Heves Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-07 / 82. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap P F 2 3 2000. Április 7., péntek fim Verpeléten minden eladó? Évek óta kényelmes megoldást talált a falu vezetése a majdnem nullszaldós költségvetési egyen­leg megteremtésére. A bevételi ol­dalon mindig találunk olyan té­telt, amely a település forgalom- képes vagyonának az eladásából áll. Jelen esetünkben a bevételi oldalon szerepel az ÉVÁSZ rész­vények értékesítése 9.700.000 ezer Ft értékben, és így alakul ki a kiadási oldalon a majdnem nulla megoldás. Újsághírből tudjuk, hogy éven­te súlyos terhet ró a falu részére a felvett tetemes hitelösszeg, amely 2004-ben telik le, és a jelen költ­ségvetésben 22.193.000 Ft-ot tesz ki a kiadási oldalon. Korábban eladásra került a kb. százhúszmillió forintos gázközmű vagyon, mindösszesen negyven­négymillió forintért, amelyet szin­tén a költségvetés feneketlen kútja nyelt el. Hangosan gondolkodva felteszi az ember a kérdést: és mi Mit hoz a jövő? Február 24-én a verpeléti Arany János Általános Iskolában egyez­tető, illetve konfliktus-megelőző beszélgetésre hívták meg a Ki­sebbségi Önkormányzatunk tes­tületét. A megbeszélésen részt vett Zrónik István körjegyző, Zay Ferenc iskolaigazgató, az érintett gyermekek szülei és a Kisebbségi önkormányzat négy tagja. A megbeszélés fő napirendi pontja szerint az iskolából érte­sülésünk szerint 30-40 gyerme­ket készülnek kivenni a szülők, illetve másik iskolába íratni. Zrónik István körjegyző ismer­tette a gyermekekre való törvényi előírásokat, és felhívta a szülők figyelmét, hogy milyen megvo­násban részesülhetnek, ha az is­kolába járás követelményeinek nem felelnek meg a gyerekek. Zay Ferenc iskolaigazgató el­mondta, hogy mik azok az alap­vető problémák, melyekre jelen pillanatban nehezen tudnak megoldást találni. A Kisebbségi Önkormányzat az elhangzottak alapján kérte, hogy részletesen ismertessék a problémákat, mivel részt vesz­nek az érintett gyermekek tanárai és szülei. A tantestület beszámolt kezd­ve a 4. osztálytól, a 6. osztályig, mivel ezen az évfolyamon merül­tek fel a gondok, az osztályfőnö­kök részletesen ismertették a hiá­Köszönet a rendőrségnek lesz a 2001. évi költségvetéssel, ak­kor honnan lesz meg a majd hi­ányzó 10 millió forint? Eladásra kerül a község tulajdonát képező egészségügyi centrum? És a 2002-es évet majd a kiren­delt csődbiztos fogja levezényelni? Demokrácia van, és ilyen úton választódott ki a falu vezetése, de ez vajon felhatalmaz-e valakit vagy valakiket, hogy a falu lakosa­inak a megkérdezése nélkül elad­ják a fejük felől a ház fedelét is? Nem volt és nincs szándékomban senkit bántani, de ez a gazdálko­dás-irányítási folyamat nem fest az itt lakók számára pozitív jövőké­pet. Pár soros észrevételemet az­zal a nem titkolt szándékkal írtam meg, hogy a köz dolgai iránt na­gyobb érdeklődést tanúsítsanak a községben élő polgártársaim. Kelemen József 3351 Verpelét II. Rákóczi F. n. 43. sz. Tel: 36/359-187. nyosságokat, a magatartási és hi­giéniai problémákat. Az iskola je­lenlegi létszámát tekintve a ki­sebbségi gyerekek több mint 40 százalékát alkotják. A gyermekek szülei is véle­ményt nyilvánítottak az elhangzot­takkal kapcsolatban. Volt, aki egyetértett a tantestület beszámoló­jával, de voltak ellenvélemények is. A Kisebbségi Önkormányzat a következőképpen foglal állást eb­ben az