Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-17 / 140. szám

D£ Egy boldog ember, és az ő hivatása Vitray Tamás: „A televízió - korábban - ablak volt a világra” Vitray Tamást lehetett szeretni és nem szeretni, amikor a Magyar Tele­vízióban sportot közvetített, játékot vezetett, vagy beszélgetőműsoraiba hívott érdekes embereket. Egyet azon­ban senki nem mondhatott róla. Azt, hogy nem érti a szakmáját. Mint aho­gyan azon sem lehetett tetten érni, hogy felületesen készült fel valame­lyik adásra, hogy tájékozatlan, vagy éppen magát akarja mutogatni az in­terjúalany helyett. Úgy volt ott min­dig a képernyőn, hogy fel se tűnt, ám egy idő után a legtöbb nézőben az az érzés támadt, hogy műsorai csakis és kizárólag a „kis Vitrayról” szólnak. A pályáját elindító Magyar Televízióval Vitray Tamás időközben már szakí­tott. Úgy tűnik: elérkezett számára negyvenéves televíziós munkássága értékelésének, pontosabban egyfajta összegzésének az időszaka. Erre utal a napokban könyvesboltokba került Vitray címet viselő könyve is. Ennek a vaskos kiadványnak a dedikálására érkezett Egerbe a szerző, amikor a Hírlap egy rövid beszélgetésre kért lehetőséget tőle. A „médiasztár” kész­séggel állt munkatársunk rendelke­zésére. már, a bimbajából kifeslő hazai kereskedelmi televíziózás korá­ban mindennapos eszköz, nél­külözhetetlen velejáró.” Ezek­kel a tapasztalásokkal és ráéb- redésekkel együtt múlt el a ko­rábbi, gátakat szaggató önbiza­lom is - véli a kötet szerzője. Az illúziókkal való leszámo­lás fordulópontjának a Sportra­jongó címen megjelent kötetét említi a Tanár úr, mint olyat, amelynek megírása időpontjá­ban annak szerzője még nem tudta, amit ma már pontosan ért: a műsor a reklámért van, és nem fordítva, és hogy a hazai televízió is „leküzdötte” magát arra a szintre, ahová világszerte való. Mert a televíziónak nem dolga, hogy ügyeket karoljon fel, hogy segítsen, hogy támo­gasson, és hogy tanítson is... A cél nem ebben lelhető fel, ha­nem a minél nagyobb nézett­ségben. Az újságíró bele is kapaszko­dik a fenti fejtegetést lezáró mondatba: „így együtt talán van is valamilyen tanulságos íve az egésznek.”- Mennyiben volt szándéká­ban Önnek könyvével tanítani is a fiatal kollégák nemzedékét?- Tanítani? Ilyen ambícióval ritkán áll elő az ember. Nem di­daktikai szándék vezérelt, ami­kor összerendeztem a kötetet. Nem mondom persze, hogy nincsen tanulsága a könyvnek, de az független tőlem. Egy olyan időszakot mutat be, ami el is múlt, és már soha nem ismétlődik meg. Egészen másfajta célok voltak ezen a pályán, és más volt a televízió funkciója is. Ma nagyjából az, hogy be­kapcsolom a készüléket, és keresek valami olyan műsort, ami kikapcsol. Régebben, ami­kor nagyon ke­veseknek ada­tott meg eljutni külföldre, a tévé ablakot nyitott a világra. Egyút­tal fel is értékelte ezt a világot. Ha példának vesszük a műkor­csolya-versenyekről szóló köz­vetítéseket, azt mondhatom, hogy a néző számára a sportnál sokkal érdekesebb volt az a vi­lág, amit lehetett látni. Vitray Tamás szerencsének tartja, hogy az élet úgy hozta: a televízió korábbi ablaknyitó, tanító funkciója elsorvadt. Ugyanis a tévének nem ez a dolga, hanem az, hogy szóra­koztasson. A fiatalabb kollégák számára nem is jelent különö­sebb