Heves Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-13 / 111. szám
HI 2000. Május 13., szombat hírlap Heves Megyei Hírlap - 7. oldal MAG A Z I N Az irgalom, vagy az igazságosság Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus, könyvtár-igazgató Fausztina nővér szentté avatásáról Az Isteni Irgalmasság üzenete olyan ajándék korunk egyházának az elhatalmasodni látszó ' bűnnel szemben, amelynek evangalizációs jelentősége páratlan. Az Isten irgalma, irgalmassága rendre előfordul a Szentírásban, a liturgiában, az imádságokban, de annak mélységes gazdagságát a Fausztina nővér által közvetített üzenet segíti széles körben teljesebben megérteni. Teológusok véleménye szerint az egyház legjelentősebb misztikusai közé sorolható a szerzetesnő, akit 1993-ban boldoggá, 2000. április 30-án pedig szentté avatott II. János Pál pápa. Helena Kowalska 1905-ben született a lengyelországi Glogowiec faluban, tízgyermekes vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként. Mélyen vallásos lelkűket, az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte gyermekkorától kezdve. A hivatás hangja már hétéves korában megszólalt lelkében, de szülei nem akarták, hogy kolostorba lépjen. Csak 1925-ben jött el ennek az ideje, akkor lépte át Varsóban az Irgalmasság Anyjáról elnevezett Kongregáció küszöbét. A rendben a Faustyna Maria nővér nevet kapta, a rend több házában is dolgozott, legtöbbet Krakkóban. Egész életében törekedett az Istennel való mind bensőségesebb egyesülésre, igyekezett áldozatosan együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében. Fausztina nővér felajánlotta életét a bűnösökért, emiatt különböző szenvedések érték. Fizikailag kimerültén, de lelkileg teljesen éretten 1938-ban, alig harminchárom évesen halt meg - szólnak összefoglalóan az életéről írt sorok. A háború rövid időre látszólag feledtette a krakkói zárda misztikusát. Lengyelország sorsának alakulása azonban a II. világháború idején ráébresztette a rendtársak figyelmét Fausztina nővér jövendöléseire. A kolostor lakói felismerték, hogy sorra megvalósulnak hazájukban azok az események, amelyekről misztikus testvérük beszélt nekik. Faustyna Kowalska halála előtt négy évvel kapott parancsot napló vezetésére, élményeinek leírására, mely valójában lelki önéletrajz, isteni üzenet. Fausztina Isten legfőbb tulajdonságainak az irgalmasságot tartja, az irgalmasságot pedig a szeretet virágának. Jézus szándéka vigasztaló, a világ teljes megújulását akarja elérni.- Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani. A büntetést csak akkor alkalmazom, ha ők maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm. Egy utolsó esélyt adok az emberiségnek -és ez az irgalmamhoz való menekülés. Isten senkitől nem tagadja meg irgalmát. Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében. Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Mielőtt eljövök, mint igazságos bíró, előbb szélesre tárom irgalmam kapuját - olvasható egyebek között isteni üzenetként a Naplóban. Húsvét második vasárnapja ettől kezdve az egész egyházban az Isteni Irgalmasság vasárnapja nevet viseli! II. János Pál pápa az előbbi szavakkal hirdette ki az Isteni Irgalmasság ünnepét 2000. április 30-án, húsvét második vasárnapján a Szent Péter téren, amikor szentté avatta Boldog Faustyna Kowalska nővért, az Isteni Irgalmasság üzenetének közvetítőjét, amit hatalmas tapssal köszöntött a mintegy kétszázezres tömeg. Az esemény televíziós összeköttetésben volt Krakkóval, ahol háromszázezerre becsülték a hívők seregét. A római ünnepségen részt vett dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus, az Egri Kisboldogasszony Egyház- község plébánosa, a Főegyházmegyei Könyvtár igazgatója is. Hogy milyen minőségben, arról így beszélt:- Kispap koromtól rendszeresen foglalkozom a magán-kinyilatkoztatásokkal, ezzel összefüggésben számos kiadványom, önálló kötetem jelent meg. Trojan Márta és Koncz Éva segítségével 1997-ben kezdtük fordítani magyarra a Naplót, amit üdvözlőleg fogadott a Szentatya is. A magyar volt a 12. nyelv, amelyre lefordították az írást, azóta újabb nyelveken jelent már meg. A Napló megjelentetése során kapcsolatba kerültem Fausztina rendjével is, Varsóból kaptuk a felhatalmazást, hogy magyar nyelvterületen mi forgalmazzuk az egy házilag jóváhagyott fordítást és minden más irodalmat. A mi példányainkból kapott II. János Pál