ügyben: Többen kihasz­nálva a lehetőséget, az etnikai ta­nulókra hivatkozva, a nagy lét­szám, a magatartási problémák, illetve a bukások száma miatt akarják elvinni a gyermekeiket másik iskolába. Nézzük a valós helyzetet:- Korábban felmerült az isko­laotthonos oktatás, mely nagy vi­tát váltott ki- Az alsó tagozatosok oktatási intézménye jelen pillanatban nem igazán alkalmas az oktatásra- A tantestület létszáma és fel­építése is kérdéses- Az intézményvezető iskola- igazgató alkalmassága is megkér­dőjelezhető- Felmérések alapján az etni­kai tanulók 4-5 éve nem jutnak el középiskolába. Tisztelt Verpeléti Polgárok, ké­rem, mérlegeljék a Kisebbségi Önkormányzat állásfoglalását. Kisebbségi Önkormányzat Ellenvélemény HRFK vezetőjének, dr. Lantos Bá­lint dandártábornok úrnak Köszönetemet és elismerése­met szeretném tolmácsolni Ön­nek és munkatársainak. Intézmé­nyünkben lopássorozat és betö­rés volt. Ez ügyben munkatársai, rendkívül tapintatosan, rugalma­san és gyorsan jártak el. Tevé­kenységükkel a tantestület, a ta­nulók és szülők előtt is növelték a rendőri munka értékét, jelentő­ségét, becsületét. Bolla Károlyné igazgató Tinódi Sebestyén Ének-Zene Tagozatos Ált. Iskola Eger „Millenniumi elefánt” című írásá­ban Ön a millenniumi olvasó- és da­loskönyv szellemiségét a „Részeg vagyok rózsám, mint a csap” idé­zettel jellemezte. Ajánlom figyelmé­be mindjárt a könyv elején a Him­nusz és a Szózat sorait, valamint Arany, Petőfi, Vörösmarty, Jókai, Ady, József Attila, Illyés Gyula és mások írásait, melyek méltóképpen reprezentálják a szép kötésű köny­vet. Természetesen senki nem gon­dolja, hogy Orbán Viktor a saját zse­béből fizette a könyv kiadási költsé­geit, de nem is magánemberként, hanem miniszterelnökként „küldi emlékül”. Mint állampolgár és két gyermek apja, örömmel fogadtam a két kötetet, mert valóban kultúrk- incsünk esszenciája. Örülök annak is, hogy a közpénzből ilyen nemes ügyet támogatott a kormány. Lap­A Heves Megyei Önkormányzat csányi idősek otthonában, amely a múlt évben ünnepelte fennállá­sának 50. évfordulóját, az elmúlt időszakban két esemény is volt. Az egyik február végén a farsang, a másik március 8., a nőnap. A farsangi összejövetelen a móka, vidámság volt a jellemző, mely a jelmezes felvonulással kezdődött. Ebben részt vettek a lakókkal együtt a dolgozók is. A műsor Zsuzsa és Ildikó fogl. nővérek fer­geteges magyaros táncával kezdő­dött, melyet követett a karnevál hercege és hercegnője, vagyis Langa Imre és Szeksziusné Éva. A következők Ahmed pasa és há­remhölgye, mely nem más, mint Pataki László és Fister Ákosné volt. Majd sorba következtek: menyasszony, vőlegény, Ludas Matyi, Döbrögi, Piroska és a far­kas, no meg a vadász, mely nem stüszi volt, hanem Zahradniczky László, az otthon Lacikája. Köz­ben megérkezett a cigányasszony A társadalom egészét érintő problémák közé tartozik az állat- védelem ügye is. Ennek kapcsán hazánkban rendre „elhíresül” egy-egy település. No nem az ál­latvédelemről, hanem az ellen- tettjéről. Ilyenkor tavasszal, az eboltá­sok idején persze nagyobb hang­súlyt kapnak az ilyen irányú gon­dok. Sok gazda számára ekkor derül ki, hogy nem csak enni kell(!) adni annak a „rohadt dög­nek”, hanem még oltani is köte­lező. A veszettség elleni vakcina kb. 600 forint, a végleges elalta- tás kb. 1000 forint. Elvileg egy rossz üzletnek tűnhet a gazdá­juk színvonalát rontja, ha informá­cióikat kereskedelmi televíziók sze­métkosarából merítik. Mielőtt kriti­kát ír, legalább olvassa el azt, amiről ír, mert félretájékoztatja olvasóit, ahogy ebben az esetben is tette. Kerepesi László (dm a szerkőben) Tisztelt Kerepesi Úr! Természetesen tiszteletben tar­tom a véleményét, csupán elnézést szeretnék kérni az említett írásom­ban szereplő félreérthető félmondat miatt. A „nem sikerült szereznem” kitétel arra vonatkozott, hogy nincs a birtokomban a könyv, amelyet azonban természetesen láttam, illetve mintegy fél óra hosszat tanulmányozhattam. Ez­zel együtt is szeretném hangsú­jósnő, aki sok' mindenkinek jósolt a jövőt illetően. Ez a farsang is bebizonyította, hogy mennyire együtt él az inté­zetben a vezetés, a dolgozók és a lakók közössége, amit többek kö­zött bizonyít az is, hogy a nővérek­ből álló kán-kán együttes nagysze­rű táncot mutatott be. Megemlíten­dő, hogy a mulatságra betoppant a magyar rockkirály is, Szabó Mik­lós lakótársunk személyében. A másik rendezvény március 8., a nőnap, melyre mindenki készült. A nők izgalommal várták, hogy va­jon mivel köszöntik őket, a férfiak pedig azért izgultak, hogy sikerül a köszöntés. A férfiak nevében Hortolányi Antal lakótárs köszön­tötte a vezetést, a dolgozókat és a női lakótársakat, felidézve az el­múlt év legszebb pillanatait. Mivel Antal bácsi a férfiak nevében kö­szöntötte a nőket, így nekem, már­mint a tudósítónak nem maradt más, minthogy a „jó fiúk” nevében köszöntsem a hölgyeket, és átad­nak, de ha belegondolunk, hogy a kutya jó esetben még évekig a portán ugat, nyüszít, akkor máris más a helyzet. Csakhogy az eb nem zokni, vagy porcelándísz, hanem egy elevenszülő emlős állat, amely az ember után a legmagasabb rendű faj az élővilágban. Van öröme, bá­nata, beleélő és bizonyos fokú gondolattársítási képessége, em­lékezete és még lehetne sorolni. A Parlament megalkotta az állat- védelmi törvényt, de mit sem ér végrehajtási utasítás hiányában, megfelelő hatósági jogkörök nél­kül. Egyre több már a felvilágosí­tó műsor, újságcikk, állatvédő lyozni: nem a kiadványt kritizál­tam, hosszabb fejtegetés helyett engedjen meg annyit: a válogatás értékét nem vitatom, nem is vitat­tam, csupán annak „kampányfo­gás” jellegét igyekeztem megvil­lantani. Amit pontosan a könyv tartalma miatt furcsállottam és fur- csállok ma is. A „magánemberség­re” vonatkozó - ironikus - meg­jegyzést természetesen magam sem gondoltam komolyan. Terjedelmi okokból nem folytat­nám ezt hosszabban, amennyiben úgy érzi, hogy érdemes további eszmecserét folytatnunk e tárgy­ban, szívesen állok rendelkezésére magánlevélben, telefonon, e-mai- len. (Elérhetőségemet a szerkesz­tőségben megtudhatja.) Köszönöm a jelzését, Tisztelettel Suha Péter juk az „üvegházunkból” frissen szedett virágokat. No meg az anyósok tízparancsolatát, melyet a Hírlap-naptárból kölcsönöztem. A nőnapnak a köszöntésen kívül ün­nepélyes pillanata, illetve búcsúja is volt, amikor is Pádár Sándomé igazgatónő búcsúzott Csuka Zoltánná Mancikától, aki több mint hét év után más körülmé­nyek miatt megválni kényszerült az otthontól. Az igazgatónő nem­csak meleg szavakat, hanem a kol­lektíva ajándékát is átadta. Feleme­lő pillanatok voltak ezek, ha nem is a legvidámabbak. Mancikától a lakók is csókkal búcsúztak. A meghitt megemlékezés és a nőla­kók ajándékcsomag-átadása után az atkári hagyományőrzők cso­portjának vidám, változatos műso­ra szórakoztatta a dolgozókat és a lakókat egyaránt. Összegezve, röviden: nagyszerű nőnap volt, és várjuk április 11-et, a férfinapot. Juhász Árpád, Csány szervezet, állatotthon, de még mindig nem elég. Az emberekben még mindig nem tudatosulj!), hogy csak az vegyen maga mellé hobbi- vagy akár haszonállatot, aki FELELŐS­SÉGGEL tudja azt tartani, nevel­ni, gondozni. Addig, amíg egye­sek megveszik a kutyát karácso­nyi, húsvéti ajándékként, házőr­zőként - mert magyar családi házhoz az is kell - vagy státus- szimbólumként, addig mindig is lesznek tragikus esetek. Ezek a módszerek, ez a gon­dolkodásmód nem vezet sehová. Legalábbis nem a XXI. századba. Bocsi Lajos Felelősségre vonás 2000.03.18-án „Felelősségre vo­nás” címen megjelent cikkükre reagálva szeretném néhány gon­dolatomat kifejteni. Szeretném előre bocsátani, nem vagyok faj­gyűlölő, sőt állítom, hogy a ro­ma kisebbségben vannak bará­taim, mert én az embert nem a származása, hanem a viselkedé­se alapján értékelem. Ez alapján pedig igencsak rossz véleményem van azokról a civil szervezetekről (vezetőik­ről), akik Szegvári Pétert szeret­nék felelősségre vonatni csak azért, mert kimondta azt, amit ebben az országban mindenki nagyon jól tud. Lehet, hogy ez néhány veze­tőnek jól jött, hogy hallathassa hangját. Ne mondhassa az adó­fizető egyszerű állampolgár, hogy ők bizony feleslegesek, és mint ilyenek, nem érdemlik meg a fizetésüket. En azt szeretném, ha ezek a szervezetek azon lennének, hogy segítsenek ezeken a már nem is szegénységben, hanem nyomorban élő embereken. Mondjuk úgy, hogy fizetésük egy részét felajánlják azoknak az embereknek (családoknak), akik sajnos nem tudják nemcsak a fo­gamzásgátlót, hanem a fontosabb gyógyszert sem kiváltani! Ha esetleg kételkednek soraim igazában, azok jöjjenek le Heves­re, és nézzék meg, hogy hány olyan lakásalapot találnak, ahol a 2.200.000 Ft segéllyel épült csalá­di ház anyagát néhány százezer forintért eladták, mert a kény­szer, a nyomor rávitte őket. Szeretném ajánlani az érin­tett vezetőknek, vagy a minisz­terelnök úrnak, vagy a Parla­mentnek: tegyenek olyan javas­latot, hogy ne 394 képviselő ül­jön a nyakunkon. Elég a fele is, és meggyőződésem, hogy nem­csak olcsóbb, de hatékonyabb is lenne a munkájuk. Tisztelt Szerkesztőség! Elné­zésüket kérem őszinte vélemé­nyemért, de nem vagyok se jo­gász, se diplomata. Egyszerű kőműves vagyok, egy héttagú család elsőszülött gyermeke, és nagyon jól tudom, hogy minél több a gyermek, annál szegé­nyebb a sorsuk. Főleg a mai világban, amikor a romacsaládok nagy része családi pótlékból és segélyből tengeti magát. Kérdezem én, egyszerű halandó, hogy tudják ezek a csa­ládok az 5-6, vagy ennél több gyermeküket taníttatni? Márpe­dig szent meggyőződésem, hogy a felemelkedéshez az iskolapa­don keresztül vezet az út. Kérem, hozzák nyilvánosságra véleményemet még akkor is, ha tudom, hogy sokaknak nem nyeri el tetszését. De mégiscsak az a va­lóság, hogy ha a felső vezetők kö­zött akad olyan becsületes ember, aki kimondja azt, ami van, azt egyesek szeretnék meghurcolni. Csikós András, Heves Fergeteges farsang, meghitt nőnap Csányon A kutyák védelmében szólok Az a végzetes 9 perc? Hallgattassák meg egy szemtanú is! Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket csupán érkezé­si sorrendben tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve é« szerkesztett formá­ban tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra ír­ják rá: Pf. 23. Régi, hűséges olvasója vagyok a Heves Megyei Hírlapnak. Az újság számait összegyűjtöm, és a régi számokat még utólag is átböngészem. így vettem észre - sajnos, jóval az esemé­nyek után - „A fegyelmezett utas” és a „Találkozás egy pre­cíz buszvezetővel” című cikke­ket. De hiszen azon a bizonyos napon én is ezzel a járattal utaztam! - ötlött fel bennem a felismerés. Hogyan is volt hát? 2000. ja­nuár 21-én utaztam a Buda- pest-Heves járaton. Az idő­pontokra jól emlékszem, mert azok közé az emberek közé tartozom, akik mindig a kar­órájukat nézik utazás közben. Mellesleg jó megfigyelő is va­gyok eredeti szakmámnak (boltvezető) köszönhetően. Tarnaörsről 12.35 órakor in­dultunk el. A kedves utas való­jában Budapesten szállt fel, és nem Zaránkon, mint ahogy a cikkben ezt állítja. Az is biz­tos, hogy a buszvezetőnél Zaránkon váltotta meg az 50 százalékos menetjegyet. Az is igaz, hogy az időpontokkal bi­zony baj van. Például 2 perc alatt lehetetlen Tamaörsr(51 Zaránkig megtenni a 8 km-es utat. De fogadjuk el, hogy az órák összevissza jártak. Nem is ez a lényeg, hanem azt, hogy egy „kedves” utas erősen kétséges és megkérdőjelezhető állítására alapozta döntését a Volán vezetősége; miszerint egy 31 éves, családos fiatalem­bert elbocsátott állásából. Ke­mény döntés volt ez a 9 perc miatt. Jobb helyeken ezt a munkahelyi vezető megbeszé­li a dolgozóval, ha pedig a ke­ményfejű emberek családjába tartozik, akkor ad egy fegyel­mit a beosztottjának. De itt - s ez számomra is rejtély, rögtön a legdurvább szankciót alkal­mazta, azaz elbocsátotta az addig munkáját közmegelége­désre jól ellátó dolgozót. Miért történhet ez meg? Nekem er­ről csak feltételezéseim van­nak. Már megint a régi refle­xek működnek, nevezetesen, az új vezetésnek bizonyítania kell. Hogy ezt milyen mód­szerrel teszi, az már vajmi ke­veset számít. Csak ne feledjék, önök is emberek, így önök is tévedhetnek és önök is kerül­hetnek még egyszer hasonló helyzetbe. Kérem tehát a nagy nyilvá­nosság előtt a Tisztelt Vezető­séget, hogy vizsgálja felül a csak egy feltehetőleg morózus idegállapotban lévő utas na­gyon is kétséges „vallomása” alapján hozott döntését. Ve­gyék figyelembe az én jó szán­dékú közlendőimet is, mellyel kapcsolatban szeretném leszö­gezni, hogy a fiatal buszveze­tőt még csak nem is ismerem. Sőt az üggyel kapcsolatos in­formációim sem tőle származ­nak. Ja igen! - majdnem elfe­lejtettem: ezen a napon ponto­san az érkezési időben, 13,10 órakor szálltam le Hevesen, a Hősök téri végállomáson. (Cím a szerk.-ben) Köszönet Betegségem kezeléséhez egy ha­zánkban nem törzskönyvezett, igen drága gyógyszer megvásár­lása vált szükségessé. A készít­mény beszerzését a Vöröske­reszt Heves Megyei Szervezeté­nek koordinálásában az alábbiak támogatták: B és B Kft., Bott- Udecoop Kft., Erlau System, Europrint, Fenstherm Kft., For­rás GYSZK dolgozói, Bródy Sán­dor Megyei Könyvtár Gyermek- könyvtára, Juhász Irma, Juhász Istvánná, Koczka József, Magyar Transzplantáltak SE, Markhot Ferenc Kórház I. Belgyógyászat dolgozói, Mészáros-né Pusztai Éva, Mónusz István, Polgármes­teri Hivatal Eger, Prompt 94 Bt., Részvétem Bt., Sándor József, dr. Szőke Attila, Transzplantáci­ós Alapítvány, Túri Gyula, Wemer Erdészeti Kft. Segítségüket hálás szívvel kö­szönöm. Szászi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents