Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-17 / 114. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap BŰNÜGYI K A LEIPOSZKÓP 2000. Május 17., szerda Zsaruhalálok Divat ma becsmérelni a zsaru­kat. Régebben is az volt, de nem úgy, mint az elmúlt tíz év­ben. Nem mondom, vannak kö­zöttük, akik rá is szolgálnak. Vagy mert korruptakká váltak, vagy mert agresszivitásuk szük­ségtelen és felháborító, vagy mert hajlamosak elfelejteni, hogy az adónkért cserébe a köz szolgálata a dolguk. Az is igaz, az efféle - alvilági nyelven - zsemyákok nem is érdemesek a vérbeli zsaru elnevezésre. Ezért szomorkodhatunk, ha igazi, ízig-vérig rendőrök kény­telenek időnek előtte felhagyni a bűnözők üldözésével. A közeli hetekben két nagy egyéniség is távozott az élők sorából, akik nem hangzatos bejelentésekkel óvták biztonságunkat, hanem valóságos, gyakran halált meg­vető bátorságot igénylő tettek­kel. Mondhat róluk bárki bármi rosszat, Forgács László és Láposi Lőrinc rendőrségünk tör­ténetében legendás nagyságok. Olyanok, akikre szívesen rábíz­ták életüket, vagyonukat az ál­lampolgárok, mert tudták ró­luk, hogy határozottan és gyor­san cselekednek, amikor arra szükség van, de képesek ember­ségesen bánni még a legádá­zabb elkövetővel is, ha az arra rászolgált. S mindenekfölött sierették, tisztelték és értették is a hivatásukat. Nos, e két kiváló zsaru csu­pán két dologgal nem tudott megbirkózni. A gáncsoskodást, a hazudozást, a törtetést, a szakmai irigykedést előtérbe he­lyezők sajnos nem is kicsiny ha­dával. Nemkülönben pedig a tudást, a szakértelmet semmibe vevő, csakis a saját vagy pártér­deket középpontba helyező poli­tikusi magatartással. Nem csoda végtére is, hogy az egykori tévés személyiség, nagy ügyek megoldója felállítá­sa után - még ha emberi tartá­sából nem is veszített - koráb­ban ért élete végére, mintsem várható lett volna. Az egykori Borsod megyei, majd országos főkapitány pedig nem tudta fel­dolgozni, hogy alkotóereje teljé­ben egyik napról a másikra el­tüntették nagyszájú, pöffeszke- dő, de a hivatáshoz mit sem ér­tő pártkatonák. Ő különösen fiatalon hunyt el. Ennyire gazdagok lennénk jó zsarukban, hogy ezt megenged­hessük magunknak... ?! ______________________________________I3ZALAY) S e kórház, se börtön, se temető Akad olyan narkós, aki a fogait vesztette el, van, aki a barátait, és olyan is volt, aki az életét A legmegdöbbentőbb az volt, hogy amikor a fiatalok - két fiú és egy lány - megjelentek, hogy beszámoljanak saját kálváriájukról, az addig vidáman táncoló tömeg pillanatok alatt szétszéledt. Mintha hallani sem akartak volna arról, mivel járhat a drogfogyasztás... Pedig ha odafigyelnek, talán egy életre elmegy a kedvük a narkotikumoktól. Alfonz: - Anyám beleőrült, amikor megtudta... Ez volt - vagy talán lett volna - a szervezők szándéka is.- Nagy gondot fordítunk a bűn­megelőzésre, remélem, ered­ménnyel- jelenti ki PatkónéRőczey Krisztina r. őrnagy, a Hatvani Rend­őrkapitányság helyettes vezetője. A rendezvény kezdetére várva még mindenki derűlátó. A környéken egyenruhás és civilbe öltözött zsa­ruk tüsténkednek. Itt vannak a höl­gyek a védőnői és a szociális szolgá­lattól is. Utóbbiak minden belépő kabátjára fehér szalagot tűztek: Együtt egymásért, a drog ellen.