Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-20 / 117. szám
2000. Május 20., szombat hírlap MAGAZIN Heves Megyei Hírlap - 7. oldal „Soha nem akartam, hogy kihagyják a sereget... Éva asszony nyolc fiából hat már leszolgálta katonaidejét Úgy három és fél évtizede, amikor Szekeres Éva - vagy ahogy nevelőapja után Tamaörsön jobban ismerik, Guba Éva - felnőtt lánnyá cseperedett, elhatározta, hogy ha egyszer férjhez megy, hét fiút szül majd.- El is riasztottam magamtól néhány jóképű udvarlót, mert ezt halálosan komolyan gondoltam - meséli nagy-nagy derűvel. - Én ugyanis egyedül nevelkedtem, és nagyon hiányzott egy-két testvér. A fővárosban, a Posta Központi Hírlapirodánál dolgozó lány végül a munkahelyén futott össze azzal a fiúval, aki maga is a nagy család híve volt. A találkozásból szerelem, majd házasság lett. S immár harminchárom éve, hogy Szekeres Éva felvette a Hágen Józsefné nevet.- A tervet egy kicsit túlteljesítettük - mutat körbe a gyermekeivel, unokáival teli házban, ahová az apróságok zsivaja hallatszik be az udvarról is. - Végül is nyolc fiunk és hat lányunk született szép sorjában.- Gratulálok! - hajtok fejet a közvetlen, jó humorú asszonynak. - Szép családdal dicsekedhet.- Arról elég gyorsan leszoktam! - emeli fel az ujját, s látva érteden tekintetemet, nyomban meg is indokolja, hogy miért csak akkor említi meg gyermekei számát, ha rákérdeznek. - Azt tapasztaltam, hogy ha elmondom, hogy tizennégy gyermeket szültem, az emberek szinte sajnálkozva néznek rám. Még konkrétabb példa: amikor családommal öt éve visszatelepültem ide, szüleim falujába, számos helybeli kétség- beesett, hogy mennyi pénzbe fogunk mi kerülni az önkormányzatnak. Utánanézhetnek, soha nem szorultunk senkinek a támogatására sem itt, sem pedig előző lakhelyünkön, a Baranya megyei Apátvarasdon. Nálunk mindenki becsületesen tanul, dolgozik...- ...És katonáskodik! - vetem közbe, mert végül is az a hír hozott az otthonába, hogy a napokban mondott neki köszönetét a Magyar Honvédség vezetése, amiért eddig hat egészséges, a haza szolgálatára alkalmas fiút adott a seregnek.- Hát... - húzza el a szót -, a katonáskodásból valóban kijutott. Szerencsére, amikor összeházasodtunk, a férjem már túl volt a katonaidején. Később a gyerekekkel sokat beszélgettek róla, s ha jól emlékszem, rádiós volt Kiskunhalason. Nálunk a karácsony nagyon szent dolog, azt mindenki a saját családjával tölti, így itt anyák napjára jön össze a társaság. Van úgy, hogy harmincán, harmincketten üljük körül az asztalt, s mert a fiúk közül mindig angyalbőrben volt valaki, óhatatlanul szóba került a katonaélet. Ha sorba vesszük a legényeket- szalad az irkalapra készített puskájáért a ház asszonya -, akkor József kezdte a sort 1986-ban. Igaz, ő már a saját családjától, Budapestről vonult be harckocsizónak Bajára. A szülők apátvarasdi házából végül is Csaba röppent ki elsőként, aki 1989 és 1990 között szolgált Nagyatádon.- Na, hát! Az egy jó sztori volt- csóválja a fejét Éva asszony. - Nagy önállóságában a fiam nem engedte, hogy elkísérjük, nem is tudtunk róla semmit, mígnem a pécsváradi postára megérkezett a civil ruhát tartalmazó csomag. Olvasom a feladószelvényt: Nagyatád, Büntetőszázad... Hazafelé a buszon végigsírtam az utat, vajon mit csinálhatott ez a kölyök három nap alatt, hogy máris a futko- són kötött ki. Amikor kibontottuk ugyanis rossz levélíró volt, így általában csak annyit kanyarintott a papírra az anyjának, hogy „elfogyott a pénzem, küldjél!’’ Éva asszony büszke katonafiaira, s a honvédségtől kapott köszönő oklevélre a zsákot, egy levél esett ki belőle, amiben többek között az állt, hogy „...őrkatona vagyok, nem csináltam semmit!” Ezt a történetet máig is emlegeti a család, Csaba ilyenkor megtoldja egy adomával. Azzal dicsekszik ugyanis, hogy ami a megszólítást illeti, „én még elvtársként vonultam be, és úrként szereltem le, közben egy időre még bajtárs is voltam.” Lám, ez már történelem. Másodszülött bátyja nyomdokába Gábor lépett 1990-ben, ő már csak egy évet szolgált a repülősöknél Kaposváron. Neki is megvan a maga katonatörténete, a fiú- Az egyik alkalommal ráförmedtem - említi édesanyja -, hogy egy kicsit nagyobb lélegzetű levelet is írhatna, mire megérkezett a válasz. A borítékban egy jókora lepedő lapult, s rajta nagy ákombákom betűkkel a lényeg: „elfogyott a pénzem...” Most mondja, lehetett rá haragudni...?! Az 1992-93-as időszak különleges volt a család életében, mert akkor két fiú is katonáskodott egyszerre: Zoltán éppen sorállományú szolgálatát töltötte a pécsi laktanyában, amikor váratlanul 21 napra tartalékos behívót kapott Gábor. Mesélik, egészen jól elvoltak ott együtt...- Erre abból is következtettem - jegyzi meg a katonás mama hogy Zoli szinte minden este otthon volt. Mondtam is neki, hogy úgy látom, elku- tyult a sereg, mert olyan nagy- nagy csoportos óvoda lett belőle... Gondolja már el, reggel beadtam, estére hazajött, ráadásul szülői értekezletre kellett járnunk, s ami végképp kiborított, még kispárnát is vihettek be maguknak a hatszemélyes körletbe. Hágen Józsefné azért rökönyödött meg mindezen, mert az ő szemében a honvédség egyenlő volt a megférfiasodás- sal. Ma is vallja, hogy minden fiúra ráférne a szolgálat, mert - s ezt tapasztalatból mondja - katonaviselt gyermekei megerősödtek, önállókká váltak, kialakult bennük a korábban alig-alig tapasztalt felelősségérzet, másabb, komolyabb emberek lettek. Korábban sem volt baj egyikükkel sem, a seregben is megállták a helyüket, egyedül Gábornak volt fenyítése - egy látványos dobbantást produkált -, de mint kiderült, azt is azért, mert nem akarta, hogy előléptessék tisztessé. Rosszabb lett volna a helyzete, magyarázta akkoriban szándékos botlásának az okát. A SZERZŐ FELVÉTELE Nagy volt a lelkesedés Az elfelejtett '45-ös Magyar Honvédség megszervezéséről Dr. Géresi János ma... emrég emlékeztek meg az N 1945-ös Magyar Honvédség megalakulásának 55. évfordulójáról. Egerben, a Heves Megyei Hadkiegészítő Parancsnokságon tartott rendezvényen - még élő, egykori bajtársak részvételével - méltatták a II. világháború utáni szervezőkészséget. Az akkori eseményeknek és a mostani visszapillantásnak is tanúja volt dr. Géresi János. Az egykori zászlós a jelenben a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség megyei vezetőjeként elkötelezett ápolója a múlt értékeinek.- Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 1945. január 20-i fegyverszüneti egyezmény alapján kezdte meg a honvédség újjászervezését. Igaz - teszi hozzá -, már előzőleg is voltak kisebb-nagyobb antifasiszta csoportok, fegyveres alakulatok. Ezek a Szálasi-féle gárdák ellen is felvették a harcot. A történeti hűség kedvéért idéz még a debreceni Nemzetgyűlésben elhangzottakból:- Lelkesítő szavakkal a független Magyarország óhaját fogalmazták meg. Kinyilvánítva, hogy a magyar nép ragadjon fegyvert, lépjen a kurucok és a '48-as honvédek nyomába. Hazánk felszabadításának meggyorsítása érdekében került megszervezésre az új nemzeti haderő, amelyet a magyar függetlenség és az állami szuverenitás egyik legfőbb biztosítékának látták.