pápa. A Napló kivonatát már korábban megismertem, sőt a boldoggá avatás anyagának kiadatását is ránk bízták, amelyen szerepel a krakkói érsek, a varsói rend, valamint az Egri Főegyházmegye engedélye. A szentté avatáson való részvételt Szenes József paptestvéremmel és Begyik Tibor barátommal korábban elhatároztuk, ám én váratlanul külön meghívást is kaptam Macharsky bíborostól. Ez azt jelentette, hogy háromszáz pappal együtt közvetlen részese voltam a szertartásnak, azt követően pedig találkozhattam a pápával is, kaptam tőle ajándékba egy rózsafüzért. Ez az egész ünnepség nagy élmény volt számomra, fogalmat tudok most már alkotni, hogy milyen gazdag lelkiekben egy ilyen esemény.- Miként kommentálható az Isteni Irgalmasság üzenete? A most szentté avatott Fausztina nővér 1930-ben készült fényképe- Kulcskérdés, hogy elhatalmasodott a bűn, az emberek értékrendje megváltozott, tömegesen elfordult az Istentől. Ez magát az embert teszi tönkre. Az Isten nem akarja a tömegek elkárhozását, ezért gyakorol irgalmasságot. Az üzenet az utolsó esély, irgalmasságot viszont az nyerhet, aki maga is irgalmas. Istenhit kell. Aki nem akar átmenni az irgalmasság kapuján, annak az igazság kapuján kell átmennie, de az nem válik javára. Ami az új ünnepet jelenti, remélhetőleg nem csak egy vasárnap átkeresztelése lesz. Az Isteni Irgalmasság vasárnapjának tartalmi része a lelkipásztorokon és a híveken múlik. FESZTBAUM BÉLA Magyar vadász afrikai néger csókja Kudu, impala, orix, zebra, pávián és varacskos disznó került puskavégre Afrikai trófeák a falon fotó, t. z. m. Nehéz lenne megmondani, hogy Kecskés Lászlót borászként vagy vadászként ismerik jobban. Arra is nehezen vállalkozna, hogy megmondja: szívéhez melyik áll közelebb. Annyi biztos, hogy mindkettőt a legmagasabb fokon igyekszik művelni. Azt mondja, a langyos megoldásoknak sohasem volt híve, az ilyesmit sohasem szerette. Híres, díjnyertes borait hűvös pincéje rejti, vadásztrófeáit gyöngyöspatai háza nappalijában lehet megcsodálni. Szó szerint megcsodálni, mert magyar vadász számára egzotikumnak számító trófeákat látni ott a falon: kudut, impalát, orixot, varacskos disznót, páviánt és zebrát. Mindezt Afrikában lőtte Kecskés László. Merthogy oda is elvitte a vadászszenvedély. Sofőrként kezdte A már nyugdíjas, hetvenes évei elején járó, de roppant fiatalos mozgású gazda évtizedekig a termelőszövetkezet gépkocsivezetője volt. Hét elnököt szolgált ki, eközben gyakran vadászni is elvitték. Fegyvert ugyan nem kapott - mert hát akkortájt a vadásztársaságba más szempontok alapján vették fel az embereket -, de hajtőként részt vett a vadászatokon, és az esti vacsorák elkészítésénél is gyakran segédkezett. Később, 1978-ban végre beléphetett a vadásztársaságba, s így nemcsak szemlélője lett a mások vadűzésé- nek. A rendszerváltást követően néhány társával vadásztársaságot alapított. A huszonnégy tag közül csak hatan gyöngyöspataiak, a többiek a közeli Gyöngyösről, vagy távolabbi városokból jönnek vadászni. Többen járnak a Dunántúlról is, mert azt mondják, hogy a mátraaljai táj olyan körítés a vadászathoz, amit máshol nem talál meg az ember a hazában. A társaság vadászterületén vaddisznók, szarvasok, muflonok, őzek és fácánok élnek, és né- hányuk minden évben kilövésre kerül. De a rájuk cserkészük arra mindig vigyáznak, hogy elegendő vad maradjon a területen. A pótlás biztosítására 42 hektáros fácánneveidét létesítettek, ahová németek és osztrákok is előszeretettel jönnek vadászni. Van miből, mivel évente tízezer fácánt is tenyésztenek. Avatni kell" A vadászathoz tartozik az új kolléga felavatása is. Ám téved, aki azt hiszi, hogy mindezt egyetlen ceremóniával megúszhatja a társaságba lépő. Minden újabb elejtett vadfajtánál dukál az avatás. A vadász ráfekszik az elejtett vadra, a többiek pedig megpaskolják. Ki lá- gyabban, ki emberesebben. Ez utóbbit igencsak megjegyzi a felavatott, legközelebb neki is lehet törleszteni. És bizony megtörténik, hogy sajgó hátsó fertállyal áll talpra a szertartás végén a felavatott. Kecskés Lászlót már minden idehaza lőhető vadra felavatták. Csak szalonkára nem. Vigyáz is rá, hogy erre ne kerülhessen sor. Azt mondja, túl van már ő az avatási koron, deres fejjel nem lesz ő már ilyen szertartás alanya. Persze a kollégák időnként igyekeznek csapdába csalni. Nemrég többször is hívták, hogy menjen már szalonkára. Arról egy kukkot sem