- Évek óta szervezzük a prog­ramokat a kábítószerek, a do­hányzás, az alkohol és a szexuális úton terjedő betegségek ellen - mondja Patkóné. - Járjuk az okta­tási intézményeket, rajzpályáza­tokkal, különféle vetélkedőkkel próbáljuk meg felhívni a fiatalok figyelmét a negatív jelenségekre. Az önkormányzat támogatása és a mi lelkesedésünk együttesen ta­lán elég lesz ahhoz, hogy az érin­tett korosztály nyitottá váljék ar­ra, ami az érdekükben történik. Este 9 óra tájban végre befut a várt személygépkocsi, egyenesen Buda­pestről A szakemberekkel együtt há­rom húsz év körüli fiatal is kiszáll: korábban hosszú évekig a szerek rabjai voltak, ám sikerült leszokniuk, s most az országot járva igyekeznek jobb belátásra bírni a hasonló szen­vedélybetegséggel küzdőket. Cigi, Alfonz és Gabi külsőre olyan, mint a többi tizen- és hu­szonéves: divatos haj, modern szerkó, csupa életerő és vidámság. * Gabi vállalja, hogy kiáll a kö­zönség elé.- Szevasztok! Azért jöttem, hogy a drogokról beszéljek nektek! Hogy első kézből tudjátok meg, mivel jár, ha a rabjaivá váltok... A zsivaj egy pillanatra megszűnik, a fiatalok köibeállják a diszkóspultot. Aztán hátulról valaki bekiabál:- Oszt füvet hoztál testvér? Nagy vihogás mindenhonnan, jópofának hitt beköpések. A soka­ság szinte parancsszóra kezd oszolni, csak mintegy két tucatnyi­an maradnak elöl. Gabi türelmes.- Korábban én is narkós voltam, de sikerült leszoknom. Higgyétek el, nem éri meg kipróbálni...- Mit próbáhál? - humorizál va­laki. -Marihónalját?- Sajnos, a heroinig jutottam...- Nem hiszem! Mutasd a karod! Gabi kinyújtja mindkét kezét.- Miért mondanám? - fedi fel véná­it. - De már egy éve „tiszta” vagyok Még jó ideig birkózik a mara­dék pár emberrel. Megpróbál őszintének tűnő válaszokat adni a szórványosan érkező kérdésekre, köztük a legmeredekebbekre is. * Gabi előadásának második felét Gigivel egy csendes sarokba hú­zódva hallgatjuk. A rövid, fekete hajú, formás alakú lány kissé fe­szült. Nem titkolja, ritkán találko­zik ennyire cinikus - ő máskép­pen fejezi ki magát - közönséggel, mint amilyen itt összejött. Valószí­nű, hogy nem is adja ki magát tel­jesen, ha arra kerül a sor - mond­ja. Előttem azonban megnyílik.- Tizennégy évesen heroinnal kezdtem. Minden bevezetés nélkül, bele a közepébe. Nálam azonban ez nem jött be, én pörögni „szeret1 tem”, nem letargiázni. Áttértem a party-drogokra, az amfetaminra és a kokainra. És hazudnék, ha azt állíta­nám, hogy nem volt jó. Isteni volt. Gigi akkor még úgy vélekedett, semmi nem pótolhatja a szerek által kiváltott hatást. Nem számí­tott, hogy párkapcsolata egy hó­nap alatt tönkrement, s hogy az összes barátja otthagyta.- Úgyis csak addig volt szüksé­gem rájuk, amíg pénzt adtak. Igen, pénzt. Ahogy a világon min­denütt, a hazai narkósoknak is a leg­nagyobb gondjuk, miként juthatná­nak hozzá a mindennapi „betevő­höz”. Nem akármekkora összegről van szó, ezt Gigi is tanúsíthatja. A kezdők porciója napi háromezer fo­rint, s az adag 3 ezrenként emelke­dik. Nem ritka, hogy valaki 20,30 sőt 50 ezret is kiad a drogokra - naponta.- Összeszámoltad már, mennyit költhettél „szerre”?- Nagyjából hétmillió forintot.