nehézséget ehhez alkal­mazkodni. Nagyon sok tanítvá­nya, akiket a Színművészeti Egyetemen van alkalma oktat­ni, alkalmazza is az általa taní- tottakat. Bár megfigyelhető, hogy a technikai fejlődés szük­ségtelenné tesz bizonyos tudá­sokat. tés, hanem egyszerűen a té­nyek megállapítása. Az előszóban foglaltak sze­rint a '60-as évek közepe óta nagyot változott a televíziós vi­lág és nagyot változott Vitray Tamásnak a vi­szonya mindeh­hez. Azokban az időkben, amikor „telente mindenki a té­vékészülékek elé ült, hogy gyönyörködjön a világ legjobb műkorcsolyázó tündérlányai és tündérifjai ver­sengésében (no és persze kife­jezze kételyét a pontozók épel- méjűségét ille­tően], engem ért a szerencse, hogy adatokat szolgáltassak kommentátorként ezekhez a szakvélemények­hez.” kicsit magamagát is e varázsla­tosnak mutatott világ polgárá­nak tüntette fel. „Bár nem sze­repeltem benne sokat, mégis áradt belőle saját fontosságom­ba vetett hitem.” - írja. A mexi­Mexikó „A múzeum kívülről nem túlságosan impozáns... A bejáratnál tábla hirdeti, hogy az olimpiai küldötteknek ingyenes a belé­pés. Igen ám, de nincs igazolványunk. Szorgosan kutatok tár­cámban, és végül kezembe akad egy megfelelőnek látszó ok­mány. Vizsgálgatják, forgatják, végül udvariasan mindhármun­kat betessékelnek. - Mit mutattál meg? - kérdi Szőnyi. Muta­tom okmányomat, amelyet Budapesten, az Országos Köz­egészségügyi Intézetben kaptam. Szövege: „Ezennel igazo­lom, hogy Vitray Tamás, aki 1933. november 5-én született Budapesten, nem szenved sem trachomában, sem leprában, akut epilepsziában vagy elmebetegségben, sem pedig a kö­zegészséget veszélyeztető bármely más betegségben. Aláírás: dr. Újhelyi főorvos.” Ma már a Tanár úr úgy látja, hogy akkor megírt könyvében, a „Jégországból jelentkezem!”- ben bennfentességét fitogtatta, értesüléseit tette közzé, és egy Ötszemközt - Örkény Istvánnal „VITFIAY: Tehát az író azt tudja, hogy ez a tőle telhető maximum- e? Banális kérdés ugyan, nem telik tőlem jobb, de melyik az a müveid közül, amelyikben úgy érzed, hogy az akkori maximu­mot sikerült teljesíteni? ÖRKÉNY: Hát, amin most dolgozom. Tudod, amit az ember már megírt, az a múlt. Az már nem ő. Művészet az, ami más. Én nem találtam fel például semmi újat, mert nincs is új a művészet­ben. Ha tegyük fel, most Mátyás király ideszólna nekünk, ő nagy barátja volt a művészetnek, hogy kedves Vitray, kedves Ör­kény, mondják már meg, mi újság a művészetben, hát azt kelle­ne mondani, hogy kérem szépen felség, tulajdonképpen semmi különös, voltaképpen csak annyi történt, hogy megszületett egy új művészet, a mozi. És ha Visegrádon játsszák, nézzen meg egy Jancsó-filmet. Ezt lehetne...” kói olimpiáról közölteket pedig a „felnőtt” tévés emlékezésének nevezi Vitray. „Egy boldog em­beré, akire rátalált a hivatása, és aki ott Mexikó­ban is megta­pasztalhatta, mekkora sze­rencséje van.” Mexikóról szóló könyvét az amerikai mo­zaik követte, amelyet Vitray Tamás ma a ta­pasztalások és a ráébredések naplójának ne­vez. „Bizony magam is elké­pedek, ha bele­gondolok, bele­nézek, hogy mindaz az ameri­kai televíziózásban, ami belő­lem néha csodálatot, de főként viszolygást, elképedést, néha erőteljes undort váltott ki, ma SZALAY ZOLTÁN A Hatalom különös értesítője