Heves Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-08 / 83. szám
■ ■■ 2000. Április 8., SZOMBAT Heves Megyei Hírlap - 7. oldal HÍRLAP MAGAZIN Reményt éltethet a borút - Tárogatós világtalálkozóra készülnek Kecskés László: száz forint alatt nem lehe Főesperességi székhelyként a megye egyik legfontosabb települése volt, ám a Mátraaljának ezen a részén már korábban is éltek magyarok, hiszen a honfoglalás után Pata vezér kő alapú palánkvárat építtetett a falu fölötti Vár-hegyen. Gyöngyöspata ma már leginkább népszokásairól, műemlékeiről és borairól híres. A plébániatemplomban található Jessze-oltár Európában egyedülálló', és a pincék is jó hírnév; nek örvendő borokat rejtenek. Igaz, a borosgazdák most igencsak bosz- szúsak, mert úgy vélik, hogy az augusztusban bevezetésre kerülő bortörvény igazságtalanul sújtja őket. Ezért néhányan már most fogadkoz- nak, hogy ősztől csak a család számára készítenek bort, maximum ezer litert. Ennek a mennyiségnek az előállításához még nem szükséges adóraktári engedély. A kétezer-nyolcszáz lakosú településen szinte minden család foglalkozik szőlővel, ám a nagyobb meny- nyiségben bort előállítók száma alig haladja meg az ötvenet: És a jelek jó bort előállítani szerint a bortermelők ősztől még kevesebben lesznek. Kecskés László a település egyik legtekintélyesebb borosgazdája. Évente mintegy kétszáz hektó bort termel. Pincéje patikatisztaságú. A falon a különböző borversenyeken szerzett oklevelek tanúsítják, hogy a gazda nem akármilyen nedűt készít a szőlő levéből. Polcokon nemespenésszel borított palackokat is látni. A legrégibb harmincéves. A pince mikroklímája olyan, mint a tokaj- hegyaljai, ezért is jók a gyöngyöspatai borok. A gazdának eddig nem voltak értékesítési gondjai, borát állandó vevőkör vitte. Most mégis azt mondja, hogy ősztől már csak annyi bort készít, amennyi a csáádnak kell. Nyugdíjasként nem vállája az új bortörvény átá megkövetelt adminisztrációs munkát. Ráadásul a szőlőművelés, a borelőállítás költségei is állandóan növekednek, s ezt a szőlő és a bor ára nem követi. Ma már száz forint alatt aligha lehet jó bort előállítani - jegyzi meg a gazda, aki szerint a FOTÓ: T. Z. M piacot a borhamisítók teszik tönkre. Úgy véli, még mindig vannak, akik nagy tételben hamisítanak, hiszen nemrég azért visszakozott egyik régi felvásárlója, mert valaki 72 forintért kínált neki nagy mennyiségben bort. Ennyiért ma Magyarországon nem lehet minőségi bort előállítani - mondja a termelő. Kecskés Lászlónak két felnőtt fia van, de egyikőjük sem foglalkozik szőlővel és borrá, ami sok munkát követel és kevés nyereséggel kecsegtet. Ráadásá nem ritka manapság a ráfizetéses esztendő sem. így aztán a gazda nem is csodálkozik, hogy a fiaihoz hasonlóan a gyöngyöspatá fi- atáabb generáció nem sok vonzal- mat érez a szőlészet iránt. - Nagy baj ez-kesereg a gazda-, hiszen emberemlékezet óta itt mindenki a szőlővel foglalkozott. Ha nem kapunk segítséget, akkor félő, hogy Patán egyre kevesebb szőlősgazda marad. Molnár Károly polgármester is szomorú. A Gyöngyösön megjelenő és a térség minden településén terjesztett hirdetési újságban minden héten találni eladó gyöngyöspatá szőlőültetvényt. A területeket háztájikban jelölik meg, hiszen még a tée- szes időkben így lettek felparcellázva a földek. Egy-egy háztájit, azaz háomezer négyzetméter szőlőt má kétszázezerért is lehet kapni, holott új ültetvény telepítése ennek a triplájába kerül. Ráadásá négy évet kell várni, amíg a szőlő termőre fordá. A Mátraája hétezer hektáros ül- tetvényével az ország legnagyobb borvidékének számít. A területből 470 hektá tartozik Gyöngyös-patához. A táaj vulkáni eredetű, s ez jó a szőlőnek. A gazdák akkor járnak jobban, ha borként értékesítik a termést. A páackozott borban van a legtöbb haszon, ám egy erre szakosodott üzem felépítéséhez szükséges tokévá a térségben pillanatnyilag senki sem rendelkezik. A bor je- leáeg kannás borként „megy” a legjobban, ám az új bortörvény augusztusi alkámazásától szigorodnak a feltételek: a törvény átá előírt kannatöltő helyiségek kialakítása (csempézés, csatornázás) nagy kiadásokra kényszeríti a gazdákat. A legtöbben ezt nem tudják vállalni. További gond, hogy gyakorlaáag alig van új telepítés. Márpedig a hegyközséghez tartozó 470 hektáros területen évente 30 hektáron kellene szőlőrekonstrukciót végezni. Ezzel szemben az utóbbi három évben csak hat hektárnyi területen telepítettek új szőlőt. A szőlőrekonstrukció hektáronként mintegy hárommillióba kerül, és a gazdák többsége nem rendelkezik a telepítéshez szükséges anyagi fedezettel. Igaz, a jeleáeg érvényes támogatási rendszer áapján az összeg 50-55 százaléka visszágényelhető, ám csak utólag, több hónapos várakozás után. És a szőlőtermelők nincsenek olyan pénzügyi helyzetben, hogy közel fél éven át nélkülözzék a szőlőfiatalításra költött milliókat. Pedig a rekonstrukció elodázhatatlan, hiszen fajtaváltásra is szükség van. A szövetkezetek idejében a tömeges, és nem a minőségi szőlőtermesztésre helyezték a hangsúlyt, mivel az orosz piac hatalmas felvevőnek bizonyult. Ám ez a piac mára összeomlott, és a magyar tömegfajták többsége az Európai Unióban szinte eladhatatlan. Félő az is, hogy az unióba történő belépésünk után a kevésbé keresett szőlőfajtát előállító területek már semmiféle támogatást nem kaphatnak, s így még több gazdának kell majd felhagynia a szőlőtermesztéssel. Ezért is lenne szükséges még az uniós csatlakozás előtt a rekonstrukciós fajtaváltás. A községvezető minden szőlőtulajdonosnak azt ajánlja, hogy ne szabaduljon meg áron alul az ültetvénytől, hiszen jönnek még jobb idők is, amikor újra ára lesz a patai földnek. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után mindenképpen. Ám arra még öt-hat évet mindenképpen várni kell, és a gyöngyöspatai szőlőtulajdonosoknak már fogytán a türelmük és a tartalékuk. Mert jelenleg a művelés költsége szinte eléri azt az összeget, amit a szőlőért kapni lehet. Béres-Deák Ferencné bízik a sikerben nincs is beleszámítva. A polgármester alelnöke a másfél éve alakult Mátraaljai Borút Egyesületnek. Tizenkét település hozta létre, abban reménykedve, hogy ezzel is fellendítheti a turizmust, jó hírét keltve a térség borainak. A borút Kisadóéitól Rózsaszentmártonig kanyarog. Béres-Deák Ferencné, az egyesület titkára úgy látja, hogy a megalakulás óta eltelt időszak alatt a borút már bebizonyította létjogosultságát. Az elmúlt másfél év alatt több nemzetközi bortalálkozót is szerveztek, amelyek eredményeseknek bizonyultak, hiszen több termelőnek is sikerült hosszabb távú szállítási szerződést kötnie. Ám a titkár szerint az exportlehetőségek távolról sincsenek lehasználva, hiszen megfelelő menedzseléssel a minőségi mátraaljai fehérborok is eladhatók. Fokozott figyelmet szentelnek a borturizmus erősítésének is. A legtöbb helyen gond, hogy nincsenek megfelelő szálláshelyek, ám e tekintetben Gyöngyöspata szerencsésnek mondható, hiszen jelenleg már negyven turistát tudnak minden igényt kielégítő szálláshelyeken fogadni, és már készül egy száz férőhelyes kemping is. Béresné tíz éve megvásárolta az akkor még igen lepusztult állapotban lévő dézsmahá- zat, melynek tetőterében tavaly szálláshelyeket alakított ki. Mindehhez jól jött a Gazdasági Minisztérium pályázatán elnyert kétmilliós támogatás. Ma már az is tudott, hogy turis- tacsalogatónak kevés a jó bor és a szép táj. Megfelelő programok is kellenek. Ezért az idén júniusban országos muskotályos borversenyt rendeznek, majd augusztusban tárogatós világtalálkozóra is sor kerül. Béres-Deák Ferencné abban reménykedik, hogy a találkozókon a gyöngyöspatai borok is nagy sikert aratnak, s ez a gazdákat is arra ösztönzi majd, hogy átvészeljék a mostani nehezebb esztendőket. TOMPA Z. MIHÁLY // Olvasóinkkal együtt # emlékezünk a 10 I" / / i / éves Hírlapra. Mi váII I £ logatást közlünk a 1 V 1 V J s lapban megjelent egykori fotókból, s Önöket arra kérjük, jelentkezzenek szerkesztőségünkben, ha felismerték saját arcukat, vagy ismerősüket. Szándékunk, hogy egy évtized után megszólaltassuk a szerencséseket. írja meg tehát címünkre (Heves Megyei Hírlap, 3300 Eger, Barkóczy u. 7.), hogy kit tisztelhetünk a bekarikázott arcokban? Gyöngyöspatai szőlősgazdák nehéz évei