- Úristen, honnan teremtettél elő ennyi pénzt? kíséri. Néhányan - kihasználva a félhomályt - távoznak. A vendégek középre ülnek, vár­ják a kérdéseket, de senki nem szól egy szót sem. Misi, az egyik bűnmegelőzési szakember már máshol is tapasztalhatta ezt, hi­szen rutinosan azonnal átveszi a riporter szerepét. Gabi már tizenéves korában tu­ti fővárosi egzisztenciával - orvos szülők, saját lakás, meg ami ezek­ben a körökben általános - rendel­Akiket érdekelt a téma, figyelmesen végighallgatták a nem mindennapi beszámolókat FOTÓ: T. O.- Bűncselekményekből - vágja rá azonnal, majd némi habozás után hozzáteszi: - Meg a testemmel. Tu­dod, a férfiak nagyon kihasználják a drogos lányokat. Gigi emellett a munkáját is elvé­gezte, pultos volt egy fővárosi ivó­ban. Minden szabadideje azzal telt, hogy felkutassa a legközelebbi adag­ját. Ha nem jutott hozzá, iszonyúan szenvedett. Egy évvel ezelőtt határozta el, hogy abbahagyja. Addigra húszán haltak meg a környezetében vala­milyen narkotikumtól. Mind fiatalok voltak, a legidősebb is éppen csak betöltötte a negyvenet. * Gabi befejezte az előadást. A budapesti drogmegelőző szakem­berek az osztályterembe invitálják az érdeklődőket, de maroknyian ha bejönnek. A videón bemutatott nevelő célzatú rajzfümet közöny kezett. Mígnem egyszer valaki megkínálta...- Az első alkalommal baromira rosszul voltam a herointól. De hozzányúltam újra meg újra, nya­logattam, szopogattam, szúrtam, ami éppen jött. Aztán a rabjává váltam, míg nem találkoztam az­zal az orvossal, aki segített abba­hagyni. Más mondhatott bármit, nem érdekelt, ő viszont elég időt adott arra, hogy tudatosuljon ben­nem: magamon csak a saját akara­tom erejével segíthetek. Addig azonban hét évnek kel­lett eltelnie. Eleinte otthonról sor­ra tűntek el a dolgok: a tévé, a vi­deó, a hifi-torony... Majd a lakás is gazdát cserélt.- Az emberi kapcsolataim fel­számolódtak. A szerelem véget ért, a szexuális élet megszűnt. Ha időnként felcsíptem egy csajt, az csak a látszat kedvéért történt, hi­szen abszolút nem érdekeltek ezek a dolgok. A fiatalember 11 kilót leadott, s ismerőseinek nem győzött magya­rázkodni. A drogosok kifogyhatat­lanok a különféle hazugságokból- meséli. - Ha egy tűvel rajtakap­ják a vécében, legalább ötféle vál­tozat jut az eszükbe szenvedélyük palástolására. És az adott pillanat­ban maguk is elhiszik, amit ha­zudnak.- Tudod, milyen jó érzés, hogy sikerült leszoknom? - kérdi a srác.- Mégpedig úgy, hogy nem kerül­tem se kórházba, se börtönben, se temetőbe. * Hármuk közül Alfonz a legidő­sebb, talán huszonöt éves. Ő a „hi­vatalos” nyilatkozó, aki vállalja az arcát is. így aztán őt filmezik a té­vések, őt fotózzák a riporterek.- Ártalmatlan barna löttynek nézett ki a házibuliban elém tett gusztustalan folyadék - eleveníti fel „bűnbeesése” mozzanatait. - Mivel kellemes hatást váltott ki bennem, legközelebb is megpró­báltam. Az első időben fel sem tűnt, hogy már naponta benyo­mom magamnak, ezért azt sem tudtam, mi az az elvonási tünet. Fél év elteltével egyszer nem jutot­tam hozzá. Kivert a víz, hánytam, szenvedtem. Alfonz az általános iskolában eminens tanulónak számított. Fel­vették a gimnáziumba, ahol szen­vedélybetegsége miatt már az órá­kon is elaludt. Valamilyen csoda folytán azonban az egyetemre is bejutott, s két évig bírta. Felesége és időközben született kislánya el­hagyta, s csak a drogos haverok tartottak ki mellette. Utóbbiak is csak akkor, ha be voltak lőve.