- A nemes szándék ellenére néhányan mégis úgy vélekednek: „Ti hallgassatok, az oroszok mellett harcoltatok a magyarok ellen is!” Talán ez a fajta megítélés játszott szerepet abban, hogy én most egy elfeledett hadseregre emlékezem. Arra, amely az adott korban a történelmi szükségszerűség kínálta helyzetben cselekedett. A toborzás három útjáról alighanem sokan tudnak. A szovjetek oldalára átállt Vörös János vezér- ezredes felhívására részben a Horthy-rendszer tisztjei jelentkeztek. A szovjet hadifogolytáborok magyar önkéntesei kapcsán Géresi doktor hozzáfűzi:- Az igazsághoz tartozik, hogy a fogságban lévő magasabb rendfokozatú tisztek próbálták lebeszélni a jelentkezőket. Ők ugyanis hazaárulásnak tekintették az átállást. Másrészt az orosz lágerparancsnokok sem igyekeztek propagálni a szabadulásnak ezt a módját, mivel azzal őket érzékeny munkaerő-veszteség érte. Nem kevesen voltak olyanok, akik a plakátokat, röplapokat olvasva jelentkeztek a felállított bevonulási központok parancsnokságain.- Heves megyében 1945. február végén, március elején kezdődött a toborzás. Magam is vittem röplapokat Kömlőre, de minden településre jutott belőle. Az időközben katonai kerületekre osztott országban mi Miskolchoz tartoztunk, ahol Battha ezredes volt a parancsnok. A feladat pedig a 7. honvéd gyaloghadosztály állományának kialakítása volt - halljuk a személyes visszaemlékezést. Dr. Géresi János ugyanis - túl az Erdélyben, a hegyi vadászoknál töltött háborús évek után - a Szálasira való felesküvést megtagadva hazabujdokolt Hevesre.- Jogász végzettségem, a Jászapátiban töltött nyolc gimnáziumi I f ...és egykori katonaként évem, a katonai előmenetelem, a térség földrajzi ismerete és az itteni emberekhez való jó viszonyom miatt néztek ki a szovjetek. Ha nem működöm velük együtt, akkor elvittek volna Szibériába. Igent mondva kerültem a 2. Ukrán Front parancsnoka, Malinovszkíj marsall közelébe, aki köztudottan Hevesen rendezte be főhadiszállását. Én egyfajta összekötőnek számítottam, s részese lehettem a Magyar Honvédség újjáalakításának. A fegyverbe szólítás különben minden 18-42 év közötti férfinak és minden 18-40 év közötti nőnek szólt.- A nőkkel nemcsak ápolóként, telefonkezelőként, kisegítő személyzetként számoltunk, mert akadtak olyanok, akik kifejezetten fegyveres szolgálatot, beosztást kívántak vállalni. Egyébként is óriási volt a lelkesedés, az orvosok által kimustráltak nem egy esetben próbáltak protekciót szerezni az új honvédségbe kerüléshez. A jelentkezők részben gyalog, részben lovas fo- gatokon érkeztek a toborzási iro- I dákhoz. Közben a nemzetiszínű 1 zászlók alatt, nem | egy esetben cigánybanda kísérettel, akkori hor- l thysta katonai da- \ lókat énekeltek. Ez utóbbi a kommunista beállítottságú vezetőknek nem tetszett, s próbálták ellene hangolni a szovjet őrséget. Géresi zászlós azonban közbelépett: i - Az orosz parancsnokságot azzal nyugtattam meg, hogy ez népszokás Magyarországon. Fokozza a lelkesedést, és örülnek, hogy az oroszok mellett a rabló német és Magyar katonák és magyar Testvéreim! A két kisebb fiú, Péter és Roland már „úri katona” volt Kaposváron. Ők rövid ideig szolgáltak, s ha kiléptek a laktanyából, civilben jöttek-mentek. Édesanyjuk azért fájlalta ezt, mert fiai mindmind szép szál legények, 160 és 190 centi közötti magasságúak, akiken jól állt az egyenruha.