Feri barátom javíthatatlan. Mániája az osztá­lyozás. Nincs olyan ember vagy esemény, jelen­ség, akire és amire - józan megfontolás után - ne mondana vala­milyen érdemjegyet. Értékítélete döbbenetes: legtöbbször pontosan ül. Nem is csoda, hiszen felerészben pedagógus családban nőtt fel, s a vele tíz év alatt történtek révén teljessé tette tapasztalatgyűjte­ményét az életből. Feri barátom igencsak játékos kedvű is. Nem lepődtem hát meg, amikor váratlanul elbődült a maga sztentori hangján: kormányunk a félidejénél tart, illő lenne tehát kiállítani a Hatalom értesítőjét! Hi­ába óvtam, mondván, apró porszemek vagyunk mi ehhez, különben sem hatja meg a kritika az érintetteket, hiszen uralmuk eddigi hó­napjaiban ez a legkevésbé sem volt jellemző rájuk. Ő csak sorolta máris, mit jegyezned Hatalom nevű nebuló speciális tantárgyai mel­letti rubrikákba. Tiszta szívvel és ésszel. Feri barátom ugyanis kíno­san ügyel rá, hogy távol tartsa magát minden politikai mozgalomtól. A gazdaság teljesítménye dicséretes is lehetne - véli -: a Hatalom birtoklói jól elkapták a fonalat, amit elődjük szőtt, nagy áldozatok árán. Külföldi adósságunk szépen apad. Helyrebillenőben az egyen­súly. Jócskán gyarapodnak főleg a Hatabmhoz közeli ipari vállalko­zások. Dagad a kormányhoz lojális polgárság bukszája. Csak az a fránya agrárium ne szakadt volna el ennyire a honi - főleg a vidéki - valóságtól! Ez nagyon lerontja az összképet. A kommunikációban a legleleményesebbek - lelkesedik. Roppant ügyesen forgatják a szavakat, hihetőnek hangzik minden bejelenté­sük. Azok időzítése rendre tökéletes. Ha netán - igen gyakran - cáfol­ják őket, lepereg rólak minden ellenérv, amelyeket úgy fordítanak le, hogy akkor is nekik legyen igazuk, ha esetleg mégse lenne. Vagyis a jegy: kiemelkedően dicséretes! A közbiztonság egyelőre jobb a megfeleltnél - szól az ítélet. Ha a bűntények csökkenő számait nézzük, már-már kiváló. Kérdés per­sze, mennyire kozmetikázottak az adatok. Az biztos, a szervezett bű­nözés elleni harc, a hazai „maffiák” megsemmisítésének ígérete re­ményt keltő. Még úgy is, hogy a csatába menő nem árulja el előre szándékait. De hát eredmény azért van. A baj csak az, más a bűnö­zés minősége, mint amivel szegényes eszközei révén a bűnüldözők igazán felvehetnék a versenyt. S nagyon veszélyes a drog terjedése. A demokrácia - komorul el a barátom - a Halálom értelmezése szerint az ókori görög időket idézi. Ám ő nem osztja ezt. Képtelen fe­ledni például azt a cinikus kijelentést, hogy: „a Parlament ellenzék nélkül is kiválóan működik”. A háromhetenkénti ülésrend szerinte gátolja a teljes körű véleménynyilvánítást, s a törvények többségén érződik is a megfontoltság hiánya, a kapkodás. Az sem éppen de­mokratikus, hogy a közbeväelek elosztása során az a döntő, a beru­házó, az önkormányzat kormánypárti-e vagy sem. Úgyhogy ez idá­ig kész bukás! Még inkább az, ha az érdekegyeztetési rendszer szem- pillantás alatti megsemmisítésére emlékezünk. A kormánystílus sokszor igazodik az iménti képhez. Barátom bicskanyitogatónak nevezi. Fölényesség, flegmaság, olykor arrogan­cia jellemzi. Nem felek meg - közli a barátom, aki szerint nem árta­na, ha az érintettek belegondolnának: a köz akaratából, a köz szol­gálatára szabad(na) csakis