- Anyám belerokkant, élete vé­géig ideggyógyászhoz jár - réved el a fiatalember. - Lefogytam 46 kilóra, a fogaim fele kihullott. Egy­szer májfertőzést is kaptam, mert közös tűvel szúrtam magam.-... Arról nem beszélve, hogy le­hetne házad, autód is...- Méghozzá sofőrrel. De még­sem ez a legpocsékabb.-Hanem...?- Az, hogy mint egykori szen­vedélybeteg, kéthetente mindösz- sze két órát találkozhatok a kislá­nyommal. Akkor is felügyelet mel­lett. ___________________________________ILOO Em lékezetes: február 25-i Bűnügyi Kalei­doszkóp című oldalunkon hirdettük meg a vasárnapi kiadásunkkal közös krimi­játékunkat. Az alábbiakban megtalálható a Vakvágányon című sztori helyes megfejtése, a nyertesek neve és nyereménye. Egyúttal a második fordulóra is sor kerül. Ezúttal Gu­lyás József A kuruzsló hagyatéka című kis­regényének összefoglalóját olvashatják oly módon, hogy a történet első részét most, a másodikat pedig a május 21 -i Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel elnevezésű kiadvá­nyunkban. A krimi megfejtését 2000. június 20-ig küldjék be címünkre: 3300 Eger, Barkóczy út 7. A kuruzsló hagyatéka A Hírlap és a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel közös krimijátéka Újabb megfejtendő krimink: A kuruzsló hagyatéka Vastag László magánnyomozó sok elvesztett kártyaparti után morcosán sétál abádszalóki laká­sa irányába a csöndes, fülledt nyári estén. Hazaérve tapasztalja, hogy egy alak bujkál a ház előtti fa mögött. Rövid szóváltást köve­tően a férfi közli a magánnyomo­zóval, hogy megbízást szeretne neki adni, mivel attól fél, hogy meg akarják ölni. A férfi előadja, hogy ő Vágvölgyi Vilmos karcagi lakos. Nemrég álmában megjelent egy ^zellem, aki azt súgta neki, hogy meg fogják ölni. Vastag idegessé­ge nőttön nő, mivel halottlátókkal és válóperekkel elvből nem foglal­kozik. Mikor kiderül, hogy a fia­talember természetgyógyász, a magánnyomozó egyszerűen ki­Hajdú Iván vállalkozót barátja, Kelemen István ölte meg a vagyonáért. A történet legelején, amikor egymásnak „maradandó” emléket adnak búcsúzóul, Hajdú tréfából végrendeletet írt, melyben mindenét Kelemenre hagyja. Amikor tíz év múlva az életből teljesen kiábrándult Kelemen felkeresi barátját, megbabonázza an­nak vagyona, és eszébe jut a birtokában lévő végrendelet. Kapóra jön neki, hogy Hajdú odaajándékozza az Opelt, amelyet meghatalmazás alapján Kelemen bárhol értékesíthet. A meghatalmazás annyira általános szövegezésű, hogy Kelemen hoz­zácsatolja a végrendelethez, s mivel barátjától tudja, hogy ki az ügyvédje, így eljut­tatja hozzá mindkettőt. Gratulálunk a helyes megfejtőnek, aki a sorsolás után: Bedécsné Galvács Ella, Átány, Rákóczi út 116/B szám alatti kedves olvasónk. Az ö nyereménye: kétszemé­lyes félpanziós hétvége május 19-21. között Mátraszentistvánban, a Jäger Hotel­ben, a Zsarusztorik című könyvet megjelentető EN and KO Média Bt. jóvoltából. (A hotelben pénteken 11 és 12 óra között kell jelentkezniük.) dobja a lakás­ból. Miután a férfi távozott, Vastag egy levélre lesz figyelmes, amit Vágvölgyi ha­gyott nála. Abban az áll, hogy a férfinek tudomására jutott egy pár évvel ezelőtti ékszerüzlet kirablá­sa, az ékszerek jelenlegi rejtekhe­lye, és részletesen leírta, hogy ed­dig háromszor akarták megölni. Vastag elolvasás után az asztalra dobja a levelet és elalszik. Kövér Jenő a Dunántúl egyik kapitányságán dolgozik nyomo­zóként, de jelenleg családostul az abádszalóki kemping vendége, ahol a szabadságát tölti. Nyáron már hajnalban felébred, s mivel a kemping gondnoka előző nap mesélte neki, milyen gyönyörű a Tisza-tó napfelkeltekor, elhatá­rozta, hogy sétál egyet. Eközben észreveszi, hogy a szemközti kis sziget felől a part felé úszik valaki. Behúzódik a nádasba, s látja, egy meztelen nő ér partot, kezében egy nejlontáskával, amiből ruha­neműket kapkod magára és gyor­san elsiet. Pár száz méterrel odébb Kövér a nádasban felfigyel egy félig elsüllyedt személygépko­csira. Mikor közelebb megy hoz­zá, észleli, hogy egy átvágott torkú fiatal férfi ül benne, aki már ha­lott. Értesíti a helyi rendőrséget. Mányai lózsef őrnagy, a helyi kapitányság nyomozója ezen a reggelen mindent elkövet, hogy régi jó barátját, Vastag Lászlót fel­ébressze. Mikor sikerül, bemutat­ja a magánnyomozónak az elhalt férfi fotóját. Kiderül, hogy a halott Vágvölgyi Vilmos. Vastag elmesé­li az őrnagynak az előző esti talál­kozásukat, majd odaadja a leve­let. Időközben Mányai telefonon értesítést kap, hogy sem Vágvölgyi Vilmos, sem az általa vezetett sze­mélygépkocsi nem szerepel egyet­len magyar nyilvántartásban sem. Vastagot egyre jobban kezdi érdekelni az ügy, s úgy dönt, segít barátjának a nyomozásban. Kövér Jenő egyre dühösebb, hiszen nyaralni jött, s most jelen­tést kell írnia a megtalált halottról. Marosi István, a kemping gond­noka - akiről kiderül, valaha zsa­ru volt - fel­ajánlja neki, hogy ad géppa­pírt meg írógé­pet, írja meg ott a jelentését. Az egyik helyi kör­zeti megbízott vállalja, hogy beviszi a kapi­tányságra a je­lentést. Utána Marosi elviszi az írógépet, és hogy felvidítsa kicsit a Kövér csa­ládot, hoz nekik egy üveg Egri Bi­kavért. A reggelijét fogyasztó csa­lád felbontja a bort, majd Kövémé el is fogyaszt belőle néhány kor­tyot. Pár pillanat múlva az asz- szony holtan rogy össze. A Vágvölgyi utáni kutakodás felkelti a Nemzetbiztonsági Hiva­tal egyik vezető beosztású tisztjé­nek figyelmét. Felveszi a kapcso­latot a helyi rendőrség bűnügyi vezetőjével, Balogh alezredessel. Tudomására hozza, hogy Vágvölgyi speciális kiképzésben részesült hírszerző tiszt volt, aki igen kényes ügyön dolgozott ha­lála előtt. Természetgyógyászként élt, s valójában értett is hozzá. Megígéri, hogy igyekszik segítsé­get nyújtani a gyilkosság felderíté­séhez, illetve kér államtitok alóli részleges felmentést, s amint le­het, az információkat a rendőr­ségnek át fogja adni. Vastagnak komoly lelkiisme- ret-furdalása van, amiért kidobta a fiatalembert. Amikor Balogh al­ezredestől megtudja, hogy Vágvölgyi valójában ki volt, még jobban elkeseredik, hiszen Vastag korábban - aktív zsaruként - ma­ga is e területen dolgozott. Egyre csak az jár a fejében, hogy valójá­ban miért pont őt kereste meg a férfi, és mit akarhatott tőle. Ba­logh alezredes nyomatékkai kéri a magánnyomozót, hogy ne avat­kozzon az ügybe, azonban Vastag elhatározza, hogy utánajár a do­lognak. (Folytatása a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel című la­punk e hét végi, május 21-i szá­mában)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents