elmondandó szöveget súgógépről olvashatják, és számos más. technikai eszköz segíti a munkát. Részemről ez nem minősí-