összpontosítaniuk! Botrányok túl gyakran adódnak. Szinte minden hétre jut belőlük. Feri barátom már sorolja is: az első APEH-elnök kinevezése az álta­lános tiltakozás ellenére. Vele is összefüggésben több tízmilliós köz- tartozású Fidesz-tagok, -szimpatizánsok érdekekségébe sorolható cé­gek eltüntetése. A nagy blöffnek bizonyuk megfigyelési mizéria. En­nek kapcsán a sajtó megfélemlítése Juszt meghurcolásával. ISM- leendő-, majd kitaníttatott Tamás füüentős hepdáskodása a FIFA ve­zetőivel. Az USA magyar nagykövetét CUnton helyett kinevezni óhaj­tó „szenátoraink” Lockheed-imádata. A közszolgálati médiumok be­kebelezése, amire Nyugat is rosszallóan reagál. A környezetvédelmi tárca elhibázott lépései. Egyszóval, minősíthetetlen! Mindent egybevéve: az érdemjegy kettes kétszer alá - tér vissza ba­rátom az ősrégi osztályzási módszerhez. Nem is rejti véka alá, hogy a négyesnél rosszabb nála két év múlva nem játszik... _____________Hír(telen)kék... A Bumeráng műsorvezetőinek poénkodó bírálata miatt megsértő­dött a MÓL Rt., s mintegy negyvenmilliós hirdetést vont vissza a Slá­ger Rádiótól. Érthető: náluk nem a rádió a sláger, hanem az áremelés... * Az Északi-tengeren a kedvezőtlen időjárás miatt elszabadult helyé­ről, és sodródni kezdett a hullámokon a Bideford Dolphin nevű olaj­fúró torony. Semmi vész: csak olajra lépett... * A Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar a kormányzati ciklus végéig új helyre, a Központi Honvédkórházba költözik. Nagy lehet a baj... * Lenge öltözetű pornósztárokat is bevetnek Eindhovenben a foci EB szponzorai, akik azt remélik, hogy Tona és Kate látványa megfékezi a randalírozó szurkolókat. Bunyó helyett lesre futnak... * A nagyobb üzemanyag-forgalmazó cégek bevonásával benzinár­megfigyelési rendszer létrehozását tervezi a Pénzügyminisztérium. Figyelni könnyű, de tankolni... * Egy prostituálttal folytatott aktus közben érték tetten a budapesti VI-VII. kerületi rendőrkapitányság egyik zászlósát. Kissé mélyre hatolt az alvilágban... síké Sándor (SZILVÁS! K önyvének elősza­vában a Tanár úr - mily sokan is szó­líthatják így azok közül, akiket ő ké­szített fel a szakma művelésére - mérhetetlen sze­rencséjét említi, ami lehetővé tette számára, hogy a több mint négy évtized alatt minden mű­fajt kipróbáljon a televíziózás­ban.- Határozottan kijelenthe­tem, hogy nagyon szerencsés ember voltam - erősíti meg kérdésünkre a nyomtatásban olvasottakat. - Amit ki akartam próbálni, azt kipróbálhattam. A mai nemzedék televíziósai­nak már jóval kevesebb a lehe­tősége, mint ami nekem meg­adatott. Fakad ez abból, hogy ma már jóval nagyobb a ver­seny a fiatal televíziósok kö­zött. Hozzáteszem, nem olyan nagy boszorkányság jól csinál­ni ezt a munkát. Elvben min­den fiatal kollégának, aki oda került, hogy műsort készíthes­sen vagy vezes sen, megvan , képessége hoz zá. Ma már a: eszközök is sok kai nagyobb se gítséget nyújta nak annál, min ahogyan az , „klasszikus korszakba] volt. Valamiko a lexikont me] kellett tanulni ma már ott hely ben leveszik , polcról, vág’ előkeresik a vi lághálóról az adatokat. Az el­mondandó szöveget súgógép­ről olvashatják, és számos más. technikai eszköz segíti a mun­kát. Részemről ez nem minősí-

Next

/
Thumbnails
Contents