- El is gyönyörködtem bennük, amikor elmentünk az esküjükre, de már az sincs, megszűnt azzal, hogy valamelyik kiképzőközpontba vonulnak be. S ez a röpke katonasors vár a most 18 éves Márkra, s az egy évvel fiatalabb Rajmundra is. Nem is tudom - sóhajt a mama -, az unokáim lesz- nek-e egyáltalán katonák. Pedig én nem akarom, hogy kihagyják a katonaságot, mint ahogy egyetlen fiamnál sem vetődött fel a gondolat, hogy ne vonuljanak be. Mert utánpótlás lenne a családban, a nagyszülőket kilenc unoka boldogítja. A legfiatalabb a hat hónapos Henrik, András, aki Barbara lányuk harmadik fiúgyermeke. Aztán ott van a legidősebb, a 16 éves Tamás, József családjából.- Éva asszony, ennyi fiú között hogy-hogy nem kapott kedvet az angyalbőrhöz valamelyik lánya is, miután ma már előttük is nyitva állnak a laktanyakapuk1- A lányok kövessék csak az anyjuk példáját - hangzik a határozott válasz. - Azt vallom, hogy ők maradjanak meg anyának, s egy anya ne fogjon fegyvert. Tudom, hogy ma már nők is szolgálnak a hadseregben, de hát embere válogatja. Végtére is a fiam helytállásával a mai napig kötődöm a honvédséghez, de számomra az első mindig is a család volt és marad. SZILVÁS ISTVÁN FOTÓ: PERL MÁRTON A mai, nehéz történelmi időkben szükségét érzem annak, hogy rádión és röpiratban tájékoztassalak Benneteket. Én egész életemet a nemzet jövőjének és fennmaradásának szenteltem. A hazaáruló Szálasi-klikk a német Gestapónak kiszolgáltatott, amely letartóztatott. Minthogy én a Kormányzó nevében cselekszem, elhatároztam, hogy elmenekülök, hogy a harcot a németek és a nemzet árulói ellen felvegyem. Ez idő szerint az oroszok vendégszeretetét élvezem. ... Magyarország kormányzója nevében alábbiakat rendelem: Az összes csapatok teljes fegyverzettel és felszereléssel álljanak át az oroszok oldalára, parlamenterek előzetes kiküldése mellett. Ha ez a németek miatt nem sikerülne, akkor adják meg magukat csoportokban... (Vörös János vezérezredes 1944. november 5-én kelt kiáltványának részlete) Szálasi-féle csapatok ellen harcolhatnak. A toborzás rendkívül eredményesnek bizonyult.- A miskolrí 7. katonai kerületnek 17 ezer katonát kellett kiállítania. Nos, Heves megye ebből 9580 főt adott, az állomány több mint 60 százalékát! Eger például 600, Gyöngyös 436 katonát küldött. A gyöngyösi járás 1446, a pétervásárai 1180, az egri járás 1195 főt. Igaz, mire a behívásoknak eleget kellett tenni, az eufórikus hangulat megváltozott. János bácsi ezt sem tartja véletlennek:- Nem értek égyet azzal a megalapítással, hogy egyes hadköte- esek vonakodtak bevonulni. Jólehet, Battha ezredes is ezt hangoztatta, de ez nem igaz. Sokkal hkább arról volt szó, hogy tákosiék időközben rájöttek arra, hogy ez nem az ő hadseregük, hanem a magyar nemzeté és a magyar eszmeiség támasza. Ezt rezdték el szabotálni már a kézietekben, s a '45-ös honvédség /ezetői közül sokakat később koholt vádak alapján perbe fogtak és kivégeztek. Ezért is felejtő- dött el a második világháború utáni magyar honvédség. mlékidéE zőnk élet- útjának ez a szakasza is hamarosan lezárult. Megsárgult papírt tesz elénk, amelyből kitűnik: „A Hevesi 742. honvéd bevonulási központ parancsnokság hivatalosan igazolja, hogy Géresi János tart. zászlós (született: 1917. anyja neve: Lajer Julianna) hevesi lakos önként jelentkezés alapján 1945. évi március hó 1. napjától 1945. évi április hó 18. napjáig katonai szolgálatot teljesített a fenti parancsnokságon. Nevezett szervező tehetségével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a to- borozás és a katonai alakulatok felállítása legrövidebb idő alatt és a legnagyobb sikerrel megtörtént. Miről ezen bizonyítványt nevezett kérelmére a polgári életben való elhelyezkedéshez kiadatott. Heves, 1945. évi május hó 21.” Pecsét és aláírás hitelesíti a kordokumentumot. BUDAVÁRI SÁNDOR