szóltak, hogy tudják: a vadásztársaság elnökét szalonkalövés után avatni lehet. Laci bácsi sem szólt, sejti, hogy ők tudják. Csak annyit mondott, hogy most nem megy. A jó vadász eszén nem lehet csak úgy túljárni. Mert akivel az ilyesmi megesik, az nem is jó vadász. Hiszen a vad elejtéséhez nemcsak fegyver kell és jó szem, hanem ész is, mert a vad sem buta. Igyekszik túljárni a vadász eszén. Ezért is érdekes a vadászat. A sebzett kan Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a vadász csak szépen felsétál a lesre, aztán onnan kényelmesen pufogtatja a vadakat. Az igazi vadász nem rest nekivágni hegy- nek-völgynek, mert ez adja meg a varázsát az egésznek. Be kell cserkészni, meg kell közelítem a vadat, esélyt adva az állatnak a menekülésre. Akkor izgalmas a küzdelem, ha mindkét félnek lehetőségei vannak. Persze, a vadász mindig erősebb, miután nála a puska, a vad viszont jobban ismeri a terepet, s ezt ki is használhatja. És a lövés után sincs még minden eldöntve. Kecskés Lászlónak egyik legizgalmasabb esete az volt, amikor egy sebzett vadkan ellene fordult.- Fújtatva tört rám a jókora állat, már csak egyetlen töltényem volt - meséli. - Sehol egy fa, amelyikre felmászhattam volna. Csak cserjék voltak körülöttem, így aztán menekülésre vettem a dolgot. Amikor már túl közel ért, ráfordultam és lőttem. Nyomban elterült. Később kiderült, hogy huszonegy centis agyara volt, azzal alaposan felhasogathatott volna. A vadász legszebb hazai trófeája a szobában, a televízió fölött függ a falon. Egy dámszarvas agancsa. 1988. január 12-én, hajnali 6 óra 5 perckor lőtte. Térden csúszva, néhány helyen kúszva közelítette meg a csordát. Harminchét szarvas állt ott. A legszebbet választotta ki, s végül sikerült is kilőnie. Afrikai kalandok Magyar vadász ritkán jut el Afrikába. Persze, különböző vadászkalandokat olvasgat, de arra aligha mer gondolni, hogy egyszer közelebbről is láthat zebrákat, oroszlánokat és páviánokat. Kecskés László sem gondolta, hogy a gyöngyöspatai vadászmezőkről eljut a fekete kontinensre. Aztán jött Deák János gyöngyösi vadásztársa, s addig duruzsolt a fülébe, míg rászánta magát. A felesége is elengedte - mert hát a végső szót úgyis az asszonyok mondják ki -, így aztán nekivághattak az egzotikus útnak.- Csodálatos volt - meséli Laci bácsi. - Ott azt is megéltem, hogy külön fegyverhordozók vitték a puskáinkat. Mint a filmekben. Megmondták, hogy mit szabad lőnünk, de abból sem mindegyik állatot, csak amelyikre a kísérő rábólintott, A legtöbbet a zebracső- dörért szenvedtem. A nagy melegben másfél napig kergettük őket, mire sikerült kilőni egyet. Laci bácsi lőtt még kudut (a szarva 128 centiméter hosszú), impalát és egy ugyancsak tekintélyes, több mint egyméteres, tűhegyes szarvval megáldott orixot is. A pávián elejtése is csak a legügyesebbnek sikerült a csoportból. A varacskos disznót pedig az utolsó fél órában lőtte.- Már azt hittem, hogy disznó nélkül kell hazatérnem, amikor váratlanul feltűntek a vízparton. Jóformán célozni sem volt időm. A kísérőre pillantottam, aki intett, hogy lőhetek. Sikerült egyből leterítenem. A disznós kaland ezzel még nem ért véget. Laci bácsit a kísérők otthagyták a lelőtt disznóval. Ráült az állatra, úgy várakozott, mikor három hiéna tört elő a bozótból. Olyanok, mint a farkasok. A vérszagra jöttek. Laci bácsi elkiáltotta magát, mire a hiénák megtorpantak, de aztán továbbra is vicsorítva közelítettek. Laci bácsi hátrált, aztán sikerült felmenekülnie a közeli vadászlesre. Előzőleg megmondták, hogy hiénát nem szabad lőni, de Laci bácsi azt mondja: végveszély esetén nem tétovázott volna meghúzni a ravaszt. Mesés világ Afrika különleges, mesés világ a vadász számára. Az a világ számos egzotikumot rejt, sajátos állatokkal és különleges emberekkel. A kísérőknek olyan jó a szaglásuk és a szemük, hogy a legapróbb nyomok után is követni tudják az állatokat. Laci bácsit külön is megszerették. Főként azután, hogy az egyik vad elejtése után örömében arcon csókolta a mellette álló afrikait. Az alig tudott megszólalni a meglepetéstől, mert őt fehér ember még sohasem csókolta meg. Az elejtett vadak trófeáit külön csomagban küldték a vadászok után Magyarországra. Mezőtúron készítették ki a bőröket, a fejeket. A preparálás után kerülhettek a gyöngyöspatai családi ház nappalijába, hogy Afrikára és a vadászkalandokra emlékeztessék a betérőket. TOMPA Z. MIHÁLY
